Sporthirlap, 1929. május (20. évfolyam, 50-61. szám)
1929-05-04 / 50. szám
SZOMBAT, 1929 MÁJUS 4. SPORTHIRLAP. Az osztrák tizenegy kitűnő, de nem legyőzhetetlen Elégtételt kell követelni a szerdai magyargyalázásért Irta: Bús Fekete László Bécs, május 3. Nem is olyan régen a távíró világgá repítette a Nobel-díj zsűrijének határozatát, amellyel az idei békedíjra a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot jelölték, amiért négyévenként rendezett Olimpiászaival a népek barátságát és egymás iránti békés nagyrabecsülését tiszteletreméltó energiával ápolja, növeli és erősíti. És ahogy a négyévenként megtartott olimpiász a nemes verseny fair küzdelmeivel nem ellenségeket, hanem ellenfeleket nevel, éppen úgy a nemzetek közötti válogatott mérkőzéseknek is az a célja, hogy a küzdő fiatalokon keresztül magukat a nemzeteket hozza közel egymáshoz. Természetes tehát, hogy a sport küzdelmeibe nem lehet politikát belevinni és éppen ezért nagyon szomorú, hogy az emlékezetes olaszellenes tüntetés után rövid idővel, nem ugyan a futballpályán, hanem a bécsi Tiszti Kaszinó nagytermében megtartott osztrák—magyar boxmérkőzésen magyarellenes tüntetés zajlott le, amely után az objektív szemlélő kénytelen felvetni a kérdést: vájjon szabad-e a magyar színek képviselőit többé hasonló körülmények között a piszkolódó megjegyzések árjának kitenni? A kérdés a Bécsben május elsején lezajlott osztrák—magyar válogatott boxmérkőzéssel kapcsolatosan joggal vetődik fel bennünk, mert hiszen saját fülünkkel hallottuk, hogy ezen az „ártatlan” sportversenyen milyen elvakult és a magyar állam legfőbb funkcionáriusait is sértő csatakiáltások hangzottak el. Hogy ezeknek a durvaságoknak nem tulajdonítunk nagyobb fontosságot, annak egyedüli oka az, hogy felelőtlen helyről és a megtorlás minden kilátása nélkül hangzottak el és így magukban viselik ítéletüket is. De eltekintve ettől a tüntetéstől, igenis foglalkozni kell a verseny hivatalos funkcionáriusaival és a versenyt követő sajtóbeszámolókkal, mert bizony ezek is megérdemlik az objektív kritika kifogásait. Magát a versenyt egy lehetetlenül zsúfolt teremben (a bécsi sajtó szerint egy helyre több jegyet is adtak ki) sportra teljesen alkalmatlan, fülledt, forró és poros levegőben rendezték és a funkcionáriusok közül Kurz és Stmadek urak, az osztrák szövetség vezetői nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az amúgy is felizgatott közönség a magyarokat sértések özönével árasztotta el. , Csak két dologra óhajtok kitérni. Az egyiknek hőse Stmadek, aki a Bokody—Rauter mérkőzés vezetője volt. Ez az út, a harmadik menet után, fönt a ringben, az eredmény kihirdetése előtt, odaállt az éppen pontozó cseh döntőbíró fölé és onnan kiáltozott a közönség közé, hogy Rauter győzött, mire a tömeg természetesen az osztrák fiút győztesként kezdte ünnepelni. A végig objektíven dolgozó pontozóbíró azonban nem ugrott be ennek a trükknek, hanem átadta pontozó jegyzőkönyvét Strnadeknek és a fehér lap a magyar fiú győzelmét tartalmazta. És ekkor ezzel a fehér lappal az osztrák bíró, a szövetség egyik vezetője, olyan cirkuszt csinált a ringben, amire még nem volt példa. Percekig járt kelt fel és alá, nem hirdette ki az eredményt, gesztikulált, arcokat vágott és amikor a magyar kapitány, Erdős felszólítására mégis kihirdette az eredményt és ezzel a negyedik magyar győzelmet, (tehát a magyarok már nem veszthettek ezen az estén!) olyan botrány kerekedett a teremben, amelyet újságíró tollal nem lehet viszszaadni. És ezért a botrányért száz százalékig Szmadek úr a felelős, aki viselkedésével ezt inszcenálta. Willy Kurz pedig,miután már körülhordozta a közönség soraiban az egyik magyar pontozóbíró céduláját, amely a Gelbay—Blahó mécs harmadik menetére nem tartalmazott egy jó pontot sem az osztrák fiú számára és ezzel olajat öntött a tűzre), a Bokodymeccs után kiállt a ringbe a háborgó tömeg feje fölé és kitárt karokkal szót kért. Mindnyájan azt hittük, hogy meg fogja nyugtatni a tömeget. Ehelyett, amikor végre meghallgatták, harsány hangon a következőket mondotta: — Hölgyeim és uraim, maradjunk csendben, mutassuk meg, hogy mi sportszerűbbek vagyunk, mint a magyarok! Ez a sértés és az erre felzúgó gyalázkodások még az objektív osztrák nézőket is felháborították. E sorok írója vette a kalapját és otthagyta a sajtóhelyet. Ekkor Willy Kurz, aki úgy látszik maga is érezte, hogy milyen hibát követett el, e sorok írójának magyarázni próbálta a szavait. Olyasvalamit mondott, hogy: — Én így értettem szavaimat: az osztrák közönség azért viselkedjék csendesen, hogy ayagyarok lássák: sportszerűbben viselkednek, mint ahogy ezt róluk a magyarok hiszik. Ez a körmönfont magyarázat azonban nem változtat a sértésen, amelyért a magyar szövetségnek okvetlenül elégtételt kell szereznie. Egyebekben hangsúlyozzuk, hogy mi nem az ellen emelünk kifogást, amiért a közönség az osztrák fiú győzelmét áhította és őket hangosan buzdította, hanem azért emeljük fel tiltakozó szavunkat, mert ez a hangos „buzdítás” túl ment minden határon és a teremben a szövetség tagjainak szekundálása, sőt részvétele mellett a magyarokat gyalázták. Nagyon szomorú, hogy az osztrák sajtóban ez ellen a viselkedés ellen nem emeltek hangot sporthírlapíró kollégáink. És megelégedtek azzal, hogy a magyar bírót, Krisztián Sándort hibáztatták egyhangúan, aki természetszerűleg kötelességéhez híven igyekezett a magyar érdekeket száz százalékig védelmezni, amikor szót emelt Pospischil faultjai és Kurz szabálytalan verseny vezetése ellen, valamint meg akarta mérni az egyik osztrák versenyző — általa a megengedettnél súlyosabbnak vélt — keztyűjét. Reméljük, hogy Rankovszky Artúr, aki a magyar boxsport érdekeit otthon és külföldön is még mindig meg tudta védeni, ezekért a sértésekért méltó elégtételt fog szerezni a magyar színeknek. Azon aztán komolyan mosolyogni kell, hogy a sajtó egy része az igazán tartózkodóan, sőt szerintünk túl tartózkodóan viselkedő magyar vezetőket azzal vádolja, hogy a cseh döntőbírót terrorizálták. Az osztrák—magyar válogatott boxmérkőzés után és az osztrák—magyar válogatott futballmérkőzés előtt meg kellett ezeket írni Budapestre és reméljük, hogy amilyen energikusan szereztek elégtételt az olaszok a Hohe Warten elkövetett sértésekért, ugyanígy a magyar szövetség sem fogja elhallgatni az ügyet. Áttérve most már a válogatott futballmérkőzésre, meg kell állapítanunk, hogy a vasárnapi mérkőzés elé egész Bécs a legnagyobb érdeklődéssel tekint. És ezt az érdeklődést az a közhangulat kíséri, hogy az osztrákok könnyű győzelmet fognak aratni a magyar válogatott csapat fölött. Bécs meggyőződését két körülmény növeli. Az egyik: a maguk csapatával meg vannak elégedve, a másik: a magyar csapatot rossznak tartják és azonfelül a sajtó mindenütt ismerteti azokat a pesti kritikákat is, amelyekkel odahaza a magyar szövetségi kapitány munkáját a szakértők illették. Bennünket a válogatott mérkőzés szempontjából legjobban a május elsejei mérkőzés érdekel, ahol a Játékos Unió csapata 2:1-re megverte a Gschweidllel és Rainerrel megerősített Rapid együttest és ezen a mécsesen Siegl kivételével az összes osztrák válogatottat munkában láttuk és így formájukról beszámolhatunk a magyar közönségnek. Franzl, az Unió kapujában gólt kapott és a gól föltétlenül az ő hibája. Wessely hosszú szabadrúgását (30 méterről) már két kézzel fogta, amikor a labda kiperdült a kezéből és a válla fölött a hálóba esett. Véleményem szerint kitűnő formában van ugyan, de nem sebezhetetlen és tekintélyét talán azzal is lerombolom egy kissé a magyar válogatott csatárok előtt, hogy a Rapid kapujában Griftner legalább olyan jó volt, mint ő, sőt voltak, akiknek a zöld-fehér kapus jobban tetszett. Schramseis nagyszerű formában van és bár a Rapid nagyon fáradt volt az e héten lejátszott sok meccsétől, rajta ez a fáradtság egy cseppet sem látszott meg. Janda, az Admira-bekk nagyon álmosan játszott és a bécsiek szerint is távol van az olaszok ellen kijátszott nagy formájától. Rajta sokkal könnyebb lesz átmenni, mint Schramseisen, mert egyrészt nem olyan kemény, másrészt közel sincs olyan jó formában. Lueff volt a halfsor legjobb embere. Igazán kifogástalan, elegáns játékot produkált, benne látjuk az osztrák halfsor legerősebb oszlopát. ■, •1 .»r. Smistík ,*•»!• r ’topRtn már sokkal fáradtabban mozgott (a szemben játszó Hoffmann le is főzte) és az Admira-half. IV., Türr István u. 9. I. em. Váci-u. sarok Van szerencsém. vevőim tudomására adni, hogy Angliából és Skóciából egújabb tavaszi és nyári szöveteimmegérkeztek.r MODIANO Schott a mezőny egyik leggyengébb játékosa volt. Gschweidl a centerben semmit sem mutatott, nagyon kedvetlenül játszott és nem értették meg egymást a Rapid-csatárokkal. Persze éppen nem lehetetlen, hogy vasárnap egészen más oldaláról fog bemutatkozni. Wesselyék és Horváth, a két összekötő újra bizonyságot tettek kitűnő formájukról, rájuk nagyon kell majd vigyázni. Az előbbi a csapat ágyújaként szerepel, az utóbbi pedig most van virágjában. Wessely, az öreg válogatott, mint a trombitát halló katonaló, a csata napjára sízökkent újra nagy formába. Hetekig sehol sem volt és most jobb, mint vala- TURISTACIPŐ sajátgyártmány SISP-től S NEUMANN GÉZÁNÁL Jtékóczi-üttíÉ „„ ha. Ki akarták hagyni a csapatból és ma ő az osztrák csatársor egyik legnagyobb ereje.* A két Hakoah-csatár, Stein és Nemes nagy sikerrel mutatkoztak be az elsőosztályúak között, ők lőtték az Unió két gólját és múlt heti cikkem minden mondatát megerősítették. Rajtuk kívül még Smistik II., a tartalék Rapid-szélső tűnt ki, aki a beteg Kirches helyett ugrott be és nagyon jól játszott. Végső konklúzió: az osztrák tizenegy kitűnő, de nem legyőzhetetlen! Juhász Attila dr. pofonja — nem üldözendő hivatalból. Ez volt a véleménye a BT fegyelmi bizottságának, amely Juhász Attila dr.-nak önmaga ellen tett feljelentése tárgyában megszüntető határozatot hozott. Juhász dr. ugyanis az FTC-pálya öltözőjének folyosóján arcul ütötte az egyik, őt sértegető terézvárosi drukkert. A BT futballcsapata ma délután 5 órakor barátságos mérkőzést játszik az Első Magyar Általános Biztosító Társaság csapatával a Millenáris pályán. A bírák a következő összeállításban veszik fel a küzdelmet: Vicenik — Antalics, Mihalkca — Zsin, Gottlieb, Sallai — Ábrás dr., Borbély, Horváth dr., Csár- Futballfelszerelések: Kertész Tódornál, IV., Kristóf-tér Árjegyzék ingyen dás, Gudenusz báró. (Tartalékok: Spitzer, Hazai, Benkő, Nemes és László.) Olasz-magyar válogatott bankcsapat labdarúgó mérkőzése. A Pénzintézeti Sportegyesületek Ligája május 11-én méri össze erejét az olasz banktisztviselők válogatott csapatával a margitszigeti sporttelepen. A bankosok nemzetközi mérkőzését nagy érdeklődés előzi meg, mert az olasz válogatott csapat tagjai valamennyien nagyobb egyesületek aktív játékosai. Az olasz expedíció május 8-án érkezik meg a Déli-vasúton, ahol a TÉBE és a budapesti pénzintézetek vezetői ünnepélyesen fogadják őket. A Ferencváros FC hivatalos közleményei Városi iroda: Ülldi út 40. A FFC városi irodája hétköznapokon d. e. 10—2-ig és d. u. 4—8 órák között, vasár- és ünnepnapokon d. e. 9-től 1-ig áll a tagok rendelkezésére. Tagdíjfizetés a meccsek előtt is eszközölhető, az e célból működő pályapénztáraknál.