Sporthirlap, 1935. január (26. évfolyam, 1-9. szám)
1935-01-02 / 1. szám
SZERDA, 1935 JANUÁR 2. SPORTHÍRLAP A szövetségi reform éve után 1935 legyen a futball reformjal Bízzuk a futballt valóban a trénerek kezére! A magyar futball most elmúlt esztendeje legalább a problémák megoldásában eredményesnek volt nevezhető. 1934-ben sikerült tető alá hozni a szövetségi reformot, a bürokratikus igazságszolgáltatás egyszerűsítésével, az országos tanács megszüntetésével, az elnökségek létszámapasztásával, az egyik alszövetség (a PLASz) megszüntetésének elhatározásával s a vegyesrendszer bevezetésével. Utóbbi kapcsolatos a nagy bajnoki reformmal, melynek gyakorlati megvalósítása 1935 őszén kezdődik. Az alszövetségi bajnokságok fölött folyik majd a Nemzeti Bajnokság, 14 professzionalista és amatőr résztvevővel. Sikerült megoldani a jelenlegi professzionalista II. liga problémáját is. A rendszerváltoztatásokat az egész vonalon sikerült keresztülvinni, megszüntetni minden akadályt, mely a magyar futball újabb fejlődését megnehezíthette, sőt lehetetlenné tehette volna. Természtesen ezúttal csak azokról az akadályokról beszélünk, amelyeknek elhárítása a futballsportnak magának is módjában állt, most már magát a fumallt kell fejleszteni! Ha most azt hiszik a magyar futball vezérei, hogy minden dolgukat elvégezték s elég lesz, ha 1935- ben új körülmények között folytatják a régi utat, a tavalyi problémák megoldása haszontalan marad. Mert miinden eddigi szövetségi és bajnoki reform csak arra volt jó, hogy lehetővé tegye magának a futballsportnak fejlődését. Ezt megindítani és megvalósítani: 1925 első számú futballproblémája. Az új esztendő nagy munkáját szövetség és egyesületek csak együttes erővel végezhetik el. A szövetség ■— a remélhetőleg mihamarább megalakuló sportbizottság útján — a válogatott csapatok helyes irányításával, azonkívül mint az egyesületek tekintéllyel bíró tanácsadója (akinek tanácsait illik és kell is elfogadni) fontos és hasznos munkát folytathat a sport javításában. Persze, minden attól függ, sikerül-e olyan elismert tudású, nagytekintélyű, komoly sportemberekből összeállítani ezt a bizottságot, hogy működése valóban hasznos legyen és illetékességét az egyesületei, vezetői se tagadhassák. Az igazi munka azonban az egyesületekre vár. A futball fejlesztése kilencven százalékig a játékosok helyes nevelésével és irányításával érhető el. (Tíz százalékot számítunk a bíráskodás nyugateurópai átidomítására.) A játékosokkal pedig — nem számítva a válogatottakat a válogatott mérkőzések idején — az egyesületek rendelkeznek. Mind a professzionalistákkal, mind az amatőrökkel. Nyilvánvaló tehát, hogy a tulajdonképpeni futballreform megvalósítása az egyesületekre vár s ez rendjén levőnek is látszik, hiszen legelsősorban nekik érdekük a magyar futball felerősödése. Fontosabb ez nekik, mint akár a szövetségnek, akár a játékosoknak. A nevelés és irányítás természetesen a tréningeken folyik, íme, ezért annyira fontos a magyar futballtréning rendszerének megfelelő javítára. Minden hiába, amíg az egyesületek tréningjein a játékosokat, nem helyes módon nevelik és irányítják. Már 1934 végén sikerült ezt a kérdést az érdeklődés homlokterébe állítani. Nemcsak belföldről, külföldről is jelentkeztek hozzászólások és tagadhatatlan, hogy egyben mindannyian — klubvezetők, trénerek és sportkritikusok — egyetértünk: a jelenlegi magyar tréningrendszer rossz. Bármi volt ennek oka, célunk nem lehet egyéb, mint a rossz tréningrendszer megjavítása: miért rossz a rendszer a ngyegyesületekben? Játékosanyagunk javarésze a nagyegyesületek csapataiban sportol. Bár az utóbbi időben — örvendetes jelenség — a kisebb egyesületekben is több és több igazi értéket fedezhettünk fel, számszerűen mégis a nagyegyesületekben találjuk a legtöbb klaszszisjátékost. Hát csak természetes, hogy elsősorban ezeket akarjuk helyes irányba haladva látni. A Ferencvárosban — véleményünk szerint — az a főhiba, hogy mindent játékosaik egyéni képességeire alapítottak. Érezték ezt természetesen a játékosok is, így azután néhány rövid év alatt a csapat széthullt egyes jó (és kevésbé jó) játékosokra. Szeretnék, ha ezt senki sem magyarázná félre. Eszünk ágában sincs „megrágalmazni” a ferencvárosi játékosokat. Nem ismeri az emberi természetet, aki azt hiszi, hogy a sztáregyüttes megvalósítható valami. Szó sincs róla. Ahol sztárok vannak, ott nincs együttes. És az a játékos, aki érzi, hogy klubjának az ő egyéni tudása számít legtöbbet, képtelen úgy gondolkozni, hogy a „csapat”, hanem mindig arra fog gondolni, hogy „én”. Márpedig a futball kollektív sport, azt individualista módon űzni nem lehet. Az egység meglazulásán kívül egy másik hibában is jelentkezett a rossz ferencvárosi rendszer hatása. Éppen azok a játékosok akiket legerélyesebben kellett volna fegyelmezni, érezvén sztárságukat, szembekerültek játékostársaikkal, sőt szembeszálltak a trénerükkel is. Nem kétséges, hogy a jobb természetű játékosokra sem maradt hatástalan az a tudat, hogy egyesek büntetlenül szembeszállhattak a trénerrel, akinek így nem maradhatott többé elegendő tekintélye — esetleg nagyon helyes — elgondolásainak keresztülvitelére sem. A Hungária tréningrendszerének hibáját nem lehet egész pontosan meghatározni. Nem lehet pedig azért, mert a kék-fehéreknél annyi habozást, kapkodást, megalkuvást láttunk az elmúlt évek folyamán, hogy még rossz rendszerről sem beszélhetünk. Egyszerűen nem volt rendszer s nincs ma sem. Pedig a klub elnöke már meglehetősen rég szabad kezet adott a trénernek, aki azonban — láthatólag — az elnök gondolatait igyekszik kitalálni ahelyett,, hogy erélyes kézzel kényszerítené csapatát a benne lévő értékek teljes odaadására s így olyan eredmények elérésére, amelyek nyilván az elnöknek is minden egyébnél többet érnének. Az Újpestnél egyetlen hibára tudunk rámutatni, azonban ez is elegendő ahhoz, hogy a rendszert teljesen elrontsa. A trénernek nincs teljesen szabad keze, a klub igazgatója is részt vesz a csapat sportbeli irányításában. S a múltak tapasztalatai alapján a tréner nagyon jól tudja, hogy bár nem teheti azt, amit akar, végül ő lesz a felelős az eredménytelenségért. Ahol már javul a tréningrendszer A javulás már 12 év előtt megkezdődött, sajnos, még csak a kisebb profiegyesületeknél és az amatőröknél. A Budai „11”-ben, a Kispestben, a Szegedben és még néhány profi- és amatőrcsapatban a tréner már szabad kézzel vezetheti a játékosokat s így csak tőle függ, milyen eredményt ér el velük s milyen tekintélyt szerez magának. Ahol ennek ellenére sem tapasztalható javulás, ott — mi tagadás —, vagy a tréner rossz, vagy a játékosok nem elég tehetségesek. Ezen azonban már könynyebb segíteni. Csak idő kérdése s az ilyen egyesület bizonyosan megtalálja a megfelelő trénert és játékosokat. A frankfgrendszer A jó tréningrendszer nem képzelhető el másképpen, mint hogy a játékosok egyetlen ember, a tréner keze alá kerülnek. A klub maga — mint fegyelmi hatóság áll a tréner háta mögött. Mit várhatunk a jó tréningrendszertől? 1. Vasfegyelmet a csapatba. 2. Klubhűség fejlesztését a játékosokban. 3. Sportszerűséget. 4. Edzést. (A szó „erősítő” értelmében. Itt közbevetve megjegyezzük, hogy a tréningrendszer körül folyó vitát megindító cikkünkben is így használtuk a Kenyeres-nyilatkozat során az edzés szót, tehát ez ott sem általában a tréninget jelentette.) 5. Helyes taktikát. (Mely sohasem lehet nálunk valami merev stílus kifejezője, hanem eleven, a körülményekhez alkalmazkodó.) 6. Technikai fejlesztést. 7. Kezdők nevelését. Nekünk is az a véleményünk, ami Révész Béláé, aki néhány nappal ezelőtt mondta a Sporthirlap hasábjain: — Minden tréner jó, ha van valami elgondolása s azt keresztülviheti. Eddig rossz volt a tréningrendszer, trénereink sohasem vihették keresztül elgondolásaikat, ha volt is nekik. Nem tudhatjuk tehát, hogyan végeznék dolgukat kedvező körülmények között. Hisszük, hogy még azok a trénerek is, akik ma nem rendelkeznek elegendő tekintéllyel, ha teljhatalmat kapnak kezükbe, képesek lesznek tekintélyt is szerezni maguknak. Mindenesetre, ha a helyes tréningrendszer alfája, a tréner teljhatalma valóság lesz, egyetlen év alatt kiderül, melyik tréner hivatott erre a mesterségre s melyik nem. Most nem tudhatunk semmit... És még egy halk megjegyzés: a csapatösszeállítás is a tréner dolga. Szebenyi Sándor. 6:2... (Hangjáték az MSK kaszinóból) — A Sporthirlap tudósítójától — Na osszon... ajvé, micsoda lap, ez az év is jól kezdődik ... micsoda, már félhét? Egy éve vége van a meccsnek és ezek nem telefonálnak. Nagy győzelem nem igen lehetett ... kontra... aláSzolgája Frischer úr, még nincs eredmény. Zürich? Zürich? A. Valaki kérdezi az eredményt. Te, Ipoly, kérdezd meg a táviratit, vagy jó. 3 várj még. Lehet, hogy a hózivatar, az lehet. Most maga oszt, maga mázlista, hihetetlen tapintatlanság, azt mondják hatkor telefonálnak és még most sem szól a csengő Mi? Na, ne, mondja. Balogh úr írjon fel hetvenötöt. Na, mi lesz azzal az eredménnyel? Abszurdum. Én mondom, abszurdum. Biztos? Hat-kettő. Hatkettő? Röhögnöm kell. Most már tudom, hogy miért nem jelentkeznek Megint Turay rúgta az egyiket. Abszurdum. Négy túragól közül hármat. No, osszon, mire vár ? Hat-kettő... És micsoda örömünnep volt, na, gyerünk. Hát nem áll meg az ember esze? Ezt a csapatot a Rapid a múlt héten 1:1-re verte, mit ezt a csapatot, az nem is volt kombinált, tehát biztos jobb volt, mint ez. Nem lehet Mándival most már én is azt mondom, hogy nem lehet. Hát nem elképesztő, öt perc alatt három gólt beszedni? Képzelheti azt a játékot. Fáradtak. Fáradtak, tehát nem játszhatnak jól. Pihenniük kell. De miért a meccsen pihennek? Az ember esze megáll.. Megtelefonáltak az elnöknek Nizzába. Nagy öröme lehet. Szép kék ég, tengerpart és hat-kettő. Nem, rossz üdülés. És jó újév. Nagyon jó. Röhögnöm kell. Nyolc ember volt rossz? Nyolcat kell kicserélni. Amennyi rossz volt, annyit. Mi még ilyen vereségeket nem kaptunk túrán. Húszezer pengő van abban a csatársorban és tudja mennyit ér? Húsz pengőt! Húszat, uram én mondom húszat! Na osszon kedves Bundi! Ne zavartassa magát. Hallatlan ... ezt nem lehet megszokni, mit csitítja itt az embert? Még ne is káromkodjak? Ne legyen megijedve. Azért még lehetünk bajnokok. Min?? Hogy bajnokok? Na én jövök, van nyolcasa ? Bajnokok ... Mi ez itt? Szilveszteri kabaré? Jön egy partit, Gyuri? Hatkettő ... Épületes ... Négyen is játszhatunk, mindegy. Turay és Cseh... Nincs gól... Ki kezd? Na tegyen ki. Még mindig hamzik kint? Pfuj. Ez az időjárás__ Nincs itt fűtve? Tudja az eredményt? Géza! Egy újságot! Jöjjön, üljünk át! Na mit szól, meg vannak a bankrablók... Ez igen. Szép dolog volt. Ugyan hagyja azt a meccset... A háború és a szerelem fogjai Lukács Pál, Douglas Fairbanks jr. és Leslie Howard a Hadifoglyok című grandiózus Warner - filmben Csütörtöktöl RADIUS Ez az első film, amelyet a világháború fogságban szenvedő férfiairól készítettek