Sporthirlap, 1930. január (21. évfolyam, 1-11. szám)
1930-01-04 / 1. szám
SZOMBAT, 1938 JANUAR 4 SPORTHIRLAP Játék a kunyhóban írta: Benedek Aladár A karácsony előtti zűrzavaros hangulatot nem akartuk átvinni a szeretet ünnepére, elnémítottuk hát rövid kis időre a kritika hangját. Közben beköszöntött az újév, az ünneplés, ugyan még szakadatlanul tart, de most már lassanként vissza kell adni a véleménynyilvánítás jogait. Az OTT ajándéka Végezzünk előbb a múlttal! Hozzászoktunk már, hogy nálunk a futball tartja el a többi sportágat. A sokat szidott, lecsepült, gladiátorok vérengzésének kikürtölt és végeredményben minden oldalról kiszipolyozott labdarúgás. Ennek is a mostoha gyermeke, a profisport. Ez tartja el az atlétikát, úszást, tornát, vívást az egyesületekben és ennek a jövedelmét sújtják a „vigalmi” adók, forgalmi adók és a testnevelési adók. Képzelhető hát, milynagy meglepetést keltett az óév utolsó napjaiban, hogy a futballsport bőkezű ajándékot kapott az OrszágosTestnevelési Tanácstól. Harmincezer pengő „szétosztásáról” írtak és beszéltek és csak imitt-amott magyarázták meg a nagy ajándék születési titkát. Azt, hogy az OTT előbb 60.000 pengőt vett el a futballsporttól, hogy azután ennek a felét nagynehezen karácsonyi ajándékként visszajuttassa neki. És még csak nem is azoknak, akiktől elvette. Illetve azoknak is ad egy kis morzsát „visszatérítésképpen”, a többit pedig segély gyanánt szétosztja a szűkölködőknek Isten ments, hogy az arra rászorulók szájából kinézzük a falatot, vagy pláne, hogy eltanácsoljuk őket a segély elfogadásától, de semmiképpen sem lehet belenyugodni abba a félszeg helyzetbe, hogy az OTT az egyik, fiának — amelyik a legéletrevalóbb és a legszorgalmasabban dolgozik — a keresményét elveszi és, felcsapván nemeslelkű ajándékozónak, szétosztja azt a többi gyerek között. Az ajándékozásnak a legfőbb jellegzetessége, hogy a jószívű mecénás a sajátjából ajándékoz és az OTT-nak, mint a magyar sport legfőbb fórumának — hi arra a piedesztálra akarna emelkedni, amire magas tiszte kötelezi, — már régen le kellett volna vonni ennek a helyzetnek a konzekvenciáit és teljes épségben hagyva a futball jövedelmét — amely a klubok keretén belül is csak sportcélokat szolgál —, meg kellett volna teremteni azt az állami alapot, amiből az arra szoruló sportegyleteket segélyezheti. De az amúgy is súlyos anyagi gondokkal küzdő egyesületektől elvenni a pénzt és az ajándékozó mezében tetszelegni, nem méltó a sport legfőbb fórumához. És amellett nem ie oldja meg ezt a súlyos problémát. Egy kis külpolitika A szeptember 8-i cseh—magyar ,,konfliktus” még ma sincs likvidálva. Pedig minden fórum összefogott, hogy a békét tető alá juttassa. Az MLSz hónapok óta minden zugot kikutat, hogy „a bűnöst” előkerítse és a cseheknek kiszolgáltassa, az OTT példás leckéztetésben részesíti kedvelt fiát, a nagy ügyvezetőt, állítólag már a rejtélyes Anonymust is megtalálták és a béke még mindig nem született meg. Az a gyanúnk, hogy az urak a fáktól nem látják az erdőt, azaz hogy a békét azért hajszolják hasztalan, mert, valójában , nem is volt háború. Legfeljebb egy kis feszültség az úgynevezett diplomáciai viszonyban. Ezt a feszültséget pedig már régen el lehetett volna tüntetni, ha nem fáradoztak volna túl sokat és túl nagy buzgósággal annak elsimításán. Mindenesetre jó lesz sietni a sportbéke megteremtésével, mert különben megszületik magától. És akkor kiderül, hogy mindkét részről egészen felesleges volt a nagy hűhó. Ez pedig baj volna. Vagy nem? És a belügyek ?... Zsarnóczay Jánosról már akkor megírta a véleményét a Sporthírlap, amikor még nem volt országos ügyvezetője a magyar futballsportnak, hanem csak a futballbíró sípjával funkcionált a zöld gyepen. Megírtuk, mik az erényei és nem titkoltuk, hogy mik a hibái. Határozott, egyenes jellemű, kemény embernek tartottuk, tehát olyannak, aki szinte predesztinálva van a bíró tisztes tógájára. De tudtuk azt is, hogy dogmái vannak, amiktől hajszálnyira nem tér el se jobbra, se balra még akkor se, ha az élet gyakorlati törvényei mást parancsolnak. Ez viszont lerontja az életben forgolódó bíró éleslátását. A játékszabályokat úgy magyarázta, ahogyan azt a betűk megkívánták és nem tett engedményeket a szabályok intencióinak, amik pedig fontosabbak a hőti betűknél. Meg kellett tehát buknia, mint futballbírónak, mert a labdarúgás szorosan összefügg az élettel, annak egy érző darabja s aki azt nem veszi figyelembe, magával az élettel kerül szembe. Az élet pedig ... Zsarnóczay közben a BT-nek is alelnöke volt, de éppen a fenti tétel alapján — mert a fegyelmi elé kerülő delikvenseket a legkisebb hibáért is a legsúlyosabb büntetéssel sújtotta — nem érhetett el huzamosabb sikereket. Az amatőrök elnöki székében már több koncessziót tett az életnek, így a saját élettartamát is meghosszabbította. Azután hirtelen nekirugaszkodással az MLSz ügyvezetője lett, csodálatos módon éppen a profik reményeinek letéteményeseként, akik azt hitték, hogy kemény elszántságát fölfelé fogja majd érvényesíteni. Nem egészen így történt s ma már a profik sajnálják a legjobban, hogy megismétlődött a békák királykérésének a meséje. Zsarnóczay külpolitikája — érthetően — teljes csődöt vallott, de a belpolitikájával sem ért el sikereket, sőt a profi-amatőr ellentéteket, továbbmenőleg pedig a nagy- és kisegyesületekét sikerült úgy elmélyítenie, hogy a „visszacsinálás” művészete még az ügyvezető közismert munkabírását is próbára fogja tenni. Ha pedig nem határozta el magát ennek keresztülvitelére, akkor viszont amúgy is megrendült nagyhatalmi állásának a feláldozására is hamarosan sor kerülhet. És ezt csak siettetni fogja a BLASz eseményeinek kialakulása és az a makacsság, amellyel a szövetségi kapitányt igyekszik az egységesen bizalmatlan profitáborral szemben a tisztségében megtartani. Ami könnyen arra vezethet, hogy a János II. a János I.-et is magával rántja. • A nehéz választás Őszintén szólva Földessy dr-t sem értjük. Aranytálcán viszik elébe az országos amatőrkapitányságot, de ő ragaszkodik mostani tisztségéhez. Amit pedig olyan nyilvánvaló bizalmatlanság gyengít, hogy működése nem is lehet eredményes. Hiába próbálnak a hívei és pártfogói arra hivatkozni, hogy csak a kisebbség bizalmatlan vele szemben, mert ez a kisebbség csak numerikus és egy szervezeti hiba következménye, valójában ez a „kisebbség” a magyar sport többségét jelenti. Ha nem hiszik, kérdezzék meg a közönségtől. Illetve minek is kérdezzék, hiszen a közönség — amelyik a meccsre jár — már rég megadta erre a feleletet. Ám egy szempontból tényleg az amatőrök felé fordul a mérleg serpenyője. Azon az oldalon vár ugyanis a szövetségi kapitányra a nagyobb munka, az életrevaló tervek kicsiholása, azok megvalósítása, szóval a tetterős, komoly munka, amely viszont a profi oldalon — a válogatás szempontjából — minél tevékenyebb, annál több zavart okozhat. Földessy Jánost komoly, dolgozni szerető, agilis embernek ismerjük, érthetetlen hát, miért esik oly nehezére a választás: a bizalommal alátámasztott munka vállalása és az egyhangú bizalmatlanság által aláásott — lázas semmittevés lehetősége között. Talán nem is oly nehéz a probléma. Mindössze egy kis önzetlen sportszeretet kérdése az egész. itt az új OTT És most — lezárva az 1929-es esztendő sirámait — térjünk vissza az OTT-hoz, amely újév napjára megkapta ismét a maga új kinevezett tanácsát. Azt a tanácsot, amely azt a szervi hibáját, — hogy tudniillik kinevezés és nem választás alapján jön létre — azzal a másik hibájával teszi jóvá, hogy nevével ellentétben vajmi kevésszer ad tanácsot az OTT legfőbb vezetőségének. Mi lenne itt, ha egyszer — a sportágak életerejének meg A Bástya—Ambrosiana márkázást két nappal elhalasztották Január 3-án egy milánókörnyéki csapattal, valószínűleg az FG Seregno-val játszik a Bástya — Intimitások egy túramérkőzés aktáiból — A Bástya túrája némiképpen módosul. Eredetileg január 6-ra Seregno volt a Bástya programjára tűzve, később azonban jobb feltételt kaptak a szegediek Milánóból, ahol az Ambrosianával kell mérkőzniük. Történt közben, hogy a Bástya Triesztben váratlanul súlyos vereséget szenvedett, amire a hírek szerint Milánóban komoly aggodalmak merültek fel a közönség érdeklődése tekintetében. Történtek is bizonyos kísérletek, amelyek azonban megakadtak, miután közben megérkezett a Bástya újévi eredményének híre arról, hogy a tekintélyes erőt jelentő Casale FC olyan vereséget szenvedett a saját városában, amilyenre még fennállása óta nem volt példa. A casalei 6:1 azután ismét váratlan eredménnyel járt. Az Ambrosiana vezetői most már azon kezdtek aggódni, hogy a Bástya túl jó! Mi lesz, ha netán elverik az Ambrosianát ? Szóval érintkezést kerestek a túracsapattal, hogy csak január 8-án hajlandók játszani, hatodikén nem. A Bástyát meglehetősen váratlanul érte ez az új fordulat, amely végül mégis előnyössé vált. Közben az történt ugyanis, hogy január 8-át Olaszországban általános ünneppé avatták. Az olasz királyné születésnapja ez és éppen akkor lesz az olasz trónörökös esküvője is, e kettős okból nyilvánították azután nemzeti ünneppé ezt a napot. A Bástyát ez annyiban érdekli, amennyiben a milánói mérkőzést közös számlára rendezik az Ambrosia- Futballfelszerelések. Kertész Tódornál, IV., Kristófér Árjegyzék ingyen ismét jelentkezett Seregno a január 6-iki mérkőzés rendezésére és így a Bástya voltaképpen egy mérkőzéssel többek játszik Olaszországba. J Ez a seregnoi mérkőzés még nem végleges, mert a Bástya más, Milánóhoz közel fekvő város I. osztályú csapatával is tárgyal a január 6-iki mérkőzés ügyében. nával. Jellemző a milánóiak eljárására, hogy már azzal is megfenyegették a Bástyát, hogy csak a tartalékos és ifjúsági játékosaikkal állanak ki, sőt ezt hirdetni is fogják, ha a Bástya nem menne bele a változtatásba, ami a bevételben részesedő Bástyára kétségtelenül nagy anyagi kárt hárítaná. Hogy pedig minden jóra forduljon. Újabban « RUHÁZAT a kenusági HÁTIZSÁK i uolháR '' VIHARKABAT WuMft. VII., Károly-kurút 3. Telefőn: i. JSl—0! egyesületből, a KAC, KMSE, ETVE. K. Törekvés. KSC, Pr. Törekvésből áll, az elmúlt esztendőben nagy bizalmatlanság gyülemlett fel a régi vezetőség ellen s számolni lehetett azzal, hogy a KAC—KMSE—ETVE koalíció rezsim-változást fog keresztül vinni. Nem így történt, mert nyolc szavazattal hét ellenében a régi elnököt dr. Táncost és majdnem egészen a régi tisztikart választották meg. A vesztes koalíció erre bizalmatlanságának adott kifejezést, visszavonta megválasztott tagjait a kerület tanácsából és passzivitásának bejelentése mellett megfellebbezte a sérelmes közgyűlési határozatot. Egyelőre tehát a kassai kerületben három klub néz farkasszemet a három másikkal s ,a végső szót a Csafr-MLSz pozsonyi közgyűlése fogja kimondani. Harc a kassai futballkerületben Marad a régi elnökség A Csúf—MLSz kassai kerülete, december 29-én izgalmakban bővelkedő közgyűlést tartott. A kassai kerületben, amely hat 3 odiaho felelő arányszámban — választott szakemberek ülnének be az OTT-ba és ott a gyakorlati életből merített tanácsokkal szolgálnának... Vájjon gondoltak-e erre valaha az OTT urai? És ha igen, nem borzongtak össze ettől a gondolattól?... C íme egy csokorra való, ami az OTT és az MLSz portáján manapság történik. Az egyetemes magyar sport legfőbb fórumának és a futball fővezetőségének a házatáján. Nevetni lehetne ezen a diplomatásdi játékon, ha nem volna olyan szomorú a kulissza mögötti része. Mert amíg a milliós költségvetéssel dolgozó OTT jobbrabalra osztja bőkezű adományait, addig a magyar futball lassan, de biztosan ,az anyagi pusztulás örvényébe kerül. Ötven-száz pengős segélyektől függ már ma is jó néhány egyesület léte, de az adóprés még mindig és egyre nyomasztóbban működik. Amíg csak végleg össze nem roskadnak alatta az egyesületek. A kicsik és a nagyok egyaránt. Várjon miből fogják akkor kisajtolni az adókat? A testnevelés, a forgalom és a vrgalom adóját. Bár ki tudja?! Ahogy a dolgok festenek, a játék csak tovább fog folyni. Legfeljebb a játék címe változik majd. Ma még: „Játék a kastélyban”. Rövidesen ez lesz a cím: * Játék a kunyhóban. m