Sporthirlap, 1932. november (23. évfolyam, 88-95. szám)

1932-11-03 / 88. szám

_4 A rosszul sikerült antibesi mérkőzés is hozott néhány jó meccset a túraéhes magyar csapatoknak Fodor Henrik dr. a triesti és antibesi napokról Ahányszor Fodor Henrik dr., a PLASz főtitkára külföldről tér haza, mindig akad egy sereg kisebb-nagyobb érdekesség az útipoggyászában. Mint a magyar profisport nemzetközi fővezére, egészen más szemmel nézi a külföldi dolgokat s vele is másképpen beszélgetnek a külföldi sportvezetők, mint a többi magyar delegátussal, vagy túravezetővel. — Most se beszélgettünk hiába Fodor dr.-ral a törzskávéház asztalánál, íme az eredmény:) Olasz sportvezérek és magyar futballtrénerek Triesztben A trieszti mérkőzés alkalmából sok olasz sportvezér utazott az Adriai-tenger felső csücskébe. Gaudenzi, a Divizione Superiore tagja, Milánóból utazott fel, hogy az olasz szövetséget képviselje. Avocato Royati, a kerületi szövetség elnöke Udinéből jött át. Természetesen nem hiányzott Cav. Sponza, a triesztiek elnöke sem. A mérkőzést — , mint ismeretes — a francia Leclerq vezette s a trieszti bírótestület egész vezetősége állandóan körülötte volt. Ennek ellenére kitűnően bíráskodott. Még egy bírót kell megemlíteni, Carrarót, aki miközben Padovából Budapest felé utazott a magyar—német mérkőzésre, kiszállt Triesztben s megnézte ezt a meccset is. Több magyar tréner is végignézte a trieszti mérkőzést. Nagy Jóska Bolognából, a budai Vanicsek János Padovából és Csapkay Monfalconeből utazott Triesztbe Monfalconeból még egy vendég érkezett, Gondola János, a magyar származású olasz futballbíró, akinek egész Olaszországban nagyon jó híre van. Már nagyon régen elszármazott Magyarországról, de még ma is hibátlanul beszéli a nyelvünket és olyan szeretettel, annyi ügybuzgalommal foglalkozott a magyar csapattal, mintha Pestről utazott volna Triesztbe a fiúkkal. Akik persze nagyon megszerették. ~ - - , Révész Béla erős keze Triesztben természetesen Révész Béla volt az első, akivel a túratársaság már a pályaudvaron találkozott. Hiszen a Hungária volt trénere ott dolgozik Triesztben. Fodor dr. a mérkőzés napjára átadta a válogatott csapat vezetését Révésznek, aki készséggel vállalta a nem könnyű feladatot. Révész Béla erős keze látszott azon a példás fegyelmen, mely Triesztben a csapat tagjai között uralkodott. A meccs előtt pedig a következő tanácsot adta a játékosoknak: — Ha az olaszok szépen játszanak, ti játszatok még szebben. Ha kemények lesznek, legyetek még keményebbek. És ha durvaságokkal akarnak legázolni titeket, ebben se kell alulmaradnotok ... De remélem, erre nem kerül sor. Ez az igazi „révészláda” nem is maradt eredménytelen. A csapat a mérkőzés alatt habozás nélkül, azonnal átvett minden olasz iniciatívát és nem hagyta semmivel sem meglepni magát. A játékosok mai formáját tekintve valószínűnek látszik, hogy enélkül nem is igen érhették volna el az elért eredményt. Jó benyomás és kedvező kilátások A mérkőzést Reviczky, trieszti magyar főkonzul és a város prefektusa is végignézték. Miután éppen ezen a napon volt a Marcia su Roma X-ik évfordulója, a keresztcsíkos piros-fehér-zöld dresszben pályára lépő magyar válogatottak római üdvözletére a közönség rendkívüli, mondhatni tomboló lelkesedéssel válaszolt. A magyar játékosok általában jó benyomást keltettek s ennek köszönhető, hogy máris tárgyalások indultak különböző magyar klubok lekötéséről. Valószínű, hogy Olaszországnak ezen a részén a karácsonyi és újévi ünnepekben több magyar csapat fog vendégszerepelni. Máris négy csapat vezetőségével kezdtek tárgyalni az olaszok: a Hungáriával, a Bocskaival, a Nemzetivel és a Budai „ii”-el. Antibes-ban csak bankettet tudnak rendezni Október 29-ikén délután ért a magyar expedíció Antibes-ba. Itt a helybeli klub vezetősége vállalta a mérkőzés és a fogadás rendezését. A bankett valóban nagyszerű volt a meccs után. Hanem egyébként... Már a pályaudvaron nem találtak egy lelket sem a francia futballvezérek közül. Később sem jelentkezett senki a magyar vendégeknél. Hoteljükbe egy pillanatra benézett az egyik antibesi klubvezér, de az is gyorsan és végleg eltűnt. A mérkőzés előtt Balog tata szerzett autókat és Fodor dr. nyomozta ki, hol lesz a mérkőzés. Meccs után sem vitték vissza őket a hotelbe. És Fodor dr. elutazás előtt egy félórával kénytelen volt nekiindulni és kinyomozni az Antibes Olimpique irodáját, hogy megkaphassa a csapat járandóságát. A pénz ott is volt szépen kikészítve, csak éppen nem vitték el a magyaroknak. Hagyták, hogy ők jelentkezzenek érte, ha szükségük van rá. Fodor dr. közölte is az antibesi vezérekkel, hogy még sokat kell tanulniuk, ha gyakrabban akarnak külföldi vendégeket fogadni. Elég furcsa, de a franciáknak fogalmuk sincs a sport nemzetközi érintkezései között szokásos tapintatról és udvariasságról. Legalább is ezeknek a franciáknak, akik az antibesi mérkőzést „rendezték.” Annál meglepőbb, hogy a bankett mily ragyogó volt. Antibes legelőkelőbb hoteljében rendezték és a védnökként megjelent Rimet-n, a FIFA francia elnökén kívül még sok más előkelő francia sportvezér is jelen volt. Rímet egy hosszabb, akadémiai nívón mozgó beszédben méltatta a professzionalista futball jelentőségét és megemlékezett azokról a küzdelmekről, melyeket Franciaországban, a profifutball bevezetése érdekében ő maga folytatott. Beszéde végén a magyar—francia sportbarátságról mondott igen meleg szavakat. Ezzel a témával foglalkozott beszédében Gálfibardella, a Sport Provancale szerkesztője is, aki felelevenítette a Bukarestből hazafelé utazó francia válogatottak budapesti megvendégelését. (Hja, a pesti futballvezérek nagyobb rutinnal rendelkeznek, mint az antibesiek, akik láthatóan nem nagyon jól érezték magukat Gambardella felszólalása közben.) Természetesen a banketten Antibes, Cannes és Nizza valamennyi városi és sportelőkelősége megjelent. Magyar vendégszereplések és magyar játékosok a francia Riviérán Már bizonyos, hogy nem egy magyar csapat sikerül téli túrája közben a francia Riviérára. A Budai „11” újévkor játszik Cannesben, január 22-ikén pedig egy másik magyar csapat fog ugyanott vendégszerepelni, csak még az nem biztos, hogy melyik. Egyéb meccsekről is folynak tárgyalások a Kispesttel, a Ferencvárossal és a Hungáriával A magyar futballisták, akik itt játszanak, kedvencei a kluboknak és a közönségnek. Az Antibes Olimpique-ban Belkó a csapat lelke, Nagy és Köves az AS Cannes oszlopai, Somlai, Havas, Lyka II. és Schuber az Olimpique Nice sztárjai. A futballista szállodás Az volt a magyar társaság szerencséje, hogy ha már a rendezőség, nem törődött a vendégeivel, legalább jó helyre kerültek, mikor szállást vettek maguknak. Már az első órában kiderült, hogy Hirschl úr, a szállodás, valamikor, nem is olyan régen, tagja volt a svájci válogatott futballcsapatnak. Persze, régi futballistavére kitört és jegyet kért. Elhalmozta a fiúkat minden jóval s tehettek, amit akartak. Igaz, hogy nem igen akartak egyebet, mint kártyázni. Kártyáztak nappal és kártyáztak éjjel. Lakott a hotelben egy anglikán pap is a feleségével. Képzelhető, mennyire felháborodott, mikor vasárnap délben azt látta, hogy az étteremben, az asztala mellett a magyar játékosok nagyban forgatják az ördög bibliáját. Odahivatta Hirschi urat és kijelentette: — Ilyen bűnös társaságban nem vagyok hajlandó elfogna aztán a vasárnapi ebédemet. Most elmegyek máshová ebédelni a feleségemmel, de figyelmeztetem, hogy a költségekkel mnnt fogom megterhelni. Hirschi úr még ezt a kockázatot is vállalta, a tiszteletes pedig tényleg eltávozott a hotelből. Csak este tért vissza. A fiúk persze, akkor is kártyáztak. Erre a papi házaspár szobájába vonult és ott vacsorázott. A svájci válogatott futballista, illetve hoteltulajdonos felesége igazi francia nő volt, kedves, barátságos, tréfás. Elutazás előtt végigcsókolta az összes játékosokat. Balog tatát is megcsókolta ... Ami éppen elég volt ahhoz, hogy a túracsapat jókedvűen induljon hazafelé. g és friss lesz, ha a tengeri sót és fenyőkivonatot tartalmazó valódi PILAVINb., fürdik. — Ára 40 fillér ma SPORTHÍRLAP CSÜTÖRTÖK, 1932 NOVEMBER 3. A Beim SC hattyúdala Mezőtúron Szerdán játszotta le a Bohn SC bajnoki mérkőzését a Mezőtúri AFC ellen Mezőtúron, amelyről ottani tudósítónk a következő táviratban számol be: Mezőtúr, november 2. (A Sporthírlap távirati jelentése) A mai bajnoki mérkőzésen a Bohn SC 8:3 (5:1) arányban verte a lelkesen védekező MAFC csapatát. A játék szépségét erősen befolyásolta a sáros talaj és a sok fault, ennek tulajdonítható a mezőtúri Csete kiállítása is a második félidő közepén. A gólokat Szaniszló (5), Engelhardt (2) és Uhrin lőtték, Mezőtúr részéről pedig Lukács (2) és Ticskó voltak a góllövők. Bíró: Podáni dr. A BMTE-ben vasárnap Obermayer játszik jobbszélsőt, míg a center helyére legtöbb eséllyel az ifjúsági Horváth pályázik. Több változás lesz a HAC-ban. Savanyú visszakerül eredeti helyére, a jobbszélre. A halfsort valószínűleg Vanyek frissíti, míg a kapusjelölt Paulovits. A jobbhátvéd helyén új ember fog bemutatkozni Szekulesz H. személyében. A vasárnapi együttes ezek szerint a következőkép fest: Padlovits — Szekulesz N., Vajda — Vanyek, Táncos, Szabó — Savanyó, Tóth, Kukonya, Jakab, Outorás. HETI KRITIKA Vasárnap: Válogatott mérkőzések: Magyarország—Németország 2:1 (1:0), Magyarország—Csehszlovákia (Amatőr Kupa) 8:3 (3:2), Cote d’Azur—Profi B) válogatott 3:2 (1:1), ÉLAS—CsAFMLSz 2:1 (1:1). Magyar Kupa: Somogy—Soroksár 4:3 (2:3). II. liga: SzNFC—Droguisták 5:3 (1:2). Amatőr I. osztály: VI. ker. FC —Fér. Vasutas 4:2 (2:1), Postás —EMTK 2:1 (1:1). Nemzetközi mérkőzés: (Torino): FC Torino—Budai „11” 2:2. Kedd: Magyar Kupa: Szeged—Hungária 2:1 (0:0). II. liga: Budafok—Shell 7:1 (2:1), Vasas—Eto FC—3:1 (2:1). Amatőr I. osztály: Elektromos— BSzKRT 2:0 (1:0), UTE—MTK 3:2 (3:0), BSE—FTC 4:1 (3:0). Corinthian-díj: Köln. AC—Jászberényi Lehel 5:2 (1:1), D. Magyarság—Drasche 4:1 (2:1). Nemzetközi mérkőzés: (Milánó): Ambrosiana—Bocskai 2:1, (Bécs), Rapid—Törekvés 10:2 (5:1), (Casale): Budai „11”—FC Casale 3:0. * öt napon belül négy nemzetközi csatában vett részt a magyar futball válogatott hadserege, s a négy ütközet eredménymérlege a javunkra ütött ki. Két győzelemmel szemben áll egy döntetlen és egy veszteség, 15 adott góllal szemben 10 kapott gól. Ha a futball puszta számtani vagy könyvelési művelet lenne, akkor a mérleg pozitív voltával meg lehetnénk elégedve; a történeti távlatból, ahol a részletek már elmosódnak s csak az eredményszámok látszanak, ez a válogatott meccssorozat bizonyára jól is fog festeni. A labdarúgás azonban nemcsak magukból a gólokból áll, amelyek az eredményt kialakítják, hanem egy összefolyó cselekvéssorozatból, amit játéknak nevezünk, s ami lehet jó vagy rossz. * Az idegen válogatott csapatoknak adott 15 magyar gól közül nyolcat, sőt — ha Dérinek a németek kapujába lőtt bombáját is ide számítjuk, kilencet amatőrök rúgtak ellenfeleink hálójába. Nagyon jó bizonyítvány már ez is az amatőr futball elit gárdájának játékerejéről és küzdőképességéről, de még inkább nő ennek az eredménynek az értéke, ha tekintetbe veszük, hogy nem inferioris ellenféllel szemben harcolták azt ki amatőr futballistáink. A csehszlovák amatőr futballsport ma körülbelül azt a szerepet játsza saját hazájában, amit a mi amatőr sportunk idehaza: az enerválódó professzionalista labdarúgással szemben felelevenítője a tradícióknak, sporterényeknek, stílusnak, küzdőkedvnek — szóval az igazi futballnak. Nos, ezzel a feltörőben levő csehszlovák amatőrsporttal került szembe a mi amatőrjeink nagy lendülete és szép küzdelemben fölébe is kerekedett. S hogy ez nem véletlen dolga, azt igazolja a sikersorozat, amely amatőr válogatott csapatunkat a középeurópai kupaküzdelem élére emelte, s igazolja az a kiforrott, határozott, tartalmas, fölényből fölényeskedésbe soha át nem csapó, végig a szívvellélekkel való küzdés jeleit, mutató játék, amit vasárnap tizenötezer néző látott és élvezett a Hungária úti pályán. * Profi futballistáinkat már másodszor „égették le” az amatőrök azzal, hogy színes, változatos és eredményes játékukkal éles hátteret adtak az ő mérkőzésük után következő „nagy” meccsnek. Az amatőr futball élénk hátterén és tiszta tükrében ugyanis nagyon feltűnően, erős kontúrokkal domborodnak ki mai profisportunk hibái, így elsősorban az a nagy különbség, ami profi játékosaink lelki felkészültségében mutatkozik a bajnoki és a válogatott mérkőzések között — az utóbbiak hátrányára. Ugyanazok a játékosok, akik bajnoki mérkőzéseiket teljes lendülettel küzdik végig, a válogatott meccseken a magakímélés és ökonómia jegyében, félgőzzel és a félakarattal játszanak. A szövetségi kapitány — aki következetesen a „legutolsó” formákat keresi — mindenesetre hibás abban, hogy beválogat olyan, már levitézlett játékosokat, akik legutolsó bajnoki meccsükön — gyenge ellenféllel szemben — történetesen nagyon eredményesek voltak és a könynyen hívőkben a „nagy játék” illúzióját keltették, de még hibásabbak az ilyen hamis impressziók nyomán beválogatott játékosok, akik nem kényszerítenek magukra a válogatott mérkőzéseken legalább annyi elhatározást, hogy a közönségnek reájuk zúduló méltó felháborodását elkerüljék. Mert bármilyen rossz formában és bizonytalan kondícióban van is egy első vonalbeli profi játékos, annyi mindig telik a tudásából — ha megvan a kellő akarata, — hogy játéka ne váljék szinte nevetségesen fogyatékossá és bosszantóan enerválttá. * A magyar—német mérkőzésen a belső csatárok félgőzös játéka volt a közönség lelkesedésének és elégedettségének megfojtója. De ezt a hatást keltette a fáradt halfsor vergődése is: szomorú példája annak, hogyan lehet a legmagasabb fokon álló tudást is ellaposítani a folytonos, szünet nélküli produkáltatással... Pihentetni a magyar futball nagy értékét jelentő márkás válogatott halfsort és bátran elővenni az elsőrendű tartalékokat! — ez legyen a jelszó. Egy döntetlen és egy vereség — ez a második profi garnitúra túramérlege. Hát bizony ez gyenge eredmény, különösen, ha az ellenfeleken át értékeljük. Megint felmerül a kérdés: szabad-e a magyar futball újabban amúgy is gyakorta , meg-megingó tekintélyét efféle vállalkozásokkal veszélyeztetni. 'Legyen az irányelv: csak teljes m értékű válogatottcsapatokkal '' szabad a külföldön megjelenni! (Mert régi tapasztalat, hogy a ' külföldön -r- ha győz, ha veszt egy ú. n. B) válogatott csapat,— a helyi sajtóban mindenképpen A) csapattá avanzsál. * A Hungária kupaveresége megint szelfibetűnő példája annak, hogy a díjküzdelmekben I többnyire az a csapat győz, amely komolyan veszi az ilyen konkurrenciát is. És — szomorú tapasztalat — az így gondolkodó és játszó együttes leg- I többször nem a legelső vonalból ■ kerül ki, hanem a hátsóbb régiókból. Pedig a bajnoki és nemzetközi presztízs, a népszerűség és a tradíciók köteleznek. Hiba mindezt elfelejteni és mindezt kockáztatni azért, mert csak kupamérkőzésről van szó. Ki védje meg és példázza a többiek előtt a legszebb magyar trófeáért való küzdelem jelentőségét és a díj elnyerésének dicsőségét, ha nem a magyar futball vezető egyesületei? * A profi front középcsapatai ezúttal is becsülettel megállták a helyüket a nemzetközi harcvonalon. A jó szellem és okos vezetés különösen a Budai „11”nél termi az értékes diadalokat. Ellenben a Törekvés bécsi vállalkozása súlyos kudarccal végződött. Intő példa ez a túlzóknak, akik elfogultságukban már arról beszélnek, hogy az amatőr válogatottat kell a külföldi nagy válogatottakkal szembeállítani. Ha hazai összehasonlításban ezidőszerint bizonyos többlet mutatkozik is amatőrjeink javára — a profikkal szemben, hol van még amatőrsportunk attól, hogy az európai futball elsővonalbeli válogatott csapataival felvehesse a harcot. Talán később, évek múlva — ha ez a szellem és ez a küzdőkedv megmarad amatőrjeinkben s ha el nem rontják őket idő előtt vezetőik rózsaszínű álmai.