Sporthirlap, 1930. február (21. évfolyam, 12-23. szám)
1930-02-01 / 12. szám
SZOMBAT, 1030 FEBRUÁR X. SPORTHÍRLAP „Soha nem volt ilyen érdekes a bajnokság!“ Újpest sansza egyenlő a Ferencvároséval — A kis Takács mint plusz — P. Szabó ötnegyed órája — Kaimert nem lehet pótolni — Kvasz vagy Volentik? — Takács vagy Schaffer ? — Olasz és spanyol csapatokat hozzanak ! — Milyen legyen az olaszok elleni válogatott csapat? Beszélgetés a „nem aktuális“ Orth Gyurival Írta: Bús Fekete László A vezető és a drukker már elmaradta a véleményét. A cikksorozat mai fordulójánál a játékos következett volna. A Hungária-játékos, aki elmondja, ami a szívén fekszik. Szabályszerűen meg is csináltam az interjút, beszéltem a reprezentatív játékossal mindenről, ami ma aktuális a bajnokcsapat körül és itt bejelentem a Sporthírlap olvasóinak, hogy ezt a beszélgetést elzártam egyelőre a fiókomba és nem nyomatom ki. Elzártam azoknak a magasabb szempontoknak a figyelembevétele miatt, amelyek engem minden cikkemben vezetnek. Talán egyszer kiadom majd, amikor már túl leszünk a szezon nagyobbik felén és amikor jóslat és vita helyett az eredmények fognak beszélni. De az újságíró nem áll meg az úton, a világ forog, az események rohannak és a vágtató napok fölött, mint egy figyelő, tágranyílt szem, ott áll a riporter és jegyez. Egy kicsit törtem a fejem, hogy ki legyen a következő médium? Kinek a szavait jegyezzem fel? Ki mondja el a véleményét, amelyben biztosan tanulságos megállapítások vannak? — Orth Györgyöt választottam ki. Nemcsak azért, mert szakértelme és objektivitása vitán felül áll, hanem azért is, mert — hiába húzta fel egyszer-kétszer a fekete-fehér trikót — ő még mindig Hungária-játékosnak számít. Orth (amikor beléptem az üzletébe, mosolyogva azonnal tiltakozni ■kezdett): Lacikám, nagyon örülök, hogy olyan hosszú idő után újra látlak, de ne haragudj, magamról semmit se mondhatok. Én: Nézd, Gyuri---Orth (nem hagy beszélni): Legalább tízen kerestek fel eddig, de senkinek se nyilatkoztam. Én ma nem vagyok aktuális és mindenféle hír, Chile, meg egyebek, komolytalanok ... Én: Engedj kibeszélni. Én egészen más témáról akarok diskurálni veled. Téged ma is mindenki Hungária-játékosnak tart, ennélfogva ... Orth: Sajnos, a Hungáriáról se nyilatkozhatom. A belső ügyek... Én: Erről sincs szó. Mindössze a küszöbön levő nagy szezonról, amelyről már mindenki beszél és a szőnyegen forgó kérdésekről, amelyek az induló szezonhoz tartoznak. Orth (megenyhülve): Kérlek... gyerünk akkor egy kicsit sétálni... neked se fog ártani a mozgás, én pedig egész nap az üzletben vagyok. Énelindulunk az Andrássy úton lefelé, a szembejövő emberek sűrűn köszöngetnek és mosolyogva néznek fel Orthra, akinek a népszerűsége ma is töretlen fényben ragyog Budapesten). Tehát: mit szólsz ahhoz, hogy a Ferencvárost tartja mindenki a bajnokság favoritjának? Orth: Szerintem az Újpestnek legalább is akkora sansza van. Véleményem szerint kettőjük közt van a bajnokság. Én: Ha megméred a két csapatot, mi a véleményed? Az újpesti védelmet általában jobbnak tartják. Orth: Én ezt nem osztom. A Fradivédelem teljesen egyenrangú vele. Sőt kevesebb gólt kapott, mint az újpesti védelem. Én: A halfsor? Orth: A két halfsort is egyenlő erejűnek tartom. (Gondolkozik.) Akárhogy is latolgatom a dolgot, nem tudok pluszt kihozni együk javára sem. Én: Viszont a közhit a Ferencváros csatársorát sokkal veszélyesebbnek ítéli. Orth (mosolyog): Kénytelen vagyok újra ellenvéleményt nyilvánítani. A Ferencváros csatársorában egyedül Takács II. az, aki pluszt jelent Újpesttel szemben. Viszont nézzük Újpest csatársorát? Itt van legelőször P. Szabó, akit én a legnagyobb magyar futballistának tartok. Sajnos, idehaza eddig még soha sem mutatta meg igazán, ami az én meggyőződésem szerint benne van. Én: A túrán remek volt. Orth: Itthon legtöbbször egy negyedóráig brilliánsul játszott és aztán egy órára eltűnt a mezőnyből. Ha ezt a negyedórás teljesítményt fel tudja fokozni öt negyedórára, akkor egyedül is megnyerheti Újpestnek a bajnokságot. Én: Miért? Orth: Azért Takács rendkívüli képességeit két kitűnő játékos, Auer és Szofián, ellensúlyozni tudja gólképességgel, míg a többiek kiegyenlítik egymást. Én: És Tanczer Orth: Nagyszerű játékos, de az ő szerepe a Ferencvárosban egészen alá van rendelve Takácsnak. Ő arra van beállítva, hogy még tökéletesebbé tegye a kis Takács játékát. Én: Szóval? Orth: Szóval egyenlők a sanszok. Az őszi meccset csak hajszállal nyerte a Ferencváros. És ha nem történik Fogl Jóskával az a baj, akkor nem tudom, hogy ki nyeri? És a tavaszi meccs is ilyen bizonytalan. De még az sem jelenti a bajnokságot, ha akár az egyik, akár a másik megnyeri ezt a Ferencváros—Újpest derbyt. Mert a Fradi kikaphat a tizediktől és az Újpest a tizenegyediktől, a Hungáriáról nem is beszélve. Én. Szóval a Hungáriának is adsz sanszot? Orth: Egy-egy szép győzelemre igen, de a bajnokságra nem. Kalmár hiánya olyan sokat jelent, hogy nélküle nem lehet a ponthátrányt behozni. És mire Jenő egészséges lesz, akkor már késő! Akkor már, érzésem szerint, az első kettő még meszszebb lesz a Hungária előtt. Én: Visszatérve Újpestre, a pesti futballkörök hetek óta egy kérdésen vitatkoznak. Orth (végre ő kérdez): És ez a kérdés? Én: Kvasz vagy Volentik? Te melyiket tennéd be centerhallnak? Orth: Én csak Kvasszal együtt láttam játszani a halfsort és akkor nagyon jól játszottak. Velentikkel együtt nem láttam a csapatot. De hallom, hogy a túrán nagyon ment neki a játék. Én: Te ismered őket és ha különkülön megméred a két tehetséges futballistát, mi az eredmény? Orth: Alind a kettőnek van előnye és hátránya a másikkal szemben. Én: Részleteket kérek. Orth: Kvasz mellett szól, hogy abszolút kétlábas, hallatlan kitartás van benne és kitűnően passzol. Volentik kimondott ,jobblábas játékos, de sokkal szélesebb látókörű és a technikai képzettségeis nagyobb. Fejelni mind a kettő egyformán nagyon tud-Én: Szóval a rezümé? Orth (mosolyog): Nézd, annyi kitűnő szakértő van az Újpestben, mért törjem én a fejemet helyettük?! Én: Hát akkor talán arról még, hogy szerinted milyen lesz a tavaszi szezon? Orth: Soha nem volt ilyen érdekes a bajnokság! Hallatlanul izgalmas szezont és erős, szétmeccseket várok. És nemcsak a bajnokságért futók egymás közti meccsei lesznek szenzációsak, hanem az első háromnak minden mérkőzései Egy Ferencváros—Pécs-Baranya, vagy egy Újpest—Bástya meccsen is eldőlhet.1 a bajnokság. Én. A most egy érdekes kérdés jutott az eszembe. Sokan állítják, hogy a régi magyar futball, amikor még te, Konrád, Schaffer, Schlosser, Bíró, Hlavay, Károly, Rumbold, Plattkó, Zsák, meg a többiek játszottak, jobb volt, mint a mai? Orth: Erre nagyon nehéz válaszolni, mert nem akarom bántani a mai játékosokat, akiket én végtelenül becsülök. Én: Erről szó sem lehet és ezt senki nem tételezi fel rólad. Orth: Szóval előrebocsátva, hogy itt tisztára csak szakszerű beszélgetés folyik, én is jobbnak tartom a régi, a háború előtti magyar futballt. Én: Miért? Orth: Hasonlítsuk össze a legjobbakat! Hol van Tanczer a Csibitől? és a kis Takács Schaffertől? És a halfok Bírótól és Károlytól? És így végig lehetne menni valamennyi poszton! Én: Te Schaffert nagyobb játékosnak tartod, mint Takácsot? Orth: Feltétlenül. És nemcsak fizikum dolgában volt nagyobb. Schaffer jobban lőtt, jobban fejelt és a mezőnyben is jobban kivette a részét a játékból. Igazán nem akarom bántani Takácsot, akit nagyon nagyra tartok, de ez tény. És így van ez minden poszton. Hol van például Hirzer Schlossertől? Én: Nem akarok vitatkozni, de egy bizonyos: a mai átlag" sokkal jobb, mint a régi volt! Orth: E. lehet. Én: És tekintve, hogy a mai magyar futball így is legelső sorban áll, szerinted tehát az egész világon leromlott a futball játék! Ügy-e? Orth: Feltétlenül. Én: És ezt mivel magyarázod ? Orth: Túl a háború utáni általános leromláson, amely minden téren érezteti hatását, talán leginkább az ifj offszájdszabállyal! Az egy bekkrendszer megölte a régi futballt. Ma a fizikum és a gyorsaság a döntő, régebben ész kellett és raffinéria. Én: Ma se baj, ha eszes és raffinált a futballista. Orth: De nem ezen van a hangsúly, hanem a gyorsaságon és a tankszerű röhögésen. Ma az egyszerű és hasznos futball az eredményes. Régen több volt az akadály — két bekk! —, tehát átgondoltabb, csavarosabb, felkészültebb, szóval stílusosabb akciók sorozata kellett a gólhoz. (Már kint vagyunk a Dunaparton.) Ha már az interjúnál tartunk, hol azt is megkérlek, hogy én nem ajánlom az angol csapatok Pestre hozását. Az angolok a kontinensen nem veszik komolyan a dolgot és a szabályokat is máskép magyarázzák, mint ők odahaza. Ezek a komolytalan meccsek, ahová ők lumpolások után szállnak be és amelyeket mi hallatlanul ambicionálunk, nem lehetünk igazi értékmérői a két ország futballjának. Én: Szóval milyen csapatokat kellene hozni? Orth: Elsősorban olaszokat, aztán spanyolokat. A bennük lévő tűz és nemzeti büszkeség biztosítja, hogy nem fogják könnyelműen venni a dolgot és nem tekintik a kirándulási kéjutazásnak. Éppen ezért izgalmas meccsek során jó sportot fog kapni a publikum. Mert a tűzön túl az elsőrangú olasz és spanyol csapatok kitűnően tudnak játszani is! Én: Mit gondolsz, lesz közönség a tavasszal ! Orth: Az olcsó helyeken rengeteg publikum lesz... Én (mégegyszer megpróbálom): Veled mi van? Magadról mért nem beszélsz? Orth: Én nem vagyok aktuális... majd ha lesz valami, én fogok telefonálni neked. (Ezzel vége is az interjúnak. Persze nem ment ilyen simán a dolog és bizony feladtam sok olyan kérdést is Orthnak, amire nem felelt. Pedig ezek a kérdések nagyon érdekesek és ezért egyet-kettőt közülük ide is írok: a Hungária leendő angol trénere, hivatalnok-futballisták, fegyelem, válogatott csapat. Azaz hogy itt válaszolt valamire.) Én: Tegyük fel, hogy valamennyi magyar játékos, aki rendelkezésre áll, formája tetőpontján van. Hogy állítanád össze a döntő olasz—magyar meccsre kiválogatott csapatot? Orth (azonnal). Kapus: Adit. Hátvédek: Mánál, Fogl. Halfsor: Borsányi, Kalmár, Obisz. Csatársor: Tanczer, Takács, Turay, Hirzer, P. ..Szabó. De persze csak úgy, ha Szabó beváltja az ötnegyed,órás játékot idehaza is. (A földalatti lejárata előtt elbúcsúzunk és én elindulok a szerkesztőség felé.) 3 Szombati napon lesz a Budai Harihárom —Bocskay bajnoki mérkőzés A tavaszi szezon terminusegyeztetései serényen folynak. Újabban a Budai Harihárom hagyott egy jó terminust, ennek azonban nem is annyira a nagy egyeztetési láz, mint inkább anyagi oka van. A budaiak vezetősége a Bocskay ellen március 9-ére tervezett mérkőzéssel az ugyanazon a napon a Millenárisra kitűzött Nemzeti—Újpest mérkőzés előtt próbált elhelyezkedni. A Nemzetinél úgy látták, hogy nekik ez a mérkőzés szólóban is kasszanapot jelent, miért is nem nagy hajlandóságot mutattak a komoly tárgyalásra. Miután ezen a terminuson a Harihárom nem talál jobb elhelyezkedést, a Bocskay elleni mérkőzését egy nappal előbb, tehát szombaton, március 8-án fogja lejátszani, feltéve, hogy ebben a debreceniek vezetőségével is sikerül megegyeznie. Megerősödik az FTC. Weisz Sándor, az FTC amatőrcsapatának volt balszélsője, aki később az Ékszerészekhez szerződött profinak, visszaamatőrizálását kérte. Weisz 1928 április 12-én bontott szerződést és így amatőrré való nyilvánítása minden nehézség nélkül fog megtörténni. Weisz — értesülésünk szerint — az FTC-ben szándékozik játszani, vele a zöld-fehérek amatőr csapata jelentékenyen megerősödne