Sporthirlap, 1931. január (22. évfolyam, 1-11. szám)

1931-01-01 / 1. szám

6 SPOR­THIRLAP CSÜTÖRTÖK, 1931 JANUÁR 1. Kiesés ellen használjon magyar trénert!... Tapasztalati tanácsok egy bajor és egy francia csapat szereplése nyomán Ahol a gyenge csapatot nem engedik túrázni... A Club Lanus csapatának európai túrá­ját az egyesület közgyűlése letiltotta, helyette a River Plate jön Uruguayban meglincseltek egy futballbírót, sztrájkba lépett a bírótestület Két magyar­ trénerről szól a hír. Siker kísérte mind a kettőnek a munkáját és pedig olyan formában, hogy a magyar futballsportnak oka van emlegetni mindkettőjük szerep­lését. Mentő munka magyar módon Seress Imre az egyik, az MTK volt sprintere, a háborús évek egyik tehetséges atlétája. Akkoriban volt itt Jimmy Hogan és az MTK hírességei között kiképzést nyert a futballban Seress-Spitz Imre is, aki később vi­dékre került, amatőr tréner is lett, meg játékos is, aztán elkerült szem elől, hogy legújabban Bajorország­ban fedezzük fel. Ide már meglehetős hírnévvel ér­kezett Seress Imre és hozzá tréneri hírnévvel. Mert itt Seress Imre már hivatásos tréner, aki Elzászban egy úgynevezett tréneri bravúrt is kivá­gott. A strassburgi Red Star csapa­tában ugyanis öt válogatott játékos is szerepelt, a csapat „érthetetlenül” mégis visszavonhatatlanul hanyatlott és úgy látszott, menthetetlen kiesés­re van ítélve. Erre leszerződtették a magyar trénert és öt hónapi veríté­­kes munka után a csapat tényleg fel­­emelkedett, sőt a végén már szériá­ban nyerte a mérkőzéseit. Erre az­után Seress Imrét meghívták a bajorországi kerület tavalyi bajnoká­nak, az Augsburg-nak a csapatához. Az anyag jó volt és a csapat olyan fölényben játszott,­­ ahogyan még soha. Jelenleg is az élcsapatok közt van. Ugyanebben a kerületiben járta a futball országútját Ingolstadt, a Mün­chen melletti kis­város csapata, amely azonban az ősszel nagyon rosszul sze­repelt. Amikor már nyolc, mérkőzést lejátszottak egymásután, de még min­dig nem volt pontjuk egyetlen egy sem, akkor végre elhatározták, hogy átkére­tik a magyar trénert, Seress Imrét. A tárgyalás eltartott két hétig, Ingol­stadt elveszített még két mérkőzést, még mindig nem volt egyetlen pontja sem az eddigi tíz mérkőzéséből, az előtte járó csapat, Schaffer Spéd­ volt csapata meg kilenc mérkőzésből is már hat pontot szerzett. Seressnek szerencséje volt, négy­hetes szünet következett, aztán egy barátságos mérkőzés az ASV Nürn­­berg ellen. És nyomban a meglepetés: Ingolstadt győzött 6:5-re. Egy héttel utóbb már teljesen érezhető volt az új tréner munkája, mert az ingolstadtiak egymásutáni négy, bajnoki mérkőzése így alakult: Regesis ellen 2:1, Teuto­­nia ellen 4:2, DSV München ellen — annak saját pályáján — 5:4 és Wackeer­ München ellen 3:1. Hát ez nagy dolog volt, hiszen az egész mezőny nyolc csa­patból áll és az utolsó négy bajnoki mérkőzésen így befutni, erre a leg­­vérmesebb klubdrukkerek sem mer­tek gondolni. Most azután Ingolstadt elérte a DSV pontszámait és január­ban döntőt fog vele játszani a bent­mar­a­dásért. Seress Imre tehá­t nagy becsben ál, de azért ez a döntőmérkőzés na­gyon izgatja. A DSV ugyanis egész Németországnak legnagyobb taglét­számú egyesülete és a kicsiny Ingol­­stadtnak ezen a sorsdöntő küzdelem napján alaposan fel kell készülnie. Hát ennyit végzett egy magyar tréner, aki csak ez év október 15-én vette a kezébe a csapat irányítását. A városka sajtója nem­ is feledkezik meg a háláról és így ír: „... Az öt győzelem után ne feledkezzünk meg arról az emberről, akinek a sikerben a legtöbb része van... Az erélyes előkészítés, a mérkőzések taktikai ve­zetése, a csapat átformálása, az egyes jáitékosok igazi helyének kiválasztása az igazi trénert mutatta be.” És nem fukarkodik az elismeréssel a müncheni „Telegraf” sem, amely megjegyzi, hogy „... a néhány hete tapasztalható és egyre határozottab­ban megállapítható formajavulás az ingolstadtiaknál az egykori MTK- játékos, Seress tréneri munkáját di­cséri. Az energikus előkészítés gyorssá és ellenállóvá tette a csapatot...” Aki lefűzte a németeket és „megfőzte'­ a franciákat A másik tréner régi ismerősünk, Woggenhuber Ferenc, aki már bejárt egy tucat országot és kéttucat jó fut­ballcsapat dolgát segített föllendíteni. Az ősz elején Amiens városába hívták meg, északi Franciaországba. A vi­szonyok azonban mostohák voltak, a játékosokat nehezen kapta tréningre a tréner és a sikerek nem is jöttek a megszokott tempóban. Hiába próbált „Világjáró” Ferenc bűvös dolgokat, a játékosok jórésze csak a mérkőzéseken állt rendelkezésre, ami a reorganizálás munkájának a legkínosabb akadálya. A trénernek ezt a zavarát nem is mu­lasztották el régi irigyei és néhány héttel ezelőtt a németek egyik sport­lapjában meg is jelent egy gúnyos­hangú cikkecske, amelyben kárörvend­­ve jelentették, hogy a kitűnő tréner alaposan bakot lőtt, mert tessék, be­tette a kapust centernek és a csapat szörnyen kikapott, amire a trénernek megingott a helyezte. Hát korai volt a kajánság. Woggen­huber Ferenc nem adta fel a harcot és egyáltalában nem is lőtt bakot. Szívósan dolgozott és a munkájában az ő számára az volt a legnehezebb, hogy a futballistákat kicsalogassa a tréningekre. Csak három hónap telt el és a csapaton a változás szembeszökő. Tavaly a csapat, az AC Amiens az északi ligában 12 közül a 11. helyen állott, az idén meg már most is a har­madikon áll, pedig csaknem az összes mérkőzései idegenben voltak és a hátralévők kivétel nélkül a saját pá­lyáján lesznek, ami a francia északi ligában jelentős dolog. A csapat for­májában pedig óriási a változás, sőt francia bajnoki rekordot futott ki a csapat, amely Calais csapatát 18:2 arányban megsemmisítő fölénnyel verte. A francia lapok felfigyeltek az ese­ményre, sőt van, amelyik így írja meg: „ehhez az eredményhez minden kommentár fölösleges”. A L’Édho des Sport pedig ez alkalommal közli a tré­ner fényképét, akit az „excellent” (ra­gyogó­) jelzővel tüntet ki. Itt azonban még nincs megállás. Következett a tavalyi bajnok, Roubaix csapata, amelynek Griffiths angol tréner a mestere. Itt tudni kell, hogy a szezon előtt Roubaix 6:1-re verte Amienst és az angol a pipája mellől tömör egyszerűséggel kijelentette, hogy­­ Amiens nem csapat. Hát ugyanez az Amiens később komoly bajnoki meccsen kerek 3:0 arányban reálisan megverte Roubaix csapatát,­­ majd Tourcoing ellen — a két év előtti bajnok ellen — 4:2 arányban győz­­­tek. A sorozatos sikerek nem is marad­hattak hatás nélkül, a belgák ellen nemrégiben kiálló francia váloga­tott csapatba három amiensi játékos került, ami rekord. Sőt egy negyedik amiensi játékos is válogatott volt, a B) garnitúrában, amely ugyanekkor a belga B) válogatott ellen mérkő­zött. Amiens tehát formában van. Ered­ményei közül hirtelen jegyezzük meg ide: US Luxemburg 9:3, SC Abber­­ville 7:0, Stade de l’Est, Paris 11:1. Tavaly a bajnokságban 11. helyen állott Amiens, most meg bajnok­­jelölt. De munkába vette a magyar tréner az if­júságiakat és tartalékokat is. Az I. B­ csapat a maga bajnokságában behozhatatlanul vezet, az ifjúsági csapat pedig hirtelen azt a szokást vette fel, hogy hat-hét­ góllal veri az ellenfeleit. Két hét­ előtt­ ,volt ez alól­­ a kivétel: az ifjúsági díjban más a­Montevideo, december 1. Uruguayban kitört a forradalom. Igaz ugyan, hogy csak futballista­­forradalom, de azért ez van olyan „rendes” dolog, mintha akármelyik délamerikai államban tényleges za­vargások törtek volna ki. El kell mondani az előzményeket. Az uruguayi egyesületek amatőr ala­pon állanak és a játékosokat csak a tréninggel és a meccsekkel eltöltött idő után kárpótolják. A beteg vagy sérült játékos azonban a kegyelem­kenyér és az alamizsna között válo­gathatott , akit ma a hír és a dicsőség hor­doz a vállain, másnap egy sze­rencsétlen véletlen folytán ma­gára hagyott koldus lehet. Ez a helyzet teremtette meg a játé­kosok szövetségét, amely kidolgozta kívánságait, szépen programba fog­lalta és végül pontokba szedve beter­jesztette a szövetséghez és az egye­sületekhez. Ilyenek voltak ebben: balesetbiztosítás, átigazolási szabály, szabadjegy a válogatott meccsekre, a játékosklub hivatalos elismerése, stb. A futballszövetségnek ez a dolog nem tetszett. Újra meg újra elodázta a kérdések megtárgyalását, míg végre a játékosok kimondották a sztráj­kot. Mit tettek erre az egyesületek? A­ nagy meleg miatt már szörnyen sze­rették volna a bajnokságot befejezni és így a végszükségben a harmadik és negyedik csapatból vett, játékosok­kal álltak ki. De még így se tudtak 11—11 embert szerepeltetni, pedig húsz aranypesot is felajánlot­tak egy sztrájktörőnek. A „közönség” nagyobb része különben a kirendelt, rendőrökből re­­krutálódott, akik a sztrájktörők testi épségére ügyeltek. Az egyesületek — a Fenarol és a Nacionál kivételével — jóindulatú semlegességet tanúsítottak a játéko­sok mozgalmával szemben. A sztrájk már komoly fejleményekkel fenyege­tett, bajban volt a bajnokság, amikor végre sikerült egyezséget teremteni. Most béke uralkodik ezen a területen és kezdődhetett a másik háborúság, mert úgy látszik, enélkül nem szép az élet a futballban. Most a bírótestület haragudott, meg, mert egy meccsen meglincselték Roque Torres bírót, egyik játékos ökölcsapásokkal terí­tette le s a futballszövetség nem szer­zett kellő elégtételt. Szóval most bírósztrájk tört ki és komoly komplikációkkal fenyege­tett, mígnem végre a lincselő­ játékos játékjogát felfüggesztették. Mo®t azután már itt is szent a béke. Más. Ami a magyar közönséget is közelről érdekli. Egy Doce nevű argentínai vállal­kozó tervbe vette, hogy a Club Lanus argentínai csapa­tot európai túrára viszi. Erre felpakkolt egy megbízottat, aki átment az öreg Európába, szép vad­regényes mesékkel magyarázta, hogy a buenosayresi Club Lanus ilyen meg olyan jó csapat, aztán visszajött Dél­­amerikába egy táska jóféle európai szerződéssel. Mikor pedig itt a klub tagjai ezt megtudták, a túratörténe­tekben egészen váratlan és egyedül­álló dolog történt. A Club Lanus azonnal rend­kívüli közgyűlést volt kénytelen összehívni és azon harsányan tiltakoztak, hogy a csapat, amely az átlagnál jóval csekélyebb játékerőt képvisel, kimerészkedjék az ország hatá­rain túl. Csaknem egyhangúan fogadták el ezt a határozatot. A Club Lanus saját közgyűlésén! Akik tehát­ az óvilágban a Club Lanus csapatával szerződtek, ne várják azt, mert a Club Lanus nem hajókázik át Európába. Igaz viszont, hogy a vállalkozó most már nem nyugszik­­és a jó szer­ződéseket szeretné végrehajtani. Tehát a Club Lanus helyett más csa­patot keres, amely megfelelő játékerőt képvisel. Már több jelöltről is tudnak: Gim­­nasia y Esgrima, River Plate (ez a Ferencvárosnak is volt az ellenfele), Quilmes, Boonfield. Az utód ezek kö­zül fog kikerülni. (A River Plate, már hajón ül és Budapestre is eljön. — A szerk.) A bírók testületének teljes ülésén nyújtottam át a Fischer Mór által küldött hat magyar bírójelvényt, a­ magyar BT ajándékát. Felolvastam­­spanyol fordításban Ábray dr. főtit­kár kísérőlevelét, amely mély hatást gyakorolt. Az aranyjelvényt Alonso elnök, az ezüstöt Lombardi, Tejada, Aposteguy, a bronzot Vallarini és Matenea montevideói bírák kapták, akik a lefolyt világbajnoki tornán aktív szerepet vittek. Nekem pedig, akit elszakíthatatlan kötelékek fűznek a magyar bírótestülethez, különös büszkeség és öröm volt hazámat kép­viselni ezen az ünnepségen. Almási Iván. diknak helyezett csapatot „csak” 6:2 (1:1) arányban győzte le. Amiens a trénerek nyelvén szólva nem „könnyű” hely. Woggenhuber előtt az osztrák Fischer és az angol William volt ott tréner. Négy hétnél tovább nem húzta ki egyik sem. Hát itt ért el sikert Woggenhuber. Pedig Woggenhuber ■ csapata még ezután lesz csak igazán jó. A tartalék­­csapatban vannak ugyanis az átiga­zolás alattiak és így ha tavaszra bejönnek az első csapatba a mai tarta­lékok, a csatársor átlagos magassága 182 cm, átlagos súlya pedig 82 kiló lesz... Egészen véletlenül!... Még valami speciális francia vonást kell ide jegyezni. Normandiában ugyanis szintén egy magyar tréner csapata, az FC Rouen, vezet a bajnok­ságban, ami Vágó Zoltánnak, az MTK egykori játékosának az érdeme. Rouen és Amiens nagy sikerei azután cikkre ihlették a legnagyobb francia sportírót, aki hosszasan megemléke­­zik a két csapat sikereiről, megemlé­kezik a két tréner hatalmas érdemei- Izemerősítők, tornaszerek­­ KERTÉSZ Tódor és WESZELY István Rt. Váci­ utca­i Árjegyzék ingyen­ ről is és úgy megjegyzésképpen oda­veti, de csak egészen mellékesen: ... Érdekes, hogy egészen vélet­lenül mind a két csapatnak magyar a trénere­. Ezeket hallva a magyar trénerek­ről, nyugodtan tanácsolhatjuk a világ­nak: „Kiesés ellen használjon magyar trénert!”

Next