Sporthirlap, 1930. november (21. évfolyam, 117-128. szám)

1930-11-01 / 117. szám

4 g— ^ Papp­i Berkessy Lázár Amsei Turay 70101 I ViClwfCSI Hő Korányi B­u Takácsi!. Lyka Táncos Huszonkét sport-dzsentimén A magyar futballtársadalom egyre lázasabban várja a vasárnapi derbit, melyen új küzdelemre indulnak a kék­fehér és zöld-fehér színek hősei. Ren­dezhetnek válogatott kupa-mérkőzése­ket, izgathatja a futball híveit a Kö­zépeurópai Kupa, bajnokságot nyer­hetnek az újpesti lila-fehérek, járhat a futballszerencse kereke fel- és alá, a nagy meccs, a Derbi már úgy lát­szik örökké a kék-fehérek és zöld-fe­hérek bajnoki küzdelme marad. Vala­meddig csak futballoznak a magyar pályákon. S amikor ismét két óriási pártra oszlik a labdarúgás magyar közönsé­ge, amikor játékosok és drukkerek, klubvezetők és ifjúsági csapatok szép­reményű csemetéi mind-mind az ered­ményt tippelik — az eredményt, mely a jövő tavaszig eldönti, hogy ki a di­csőbb, ki a nagyobb — a Hungária re­prezentatív man­ je, az Elnök úr, a mindig halk és mindig mosolygó Brüó Alfréd a következőket mondja: — A magyar futballsport két leg­előkelőbb együttese ismét egymás ellen készül bebizonyítani az erejét és én azt szeretném, ha senki sem feledné, hogy ez a két csapat hiva­tott az egész magyar futballnak példát mutatni. Messzeható jelen­tősége lesz minden erénynek, de minden hibának is, melyet a csapa­tok ezen a mérkőzésen megmutat­nak. Remélem tehát, hogy a tribü­nök túlfűtött hangulata nem keríti hatalmába a játékosokat is. Remé­lem, hogy kétszer tizenegy sport­­dzsentimén mérkőzik majd egymás­sal vasárnap délután, férfias, nyílt, becsületes küzdelemben. A példa csak így lesz olyan, hogy a példa­adók is büszkék lehetnek rá. Csendélet a ferencvárosiak tanyáján A Ferencváros hadiszállásán, a Rá­­kóczi­ úti kávéház emeleti különtermé­ben pénteken már csak a drukkerek voltak jelen. A csapat korán tért nyu­govóra, a szombatot rendes foglalko­zásával tölti, vasárnap délben együtt ebédelnek s együtt mennek ki a pályá­ra. A kávéházi különteremben pénte­ken este javuló hangulatban tippel­­gettek a vasárnapi mérkőzésre. Meg­állapítható, hogy a ferencvárosi remé­nyek­ — talán a csapatösszeállítások, talán az óvatos Hungária-nyilatkoza­­tok hatása alatt — észrevehetően meg­elevenedtek. A drukkerek már azt is magyarázzák, hogy — miért fog győz­ni a Fradi?! . . . Hogyan került Turay a Ferencváros tengelyébe? A Ferencváros csapatösszeállítása az egész szezonban éppen elég gondot okoz a zöld-fehérek vezetőségének, de természetes, hogy most a derbi előtt ezek a gondok még súlyosbodtak. Sen­­ki sem merte a felelősséget vállalni azért, hogy valamelyik kritikus poszt­ra újoncot állítsanak. A probléma a centerhall posztjánál kulminált. A tapasztalat szerint bármilyen kitűnő munkát végezzenek is a Ferencváros szélső halljai, amint a középre kerül­nek, munkateljesítményük csökken s helyettesük a szélen sem feledteti az ő munkájukat. Ezért a ferencvárosi ve­zetőség úgy döntött, hogy Lykát és Berkessyt okvetlenül a rendes helyén hagyja. Centerhalfnak viszont Tur­­nert kombinálták, ezt azonban nem találták megnyugtató megoldásnak. Kézenfekvő volt, hogy Turayt kell hátravonni centerhalfnak, hiszen ez esetben bárki lesz a csatársor vezető­je, munkáját nagyon megkönnyíti az, hogy Turay játszik mögötte. A nehézséget mindössze az okozta, hogy amikor Zilahyt a Ferencvárosba vitték, az új játékosról Tóth István azt mondta, hogy „végre megfelelő centere lesz a Ferencvárosnak!” . Természetesen ez nagyon rosszul esett Turaynak, aki így azután degradálás­­nak érezte, hogy hátratették center­­halfnak, Bukovi elárvult posztjára. A Ferencvárosban most attól tar­tottak, hogy Turay ismét erre gondol és nem vállalja a centerhalfjátékot. Pénteken, a tréning után beszéltek a csapat vezetői Turayval s még ők is meglepődtek, hogy Turay mennyire átérzi a helyzetet s milyen jól tudja, hogy a vasárnapi mérkőzésen minden a centerhalftól függ­. A­ Ferencváros óriási munkabírású centere azonnal vállalkozott arra, hogy a csapat tenge­lyében magára vegye a munka orosz­lánrészét, s mint Bukovi szokta, hátul­ról irányítsa a támadásokat. Kétség­telen, hogy Turay a centerhallban úgy a ferencvárosi védelemnek, mint a tá­madósornak nagy segítségére lesz. SPORTHIRLAP SZOMBAT, 1930 NOVEMBER L Könnyű kondíciómunka az Üllői-úton, ahol Bukovi civilben áll a pálya közepén és Kohutnak meggyógyul a fájós térde Péntek délután már nincsen komoly­­ munka az Üllői-utón. Csak könnyű kodíciótréningre gyülekeznek fél­három óra tájt a játékosok. A tribünök lábánál is kevesen vitatkoznak. A ren­des franzstadti tréningpublikumot sötét esőfelhők tartják otthon. Kon­díciótréning miatt­ nem érdemes meg­­ázni. Pedig a felhők lassan szétsza­­kadoznak s elvonulnak nyugat felé. Amit a jelenlevő drukkerek nagyon jó jelnek tartanak. Először, mert nem lesz eső, másodszor, mert a Hungáriá­ét felett­­kezd beborulni... A játékosok viszont nem kémlelik az eget. Lábukon tornacipővel sorra futnak ki a pályára Turay, Berkessy, Lyka, Kohut, Korányi, Turner, Amsei,­ Lázár. Velük jön Blum Zoltán is, a trénerük, ő is dresszben, ő is torna­cipővel. Kondíciótréning, tornacipő. Csak természetes, hogy hamarosan előkerül egy labda­­is. Aztán még egy. És még egy harmadik is. Turay, Ber­kessy, Lyka és Blum jó tréninglehető­séget nyújtanak Amseinek, két labdá­val is­­rúgnak neki kapura. Egy másik csoport vígan fejelget. Az öltözőben Papp és Toldi készülő­dik. Toldi még nem tudja, hogy ki lesz a center. Ez Turaytól függ. Ő csak annyit tud, hogy a szezon előtt, a második belgrádi meccsen volt utol­jára center, akkor két gólt rúgott. — Ahányszor még életemben cen­tert játszottam,, mindig lőttem 1—2 gólt — mondja, mire a fiatalabbik szertáros azonnal kijelenti, hogy csak Toldi lehet a center, senki m­ás. De Toldi még panaszkodik. A hátá­ban már nem érez szúrásokat, de a térde a Nemzeti elleni mérkőzés óta nem teljesen fit. Mozgatja, tapogatja, aztán ingatja a fejét. — Azért menni fog — mondja ön­maga megnyugtatásául.­­_ Kint a pálya szélén néhány vezető­ségi tag nézi a készülődést Ott van Schlosser Imre is, nem tetszik neki, hogy a fiúk tornacipővel rugdalják a labdát. — Ha vasárnnap derbi lesz — mond­ja —, pénteken már nem is szabad labdához nyúlni. Pláne tornacipővel. Nagyon csóválja a fejét. Közben Kohut a hálszélről bomba­szerű leszorított labdákat vág be kö­zépre. De azért­ azt mondja, még nin­csen egész rendben. Érzi a térdét. "—" Már nem volt semmi bajom — mondja — de v­ásártkap este kimentem otthon az udvarba és elfeledkeztem, hogy gumitalpú cipő van rajtam. Öt lépcsőfokon kell lemenni a lakásunk­ból s ahogy a nedves köré léptem, a gumitalpú cipő megcsúszott, leestem s újra megrándult a lábam. A panaszkodás után tovább vag­dalja­m befelé a labdákat s egyszerre ta­pogatni kezdi a térdét. — Már nem fáj, — mondja — úgy látszik, használt neki a mozgás. Lehet. Bukovinák viszont nem használ. Mikor a Nemzeti B­ ellen játszott, a stopli megnyomta a talpát. A játék közben nem érezte, de utána annál jobban fájt a csont. Mit nem tud futni. Eltelik még néhány hét, míg újra csatasorba lehet állítani. Civil­ruhában áll a pálya közepén. Nagyon csendes. Kötélugrás. Néhány sprint. Egy-két kör. A társaság bevonul a fürdőbe. Lyka méltatlankodik, hogy még min­dig akadnak, akik felcserélik az „y” és az „a” betűket a nevében. — Nem vagyok én Laky —mondja elég jó magyar nekem a saját Lyka nevem is. A kis Taki is megérkezik­­ für­deni. Azután felvonulnak a klubházba egy­ kis értekezletre. Mégis, kell a­­der­bivel is foglalkozni ,egy kicsit. Csak Berkessy szeretne már bemenni a vá­rosba. Várják... ... 1­­ Az FTC amatőr­ zsűri elé állítja Sárosit Pénteken délután beszéltünk Pataki Mihállyal, a Ferencváros vezetőségi tagjával, aki megcáfolta mindazokat a szerződtetési híreket, melyek az utóbbi napokban a zöld-fehérekkel kapcsolatosan elterjedtek. — Nem szerződtettük le Sárosit — mondta a Ferencváros taktikai vezére — és nem tárgyaltunk Steinerrel. Sá­rosit sajnálom. Tehetséges játékos, aki azonban nem szabadulhat az édes­apja befolyása alól. Sárosi édesapja nagyon furcsán gondolkozik a profi­­futballról. Olyan igényeket támasz­tott, amelyeket lehetetlen kielégíteni. — Sárosival különben is baj lesz a végén — folytatta Pataki. — Az FTC nem akarta megakadályozni az érvényesülését, még csak azt sem kifogásolta, hogy­ Sárosi más professzionalista klubokkal is foly­tatott tárgyalásokat. Azt azon­ban nem lehet tűrni, hogy amatőr egyesületekkel is nyíltan tárgyalják, hogy milyen állást kínálnak Sárosi­nak. Mindez a legleplezetlenebbül, a legnagyobb nyilvánosság előtt, a sajtó számára adott nyilatkozatokban.­­ Sárosi még ma az FTC játékosa, bár május óta nem vesz részt a bajnoki mérkőzéseken. A történtek után nagyon valószínű, hogy az FTC amatőrzsűri elé fogja vinni játékosát, aki hónapok óta egész nyíltan és soro­zatosan vétett az amatőrség ellen. So­káig tűrték Sárosi dolgait, de végre is minden türelemnek végeszakad. Amúgy is csodálom, hogy az MLSz amatőrzsűrije még nem tartotta szük­ségesnek, hogy ebbe az egészen szo­katlan ügybe beavatkozzék. Izgalmas és tanulságos tör­ténet egy játékosról, aki túl­ságosan lelkesedett Ez a hét a derbi hete. S a játéko­sokat, akik a derbin küzdeni fognak, egész héten biztatják. Egyik este az egyik csapatot lelkesítik, a másik este a másik csapatot. Ez az izgalmas és tanulságos történet az egyik este tör­­tént. A csapatot annyira fellelkesítették, hogy a játékosok nem tudtak lefeküd­ni. Elmentek egy mulatóhelyre. Ami nem lett volna túlságos baj, mert a derbi napja még elég messze volt. A baj inkább onnan származott, hogy az egyik játékos túlságosan lelkes han­gulatban volt. A túlságosan lelkes játékos, akinek az a kötelessége mérkőzés közben, hogy minél erélyesebben álljon a poszt­ján, a mulatóhelyen is erélyesen visel­kedett. ' ■ ' Összekoccanása támadt egy táncos­nővel, aki nem tudta, hogy az ellenfél kicsoda. A játékos erélyes volt. A tán­cosnő sírni kezdett. A mulatóhelyen mások is voltak. Szintén sportemberek. De boxolók. Akik nem tudták, hogy az erélyes já­tékosnak kötelessége erélyesnek lenni. A posztján, ők csak azt látták, hogy a táncosnővel szemben erélyes és mint, lovagias sportférfiak, azonnal védel­mére keltek a gyenge nőnek. Rászóltak a játékosra. A játékos visszaszólt. A boxolók boxoltak. A já­tékos nem játszott. Elesett. Egyenesen a fűtőtestnek. A társai késve ugrottak segítségé­re. Általános verekedés nem kezdődött. A boxolóknak majdnem igazuk volt. De a játékos majdnem nagyon rosszul ■járt. A fűtőtest túl keménynek bizo­nyult. Keményebbnek, mint a játékos feje. Az utóbbi sérült meg. Egészem közel a halántékcsonthoz... Tanulság: Ámbár a „kisasszony­­futball” nem segít hazánkon, a túl­ságos erély sem helyénvaló. Különösen nem egy mulatóhelyen. És még külö­nösebben nem a derbi előtt. „Elnök úr, csak egy jegyet!“ A PLUSz főtitkári szobájában, mint minden délben, tegnap is együtt ült a nagy haditanács , középen Preis­­mann Lajos, a Hungária pénzügymi­nisztere. Természetesen a derbiről volt szó, hiszen jelen volt Kisfalvi dr., a Hungária főtitkára és Wágner An­tal, a háznagy is. De a többi egyesü­letek vezetőit is nagyon érdekelte a Ferencváros—Hungária mérkőzés. Amit az is bizonyít, hogy amint va­laki belépett a szobába, azonnal Preis­­mannhoz ment, mégpedig a következő kéréssel: — Elnök úr, csak egy jegyet!... Mindenki jegyet kért Preismann elnök úrtól, akiről köztudomású, hogy lelkes ellensége a szabadjegy-rend­­szernek. Most könnyű dolga volt. Nem a Hungária rendezi a mérkőzést, a szabadj­egyek sem hozzá tartoznak. Nem is adott senkinek. Csak Máriássy Lajos dr.-nak, a szövetségi kapitány­nak.­­Egyedül Máriássy dr. kapott je­gyet Preismann elnöktől. Ami csak azért volt érdekes, mert — mint még emlékezetes — Máriássy dr. még nem olyan régen a Ferencváros fut­­balligazgatója volt... Sovány maradt ha tengerjós Pilavinban für­dik. A PILAVIN fenyőfürdő­­tabletta drogériában kapható

Next