Sporthirlap, 1933. augusztus (24. évfolyam, 61-69. szám)

1933-08-02 / 61. szám

Béke vagy harc ?! Zsarnóczay János kijelentette az Egyesült Amatőr Párt megbízottai előtt, hogy semmi köze a Reformpárthoz A BLASz munkaprogramja 1933—34-re A BLASz túlnyomó többségét jelentő Egyesült Amatőr Párt hétfőn este hosszasan tanácsko­zott. Arról folyt­­ a vita, hogy hagyják-e szabadon az elnök­­választást és bízzák az egyesü­letekre, kire akarnak szavazni, vagy a BLASz hivatalos jelölő­­bizottsága után a párt is jelölje elnöknek Zsarnóczay Jánost? A vita tulajdonképpen akadé­mikus jellegű volt, mert­­ ellenjelöltről senki sem gon­doskodott, tehát csak az a két lehetőség maradt fenn, hogy Zsarnóczayt egyhangúan válasz­szák meg, vagy — akik nem akarnak mellé állni — üres lap­pal szavazzanak. A többség Zsarnóczay mellé állt és úgy határoztak, hogy Zsarnóczay az Egyesült Amatőr Párt részéről is hivatalosan je­lölik elnöknek. Azonban tekintet­tel arra, hogy az úgynevezett Reformpárt egész szervezkedését Zsarnóczayra hivatkozva foly­tatja, a többség négytagú bizott­ságot küldött az elnökhöz a BLASz következő évi programjá­val, hogy felvesse a kérdést: vállalja-e Zsarnóczay ennek a programnak képviseletét az el­nöki székben? Másrészt tisztáz­ni, mi köze van a BLASz elnö­kének a disszidensek szervezke­déséhez? A BLASz megbízottai kedden délután tárgyaltak Zsarnóczay­­val. A négytagú bizottságból hiányzott fóvárosi Fischer Gyu­la, aki egyéb elfoglaltsága miatt nem jelenhetett meg. Az Egye­sült Amatőr Párt 1933/34-es programját Klein Aladár, Lénárt Ernő és Szebenyi Sándor ismer­tették Zsarnóczayval: „1. A béke és a rend helyreállítá­sa a BLASz-ban. A munkaképes­ség fokozása. Eltávolítása az al­­szövetségből azoknak a személyek­nek, akik megakadályozzák az al­kotó munkát. Ez természetesen nem az alkotmányos kritika elfoj­tását jelenti. 2. Békés együttműködés a többi — A Sporthírlap tudósítójától — amatőr alszövetséggel és a PLASz­­szal. 3. A BLASz nemzetközi pro­gramjának kiszélesítése, az alsóbb­­osztályú válogatottak gyakoribb szerepeltetése. 4. Miután a parallel osztályok felállítása révén a BLASz bevé­tele fokozódik, az alsóbb osztályok anyagi kötelezettségei ennek ará­nyában csökkentendők. 5. A plurális szavazati jog meg­változtatása oly módon, hogy an­nál a sportbeli telesítmény és a szövetségben eltöltött évek száma is szerephez jusson. 6. Az újonc csapatok további fejlesztésének elősegítése segélyek­­kel és egy második szövetségi tré­ner szerződtetésével. 7. Az amatőrség fokozottabb vé­delme erélyes amatőrzsűri által. 8. Az MLSz elnökének és a fut­­ballsporttal rokonszenvező közéleti férfiakkal együtt szorgalmazni a rendőrségi bélyegilleték radikális csökkentését. 9. Folytatni a pálya­építkezések segélyezését. 30. A KISOK-kérdés sürgős ren­dezése. 11. Legerélyesebb eljárás a játé­­koscsábítások ellen. A magyar já­tékosok külföldre csábítóinak örö­kös kitiltása a futballsporttól. 12. Az amatőr játékosok szabad elszerződtetésének újabb szabályo­zása. 13. Vegyes bizottság felállítása a PLASz és a BLASz között, az MLSz elnökének vezetése alatt, vitás esetek jogerős eldöntésére. 14. A fellebbezési fórumok csök­kentése, a bizotsági eljárás egysze­rűsítése. 15. A vegyes rendszer előkészí­tése, mely után — ha ez .Sportbeli és anyagi sikerre vezetne — az egységes budapesti alszövetség megteremtése. 16. Az alszövetségek autonómiá­jának kiszélesítése. Az országos és nemzetközi jellegű ügyeken kí­vül minden egyéb ügy az illetékes alszövetségben fejezendő be. 17. Az MLSz jogkörének kibő­vítése, az országos elnökség tag­számának csökkentése, országos tanács helyett elnöki tanács fel­állítása.” Zsarnóczay János ezt a pro­gramot azonnal és fenntartás nélkül a magáénak is elfogadta. Szebenyi Sándor felvetette azt a kérdést, hogy mi köze Zsar­­nóczaynak a Reformpárthoz, melynek 3—4 „alapítója” az el­nök közvetlen környezetéhez tar­tozott és az ő nevével gyűjti a szavazatokat a közgyűlésre. — Nekem nem volt és nincs közöm pártokhoz — válaszolta Zsarnóczay —­, aki azt hiszi, hogy valamelyik párthoz­­ tarto­zom, az téved; aki pedig állítja, az nem mond igazat. Nem enge­dem, hogy nevemet választási korreziához felhasználják, ezt Führeréknek is megmondtam, mikor más oldalról közölték ve­lem, hogy a Reformpárt részéről rám hivatkoznak. Führer László kijelentette, hogy ő ezt sohasem tette. Egyébként természetesen, mint elnöknek köteleségem az al­­szövetségben békét teremteni. Ha lehet. Ezért is elfogadom a pro­gramot, mely nem párt, hanem a BLASz programja. A „Führer-párt” egyébként már szervezkedik. Állítólag vagy 140 szavazattal rendelkeznek. (Az Egye­sült Amatőr Párt minimális 300 szavazatával szemben.) Többizben közeledtek a többséghez, mindig kiderült, hogy sportbeli különbsé­gek nincsenek közöttük, csak­­ a Führer-párt személyi kívánságait nem lehet teljesíteni. Nem tagad­,­ható tehát, hogy az egész zászló­­bontás és pártalakítás kizáróan személyi okokból történik. A közgyűlésen pénteken este el­dől a kérdés: munka vagy harc következik a BLASz-ban. f­ld... 4.­í... fjála... (így, ahogy elmondjuk) — A Sporthirlap tudósítójától — A stramm játékos, a keményköté­sű fiú pár évvel ezelőtt még nyápic legényke volt. Egyesületéhez közel­álló gyárban dolgozott. Kis fize­tésért, ami azonban kisded munka­köréhez arányl­ott. Délutánonkint ki­járt a tréningre, ott már jobban is­merték, mint a gyárban, mert a sok gyerek közül kimagaslott techniká­jával, futballérzékével. — Ebből lesz játékos! — mondta a tréner és csettintett hozzá. — Jó lesz nekünk! — mondta az anyaegyesület profialakulatának igazgatója és felírta nevét noteszébe. — Rendben van! — mondta az il­letékes vezetőségi, tag és ő is figyel­ni kezdte a tehetséget. * Eldöntött dolog volt tehát, hogy a fiú átkerül a profikhoz, ha megerő­södik. Csak éppen ez a megerősödés nem akart bekövetkezni. A gyerek kondíciójával mindig baj volt, nyá­pic maradt. Egyet gondolt a profi­igazgató és érdeklődni kezdett a fiú magánélete iránt. Hamar megtudat: — Nagyon szegény család, kérem. Minden fillérre szükség van, amit a fiú keres! Szűkösen élnek így is. Ezért nem tudott hízni a gyerek. Az igazgató pedig bólintott, majd nyugodtan a fejéhez kapott és meg­gondolt hangon mondta: — Hopp! ! * A többi — m­ár mint az igazgató gondolatának megvalósítása: gyor­san ment. A gyárban más beosztást adtak a fiúnak, persze nagyobb fize­téssel, de hogy biztosan megerősöd­jön, ezzel sem elégedtek meg, hanem a gyár étkezőjében ingyen kapott kosztot. Az egyesület a szó szoros értelmében felnevelte. Türelmesen várták, amíg tényleg úgy feljavult — kifogásatlan kondícióban — az amatőrök között, hogy átvihették a profikhoz. Szerződést kapott. Na­gyon előnyös feltétellel. * Tehát ezentúl a profiknál futbal­lozhat. Megbízhatóan, jól, gyorsan „bevágódott”. Talán túl gyorsan ... És ettől megszédült. Az egyik szezonkezdés előtt pár percnyi kihallgatást kért az igazga­tótól. — Mi baj, fiam? — Tessék ideadni az útlevelemet. Utazom Losoncra. ■ — Majdnem kiesett a dohányzó­eszköz az igazgató szájából. — Most a bajnoki meccsek előtt Losoncra utazol?! Miért? A játékos mélabús mosolyra húzta szét száját: — Megyek a nagynénimhez. Jó ál­lás van kilátásban. Kivárom azt a két évet... Persze nem ment. Az útlevelet nem kapta meg, hanem a tárgyalá­sok során már megelégedett hitvány anyagiakkal is. „Liebling” az egye­sületben, ezért elhatározták, hogy — m­a, segítsünk rajta! — kifizetik adósságait.* Azóta minden évben van valami tipje. Hol beteg, hol más egyesületbe akar menni, hol... És szerencséjére egyesületében nagyon szeretik, ki szoktak egyezni vele. Mert most már be akarják fejezni a nevelését. Egy­szer még csak megkomolyodik! (v.) Igazi pesti történet (egy elveszett tárcáról és 175 méterről, mely utóbbi a Duna alatt értendő) 1. Rekkenő hőségben ring a tutaj a margitszigeti Dunán. Tikk­adt pes­tiek nyúlnak el a deszkákon. Július. Az egyik heverő úr egyszerre fel­kiált: — Jaj! A pénztárcám! Bele­esett! ... A tikkadt pestiek érdeklődéssel fordulnak az úr felé, aki levegő után kapkodva forog a tengelye kö­rül: — Jaj! Jaj! Hány méter itt a Duna? És úgy tesz, mintha a tárca után akarna ugrani. — Úgy ö­t méter — mondja va­laki a tutajon, amire az úr mély fájdalommal felsikolt: — Az egész havi fizetésem benne volt! mo pengő!... 2. Megjelenik a kabinos mester: — Tessen csak mondani, merre esett be az a tárca? • — Itt feküdtem, kérem, itt mel­lettem. — Hát majd meglátjuk, — mond­ja a kabinos, aki egy percre eltűnik az érdeklődök közül. 3. Kidolgozott barna izmai vannak a kabinosnak, aki most egy hosszú rúddal­­tér vissza. A rúd hossza vagy hat méter. Azaz, hogy inkább csáklya az a rúd, amit a barna ma­gyar leszűr a vízbe, szép függélyes irányban, ott, ahol az úr tárcája beesett. Aztán a kabinos szép tem­pósan bemászik a vízbe s a pózna mentén leereszkedik a Duna fene­kére. Egy percig semmit nem látni. Akkor előtűnik egy prüszkölő fej, megrázza magát, nagyot lélegzik és azt mondja: — Itt nincs. « '» Fogja a csáklyát, egy jókora lé­péssel lejjebb áll, ott újra beszúrja, újra lemerül, szünet, újra előbukik és nem hoz semmit. 4. A tutaj van vagy harminc méter hosszú. A kabinos már körülbelül huszonötször bukott alá. Nagyokat liheg, de folytatja. Már körülbelül 175 métert mászott lefelé a Duna alatt. 5. A kabinos éppen lent van a víz fenekén, mikor az érdekelt úr egy­szerre a fejére üt: — Jaj! Hiszen én a kabinban hagytam a tárcámat! És mint gondos emberhez illik, nyomban fut a kabinjához. Útköz­ben még odaszól egyik ismerőséhez: — Hát kértem én azt az embert, hogy keresse?!... 6. Ez azután csak igazi pesti törté­net!? ... (I.­­ ) SPORTHÍR­LAP SZERDA, 1951. A­K­USZTUS 1. SZORGALMAS A BT CSAPATA Szombaton délután a nagy­szombat utcai pályán játszik ba­rátságos mérkőzést az FSC, csa­pata ellen. A BT így áll fel: Kann — Mihal­icza, Kovács — Weisz, Polgáry, Gottlieb —­Áb­rás dr., Abaházi, Gudenus, Len­inért, Takschere, Barna. ­­ttá Pécsül! Turay (Hungária) Hiába, az igazi szenzációs klub­csere most is az, ha valaki a zöld színeket kékkel, vagy a kék színe­ket zölddel cseréli fel. Ezek között is emberemlékezet óta csak égi nagy klubcsere volt: Slózi klub­cseréje. Ez volt csak a szenzáció! Slózi két görbe lába, mely annyira összeforrt a zöld színekkel, mint, a nap az árnyékkal, ez a két görbe láb átpártolt a kékekhez. MTK-ista lett a Slóziból! Ez akkoriban na­gyobb csoda volt, mintha egy lány — ez újabban nagy divat — fiúvá változott volna, vagy viszont. Na­gyobb csoda volt, mintha valaki negyvennyolcasból hatvanhetes lett volna, kínaiból eszkimó, tányér­mosogatóból milliomos. Azóta sok klubcseréről tud a krónika. A ringispiljátékosok egész tömegét termelte ki az alkalom­szerűség és — mondjuk — a válto­zatosságra való törekvés. De ezek apró ügyek, nem mérhetők össze a Slózi klubcseréjével. Öregurak jog­­ gal legyinthettek , mondhatták: „Mi ez ahhoz képest, mikor a Slózi otthagyta az FTC-t!" Most aztán itt van, a Slózi-eset méltó utódja. Turay, a „császár”, a ..Suttyó” otthagyta a Fradit és hungarista lett. Ez igen! Ez az eset megérdemli, hogy Slózi bátyánkon lila pettyek jelenjenek meg az irigységtől. Változnak az idők. A kék-fehérek most már valószínűleg nem húzták fel az orrukat arra a gondolatra, hogy ez a Turay voltaképpen sem­milyen egyetemre nem járt s egy­szerű zsákban hordta annak idején a fekete gyémántokat. Ellenben a zöldek most már lassan fölfedezik Turay nevelési hiányosságait s le­het, hogy hibának is rójják fel, hogy Turay eddig még nem tagja a Nemzeti Kaszinónak, sőt tollából még egyetlen regény sem hagyta el a könyvpiacot. Ez már csak olyan dolog, hogy az ember harag­szik arra a benzinszagra, mely a más autójából árad ki. Ki gondolta volna a fradisták közül, hogy ez lesz a vége a hara­pós, dühös Suttyónak. Ha a Suttyó renitenskedett, haragudott vala­miért, legyintettek: —­ Ha haragszik, majd meg­­békü­l. Ha nem békü­l, majd meg­­békül! Hát nem békült meg. Megbékít! S most mi lesz? Megmarad a Suttyó­k Császárinak? Vagy köz­­társasági elnök lesz a Hungáriá­ban? Kit fog dédelgetni a Közép, kinek fogja olyan szívvel leadni a háromszoros éljent? Mert Császár­ja nincs többé a Ferencvárosnak ? Két. Közép-drukker halad az Üllői­ út felé. Két gránátos ... — Der Kaiser, der Kaiser gefan­­gen... Sztoikus. Reichard elnök vezette a Nemzeti első tréningesét Hat újonccal kezdik a szezont a pesti fekete-fehérek, de lehet, hogy még újabb játékosokat is szerződtetnek tak a pályára. Reichard Ottó „személyes” veze­tésével kezdték a munkát. Először kapura rúgtak, majd rövid sprintcelés következett. Közben jelentkezett az újonc Balogh is. " — Totyó bácsi, kérem — mondta. Reichardnak — na nem tudok ját­szani, mert nem tudom a kezemet mozgatni. Kellemetlen furunkulus van rajta. Reichard tudomásul­ vette a fa-,­runkulust. Sorra jöttek ki a törú játékosok. Az összes újoncok jelent­keztek: Csikós, Tompa, Szalay, Ba­logh, Palágyi, Pásztor­ Míg kapura rugdostak, megkérdeztük Rei­­chardot: — Ki lesz Gallovich helyett a tré­ner ? Reichard mosolyogva válaszol: — Egy ideig én látom majd el ezt a tisztséget is. — Egy kapussal indulnak neki a szezonnak ? — Igen. Ha ugyanis bajnoki mér­kőzésen megsérül, ott úgy sem lehet kicserélni. Akkor majd szerződte­tünk új kapust. Azért csak akkor, mert először is szegények vagyunk, másodszor pedig jobb kapus most sem hever „parlagon”. De azért egy­két játékos szerződtetéséről lehet még szó... A játékosok között Odry, a nép­szerű Joker. A szabadság alatt meg­hízott és kövér lett. Reichardnak is feltűnt. — Nem vagy te nehéz, Joker? — kérdezte tőle. — Egyáltalán nem. Az idén változás lesz a Nemzeti tréningbe­osztásában. Ezentúl nem­csak kedden és csütörtökön lesz tré­ning, hanem szerdán is. Hét órakor Reichard befejezte a tréninget. Az öltözőben kiadta a heti munkaprogramot: — Ezen a héten szerdán még nem tartunk tréninget, csak csütörtökön. Arra jöjjön ki mindenki. Vasárnap meccset fogunk játszani. — Hol és ki ellen? — veti kösd*e valaki.­­ — Azt még nem tudom, hogy melyik csapat ellen játszunk, d* _* meccs valószínűen itthon lesz a Mil­lenárison. Egymásután vonulnak be promcsa­­pataink. Tegnap délután a Nemzeti csapata is megkezdte munkáját. Egészen új csapattal, összesen öt játékos maradt a tavalyi együttesből. A többi mind tavaszi vagy új szerzemény. Öt órakor kezdtek gyülekezni az öl­tözőben a játékosok. Azután kivonul­

Next