Sporthirlap, 1935. január (26. évfolyam, 1-9. szám)

1935-01-02 / 1. szám

SZERDA, 1935 JANUÁR 2. SPORTHÍRL­AP A szövetségi reform éve után 1935 legyen a futball reformjal Bízzuk a futballt valóban a trénerek kezére! A magyar futball most elmúlt esztendeje legalább a problémák megoldásában eredményesnek volt nevezhető. 1934-ben sikerült tető alá hozni a szövetségi reformot, a bürokratikus igazságszolgáltatás egyszerűsítésével, az országos ta­nács megszüntetésével, az elnöksé­gek létszámapasztásával, az egyik alszövetség (a PLASz) megszün­tetésének elhatározásával s a ve­gyesrendszer bevezetésével. Utóbbi kapcsolatos a nagy bajnoki reform­mal, melynek gyakorlati megvalósí­tása 1935 őszén kezdődik. Az al­­szövetségi bajnokságok fölött folyik majd a Nemzeti Bajnokság, 14 professzionalista és amatőr részt­vevővel. Sikerült megoldani a je­lenlegi professzionalista II. liga problémáját is. A rendszerváltoz­tatásokat az egész vonalon sikerült keresztülvinni, megszüntetni min­den akadályt, mely a magyar fut­ball újabb fejlődését megnehezít­hette, sőt lehetetlenné tehette vol­na. Természtesen ezúttal csak azok­ról az akadályokról beszélünk, ame­lyeknek elhárítása a futballsport­­nak magának is módjában állt, most már magát a fumallt kell fejlesz­teni! Ha most azt hiszik a magyar futball vezérei, hogy minden dolgu­kat elvégezték s elég lesz, ha 1935- ben új körülmények között folytat­ják a régi utat, a tavalyi problé­mák megoldása haszontalan marad. Mert m­iinden eddigi szövetségi és bajnoki reform csak arra volt jó, hogy lehetővé tegye magának a futballsportnak fejlődését. Ezt megindítani és megvalósítani: 1925 első számú futballproblémája. Az új esztendő nagy munkáját szövetség és egyesületek csak együttes erővel végezhetik el. A szövetség ■— a remélhetőleg miha­marább megalakuló sportbizottság útján — a válogatott csapatok he­lyes irányításával, azonkívül mint az egyesületek tekintéllyel bíró ta­nácsadója (akinek tanácsait illik és kell is elfogadni) fontos és hasz­nos munkát folytathat a sport javí­tásában. Persze, minden attól függ, sikerül-e olyan elismert tudású, nagytekintélyű, komoly sportembe­rekből összeállítani ezt a bizottsá­got, hogy működése valóban hasz­nos legyen és illetékességét az egyesületei, vezetői se tagadhassák. Az igazi munka azonban az egyesületekre vár. A futball fej­lesztése kilencven százalékig a já­tékosok helyes nevelésével és irá­nyításával érhető el. (Tíz százalé­kot számítunk a bíráskodás nyu­gateurópai átidomítására.) A já­tékosokkal pedig — nem számítva a válogatottakat a válogatott mér­kőzések idején —­ az egyesületek rendelkeznek. Mind a professzio­nalistákkal, mind az amatőrökkel. Nyilvánvaló tehát, hogy a tulaj­donképpeni f­utballreform megvaló­sítása az egyesületekre vár s ez rendjén levőnek is látszik, hiszen legelsősorban nekik érdekük a magyar futball felerősödése. Fon­tosabb ez nekik, mint akár a szö­vetségnek, akár a játékosoknak. A nevelés és irányítás természe­tesen a tréningeken folyik, íme, ezért annyira fontos a magyar futballtr­éning rendszerének meg­felelő javítára. Minden hiába, amíg az egyesületek tréningjein a játé­kosokat, nem helyes módon nevelik és irányítják. Már 1934 végén si­került ezt a kérdést az érdeklődés homlokterébe állítani. Nemcsak belföldről, külföldről is jelentkez­tek hozzászólások és tagadhatatlan, hogy egyben mindannyian — klub­vezetők, trénerek és sportkritiku­sok — egyetértünk: a jelenlegi magyar tréningrendszer rossz. Bármi volt ennek oka, célunk nem lehet egyéb, mint a rossz tréning­rendszer megjavítása: miért rossz a rend­szer a n­gyegyesü­­letekben? Játékosanyagunk javarésze a nagyegyesületek csapataiban spor­tol. Bár az utóbbi időben — ör­vendetes jelenség — a kisebb egyesületekben is több és több igazi értéket fedezhettünk fel, számszerűen mégis a nagyegyesü­letekben találjuk a legtöbb klasz­­szisjátékost. Hát csak természetes, hogy elsősorban ezeket akarjuk helyes irányba haladva látni. A Ferencvárosban —­ vélemé­nyünk szerint — az a főhiba, hogy mindent játékosaik egyéni képességeire alapítottak. Érezték ezt természetesen a játékosok is, így azután néhány rövid év alatt a csapat széthullt egyes jó (és ke­vésbé jó) játékosokra. Szeretnék, ha ezt senki sem magyarázná fél­re. Eszünk ágában sincs „megrá­galmazni” a ferencvárosi játéko­sokat. Nem ismeri az emberi ter­mészetet, aki azt hiszi, hogy a sztáregyüttes megvalósítható va­lami. Szó sincs róla. Ahol sztárok vannak, ott nincs együttes. És az a játékos, aki érzi, hogy klubjá­nak az ő egyéni tudása számít leg­többet, képtelen úgy gondolkozni, hogy a „csapat”, hanem mindig arra fog gondolni, hogy „én”. Márpedig a futball kollektív sport, azt individualista módon űzni nem lehet. Az egység meglazulásán kí­vül egy másik hibában is jelent­kezett a rossz ferencvárosi rend­szer hatása. Éppen azok a játéko­sok akiket legerélyesebben kellett volna fegyelmezni, érezvén sztár­­ságukat, szembekerültek játékos­társaikkal, sőt szembeszálltak a trénerükkel is. Nem kétséges, hogy a jobb természetű játéko­sokra sem maradt hatástalan az a tudat, hogy egyesek büntetlenül szembeszállhattak a trénerrel, aki­nek így nem maradhatott többé elegendő tekintélye — esetleg na­gyon helyes — elgondolásainak keresztülvitelére sem. A Hungária tréningrendszeré­nek hibáját nem lehet egész pon­tosan meghatározni. Nem lehet pedig azért, mert a kék-fehéreknél annyi habozást, kapkodást, megal­kuvást láttunk az elmúlt évek fo­lyamán, hogy még rossz rendszer­ről sem beszélhetünk. Egyszerűen nem volt rendszer s nincs ma sem. Pedig a klub elnöke már meglehe­tősen rég szabad kezet adott a tré­nernek, aki azonban — láthatólag — az elnök gondolatait igyekszik kitalálni ahelyett,, hogy erélyes kézzel kényszerítené csapatát a benne lévő értékek teljes odaadá­sára s így olyan eredmények el­érésére, amelyek nyilván az elnök­nek is minden egyébnél többet ér­nének. Az Újpestnél egyetlen hibára tudunk rámutatni, azonban ez is elegendő ahhoz, hogy a rendszert teljesen elrontsa. A trénernek nincs teljesen szabad keze, a klub igazgatója is részt vesz a csapat sportbeli irányításában. S a múl­tak tapasztalatai alapján a tréner nagyon jól tudja, hogy bár nem teheti azt, amit akar, végül ő lesz a felelős az eredménytelenségért. Ahol már javul a tréningrendszer A javulás már 1­2 év előtt megkezdődött, sajnos, még csak a kisebb profiegyesületeknél és az amatőröknél. A Budai „11”-ben, a Kispestben, a Szegedben és még néhány profi- és amatőrcsapatban a tréner már szabad kézzel vezet­heti a játékosokat s így csak től­e függ, milyen eredményt ér el velük s milyen tekintélyt szerez magá­nak. Ahol ennek ellenére sem tapasztalható javulás, ott — mi tagadás —, vagy a tréner rossz, vagy a játékosok nem elég tehet­ségesek. Ezen azonban már köny­­nyebb segíteni. Csak idő kérdése s az ilyen egyesület bizonyosan meg­találja a megfelelő trénert és játékosokat. A­­ frank­fgrendszer A jó tréningrendszer nem kép­zelhető el másképpen, mint hogy a játékosok egyetlen ember, a tréner keze alá kerülnek. A klub maga — mint fegyelmi hatóság áll a tréner háta mögött. Mit várhatunk a jó tréning­rendszertől? 1. Vasfegyelmet a csapatba. 2. Klubhűség fejlesztését a játékosok­ban. 3. Sportszerűséget. 4. Edzést. (A szó „erősítő” értelmében. Itt közbevetve megjegyezzük, hogy a tréningrendszer körül folyó vitát megindító cikkünkben is így hasz­náltuk a Kenyeres-nyilatkozat so­rán az edzés szót, tehát ez ott sem általában a tréninget jelentette.) 5. Helyes taktikát. (Mely sohasem lehet nálunk valami merev stílus kifejezője, hanem eleven, a körül­ményekhez alkalmazkodó.) 6. Tech­nikai fejlesztést. 7. Kezdők nevelé­sét. Nekünk is az a véleményünk, ami Révész Béláé, aki néhány nap­pal ezelőtt mondta a Sporthirlap hasábjain: — Minden tréner jó, ha van valami elgondolása s azt keresztül­­viheti. Eddig rossz volt a tréning­­rendszer, trénereink sohasem vihették keresztül elgondolásaikat, ha volt is nekik. Nem tudhatjuk tehát, hogyan végeznék dolgukat kedvező körülmények között. Hisszük, hogy még azok a trénerek is, akik ma nem rendelkeznek elegendő tekintéllyel, ha teljhatal­mat kapnak kezükbe, képesek lesz­nek tekintélyt is szerezni maguk­nak. Mindenesetre, ha a helyes tréningrendszer alfája, a tréner teljhatalma valóság lesz, egyetlen év alatt kiderül, mely­ik tréner hivatott erre a mesterségre s melyik nem. Most nem tudhatunk semmit... És még egy halk megjegyzés: a csapatösszeállítás is a tréner dolga. Szebenyi Sándor. 6:2... (Hangjáték az MSK kaszinóból) — A Sporthirlap tudósítójától — Na osszon... ajvé, micsoda lap, ez az év is jól kezdődik ... micsoda, már félhét? Egy éve vége van a meccsnek és ezek nem telefonál­nak. Nagy győzelem nem igen le­hetett ... kontra... aláSzolgája Frischer úr, még nincs eredmény. Zürich? Zürich? A. Valaki kér­dezi az eredményt. Te, Ipoly, kér­dezd meg a táviratit, vagy jó. 3 várj még. Lehet, hogy a hóziva­tar, az lehet. Most maga oszt, maga mázlista, hihetetlen tapintatlan­ság, azt mondják hatkor telefonál­nak és még most sem szól a csen­gő Mi? Na, ne, mondja. Balogh úr írjon fel hetvenötöt. Na, mi lesz azzal az eredménnyel? Abszurdum. Én mondom, ab­szurdum. Biztos? Hat-kettő. Hat­­kettő? Röhögnöm kell. Most már tudom, hogy miért nem jelentkez­nek Megint Turay rúgta az egyi­ket. Abszurdum. Négy túra­gól közül hármat. No, osszon, mire vár ? Hat-kettő... És micsoda örömünnep volt, na, gyerünk. Hát nem áll meg az ember esze? Ezt a csapatot a Rapid a múlt hé­ten 1:1-re verte, mit ezt a csapa­tot, az nem is volt kombinált, te­hát biztos jobb volt, mint ez. Nem lehet Mándival most már én is azt mondom, hogy nem lehet. Hát nem elképesztő, öt perc alatt há­rom gólt beszedni? Képzelheti azt a játékot. Fáradtak. Fáradtak, tehát nem játszhatnak jól. Pihenniük kell. De miért a meccsen pihennek? Az ember esze megáll.. Megtelefonáltak az elnöknek Nizzába. Nagy öröme lehet. Szép kék ég, tengerpart és hat-kettő. Nem, rossz üdülés. És jó újév. Nagyon jó. Röhögnöm kell. Nyolc ember volt rossz? Nyol­cat kell kicserélni. Amennyi rossz volt, annyit. Mi még ilyen veresé­geket nem kaptunk túrán. Húszezer pengő van abban a csatársorban és tudja mennyit ér? Húsz pengőt! Húszat, uram én mondom húszat! Na osszon ked­ves Bundi! Ne zavartassa magát. Hallatlan ... ezt nem lehet meg­szokni, mit csitítja itt az embert? Még ne is káromkodjak? Ne legyen megijedve. Azért még lehetünk bajnokok. Min­?? Hogy bajnokok? Na én jövök, van nyolcasa ? Bajnokok ... Mi ez itt? Szilveszteri kabaré? Jön egy partit, Gyuri? Hat­­kettő ... Épületes ... Négyen is játszhatunk, mindegy. Turay és Cseh... Nincs gól... Ki kezd? Na tegyen ki. Még mindig hamzik kint? Pfuj. Ez az időjárás__ Nincs itt fűt­ve? Tudja az eredményt? Géza! Egy újságot! Jöjjön, üljünk át! Na mit szól, meg vannak a bankrablók... Ez igen. Szép do­log volt. Ugyan hagyja azt a meccset... A háború és a szerelem fogjai Luk­ács Pál, Douglas Fairbanks jr. és Leslie Howard a Hadifoglyok című grandiózus W­arner - filmb­en Csütörtöktöl RADIUS Ez az első film, amelyet a világháború fogságban szenvedő férfiairól készítettek

Next