Sporthirlap, 1933. február (24. évfolyam, 9-16. szám)

1933-02-02 / 9. szám

k Ahol mindenki szer­vezkedik, forrong, konspirál, súg-búg, de a tanácsban együtt éljen ez a kormánypárttal Közgyűlés előtti hangulat a Bírótestületben — A Sporthírlap tudósítójától — A közelgő választások felkavarták a Bírák Testületének nyugalmát is. A közös sors — hogy mindenki a bírákat szidja szezon közben — kö­zös nevezőre hozza a bírákat és ilyenkor nagy az összetartás, megér­tés. Egymiának panaszolják el keser­veiket a magyar sport hófehérkéi. Most azonban holtszezon van és sen­ki sem szidja a bírákat és így mit tehetnek egyebet a bírák, hát — megpróbálják egymást szidni. Ráér­­­nek a maguk ügyével, a testület ba­jaival, a szervezeti hibákkal foglal­kozni és így pártokat alakítva egy­más fejére olvassák a hibákat, hogy a téli szünet se múljék el nyomtala­nul és főleg békességben. A bíráknak már életszükségletévé vált a túlfű­tött légkör. Meg kell azonban hagy­ni, hogy ezt a kulisszák mögött folyó mérkőzést is szabályosan, fegyelme­zettséggel vezetik be. * Szerda estére tanácsülést hívtak össze a BT-ben. 7 órakor már zsú­folásig megtelt a tanácsterem, ahol csoportokban, minden sarok­ban egy-egy frakció exponensei kipirult arccal titokzatos tárgya­lásokat folytatnak. Mialatt a párt­vezérek és alvezérek lázas izgalom­mal igyekeznek a még színt nem valló bírókat a maguk pártjának megnyerni, addig az elnöki szobá­ban az elnökség folytat tárgyalá­sokat. Az egyik sarokban arra esküsz­nek, hogy hírmondója sem marad a mai vezetőségnek, három lépéssel odébb ugyanaz a párt már csak egy-két vezetőségi tag fejét kí­vánja. Az ablakmélyedésben a má­sik párt tesz hitvallást a régi ve­zetőség mellett és szemmel látha­tóan ennek a pártnak akad több híve. A kályha mellett álló csoport a fiatalabb bírók foglalkoztatását tűzi ki programpontjául. Mondani sem kell, hogy ezek a bírótestület „tizennyolcévesei”. Van azonban olyan csoportja is a BT-nek, amelynek minden mindegy. Ez a dominópárt, őket a duplanyolcason kívül nem érdekli semmi. Ők külön is válnak. Egyelőre egy kisebb mellékterembe vonultak és tovább dominóznak. Végre megnyílik az elnöki szoba ajtaja és kezdődik a tanácsülés. Ries István dr. elnök megnyitja az ülést és már olvassák is a múlt ülés jegyzőkönyvét. Nyoma sincs már az izgalomnak, mindenki mo­solyog, mindenkit megéljeneznek, akit megemlít a jegyzőkönyv. Napirend előtt Gerő Ferenc szó­lal fel és megemlíti, hogy három párt is meghívta tanácskozásra, de —­ úgymond — rajta kívül álló okokból egyikre se tudott elmenni. Szokatlannak és károsnak tartja a szervezkedést, különösen, ha az személyes térre terelődik. Utána Csillag Aladár kéri a tanácsot és az elnököt, hogy tekintse meg nem történtnek a múlt ülésen elmondott interpellációját. Tévesen informál­ták, sajnálja, hogy alap nélkül bán­totta meg az elnököt. Megéljenzik. Utána Schissler József adja át a MILL plakettjét Ries István dr.­­nak és Ábray dr. főtitkárnak. A legnagyobb egyetértésben és békes­ségben éljeneznek a bírák. Szinte kínos az egyetértés. Utána Ries dr. válaszol a felszólalásokra. Békülé­­keny baráti hangokat hallat, őt is lelkesen, osztatlanul megéljenzik. Utána főtitkár kegyeletes szavak­kal emlékezik meg az elhunyt Stei­­ner Hugóról, akinek érdemeit jegy­zőkönyvileg örökítik meg. Meg­választják a jelölőbizottságot, amelynek tagjai Ivanics, Tihanyi, Klug, Antalics és Viczenik lettek. Csillag Aladár pénztári jelentését, az ellenőr és számvizsgáló jelenté­sét is éljenezi a tanács. Nagyobb egyetértést nem is lehet elképzelni. Mintha nem is azok lennének a teremben,­­akik a tanácsülés előtt voltak. Az elnök berekeszti az ülést. A tanács éljenez. Felbomlik a rend, az elnökség elvonul, ismét csoportokba verődnek a bírák és éppen úgy folytatják, mint a tanácsülés előtt. Az egyik sarokban halljuk: „Ki van zárva, hogy X-et meghagyjuk az elnökségben”. A másik sarokban: „Egyetlen ifi mérkőzést kaptam az egész szezonban”. A kályha mel­lett megállapítják, hogy „Nekünk már 365 szavazatunk van, biztos győzelem”. A másik párt vezére 400 szavazatot mond a magáénak. Megkérdezzük óvatosságból, hogy mennyi az összes szavazat­. Kisül, hogy 525. Ez ugyan nem stimmel, dehát ilyenkor, választások előtt nem lehet semmit sem pontosan tudni. Ismét kipirult arcokat látunk, vitatkoznak, agitálnak. Mindenütt izgatott a hangulat, csak a mellék­szobában játszanak nyugodtan to­vább a dominópárt emberei. Őket nem izgatja senki és semmi. Se PLASz, se BLASz, se dupla blassz, csak a dupla nyolcas. Nekik van igazuk. 4 SPORT HÍRLAP CSÜTÖRTÖK, 1933 FEBRUÁR 2. „Ez a túra válasz a kishitűeknek..." A magyar futball vezérei a leg­nagyobb elismeréssel nyilat­koznak a profivá­logatott teljesítményéről és attól nagyarányú fejlődést várnak Mitől függ a frankfurti mérkőzés sikere? — A Sporthírlap tudósítójától —­­A magyar profiválogatott eddig kétségkívül jól sikerült túrájának megtorpanást jelentő lisszaboni ered­ményét a futball ellenségei gyorsan felhasználták arra, hogy féktelen gyűlöletükben ismét rúgjanak egyet a futballon. Pedig ez a túracsapat nem érdemli meg azt, hogy támadják, hanem — éppen ellenkezőleg — csak a legnagyobb elismerés hangján le­het megemlékezni az erős bajnoki szezon után hatalmas egyesületi túrát abszolvált játékosgárdának a váloga­tott csapat színeiben elért kitűnő eredményeiről. A magyar profiválo­gatott Drezdában, Párosban és Opor­­tóban nyomasztó adósságokat törlesz­tett (Lisszabonban is becsületesen küzdött és elismerést vívott ki) és túrájának utolsó állomásán is még igen nehéz feladattal kell megbirkóz­nia, amikor Frankfurtban a délnéme­tekkel áll szembe. Szükségesnek tar­tottuk a magyar futballsport vezé­reit megkérdezni, hogyan értékelik ők az eddigi eredményeket és mit várnak a délnémetek elleni mérkőzés­től. A válaszokat minden kommentár nélkül itt adjuk:­ „A túra várakozáson felül sikerült"- Preismann Lajos, a PLASz társelnökének nyilatkozata . A válogatott csapat eddigi eredményeivel nagyon meg va­gyok elégedve. Merem állítani, hogy ez a túra sportbeli eredmé­nyeivel már eddig is várakozáson felül sikerült. A Lisszabonban mutatott játék után még az egy-nullás vereség sem ront azokon a kitűnő ered­ményeken, amiket a csapat eddig kiharcolt. Az az érzésem, hogy most a csapat annyira együtt van, hogy a legnagyobb bizalom­mal tekinthetünk a frankfurti mérkőzés elé. Az eddigi mérkőzé­sek egységessé kovácsolták a csa­patot és mint látjuk, Oportóban már ismét nagyszerűen dolgozott a magyar együttes. A csapat jól volt összeválogatva, ami szintén nagy mértékben hozzájárult a si­kerhez. Kenyeres Árpád, az országos futballszövet­­ség főtitkára szerint csak elismerést érdemel a csapat . A lipcsei kellemetlen epizódtól eltekintve a profiválogatott csapat ered­ményeivel meg lehetünk elé­gedve. A legértékesebb győzelem volt a pá­risi, utána sorrendben a drezdai kö­vetkezik. Sportszempontból mégis a portugál válogatott ellen elért ered­ményt kell legtöbbre taksálnom, mert hiszen azt, ha mindjárt minimális gólarányú vereséggel végződött is, egy sérültekkel, betegekkel és hosszú utazástól fáradt csapattal nemzeti válogatott ellenében értük el. Az eddigi jelentésekből is kiderül az, hogy a mai magyar csapat csak bal­­szerencsével vesztette el a mérkőzést, amikor a játékidő legnagyobb részé­ben fölényben volt és technikai ké­szültség tekintetében messze fölötte állt ellenfelének. — A magyar csapat most érkezik el túrájának legnagyobb erőpróbájá­hoz, amikor a délnémetek ellen veszi fel vasárnap Frankfurtban a harcot. Véleményem szerint az eredmény ér­dekében feltétlenül gondoskodni kel­lene arról, hogy a magyar csapat vasárnap új erőkkel felfrissülve áll­jon ki a mérkőzésre. Itt nem szabad anyagi szempontoknak közrejátsza­nia.­­ Az eddigi teljesítményekről csak elismeréssel lehet és kell megemlékez­ni és ha a frankfurti mérkőzés is a magyar színek győzelmével végződik, akkor ez a túra egyike volt a leg­sikeresebbeknek, amellyel mindenki meg lehet elégedve. Faragó Sándor (Somogy): „Ez a túra igazolta az optimizmusunkat" ■— A legnagyobb optimizmussal bocsátottuk útra a magyar profi válo­gatottat, mert éreztük, hogy a ma­gyar futballban van annyi regeneráló erő, hogy a rábízott nagy feladatok­kal sikeresen birkózzék meg. örülök, hogy optimizmusunkban nem csa­lódtunk. A lisszaboni minimális vereség csak pillanatnyi megtorpanás volt és még élesebben mutatja az oportói nagy győzelem értékét. A magyar futball megmutatta igazi erejét és most csak az volna a fontos, hogy a túra méltó módon nyerjen befejezést Frankfurt­ban. Mindenesetre ez a túra válasz a kishitűek­nek és defetistáknak, mert bizonyságul szolgált, hogy a futball ma is erős vára az egyetemes magyar sportnak. Ez, remélem, a ké­sőbbi eredményekben is mutatkozni fog. Popper Béla, a III. ker. FC elnöke: Ez a túra új szellemet hozott a csapatba . Nem lehet kétséges, hogy a profiválogatottak túrája sport­szempontból a futball „haszon” rovatába esik. Nemcsak a magyar futball külföldi tekintélyét állí­totta helyre, illetve növelte meg, hanem a legnagyobb érdeme, hogy bizonyos mértékben új szel­lemet hozott a csapatba és visszadta a játékosok és a magyar futball önbizalmát. Egyetlen hibája van csak a túrá­nak, az, hogy nagyon hosszúra nyúlt. Véleményem szerint már idehaza kellene lenni a csapat­nak. Könnyen lehetséges, hogy a túrát abszolváló játékosokon a hivatalos szezonban fog mutat­kozni károsan a megérdemelt és indokolt pihenő elmaradásának a reakciója. Langfelder Ferenc (Újpest Nem szégyen 1:0-ra kikapni egy országos válogatottól . Ennek a túrának a létreho­zásánál tudvalevőleg elsősorban anyagi okok játszottak közre. Annál kellemesebb, hogy na­gyon szép győzelmek jelezték a adogatott csapat útját. A lisszaboni vereségnek sem sza­bad bárkit elkedvetleníteni, mert egy ország válogatott csapatától kikapni egy góllal, az ismert kö­rülmények között nem szégyen. Ha tárgyilagosan akarom meg­ítélni a dolgokat, akkor — anél­kül, hogy a magyar profiváloga­­t­ott csapat érdemét kisebbíteni igyekeznék — a nagy számjegyű eredményeket az ellenfél játék­erejére is vissza kell­­ vezetnem, viszont az 1:0-ás portugál vere­ség sem számít kudarcnak. Sok­kal inkább érdekes az, vájjon a csapat tényleg olyan játékot mu­tatott-e, amely hű képet tud nyújtani a magyar futball erejé­ről. Oportóban az eredmény maga is igazolja ezt. — Reméljük, hogy a csapat Frankfurtban a délnémetek ellen a legnagyobb teljesítményét fogja nyújtani és nemcsak győzni fog, hanem nagyszerű játékot is mutat. Végeredményben nagyon meg le­hetünk elégedve a csapat teljesít­ményével, különösen ha tekintet­be vesszük azt, hogy a divatos járvány megtizedelte csapatun­kat és amellett rendkívül fárasztó úttal hendikepekten állott ki. Herzog Edvín (Bocskai) a délnémetektől nem félti annyira a csapatot, mint a portugáloktól — Ennek a túrának az értékelé­sét a magam részéről két részre bon­tanám és pedig társadalmi, illetve sporterkölcsi és sportbeli részre. — A legnagyobb mértékben hely­telenítem azt, hogy akadnak hangok, amelyek a drezdai, párisi és portugá­liai eredményeket nem értékelik ér­demük szerint, bár jól tudom, hogy a nemzetközi értékelésben az számít, hogy a külföldi országokban mi­lyen vélemény alakul ki a csapat mutatott játéka alap­ján. A magyar csapat nagyszerű visel­kedésével és játékával lényegesen emelte futballsportunk hírnevét és ennek később hasznát is fogja látni.­­ Ami a sportbeli sikert illeti, úgy minden eredmény, amelyet a magyar csapat elért, súlyosan számít az ered­mények mérlegében. Kivétel ez alól a bordeauxi eredmény, amelynek nin­csen különösebb jelentősége. A Közép- Németország ellen elért eredménynek az adja meg a jelentőségét, hogy Németországban, a tömeg­ megmozdulások hazájában a délnémetek külön klasszisától eltekintve egyforma nívón álló futballt játszanak és így ezt az eredményt akár Berlin­ben, Kölnben vagy bárhol másutt is elértük volna.­­ Párisban a magyar válogatott csapat annak idején 3:0 arányú vere­séget szenvedett, ha ezzel szembe­állítom azt, hogy a profiválogatott most 4:0-ra győzött, ez olyan telje­sítmény, amely akkor is számottevő, ha a francia futball ma még nem is tartozik az első klasszishoz. Lissza­bontól már előre féltem. Már ötször jártam portugál földön és tudtam, hogy ott nagyon nehéz idegen csa­patnak győzni. A magyar futballban rejlő erőre jellemző, hogy Oportóban tudott győzni a magyar csapat. — A délnémetektől nem tartok annyira, mint a portugáloktól. Szí­vesebben állítom ki a csapatot Frank­furtban, mint portugál földön. Akár­mennyire is jobb futballt játszanak a délnémetek, mint a többi németek, a magyar csapat győzelme — véle­ményen szerint — csak azon múlik, hogy milyen lesz vasárnap az ottani pálya talaja. Ha normális pályán találko­zik a két csapat, akkor a ma­gyar csapat biztosan győzni fog, ha azonban a pálya talaja sáros és mély lesz, akkor előtérbe kerül a né­metek nagyobb fizikuma és ebben az esetben bizony keserves küzdelemre kell elkészülnünk. ­ Újból kapható a „Futballhíró a mellényzsebben** Játékszabálykönyv harmadik kiadása Írta: BENEDEK ALADÁR

Next