Sporthirlap, 1932. március (23. évfolyam, 18-25. szám)

1932-03-03 / 18. szám

CSÜTÖRTÖK, 1932 március 3. SPORTHIRLAP Ms Alelnöki meginter­ Júvolta a Tudósítót, a­ futball legaktuálisabb kérdéseiről,­ főleg arról,­­hogy mik volnának,­ások a sportférfiak, akikre rá legelnetolsni futball átszervezését (Szin, az ismert körúti nagykávé­ház. A sportasztal mellett ül a sport­tudósító és az alelnök­. Az egyszerű­ség kedvéért betűzzük meg a beszél­getőket. A tudósítót T betűvel jelöl­jük meg, az alelnök az A betűt kapja portómentesen. A beszélgetés elején a tudósító és az alelnök, azaz T és A nem sejtik, hogy az alelnök ásításá­val kezdődő beszélgetésből hírlapi cikk lesz. Miután azonban huszon­négy órával a beszélgetés után igen komoly formában merült fel az a gondolat, hogy a profifutball háztar­tását fel kellene oszlatni, a tudósító rendbeszedi gondolatait és az alelnök­­kel történt beszélgetést átadja a köz­vélemény esküdtszékének. A megin­terjúvolt tudósító beszámolója itt kö­vetkezik.) Alelnök (átnézi az étlapot, majd): Legszívesebben . . . legszívesebben... (Tüsszent egy nagyot és üzembe ál­lítja a zsebkendőjét.) Tudósító (némi részvéttel és alkal­mazkodással): Igy­ék egy teát... Rummal . . . A: Vájjon, lesz-e bennem elég erő (nézi az étlapot). Vájjon mi a kü­lönbség az angol bab és az angol borsó között... T (elmélázva): Egyéb parajt tükör­tojással ... Az nem csinál mele­get . . . A (megrendeli a parajt tükörtojás­sal): T (arra gondol, hátha lesz valami cikkanyag .... Megkérdi­: Mit gon­dol, Alelnök úr, bejut a Soroksár az első ligába! A: Nem hinném. Talán inkább a Szeged. Pedig a Soroksár megérde­melné. Közönsége is van. (Tűnődve.) A második ligában is kialakult a hármas élcsoport. Soroksár, Szeged, Turul. A többiek kiestek a verseny­ből. Nem számítanak. T: Csak ne csináljanak azok is egy Középblokkot. Mert akkor ott is ki­tör a béke. A (legyint): Ti úgy kár, hogy a Középblokk mozgalmát egyesek nem fogadták kellő megértéssel. A legna­gyobb baj azonban ott kezdődött, hogy nem akadt a magyar futball­ban egyetlen olyan ember, aki ko­moly összeggel, mint vállalkozó állt volna oda a futballhoz. Egy jó ke­reskedő kellett volna megfelelő tő­kével. T: Olyan Agar-félére gondol! A: Igen. Úgy, ahogy mondja. T: Hát Ilyen egészen amerikai szellem ugyan nem jelentkezett, de itt van például Aschner, aki nem állt egészen távol az ön elképzelésé­­től. A (elgondolkozva): Ez igaz . . . Csakhogy Aschner csupán a pénzt adta. Az ügylet lebonyolítását má­sokra bízta. T: Eredmény pedig nem jelentke­zett. Mire az Újpest bajnokságot nyert, addigra a külföld felé nagy értékcsökkenése mutatkozott a ma­gyar futballnak. A (ízlik neki a paraj): Na és mondja . .­. Ha már itt tartunk... Mit csinálna például ön . . . T (nem érti): Én! A: Mit csinálna Ön a mai hely­zettel, ha mondjuk felkérné valaki a kivezető út megjelölésére! T (nem tetszik neki a kérdés): Én! Hogy mit . . . Hát . . . Megmondom őszintén . . . ezen én ilyen formá­ban még nem gondolkoztam . . . A: A sajtó kritizálja az alkotást. Mi történik, ha a sajtó, mondjuk... T: Nem lehet mondani, hogy a sajtó elzárkózott volna a tervek út­­rabocsátásától, a kivezető utak megjelölésétől. Garmadával kapták az urak a figyelmeztető szót, azután -- hogy tovább hemperegtek a tét­lenségben — a formára, a lényegre vonatkozó nagyszerű tanácsokat. A sajtó többet nem tehetett, mint amennyit tett. A: Helyes, ezt elismerem. Mégis ragaszkodom a kérdésemhez, mit csinálna Ön! T (feszeng, nem jól érzi magát): Szervi hibák vannak . . . A: Ez tény. T: Megszakadt a jogfolytonosság. A: Hogy érti ezt! T (tetszik neki a kifejezés): Visz­sza kell állítani az 1926-ban megsza­kadt jogfolytonosságot. Az urak meggyőződhettek volna már arról, hogy a sport nem egy exterrito­­rium, ahol sérthetetlen és érinthe­tetlen kormányzás folyhat. Az ön­kormányzati jog a futball, mint absztrakt terület esetében — fikció. A: Ezt tényként elfogadom. Mi­helyt egy testület nem sáfárkodhat sem erkölcsi, sem anyagi javaival a saját tetszése szerint, ebben az eset­ben — éppen az anyagi megkötött­ség és kihasználtság miatt — az ön­­kormányzati jog — fikció. T (teljes szigorral): Én még ezt a fiktív önkormányzati jogot is meg­vonnám a szövetségi szervektől. A: Ez már válasz lenne a kérdé­semre! T (kezdi magát illúziókba ringat­ni): Meg én. Megvonnám. Nekem ugyanis az az ideálom, amit az olaszok csinálnak. A szövetség, mit tudom én, öt emberből áll. Ezek az urak persze függetlenek minden egyesületi érdektől, teljes intézke­dési és fegyelmezési joguk van. Ezt nevezhetem direktóriumnak is. A határozatok ellen nincs fellebbezés. Ha a szervezetet megtömik minden­féle kutya tápanyaggal, akkor a vér nem szolgálhatja úgy a testet... A (befejezte a vacsorát): Szóval, az adminisztráció leépítése ... Köz­hely. T: Nem arra gondolok. Az nem igaz, hogy az adminisztrációt le kell építeni. Az a két és fél tisztvi­selő nem jelentős tétel ... A sport­vezetők olthatatlan vágya a tisztsé­gek után. Az elnöküsdik, alelnökös­­dik, tanácsosdik, bizottságosdik, ezek csak a felnőtteknek való pompás já­tékok, szórakozási lehetőségek . . . Az egyesületi érdekeltségek minden vonalon és minden tisztségben. El vannak tömve tisztikari állásokkal az összes szellőztető nyílások. Éves por ülepedett az aktákra, a cselek­vőképességre ... As Ez mind közhely. Ezt mi mind tudjuk, ön direktóriumot emleget és jogfolytonosságot. Gondolja, hogy imperatívuszokban lehet beszélni! T: Csak ez az egy út van, amely kifelé vezet. A jogfolytonosságot pe­dig úgy értem, hogy vissza kell menni 1926-hoz és ott folytatni, ahol abbahagytuk . . . A fa pincérhez): Hozzon egy lan­gyos kapuem­ert (T-hoz:) Alamatő­­rizmusra gondol! T: Arra. Egy átmeneti exlexre. Két év alatt mindent rendbe le­hetne hozni. Ne ijedjen meg az ál­­amatőrizmustól. Elbírják ezt má­sutt is. Ezen a néhány vármegyés, transzfermoratóriumos területen, ugyan kihez, meddig hallatszik el a profifutball siráma! Mással vannak itt elfoglalva az emberek, lássuk be. A legkisebb gondja a kormány­zásnak, hogy Prikulics II. hónapok óta nem kapja a fizetését és hogy a futball összeroskad az adóterhek súlya alatt. A kormányzat szemében a profifutball nem más, mint adó­alany, erre az alanyra pedig épp­úgy vonatkozik a prés, mint a hat­­holdas kisgazdára. Tessék egyszer már észrevenni, hogy azokban a kö­rökben, ahol a polgár sorsát intézik, más fogalom a sport és más a pro­fesszionista labdarúgás. A: 1! T: Vissza az egész! Befejezni az utolsó profibajnokságot és gyerünk azzal a modus vivendivel. A: 11 T: Szét kell dobálni a profikere­­teket! . . . A: És ha ezt megtette, mit csinált T. Kiírok egy egyfordulós bajnok­ságot és erre meghívok 36 csapatot. Ebben a keretben — a szám nem fontos, lehet 24 is, lehet 30 is —, he­lyet kapnak mindazok a futballala­­kulatok, amelyeknek jogcímük van első-, másod-, vagy harmadosztályú­­ságra. A bajnokság befejezése után megcsinálom az osztályok beosztását. Mégpedig úgy, hogy az első 12 csa­pat első, az utána következő 11 második, a hátulsó 12 pedig harmad­­osztályú. A: Nem rossz ötlet. És mit csinál akkor, ha akad egyesület, amely nem kér ebből a menüből. T: Az nem nevez. Szeparálja ma­gát és rövid idő alatt becsukja a boltot. Lásd a Ripensia esetét, amely intő példa arra, hogy az egyedülállás, társtalanság csak a költőnek tesz jót . . . Mindezt a rendszerváltozást pedig hatalmi szó­val vinném keresztül. A (hosszasan gondolkodik): És mit csinálna a vidékkel ! T: Ez sok szempontból alaposab­ban megfontolandó. De én megtar­tanám a centralizált rendszert és a vidéket is játszatnám a bajnoki rendszer keretein belül, nem érintve persze az alosztályokat, amiknek bajnokai mindenkor számbajöhetné­­nek a vegyes bajnoki mezőnybe való feljutásnál. Különben, ne részletez­zünk. Mindegy, hogy miféle változ­tatást gondolnak ki. Él erről az útról, amely teljesen lefelé visz. Kár a deputációzásokért, kár min­denért, ami külső tényezőktől, adó­hatóságoktól remél segítő kezet. A futballt csak a szervezete, az élet­ereje, vagy — ahogy orvosi nyel­ven mondják — a szíve mentheti meg. A láz roppant erős, már fellé­pett a krízis, de­­ az erős szív még csodát művelhet. A: És ha az erős szív csodát mű­vel, mit szól majd ahhoz az OTT! Mit gondol, az OTT belemegy a futballnak egy olyan átszervezésébe, amelyből a testnevelési adó nemfize­tése derülne ki! T: Ezt majd meglátjuk. Igaz ugyan, hogy a futball verejtékpen­­géi nélkül a Testnevelési Tanács­­ tanácstalan lenne, de erre talán ne gondoljunk. Legalább egyelőre nem. Elvégre jöhetnek még olyan idők is, amelyek könnyebbé teszik a lélek­­zetvételt. És ne feledjük, hogy a mai testnevelési adó, kimondottan a pro­fesszionista labdarúgásnak szól, nem pedig „a“ labdarúgásnak. A (rágyújt az obuigát cigarettára és a sűrű füst mögül ezt kérdi): Na és kik volnának azok az egyesületi érdekektől mentes, kiváló sportembe­rek, akikre rábízná a futball átszer­vezését! Tudósító­­vállat von, hallgat. Vizet isizk, rágyújt. Nézi a szállongó füst­karikákat. Kér egy estilapot. Diplo­mata. Hja, ezt ő nem árulja el. De azért, erősen gondolkodik. Nem jut eszébe semmi. Majd ezt mondja­: Azt nem kell önnek mondanom, hogy egy új garnitúrára gondolok. A (türelmetlenkedik): Kikre! . . . Kikre gondol! . . . T (hallgat, aztán magába száll): Nézze, Alelnök úr . . . Megvallom önnek, ezen még nem gondolkoz­tam ... És így hirtelen bizony... A: Én is m­egvallok önnek vala­mit. Én már gondolkoztam ezen. Mégpedig sokat. És nem jutott eszembe semmi (A beszélgetésnek itt végeszakadt. Rövidesen talán folytatjuk.) I. m. 5 LUCY - fs FÉRFIAK Zenés vígjáték, szomorú pesti emberek felvidítására Rendezte: KORDA SÁNDOR Főszereplők: Liáné Haid, Huszár Pufi, Oskar Karlweiss Ma premier!!! Ma premier!!! mm Sí A szombathelyi küldöttség­­járás eredménye s csak nap kérdése, hogy a Sabaria meg­kapja az „első segélyt", azután köre teljes konszolid­áció Szombathely, március 2. Csütörtökön délután az Sz. Vas­utassal játszik trén­ingmérkőzést a Sabaria a régi SzAK-pályán, mi­után az ismert „jeges” körülmé­nyeik miatt az SzSE pályája még tréningre sem alkalmas. A tré­ningmérkőzésre a Sabaria jelen­legi legteljesebb csapatával ül ki. A jelek szerint most már rövi­desen megoldódik — még pedig előnyösen — a Sabaria „lenni, vagy nem lenni” problémája is. Kedden és szerdán ugyanis a Sa­baria vezetősége küldöttségileg ke­reste fel Újváry Ede dr. polgár­mestert, illetve a helyettesét, Hor­váth György dr.-t, hogy náluk a város kilátásba helyezett támoga­tását szorgalmazzák. A küldöttség­járás eredményéről a Sabaria ve­zetősége a következő információt adta a Sporthírlap munkatársá­nak: — Úgy a polgármester, mint he­lyettesének a nyilatkozataival a legteljesebb mértékben meg va­gyunk elégedve. — Meggyőző erejű ígéretet kaptunk, amelyet rövidesen nyomon követnek a tettek. Mindketten kijelentették, hogy cso­dálkozással szemlélik a hűséget és szeretetet, amellyel a játékosok a sanyarú téli hónapokban is kitar­tottak a klub mellett és kellőkép­pen értékelik azt a hősies küzdel­met is, amelyet a klub vezetősége folytatott a legnagyobb bajok kö­zepette. Hangsúlyozták, hogy a Sa­baria már csak ezért is megér­demli a legmesszebbmenő támoga­tást és ők módot is találnak rá, hogy a támogatás idejében jöjjön, s így biztosítsa a bajnoki szezon sima megindítását a Sabaria részére.­­ De ezen túlmenően is olyan in­tézkedéseket léptetnek életbe, ame­lyek a jövőben meg fogják akadá­lyozni a hasonló súlyos helyzet megismétlődését. A legelső segítség már ezen a héten, vagy a jövő hét ele­­jén eljut a Sabariához és úgy Ujváry dr., mint Horváth dr. a legmesszebbmenő módon ki­veszik a részüket abból a mozga­lomból, mely a Sabaria társadalmi megszervezését tűzte ki célul... A két vezető egyéniség biztató nyilatkozatai optimista hangulatot teremtettek a szombathelyi sport­társadalomban és bizonyosra ve­szik, hogy a „konszolidált” Sabaria újra jelentős szereplője lesz a ma­gyar futballsportnak. 3000 pengőt nyerhet a Magyar-Francia Biztosító Rt. sportpályá­zatán, ha eltalálja a bajnokság helyezéseit Három kérdésre kell felelni: 1. Az 1. osztályú profiliga öt első helyezettjének sorrendje ? 2. Az I. osztályú amatőrbajnokság három első helyezettjének sorrendje? 3. A II. osztályú profiliga három első helyezettjének sorrendje ? Első díj: A Magyar-Francia Biztosító Rt. 1000 pengős díjmentes életbiztosítási kötvénye és 200 P készpénzjutalom. Második díj: A Magyar—Francia Biztosító Rt. 500 Ps díjmentes életbiztosítási köt­vénye és 100 P készpénzjutalom. Harmadik díj: A Magyar—Francia Biztosító Rt. 1000 P-8 djmentes balesetbiztosítási kötvénye és 50 P készpénzjutalom. Pályázati határidő 1932 május 5. A feltett kérdésekre minden héten újabb szelvénnyel lehet pályázni, te­hát minden pályázó a pályázat lejár­táig esélyes résztvevője marad pá­lyázatunknak. Egy személy hetenkint csak egy szelvénnyel pályázhat. Az újabban beküldött szelvény, tekintet nélkül az előzőekre, önállóan vesz részt a pályázaton. Célszerű a pályázaton való rész­vételt már ma megkezdeni, mert egy­részt jövő héten újabb szelvénnyel pályázhat, másrészt nő véli a korábban beküldött pályázattal esélyeit, mint­hogy holtverseny esetén a korábban érkezett pályázat javára történik a döntés. ■.....■.......= Pályázati szelvény ====== Magyar-Francia Biztosító Rt. Sportpályába 1. liga: 1. ........................................ 2. ____________3.______________ 4...........................5.______________ Amatőr bajnokság: 1.____________ II. osztályú liga: 1.____________ 2 ------------------ 3 -----------------­Név ..................................................... Foglalkozás: ___________________ Lakhely:.................................... kér.. ....................................-utca_____sz. Beküldés napja: Beérkezés napja: ................ Beküldendő: Magyar-Francia Biztosító Rt. Propa­ganda Osztálya, Budapest, VI. ker., Jókai­ utca 1.

Next