Sporthirlap, 1930. október (21. évfolyam, 106-116. szám)

1930-10-02 / 106. szám

4 SPOR­THIRLAP CSÜTÖRTÖK, 1930 OKTÓBER 2. Akik nem reméltek sok gólt és mégis szereztek annyit, amennyi éppen elég volt az Európa- kupa második helyének a kivívására Beszélnek a vasárnapi amatőrválogatott mérkőzés magyar góllövői a sáros pályáról, az elakadó passzokról, a buzdítás elmaradásáról, az ellenfél letöréséről, a maguk nekibuzdulásáról és a fájó záróakkordról A magyar amatőr csapat vasárnapi győzelme, amely a hosszú idők óta balszerencsével küzdő amatőr futball egyik kiemelkedő fegyverténye volt, kezdi valóra váltani azt a remény­kedést, hogy amatőr labdarúgóspor­tunk is hamarosan márkás nevet fog szerezni magának a nemzetközi kon­kurenciában. A csehszlovákok ellen kivívott ér­tékes győzelemről hétfői számunkban beszámoltunk, most megszólaltatjuk azokat, akik a győzelem közvetlen ki­vívói voltak, a góllövőket: Pusztait, Szűcs II-et, Regős­z­őt és Dérit. Azt akartuk tőlük megtudni, milyen ki­látásokkal indultak a küzdelembe és a győzelem után hogyan vélekednek a csapat teljesítményéről és az ellen­félről. A­ csapatnak Pusztai még ifjúsági sorban levő újonca volt az első nyilatkozó. — Én bizony nem is akartam el­hinni, hogy játszom a csapatban — mondotta. — Csütörtökön este fel­keresett a lakásomon trénerem, Há­­gen úr és közölte velem, hogy vasár­nap Nemes helyett én játszom a cseh­szlovákok ellen. Azt hittem, hogy ug­ratás az egész, csak akkor kezdtem hitelt adni a dolognak, amikor Jani bácsi elővette a jegyeket és átadta. Közben figyelmeztetett, , hogy a hátra­levő napokon ügyeljek a kondícióm­ra, nehogy valami baj legyen. Őszin­tén szólva fáztam egy kicsit, mert meglepetésszerűen ért a dolog, ám bíztam magamban és minden erőm­mel sikert akartam elérni. Már azért is, mert úgy értesültem, hogy beállí­tásom nagy ellentmondást váltott ki több oldalon. Tehát keményen bele­feküdtem. Önbizalmam már az első félórában megerősödött, mert láttam, hogy a nagy fizikumú csehszlovákok ellen is lehet érvényesülni, csak a helyes taktikát kell eltalálni. A nehéz talaj kezdetben az ellenfélnek ked­vezett, ám bíztam társaimban és tud­tam, hogy azok magukra találnak és nem lesz baj. Vártam a magyar győzel­met, ám ilyen arányban mégsem. Bol­dog vagyok, hogy a kiegyenlítő gólt én rúgtam, mert még úgy érzem, hogy itt fordult meg a mérkőzés sorsa. Szűcs N­., a válogatott csapat állandó tagja, a második gól szerzője így nyilatkozott: — A csehszlovákok annyira be vol­tak harangozva, hogy én bizony nem reméltem győzelmet. A csapatunk szerencsésen volt összeállítva és ami­kor az első félidő közepén tartottunk, már kezdtem remélni, hogy teremhet számunkra is babér. A csapat nagyon lelkesen és jól játszott, nagyon saj­nálom, hogy nek­em nem sikerült semmi. Bár nagyon zavart a közönség is, amely buzdítás helyett korholt bennünket, pedig a mélyen felázott talajon nagyon nehéz volt játszani. A cseheknek jól ment kezdetben, nagyon dolgoztak és a sáros talajon feltalál­ták magukat. Mi nehezebben szoktuk meg a talajt, de a végén mégis mi voltunk a nyeregben. A második fél­idő pedig teljesen a mienk volt, a nagyon sokra tartott Hulaš Bulla kettős szóhoz sem jutott. Ekkor a magyar csapat úgy dolgozott, mint egy jól beállított gép és hiába volt a csehszlovákok lelkes ellenállása, a ve­reséget nem tudták elkerülni. Csak a közönség buzdított volna egy kicsit jobban bennünket, talán még jobban ment volna. Mert az kétségtelen, hogy amikor hallottam, hogy Bobriknak azt kiabálják, hogy menjen le a pályáról, én sem éreztem magamat a legjobban. Regős N­., a harmadik gólszerző ezeket mon­dotta : — A közönség nem támogatott ben­nünket és azért ment kezdetben gyen­gén a játék. Nem szabad elfelejteni, hogy a mély talajt nem lehet, gyorsan megszokni, először fel kell, hogy ta­lálja magát a futballista, azután már nincsen baj, így volt ez velünk is. Hozzá vagyunk szokva a rövid pasz­­szokhoz s a sáros talajon sorra el­akadtak. A közönségnek pedig nem volt türelme kitartani mellettünk. Ez nagyon fáj nekünk valamennyiünk­nek, mert külföldön még akkor­ is a csapatával drukkol a közönség, ami­kor vesztésre áll. Bíztam, hogy a má­sodik félidőben kialakul a magyar csapat játéka, annál is inkább, mert valamennyi társam képességeit isme­rem. Győzelmet vártam, de nem ilyen nagy gólarányban. Mindenesetre jól­eső elégtétel számunkra azokkal szemben, akik nem értékelik az amatőr sportot. Déri, a végeredmény beállító­ja így beszélt: —­ Egygólos győzelmet­ vártam. Kezdetben még azt sem, mert lehetet­lenül rosszul ment nekem is, meg tár­saimnak is. A csehszlovákok nagy fizikuma csak egy félidőn át érvénye­sült, a finisre már nem maradt erejük. Ha száraz a pálya, a játék után ítélve, azt hiszem, nagyon meg­emlegetett­ volna bennünket az ellen­fél. Minden szép volt, a játék, a fiúk lelkesedése. Csak egyetlen fájó akkord volt: a nemtörődömség, amiben a bankett során részünk volt.­Amikor a drezdai vereség hír­e megérkezett, otthagytak bennünket valamennyien. És ez nemcsak nekem, hanem a többieknek is nagyon fájt. • Mit akar Skvarek a III. kerülettől? Kinek az érdeme, vagy... amikor az újságíró plagizál — Jó a sokoldalúság — Ki súgna? — Minek van kitéve egy játékos? — Deficitnövelés — In contumaciam Zala-Kanizsa... — A háromlaki tréner ­ FUTBALLHÍRADÓ EGYIK TÚLBUZGÓ sportújságíró, akinek az utóbbi időben igen sok baja volt a professziozializmussal, azt ta­lálta írni rovatában, hogy a bécsi győzelem még Zsamnóczay érdeme, de a drezdai vereség már a Nádas— Fodor—Lénárt összeállítású halfsor — pardon, klikk — számláját írandó. .Az éles és gondolkozó főre valló eredeti meglátás szerzője meg­érdemli, hogy az utókor hálásan em­legesse nevét minden olyan alkalom­mal, amikor az új és régi rezsim összeütközéseképpen győz vagy veszít a magyar válogatott csapat. — Egyet azonban elfelejtett a nagyelméjű, boltozatos tudású újság­író — mondta valaki a profiszövet­ségben. — Ugyan mit? — Azt, hogy a drezdai mérkőzés I. félideje is még a Zsamnóczayé és csak a II. félidőt lehet Fodorék szám­lájára írni.* AMIRŐL ESZÜNKBE JUT a kö­vetkező eset: Lenkeyt, mint tudjuk, a III. kerü­let ismét visszaszerződtette tréner­nek. Alig történt ez meg, levelet ka­pott az Ica Konyortól, a III. ker. első török mérkőzése után. A levél tar­talma ez volt: „S:1-re győztünk. Erről te még nem tehetsz. Ez a régi rezsim ér­deme.” Azután jött a második levél. Ebben ez volt: „3:2-re kikaptunk. Ennek már te vagy az oka.” (Amiből kiderül, hogy nincs sem­mi új a nap alatt.) VAN ÉRZÉKE a szövetségnek a finomságok iránt. Az osztrákok el­leni mérkőzés alkalmára csinált ott Zsarnóczaynak egy testhez szabott, duplasoros, legfinomabb anyagból készült, minden alkalomra használ­ható — német beszédet, Drezdában pedig átnyújtott a Bundnak egy remekbe készült szobrot, amely a közismert Búsuló juhászt ábrázolja. A németek megdöbbentek ezen a formaérzéken. — Hogyan, kérdezték, hát a ma­gyarok előre készültek a vereségre? Majdnem azt kérdezték, hogy mit csinált volna az illető búsuló juhász, ha a magyar csapat győzött volna. (Hát nem jobb így, hogy teljes a harmónia?)* SÁROSI, nevéhez méltóan, kitűnően játszott vasárnap az Üllő­ úti­ pálya vendégmarasztaló sorában, míg a töb­biek bizony éppen eleget bukdácsoltak a kellemetlen löcs-pocsban. —­­Ezért jó, — magyarázta valaki a tribünön — ha egy futballista több sportágat is űz. Egy edzett, mindenhez értő sportember sohasem, jön zavarba... Magyarázat: Sárosi válogatott vízi? pólójátékos. (Egyelőre a KISOK-ban.) Könnyű volt neki azon a talajon ... * A FIATAL PUSZTAI szereplése váltotta ki a legnagyobb érdeklődést és — tegyük hozzá — méltán. A nagyon tehetséges­­ fiú — ahogy már mindenki tudja — különös­ körülmé­nyek között került a válogatott csa­patba. A triálon nem vett részt az eredetileg kijelölt jobbszélső, Nemes, mire a szövetségi kapitány Cseh II.-t akarta játszatni. A fiatal Gudenus báró, a MILL kapitánya erre súgott valamit Kertésznek... így került Pusztai a csapatba. Kérdés: • , — Nem súgnának valamit az MLSz válogatóbizottságának is? * AZ ILYEN SÚGÁS következménye — sokak szerint — nagyon kockáza­tos, így súgott Genfben egy újság­író valamit az Újpest fülébe és be­került Kvasz a centerbe. Remekül játszott. A következő alkalommal sem játszott rosszul, de nem ment neki úgy, ahogy először. Erre kitették a csapatá­ból. Kár mindjárt olyan remekül kez­deni ...* KVASZ ÜGYÉBEN egyébként most azt emlegetik, hogy kár volt annak idején kitenni a centerből. Nem tudjuk, kinek van igaza? An­nak, aki ezt mondja, vagy az Újpest vezetőségének, amely Kvaszt kitette? Hiába, egy játékos sok mindennek ki van téve.* PESTERZSÉBETEN a magyar fut­ball őserejű humuszán, sehogy sem akar virágba szökkenni az elvetett mag. Van ott egy sínylődő ,kis proficsapat, de se a város nem segíti, se a közönség. Az egyik­­vezető panaszolja, hogy saját magukon akartak segíteni és rendeztek egy szüreti mulatságot, de eláztak. Nem a vendégek, a mulatság. Esett az eső. És nem hogy kerestek volna néhány pengőt, még rá is fizettek. Nyolcvan pengőt fizettek rá és most rengeteg ba­juk tetejébe van még egy gondjuk: mi­ből fedezzék a deficitet? A futballmér­kőzésekből semmi esetre se lehet. * VOLT EGY JÓL INDULÓ profi­üzem: a Zala-Kanizsa. Ma már nincs. Anyagi javak hiányában megszűnt. De csak a papíroson szűnt meg, azaz... éppen a papíron nem szűnt meg. A hivatalos lap legutóbbi számaiban ugyanis — 15, áldott bürokrácia — 11 rendbeli ballépésből és összesen 510 - 62 fillér tartozásból kifolyóan a szövet­ség felfüggesztette a játékjogukat. Van ezenkívül a terhükre egy OTT-nyugta bemutatásának és egy szövetségi része­sedés befizetésének az elmulasztása. Szóval, fel vannak függesztve. Nem játszhatnak. Szegények! Mit fognak most csi­nálni?* PLATTKÓ ELUTAZOTT Temesvár­ra. Maradhatott volna Pesten is,­ de nem akadt egyesület, amely, valamit reszkírozott volna érte. Pedig szakér­tők szerint még mindig elég pazar, formában van. Dehát, úgy látszik sok a­ remek kapus. A baj az volt, hogy Plattkó leszerződtetése esetén régi­ klubjának, a Barcelonának is járt volna egy 6000 pengő körüli lelépési összeg. Ami tényleg sok. És különben is, nagy egyesületeink el vannak fog­lalva — a tartalékcsapatok megszerve­zésével. LENKEY IMRE, a népszerű Ica nagy dilemmában van. Vasárnap ját­szók a Hungária—III. ker. mérkő­zést és ő — hogy is mondjuk csak — kétlaki. Hungária játékos és III. ker. tréner. Egyszóval, ahogy most sport­körökben mondják: Lenkey saját magát vezényli vasárnap, saját maga ellen. Még tetszetősebben: Lenkey nem is kétlaki, hanem három­laki, mert a fenti tulajdonságai mellett —• újlaki is. SKVAREKRÓL ÚGY TUDJÁK, hogy nagyon, nagyon szereti a pénzt, ő az egyedüli, akivel a Hungária még nem számolta el teljesen a túra anyagi ügyeit. Erre mutat legalább is, hogy Skvarek legutóbb ezt mondta Fodor dr.-nak: — Doktor úr, mi még nem vagyunk készen, nekem még jár 10 cent. És meg is fogja kapni, mert ő az anyagiakban nem ismeri a tréfát. * EZZEL KAPCSOLATBAN azt mondják, hogy Skvarek vasárnap nagyon jól fog játszani a III. ker. ellen. Még­pedig azért, mert harag­szik volt csapatára. Egyszer ugyan­is, amikor még a XI. kerületben ját­szott, Vértes igazgató dupla prémiu­­­mot ígért egy mérkőzésért, de csak szimplát fizetett. Ezért Skvarek min­dig különös gonddal és kedvvel ját­szik a II. ker. ellen. Be akarja hozni a hátralékos prémiumot. * A Magyar Légiforgalmi R.-T. és a vele üzemközösségben működő Deutsche Luft Hansa A.-G. Budapest—Wien vo­nalának őszi menetrendjében október hó 1-én mindössze annyi változás állt be, hogy a gépek Wienből Budapestre az eddigi 16.00 óra helyett, a napok rö­vidülése folytán 15.00 órakor fognak indulni. Az egyébként változatlan me­netrend továbbra is kitűnő csatlakozást bztosít Európa valamennyi nagyvárosa felé. MTK pálya Hungáriáját Vasárnap, október 5-én, délután fél 4 órakor Hungária—11­. ker. FC Előzőleg fél 2 órakor Budai 11—Sabaria L­­igabeli bajnoki mérkőzések

Next