Sporthirlap, 1930. november (21. évfolyam, 117-128. szám)
1930-11-01 / 117. szám
4 g— ^ Pappi Berkessy Lázár Amsei Turay 70101 I ViClwfCSI Hő Korányi Bu Takácsi!. Lyka Táncos Huszonkét sport-dzsentimén A magyar futballtársadalom egyre lázasabban várja a vasárnapi derbit, melyen új küzdelemre indulnak a kékfehér és zöld-fehér színek hősei. Rendezhetnek válogatott kupa-mérkőzéseket, izgathatja a futball híveit a Középeurópai Kupa, bajnokságot nyerhetnek az újpesti lila-fehérek, járhat a futballszerencse kereke fel- és alá, a nagy meccs, a Derbi már úgy látszik örökké a kék-fehérek és zöld-fehérek bajnoki küzdelme marad. Valameddig csak futballoznak a magyar pályákon. S amikor ismét két óriási pártra oszlik a labdarúgás magyar közönsége, amikor játékosok és drukkerek, klubvezetők és ifjúsági csapatok szépreményű csemetéi mind-mind az eredményt tippelik — az eredményt, mely a jövő tavaszig eldönti, hogy ki a dicsőbb, ki a nagyobb — a Hungária reprezentatív man je, az Elnök úr, a mindig halk és mindig mosolygó Brüó Alfréd a következőket mondja: — A magyar futballsport két legelőkelőbb együttese ismét egymás ellen készül bebizonyítani az erejét és én azt szeretném, ha senki sem feledné, hogy ez a két csapat hivatott az egész magyar futballnak példát mutatni. Messzeható jelentősége lesz minden erénynek, de minden hibának is, melyet a csapatok ezen a mérkőzésen megmutatnak. Remélem tehát, hogy a tribünök túlfűtött hangulata nem keríti hatalmába a játékosokat is. Remélem, hogy kétszer tizenegy sportdzsentimén mérkőzik majd egymással vasárnap délután, férfias, nyílt, becsületes küzdelemben. A példa csak így lesz olyan, hogy a példaadók is büszkék lehetnek rá. Csendélet a ferencvárosiak tanyáján A Ferencváros hadiszállásán, a Rákóczi úti kávéház emeleti különtermében pénteken már csak a drukkerek voltak jelen. A csapat korán tért nyugovóra, a szombatot rendes foglalkozásával tölti, vasárnap délben együtt ebédelnek s együtt mennek ki a pályára. A kávéházi különteremben pénteken este javuló hangulatban tippelgettek a vasárnapi mérkőzésre. Megállapítható, hogy a ferencvárosi remények — talán a csapatösszeállítások, talán az óvatos Hungária-nyilatkozatok hatása alatt — észrevehetően megelevenedtek. A drukkerek már azt is magyarázzák, hogy — miért fog győzni a Fradi?! . . . Hogyan került Turay a Ferencváros tengelyébe? A Ferencváros csapatösszeállítása az egész szezonban éppen elég gondot okoz a zöld-fehérek vezetőségének, de természetes, hogy most a derbi előtt ezek a gondok még súlyosbodtak. Senki sem merte a felelősséget vállalni azért, hogy valamelyik kritikus posztra újoncot állítsanak. A probléma a centerhall posztjánál kulminált. A tapasztalat szerint bármilyen kitűnő munkát végezzenek is a Ferencváros szélső halljai, amint a középre kerülnek, munkateljesítményük csökken s helyettesük a szélen sem feledteti az ő munkájukat. Ezért a ferencvárosi vezetőség úgy döntött, hogy Lykát és Berkessyt okvetlenül a rendes helyén hagyja. Centerhalfnak viszont Turnert kombinálták, ezt azonban nem találták megnyugtató megoldásnak. Kézenfekvő volt, hogy Turayt kell hátravonni centerhalfnak, hiszen ez esetben bárki lesz a csatársor vezetője, munkáját nagyon megkönnyíti az, hogy Turay játszik mögötte. A nehézséget mindössze az okozta, hogy amikor Zilahyt a Ferencvárosba vitték, az új játékosról Tóth István azt mondta, hogy „végre megfelelő centere lesz a Ferencvárosnak!” . Természetesen ez nagyon rosszul esett Turaynak, aki így azután degradálásnak érezte, hogy hátratették centerhalfnak, Bukovi elárvult posztjára. A Ferencvárosban most attól tartottak, hogy Turay ismét erre gondol és nem vállalja a centerhalfjátékot. Pénteken, a tréning után beszéltek a csapat vezetői Turayval s még ők is meglepődtek, hogy Turay mennyire átérzi a helyzetet s milyen jól tudja, hogy a vasárnapi mérkőzésen minden a centerhalftól függ. A Ferencváros óriási munkabírású centere azonnal vállalkozott arra, hogy a csapat tengelyében magára vegye a munka oroszlánrészét, s mint Bukovi szokta, hátulról irányítsa a támadásokat. Kétségtelen, hogy Turay a centerhallban úgy a ferencvárosi védelemnek, mint a támadósornak nagy segítségére lesz. SPORTHIRLAP SZOMBAT, 1930 NOVEMBER L Könnyű kondíciómunka az Üllői-úton, ahol Bukovi civilben áll a pálya közepén és Kohutnak meggyógyul a fájós térde Péntek délután már nincsen komoly munka az Üllői-utón. Csak könnyű kodíciótréningre gyülekeznek félhárom óra tájt a játékosok. A tribünök lábánál is kevesen vitatkoznak. A rendes franzstadti tréningpublikumot sötét esőfelhők tartják otthon. Kondíciótréning miatt nem érdemes megázni. Pedig a felhők lassan szétszakadoznak s elvonulnak nyugat felé. Amit a jelenlevő drukkerek nagyon jó jelnek tartanak. Először, mert nem lesz eső, másodszor, mert a Hungáriáét felettkezd beborulni... A játékosok viszont nem kémlelik az eget. Lábukon tornacipővel sorra futnak ki a pályára Turay, Berkessy, Lyka, Kohut, Korányi, Turner, Amsei, Lázár. Velük jön Blum Zoltán is, a trénerük, ő is dresszben, ő is tornacipővel. Kondíciótréning, tornacipő. Csak természetes, hogy hamarosan előkerül egy labdais. Aztán még egy. És még egy harmadik is. Turay, Berkessy, Lyka és Blum jó tréninglehetőséget nyújtanak Amseinek, két labdával isrúgnak neki kapura. Egy másik csoport vígan fejelget. Az öltözőben Papp és Toldi készülődik. Toldi még nem tudja, hogy ki lesz a center. Ez Turaytól függ. Ő csak annyit tud, hogy a szezon előtt, a második belgrádi meccsen volt utoljára center, akkor két gólt rúgott. — Ahányszor még életemben centert játszottam,, mindig lőttem 1—2 gólt — mondja, mire a fiatalabbik szertáros azonnal kijelenti, hogy csak Toldi lehet a center, senki más. De Toldi még panaszkodik. A hátában már nem érez szúrásokat, de a térde a Nemzeti elleni mérkőzés óta nem teljesen fit. Mozgatja, tapogatja, aztán ingatja a fejét. — Azért menni fog — mondja önmaga megnyugtatásául._ Kint a pálya szélén néhány vezetőségi tag nézi a készülődést Ott van Schlosser Imre is, nem tetszik neki, hogy a fiúk tornacipővel rugdalják a labdát. — Ha vasárnnap derbi lesz — mondja —, pénteken már nem is szabad labdához nyúlni. Pláne tornacipővel. Nagyon csóválja a fejét. Közben Kohut a hálszélről bombaszerű leszorított labdákat vág be középre. De azért azt mondja, még nincsen egész rendben. Érzi a térdét. "—" Már nem volt semmi bajom — mondja — de vásártkap este kimentem otthon az udvarba és elfeledkeztem, hogy gumitalpú cipő van rajtam. Öt lépcsőfokon kell lemenni a lakásunkból s ahogy a nedves köré léptem, a gumitalpú cipő megcsúszott, leestem s újra megrándult a lábam. A panaszkodás után tovább vagdaljam befelé a labdákat s egyszerre tapogatni kezdi a térdét. — Már nem fáj, — mondja — úgy látszik, használt neki a mozgás. Lehet. Bukovinák viszont nem használ. Mikor a Nemzeti B ellen játszott, a stopli megnyomta a talpát. A játék közben nem érezte, de utána annál jobban fájt a csont. Mit nem tud futni. Eltelik még néhány hét, míg újra csatasorba lehet állítani. Civilruhában áll a pálya közepén. Nagyon csendes. Kötélugrás. Néhány sprint. Egy-két kör. A társaság bevonul a fürdőbe. Lyka méltatlankodik, hogy még mindig akadnak, akik felcserélik az „y” és az „a” betűket a nevében. — Nem vagyok én Laky —mondja elég jó magyar nekem a saját Lyka nevem is. A kis Taki is megérkezik fürdeni. Azután felvonulnak a klubházba egy kis értekezletre. Mégis, kell aderbivel is foglalkozni ,egy kicsit. Csak Berkessy szeretne már bemenni a városba. Várják... ... 1 Az FTC amatőr zsűri elé állítja Sárosit Pénteken délután beszéltünk Pataki Mihállyal, a Ferencváros vezetőségi tagjával, aki megcáfolta mindazokat a szerződtetési híreket, melyek az utóbbi napokban a zöld-fehérekkel kapcsolatosan elterjedtek. — Nem szerződtettük le Sárosit — mondta a Ferencváros taktikai vezére — és nem tárgyaltunk Steinerrel. Sárosit sajnálom. Tehetséges játékos, aki azonban nem szabadulhat az édesapja befolyása alól. Sárosi édesapja nagyon furcsán gondolkozik a profifutballról. Olyan igényeket támasztott, amelyeket lehetetlen kielégíteni. — Sárosival különben is baj lesz a végén — folytatta Pataki. — Az FTC nem akarta megakadályozni az érvényesülését, még csak azt sem kifogásolta, hogy Sárosi más professzionalista klubokkal is folytatott tárgyalásokat. Azt azonban nem lehet tűrni, hogy amatőr egyesületekkel is nyíltan tárgyalják, hogy milyen állást kínálnak Sárosinak. Mindez a legleplezetlenebbül, a legnagyobb nyilvánosság előtt, a sajtó számára adott nyilatkozatokban. Sárosi még ma az FTC játékosa, bár május óta nem vesz részt a bajnoki mérkőzéseken. A történtek után nagyon valószínű, hogy az FTC amatőrzsűri elé fogja vinni játékosát, aki hónapok óta egész nyíltan és sorozatosan vétett az amatőrség ellen. Sokáig tűrték Sárosi dolgait, de végre is minden türelemnek végeszakad. Amúgy is csodálom, hogy az MLSz amatőrzsűrije még nem tartotta szükségesnek, hogy ebbe az egészen szokatlan ügybe beavatkozzék. Izgalmas és tanulságos történet egy játékosról, aki túlságosan lelkesedett Ez a hét a derbi hete. S a játékosokat, akik a derbin küzdeni fognak, egész héten biztatják. Egyik este az egyik csapatot lelkesítik, a másik este a másik csapatot. Ez az izgalmas és tanulságos történet az egyik este történt. A csapatot annyira fellelkesítették, hogy a játékosok nem tudtak lefeküdni. Elmentek egy mulatóhelyre. Ami nem lett volna túlságos baj, mert a derbi napja még elég messze volt. A baj inkább onnan származott, hogy az egyik játékos túlságosan lelkes hangulatban volt. A túlságosan lelkes játékos, akinek az a kötelessége mérkőzés közben, hogy minél erélyesebben álljon a posztján, a mulatóhelyen is erélyesen viselkedett. ' ■ ' Összekoccanása támadt egy táncosnővel, aki nem tudta, hogy az ellenfél kicsoda. A játékos erélyes volt. A táncosnő sírni kezdett. A mulatóhelyen mások is voltak. Szintén sportemberek. De boxolók. Akik nem tudták, hogy az erélyes játékosnak kötelessége erélyesnek lenni. A posztján, ők csak azt látták, hogy a táncosnővel szemben erélyes és mint, lovagias sportférfiak, azonnal védelmére keltek a gyenge nőnek. Rászóltak a játékosra. A játékos visszaszólt. A boxolók boxoltak. A játékos nem játszott. Elesett. Egyenesen a fűtőtestnek. A társai késve ugrottak segítségére. Általános verekedés nem kezdődött. A boxolóknak majdnem igazuk volt. De a játékos majdnem nagyon rosszul ■járt. A fűtőtest túl keménynek bizonyult. Keményebbnek, mint a játékos feje. Az utóbbi sérült meg. Egészem közel a halántékcsonthoz... Tanulság: Ámbár a „kisasszonyfutball” nem segít hazánkon, a túlságos erély sem helyénvaló. Különösen nem egy mulatóhelyen. És még különösebben nem a derbi előtt. „Elnök úr, csak egy jegyet!“ A PLUSz főtitkári szobájában, mint minden délben, tegnap is együtt ült a nagy haditanács , középen Preismann Lajos, a Hungária pénzügyminisztere. Természetesen a derbiről volt szó, hiszen jelen volt Kisfalvi dr., a Hungária főtitkára és Wágner Antal, a háznagy is. De a többi egyesületek vezetőit is nagyon érdekelte a Ferencváros—Hungária mérkőzés. Amit az is bizonyít, hogy amint valaki belépett a szobába, azonnal Preismannhoz ment, mégpedig a következő kéréssel: — Elnök úr, csak egy jegyet!... Mindenki jegyet kért Preismann elnök úrtól, akiről köztudomású, hogy lelkes ellensége a szabadjegy-rendszernek. Most könnyű dolga volt. Nem a Hungária rendezi a mérkőzést, a szabadjegyek sem hozzá tartoznak. Nem is adott senkinek. Csak Máriássy Lajos dr.-nak, a szövetségi kapitánynak.Egyedül Máriássy dr. kapott jegyet Preismann elnöktől. Ami csak azért volt érdekes, mert — mint még emlékezetes — Máriássy dr. még nem olyan régen a Ferencváros futballigazgatója volt... Sovány maradt ha tengerjós Pilavinban fürdik. A PILAVIN fenyőfürdőtabletta drogériában kapható