Sporthirlap, 1934. augusztus (25. évfolyam, 61-69. szám)
1934-08-01 / 61. szám
4 SPORTHIRLAP SZERDA, 1934 AUGUSZTUS 1. Holits Ödön, szövetségi kapitányság 1. számú jelöltje nyilatkozik feltételeiről s hogy 1924-ben, az általa előkészített válogatott csapat miért vallott szégyent a párisi olimpián — A Sporthírlap tudósítójától — Ki legyen a szövetségi kapitány? Nádas Ödön lemondásával ez a kérdés foglalkoztatja a vakációzó futballköröket. Különböző nevek kerültek forgalomba és Holits Ödön személye mint a legesélyesebb kapitányjelölt került előtérbe. Bár a szövetség részéről eddig hivatalos nyilatkozat nem hangzott el abban az irányban, hogy az MLSz urainak elgondolása szerint ki látná el legjobban a szövetségi kapitányi tisztséget, úgy látszik, hivatalosan is Holits Ödönnek van a legnagyobb pártja. „Pártkülönbség” nélkül elismerik Holits szakértelmét és rátermettségét, sőt azt sem látják akadálynak, hogy a magyar futballnak ez a régi, érdemes katonája készítette elő 1924-ben a magyar válogatott csapatot, amely a párisi olimpián Egyiptomtól a 3:0-ás katasztrófális vereséget szenvedte. A futballsport funkcionáriusainak jelentékeny része ennek ellenére bízik Holitsban, tehát könnyen megtörténhet, hogy a választás rá esik, így tehát a nyilvánosság elé tartozik Holits Ödön nyilatkozata, amelyet az alábbiakban adunk. „Válasom, ha...“ — A forgalomban levő hírek szerint ön csak bizonyos feltételek mellett vállalná a tisztséget. Mik ezek a feltételek? — Elsősorban azt kell leszögeznem, hogy hivatalos formában nem kaptam felszólítást a tisztség vállalására, tehát személyem előtérbehelyezését úgy veszem, mint a közvélemény egy részének óhaját. Igaz, egyes szövetségi urak érdeklődtek nálam, vállalnám-e és milyen feltételek mellett vállalnám ezt a megtisztelő szerepet. . — Mielőtt a feltételeket ismertetném, őszintén kinyilatkoztatom, hogy a kapitányi tisztséget csak abban az esetben vállalnám, ha a választás egyhangúlag rám esik. — Mert nem reflektálok olyan szerepkörre, amelybe egyes urak jóindulata egynéhány szótöbbséggel emelt. Senki sem vitathatja, a magyar futball helyzeténél fogva csak olyan kapitány ténykedése lehet eredményes, aki az összes társszövetségek, profiklubvezérek bizalmát és támogatását bírja. — Feltételeim között első helyen szerepel a futballutánpótlás kérdésének sürgős rendezése. Ezt a problémát a vidék futballsportjának fejlesztésén keresztül látom megoldhatni. Az eszköz költséges, de feltétlenül célravezető. A vidék kitűnő játékosanyagának trenírozását sürgősen megfelelő szakemberekre kell bízni. Olasz mintára vándortrénereket kell alkalmazni, akik a játékosanyagot megfelelően instruálják. Enélkül el sem tudom képzelni a magyar futball újjászületését és fejlődését. „Szabad kezet kérek!“ — A válogatást illetően: az egy válogató rendszernek vagyok a híve és általában szabad kezet kívánnék minden olyan kérdésben, amely a válogatott csapat ügyeivel összefügg. Természetesen vannak részletkérdések, amelyeknél a kipróbált trénerek és klubvezetők tanácsait, véleményeit venném igénybe, de nem tudnék belenyugodni olyan megoldásba, amely a klubszempontokat és személyi érdekeket a válogatott csapat feladatai fölé helyezi. Az én álláspontom is az ebben a kérdésben, hogy egy ország futballsportjának elbírálásánál mindenkor a válogatott csapat színvonala az irányadó, tehát a kluboknak is vitális érdekük, hogy válogatottunk kivívja a gárda egyéni tudásának megfelelő nemzetközi pozíciót. Hiányzott az egység — Mi a véleménye a válogatott csapat legutóbbi teljesítményeiről? — Úgy látom a helyzetet, a válogatott csapat félsikerét az a szomorú körülmény idézte elő, hogy a különböző klubokból összeállított legénység nem alkot összeforrott egységet. Enélkül pedig komoly sikereket akkor sem lehet elérni, ha a csapat 11 Sárosi-kvalitású, de különböző stílust játszó legénységből rekrutálódik. Az osztrák futball előretörését és egyenletes jó szereplését is abban látom, hogy Messinek sikerült olyan csapatot összekovácsolnia, amely azonos stílust játszó, egységes klubcsapat teljesítményére képes. Ugyanez áll az olasz futballra is, amely emellett még annál az egyszerű oknál fogva is fejlődik, hogy az állam teli marokkal pártolja és támogatja ezt a legnépszerűbb sportágat. Sajnos, nálunk mostohagyermekként kezelik a futballt, adókkal, felhőkarcoló magasságú vasúti tarifákkal teszik keservessé még a legnagyobb klubok életét is és csodálkozunk, hogy a magyar futball nem tudja elérni a gárda tudásának megfelelő nívót. „Itt a tizenkettedik óra!“ — Mint mondottam, szívesen vállalom a tisztséget, ha feltételeimet teljesítik és ha egyhangúlag választanak meg. Ám az a véleményem, hogy a kérdést sürgősen meg kell oldani. Most, a nyári szünet alatt kell a kapitány személyéről dönteni, hogy az illetőnek módjában legyen a gárdát megfigyelni, új tehetségek után kutatni, tehát kellően felkészülni. A futballtábor egy része idegenkedik az ön megválasztásától, arra való tekintettel, hogy a párisi olimpián csúfosan szerepelt magyar válogatottat ön készítette elő. — Akkoriban Kiss Gyula volt a kapitány, ő állította fel a csapatot. Szerintem a válogatásban volt a hiba és nem az előkészítésben. Na és az egyiptomiak ellen több sérülttel kellett kiállanunk. Egyébként ez már régen volt... Márkus Pál. Bécsi vadevezősök, akik a Római-parton drukkoltak az Admiráért — A Sporthírlap tudósítójától — Az újpesti vasúti hídon robog a vonat, a Dunán egymásután puffognak a vad motorcsónakok. A „Szunyogsziget” jobbodalánál négy gumicsónak tűnik fel. Mivel? Lassúságával, óvatos tempózásával. — Sprechen Sie Deutschs — érdeklődik az első „hajós”. Az igenlő válaszra kikötnek. — Johann Steiger von Wien — mutatkozik be werner tájszólással az első. Majd sorban bemutatkoznak a többiek is. Három férfi és két nő hajókázott le Bécsből... — ...Belgrádig megyünk — mondja a szélesvállú, napbarnított Johann. — Pesten négy napra állunk meg. A Józsi (így mondja!) már ötödször van Pesten, ő csábított bennünket ide ... — Igen — szólal meg a „csábító”. ■— A sport hozott Pestre többször. Kétszer voltam a magyar—osztrákon. Egyszer kidrukkoltam az 5:5-öt... Practvoll mar es ... Legutóbb az Újpest—Austriameccsen voltam itt... A felesége veszi át a szót. — Nagy Austria-drukker az uram... Az egész vasárnapunk el volt rontva. De nem a Józsi miatt. A Rudi folyton az Admira— Juventus meccsre gondolt. A lapátot is beejtette egy ízben, amikor a Római-parton ... Mondd csak tovább Johann. A sportrészét én nem nagyon értem... Mondd csak... Johann folytatja: — A Római-parton hallottuk az Admira nevét. Köztünk csak a Rudi tud magyarul. De ő is csak annyit, hogy: jóeszté... eheseg vagyunk ... Mást nem. A parton sorban kérdeztünk mindenkit, mi az eredmény. De nem tudtuk meg ... A Rudi harsány kacagásba kezd. Alig tudja visszafojtani nevetését. Hahotázva meséli a továbbiakat. — Fabelhaft... Mesés ... Ide hallgasson, uram. Kiúszok a partra. Gondoltam, valaki csak tud az eredményről. Németül érdeklődöm. Egyszerre ott terem egy öreg úr. Kérdem, ismerős-e a sportban. Azt mondja, hogyne ... Kérdem tőle, nem tudja, mit csinált az Admira... Hahaha ... Azt válaszolja: ő nem ismer ilyen nevű urat... Jóízűen nevet... Meglátszik, hogy nem volt fent Bécsben szerdán. — De azért megtudtam az eredményt — mondja tovább. — Nem azért vagyok itt másodszor Pesten, hogy ne tudjak magyarul háromig számolni... — Butábbnak nézel ki... — szól az egyik hölgy. — Tudja, uram. Az Admira nagyon izgatott. A Pétert is jó barátom. A Józsi közbeszól. Magyarul: — Esz a Plácer ... Kértemm ... — A Platzer régi jó pajtásom. Mikor elbúcsúztam, azt ígértem neki, hogy ha lehet, „lehúzunk” Genováig drukkolni az Admirának. A menyaszonyom nem engedett. És vasárnap itt kellett drukkolni a Római-parton az eredményért. Hej, ezrek a nők!... Újra Johann veszi át a szót. — Hallom, hogy majd 20.000 csónak van itt a Dunán. Ez ragyogó!... Nálunk Bécsben bizony egyelőre csak a klubokban van evezősélet. És csak ott ismerik a gurulósülésű csónakot. Az amatőrök mind ilyen összerakható gumifakbontokban eveznek. — Így nem csoda, hogy a magyar evezősök olyan jók — mondja a Rudi. Rudi. — 20.000 csónakos közül kitermelődik a jó utánpótlás ... — Most hazamegyünk és bevezetjük a mi társaságunkban is ezt a kilbótot. Hisz ez a gumicsónak 520 schillingbe kerül. És hallom, a kilbót sem kerül többe ... Sőt! ... A Johann összegezi a pesti tapasztalatait: — Innen mindig lehet valami jó tippet szállítani — Vízrebocsátják a csónakokat. A harmadik tempó után ütemesen kiabálják: — Tem-pó ma-gya-rok!... Tem-pó ma-gya-rok! ... (H. H.) A futball pihen, a főtitkárok nyaralnak, de azért szorgalmas munka folyik a futballházban — A Sporthírlap tudósítójától — A vadászutcai futballházban ugyanúgy nyár van, mint — mondjuk — egy király utcai bérkaszárnyában. Az udvari ablakok rolettái „félárbocra” vannak engedve, néha-néha egy ügyfél is megtöri a délelőtt 30 fokos csendjét. Csak éppen nem porolnak a házban ... Nyugodtan lehetne aludni. Ha ... Ha nem volna szabadrablás, átigazolás, leigazolás, játékosexport, függő fegyelmi ügy, meg ezernyi más hajtása Futballország hatalmas, terebélyes fáinak ... Ha nem találták volna fel az óvás műveletét, amely halomra gyűjti az aktát a futballház irodáinak polcain ... A leányzó, a futball, ez a rakoncátlan, de kedves, dédelgetett leányzó tehát nem halt meg, csak alszik és éberen figyeli az MLSz- PLUSz irodák két őre: Mészáros Lajos igazgató és Várkonyi Pál főtitkárhelyettes. (A nagy „adminisztráció-vezérek”: Kenyeres Árpád és Fodor dr. nyaralnak.) Az udvarról nézve csend ül a PLASzban. A „duma-szoba” üres. A főtitkári szoba üres, így legalább hagyják dolgozni Várkonyit. Asztalán akták, feljegyzések, kitöltött átigazolási lapok. Elnézést kér, de sok dolga van... A szoba sarkában helyezkedem el figyelőállásban. Ez történik egy röpke óra alatt. A TELEFON szól szüntelen. Egyesületek érdeklődnek: meddig lehet „rabolni”? — Ma (kedd) estig! — ismétlődik a válasz egymásután. BUKOVI, a Franciaországba szakadt Ferencváros-fedezet jön vizitelni Sétei igazgatója (Bayrou úr) társaságában. Halk beszélgetés indul meg Moliere nyelvén. És miután nemcsak a falnak van füle, kitűnik, hogy nem is olyan udvariassági vizit... Ismert játékosnevek hallatszanak ... Például Zilahié ... Bayrou úron egyébként látszik, hogy sok pénze van. Pénzzel pedig (állítólag) mindent ki lehet vinni. Jön a postás. Várkonyi bontogatja a leveleket. Az egyikben átigazolási blanketta. KRÁLL Imre, a Budafok játékosa ősztől kezdve a Vác-ban fog futballozni. Elmennek Bukoviék. Telefon! A „ma estig” válasz ismétlődik. Várkonyi most számol... Illetve számolna. Mert a Bella Edison találmány újra cseng. Tovább már nem érdekes. Az MLSzben is relatív csend uralkodik. De Mészáros irodaigazgató ujjai azért úgy számolják az aktákat, mint a bankpénztáros a bankjegyeket. Megtudom, hogy hetenként 60—70 ÁTIGAZOLÁS és leigazolás érkezik a szövetségbe. Ez is rengeteg munkát ad. A fénykép alapján ellenőrzik, nincs-e igazolva már a játékos valahol. Aztán „anyakönyvezik”. Mint megtudjuk, a 60—70 átigazolás szep-*temberben heti 500-600-ra emelkedik. És a rengeteg óvási és fellebbezési akta. Kedden — többek között — a Pannónia fellebbezése érkezett be a Gáspár-ügyben. És a Terézvárosi MOVE fellebbezése szintén a Gáspár-ügyben. Fellebbezett még: a Szarvasi Turul, a Mezőberényi TK, a Szarvasi Bocskai, a Pesterzsébeti Törekvés, a MOVE Herminamezői SC. És még egész sereg klub. Ezeket az ügyeket pénteken tárgyalja a fellebbezési bizottság. És pénteken összeül a „rabló-zsűri” is. Ez is rengeteg munkát ad a Mészáros-különítménynek ... És ha már az MLSz-irodában vagyok, illik megtudni, hogy pontosan 42.300 igazolt játékos rúgja a labdát Magyarországon. Az MLSz megalakulása óta (1901) több mint 90.000 játékos került nyilvántartásba, így aztán az „anyakönyvi hivatal” nagy helyet foglal el az irodában. Elkérem ORTH GYURI „születési bizonyítványát”. Mészáros egy percen belül elém teszi. A kartotékon minden adat: Igazolva: 1914 július 8. Terézvárosi SK 1915 szeptember 4- Vasas SG 1917 június 15. MTK A kartoték hátán Orth Gyuri „bűnlajstroma”: „Túlerélyes játék miatt 1919 december 23-án megintve.” „1921 február 16-án megdorgálva.” Ugyanazért... Nem is hinné az ember... PATAKI MIHÁLY törzslapját nézem meg. A népszerű Pitykét 1909 július 30-án igazolták le az FTC-hez. És ott játszott végig. Nem is igazolták le más klubhoz. Ritka eset... Dél van. A PLASz társalgója nyári fogalmak szerint már megtelt. Kisfalvi István dr. nagymarosi nyaralási emlékeket tálal fel. Megtudjuk azt is, hogy a legkisebb Kisfalvi-ivadék a zugligeti „gyermekhizlaldában” tölti a nyarat. Egyebekben a 28 hónapos gyerek — apja szerint — már nagyszerűen futballozik. Faragó Lara a drágaságról, Opata Zoli a nagy melegről beszél, az egyik Nemzetivezér pedig (óh!) a futballról... Mariássy dr., az Attila budapesti képviselője szemben ül a Nemzetivezetővel. Úgy nézik egymást, mint akiknek még elintézetlen ügyük van ... Mariássy nyugodtan cigarettázik, szidja a törvénykezési és a futballszünetet. Az ablak alatt haladok el, hallom: — Délután háromkor strandra megyek! Nyár van! (—)a