Sporthirlap, 1930. április (21. évfolyam, 38-47. szám)
1930-04-03 / 38. szám
CSÜTÖRTÖK, 1930 ÁPRILIS 3. SPORTHÍRLAP .......... min in mii Iiiimimim hm miiiiiiiihiibuibiiIHUIPOW Wllll lVili válogat__ Irta : Bús Fekete László SÁTOR VIHARKABÁT HÁTIZSÁK Készítőnél: MOgáR GYUSÍRÁS, VII., Károly-körút 3/a. Tel.: J. 321-02 (Kertész II. a régi válogatott csapatok leglelkesebb, legharcosabb katonája volt. Kertészt soha senki nem látta fölényeskedve, nyugodtan, flegmával játszani. Ő egész szívével, egész lelkével verekedett az első perctől az utolsóig és mindmáig példája annak, hogy miképpen kell harcolni a futballistának, akit beállítanak a nemzeti válogatott csapatba. Küszöbén a svájci válogatott meccsnek, amely egyúttal próbamérkőzése kell, hogy legyen a májusi nagy összecsapásnak is, véletlenül összetalálkoztam Kertész Vilivel és azonnal felvillant bennem a terv: meg kellene szólaltatni ezt a régi lelkes reprezantatív játékost az új, nagy próbatétel előtt.) Én: Jónapot Vili... mi újság? Kertész: (mosolygó, örökké fiatal, ruganyos figurájából csak úgy árad az erő és az energia) Mi lenne! Semmi. Élünk! Én: (azonnal rátérek a tárgyra) Hogyan állítaná fel a válogatott csapatot, Vili? Kertész: (minden megfontolás nélkül azonnal felel, látszik rajta, hogy nem érte váratlanul a kérdés és már sokszor és huzamosabb ideig foglalkozott a dologgal) Az én csapatom a fejemben már régen készen van... Tessék: kapus: Acsi, hátvédpár: Dudás és Fogl, fedezetkor: Kléber, Turay, Kronenberger, csatársor: Táncos, Takács, Teleki, Spitz, Kohnt... Én: (megvallom, egy kicsit elhallgattam a csapat felsorolása után, majd boncolgatni kezdtem a csapatrészeket) Hogy született meg magában ez a halfsornenbergert, annak ellenére, hogy most bekkel. De játszott ő hosszú ideig halhalfot is nagyon jól. Én: Viszont Kiéber sem olyan daliás termetű játékos. Kertész: Kiéber ma olyan remek formában van, hogy őt nem lehet kihagyni a csapatból. Megjegyzem, még Wilhelm is megfelelő balbali lenne szerintem, (nevet) Ő majdnem úgy játszik halfot, ahogy én játszottam valamikor. Belemegy, van szíve, perslije verekedni, dolgozik az utolsó percig. Azért nem tudott Takács játszani ellene a Újpest—Ferencváros meccsen. Én: Szóval a halfcorral végeztünk. Kertész: Még nem. Azt akarom ugyanis elmondani, hogy én a Bauer—Wieser szárny ellen harcoltam sokáig a válogatott csapatban. Akik akkor jártak a meccsekre, tudják, hogy mit jelentett ez a szárny súlyban és erőben? Én mégis álltam velük szemben, mert az első összecsapás után Bauer félkört írt le körülöttem és ettől kezdve meg volt a respektus. (hangosan nevet) Amikor Fogó Ts. bekkelt és én halfoltam előtte, reszketett a pali, aki csatárt játszott ellenünk. Laussanneban a válogatott meccsen úgy összenyomtunk egy csatárt, hogy percekig kereste utána a testrészeit. Én: Hát ez talán mégis túlzás, kedves Vili. Kertész: Nehogy azt tessék hinni, hogy én a durva játékra akarom buzdítani a játékosokat. Isten őrizz! Csak az erélyes, férfias futballra, ahogy Angliában is játszák a futballt. A felsőtestet igenis ki kell használni teljes mértékben. Borsányi és Obitz filigrán felsőtesttel mit kezdjen az olaszok ellen? Nem kell kérem trükközni, fejelni kell és játszani simán és egyszerűen. Én: És a csatársor? Kertész: (nagy meggyőződéssel magyarázni kezd) Nagyon egyszerű a dolog... meggyőződésem, hogy Turay egyenesen centerhalfnak született ... én megjósolom itt, — ne tessék elfelejteni — Turay rövidesen centerhalfot fog játszani a Fradiban is... egy centerhallnak nem szabad finoman játszani, bele kell menni abba a labdába és amikor például belefejel a kapus kiadásába, akkor az ellenfél centerének éreznie kel, hogy vigyázat, itt van valaki! Minden mozdulatában benne kell lenni annak, hogy „Itt vagyok!" És Toray ilyen centerhall. És pláne az olaszok ellen ilyen középfedezetre lesz szükség! Én: (közbeszólok) Most még csak a svájci csapatról beszélünk. Kertész: Az olaszok ellen kiállítandó csapatot szerintem nem szabad elválasztani a svájci csapattól. Semmi értelme sincs, érzésem szerint, a kísérleti csapatnak. Össze kell állítani a csapatot, amely az olaszok ellen fog játszani és ennek a csapatnak jó tréning és vizsga lesz a bázeli mérkőzés. Én: Szóval? Kertész: Szóval az lenne a leghelyesebb, ha Pataky kijelölné azt a tizenegyet, akikben legjobban bízik és a hátralevő négy hetet arra fordítaná, hogy összeszoktassa őket Én nem akarok tanácsot adni, de az összeszoktatásra az első legjobb alkalom a bázeli válogatott meccs lenne. Én*: Akkor térjünk vissza a halfsorhoz. Kertész: A centerhalffal már végeztem. Következik a két szélső hall Szerintem két olyan alacsonytermetű hall, mint Obitz és Borsányi, a® olaszok ellen nem lenne megfelelő. Ezért, teszem baloldalra Kno-Kertész: A jobbszárny adott, Takácsot és Táncost nem lehet szétválasztani. Én: Ezt nem értem. Miért lehet akkor Spitzet elválasztani Szabótól? Kertész: Kohut ma olyan nagy formában van, hogy nem lehet kihagyni. Ha két nekivaló labdát kap, eldöntheti a meccset. Spitz pedig olyan minden bájjal megkent róka, hogy neki egészen mindegy, ki játszik mellette. Csak jól játszan az illető. Én: És a center? Kertész: Nincs más, csak Teleki. Igaz, hogy puha, de mégis center. És ez a legfontosabb. És ott van mögötte Turay — már az én csapatomban — szemjény támasztéknak. Ma nincs jobb ember Telekinél, aki szerintem remekül osztogat labdát. Én: A védelem? Kertész: Az nem lehet vitás. A három újpesti ma versenyen kívül áll. Én: És az előkészületek? Kertész: A két válogatott meccsen kívül, ami az olaszok terminusáig még hátra van, kétszer-háromszor együtt játszatnám a kijelölt csapatot a hét közepén egy-egy speciálisan összeállított másik csapat ellen. Szokjanak csak össze a fiúk. Hiszen a válogatott meccseken is láttuk, hogy a második félidőben mindig jobban ment a játék, mert már az első félidő is sokat jelentett az összeszokás szempontjából. Én: Erre költség is volna a vidéki jelöltekfelhozatala. Kertész: Azt nagyon könnyen be lehetne hozni a próbameccseken szedett belépődíjak árából. Mert egészen bizonyos, hogy ezeknek a mérkőzéseknek lenne megfelelő publikuma. Én: Mit tippel május tizenegyre? Kertész: (meggyőződéssel) Kizártnak tartom, hogy az olaszok itt győzhessenek! (kis szünet) Ja igaz, azokat a próbameccsekéőt csütörtökön kellene tartani. Ezt a trénerek is be tudják jól illeszteni a klubok tréningszisztémájába és így nem zavarná a csapatok speciális készülődését sem. Én: (minden átmenet nélkül) Ki lesz a bajnok! Kertész: A Ferencváros. Én: És ha Újpest nem ad le a hátralevő öt meccsen egy pontot sem? Kertész: Én emlékszem arra, hogy öt pont fórja volt már a lila-fehéreknek és a hátralevő három meccsen, a Kispest, a III. kerület és a VÁC ellen leadták az öt pontot. (gondolkozik) De ha a Bocskayt vasárnap megverik, akkor mégis el kell ismerni, hogy sanszuk van a bajnokságra. Én: Beszéljen valamit a Vác-ról is. Hiszen most őket trenírozza. Mi van Csibivel? Kertész: Még mindig nagyon jó, csak az a kár, hogy ezeken a biigmeccseken, amiket ma játszunk a második osztályban, érthető okokból, nagyon félti magát. Nem megy bele és ha harcolni kellene, leáll. Én: És a többiek? Kertész: (nagy lelkesedéssel) Kérem, tessék megírni, hogy a Blau I.-nél nincs jobb hátvéd ma a magyar csapatokban. Én: Igazán? Kertész: Szenzációs formában van. Igazán gyönyörűség nézni a játékát. Én: Maga betenné a válogatottba? Kertész: (nevet) Hát hogy is mondjam... azért nem tenném be... játszón ő csak a Vác-ban! Én: Kedves Vili, a maga válogatott csapatában sehol sem szerepel Kalmár. Mi az oka ennek? Kertész: Mert nem hiszem, hogy tavasszal egyáltalán játszani fog. Én: Miért? Kertész: (nevet) Kérem, én specialista vagyok a lábtörésekben. Nekem pont olyan nyílt törésem volt, mint Kalmárnak. Én: És? Kertész: És hat hét után mankón kimentem a pályára trenírozni és két hét múlva, játszottam is. Kalmárt nagyon elkényeztették. Persze, hogy fáj kezdetben az a láb, éppen ezért kell dolgozni vele. Nem kellett volna Nizzába vinni, hanem ehelyett itthon dolgoztatni, akkor ma már játszana. Én: De Vili kérem ... az orvos nem engedte meg neki a tréninget. Kertész: (nem hagyja magát) Kérem nekem a Pólya tanár úr azt mondta, hogy rövid®bb lesz a lábam ... és hogy soha többé nem fogok futballozni és én mégis kimentem trenírozni... és tessék... nézze meg ezt a lábat... kétszer volt eltörve... mégse cserélném el senkiével! (Ezzel a mondattal vége is az interjúnak. Kertész búcsúzik és én azt gondolom, hogy érdemes gondolkozni mindazon, amit az ő lelkes, egyéni stílusában elmondott. Mert egy olyan játékos beszélt itt, aki sokat próbált, ért a futballhoz és hisz is benne.) FTC pálya Üllői út Vasárnap, április 6-án, délután fél 5 órakor Újpest—Bocskay Előzőleg fél 3 órakor Nemzeti—Kispest I. ligabeli bajnoki mérkőzések 3 Derűs történet az elnöki áldozatkészségről és arról, hogy a játékoscsábításnak is megvannak a maga törvényei és a határai Olyan naiv ember az elnök úr, hogy nem is lehet rá haragudni. Nézzük csak! Az UTE amatőrcsapatában igen sok a tehetséges játékos, innen került ki például Jakube, Wilhelm és még egy-kettő, akik már kisebb-nagyobb karriert is befutottak. Az UTE amatőrjei igen lelkes fiúk, nagyon jól tudják azt, hogy ha valóban nyílik számukra érvényesülési lehetőség, hát ott van nagy anyaegyesületük, az Újpest. Dehát vannak vállalkozó, szellemű emberek is, főleg olyan helyen, ahol újpesti játékosokkal már elég jó vásárt csináltak. Ilyen például az egyik vidéki ligacsapat, amelynek elnöke nagy lépésre határozta magát. Levelet írt az UTE amatőr jobbszélsőjének, a levélben őszintén feltárta szívének kínzó gyötrelmeit, mondván, hogy kedves fiatal barátom, láttuk magát jobbszélsőt játszani egyesületének egyik bajnoki mérkőzésén, nekünk pont egy ilyen nagyon tehetséges jobbszélsőre volna szükségünk, jól gondolja meg: nem volna kedve fölcsapni hozzánk profinak? Utazzék ide bátran, ne féljen senkitől, mi megfizetjük minden költségét. Ön előtt áll az egész jövő, főleg, ha sürgősen ideutazik, mert amint említettem, nekünk éppen egy ilyen tehetséges ... stb. Ezt írta az elnök úr, mégpedig nem is apokrif alapon, nincs őneki semmi titkolnivalója kérem szépen, olyan nyílt dolog az, mintha például ibolyát szedni megy az ember ilyenkor tavasszal az erdőbe. A nagyon tehetséges jobbszélsőt erősen meghatotta az elnök felőle táplált jó véleménye és kíváncsi volt, hogy váljon saját intézője is így vélekedik-e ragyogó képességei felől? E célból bemutatta hát a szívélyes meghívást. Löw természetesen nagy megrökönyödés és a levél korpusz deliktiként azonnal le is foglaltatott. Most többféle lehetőség van: 1. Az elnök urat barátságosan felszólítják, hogy érdeklődését — legalábbis az újpesti vidéken— szüntesse be. 2. Egyben elmondanak az elnök úrnak egyet és mást a játékosszerzés csinjáról-binjáról, azzal a kommentárral, hogy ilyen levelet elküldeni névaláírással és a csábítás minden kellékével felszerelve elsősorban is a legvakmerőbb játékoscsábítás, azután meg olyan halk, költői lélekre valló ténykedés, amely még azt sem éri meg, hogy komolyan vegyék. 3. Végül megtörténhetik az is, hogy az UTE — csatolva jelzett levelet — egész egyszerűen feljelenti az illető elnök urat, ami többféle szempontból kellemetlen következményekkel járhat. Hát úgye derűs ez a történet? A Sabaria húsvétja Görögországból kapott meghívást négy mérkőzésre. A szombathelyi proficsapat a meghívást valószínűleg elfogadja. Mit ér a győzelem a Hungária ellen. Az Ungvári Testgyógyorlók Köre meghívta a Hungáriát, a pünkösdi ünnepekre két barátságos mérkőzésre. Az UTE ez alkalommal avatja fel új pályáját, azonban a Hungária nem tudja vállalni a meghívást. Hír szerint a Kispest hajlandóa Hungária meghívását átvállalni és az ezirányú tárgyalások már folyamatban vannak.