Sporthirlap, 1932. október (23. évfolyam, 79-87. szám)
1932-10-01 / 79. szám
2 mindegyik. Mert a szövetségi kapitány utasítása szerint mindenki a saját klubjában végezheti el az előírt kondíciótréninget és csak az ötórai játékosértekezletre kell valamennyinek megjelennie. A passzolást és fejelést megunva, Turay ajánlatára pingpongozni kezdtek a fiúk. Nem kell félreérteni, futballal csinálták ezt A salakra keresztbeállítottak egy hosszú padot s az így elválasztott „pálya” egyik felére felállt két játékos, velük szemben a másik kettő és így adogatták egymásnak pad felett és pad alatt a labdát. Közben alkalmazták az összes ismert és ismeretlen ping-pong műszavakat... Máriássy doktor közben hűtlen lett pár percre a fiúkhoz és a diákfutballistákat vette szemügyre. Akik erre fokozott igyekezettel rúgtak — a labda mellé... Mire Turayék belefáradtak a ping-pongozásba egy kissé, újabbak is érkeztek. Borsányi gyorsan levetkőzött és körözött, Kadnár, Déri, Ujváry civilben jelentkeznek a szövetségi kapitánynál. A diák futballmeccs félidejében Ma- Áriássy beállítja Angyalt a kapuba,a többiek pedig kapura lövöldöznek. Különösen a kis Korányit veszi elő ismételten a kapitány a kornerrúgások szempontjából. Ha vasárnap is ilyen jó labdákat tálal kapu elé a kis Króni, akkor nem lesz baj. De ennek is vége van, mert a félidő szünete gyorsan végetért. A fiúk mennek öltözködni. Közben a tréninghiénák körülveszik Dérit, aki hallatlanul népszerű. FUTBALL felszerelés legjobban, legolcsóbban beszerezhető MeiCHER REZSŐ és TÜRött, IV. Váci utca 28. sz. Kérdezik, hogy nem lesz-e lámpaláza. Déri fölényesen mosolyog: — Én?... Ugyan kérem... Arra a kérdésre, hogy mit vár az első nagyválogatottságától, egy szóval felel: — Győzelmet... Később meg is indokolja: — Mi most együtt vagyunk, az osztrákoknál meg zavarok vannak ... Kalmárnak is nagy nézőtábora van, mert a klubházba menet jojóval játszik. Általános megállapítás szerint futballozni jobban tud. Máriássy doktor megelégedéssel állapítja meg: — A játékosok kondíciójában nincsen hiba. Lemondás nincs. Hála Istennek... Míg a válogatottak „zárt” körben értekeznek (a témájuk aligha Túrára 1| viharkabát, ÍrJ 1| hátizsák,s 15 teljes felszerelés ifik. JBS legolcsóbban kapható !olnár Gyula szaküzletében VII., Károly körút 3/c. titok), a tribün alatt latolgatják az esélyeket. És Pataky Mihályt faggaják, ő mit gondol? Pataky elgondolkozik és azt mondja: — Most éppen olyan a helyzet, hogy legalább egy részét vissza lehet adni a bécsi nyolcnak ... Hát ebben maradunk... Az osztrákok és a bíró érkezése Az osztrák válogatott csapat szombaton este hét óra húszkor érkezik a Keleti pályaudvarra. Ugyanezzel a vonattal jön a Floridsdorf is. Barlassina olasz futballbíró, aki a magyar—osztrák mérkőzést vezeti, múlt vasárnap Nürnbergben a német—svéd mérkőzésnek volt a bírája. Jól kiutazhatja tehát magát, hiszen most Olaszországból Budapestre kell jönnie. Egy hét alatt nem is olyan csekélység. Barlassina egyebekben sürgönyben jelezte, hogy szombaton este 10 óra huszonötkor érkezik a Déli pályaudvarra. " SPORTHIRLAP SZOMBAT, 1932 OKTÓBER 1. Adatok, számok, tanulságok, megállapítások egy harmincéves barátság tükrében Harminc év alatt hetven mérkőzés Hetven magyar—osztrák mérkőzés van, már mögöttünk. Pontosan harminc évvel ezelőtt kezdtük, 1902 október 12-én Bécsben. Kikaptunk 5 :0-ra. És hat hónap múlva Pesten már 3:2-re győztünk. Harminc év alatt hetven mérkőzés. Nincs két ország, amelynek futballsportja ennyire intenzív érintkezésben állana egymással. — Több mint két mérkőzés az évi átlag. Volt esztendő, amikor csak egyszer találkoztunk, de volt olyan is — 1917-ben —, amikor egy év alatt ötször állott szembe egymással a magyar és az osztrák válogatott futballcsapat. Ahol ilyen mélyre hatoltak az emlékek, ott hiábavaló minden olyan kísérlet, amely az állandó érintkezésnek útjába akarna akadályokat gördíteni. Összenőtt a sorsa ennek a két futballországnak, úgy látszik mindörökre. Négy győzelem és négy gól a többletünk Fordult a sors kereke egynéhányszor, szeszélyesen is fordult már. Volt idő, hogy a magyar futball csillaga nagyon fényesen ragyogott, így volt mindjárt a háború után következő években, vagy még korábban, a háború előtti esztendőkben. A régi FTC és a régi MTK virágzásának idején. A nagyobb nemzetközi sikerek az MTK virágzására estek, de az osztrákok ellen csak egészen vérszegényen vált valóra a fölényünk. Inkább az FTC nagy esztendeiben gyűrtük le anynyira az osztrákokat, hogy a statisztika még ma is a javunkra áll: Magyarország 70 31 16 23 148:144 Ausztria 70 23 16 31 144:148 Nagyon tanulságos ez a statisztika. Azt mutatja, amit mindig írunk, valahányszor a magyar és az osztrák futball klasszisának összehasonlításáról van szó. Azt igazolja ez a táblázat, hogy ha a magyarok győznek, vékonyan győznek, de az osztrákok bizony alaposan rávernek a magyar ellenfélre, ha az történetesen gyenge napot fog ki. A nagyszerű osztrák alkalmazkodóképességnek és a szívósságnak a bizonyítéka ez. Csak így történhetett, hogy a közös mérkőzéseinken nyolc magyar győzelemmel van több, de a gólarányban csak négy góllal vezetünk. És csak így történhetett, hogy a magyar eredménytabellán a legnagyobb győzelmünknek számít, hogy az osztrákok fölött kétszer 6:2, egyszer meg 4:0 arányban sikerült diadalmaskodnunk, míg az osztrákok 6:0, 5:1, 5:0, 4:0, 8:2 arányú győzelmeket emlegethetnek. Soha magyar válogatott nem tudta az ellenfél pillanatnyi gyengéjét úgy kiaknázni, mint éppen az osztrákok, akik világraszóló nagy győzelmeiket az összes többi nemzet ellen is legfőképpen ezzel a tulajdonságukkal szerezték. Pedig micsoda esztendőink voltak! Egymásután akár hároméves szériában is vertük az osztrákokat, vagy most legutóbb is, négy álló éven át képtelenek voltak győzni ellenünk az osztrákok, pedig a bécsi csapat akkor már megkapta a „Wundermannschaft” rangot és címet. És erre a szédületes szériára, ami a legközelebbi múlt nehéz esztendeire esett, erre következett minden átmenet nélkül a bécsi 8:2. A „Wundermannschaff” születése Sok óriási győzelmet szerzett. Meisl Hugó csapata, amely a csodacsapat jelleget egy év előtt vette fel, még mielőtt a különleges rangot a magyar válogatott csapattal is elismertetni sikerült volna. 1931 májusában a magyar válogatott csapat szörnyen lesújtó előzetes kritikával a nyakában ment Bécsbe és visszajött 0:0 végeredménnyel. Akkor játszott a Meisl „öreg” garnitúrája utoljára, Wessely, Wesselyk, Horváth, Siegl és társai. Akkor még Meisl is állandóan abban a hitben ringatózott, hogy a magyarok ellen egy világért sem szabad mást, csakis százszor kitanulmányozott, úgynevezett rutingazdagságban szenvedő öregeket a csapatba állítani. És három hét múlva, egy újabb válogatott mérkőzésén minden átmenet nélkül egyszerre előszedte Voglt, Zischeket, Schallt és társaikat, a fiatal óriásokat, akik belekezdtek egy gigászi győzelmi szériába és rövidesen megkapták a „Wundermannschaft” nevet. És ugyanaz a „csodacsapat” az idehaza ezerszer letaksált és külföldön is sorzatosan rosszul szereplő magyar válogatottat nem tudta megverni — egészen az idei tavaszig. Hova lettek a „csodák?” Meisl tehát jön vissza Budapestre és régi neveket látni újra a csapatában. Horváth, Smistik, Rainer ... Meisl emlékszik, hogy ezek már parádés magyar mérkőzéseken vettek részt . . . Nem érdekes? A tavaszi Magyarország—Ausztria mérkőzésen is ott volt az egyik oldalon Hiden, Braun, Nausch, Schall és Lindelar, a másikon pedig Kalmár, Lázár, Cseh és Turay. Négynégy ember, ennyi maradt. De nálunk még csak érthető a dolog. 8:2-re kikaptunk. De Ausztriánál? Hova lett Schramseis, a nagyszerű Hoffmann, Gschweidl, a két Vienna-sztár? Vagy a híres „csoda”-szélsők, Zischek és Vogl? Vége a tudománynak? Mert hogy Takács I., Mándi, Kohut, Závodi hova lett, arra már könnyebb lenne válaszolni... jobb sikerrel p reparálni a vereséget. Jól emlékszem, a mérkőzés után nem nagyon vettük a szívünkre a vereséget, hiszen a futballnál már akkor is törvény volt, hogy a jobbtól nem szégyen kikapni. Azután elmentünk egy vendéglőbe, víg baráti hangulatban ittunk egyet a magyar—osztrák sportbarátság bölcsőjénél és ime a Barátság nagyra nőtt, harmincéves ett. — Hogyan élt az akkori futballista? — Tanultunk és sportoltunk. Ez volt az életünk. A Markó utcai reál udvarán kaput állítottunk fel és „tíz percben”, vagy ha idő akadt, rúgtuk a labdát. Igen természetes, az akkori futballnívó még nem ért fel a mai futball színvonalához, de sokat pótoltunk a lelkesedéssel. És még valamit: mi akkoriban sokféle sportot űztünk. Én például a futball mellett atlétizáltam, teniszeztem, úsztam, kerékpároztam. Százhatvan díjat nyertem. És most, idősebb koromban, ha rámjön a rosszkedv, ránézek erre az ifjúkori emlékekre és rögtön ott térem a megnyugvás. — Melyik a legszebb emléke a régi időkből? Gabrovitz elgondolkodik, néhány pillanatig szünetel a beszélgetés. — A legszebb emlékem? Tessék megírni ezt az „emléket”, hadd okuljanak belőle — ha még akadnak a sportnak ellenségei. Ma 57 éves vagyok és még nem voltam beteg. Ezt a sportnak köszönhetem. Kell ennél szebb emlék? Nem érzem a közel hatvan esztendőt, nem ismerek fáradtságot és ha szabad időm van, sportolok. Teniszezem, ez szép, könnyű sport, alkalmazkodni kell a korhoz. A ma gárdistái — Mi a véleménye a mai futballról és a mostani játékosokról? — Őszintén szólva, egészen a legutóbbi időkig aggódtam a magyar sportért, de úgy látom, ez a hanyatlás csak átmeneti jelenség volt. Sárosi, Kalmár, Cseh II., Lázár játéka örömmel tölt el és úgy szeretném, ha vasárnap reparálnák azt a harminc év előtti 5:0-ás vereséget. Ha, Isten ments’, nem sikerülne, nem szabad katasztrofálisan felfogni a dolgot, kutatni kell tovább a nagy rezervárban és egészen biztosan találnak új Kalmárokat és Sárosikat. — És mi, öreg gárdisták ott leszünk vasárnap a tribünön, biztatni fogjuk a címeres trikós fiúkat. Rajtunk is a címeres trikó volt akkor és minden mérkőzésen, teljes akarattal törtünk a győzelemre. A mai fiúk tudása egyenlő az ellenfelével, az fog győzni, amelyik csapat jobban bírja — szívvel és lélekkel . . . Elbúcsúzunk Gabrovitz bácsitól. Távozóban fiáról, ifj. Gabrovitz Emilről, az UTE válogatott teniszjátékosáról beszél apai rajongással. Leérünk a Keleti elé, Gabrovitz még ezt mondja az első osztrák—magyarról: — Akkor nem sütött ilyen májusi módra az éltető nap... A tiszta égboltozat alatt egy repülőgép suhan Mátyásföld felé.. . „Úgy szeretném, ha vasárnap reparálnák a harminc év előtti 5:0 mondja Gabrovitz Emil, az IBQ2 október 12-én Bécsben lefolyt első magyarosztrák mérkőzés egyik magyar résztvevője, aki örömmel emlékezik a magyar futball ifjú korára és bizalommal van a mai fiatalság iránt .Harminc évvel ezelőtt volt az első osztrák—magyar válogatott mérkőzés. Az akkor szerepelt magyar válogatott csapat életben levő tagjai ott lesznek az MLSz vasárnap esti bankettjén. A boldog békeidők egynéhány, az ötvenéves koron már túlhaladt képviselője odaül a mai gárda mellé. A most vasárnap szereplő fiatalok hallgatják majd a harminc év előtti vasárnap akkor még „húszéveseinek” fölelevenedő emlékeit a múltról és életre kel egy darab sporttörténelem. Az 1902 októberi első osztrák— magyar mérkőzés egyik játékosa Gabrovitz Emil volt. A Keleti pályaudvari 72. számú postahivatalban látogatjuk meg az egykori válogatott játékost. Gabrovitz bácsi ma 57 éves, szép szálemben, főtisztviselő a postán. Az akkori válogatott mérkőzésről beszélgetünk, meg a harminc év előtti magyar futballról. De szóba került a mai futball és a mai gárda is. Mindezekről érdekes megállapításokat mond Gabrovitz bácsi, érdemes leírni. Sportélet a század elején — Nehéz dolog harminc évre visszaemlékezni — mondja —, még akkor is, ha szép az emlék. A régi futballvilág pedig az volt! Szép, tele lelkesedéssel, sportszeretettel. De mégse nagyon jó beszélni róla, mert úgy sajnálja az ember, hogy — elmúlt. — Hát hogy is volt az a meccs Gabrovitz bácsi? — Vagy négyezer ember lehetett a pályán. A Práterban volt a mérkőzés, kikaptunk 5:0-ra. Az osztrákok jobbak voltak, hiszen náluk akkor már élt a futball, nálunk pedig még csak akkor bontogatta szárnyait. Szóval ők többet tudtak már és ránkvertek alaposan. Igen természetes, hogy Bécsből hazajövet erősen fűtött bennünket a revánsvágy és a legközelebbi találkozókon igyekeztünk — több-keve Lykáról, aki csütörtökön lemondta a B válogatottban való szereplést, az orvosi vizsgálat megállapította, hogy ínhüvelygyuladása van. A betegség elég fájdalmas. A silány lámpa csak a beszerzésnél ölesó, az áramfogyasztásnál azonban annál drágább! De vegyen tehát mást, csak a fényerős, gazdaságos TUNGSRAM IZZÓLÁMPÁT!