Sporthirlap, 1930. január (21. évfolyam, 1-11. szám)

1930-01-04 / 1. szám

SZOMBAT, 1938 JANUAR 4 SPORTHIRLAP Játék a kunyhóban írta: Benedek Aladár A karácsony előtti zűrzavaros han­gulatot nem akartuk átvinni a szere­tet ünnepére, elnémítottuk hát rövid kis időre a kritika hangját. Közben beköszöntött az újév, az ünneplés, ugyan még szakadatlanul tart, de most már lassanként vissza kell adni a véleménynyilvánítás jogait. Az OTT ajándéka Végezzünk előbb a múlttal! Hozzászoktunk már, hogy nálunk a futball tartja el a többi sportágat. A sokat szidott, lecsepült, gladiátorok vérengzésének kikürtölt és végered­ményben minden oldalról kiszipolyo­zott labdarúgás. Ennek is a mostoha gyermeke, a profisport. Ez tartja el az atlétikát, úszást, tornát, vívást az egyesületekben és ennek a jövedelmét sújtják a „vigalmi” adók, forgalmi adók és a testnevelési adók. Képzelhető hát, mily­­nagy megle­petést keltett az ó­év utolsó napjai­ban, hogy a futballsport bőkezű aján­dékot kapott­­ az Országos­­Testne­velési Tanácstól. Harmincezer pengő „szétosztásáról” írtak és beszéltek és csak imitt-amott magyarázták meg a nagy ajándék születési titkát. Azt, hogy az OTT előbb 60.000 pengőt vett el a futballsporttól, hogy azután ennek a felét nagynehezen karácsonyi ajándékként visszajuttassa neki. És még csak nem is azoknak, akiktől el­vette. Illetve azoknak is ad egy kis morzsát „visszatérítésképpen”, a többit pedig segély gyanánt szét­osztja a szűkölködőknek Isten ments, hogy az arra rászoru­lók szájából kinézzük a falatot, vagy pláne, hogy eltanácsoljuk őket a se­gély elfogadásától, de semmiképpen sem lehet belenyugodni abba a fél­szeg helyzetbe, hogy az OTT az egyik, fiának — amelyik a legéletrevalóbb és a legszorgalmasabban dolgozik — a keresményét elveszi és, felcsapván nemeslelkű ajándékozónak, szétosztja azt a többi gyerek között. Az ajándé­kozásnak a legfőbb jellegzetessége, hogy a jószívű mecénás a sajátjából ajándékoz és az OTT-nak, mint a ma­gyar sport legfőbb fórumának — h­­i arra a piedesztálra akarna emel­kedni, amire magas tiszte kötelezi, — már régen le kellett volna vonni ennek a helyzetnek a konzekvenciáit és teljes épségben hagyva a futball jövedelmét — amely a klubok keretén belül is csak sportcélokat szolgál —, meg kellett volna teremteni azt az állami alapot, amiből az arra szoruló sportegyleteket segélyezheti. De az amúgy­ is súlyos anyagi gondokkal küzdő egyesületektől elvenni a pénzt és az ajándékozó mezében tetszelegni, nem méltó a sport legfőbb fórumá­hoz. És amellett nem ie oldja meg ezt a súlyos problémát. Egy kis külpolitika A szeptember 8-i cseh—magyar ,,konfliktus” még ma sincs likvidálva. Pedig minden fórum összefogott, hogy a békét tető alá juttassa. Az MLSz hónapok óta minden zugot ki­kutat, hogy „a bűnöst” előkerítse és a cseheknek kiszolgáltassa, az OTT példás leckéztetésben részesíti kedvelt fiát, a nagy ügyvezetőt, állítólag már a rejtélyes Anonymust is megtalálták és a béke még mindig nem született meg. Az a gyanúnk, hogy az urak a fáktól nem látják az erdőt, azaz hogy a békét azért hajszolják hasztalan, mert, valójában , nem is volt háború. Legfeljebb egy kis feszültség az úgy­nevezett diplomáciai viszonyban. Ezt a feszültséget pedig már régen el le­hetett volna tüntetni, ha nem fára­doztak volna túl sokat és túl nagy buzgósággal annak elsimításán. Min­denesetre jó lesz sietni a sportbéke megteremtésével, mert különben­­ megszületik magától. És akkor kiderül, hogy mindkét részről egészen felesleges volt a nagy hűhó. Ez pedig baj volna. Vagy nem? És a belügyek ?... Zsarnóczay Jánosról már akkor megírta a véleményét a Sporthírlap, amikor még nem volt országos ügy­vezetője a magyar futballsportnak, hanem csak a futballbíró sípjával funkcionált a zöld gyepen. Megírtuk, mik az erényei és nem titkoltuk, hogy mik a hibái. Határozott, egyenes jel­lemű, kemény embernek tartottuk, tehát olyannak, aki szinte predeszti­nálva van a bíró tisztes tógájára. De tudtuk azt is,­ hogy dogmái vannak, amiktől hajszálnyira nem tér el se jobbra, se balra még akkor se, ha az élet gyakorlati törvényei mást paran­csolnak. Ez viszont lerontja az élet­ben forgolódó bíró éleslátását. A já­tékszabályokat úgy magyarázta, ahogyan azt a betűk megkívánták és nem tett engedményeket a szabályok intencióinak, amik pedig fontosabbak a hőti betűknél. Meg kellett tehát buknia, mint fut­­ballbírónak, mert a labdarúgás szo­rosan összefügg az élettel, annak egy érző darabja s aki azt nem veszi figye­lembe, magával az élettel kerül szem­be. Az élet pedig ... Zsarnóczay közben a BT-nek is al­­elnöke volt, de éppen a fenti tétel alapján — mert a fegyelmi elé kerülő delikvenseket a legkisebb hibáért is a legsúlyosabb büntetéssel sújtotta —­ nem érhetett el huzamosabb sikereket. Az amatőrök elnöki székében már több koncessziót tett az életnek, így a saját élettartamát is meghosszabbí­totta. Azután hirtelen nekirugaszko­dással az MLSz ügyvezetője lett, cso­dálatos módon éppen a profik remé­nyeinek letéteményeseként, akik azt hitték, hogy kemény elszántságát föl­felé fogja majd érvényesíteni. Nem egészen így történt s ma már a pro­fik sajnálják a legjobban, hogy meg­ismétlődött a békák királykérésének a meséje. Zsarnóczay külpolitikája — érthe­tően — teljes csődöt vallott, de a bel­politikájával sem ért el sikereket, sőt a profi-amatőr ellentéteket, tovább­­menőleg pedig a nagy- és kisegyesüle­­tekét sikerült úgy elmélyítenie, hogy a „visszacsinálás” művészete még az ügyvezető közismert munkabírását is próbára fogja tenni. Ha pedig nem határozta el magát ennek keresztül­vitelére, akkor viszont amúgy is meg­rendült nagyhatalmi állásának a fel­áldozására is hamarosan sor kerülhet. És ezt csak siettetni fogja a BLASz eseményeinek kialakulása és az a ma­kacsság, amellyel a szövetségi kapi­tányt igyekszik az egységesen bizal­matlan profitáborral szemben a tiszt­ségében megtartani. Ami könnyen arra vezethet, hogy a János II. a János I.-et is magával rántja. •­ A nehéz választás Őszintén szólva Földessy dr-t sem értjük. Aranytálcán viszik elébe az országos amatőrkapitányságot, de ő ragaszkodik mostani tisztségéhez.­­ Amit pedig olyan nyilvánvaló bizal­matlanság gyengít, hogy működése nem is lehet eredményes. Hiába pró­bálnak a hívei és pártfogói arra hi­vatkozni, hogy csak a kisebbség bizal­matlan vele szemben, mert ez a ki­sebbség csak numerikus és egy szer­vezeti hiba következménye, valójában ez a „kisebbség” a magyar sport többségét jelenti. Ha nem hiszik, kér­dezzék meg a közönségtől. Illetve mi­nek is kérdezzék, hiszen a közönség — amelyik a meccsre jár — már rég megadta erre a feleletet. Ám egy szempontból tényleg az amatőrök felé fordul a mérleg serpe­nyője. Azon az oldalon vár ugyanis a szövetségi kapitányra a nagyobb munka, az életrevaló tervek kicsiho­­lása, azok megvalósítása, szóval a tetterős, komoly munka, amely vi­szont a profi oldalon — a váloga­tás szempontjából — minél tevéke­nyebb, annál több zavart okozhat. Földessy Jánost komoly, dolgozni szerető, agilis embernek ismerjük, érthetetlen hát, miért esik oly nehezére a választás: a bizalommal alátámasz­tott munka vállalása és az egyhangú bizalmatlanság által aláásott — lázas semmittevés lehetősége között. Talán nem is oly nehéz a probléma. Mindössze egy kis önzetlen sportsze­retet kérdése az egész. itt az új OTT És most — lezárva­ az 1929-es esz­tendő sirámait — térjünk vissza az OTT-hoz, amely újév napjára meg­kapta ismét a maga új kinevezett ta­nácsát. Azt a tanácsot, amely azt a szervi hibáját, — hogy tudniillik kine­vezés és nem választás alapján jön létre — azzal a másik hibájával teszi jóvá, hogy nevével ellentétben vajmi kevésszer ad tanácsot az OTT legfőbb vezetőségének. Mi lenne itt, ha egy­szer — a sportágak életerejének meg­ A Bástya—Ambrosiana márká­zást két nappal elhalasztották Január­ 3-án egy milánókörnyéki csapattal, való­színűleg az FG Seregno-val játszik a Bástya — Intimitások egy túramérkőzés aktáiból — A Bástya túrája némiképpen módosul. Eredetileg január 6-ra Seregno volt a Bástya programjára tűzve, később azon­ban jobb feltételt kaptak a szegediek Mi­lánóból, ahol az Ambrosianával kell mérkőzniük. Történt közben, hogy a Bástya Tri­esztben váratlanul súlyos vereséget szenvedett, amire a hírek szerint Milá­nóban komoly aggodalmak merültek fel a közönség érdeklődése tekintetében. Történtek is bizonyos kísérletek, ame­lyek azonban megakadtak, miután köz­ben megérkezett a Bástya újévi ered­ményének híre arról, hogy a tekintélyes erőt jelentő Casale FC olyan vereséget szenvedett a saját városában, amilyenre még fennállása óta nem volt példa. A casalei 6:1 azután ismét váratlan ered­ménnyel járt. Az Ambrosiana vezetői most már azon kezdtek aggódni, hogy­ a Bástya túl jó! Mi lesz, ha netán el­verik az Ambrosianát ? Szóval érintke­zést kerestek a túracsapattal, hogy csak január 8-án hajlandók játszani, hatodikén nem. A Bástyát meglehető­sen váratlanul érte ez az új fordulat, amely végül mégis előnyössé vált. Közben az történt ugyanis, hogy ja­nuár 8-át Olaszországban általános ün­neppé avatták. Az olasz királyné szüle­tésnapja ez és éppen akkor lesz az olasz trónörökös esküvője is, e kettős okból nyilvánították azután nemzeti ünneppé ezt a napot. A Bástyát ez annyiban ér­dekli, amennyiben a milánói mérkőzést közös számlára rendezik az Ambrosia- Futballf­elszerelések. Kertész Tódornál, IV., Kristófér Árjegyzék ingyen ismét jelentkezett Seregno a január 6-iki mérkőzés rendezésére és így a Bástya voltaképpen egy mérkőzés­sel többek játszik Olaszországba. J Ez a seregnoi mérkőzés még nem vég­leges, mert a Bástya más, Milánóhoz közel fekvő város I. osztályú csapatá­val is tárgyal a január 6-iki mérkőzés ügyében. nával. Jellemző a milánóiak eljárására, hogy már azzal is megfenyegették a Bástyát, hogy csak a tartalékos és ifjúsági játéko­saikkal állanak ki, sőt ezt hirdetni is fogják, ha a Bástya nem menne bele­ a változtatásba, ami a bevételben részesedő Bástyára kétségtelenül nagy anyagi kárt hárítaná. Hogy pedig minden jóra forduljon. Újabban « RUHÁZAT a kenusági HÁTIZSÁK i uolháR '' VIHARKABAT WuM­ft. VII., Károly-ku­rút 3. Telefőn: i. JSl—0! egyesületből, a KAC, KMSE, ETVE. K. Törekvés. KSC, Pr. Törekvésből áll, az elmúlt esztendőben nagy bi­zalmatlanság gyülemlett fel a rég­i vezetőség ellen s számolni lehetett azzal, hogy a KAC—KMSE­—ETVE koalíció rezsim-változást fog ke­resztül vinni. Nem így történt, mert nyolc szavazattal hét ellenében a régi elnököt dr. Táncost és majdnem egészen a régi tiszti­kart választották meg. A vesztes koalíció erre bizalmat­lanságának adott kifejezést, vissza­vonta megválasztott tagjait a kerü­let tanácsából és passzivitásának bejelentése mellett megfellebbezte a sérelmes közgyűlési határozatot. Egyelőre tehát a kassai kerület­ben három klub néz farkasszemet a három másikkal s ,a végső szót a Csaf­r-MLSz pozsonyi közgyűlése fogja kimondani. Harc a kassai futballkerületben Marad a régi elnökség A Csúf—MLSz kassai kerülete, december 29-én izgalmakban bővel­kedő közgyűlést tartott. A kassai kerületben, amely hat 3 odiaho felelő arányszámban — választott szakemberek ülnének be az OTT-ba és ott a gyakorlati életből merített taná­csokkal szolgálnának... Vájjon gondoltak-e erre valaha az OTT urai? És ha igen, nem borzong­­tak össze ettől a gondolattól?... C íme egy csokorra való, ami az OTT és az MLSz portáján manapság tör­ténik. Az egyetemes magyar sport legfőbb fórumának és a futball fő­vezetőségének a házatáján. Nevetni lehetne ezen a diplomatásdi játékon, ha nem volna olyan szomorú a kulissza mögötti része. Mert amíg a milliós költségvetéssel dolgozó OTT jobbra­­balra osztja bőkezű adományait, addig a magyar futball lassan, de biztosan ,az anyagi pusztulás örvényébe kerül. Ötven-száz pengős segélyektől függ már ma is jó néhány egyesület léte, de az adóprés még mindig és egyre nyomasztóbban működik. Amíg csak végleg össze nem roskadnak alatta az egyesületek. A kicsik és a nagyok egy­aránt. Várjon miből fogják akkor kisaj­tolni az adókat? A testnevelés, a for­galom és a­­ vrgalom adóját. Bár ki tudja?! Ahogy a dolgok fes­tenek, a játék csak tovább fog folyni. Legfeljebb a játék címe változik majd. Ma még: „Játék a kastélyban”. Rö­videsen ez lesz a cím: * Játék a kunyhóban. m

Next