Sporthirlap, 1930. május (21. évfolyam, 49-62. szám)

1930-05-01 / 49. szám

4 Bíró Dezső felépült betegségéből, de a sporttal teljesen szakított Bíró Dezső, a BLASz volt alelnöke és az Amatőr Kollégium vezetője tudvalévően hosszabb idő óta súlyos betegen feküdt lakásán és ezért nem is vett részt az Amatőr Kollégium munkájában. Bíró állapota most annyira javult, hogy már elhagyhatta az ágyat és orvosi tanácsra legközelebb néhány heti utókezelésre elutazik Budapestről. Szerdán alkalmunk volt beszélni Bíróval, aki úgy nyilatkozott, hogy a sporttal teljesen szakított és ezentúl csak mint néző óhajt résztvenni a futballban. Pünkösdi serlegmérkőzéseket rendez egyesületei számára az Amatőr Kollégium, amely már most szervezkedik a nyári közgyűlésre Az Amatőrkollégium rövidebb szünet után újra teljes elnökségi ülést tartott és több fontos határozatot is hozott, így elsősorban elhatározta, hogy az amatőrkollégiumba tartozó valamennyi egyesület részvételével május 15-én a Rákóczi-út és Aggteleki utca sarkán levő vendéglőben közös vacsorát tart, amelyen kifejti jövendő részletes programmját. Hogy tagjainak sporteseményekről is gondoskodjék, elhatározta az amatőrkollégium, hogy pünkösd két ünnepnapján az amatőrkollégiumba tartósra egyesületek kombinált csapatai részére serlegmérkőzéseket rendez. A terv szerint Észak, Dél, Kelet és Nyugat kombinált csapatai játszanának kuparendszer szerint négyes serlegmérkőzést, amely célra az Amatőrkollégium néhai Fischer Henrik-serleg néven vándordíjat alapít. A serleggyőztes csapata 11 ezüstérmet, a második helyezettje pedig 11 bronzérmet kap. Foglalkozott az Amatőrkollégium még a jelenlegi sportpolitikai helyzettel és megállapította, hogy a BLASz vezetésében semmiféle olyan újabb fordulat nem állott be, amely arra indítaná, hogy politikai magatartásán változtasson és így teljes, erővel fog készülni a nyári tisztújító rendes közgyűlésre. Az Amatőrkollégium egyébként a következő felhívást bocsátotta ki tagegyesületeihez. Tisztelt Sporttársak! Az Amatőr Kollégium rövid szünet után újra megkezdte működését. Minden hétfőn este 7—9-ig elnökségünk a régi helyen, az MTK-kaszinóban (Drechslerpalota, Andrássy-út) permanenciában van és egyesületeinknek ez időben rendelkezésre állunk. Bárkinek bármilyen ügyes-bajos dolga van, forduljon hozzánk, amennyire szerény erőnkből telik, segítünk rajta. Kérünk mindenkit, aki hozzánk tartozik, hogy hétfőn esténkint a börze után keressen fel bennünket, hogy elbeszélgethessünk és a régi baráti kapcsolatot , fenntarthassuk. A lefolyt közgyűlés erkölcsi győztesei mi vagyunk. 73 egyesület vonult fel mellettünk. Bebizonyítottuk, hogy az egyesületek nagy többsége velünk van és csak az igazságtalan pluralitás adta fegyverrel győztek le bennünket. Ha a mai vezetők erkölcsi érzékét nem sérti, hogy az egyesületek nagy többségének bizalma és akarata ellenére kormányozzanak, akkor kénytelenek leszünk olyan eszközökhöz nyúlni, amelyek túl erősek lesznek talán, de erőszakkal szemben, úgy látszik, csak erőszakkal tudunk boldogulni. Reméljük azonban, hogy a rendkívüli közgyűlésen hangoztatott békeakarása valóban él a pártok vezetőiben és Újabb harc helyett békés atmoszférá-ban láthatunk közös erővel a munká■ hoz. Sporttársi üdvözlettel az „Amatőr Kollégium” Elnöksége. A PLASz legutóbbi tanácsülése fontos határozatokat hozott a pályaválasztási jog eladásának korlátozására. A Sporthírlap — amely több ízben hangoztatta, hogy véget kell vetni a pályaválasztási jog eladás sportszerűtlen kilengéseinek — természetesen örömmel regisztrálja, hogy végre a szövetség is hozzányúlt ehhez a kérdéshez. Sajnos azonban a hozott határozatokkal nem mindenben érthetünk egyet és az a véleményünk, hogy ezt a kérdést alapos megfontolás után, de minél sürgősebben újra rendezni kell. A profi sport egyik vezető egyénisége a pályaválasztási jogra vonatkozó határozatokról a következőket mondotta a Sporthírlap munkatársának: — A PLASz tanácsülése tudvalévően három határozatot hozott a pályaválasztás eladásáról. Ezek közül — véleményem szerint — csak egy helyes. Az, amely kimondja, hogy a jövőben csak úgy lehet a pályaválasztási jog megvásárlásáéval mérkőzést vinni olyan városba, ahol már van kisorsolt mérkőzés, ha a kisorsolt meccs rendező egyesülete ebbe beleegyezik, illetve megállapodásszerű kárpótlást kap. Viszont helytelen és a gyakorlatban rengeteg bonyodalomra vezet a másik két határozat, amelyekkel megtoldották az eredeti javaslatot. Ezek szerint, aki egyszer eladta pályaválasztási jogát, az többé védelemben nem részesül, sőt korábban szerzett kártérítéseit is vissza kell fizetnie; továbbá, hogy a szezon előtt mindenkinek be kell jelentenie, hogy melyik pályán játsza le abban az évben öszszes meccseit. — A határozat első pontját — mint mondottam — csak helyeselhetem, mert amíg a sorsolási rendszer tart, a sorsolás adta előnyöket és hátrányokat tudomásul kell venni. Ha például egy középcsapat, amely egész évben jóformán semmit sem keresett, mert mindenki a Ferencváros, és a Hungária meccseit látogatta, a sorsolás alapján egyetlen egyszer abba a szerencsés helyzetbe jut, hogy egyedüli pályaválasztó Budapesten és remélheti, hogy megkeresi az évi deficitet, semmiesetre sem tűrheti, hogy pl. az utolsó pillanatban esetleg a Ferencváros idehozza a Bocskayt és ezzel őt egyetlen várható nagyobb jövedelmétől elüti. Akinek a sorsolás valamire jogot adott, azt minden későbbi megállapodással szemben előnyben kell részesíteni és meg kell védeni, mert egy-egy ilyen sorsolás adta előny kihasználása nélkül nem egzisztálhatnak a kisegyesületek. De nem egzisztálhatnak az egyesületek — kicsik és nagyok egyaránt — a pályaválasztói jog szükség szerinti eladása, vagy megvétele nélkül sem, tehát a második határozat az már csak azért is helytelen, mert a pályaválasztási jog eladását, amely sokszor elkerülhetetlenül szükséges, megbélyegzi és mint valami helytelen cselekedetet állítja be, ami büntetést érdemel (büntetésből elveszti a további védelmet és vissza kell adni az előbbi határozat alapján korábban jogosan kapott kártérítést). Itt egy súlyos jogi abszurdum van, ami a gyakorlatban is lehetetlen helyzetet teremt. Mert, ha például egy vasárnap történetesen Budapesten játszik a Hungária a Ferencvárossal, vagy külön a Hungária a Pécs-Baranyával, a Ferencváros pedig a Bocskayval és Újpesten az Újpest a Budai 11-gyel, viszont ugyancsak ki van sorsolva pl. a III. ker., mint pályaválasztó a Bástya ellen, akkor minden józanul gondolkodó sportember beláthatja, hogy a III. ker. csak egyet tehet, eladja a pályaválasztási jogát a Bástyának, mert ezzel senkit sem károsít meg, viszont megmenekül ráfizetéstől, ami esetleg a szerény mérlegét könynyen fölbillentheti. Viszont másrészt lehetséges, hogy a Bástya már három héten át idegenben játszott, az ily esetben azért is okvetlenül szükséges a mérkőzésnek Szegedre való vitele, mert különben a szegedi közönség leszokik a meccsek látogatásáról és más vasárnap délutáni szórakozást keres és akkor jaj a szegedi futballsportnak. Senki józan ésszel be nem láthatja, hogy mi lehet helytelen a pályaválasztási jog olyan eladásában, amely mindenkinek használ, előmozdítja az általános sportérdeket és senkit nem károsít meg egy fillérrel sem? — Az ilyent nem büntetni, hanem ellenkezően támogatni kell, védelemben kell részesíteni, természetesen a kisorsolt mérkőzések védelme után másodsorban. Szóval egész egyszerűen ezt a második határozatot, amely fegyelmi büntetésnek van szánva azok ellen, aki csak egyszer is elmerik adni pályaválasztó jogukat, úgy kell átalakítani, hogy „amely egyesület eladja a pályaválasztó jogát akárcsak egyszer is úgy, hogy azzal sérti a pályaválasztó jogával ugyanakkor élő egyik klub érdekeit, az többé pályaválasztási védelemben nem részesülhet, sőt eddig kapott kártérítéseit is köteles visszafizetni, nem esik azonban ilyen elbírálás alá az az egyesület, amely mások jogos érdekeinek megsértése nélkül adja el — akárhányszor — pályaválasztási jogát”. Ezzel a ponttal nyilvánvalóan a pályaválasztási joggal való üzérkedés ellen akartak védekezni, de szerintem nem szabad üzérkedésnek tartani, ha egy egyesület azért, mert másként nem tudja fentartani magát, eladja a pályaválasztási jogát mások érdekeinek megsértése nélkül. Mert nem lehet azt mondani „ha valaki eladja pályaválasztási jogát és ezzel megsérti a te jogos érdekeidet, akkor neked kártérítés jár, de ha aztán te is eladod pályaválasztási jogodat, de nem sérted meg más érdekeit, vissza kell fizetni a felvett kártérítést”. — Itt nem egyforma mértékkel mértek. Egyforma megítélés alapján így hangzik az előbbi tétel: „ha valaki eladja a pályaválasztási jogát a te érdeked megsértésével, akkor neked kártérítés jár, de ha azután te is eladod pályaválasztási jogodat más érdekének megsértésével, a kártérítést vissza kell fizetned”. Ugyanilyen helytelen, illetve csak részben helyes az a határozat, hogy mindenki előre köteles bejelenteni, hogy hol rendezi összes mérkőzéseit. Szóval például a Ferencváros az Üllői úton, a Hungária a Hungáriaúton. Vagyis nem is rendezhetnek közösen mérkőzéseket, holott ez a gyakorlatban pompásan bevált? És mit csináljon például a Budai „11”, amelynek nincs pályája és nem tud a szezon előtt végleges megállapodásra jutni valamelyik pályatulajdonossal. Bizony, kénytelen odamenni, ahol momentán legjobban elhelyezkedhet. Hacsak a szövetség nem ad neki ajándékba pályát. Vagy pedig fel nem oszlik. Nyilvánvaló, hogy senki sem gondolt arra, hogy a Ferencvárost például kötelezni kell arra, hogy ne vigyen a Hungária útra mérkőzést, mint pályaválasztó, hanem az volt az intenció, hogy az előbbi szakaszokat ne lehessen kijátszani olymódon, hogy például a Bocskay Pestre hoz egy mérkőzést — nem elad, hanem önként hozza ide — és ezzel kártérítési kötelezettség nélkül teszi tönkre egy másik budapesti meccs bevételét. Itt alighanem műhiba történt, mert az akarták kimondani, hogy minden egyesületnek a szezon előtt meg kell neveznie a várost (nem a pályát!), ahol mérkőzéseit mint pályaválasztó le akarja játszani. Mindezekből nyilvánvaló, hogy a tanácsülés pályaválasztásra vonatkozó határozatai legalább is elhamarkodottak voltak. Ilyen fontos dolgot nem lehet a tanácsülésen felmerült ad hoc indítvány alapján toldozvafoltozva elhatározni. Ezt előzően az elnökségnek, vagy egy kiküldendő külön bizottságnak alaposan le kell tárgyalnia. A fenti nyilatkozattal magam is csak tanáccsal akartam szolgálni azoknak, akiket a szövetség — remélem minél előbb — a pályaválasztási szabályzat végső kidolgozásával fog megbízni. A fenti nyilatkozatot szívesen adtuk közre, mert a benne foglaltak feltétlenül megszívlelendők, ha nem is helyesek teljes egészükben. A javasolt megoldásnak legnagyobb hibája, hogy csakis az üzleti, illetve az anyagi résszel foglalkozik és nem veszi eléggé figyelembe a sportszerűség követelményeit. Sportszempontból ugyanis nagyon csínján kell bánni a pályaválasztó jog eladásával, amely gyakran felboríthatja a bajnoki tabella egész sorrendjét és sportbelileg hátrányt jelenthet annak, akinek anyagi érdekeit esetleg nem sérti. Az mindenesetre nyilvánvaló, hogy az ügyet alaposan meg kell fontolni és úgy kell rendezni. A rendezésnél viszont a fent jelzett anyagi és főként a sportbeli érdeket figyelembe kell venni. k. m. Rosszul oldották meg a pályaválasztó jog eladásának a kérdését Sem anyagi, sem sportszempontból nem helytállók a tanács határozatai . Alapos tárgyalás után új pályaválasztási szabályzatot kell készíteni SPORTHIRLAP CSÜTÖRTÖK, 1330 MÁJUS 1. „Mosolyba rejtették a vereség fájdalmát**.... Apróságok az Arsenal—Huddersfield kupadöntőről Szombaton dőlt el az angol kupa sorsa, de a külsőségek és a játék felejthetetlen részletei még mindig a felszínen vibrálnak. Az Arsenal és a Huddersfield között hatalmas arányú rivalizálás folyt a mérkőzést megelőzően is és ez a heves győzniakarás a mezőnybe is elkísérte a csapatokat. Jellemző az angol futballista korrektségére, hogy a meglehetősen átfűrt győzniakarás sem oltott keserűséget a vesztes Huddersfield játékosaiba s a vereség okozta csalódást udvarias mosolyba hangolták, jelezve ezzel, hogy a kétszer 45 perces küzdelem lezárult és a győztes csapat sportszerű eszközökkel kényszerítette őket megadásra. Ennek a viselkedésnek kísérő gesztusa is maradéktalanul úri és impozáns: minden Huddersfieldjátékos bement gratulálni az Arsenal kabinjába. Az Arsenal trénerének, Ghapmannak a keblét kettős önérzet dagasztotta, hiszen nem csupán a győztes csapathoz volt köze, hanem a másik finalistához is, amelynek régebben szintén trénere volt. Mint a kupamérkőzések történetében is szokatlan és kedves jelenetet említik meg a lapok, hogy a mérkőzésre a két csapat kapitánya karonfogva jött ki a pályára, ami persze a közönség hatalmas ünneplését is jelentette. A pályát keretező hatalmas embergyűrűvel természetesen arányban áll a bevétel is, ami 700.000 pengőnek felel meg 023.000 font). Ebből a résztvevő csapatokra egyenként 140.000 pengő jutott, míg a szövetség körülbelül annyit kapott, mint a csapatok együttvéve. A prémium már nem ennyire impozáns, amennyiben a játékosok fejenként csak 325 pengőt kaptak.