Sporthirlap, 1930. október (21. évfolyam, 106-116. szám)
1930-10-02 / 106. szám
4 SPORTHIRLAP CSÜTÖRTÖK, 1930 OKTÓBER 2. Akik nem reméltek sok gólt és mégis szereztek annyit, amennyi éppen elég volt az Európa- kupa második helyének a kivívására Beszélnek a vasárnapi amatőrválogatott mérkőzés magyar góllövői a sáros pályáról, az elakadó passzokról, a buzdítás elmaradásáról, az ellenfél letöréséről, a maguk nekibuzdulásáról és a fájó záróakkordról A magyar amatőr csapat vasárnapi győzelme, amely a hosszú idők óta balszerencsével küzdő amatőr futball egyik kiemelkedő fegyverténye volt, kezdi valóra váltani azt a reménykedést, hogy amatőr labdarúgósportunk is hamarosan márkás nevet fog szerezni magának a nemzetközi konkurenciában. A csehszlovákok ellen kivívott értékes győzelemről hétfői számunkban beszámoltunk, most megszólaltatjuk azokat, akik a győzelem közvetlen kivívói voltak, a góllövőket: Pusztait, Szűcs II-et, Regőszőt és Dérit. Azt akartuk tőlük megtudni, milyen kilátásokkal indultak a küzdelembe és a győzelem után hogyan vélekednek a csapat teljesítményéről és az ellenfélről. A csapatnak Pusztai még ifjúsági sorban levő újonca volt az első nyilatkozó. — Én bizony nem is akartam elhinni, hogy játszom a csapatban — mondotta. — Csütörtökön este felkeresett a lakásomon trénerem, Hágen úr és közölte velem, hogy vasárnap Nemes helyett én játszom a csehszlovákok ellen. Azt hittem, hogy ugratás az egész, csak akkor kezdtem hitelt adni a dolognak, amikor Jani bácsi elővette a jegyeket és átadta. Közben figyelmeztetett, , hogy a hátralevő napokon ügyeljek a kondíciómra, nehogy valami baj legyen. Őszintén szólva fáztam egy kicsit, mert meglepetésszerűen ért a dolog, ám bíztam magamban és minden erőmmel sikert akartam elérni. Már azért is, mert úgy értesültem, hogy beállításom nagy ellentmondást váltott ki több oldalon. Tehát keményen belefeküdtem. Önbizalmam már az első félórában megerősödött, mert láttam, hogy a nagy fizikumú csehszlovákok ellen is lehet érvényesülni, csak a helyes taktikát kell eltalálni. A nehéz talaj kezdetben az ellenfélnek kedvezett, ám bíztam társaimban és tudtam, hogy azok magukra találnak és nem lesz baj. Vártam a magyar győzelmet, ám ilyen arányban mégsem. Boldog vagyok, hogy a kiegyenlítő gólt én rúgtam, mert még úgy érzem, hogy itt fordult meg a mérkőzés sorsa. Szűcs N., a válogatott csapat állandó tagja, a második gól szerzője így nyilatkozott: — A csehszlovákok annyira be voltak harangozva, hogy én bizony nem reméltem győzelmet. A csapatunk szerencsésen volt összeállítva és amikor az első félidő közepén tartottunk, már kezdtem remélni, hogy teremhet számunkra is babér. A csapat nagyon lelkesen és jól játszott, nagyon sajnálom, hogy nekem nem sikerült semmi. Bár nagyon zavart a közönség is, amely buzdítás helyett korholt bennünket, pedig a mélyen felázott talajon nagyon nehéz volt játszani. A cseheknek jól ment kezdetben, nagyon dolgoztak és a sáros talajon feltalálták magukat. Mi nehezebben szoktuk meg a talajt, de a végén mégis mi voltunk a nyeregben. A második félidő pedig teljesen a mienk volt, a nagyon sokra tartott Hulaš Bulla kettős szóhoz sem jutott. Ekkor a magyar csapat úgy dolgozott, mint egy jól beállított gép és hiába volt a csehszlovákok lelkes ellenállása, a vereséget nem tudták elkerülni. Csak a közönség buzdított volna egy kicsit jobban bennünket, talán még jobban ment volna. Mert az kétségtelen, hogy amikor hallottam, hogy Bobriknak azt kiabálják, hogy menjen le a pályáról, én sem éreztem magamat a legjobban. Regős N., a harmadik gólszerző ezeket mondotta : — A közönség nem támogatott bennünket és azért ment kezdetben gyengén a játék. Nem szabad elfelejteni, hogy a mély talajt nem lehet, gyorsan megszokni, először fel kell, hogy találja magát a futballista, azután már nincsen baj, így volt ez velünk is. Hozzá vagyunk szokva a rövid paszszokhoz s a sáros talajon sorra elakadtak. A közönségnek pedig nem volt türelme kitartani mellettünk. Ez nagyon fáj nekünk valamennyiünknek, mert külföldön még akkor is a csapatával drukkol a közönség, amikor vesztésre áll. Bíztam, hogy a második félidőben kialakul a magyar csapat játéka, annál is inkább, mert valamennyi társam képességeit ismerem. Győzelmet vártam, de nem ilyen nagy gólarányban. Mindenesetre jóleső elégtétel számunkra azokkal szemben, akik nem értékelik az amatőr sportot. Déri, a végeredmény beállítója így beszélt: — Egygólos győzelmet vártam. Kezdetben még azt sem, mert lehetetlenül rosszul ment nekem is, meg társaimnak is. A csehszlovákok nagy fizikuma csak egy félidőn át érvényesült, a finisre már nem maradt erejük. Ha száraz a pálya, a játék után ítélve, azt hiszem, nagyon megemlegetett volna bennünket az ellenfél. Minden szép volt, a játék, a fiúk lelkesedése. Csak egyetlen fájó akkord volt: a nemtörődömség, amiben a bankett során részünk volt.Amikor a drezdai vereség híre megérkezett, otthagytak bennünket valamennyien. És ez nemcsak nekem, hanem a többieknek is nagyon fájt. • Mit akar Skvarek a III. kerülettől? Kinek az érdeme, vagy... amikor az újságíró plagizál — Jó a sokoldalúság — Ki súgna? — Minek van kitéve egy játékos? — Deficitnövelés — In contumaciam Zala-Kanizsa... — A háromlaki tréner FUTBALLHÍRADÓ EGYIK TÚLBUZGÓ sportújságíró, akinek az utóbbi időben igen sok baja volt a professziozializmussal, azt találta írni rovatában, hogy a bécsi győzelem még Zsamnóczay érdeme, de a drezdai vereség már a Nádas— Fodor—Lénárt összeállítású halfsor — pardon, klikk — számláját írandó. .Az éles és gondolkozó főre valló eredeti meglátás szerzője megérdemli, hogy az utókor hálásan emlegesse nevét minden olyan alkalommal, amikor az új és régi rezsim összeütközéseképpen győz vagy veszít a magyar válogatott csapat. — Egyet azonban elfelejtett a nagyelméjű, boltozatos tudású újságíró — mondta valaki a profiszövetségben. — Ugyan mit? — Azt, hogy a drezdai mérkőzés I. félideje is még a Zsamnóczayé és csak a II. félidőt lehet Fodorék számlájára írni.* AMIRŐL ESZÜNKBE JUT a következő eset: Lenkeyt, mint tudjuk, a III. kerület ismét visszaszerződtette trénernek. Alig történt ez meg, levelet kapott az Ica Konyortól, a III. ker. első török mérkőzése után. A levél tartalma ez volt: „S:1-re győztünk. Erről te még nem tehetsz. Ez a régi rezsim érdeme.” Azután jött a második levél. Ebben ez volt: „3:2-re kikaptunk. Ennek már te vagy az oka.” (Amiből kiderül, hogy nincs semmi új a nap alatt.) VAN ÉRZÉKE a szövetségnek a finomságok iránt. Az osztrákok elleni mérkőzés alkalmára csinált ott Zsarnóczaynak egy testhez szabott, duplasoros, legfinomabb anyagból készült, minden alkalomra használható — német beszédet, Drezdában pedig átnyújtott a Bundnak egy remekbe készült szobrot, amely a közismert Búsuló juhászt ábrázolja. A németek megdöbbentek ezen a formaérzéken. — Hogyan, kérdezték, hát a magyarok előre készültek a vereségre? Majdnem azt kérdezték, hogy mit csinált volna az illető búsuló juhász, ha a magyar csapat győzött volna. (Hát nem jobb így, hogy teljes a harmónia?)* SÁROSI, nevéhez méltóan, kitűnően játszott vasárnap az Üllő úti pálya vendégmarasztaló sorában, míg a többiek bizony éppen eleget bukdácsoltak a kellemetlen löcs-pocsban. —Ezért jó, — magyarázta valaki a tribünön — ha egy futballista több sportágat is űz. Egy edzett, mindenhez értő sportember sohasem, jön zavarba... Magyarázat: Sárosi válogatott vízi? pólójátékos. (Egyelőre a KISOK-ban.) Könnyű volt neki azon a talajon ... * A FIATAL PUSZTAI szereplése váltotta ki a legnagyobb érdeklődést és — tegyük hozzá — méltán. A nagyon tehetséges fiú — ahogy már mindenki tudja — különös körülmények között került a válogatott csapatba. A triálon nem vett részt az eredetileg kijelölt jobbszélső, Nemes, mire a szövetségi kapitány Cseh II.-t akarta játszatni. A fiatal Gudenus báró, a MILL kapitánya erre súgott valamit Kertésznek... így került Pusztai a csapatba. Kérdés: • , — Nem súgnának valamit az MLSz válogatóbizottságának is? * AZ ILYEN SÚGÁS következménye — sokak szerint — nagyon kockázatos, így súgott Genfben egy újságíró valamit az Újpest fülébe és bekerült Kvasz a centerbe. Remekül játszott. A következő alkalommal sem játszott rosszul, de nem ment neki úgy, ahogy először. Erre kitették a csapatából. Kár mindjárt olyan remekül kezdeni ...* KVASZ ÜGYÉBEN egyébként most azt emlegetik, hogy kár volt annak idején kitenni a centerből. Nem tudjuk, kinek van igaza? Annak, aki ezt mondja, vagy az Újpest vezetőségének, amely Kvaszt kitette? Hiába, egy játékos sok mindennek ki van téve.* PESTERZSÉBETEN a magyar futball őserejű humuszán, sehogy sem akar virágba szökkenni az elvetett mag. Van ott egy sínylődő ,kis proficsapat, de se a város nem segíti, se a közönség. Az egyikvezető panaszolja, hogy saját magukon akartak segíteni és rendeztek egy szüreti mulatságot, de eláztak. Nem a vendégek, a mulatság. Esett az eső. És nem hogy kerestek volna néhány pengőt, még rá is fizettek. Nyolcvan pengőt fizettek rá és most rengeteg bajuk tetejébe van még egy gondjuk: miből fedezzék a deficitet? A futballmérkőzésekből semmi esetre se lehet. * VOLT EGY JÓL INDULÓ profiüzem: a Zala-Kanizsa. Ma már nincs. Anyagi javak hiányában megszűnt. De csak a papíroson szűnt meg, azaz... éppen a papíron nem szűnt meg. A hivatalos lap legutóbbi számaiban ugyanis — 15, áldott bürokrácia — 11 rendbeli ballépésből és összesen 510 - 62 fillér tartozásból kifolyóan a szövetség felfüggesztette a játékjogukat. Van ezenkívül a terhükre egy OTT-nyugta bemutatásának és egy szövetségi részesedés befizetésének az elmulasztása. Szóval, fel vannak függesztve. Nem játszhatnak. Szegények! Mit fognak most csinálni?* PLATTKÓ ELUTAZOTT Temesvárra. Maradhatott volna Pesten is, de nem akadt egyesület, amely, valamit reszkírozott volna érte. Pedig szakértők szerint még mindig elég pazar, formában van. Dehát, úgy látszik sok a remek kapus. A baj az volt, hogy Plattkó leszerződtetése esetén régi klubjának, a Barcelonának is járt volna egy 6000 pengő körüli lelépési összeg. Ami tényleg sok. És különben is, nagy egyesületeink el vannak foglalva — a tartalékcsapatok megszervezésével. LENKEY IMRE, a népszerű Ica nagy dilemmában van. Vasárnap játszók a Hungária—III. ker. mérkőzést és ő — hogy is mondjuk csak — kétlaki. Hungária játékos és III. ker. tréner. Egyszóval, ahogy most sportkörökben mondják: Lenkey saját magát vezényli vasárnap, saját maga ellen. Még tetszetősebben: Lenkey nem is kétlaki, hanem háromlaki, mert a fenti tulajdonságai mellett —• újlaki is. SKVAREKRÓL ÚGY TUDJÁK, hogy nagyon, nagyon szereti a pénzt, ő az egyedüli, akivel a Hungária még nem számolta el teljesen a túra anyagi ügyeit. Erre mutat legalább is, hogy Skvarek legutóbb ezt mondta Fodor dr.-nak: — Doktor úr, mi még nem vagyunk készen, nekem még jár 10 cent. És meg is fogja kapni, mert ő az anyagiakban nem ismeri a tréfát. * EZZEL KAPCSOLATBAN azt mondják, hogy Skvarek vasárnap nagyon jól fog játszani a III. ker. ellen. Mégpedig azért, mert haragszik volt csapatára. Egyszer ugyanis, amikor még a XI. kerületben játszott, Vértes igazgató dupla prémiumot ígért egy mérkőzésért, de csak szimplát fizetett. Ezért Skvarek mindig különös gonddal és kedvvel játszik a II. ker. ellen. Be akarja hozni a hátralékos prémiumot. * A Magyar Légiforgalmi R.-T. és a vele üzemközösségben működő Deutsche Luft Hansa A.-G. Budapest—Wien vonalának őszi menetrendjében október hó 1-én mindössze annyi változás állt be, hogy a gépek Wienből Budapestre az eddigi 16.00 óra helyett, a napok rövidülése folytán 15.00 órakor fognak indulni. Az egyébként változatlan menetrend továbbra is kitűnő csatlakozást bztosít Európa valamennyi nagyvárosa felé. MTK pálya Hungáriáját Vasárnap, október 5-én, délután fél 4 órakor Hungária—11. ker. FC Előzőleg fél 2 órakor Budai 11—Sabaria Ligabeli bajnoki mérkőzések