Sporthirlap, 1934. augusztus (25. évfolyam, 61-69. szám)

1934-08-01 / 61. szám

4 SPORTHIRLAP SZERDA, 1934 AUGUSZTUS 1. Holits Ödön, szövetségi kapitány­ság 1. számú j­elöltj­e nyi­latkozik feltételeiről s hogy 1924-ben, az általa elő­készített válogatott csapat miért vallott szégyent a párisi olimpián — A Sporthírlap tudósítójától — Ki legyen a szövetségi kapitány? Nádas Ödön lemondásával ez a kérdés foglalkoztatja a vakációzó futballköröket. Különböző nevek kerültek forgalomba és Holits Ödön személye mint a legesélyesebb kapitányjelölt került előtérbe. Bár a szövetség részéről eddig hivata­los nyilatkozat nem hangzott el abban az irányban, hogy az MLSz urainak elgondolása szerint ki látná el legjobban a szövetségi kapitányi tisztséget, úgy látszik, hivatalosan is Holits Ödönnek van a legnagyobb pártja. „Pártkülönb­ség” nélkül elismerik Holits szak­értelmét és rátermettségét, sőt azt sem látják akadálynak, hogy a magyar futballnak ez a régi, érde­mes katonája készítette elő 1924-ben a magyar válogatott csa­patot, amely a párisi olimpián Egyiptomtól a­ 3:0-ás katasztrófális vereséget szenvedte. A futballsport funkcionáriusai­nak jelentékeny része ennek ellené­re bízik Holitsban, tehát könnyen megtörténhet, hogy a választás rá esik, így tehát a nyilvánosság elé tartozik Holits Ödön nyilatkozata, amelyet az alábbiakban adunk. „Válasom, ha...“ — A forgalomban levő hírek szerint ön csak bizonyos feltéte­lek mellett vállalná a tisztséget. Mik ezek a feltételek? — Elsősorban azt kell leszögez­nem, hogy hivatalos formában nem kaptam felszólítást a tisztség vál­lalására, tehát személyem előtérbe­helyezését úgy veszem, mint a közvélemény egy részének óhaját. Igaz, egyes szövetségi urak érdek­lődtek nálam, vállalnám-e és milyen feltételek mellett vállalnám ezt a megtisztelő szerepet. . — Mielőtt a feltételeket ismer­tetném, őszintén kinyilatkoztatom, hogy a kapitányi tisztséget csak abban az esetben vállalnám, ha a választás egyhangúlag rám esik. — Mert nem reflektálok olyan szerepkörre, amelybe egyes urak jóindulata egynéhány szótöbbség­gel emelt. Senki sem vitathatja, a magyar futball helyzeténél fogva csak olyan kapitány ténykedése lehet eredményes, aki az összes társszövetségek, profiklubvezérek bizalmát és támogatását bírja. — Feltételeim között első helyen szerepel a futballutánpótlás kérdésé­nek sürgős rendezése. Ezt a problémát a vidék futball­­sportjának fejlesztésén keresztül látom megoldhatni. Az eszköz költ­séges, de feltétlenül célravezető. A vidék kitűnő játékosanyagának tre­­nírozását sürgősen megfelelő szak­emberekre kell bízni. Olasz mintára vándortrénereket kell alkalmazni, akik a játékosanyagot megfelelően instruálják. Enélkül el sem tudom képzelni a magyar futball újjá­születését és fejlődését. „Szabad kezet kérek!“ — A válogatást illetően: az egy válogató rendszernek vagyok a híve és általában szabad kezet kívánnék minden olyan kérdésben, amely a válogatott csapat ügyeivel össze­függ. Természetesen vannak rész­letkérdések, amelyeknél a kipró­­bált trénerek és klubvezetők taná­csait, véleményeit venném igénybe, de nem tudnék belenyugodni olyan megoldásba, amely a klubszempon­tokat és személyi érdekeket a vá­logatott csapat feladatai fölé he­lyezi. Az én álláspontom is az eb­ben a kérdésben, hogy egy ország futballsportjának elbírálásánál mindenkor a válogatott csapat színvonala az irányadó, tehát a kluboknak is vitális érde­kük, hogy válogatottunk kivívja a gárda egyéni tudásának megfelelő nemzetközi pozíciót. Hiányzott az egység — Mi a véleménye a váloga­tott csapat legutóbbi teljesítmé­nyeiről? — Úgy látom a helyzetet, a vá­logatott csapat félsikerét az a szomorú körülmény idézte elő, hogy a különböző klubokból össze­állított legénység nem alkot össze­forrott egységet. Enélkül pedig komoly sikereket akkor sem lehet elérni, ha a csapat 11 Sárosi-kvali­­tású, de különböző stílust játszó legénységből rekrutálódik. Az osztrák futball előretörését és egyenletes jó szereplését is abban látom, hogy Messinek sikerült olyan csapatot összekovácsolnia, amely azonos stílust játszó, egysé­ges klubcsapat teljesítményére ké­pes. Ugyanez áll az olasz futballra is, amely emellett még annál az egyszerű oknál fogva is fejlődik, hogy az állam teli marokkal pár­tolja és támogatja ezt a legnépsze­rűbb sportágat. Sajnos, nálunk mostohagyermekként kezelik a futballt, adókkal, felhőkarcoló ma­­gasságú vasúti tarifákkal teszik keservessé még a legnagyobb klu­bok életét is és csodálkozunk, hogy a magyar futball nem tudja elérni a gárda tudásának megfelelő nívót. „Itt a tizenkettedik óra!“ — Mint mondottam, szívesen vállalom a tisztsé­get, ha feltételeimet teljesí­tik és ha egyhangúlag vá­lasztanak meg. Ám az a véleményem, hogy a kér­dést sürgősen meg kell oldani. Most, a nyári szünet alatt kell a kapitány személyéről dön­teni, hogy az illetőnek módjában legyen a gárdát megfigyelni, új tehetsé­gek után kutatni, tehát kellően felkészülni.­­ A futballtábor egy része idegenkedik az ön megválasztá­sától, arra való tekintettel, hogy a párisi olimpián csúfosan sze­repelt magyar válogatottat ön készítette elő. — Akkoriban Kiss Gyula volt a kapitány, ő állította fel a csapatot. Szerintem a válogatásban volt a hiba és nem az előkészítésben. Na és az egyiptomiak ellen több sérülttel kellett kiállanunk. Egyéb­ként ez már régen volt... Márkus Pál. Bécsi vadevezősök, akik a Római-parton drukkol­tak az Admiráért — A Sporthírlap tudósítójától — Az újpesti vasúti hídon robog a vonat, a Dunán egymásután puffog­­nak a vad motorcsónakok. A „Szunyogsziget” jobbodalánál négy gumicsónak tűnik fel. Mivel? Lassúságával, óvatos tempózásával. — Sprechen Sie Deutschs — ér­deklődik az első „hajós”. Az igenlő válaszra kikötnek. — Johann Steiger von Wien — mutatkozik be werner tájszólással az első. Majd sorban bemutatkoz­nak a többiek is. Három fér­fi és két nő hajókázott le Bécsből... — ...Belgrádig megyünk — mondja a szélesvállú, napbarnított Johann. — Pesten négy napra állunk meg. A Józsi (így mondja!) már ötödször van Pesten, ő csábí­tott bennünket ide ... — Igen — szólal meg a „csábító”. ■— A sport hozott Pestre többször. Kétszer voltam a magyar—osztrá­kon. Egyszer kidrukkoltam az 5:5-öt... Prac­tvoll mar es ... Legutóbb az Újpest—Austria­­meccsen voltam itt... A felesége veszi át a szót. — Nagy Austria-drukker az uram... Az egész vasárnapunk el volt rontva. De nem a Józsi miatt. A Rudi folyton az Admira— Juventus meccsre gondolt. A lapátot is beejtette egy ízben, amikor a Római-parton ... Mondd csak tovább Johann. A sportrészét én nem nagyon értem... Mondd csak... Johann folytatja: — A Római-parton hallottuk az Admira nevét. Köztünk csak a Rudi tud magyarul. De ő is csak annyit, hogy: jóeszté... eheseg vagyunk ... Mást nem. A parton sorban kérdeztünk mindenkit, mi az eredmény. De nem tudtuk meg ... A Rudi harsány kacagásba kezd. Alig tudja visszafojtani nevetését. Hahotázva meséli a továbbiakat. — Fabelhaft... Mesés ... Ide hallgasson, uram. Kiúszok a partra. Gondoltam, valaki csak tud az ered­ményről. Németül érdeklődöm. Egyszerre ott terem egy öreg úr. Kérdem, ismerős-e a sportban. Azt mondja, hogyne ... Kérdem tőle, nem tudja, mit csinált az Admi­ra..­. Hahaha ... Azt válaszolja: ő nem ismer ilyen nevű urat... Jóízűen nevet... Meglátszik, hogy nem volt fent Bécsben szer­dán. — De azért megtudtam az ered­ményt — mondja tovább. — Nem azért vagyok itt másodszor Pesten, hogy ne tudjak magyarul háromig számolni... — Butábbnak nézel ki... — szól az egyik hölgy. — Tudja, uram. Az Admira nagyon izgatott. A Pétert is jó barátom. A Józsi közbeszól. Magyarul: — Esz a Plácer ... Kértemm ... — A Platzer régi jó pajtásom. Mikor elbúcsúztam, azt ígértem neki, hogy ha lehet, „lehúzunk” Genováig drukkolni az Admirának. A menyaszonyom nem engedett. És vasárnap itt kellett drukkolni a Római-parton az eredményért. Hej, ezrek a nők!... Újra Johann veszi át a szót. — Hallom, hogy majd 20.000 csónak van itt a Dunán. Ez ragyogó!... Nálunk Bécsben bizony egyelőre csak a klubokban van evezősélet. És csak ott ismerik a gurulósü­lésű csónakot. Az amatőrök mind ilyen összerakható gumifak­bontokban eveznek. — Így nem csoda, hogy a magyar evezősök olyan jók — mondja a Rudi. Rudi. — 20.000 csónakos közül kitermelődik a jó utánpótlás ... — Most hazamegyünk és be­vezetjük a mi társaságunkban is ezt a kilbótot. Hisz ez a gumicsónak 520 schillingbe kerül. És hallom, a kilbót sem kerül többe ... Sőt! ... A Johann összegezi a pesti tapasztalatait: — Innen mindig lehet valami jó tippet szállítani — Vízrebocsátják a csónakokat. A harmadik tempó után ütemesen kiabálják: — Tem-pó ma-gya-rok!... Tem-pó ma-gya-rok! ... (H. H.) A futball pihen, a főtitkárok nyaralnak, de azért szorgalmas munka folyik a futballházban — A Sporthírlap tudósítójától — A vadászutcai futballházban ugyanúgy nyár van, mint — mond­juk — egy király utcai bérkaszár­nyában. Az udvari ablakok rolet­­tái „félárbocra” vannak engedve, néha-néha egy ügyfél is megtöri a délelőtt 30 fokos csendjét. Csak éppen nem porolnak a házban ... Nyugodtan lehetne aludni. Ha ... Ha nem volna szabadrablás, át­igazolás, leigazolás, játékosexport, függő fegyelmi ügy, meg ezernyi más hajtása Futballország hatal­mas, terebélyes fáinak ... Ha nem találták volna fel az óvás művele­tét, amely halomra gyűjti az aktát a futballház irodáinak polcain ... A leányzó, a futball, ez a rakon­cátlan, de kedves, dédelgetett leányzó tehát nem halt meg, csak alszik és éberen figyeli az MLSz- PLUSz irodák két őre: Mészáros Lajos igazgató és Várkonyi Pál főtitkárhelyettes. (A nagy „admi­nisztráció-vezérek”: Kenyeres Ár­pád és Fodor dr. nyaralnak.) Az udvarról nézve csend ül a PLASz­ban. A „duma-szoba” üres. A fő­titkári szoba üres, így legalább hagyják dolgozni Várkonyit. Asz­talán akták, feljegyzések, kitöltött átigazolási lapok. Elnézést kér, de sok dolga van... A szoba sarká­ban helyezkedem el figyelőállás­­ban. Ez történik egy röpke óra alatt. A TELEFON szól szüntelen. Egyesületek érdek­lődnek: meddig lehet „rabolni”? — Ma (kedd) estig! — ismétlő­dik a válasz egymásután. BUKOVI, a Franciaországba szakadt Fe­­rencváros-fedezet jön vizitelni Séte­i igazgatója (Bayrou úr) társaságában. Halk beszélgetés indul meg Moliere nyelvén. És miután nemcsak a falnak van füle, kitűnik, hogy nem is olyan udvariassági vizit... Ismert já­tékosnevek hallatszanak ... Pél­dául Zilahié ... Bayrou úron egyébként látszik, hogy sok pénze van. Pénzzel pedig (állítólag) mindent ki lehet vinni. Jön a postás. Várkonyi bonto­gatja a leveleket. Az egyikben át­igazolási blanketta. KRÁLL Imre, a Budafok játékosa ősztől kezdve a Vác-ban fog futballozni. Elmennek Bukoviék. Telefon! A „ma estig” válasz ismétlődik. Vár­konyi most számol... Illetve szá­molna. Mert a Bella Edison talál­mány újra cseng. Tovább már nem érdekes. Az MLSz­ben is relatív csend uralkodik. De Mészáros irodaigazgató ujjai azért úgy számolják az aktákat, mint a bankpénztáros a bankjegyeket. Megtudom, hogy hetenként 60—70 ÁTIGAZOLÁS és leigazolás érkezik a szövetség­be. Ez is rengeteg munkát ad. A fénykép alapján ellenőrzik, nincs-e igazolva már a játékos valahol. Aztán „anyakönyvezik”. Mint meg­tudjuk, a 60—70 átigazolás szep-*­temberben heti 500-600-ra emelkedik. És a rengeteg óvási és fellebbe­zési akta. Kedden — többek között — a Pannónia fellebbezése érke­zett be a Gáspár-ügyben. És a Terézvárosi MOVE fellebbezése szintén a Gáspár-ügyben. Felleb­bezett még: a Szarvasi Turul, a Mezőberényi TK, a Szarvasi Bocs­kai, a Pesterzsébeti Törekvés, a MOVE Herminamezői SC. És még egész sereg klub. Ezeket az ügye­ket pénteken tárgyalja a fellebbe­zési bizottság. És pénteken össze­ül a „rabló-zsűri” is. Ez is renge­teg munkát ad a Mészáros-különít­ménynek ... És ha már az MLSz-irodában vagyok, illik megtudni, hogy pon­tosan 42.300 igazolt játékos rúgja a labdát Ma­gyarországon. Az MLSz megala­kulása óta (1901) több mint 90.000 játékos került nyilvántartásba, így aztán az „anyakönyvi hivatal” nagy helyet foglal el az irodában. Elkérem ORTH GYURI „születési bizonyítványát”. Mészáros egy percen belül elém teszi. A kartotékon minden adat: Igazolva: 1914 július 8. Teréz­városi SK 1915 szeptember 4- Vasas SG 1917 június 15. MTK A kartoték hátán Orth Gyuri „bűnlajstroma”: „Túlerélyes játék miatt 1919 december 23-án megintve.” „1921 február 16-án megdor­gálva.” Ugyanazért... Nem is hinné az ember... PATAKI MIHÁLY törzslapját nézem meg. A nép­szerű Pitykét 1909 július 30-án igazolták le az FTC-hez. És ott játszott végig. Nem is igazolták le más klubhoz. Ritka eset... Dél van. A PLASz társalgója nyári fogalmak szerint már meg­telt. Kisfalvi István dr. nagyma­rosi nyaralási emlékeket tálal fel. Megtudjuk azt is, hogy a legkisebb Kisfalvi-ivadék a zugligeti „gyer­­mekhizlaldában” tölti a nyarat. Egyebekben a 28 hónapos gyerek — apja szerint­ — már nagysze­rűen futballozik. Faragó Lara a drágaságról, Opata Zoli a nagy melegről beszél, az egyik Nemzeti­vezér pedig (óh!) a futballról... Mariássy dr., az Attila budapesti képviselője szemben ül a Nemzeti­vezetővel. Úgy nézik egymást, mint akiknek még elintézetlen ügyük van ... Mariássy nyugodtan cigarettázik, szidja a törvényke­zési és a futballszünetet. Az ablak alatt haladok el, hal­lom: — Délután háromkor strandra megyek! Nyár van! (—)a

Next