Sporthirlap, 1929. május (20. évfolyam, 50-61. szám)

1929-05-04 / 50. szám

SZOMBAT, 1929 MÁJUS 4. SPORTHIRLAP. Az osztrák tizenegy kitűnő, de nem legyőzhetetlen Elégtételt kell követelni a szerdai magyargyalázásért Irta: Bús Fekete László Bécs, május 3. Nem is olyan régen a távíró világgá repítette a Nobel-díj zsűrijének hatá­rozatát, amellyel az idei béke­díjra a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot je­lölték, amiért négyévenként rendezett Olimpiászaival a népek barátságát és egymás iránti békés nagyrabecsülését tiszteletreméltó energiával ápolja, nö­veli és erősíti. És ahogy a négyévenként megtar­tott olimpiász a nemes verseny fair küzdelmeivel nem ellenségeket, hanem ellenfeleket nevel, éppen úgy a nem­zetek közötti válogatott mérkőzéseknek is az a célja, hogy a küzdő fiatalokon keresztül magukat a nemzeteket hozza közel egymáshoz. Természetes tehát, hogy a sport küzdelmeibe nem lehet politikát belevin­ni és éppen ezért na­gyon szomorú, hogy az emlékezetes olaszellenes tüntetés után rövid idő­vel, nem ugyan a futballpályán, hanem a bécsi Tiszti Kaszinó nagytermében megtartott osztrák—magyar boxmér­­kőzésen magyarellenes tüntetés zajlott le, amely után az objektív szemlélő kénytelen felvetni a kérdést: vájjon szabad-e a magyar színek kép­viselőit többé hasonló körülmé­nyek között a piszkolódó meg­jegyzések árjának kitenni? A kérdés a Bécsben május elsején lezajlott osztrák—magyar válogatott boxmérkőzéssel kapcsolatosan joggal vetődik fel bennünk, mert hiszen saját fülünkkel hallottuk, hogy ezen az „ár­tatlan” sportversenyen milyen elva­kult és a magyar állam legfőbb funk­cionáriusait is sértő csatakiáltások hangzottak el. Hogy ezeknek a durvaságoknak nem tulajdonítunk nagyobb fontossá­got, annak egyedüli oka az, hogy fe­lelőtlen helyről és a megtorlás minden kilátása nélkül hangzottak el és így magukban viselik ítéletüket is. De eltekintve ettől a tüntetéstől, igenis foglalkozni kell a verseny hiva­talos funkcionáriusaival és a versenyt követő sajtóbeszámolókkal, mert bi­zony ezek is megérdemlik az objektív kritika kifogásait. Magát a versenyt egy lehetetlenül zsúfolt teremben (a bécsi sajtó sze­rint egy helyre több jegyet is ad­tak ki) sportra teljesen alkalmatlan, fülledt, forró és poros levegő­ben rendezték és a funkcionáriusok közül Kurz és Stmadek urak, az osztrák szövetség vezetői nagyban hozzájárul­tak ahhoz, hogy az a­múgy is felizga­tott közönség a magyarokat sértések özönével árasztotta el. , Csak két dologra óhajtok kitérni. Az egyiknek hőse Stmadek, aki a Bokody—Rauter mérkőzés vezetője volt. Ez az út,­ a harmadik menet után, fönt a ringben, az eredmény ki­hirdetése előtt, odaállt az éppen pon­tozó cseh döntőbíró fölé és onnan kiál­tozott a közönség közé, hogy Rauter győzött, mire a tömeg természetesen az osztrák fiút győztesként kezdte ün­nepelni. A végig objektíven dolgozó pontozóbíró azonban nem ugrott be ennek a trükknek, hanem átadta pon­tozó jegyzőkönyvét Strnadeknek és a fehér lap a magyar fiú győzelmét tar­talmazta. És ekkor ezzel a fehér lappal az osztrák bíró, a szövetség egyik veze­tője, olyan cirkuszt csinált a ringben, amire még nem volt példa. Percekig járt kelt fel és alá, nem hirdette ki az eredményt, gesztikulált, arcokat vá­gott és amikor a magyar kapitány, Erdős felszólítására mégis kihirdette az eredményt és ezzel a negyedik ma­gyar győzelmet, (tehát a magyarok már nem veszthettek ezen az estén!) olyan botrány kerekedett a teremben, amelyet újságíró tollal nem lehet visz­­szaadni. És ezért a botrányért száz száza­lékig Szmadek úr a felelős, aki viselkedésével ezt inszcenálta. Willy Kurz pedig,­­miután már kö­rülhordozta a közönség soraiban az egyik magyar pontozóbíró céduláját, amely a Gelbay—Blahó mécs harma­dik menetére nem tartalmazott egy jó pontot sem az osztrák fiú számára és ezzel olajat öntött a tűzre), a Bokody­­meccs után kiállt a ringbe a háborgó tömeg feje fölé és kitárt karokkal szót kért. Mindnyájan azt hittük, hogy meg fogja nyugtatni a tömeget. Ehelyett, amikor végre meghallgat­ták, harsány hangon a következőket mondotta: — Hölgyeim és uraim, maradjunk csendben, mutassuk meg, hogy mi sportszerűbbek vagyunk, mint a ma­gyarok! Ez a sértés és az erre felzúgó gya­­lázkodások még az objektív osztrák nézőket is felháborították. E sorok írója vette a kalapját és otthagyta a sajtóhelyet. Ekkor Willy Kurz, aki úgy látszik maga is érezte, hogy milyen hibát kö­vetett el, e sorok írójának magyarázni próbálta a szavait. Olyasvalamit mon­dott, hogy: — Én így értettem szavaimat: az osztrák közönség azért viselkedjék csendesen, hogy a­­y­agyarok lássák: sportszerűbben viselkednek, mint ahogy ezt róluk a magyarok hiszik. Ez a körmönfont magyarázat azon­ban nem változtat a sértésen, amelyért a magyar szövetségnek okvetle­nül elégtételt kell szereznie. Egyebekben hangsúlyozzuk, hogy mi nem az ellen emelünk kifogást, amiért a közönség az osztrák fiú győ­zelmét áhította és őket hangosan buz­dította, hanem azért emeljük fel til­takozó szavunkat, mert ez a hangos „buzdítás” túl ment minden határon és a teremben a­ szövetség tagjainak szekundálása, sőt részvétele mellett a magyarokat gyalázták. Nagyon szomorú, hogy az osztrák sajtóban ez ellen a viselkedés ellen nem emeltek hangot sporthírlapíró kollégáink. És megelégedtek azzal, hogy a magyar bírót, Krisztián Sán­dort hibáztatták egyhangúan, aki ter­mészetszerűleg kötelességéhez híven igyekezett a magyar érdekeket száz százalékig védelmezni, amikor szót emelt Pospischil faultjai és Kurz sza­bálytalan verseny vezetése ellen, vala­­m­int meg akarta mérni az egyik oszt­rák versenyző — általa a megenge­dettnél súlyosabbnak vélt — keztyű­­jét. Reméljük, hogy Rankovszky Artúr, aki a magyar boxsport érdekeit otthon és külföldön is még mindig meg tud­ta védeni, ezekért a sértésekért méltó elégtételt fog szerezni a magyar szí­neknek. Azon aztán komolyan mosolyogni kell, hogy a sajtó egy része az igazán tartózkodóan, sőt szerintünk túl tar­tózkodóan viselkedő magyar vezetőket azzal vádolja, hogy a cseh döntőbírót terrorizálták. Az osztrák—magyar válogatott box­­mérkőzés után és az osztrák—magyar válogatott futballmérkőzés előtt meg kellett ezeket írni Budapestre és re­méljük, hogy amilyen energikusan szereztek elégtételt az olaszok a Hohe Warten elkövetett sértésekért, ugyan­így a magyar szövetség sem fogja el­hallgatni az ügyet. Áttérve most már a válogatott fut­ballmérkőzésre, meg kell állapítanunk, hogy a vasárnapi mérkőzés elé egész Bécs a legnagyobb érdeklődéssel te­kint. És ezt az érdeklődést az a közhangulat kíséri, hogy az osztrákok könnyű győzelmet fog­nak aratni a magyar válogatott csapat fölött. Bécs meggyőződését két körülmény növeli. Az egyik: a maguk csapatával meg vannak elégedve, a másik: a magyar csapatot rossznak tartják és azonfelül a sajtó mindenütt ismer­teti azokat a pesti kritikákat is, ame­­lyekkel odahaza a magyar szövetségi kapitány munkáját a szakértők illet­ték. Bennünket a válogatott mérkőzés szempontjából legjobban a május el­sejei mérkőzés érdekel, ahol a Játékos Unió csapata 2:1-re megverte a Gschweidllel és Rainerrel megerősí­tett Rapid együttest és ezen a mécs­esen Siegl kivételével az összes oszt­rák válogatottat munkában láttuk és így formájukról beszámolhatunk a magyar közönségnek. Franzl, az Unió kapujában gólt kapott és a gól föltétlenül az ő hibája. Wessely hosszú szabadrúgását (30 méterről) már két kézzel fogta, amikor a labda kiperdült a kezéből és a válla fölött a hálóba esett. Véleményem szerint kitűnő formában van ugyan, de nem sebezhetetlen és tekintélyét talán az­zal is lerombolom egy kissé a magyar válogatott csatárok előtt, hogy a Ra­pid kapujában Griftner legalább olyan jó volt, mint ő, sőt voltak, akik­nek a zöld-fehér kapus jobban tet­szett. Schramseis nagyszerű formában van és bár a Ra­pid nagyon fáradt volt­ az e héten le­játszott sok meccsétől, rajta ez a fá­radtság egy cseppet sem látszott meg. Janda, az Admira-bekk nagyon álmosan ját­szott és a bécsiek szerint is távol van az olaszok ellen kijátszott nagy for­májától. Rajta sokkal könnyebb lesz átmenni, mint Schramseisen, mert egyrészt nem olyan kemény, másrészt közel sincs olyan jó formában. Lueff volt a halfsor legjobb embere. Igazán kifogástalan, elegáns játékot produ­kált, benne látjuk az osztrák halfsor legerősebb oszlopát. ■, •1 .»r. Smistík ,*•»!• r ’topRtn már sokkal fáradtabban mozgott (a szemben játszó Hoffmann le is főzte) és az Admira-half. IV., Tü­rr István u. 9. I. em. Váci-u. sarok Van szerencsém­­. vevőim tudomására adni, hogy Angliából és Skóciából egújabb­­ tavaszi és nyári szöveteim­­megérkeztek.r M­ODIANO Schott a mezőny egyik leggyengébb játékosa volt. Gschweidl a centerben semmit sem mutatott, na­gyon kedvetlenül játszott és nem ér­tették meg egymást a Rapid-csatárok­kal. Persze éppen nem lehetetlen, hogy vasárnap egészen más oldaláról fog bemutatkozni. Wesselyék és Horváth, a két összekötő újra bizonyságot tet­tek kitűnő formájukról, rájuk nagyon kell majd vigyázni. Az­ előbbi a csa­pat ágyújaként szerepel, az utóbbi pe­dig most van virágjában. Wessely, az öreg válogatott, mint a trombitát halló katonaló, a csata napjára sízök­kent újra nagy formába. Hetekig se­hol sem volt és most jobb, mint vala- TURISTACIPŐ sajátgyártmány SIS­P-től S NEUMANN GÉZÁNÁL Jtékóczi-üttíÉ „„ ha. Ki akarták hagyni a csapatból és ma ő az osztrák csatársor egyik leg­nagyobb ereje.* A két Hakoah-csatár, Stein és Ne­mes nagy sikerrel mutatkoztak be az elsőosztályúak között, ők lőtték az Unió két gólját és múlt heti cikkem minden mondatát megerősítették. Raj­tuk kívül még Smistik II., a tartalék Rapid-szélső tűnt ki, aki a beteg Kir­­ches helyett ugrott be és nagyon jól játszott. Végső konklúzió: az osztrák tizen­egy kitűnő, de nem legyőzhetetlen! Juhász Attila dr. pofonja —­ nem ül­dözendő hivatalból. Ez volt a véleménye a BT fegyelmi bizottságának, amely Juhász Attila dr.-nak önmaga ellen tett feljelentése tárgyában megszüntető ha­tározatot hozott. Juhász dr. ugyanis az FTC-pálya öltözőjének folyosóján arcul ütötte az egyik, őt sértegető terézvárosi drukkert. A BT futballcsapata ma délután 5 órakor barátságos mérkőzést játszik az Első Magyar Általános Biztosító Tár­saság csapatával a Millenáris pályán. A bírák a következő összeállításban veszik fel a küzdelmet: Vicenik — Antalics, Mihalkca — Zsin, Gottlieb, Sallai — Ábrás dr., Borbély, Horváth dr., Csár- Futballf­elszerelések: Kertész Tódornál, IV., Kristóf-tér Árjegyzék ingyen dás, Gudenusz báró. (Tartalékok: Spi­­tzer, Hazai, Benkő, Nemes és László.) Olasz-magyar válogatott bankcsapat labdarúgó mérkőzése. A Pénzintézeti Sportegyesületek Ligája május 11-én méri össze erejét az olasz banktisztvise­­lők válogatott csapatával a margitszi­geti sporttelepen. A bankosok nemzet­közi mérkőzését nagy érdeklődés előzi meg, mert az olasz válogatott csapat tagjai valamennyien nagyobb egyesüle­tek aktív játékosai. Az olasz expedíció május 8-án érkezik meg a Déli-vasúton, ahol a TÉBE és a budapesti pénzintéze­tek vezetői ünnepélyesen fogadják őket. A Ferencváros FC hivatalos közle­ményei Városi iroda: Ülldi­ út 40. A FFC városi irodája hétköznapokon d. e. 10—2-ig és d. u. 4—8 órák között, vasár- és ünnepnapokon d. e. 9-től 1-ig áll a tagok rendelkezésére. Tagdíjfizetés a meccsek előtt is eszkö­zölhető, az e célból működő pályapénz­táraknál.

Next