Sporthirlap, 1932. december (23. évfolyam, 96-105. szám)

1932-12-01 / 96. szám

4 Most — úgy érzem — benne va­gyok a játékban, iit a kondícióm, szeretnék a túrákon is védeni, le­szedni a csatárok lábáról a labdát, ha kell a tizenhatoson is. — És a Somogy ellen ki véd? — Ez nem tőlem függ, azt tes­sék megírni, hogy (diktálja). Uj­­váry és Szabó egyformán jó for­mában várják csapatuknak ezévi utolsó bajnoki mérkőzését, de a vasárnap védő kapus személye a vezetőség döntésétől függ. — Még arról mondjon valamit, mi lehetett Szaniszló balsikeres sze­replésének az oka? (A kérdés után Szabó gondolkodni kezd, mind­en átmenet nélkül el­köszön, befut a kapuba és onnan szól ki nevetve.) — Azt tessék Szaniszlótól meg­kérdezni. Szaniszló: „Annyi utasítást kaptam, hogy megszédültem..."­ ­A tip nem rossz. Szaniszlót a pálya túlsó végén találjuk meg. Éppen Lenkey trénerrel beszélget. A milánói szerepléséről van szó. Ezt halljuk a tréner szavaiból: „ ... az a fontos, hogy ne veszítsd el az ön­bizalmadat. A klub változatlanul bí­zik benne,mert tudjuk, hogy csak a lámpaláz okozhatta a rossz játé­kot ... Megszólítjuk és Szaniszló ezt mondja­: — Nem tehetek róla, amikor kimentem a pályára, olyan hallat­lan izgalom vett erőt rajtam, hogy nem is láttam a labdát. Amikorra pedig a lámpaláz elmúlt, kicserél­tek. Belátom, meg se közelítettem a klubmeccseken mutatott tudáso­mat, de annyi utasítást kaptam még a meccs alatt is, hogy megszédül­tem. Amennyire fáj, hogy a válo­gatottban nem sikerült a bemutat­kozás, ugyanúgy jól esik, hogy a fiúk itthon nem éreztetik velem, vígasztalnak. A tréner úr ... hiszen tetszett hallani... (Tovább nem beszélgethettünk Sza­­niszlóval, a tréner kétkapus játékra hívta a fiút. A Szaniszló-ügyről egy jelenlevő ismert futballszakértővel beszélgetünk még. Miután véleménye a „bűnbakkeresés” teóriájából indult ki, nem is írjuk ide, amit mondott... Nem volna helyénvaló...) | Ne fogaiéi­e! 1 p*j *0 lilléráil mást, mint valódi ál| PILAVEN t’ir Ifttablettát, mert az tengeri sóbó' BBje |H s szikér­iái '‘envírKivonatból áll w asnur' ­ A Wall-polémia napi­renden van, az angol­magyar meccs ügye... nincs Mechlovits Zoltán megvilágítja a Wall-al folytatott beszélgetés lefolyását , Mechlovits Zoltán, az Asztali Te­nisz Szövetség kapitánya az alábbi levél közlésére kérte fel a Sport­­hírlapot: Budapest, november 30. A Sir Frederic Wall-lal foly­tatott beszélgetésemre vonatko­zólag a szerdai „Nemzeti Sport­ban egy, annak állításait cáfoló cikk jelent meg, melyre nézve le­gyen szabad megjegyzéseimet megtennem. Mindenekelőtt meg kell je­gyeznem, hogy a beszélgetésnél Bodánszky Ferenc barátom, a magyar asztali­teniszszövetség főtitkára is jelen volt, aki Sir Frederic Wall-nak a cikkben fog­lalt összes kijelentéseit szintén hallotta és igazolja. Miután arra egyáltalában nem volt szükség, egész természetes, hogy Sir Frederic előtt nem állí­tottam be magam újságírónak —­ miután nem is vagyok az, még kevésbé a magyar futballszövet­ség kiküldöttjének vagy expo­nensének, mivel ez még kevésbé vagyok, hivatalos tárgyalásról szó sem volt, mert nem is lehe­tett —, ezzel szemben azonban az interjú megtörtént abban a for­mában, ugyanazon kérdés- és fe­leletekkel, mint azt a Sporthírlap november 19-iki száma közölte. Sir Frederic Wal-nak kérdé­seket tettem fel (majdnem kizá­rólag a futballsportot illetőleg, miután elsősorban erre vonat­kozó véleménye érdekelt), ezekre — egyéni álláspontjának megfe­lelően — természetesen nem hi­vatalosan, hanem mint privát ember — válaszolt és most utó­lag különösen, de már akkor is, meg volt az az érzésem, hogy sokkal többet mondott nekem, mint amennyit egy újságírónak vagy egy hivatalos kiküldöttnek mondott volna. Biztos vagyok benne, ha gondol esetleg arra, hogy kijelentései a sajtóba ke­rülnek, a tizedrészét sem mon­dotta volna el annak, amit tény­leg elmondott! Nekem eszem ágában sem volt újságírói interjút csinálni Sir Frederic Wall-lal, én csak érté­kes sportismeretségeimet akar­tam az ő megismerésével kibőví­teni, de ő beszélgetésünk alkal­mával oly nagy érdekességű dol­gokat mondott és olyan érdekes, közvetlen formában, a megpendí­tett és megtárgyalt témák pedig annyira érdekeseknek látszottak az egész magyar sportközönség részére is, hogy azt hiszem nem követtem el semminemű indisz­kréciót, amidőn a Sporthírlap felkérésére Sir Frederic Wall­nak, a világ egyik legelső futball tekintélyének „magánvéleményé­ről” cikket írtam. Ennyit a Sir Frederic Wall-lal folytatott beszélgetésemről! Hogy ő ezt a beszélgetést most egysze­rűen tagadásba veszi, ez teljesen az ő dolga, lehet, hogy sportdiplo­máciai okokból megbánta, hogy a szokásos rezerváltságából kilé­pett és „beszélgetett”. Miután végül a „Nemzeti Sport” cikke azt mondja, hogy Sir Frederic velem „hivatalo­san” csak az asztali­teniszről be­szélgetett, arra vonatkozólag csak annyit tartok szükségesnek megemlíteni, hogy a körülbelül másfélórás beszélgetésnek legfel­jebb talán 10 perce volt az, amely „az én sportágamat” érintette, ez különben ilyen méretben is jelent meg a Sporthírlapban, ellenben a futballtémákról több mint egy óra hosszat válaszolt a kérdéseimre. Mechlovits Zoltán. A magunk részéről csak any­­nyit kívánunk hozzáfűzni a levél­hez, hogy egyelőre nincs módunk­ban megállapítani a Wall-féle „cáfolat” megszületésének körül­ményeit. Annyi bizonyos, hogy Mechlovits Zoltánnak, akinek semmi köze a futballsporthoz, az MLSz-hez, vagy bármelyik fut­­ballklubhoz, nem lehetett oka egy szót is változtatni azon a beszél­getésen, melyet Sir­­ Frederic Wall­as kétségbevonhatatlanul folytatott. Legfeljebb annyit kell konce­­dálnunk — amit Mechlovits mai levelében is leszögez­i, hogy Mechlovits nem mint újságíró kért nyilatkozatot Wall-tól, de az Jegyzetek a taccsvonalon Nőket a csapatba! Anglia végre megmutatta a he­lyes utat, hogyan lehet az egyre romló játékosanyagot felfrissíteni. Az egyik londoni csapat ugyanis női centert szerződtetett. Ez igen, ez helyes, nem is értjük, hogy a pesti futballvezérek eddig nem gondoltak erre a megoldásra! Olyan pompás idea ez, hogy igazán itt­hon kellett volna kitalálni. A magunk részéről tisztán tudo­mányos alapon kívánunk a kérdés­sel foglalkozni. Nem kétséges, hogy a nő direkt predesztinálva van a futballra. Mert mi kell a futballhoz? Taktika és ravaszság. Kérdezzék csak meg a nős férfia­kat, hogy értenek-e ehhez a nők? A védelemben kitűnően lehet őket használni. Pompásan tud­nak védekezni és lehetetlen őket zavarba hozni. Mint halfok szürk­én igen használhatók. A tá­madásokat ügyesen tud­ják leszerelni. De igazi helyük a csatársorban van. Remek testcseleik vannak és a hogy tudnak driblizni! A legmegfelelőbb poszt a nő szá­mára: a center. Képzelhető milyen labdákat tud adni egy asszony, hi­szen senki sem ért úgy a kia­dáshoz, mint ők. Különösen az idősebbek alkalmasak, mert azok még stoppolni is tudnak, míg a mai fiatalok ehhez már ke­vésbé értenek. Akik ellene vannak a női futball­­nak, azt mondják, hogy a hölgy­játékosok sok labdát fognak kapu fölé vágni. Hát ez igaz. A nők sze­retnek f­elv­á­g­ni. De az már alaptalan vád, hogy nincs bennük érzék a harmonikus együttműködéshez. Ez tévedés. Csak tegyenek négy férficsatár közé a centerbe egy nőt, majd meg­látják, milyen harmonikus összjá­­ték lesz. Nagyon jól meg fogja magát értetni a center mind a négy csatárral. Mint összekötők kevésbé alkal­masak, mert ott sokat kell dol­gozni, de annál jobban megfelel­nek, mint szélsők. Hiszen köztudo­mású, hogy a hölgyek nagyon érte­nek a szökéshez. Attól sem kell félteni őket, hogy gyávák lesznek. Még egy fejsérülés se fogja őket visszariasztani a ját­­éktól, bekötött fejjel is fognak játszani. Sőt. .Állítólag a nők nagyon szeretik, ha bekötik a fejüket. Végül felmerülhet a kérdés, hogy kik megfelelőbbek a futballra: a csúnya, vagy a szép nők? Hát sze­rintem a csúnyák. Melyik férfi­ellenfél fog egy csúnya nő közelé­be menni? Én, ha hátvéd lennék, sohse szeretnék egy csúnya nőt. Tőlem csinálhatna, amit akar. A legravaszabb trükk volna azonban, ha az intéző anyósokat tenne a csa­patába. Mégpedig az ellenfél női játékosainak az anyósait. Egy ilyen férfijátékos közelébe sem menne a labdának, ha az még oly tiszta helyzetben van is. Otthagyná a labdát szabadon. Hátha r­á­­m­e­g­y az anyósa. Rex. SPORTHÍRLAP CSÜTÖRTÖK, 1932 DECEMBER 1. ő nagy horderejű kijelentéseit — általános sportérdeknek tartván — felkérésünkre utólag a Sport­­hírlap részére megírta. Az már igazán csak vé­letlen szerencsés körülmény, hogy a beszélgetésnek Bodánszky Ferenc személyében tanúja is volt. A Sporthírlap nem szokott „légből kapott szenzációk”-at kö­zölni, a Wall-beszélgetés is meg­történt és bizonyára úgy folyt le, ahogy hasábjainkon megjelent. Ha Sir Frederic tényleg cáfolt, nem gondolhatunk egyebet, mint­hogy ezt diplomáciából tartotta jónak abban a hiszemben, hogy szavai miatt az MLSz esetleg megneheztelt. Vagy talán az em­lékező tehetsége hagyta volna cserben? ... Ami viszont az MLSz újabb Angliába küldött levelét illeti, az már nem a Sporthírlap ügye, de azért — a történeti hűség ked­véért — megállapítottuk, hogy ezt a levelet Fischer Mór, az MLSz nemzetközi elnöke egy hét­tel ezelőtt magánlevél formájá­ban küldötte el Wall-nak, de arra válasz ezideig nem érkezett. Úgy látszik, a levél és a „cáfolat” ke­resztezték egymást. ­ HETI KRITIKA Válogatott mérkőzés: Olaszor­szág—Magyarország 4:2 (2:1). Nemzetközi mérkőzés: Hungária Vienna (Bécs) 2:1 (0:0)., I. liga: Ferencváros—Somogy 7:2 (2:0). II. liga: Vasas—Van FC 4:0 (1:0), Phöbus—Taxi 0:0, SzNFC —Drasche 9:0 (5:0), Bak TK— Budafok 3:1 (2:1), Shell—­Csepel 3:0 (3:0). Amatőr I. osztály: URAK— Fér. Vasutas 5:0 (1:0), Postás— Elektromos 5:0 (2:0), MTK— EMTK 2:1 (2:1), FTC—VI. ker. FC 5:0 (2:0), BSE—„33” FC 6:1 (4:0), UTE—BEAC 2:0 (0:0). Magyar Kupa: Újpest—­Szolnoki AK 2:1 (1:1). III. ker. FC—Nem­zeti 7:2 (2:0). Hét gólt rúgott a Ferencvá­ros a Somogynak, de legalább mégegyszer annyi gólhelyzete volt. Részben a kapufa, részben Jókai kapus bravúros védése hiúsította meg, hogy a Ferenc­város gólrekordot állítson fel a profibajnokságban. A Ferenc­város csatársora stílusos, jó futballt játzott. Sárosi finom játéka a centercsatár helyén is kezd kibontakozni. Mellette a csatársor tagjai csak eredmé­nyesek lehetnek. Kellemes meg­lepetést hozott Bukovi okos, — a csatársor mindkét szárnyát foglalkoztató — játéka. A Fe­rencváros a legjobb úton halad, hogy régi nagyságát elérje. Ko­­hut a régi lendülettel játszott és ismét a félelmetes góllövő­nek mutatkozott.­­ Somogy, a nagyarányú veresége ellenére is, sokszor nagyon veszélyes helyzeteket teremtett a Ferenc­város kapuja előtt. Sok gól­helyzetet szalasztottak el a so­mogyi csatárok a játékidő 87 percében s ezt a mulasztást igyekeztek behozni a mérkőzés utolsó három percében, amikor Sikerült a játékból kizökkent Ferencvárosnak rajtaütéssel két gólt rúgniok. A Somogy jól kezdett és jól finiselt. A közbe­eső nagy idő pedig elég volt ahhoz, hogy­­ a Ferencváros alaposan megjavítsa a gólará­nyát.* A Viennának, Európa egyik legerősebb klubcsapatának le­győzése nagy teljesítmény. Fo­kozza az eredmény jelentőségét és a teljesítmény nagyságát, hogy a Hungária négy váloga­tott játékosa nélkül harcolta ki ezt a sikert. Kétségtelen, hogy az év legnagyobb sikerét a nemzetközi fronton a Hungária aratta vasárnapi győzelmével. Ennek a mérkőzésnek a tanul­sága, hogy lelkesedéssel és szívvel a legkulturáltabb fut­ballt játszó együttes ellen is lehet győzni. A Vienna ezúttal úgy játszott, mint oly sokszor játszanak a magyar csapatok — a gyengébbnek hitt ellenfél­lel szemben. Fölényeskedve ját­szott a Vienna, amihez az első tíz perc felsőbbsége adta meg a jogcímet. Azt hitték a bécsiek, hogy — mint a papírformák szerinti jobb csapatnak — ok­vetlenül győzni kell és csupán idő kérdése, hogy mikor váltja gólokra a papírformát. A Hun­gária — igen helyesen — átes­vén a kezdet nehézségein, nem volt hajlandó a papírformának deferálni és játszott elszántan, lelkesedéssel, jól és főleg ered­ményesen. Nem csüggedt, hogy az első félidőben nem sikerült a sok gólhelyzetből a vezetést megszerezni. Dicséretére válik a Hungáriának, hogy amikor az osztrákoknak sikerült a vezető­gólt elérni, nem adta fel a küz­delmet és még nagyobb tűzzel és győzniakarással dobta, ma­gát a küzdelembe. A Vienna percről-percre érezte, hogy a gólelőny ellenére is bele kell feküdnie a játékba, hogy győz­hessen. A második félidőben már nem kímélték magukat a csodacsatárok sem, mindent megtettek, de ekkor már a Hun­gária jobban benne volt a já­tékban és ő maradt végig úr a pályán. Hiába volt a futball­­technika kiváló képviselőinek minden erőlködése, a Hungária ráerőszakolta a maga játék­stílusát az ellenfélre és így Európa legjobbnak tartott klub­csapata menthetetlenül verve volt. A Hungária ezt a nemzet­közi futballpiacon nagy jelentő­séggel bíró győzelmét azzal a harci móddal vívta ki, amellyel már annyi sikert értek el ép­pen a Hungáriával szemben a bajnoki mérkőzések során a ná­lánál gyengébb ellenfelei. A tanulság tehát az, hogy minden mérkőzést, akár gyengébb, akár erősebb ellenféllel szemben, el­sősorban szívvel és lelkesedés­sel kell végigküzdeni. * A Vienna veresége ellenére is bebizonyította, hogy a legtöké­letesebb futballiskolát végezte. Csatárainak minden megmoz­dulása a legfinomabb technikai felkészültséget bizonyította. Szorgalmas halfsor, megbízható védelem jellemzi a Viennát. A Toldival megerősített Hungária jól játszott. A védelem oszlopa Mándi volt. A balfsorban nehéz dolgát Gergely elég jól látta el A csatársorban Titkos volt a legjobb. A balszélső posztján kezd már „visszatanulni” régi szerepébe. Ha a balösszekötő­ben is megfelelő „menezsere” volna, vagy Vörös visszanyerné régi formáját, Titkos ismét ma­radék nélkül adná régi futball­­művészetét. Toldi erőteljes — de nem durva — játékával és lövéseivel szerzett magának te­kintélyt. Kalmár időközönként már ismét pompás dolgokat mutatott. Hibája, hogy mindent művésziesen akar megjátszani és emiatt sok eredménnyel ke­csegtető akció megy veszen­dőbe.* Annak ellenére, hogy a mér­kőzésnek nem volt közönség­­sikere (— erről más helyen írunk —), a jövőben is keresni kell az alkalmat a bécsi és egyéb külföldi klasszis­ csa­patokkal való találkozásra, mert az ilyen nagytudású ellenfelek­kel szemben csiszolódik a kész­ség és az elért sikerek minden­képpen cak hasznot jelentenek a magyar futballnak. * A szezon elején valahol a ti­zedik hely táján viaskodtak a III. kerületiek. De izmosan fel­törtek, miként ezt vasárnapi kupameccsük is mutatta. Álta­lában a játékuk csupa energia. A legközelebb járnak az ered­ményes új Európa-stílushoz. Láttuk vasárnap is. Kevés ci­coma, kevés szépség — sok gól. Pedig a csapat nagyágyúi hiá­nyoztak. Igaz, ehhez a stílus­hoz nem is okvetlen kellenek nagyágyúk. — A Nemzetiek folytatják a szezon eleji finom­kodó, erőtlen játékot. Sokan azt hiszik, hogy ez stílus és hozzá szép stílus. Pedig csak tetsze­tős mozdulatok, gyerekes lágy­sággal vitt mozdulatok s ha az ember nem tudná, hogy a játék tulajdonképpeni célja a gól, a Nemzetiektől aligha tudná meg. * Újpest kupamérkőzésen mi­nimálisan győzött a szolnokiak fölött. Az eredményen nincs mit örülni. Sem az Újpest győ­zelme nem volt impozáns, sem a szolnokiak ellenállásán nem múlott, hogy az eredmény csak ilyen. A Kupa, úgy látszik, még mindig nem fűti eléggé a lel­keket. Kár . A második ligában az SzNFC csatárainak újabb gólképessége keltett jóleső feltűnést, egye­bekben a mérkőzések a várt eredménnyel végződtek. A heti műsor kiúja, a Phöbus—Taxi mérkőzés a gólnélküliség elle­nére is jó sportot hozott, míg a másik nagy mérkőzés (Vasas —Vác FC) a Vasas fölényének jegyében zajlott le. A Bak TK —Budafok meccsen a durvaság­tól kezdve a bírói hibákig min­dent láttunk, csak futballt nem. A két együttes egyébként jóké­pességű játékosainak haladék nélkül meg kell szívlelniük, hogy az ilyen mérkőzések a kö­zönségből esetleg maradandó ellenszenvet váltanak ki.

Next