Sporthirlap, 1930. február (21. évfolyam, 12-23. szám)

1930-02-01 / 12. szám

SZOMBAT, 1030 FEBRUÁR X. SPORTHÍRLAP „Soha nem volt ilyen érdekes a bajnokság!“ Újpest sansza egyenlő a Ferencvároséval — A kis Takács mint plusz — P. Szabó ötnegyed órája — Kaimert nem lehet pótolni — Kvasz vagy Volentik? — Takács vagy Schaffer ? — Olasz és spanyol csapatokat hozzanak ! — Milyen legyen az olaszok elleni válogatott csapat? Beszélgetés a „nem aktuális“ Orth Gyurival Írta: Bús Fekete László A vezető és a drukker már el­maradta a véleményét. A cikksorozat mai fordulójánál a játékos követke­zett volna. A Hungária-játékos, aki elmondja, ami a szívén fekszik. Sza­bályszerűen meg is csináltam az in­terjút, beszéltem a reprezentatív já­tékossal mindenről, ami ma aktuá­lis a bajnokcsapat körül és itt beje­lentem a Sport­hírlap olvasóinak, hogy ezt a beszélgetést elzártam egyelőre a fiókomba és nem nyoma­tom ki. Elzártam azoknak a maga­sabb szempontoknak a figyelembe­vétele miatt, amelyek engem minden cikkemben vezetnek. Talán egyszer kiadom majd, amikor már­ túl le­­­szünk a szezon nagyobbik felén és amikor jóslat és vita helyett az eredmények fognak beszélni. De az újságíró nem áll meg az úton, a világ forog, az események rohannak és a vágtató napok fölött, mint egy figyelő, tágranyílt szem, ott áll a riporter és jegyez. Egy ki­csit törtem a fejem, hogy ki legyen a következő médium? Kinek a sza­vait jegyezzem fel? Ki mondja el a véleményét, amelyben biztosan ta­nulságos megállapítások vannak? — Orth Györgyöt választottam ki. Nemcsak azért, mert szakértelme és objektivitása vitán felül áll, hanem azért is, mert — hiába húzta fel egy­­szer-kétszer a fekete-fehér trikót — ő még mindig Hungária-játékosnak számít. Orth (amik­or beléptem az üzleté­be, mosolyog­va azonnal tiltakozni ■kezdett): Lacikám, nagyon örülök, hogy olyan hosszú idő után újra látlak, de ne haragudj, magamról semmit se mondhatok. Én: Nézd, Gyuri---­Orth (nem hagy beszélni): Leg­alább tízen kerestek fel eddig, de senkinek se nyilatkoztam. Én ma nem­ vagyok aktuális és mindenféle hír, Chile, meg egyebek, komolyta­lanok ... Én: Engedj kibeszélni. Én egészen más témáról akarok diskurálni ve­led. Téged ma is mindenki Hungá­ria-játékosnak tart, ennélfogva ... Orth: Sajnos, a Hungáriáról se nyilatkozhatom. A belső ügyek... Én: Erről sincs szó. Mindössze a küszöbön levő nagy szezonról, amelyről már mindenki beszél és a szőnyegen forgó kérdésekről, ame­lyek az induló szezonhoz tartoznak. Orth (megenyhülve): Kérlek... gyerünk akkor egy kicsit sétálni... neked se fog ártani a mozgás, én pe­dig egész nap az üzletben vagyok. Én­­elindulunk az Andrássy­ úton lefelé, a szembejövő emberek sűrűn köszöngetnek és mosolyogva néznek fel Orthra, akinek a népszerűsége ma is töretlen fényben ragyog Bu­dapesten). Tehát: mit szólsz ahhoz, hogy a Ferencvárost tartja minden­ki a bajnokság favoritjának? Orth: Szerintem az Újpestnek leg­alább is akkora sansza van. Véle­ményem szerint kettőjük közt van a bajnokság. Én: Ha megméred a két csapatot, mi a véleményed? Az újpesti vé­delmet általában jobbnak tartják. Orth: Én ezt nem osztom. A Fradi­­védelem teljesen egyenrangú vele. Sőt kevesebb gólt kapott, mint az újpesti védelem. Én: A halfsor? Orth: A két halfsort is egyenlő erejűnek tartom. (Gondolkozik.) Akárhogy is latolgatom a dolgot, nem tudok pluszt kihozni együk ja­vára sem. Én: Viszont a közhit a Ferencvá­ros csatársorát sokkal veszélyesebb­nek ítéli. Orth (mosolyog): Kénytelen va­gyok újra ellenvéleményt nyilvání­tani. A Ferencváros csatársorában egyedül Takács II. az, aki pluszt je­lent Újpesttel szemben. Viszont néz­zük Újpest csatársorát? Itt van leg­először P. Szabó, akit én a legna­gyobb magyar futballistának tar­tok. Sajnos, idehaza eddig még soha sem mutatta meg igazán, ami az én meggyőződésem szerint benne van. Én: A túrán remek volt. Orth: Itthon legtöbbször egy ne­gyedóráig brilliánsul játszott és az­tán egy órára eltűnt a mezőnyből. Ha ezt a negyedórás teljesítményt fel tudja fokozni öt negyedórára, akkor egyedül is megnyerheti Új­pestnek a bajnokságot. Én: Miért? Orth: Azért Takács rendkívüli ké­pességeit két kitűnő játékos, Auer és Szofián, ellensúlyozni tudja gól­­képességgel, míg a többiek kiegyen­lítik egymást. Én: És Tanczer Orth: Nagyszerű játékos, de az ő szerepe a Ferencvárosban egészen alá van rendelve Takácsnak. Ő arra van beállítva, hogy még tökéleteseb­bé tegye a kis Takács játékát. Én: Szóval? Orth: Szóval egyenlők a sanszok. Az őszi meccset csak ha­jszállal nyer­te a Ferencváros. És ha nem törté­nik Fogl Jóskával az a baj, akkor nem tudom, hogy ki nyeri? És a ta­vaszi meccs is ilyen bizonytalan. De még az sem jelenti a bajnokságot, ha akár az egyik, akár a másik meg­nyeri ezt a Ferencváros—Újpest derbyt. Mert a Fradi kikaphat a ti­zediktől és az Újpest a tizenegye­diktől, a Hungáriáról nem is be­szélve. Én. Szóval a Hungáriának is adsz sanszot? Orth: Egy-egy szép győzelemre igen, de a bajnokságra nem. Kalmár hiánya olyan sokat jelent, hogy nél­küle nem lehet a ponthátrányt be­hozni. És mire Jenő egészséges lesz, akkor már késő! Akkor már, érzé­sem szerint, az első kettő még mesz­­szebb lesz a Hungária előtt. Én: Visszatérve Újpestre, a pesti futballkörök hetek óta egy kérdésen vitatkoznak. Orth (végre ő kérdez): És ez a kér­dés? Én: Kvasz vagy Volentik? Te me­lyiket tennéd be centerh­all­nak? Orth: Én csak Kvasszal együtt láttam játszani a halfsort és akkor nagyon jól játszottak. Velentikkel együtt nem láttam a csapatot. De hallom, hogy a túrán nagyon ment neki a játék. Én: Te ismered őket és ha külön­­külön megméred a két tehetséges futballistát, mi az eredmény? Orth: Alind a kettőnek van elő­nye és hátránya a másikkal szem­ben. Én: Részleteket kérek. Orth: Kvasz mellett szól, hogy ab­szolút kétlábas, hallatlan kitartás van benne és kitűnően passzol. Vo­­lentik kimondott ,jobblábas játékos, de sokkal szélesebb látókörű és a technikai képzettsége­­is nagyobb. Fejelni mind a kettő egyformán na­gyon tud-Én: Szóval a rezümé? Orth (mosolyog): Nézd, annyi ki­tűnő szakértő van az Újpestben, mért törjem én a fejemet­­ helyet­tük?! Én: Hát akkor talán arról még, hogy szerinted milyen lesz a tava­szi szezon? Orth: Soha nem volt ilyen érde­kes a bajnokság! Hallatlanul izgal­mas szezont és erős, szét­­meccseket várok. És nemcsak a bajnokságért futók egymás közti meccsei lesznek szenzációsak, hanem az első három­nak minden mérkőzései Egy Fe­rencváros—Pécs-Baranya, vagy egy Újpest—Bástya meccsen is eldőlhet.1 a bajnokság. Én. A most egy érdekes kérdés ju­tott az eszembe. Sokan állítják, hogy a régi magyar futball, amikor még te, Konrád, Schaffer, Schlosser, Bíró, Hlavay, Károly, Rumbold, Plattkó, Zsák, meg a többiek játszottak, jobb volt, mint a mai? Orth: Erre nagyon nehéz válaszol­ni, mert nem akarom bántani a mai játékosokat, akiket én végtelenül becsülök. Én: Erről szó sem lehet és ezt sen­ki nem tételezi fel rólad. Orth: Szóval előrebocsátva, hogy itt tisztára csak szakszerű beszélge­tés folyik, én is jobbnak tartom a régi, a háború előtti magyar fut­ballt. Én: Miért? Orth: Hasonlítsuk össze a legjob­bakat! Hol van Tanczer a Csibitől? és a­ kis Takács Schaffertől? És a halfok Bírótól és Károlytól? És így végig lehetne menni valamennyi poszton! Én: Te Schaffert nagyobb játé­kosnak tartod, mint Takácsot? Orth: Feltétlenül. És nemcsak fizi­kum dolgában volt nagyobb. Schaf­fer jobban lőtt, jobban fejelt és a mezőnyben is jobban kivette a ré­szét a játékból. Igazán nem akarom bántani Takácsot, akit nagyon nagyra tartok, de ez tény. És így van ez minden poszton. Hol van pél­dául Hirzer Schlosser­től? Én: Nem akarok vitatkozni, de egy bizonyos: a mai átlag" sokkal jobb, mint a régi volt! Orth: E­. lehet. Én: És tekintve, hogy a mai ma­gyar futball így is legelső sorban áll, szerinted tehát az egész világon leromlott a futball játék! Ügy-e? Orth: Feltétlenül. Én: És ezt mivel magyarázod ? Orth: Túl a háború utáni általá­nos leromláson, amely minden téren érezteti hatását, talán leginkább az ifj offszájdszabállyal! Az egy­ bekk­­rendszer megölte a régi futballt. Ma a fizikum és a gyorsaság a döntő, régebben ész kellett és raffinéria. Én: Ma se baj, ha eszes és raffi­nált a futballista. Orth: De nem ezen van a hang­súly, hanem a gyorsaságon és a tankszerű röhögésen. Ma az egy­szerű és hasznos futball az eredmé­nyes. Régen több volt az akadály — két bekk! —, tehát átgondoltabb, csa­varosabb, felkészültebb, szóval stí­lusosabb akciók sorozata kellett a gólhoz. (Már kint vagyunk a Duna­­parton.) Ha már az interjúnál tar­tunk, h­ol azt is meg­kérlek, hogy én nem ajánlom az angol csapatok Pestre hozását. Az angolok a konti­nensen nem veszik komolyan a dol­got és a szabályokat is máskép ma­gyarázzák, mint ők odahaza. Ezek a komolytalan meccsek, ahová ők lumpolások után szállnak be és ame­lyeket mi hallatlanul ambicioná­lunk, nem lehetünk igazi értékmérői a két ország futballjának. Én: Szóval milyen csapatokat kellene hozni? Orth: Elsősorban olaszokat, aztán spanyolokat. A bennük lévő tűz és nemzeti büszkeség biztosítja, hogy nem fogják könnyelműen venni a dolgot és nem tekintik a kirándulási kéjutazásnak. Éppen ezért izgalmas meccsek során jó sportot fog kapni a publikum. Mert a tűzön túl az elsőrangú olasz és spanyol csapatok kitűnően tudnak játszani is! Én: Mit gondolsz, lesz közönség a tavasszal ! Orth: Az olcsó helyeken rengeteg publikum lesz... Én (mégegyszer megpróbálom): Veled mi van? Magadról mért nem beszélsz? Orth: Én nem vagyok aktuális... majd ha lesz valami, én fogok tele­fonálni neked. (Ezzel vége is az interjúnak. Per­sze nem ment ilyen simán a dolog és bizony feladtam sok olyan kérdést is Orthnak, amire nem felelt. Pedig ezek a­ kérdések nagyon érdekesek és ezért egyet-kettőt közülük ide is írok­: a Hungária leendő angol tré­nere, hivatalnok-futballisták, fegye­lem, válogatott csapat. Azaz hogy itt válaszolt valamire.) Én: Tegyük fel, hogy valamennyi magyar játékos, aki rendelkezésre áll, formája tetőpontján van. Hogy állítanád össze a döntő olasz—ma­gyar meccsre kiválogatott csapa­tot? Orth (azonnal). Kapus: Adit. Hátvédek: Mánál, Fogl. Halfsor: Borsányi, Kalmár, Obisz. Csatársor: Tanczer, Takács, Turay, Hirzer, P. ..Szabó. De persze csak úgy, ha Szabó beváltja az ötnegyed,órás játékot idehaza is. (A földalatti lejárata előtt elbúcsúzunk és én el­indulok a szerkesztőség felé.) 3 Szombati napon lesz a Budai Harihárom —Bocskay bajnoki mérkőzés A tavaszi szezon terminusegyezte­tései serényen folynak. Újabban a Budai Harihárom hagy­ott egy jó terminust, ennek azonban nem is annyira a nagy egyeztetési láz, mint inkább anyagi oka van. A budaiak vezetősége a Bocskay ellen március 9-ére tervezett mérkőzéssel az ugyan­azon a napon a Millenárisra kitű­zött Nemzeti—Újpest mérkőzés előtt próbált elhelyezkedni. A Nemzetinél úgy látták, hogy ne­kik ez a mérkőzés szólóban is kassza­napot jelent, miért is nem nagy haj­landóságot mutattak a komoly tár­gyalásra. Miután ezen a terminuson a Harihárom nem talál jobb elhelyez­kedést, a Bocskay elleni mérkőzését egy nappal előbb, tehát szombaton, március 8-án fogja lejátszani, feltéve, hogy ebben a debreceniek ve­zetőségével is sikerül megegyeznie. Megerősödik az FTC. Weisz Sán­dor, az FTC amatőrcsapatának volt balszélsője, aki később az Ékszeré­szekhez szerződött profinak, vissza­­amatőrizálását kérte. Weisz 1928 április 12-én bontott szerződést és így amatőrré való nyilvánítása min­den nehézség nélkül fog megtör­ténni. Weisz — értesülésünk szerint — az FTC-ben szándékozik játszani, vele a zöld-fehérek amatőr csapata jelentékenyen megerősödne

Next