Sporthirlap, 1932. december (23. évfolyam, 96-105. szám)
1932-12-01 / 96. szám
4 Most — úgy érzem — benne vagyok a játékban, iit a kondícióm, szeretnék a túrákon is védeni, leszedni a csatárok lábáról a labdát, ha kell a tizenhatoson is. — És a Somogy ellen ki véd? — Ez nem tőlem függ, azt tessék megírni, hogy (diktálja). Ujváry és Szabó egyformán jó formában várják csapatuknak ezévi utolsó bajnoki mérkőzését, de a vasárnap védő kapus személye a vezetőség döntésétől függ. — Még arról mondjon valamit, mi lehetett Szaniszló balsikeres szereplésének az oka? (A kérdés után Szabó gondolkodni kezd, minden átmenet nélkül elköszön, befut a kapuba és onnan szól ki nevetve.) — Azt tessék Szaniszlótól megkérdezni. Szaniszló: „Annyi utasítást kaptam, hogy megszédültem..." A tip nem rossz. Szaniszlót a pálya túlsó végén találjuk meg. Éppen Lenkey trénerrel beszélget. A milánói szerepléséről van szó. Ezt halljuk a tréner szavaiból: „ ... az a fontos, hogy ne veszítsd el az önbizalmadat. A klub változatlanul bízik benne,mert tudjuk, hogy csak a lámpaláz okozhatta a rossz játékot ... Megszólítjuk és Szaniszló ezt mondja: — Nem tehetek róla, amikor kimentem a pályára, olyan hallatlan izgalom vett erőt rajtam, hogy nem is láttam a labdát. Amikorra pedig a lámpaláz elmúlt, kicseréltek. Belátom, meg se közelítettem a klubmeccseken mutatott tudásomat, de annyi utasítást kaptam még a meccs alatt is, hogy megszédültem. Amennyire fáj, hogy a válogatottban nem sikerült a bemutatkozás, ugyanúgy jól esik, hogy a fiúk itthon nem éreztetik velem, vígasztalnak. A tréner úr ... hiszen tetszett hallani... (Tovább nem beszélgethettünk Szaniszlóval, a tréner kétkapus játékra hívta a fiút. A Szaniszló-ügyről egy jelenlevő ismert futballszakértővel beszélgetünk még. Miután véleménye a „bűnbakkeresés” teóriájából indult ki, nem is írjuk ide, amit mondott... Nem volna helyénvaló...) | Ne fogaiéie! 1 p*j *0 lilléráil mást, mint valódi ál| PILAVEN t’ir Ifttablettát, mert az tengeri sóbó' BBje |H s szikériái '‘envírKivonatból áll w asnur' A Wall-polémia napirenden van, az angolmagyar meccs ügye... nincs Mechlovits Zoltán megvilágítja a Wall-al folytatott beszélgetés lefolyását , Mechlovits Zoltán, az Asztali Tenisz Szövetség kapitánya az alábbi levél közlésére kérte fel a Sporthírlapot: Budapest, november 30. A Sir Frederic Wall-lal folytatott beszélgetésemre vonatkozólag a szerdai „Nemzeti Sportban egy, annak állításait cáfoló cikk jelent meg, melyre nézve legyen szabad megjegyzéseimet megtennem. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy a beszélgetésnél Bodánszky Ferenc barátom, a magyar asztaliteniszszövetség főtitkára is jelen volt, aki Sir Frederic Wall-nak a cikkben foglalt összes kijelentéseit szintén hallotta és igazolja. Miután arra egyáltalában nem volt szükség, egész természetes, hogy Sir Frederic előtt nem állítottam be magam újságírónak — miután nem is vagyok az, még kevésbé a magyar futballszövetség kiküldöttjének vagy exponensének, mivel ez még kevésbé vagyok, hivatalos tárgyalásról szó sem volt, mert nem is lehetett —, ezzel szemben azonban az interjú megtörtént abban a formában, ugyanazon kérdés- és feleletekkel, mint azt a Sporthírlap november 19-iki száma közölte. Sir Frederic Wal-nak kérdéseket tettem fel (majdnem kizárólag a futballsportot illetőleg, miután elsősorban erre vonatkozó véleménye érdekelt), ezekre — egyéni álláspontjának megfelelően — természetesen nem hivatalosan, hanem mint privát ember — válaszolt és most utólag különösen, de már akkor is, meg volt az az érzésem, hogy sokkal többet mondott nekem, mint amennyit egy újságírónak vagy egy hivatalos kiküldöttnek mondott volna. Biztos vagyok benne, ha gondol esetleg arra, hogy kijelentései a sajtóba kerülnek, a tizedrészét sem mondotta volna el annak, amit tényleg elmondott! Nekem eszem ágában sem volt újságírói interjút csinálni Sir Frederic Wall-lal, én csak értékes sportismeretségeimet akartam az ő megismerésével kibővíteni, de ő beszélgetésünk alkalmával oly nagy érdekességű dolgokat mondott és olyan érdekes, közvetlen formában, a megpendített és megtárgyalt témák pedig annyira érdekeseknek látszottak az egész magyar sportközönség részére is, hogy azt hiszem nem követtem el semminemű indiszkréciót, amidőn a Sporthírlap felkérésére Sir Frederic Wallnak, a világ egyik legelső futball tekintélyének „magánvéleményéről” cikket írtam. Ennyit a Sir Frederic Wall-lal folytatott beszélgetésemről! Hogy ő ezt a beszélgetést most egyszerűen tagadásba veszi, ez teljesen az ő dolga, lehet, hogy sportdiplomáciai okokból megbánta, hogy a szokásos rezerváltságából kilépett és „beszélgetett”. Miután végül a „Nemzeti Sport” cikke azt mondja, hogy Sir Frederic velem „hivatalosan” csak az asztaliteniszről beszélgetett, arra vonatkozólag csak annyit tartok szükségesnek megemlíteni, hogy a körülbelül másfélórás beszélgetésnek legfeljebb talán 10 perce volt az, amely „az én sportágamat” érintette, ez különben ilyen méretben is jelent meg a Sporthírlapban, ellenben a futballtémákról több mint egy óra hosszat válaszolt a kérdéseimre. Mechlovits Zoltán. A magunk részéről csak anynyit kívánunk hozzáfűzni a levélhez, hogy egyelőre nincs módunkban megállapítani a Wall-féle „cáfolat” megszületésének körülményeit. Annyi bizonyos, hogy Mechlovits Zoltánnak, akinek semmi köze a futballsporthoz, az MLSz-hez, vagy bármelyik futballklubhoz, nem lehetett oka egy szót is változtatni azon a beszélgetésen, melyet Sir Frederic Wallas kétségbevonhatatlanul folytatott. Legfeljebb annyit kell koncedálnunk — amit Mechlovits mai levelében is leszögezi, hogy Mechlovits nem mint újságíró kért nyilatkozatot Wall-tól, de az Jegyzetek a taccsvonalon Nőket a csapatba! Anglia végre megmutatta a helyes utat, hogyan lehet az egyre romló játékosanyagot felfrissíteni. Az egyik londoni csapat ugyanis női centert szerződtetett. Ez igen, ez helyes, nem is értjük, hogy a pesti futballvezérek eddig nem gondoltak erre a megoldásra! Olyan pompás idea ez, hogy igazán itthon kellett volna kitalálni. A magunk részéről tisztán tudományos alapon kívánunk a kérdéssel foglalkozni. Nem kétséges, hogy a nő direkt predesztinálva van a futballra. Mert mi kell a futballhoz? Taktika és ravaszság. Kérdezzék csak meg a nős férfiakat, hogy értenek-e ehhez a nők? A védelemben kitűnően lehet őket használni. Pompásan tudnak védekezni és lehetetlen őket zavarba hozni. Mint halfok szürkén igen használhatók. A támadásokat ügyesen tudják leszerelni. De igazi helyük a csatársorban van. Remek testcseleik vannak és a hogy tudnak driblizni! A legmegfelelőbb poszt a nő számára: a center. Képzelhető milyen labdákat tud adni egy asszony, hiszen senki sem ért úgy a kiadáshoz, mint ők. Különösen az idősebbek alkalmasak, mert azok még stoppolni is tudnak, míg a mai fiatalok ehhez már kevésbé értenek. Akik ellene vannak a női futballnak, azt mondják, hogy a hölgyjátékosok sok labdát fognak kapu fölé vágni. Hát ez igaz. A nők szeretnek felvágni. De az már alaptalan vád, hogy nincs bennük érzék a harmonikus együttműködéshez. Ez tévedés. Csak tegyenek négy férficsatár közé a centerbe egy nőt, majd meglátják, milyen harmonikus összjáték lesz. Nagyon jól meg fogja magát értetni a center mind a négy csatárral. Mint összekötők kevésbé alkalmasak, mert ott sokat kell dolgozni, de annál jobban megfelelnek, mint szélsők. Hiszen köztudomású, hogy a hölgyek nagyon értenek a szökéshez. Attól sem kell félteni őket, hogy gyávák lesznek. Még egy fejsérülés se fogja őket visszariasztani a játéktól, bekötött fejjel is fognak játszani. Sőt. .Állítólag a nők nagyon szeretik, ha bekötik a fejüket. Végül felmerülhet a kérdés, hogy kik megfelelőbbek a futballra: a csúnya, vagy a szép nők? Hát szerintem a csúnyák. Melyik férfiellenfél fog egy csúnya nő közelébe menni? Én, ha hátvéd lennék, sohse szeretnék egy csúnya nőt. Tőlem csinálhatna, amit akar. A legravaszabb trükk volna azonban, ha az intéző anyósokat tenne a csapatába. Mégpedig az ellenfél női játékosainak az anyósait. Egy ilyen férfijátékos közelébe sem menne a labdának, ha az még oly tiszta helyzetben van is. Otthagyná a labdát szabadon. Hátha rámegy az anyósa. Rex. SPORTHÍRLAP CSÜTÖRTÖK, 1932 DECEMBER 1. ő nagy horderejű kijelentéseit — általános sportérdeknek tartván — felkérésünkre utólag a Sporthírlap részére megírta. Az már igazán csak véletlen szerencsés körülmény, hogy a beszélgetésnek Bodánszky Ferenc személyében tanúja is volt. A Sporthírlap nem szokott „légből kapott szenzációk”-at közölni, a Wall-beszélgetés is megtörtént és bizonyára úgy folyt le, ahogy hasábjainkon megjelent. Ha Sir Frederic tényleg cáfolt, nem gondolhatunk egyebet, minthogy ezt diplomáciából tartotta jónak abban a hiszemben, hogy szavai miatt az MLSz esetleg megneheztelt. Vagy talán az emlékező tehetsége hagyta volna cserben? ... Ami viszont az MLSz újabb Angliába küldött levelét illeti, az már nem a Sporthírlap ügye, de azért — a történeti hűség kedvéért — megállapítottuk, hogy ezt a levelet Fischer Mór, az MLSz nemzetközi elnöke egy héttel ezelőtt magánlevél formájában küldötte el Wall-nak, de arra válasz ezideig nem érkezett. Úgy látszik, a levél és a „cáfolat” keresztezték egymást. HETI KRITIKA Válogatott mérkőzés: Olaszország—Magyarország 4:2 (2:1). Nemzetközi mérkőzés: Hungária Vienna (Bécs) 2:1 (0:0)., I. liga: Ferencváros—Somogy 7:2 (2:0). II. liga: Vasas—Van FC 4:0 (1:0), Phöbus—Taxi 0:0, SzNFC —Drasche 9:0 (5:0), Bak TK— Budafok 3:1 (2:1), Shell—Csepel 3:0 (3:0). Amatőr I. osztály: URAK— Fér. Vasutas 5:0 (1:0), Postás— Elektromos 5:0 (2:0), MTK— EMTK 2:1 (2:1), FTC—VI. ker. FC 5:0 (2:0), BSE—„33” FC 6:1 (4:0), UTE—BEAC 2:0 (0:0). Magyar Kupa: Újpest—Szolnoki AK 2:1 (1:1). III. ker. FC—Nemzeti 7:2 (2:0). Hét gólt rúgott a Ferencváros a Somogynak, de legalább mégegyszer annyi gólhelyzete volt. Részben a kapufa, részben Jókai kapus bravúros védése hiúsította meg, hogy a Ferencváros gólrekordot állítson fel a profibajnokságban. A Ferencváros csatársora stílusos, jó futballt játzott. Sárosi finom játéka a centercsatár helyén is kezd kibontakozni. Mellette a csatársor tagjai csak eredményesek lehetnek. Kellemes meglepetést hozott Bukovi okos, — a csatársor mindkét szárnyát foglalkoztató — játéka. A Ferencváros a legjobb úton halad, hogy régi nagyságát elérje. Kohut a régi lendülettel játszott és ismét a félelmetes góllövőnek mutatkozott. Somogy, a nagyarányú veresége ellenére is, sokszor nagyon veszélyes helyzeteket teremtett a Ferencváros kapuja előtt. Sok gólhelyzetet szalasztottak el a somogyi csatárok a játékidő 87 percében s ezt a mulasztást igyekeztek behozni a mérkőzés utolsó három percében, amikor Sikerült a játékból kizökkent Ferencvárosnak rajtaütéssel két gólt rúgniok. A Somogy jól kezdett és jól finiselt. A közbeeső nagy idő pedig elég volt ahhoz, hogy a Ferencváros alaposan megjavítsa a gólarányát.* A Viennának, Európa egyik legerősebb klubcsapatának legyőzése nagy teljesítmény. Fokozza az eredmény jelentőségét és a teljesítmény nagyságát, hogy a Hungária négy válogatott játékosa nélkül harcolta ki ezt a sikert. Kétségtelen, hogy az év legnagyobb sikerét a nemzetközi fronton a Hungária aratta vasárnapi győzelmével. Ennek a mérkőzésnek a tanulsága, hogy lelkesedéssel és szívvel a legkulturáltabb futballt játszó együttes ellen is lehet győzni. A Vienna ezúttal úgy játszott, mint oly sokszor játszanak a magyar csapatok — a gyengébbnek hitt ellenféllel szemben. Fölényeskedve játszott a Vienna, amihez az első tíz perc felsőbbsége adta meg a jogcímet. Azt hitték a bécsiek, hogy — mint a papírformák szerinti jobb csapatnak — okvetlenül győzni kell és csupán idő kérdése, hogy mikor váltja gólokra a papírformát. A Hungária — igen helyesen — átesvén a kezdet nehézségein, nem volt hajlandó a papírformának deferálni és játszott elszántan, lelkesedéssel, jól és főleg eredményesen. Nem csüggedt, hogy az első félidőben nem sikerült a sok gólhelyzetből a vezetést megszerezni. Dicséretére válik a Hungáriának, hogy amikor az osztrákoknak sikerült a vezetőgólt elérni, nem adta fel a küzdelmet és még nagyobb tűzzel és győzniakarással dobta, magát a küzdelembe. A Vienna percről-percre érezte, hogy a gólelőny ellenére is bele kell feküdnie a játékba, hogy győzhessen. A második félidőben már nem kímélték magukat a csodacsatárok sem, mindent megtettek, de ekkor már a Hungária jobban benne volt a játékban és ő maradt végig úr a pályán. Hiába volt a futballtechnika kiváló képviselőinek minden erőlködése, a Hungária ráerőszakolta a maga játékstílusát az ellenfélre és így Európa legjobbnak tartott klubcsapata menthetetlenül verve volt. A Hungária ezt a nemzetközi futballpiacon nagy jelentőséggel bíró győzelmét azzal a harci móddal vívta ki, amellyel már annyi sikert értek el éppen a Hungáriával szemben a bajnoki mérkőzések során a nálánál gyengébb ellenfelei. A tanulság tehát az, hogy minden mérkőzést, akár gyengébb, akár erősebb ellenféllel szemben, elsősorban szívvel és lelkesedéssel kell végigküzdeni. * A Vienna veresége ellenére is bebizonyította, hogy a legtökéletesebb futballiskolát végezte. Csatárainak minden megmozdulása a legfinomabb technikai felkészültséget bizonyította. Szorgalmas halfsor, megbízható védelem jellemzi a Viennát. A Toldival megerősített Hungária jól játszott. A védelem oszlopa Mándi volt. A balfsorban nehéz dolgát Gergely elég jól látta el A csatársorban Titkos volt a legjobb. A balszélső posztján kezd már „visszatanulni” régi szerepébe. Ha a balösszekötőben is megfelelő „menezsere” volna, vagy Vörös visszanyerné régi formáját, Titkos ismét maradék nélkül adná régi futballművészetét. Toldi erőteljes — de nem durva — játékával és lövéseivel szerzett magának tekintélyt. Kalmár időközönként már ismét pompás dolgokat mutatott. Hibája, hogy mindent művésziesen akar megjátszani és emiatt sok eredménnyel kecsegtető akció megy veszendőbe.* Annak ellenére, hogy a mérkőzésnek nem volt közönségsikere (— erről más helyen írunk —), a jövőben is keresni kell az alkalmat a bécsi és egyéb külföldi klasszis csapatokkal való találkozásra, mert az ilyen nagytudású ellenfelekkel szemben csiszolódik a készség és az elért sikerek mindenképpen cak hasznot jelentenek a magyar futballnak. * A szezon elején valahol a tizedik hely táján viaskodtak a III. kerületiek. De izmosan feltörtek, miként ezt vasárnapi kupameccsük is mutatta. Általában a játékuk csupa energia. A legközelebb járnak az eredményes új Európa-stílushoz. Láttuk vasárnap is. Kevés cicoma, kevés szépség — sok gól. Pedig a csapat nagyágyúi hiányoztak. Igaz, ehhez a stílushoz nem is okvetlen kellenek nagyágyúk. — A Nemzetiek folytatják a szezon eleji finomkodó, erőtlen játékot. Sokan azt hiszik, hogy ez stílus és hozzá szép stílus. Pedig csak tetszetős mozdulatok, gyerekes lágysággal vitt mozdulatok s ha az ember nem tudná, hogy a játék tulajdonképpeni célja a gól, a Nemzetiektől aligha tudná meg. * Újpest kupamérkőzésen minimálisan győzött a szolnokiak fölött. Az eredményen nincs mit örülni. Sem az Újpest győzelme nem volt impozáns, sem a szolnokiak ellenállásán nem múlott, hogy az eredmény csak ilyen. A Kupa, úgy látszik, még mindig nem fűti eléggé a lelkeket. Kár . A második ligában az SzNFC csatárainak újabb gólképessége keltett jóleső feltűnést, egyebekben a mérkőzések a várt eredménnyel végződtek. A heti műsor kiúja, a Phöbus—Taxi mérkőzés a gólnélküliség ellenére is jó sportot hozott, míg a másik nagy mérkőzés (Vasas —Vác FC) a Vasas fölényének jegyében zajlott le. A Bak TK —Budafok meccsen a durvaságtól kezdve a bírói hibákig mindent láttunk, csak futballt nem. A két együttes egyébként jóképességű játékosainak haladék nélkül meg kell szívlelniük, hogy az ilyen mérkőzések a közönségből esetleg maradandó ellenszenvet váltanak ki.