Sporthirlap, 1935. március (26. évfolyam, 18-26. szám)

1935-03-02 / 18. szám

2 Nem öröm Olasz­országban 99 tisz­teletbeli bíró rám­nak tenni Nem folynak simán a mérkő­zések Olaszországban sem — A Sporthírlap tudósítójától — Róma, február 27. Megint elhibáztak 2 tizenegyest az olasz bajnoki meccseken és mind a kettő a meccs sorsát dön­tötte el. 1:0-ra vezetett a Bolog­na Torinóban s alig pár perc­ a befejezés előtt tizenegyest ítélt a bíró ellene. Zanello, a Torino válogatott játékosa lőtte a mel­léje. Nagyon csúnya mérkőzés volt, tele durvaságokkal és a mérkőzés után összevere­kedtek a felek. A bírónak nagy része volt ben­ne, hogy a játék ennyire elfajult, ami meglepő, hiszen az olasz bírótestület rendkívül szigorúan kezeli a bírákat s akik botrányok előidézői voltak, azokat minden évben nagy számmal nevezi ki ő tiszteletbeli bírókká, ami azt jelenti, hogy meccseket é­s újabb gólt lőtt, az idő is letelt, de a bíró hosszabbított és kéz miatt szabadrúgást adott a Brescia ellen a tizenhatosról. Bodini rúgta, a bomba feltartózhatatlanul röpült a gólba, de a bíró eközben a meccs végét jelezte és a gólt nem adta meg. Brescia győzött 2:1-re és a közön­ség zajosan éltette a bírót. Újabb pontokat szereztek Tóth és Csapkay csapatai, a Triestina és a Palermo, szépen haladnak felfelé a tabellán s nagy részük van benne, hogy a lapok nem folytatják már a táma­dásaikat a külföldi trénerek ellen. Keveházi V. Miklós. többé nem vezethetnek. A nálunk is jól ismert nemzetközi bíró, Carraro például alig 30 éves korában került nyuga­lomba. Túlfűtött a hangulat minden egyes mérkőzésen, jobban, mint bármikor az előző években. Az oka talán az, hogy az idén 2 csapatnak, a Fiorentiná­­nak és az Ambrosianának nagyon komoly esélye van, hogy elhódítsa a Juventus elől a bajnokságot, legalább 6 csapat számíthat a negyedik helyre, mely a Közép­­európa Kupa-mérkőzéseken való részvételt jelenti, ezenkívül négy csapat juthat az utolsó előtti helyre is, ami a kiesést jelenti. Minden pont fontos... Az olasz szövetség rend­kívül szigorú, nem tart ki­hallgatásokat, mint nólunk, csupán a bíró és a kiküldött ellenőrző jelentése alap­ján hozza meg a nekünk el sem képzelhető súlyos ítéleteket. A másik tizengyes a Fioren­­tina—Milán meccsen történt. A Fiorentina hosszú idő óta most állt ki újra kompletten, de soha még ilyen rosszul nem játszott. Amikor a bíró a tizenegyest meg­ítélte ellene, már mindenki bele­nyugodott, hogy a vereséget se ke­rülheti el. És Arcari, a­­ Milán biztos lábú tizenegyes rúgója el­hibázta a kitűnő gólszerző alkalmat. Ezzel a Milán nemcsak hogy nem nyerte meg a meccset, de el is vesz­tette, mert nem sokkal később a Fiorentina egy igazi szerencsegól­­lal a győzelmet is megszerezhette. 5:1-re kapott ki a Livorno Milánóban az Ambrosianától. Múlt évben a Livorno a nagycsa­patok közé tartozott, Lelovich volt a trénere, az idén azonban Meisl ajánlatára egy osztrák trénert vet­tek s vele annyira lecsúszott a csa­pat, hogy nehezen fogja már a ki­esést elkerülni. Érdekes eset volt Bresciá­­ban is. Hlavay csapata szerezte meg a ve­zetést, amikor rálőtt labdáért 11-est ítélt a bíró ellene. Guaita, a Roma centercsatája rúgta s máris megvolt a kiegyenlítés. Elképzel­hetjük, mit vitt végbe a közönség. Csakhamar azonban a Brescia Megjött a soroksáriak hangja — A Sporthírlap tudósítójától — A kora délutáni órákban, mikor a játékosok még csak az öltözőben gyülekeznek, nagy kiabálás hallat­szik a soroksári pálya egyik zugá­ból: hangpróbát tartanak a szur­kolók. Ez is jellemző arra, milyen hatást gyakorolt és mennyire fel­rázta a soroksári közönséget a csapatnak a Ferencváros ellen elért eredménye. Az öltözőben, mint jó csapat­­kapitányhoz­ illik, Dudás az első s míg a többiek megérkeznek, első kocsmárosélményeivel szórakoztat­ja a jelenlevőket. Lassan benépesül az öltöző és négy órakor már pályán van az egész társaság. A szokásos kondíciógyakorlatokat vég­zik el, majd Negyedy tréner lelki tréningjével­­fejeződik be a tréning­. — Vasárnap győzni kell, — mondja Negyedy----különben el­vesz az elmúlt vasárnap szerzett nagy pontnak a jelentősége. A­­ vezetőség , a változatlan csa­pat egyébként nagy bizakodással tekint a mérkőzés elé, nagyon meg vannak elégedve a bíróküldés­­sel és most már csak az esőtől fél­nek. Ha ez is elmarad, nagy közön­séget várnak és­­ azt se bánják, ha a Budai zöld-fehér dresszben játszik, hiszen annak már nincs olyan nagy hatása a soroksáriak­ra, mint eddig volt. KAPUSOK, LEHET JELENT­KEZNI! Az Erzsébet FC tegnap délutáni tréningjén kapus­-sorozást tartotta meg után a csapat múlt vasárnapi gyen­ge teljesítményét főleg. Bereczky ka­pus rossz védésének tulajdonítják. Egyelőre nem találtak megfelelő já­tékost, így vasárnap még Bereczky véd, de a következő meccsre már mindenképpen új kapussal állnak ki. MA ESTE 7 ÓRAKOR kezdődik az országos elnöki­­ tanács második ülése. A napirenden csak 7 pont szerepel, de... A 4. pont (az orsz. reformbizottság javaslatai) hét­­alpontéból áll, az 5. pont (a 9. számú orsz. egyesbíró javaslatai) 9 különböző javaslatot tartalmaz, a 6. pont (a 10. számú orsz. egyesbíró ja­­­vaslatai) 5 javaslatot hoz és végül a 7. pontnak (a 11. számú orsz. egyes­bíró javaslatai) 21 része van­ . . . Szóval a 7 napirendi pontot aligha intézhetik el egy-két óra alatt. Je­lentéseket kell tudomásul venni, dön­teni az Ózdi VTK fellebbezéséről, a Nemzeti Bajnokság szabályzatáról, régi szabályokat kell módosítani, újakat megvitatni, amatőr játékosok váltságdíját szabályozni, fúziókat jó­váhagyni, négy klubot törölni, tudo­másul venni, hogy öt klub beszün­tette működését, viszont 11 klubot felvenni a tagegyesületek közé. Rá­adás: a túrareform. SPORTHIRLAP SZOMBAT, 1935 MÁRCIUS 2. A Somogyban újra játszik Galambos — A Sporthírlap tudósítójától — Kaposvár, március 1. A Somogy csütörtöki igen rosszul sikerült tréningje után nagyon nyo­mott hangulat uralkodik a városban. Az optimisták szinte kihaltak, senki sem bízik már a csapat vasárnapi jó szereplésében. A vezetőség azonban még nem ad­ta fel a­ harcot, reméli, hogy vasár­nap mégis sikerül pontot szerezni, sőt erősítésekre is gondolnak. (A rossz nyelvek szerint a Somogy csak akkor maradhat benn az első ligá­ban, ha minden győzelmét kétszere­sen, A po­­ttal jutalmazzák.) Az Attila azon kérését, miszerint a vasárnapi mérkőzést korábban FUTBALL beszerzés előtt kérjen árajánlatot és árjegyzéke Macher Rezső és Társátó­l, Vácr-n. 28 Tel.: 894 s ’ - ' J kezdték, hogy még a délután folya­mán visszautazhassanak, azért nem tudták teljesíteni, mert a plakátokat már kinyomatták, megkérték a rend­őrségi engedélyt és előmeccsnek le­kötötték a PAGO RTSE mérkőzést. Az összeállítás nagyjában válto­zatlan, érdekessége az, hogy Galam­bost újra beállították a csapatba. .. Két másodosztályú csapat az Angol Kupa mai elődöntőiben — A Sporthírlap tudósítójától — Ma délután játszák az Angol Kupa hatodik fordulóját. Itt már csak 8 csapat vesz részt, köztük 2 másodosztályú,­­ a Burnley és a Bolton Wan­­derers. A csoportosítás a következő: Everton—Bolton Wanderers, Westbromwich, Almion—Preston North End, Sheffield Wednesday—Arsenal, , Burnley—Blackburn Rovers. Ezeken a kupameccseken a sa­ját pálya előnye sokat számít, de mégis azt hisszük, hogy a Sheffield és a Burnley vesztes­ként hagyja majd el a pályát. A Everton és az Arsenal győzelme nagyon valószínű, már amennyire az angol kupa­­m­eccseken lehet valószínűségről beszélni. A szakértők­­ szerint a döntőbe is valószínűleg ez a­ két csapat fog bekerülni. Mind a nyolc csapat volt már kupagyőztes, legtöbbször a Blackburn Rovers, hatszor. Háromszor a Bolton Wanderers és a West Bromwich Albion, kétszer az Everton és a Sheffield Wednesday és egyszer­egyszer az Arsenal­, a Burnley és a Preston North End. Kupát és bajnokságot ugyan­azon évben eddig csak két csapat nyert. 1889-ben a Preston North End és 1897-ben az Aston Villa. Si­kerülni fog-e az idén az Arzenal­nak? Lehet, de az Everton a baj­noki mérkőzései rovására ezután minden erejével a kupára fek­szik. MEGALAKULT A BSZKRT­­* KÖZÉP IS Vasárnap kezdi meg a műkö­dését. Ez a Közép azonban nem az állóhelyről, hanem a tribün­ről fogja buzdítani kedvenc csa­patát. A DÉLNYUGATI ALSZÖVETSÉG vasárnapi műsora: I. osztály: Pécs: PVSK—TSE (Adorján). Pécsbányatelep: DPAC— NZTE (Krebsz). Kaposvár: KTSE— PAC (Klemann). Nagykanizsa: NTE —KPAC (Rosenfeld E.). Simontor­­nya: SBTC—PEAC (Csik). Nagymá­­nyok: NSE—DVAC (Fleischer). II. osztály. Pécs: PVSK II.—PEAC II. (Kemény). PSC—PÁC II. (Ko­vács P.). Komló: KSE—DVAC II. (Fürst). Sellye: STC—MMTE (Vi­lágosi). Németboly: NSE—Zsolnai SE (Pazaurek). A Sporthírlap levelesládájából Válaszol a Fradi-közép az újpesti kö­zépnek Kaptuk az alábbi levelet: Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Lapjuk szerdai számában olvas­va a lila-közép kapitányának nyi­latkozatát, tisztelettel kérem, szí­veskedjék nb. lapjában helyet szo­rítani a következő pár sornak: Meglepetéssel olvasom a­ cikkből, hogy a „Fradi-közép vizet öntött a Lila-közép nyaka közé.’” Ez nem igaz és már azért sem lehetséges, mert mi a mérkőzésekre csak zászlót szoktunk vinni és nem vödör vizeket. Hogy hogyan került a víz a nya­kuk közé, ezt mi nem tudjuk. A Fradi-középből semmi esetre nem. A játékosokat sem bántjuk ok nélkül, csak Avar provokálta ki azt sportszerűtlen játékával, állandó reklamálásával és a közönség felé való „Oláh-féle” mozdulatok mu­tatásával. A saját játékosunkat is el­ítéljük, ha nem úgy visel­kedik a pályán, mint ahogy ezt a zöld-fehér szín meg­követeli. Sajnos, vasárnap a Ferencváros egyik játékosa is elkövetett olyan sportszerűtlenséget, amit szintén nem hagytunk szó nélkül. Az pedig felháborító ráfogás, hogy a lila-közép zászlóját mi le­köpködtük. Fradi-közép tag ilyen alávaló dolgot nem tesz. Természetesen azt egy meccsen sem tudjuk meggátolni, hogy ne jöjjenek közénk olyan eletek, akik nincsenek tisztában a szurkoló kö­telességével. Ami pedig a lila-közép magatar­tását illeti velünk szemben, nekünk is vannak kellemetlen tapasztala­taink a közemúltból is, mert a mi zászlónkat is kigúnyolták és meg­dobálták már az újpesti pályán, de mi azt nem fogtuk rá a lila-kö­zépre. Tisztelettel kérem ezen a helyen igen tisztelt Gyuricza urat, jöjjön el egyszer közénk egy mérkőzésen, meg fogja látni, hogy a Ferencváros-közép tény­leges tagjai tudják a köte­lességüket, mert megtanulták a szurkolást és az ellenfél megbecsülését felejthe­tetlen kapitányuktól, Radványi Páltól. Fenti sorok közléséért fogadja igen tisztelt Szerkesztő Úr hálás köszönetemet és vagyok a Ferenc­­város-közép nevében tisztelő híve Horváth Sándor h. kapitány. ! Prci­ tehet ci­­cáskodást oll­­hagyni! Szenvedély? Mánia? — A Sporthírlap tudósítójától — A futballbíró szerdán megnézi, hogy a Pasaréti-útra küldték-e le, vagy a Ceglédi-útra, vasárnap délben sietteti a nejét, hogy süsse már azt a rántott borjút, mert elkésik a meccsről, a rántott borját bekapja, a sült tésztát a lépcsőházban meg­eszi, felpréseli magát a villamosra és pontban 1 órakor megérkezik a végállomásra, ahonnan már félóra alatt eléri a pályát s ezzel a mérkő­zést, melyet vezetnie kell. A bíró jót-fut a sárban, téved jobbra, téved balra és boldog,­­ha megúszta a meccset. A meccs vé­gén (miként közben is) rajong a nép, sőt egyesek sértéseket rajon­ganak, de a bíró ehhez már edzve van. A bírók alkalmazkodnak a kor­hoz, fejlődnek. Valamikor régen ordítá a közönség, hogy „pfuj bírói”. Ez az idők folya­mán kopottá vált s a közönség rá­tért a hosszabb ideig tartó és állan­dóbb zajongásra. Ugyanekkor a já­tékosok már meg-megrázogatták a bírók karját, vagy ráncigálták a kabátjukat.. Mikor a bírók már eh­hez is hozzáedződtek, akkor a közön­ség megszervezte a sértéseket és kó­rusban kiabált. De a fejlődés nem áll meg. Egy játékos, névszerint Pocher Ernő, újat produkált. Hasbarúgta a bírót, névszerint Rubint Lajost. A rúgás hason, névszerint ■ solar ple­­xus­on találta Rubint Lajost, ő el­ájult. Szerdán aztán Pochert örökre eltiltották. Sima ügy, de azért érde­kes lenne meghallgatni a bírót. * Rubint Lajos erős, magas fiatal­ember. Családi állapota nős, kora úgy 30 körül, íróasztalánál ülünk és kérdezgetün­k: — Már jobban van? Mosolyog. — Hogyne. Csak egy félóráig tartott. — Mesélje el részletesen . .. •— Egyszerű eset volt. Én azt mondtam, hogy nem. Kendsz, né­hány játékos azt mondta, hogy hendsz. Helyükre küldtem őket, mind helyre ment, csak Poeher nem. Még egyszer felszólítottam. Erre rámordított, hogy „nem me­gyek” és a következő pillanatban térden rúgott. Lehajoltam meg­nézni, hogy megvan-e még a tér­dem, ebben a pillanatban hasba­­rúgott. Aztán magamhoz tértem. Félóra múlva. — Bíráskodik továbbra is? — A hét elején azt mondtam magamban: nem. De most elsőligás meccsre vagyok kiküldve ... Nem lehet azt kérem abbahagyni. — Hát mondja, miért ragasz­kodik úgy a bíráskodáshoz? — Nem tudom. Jól esik. Szen­vedély. Mária. Vagy mi a fene ... — Ha maga ítélt volna, örökre eltiltotta volna? — El. Már csak azért is, mert azt állította rólam, hogy lecsirke­­fogóztam. Ezzel védekezett. — És mit szólt az esethez a ked­ves felesége? — Semmit. Én megmondtam neki vőlegény koromban: futball­­bíró vagyok, legyen elkészülve min­­deb­re__ Elbúcsúzunk anélkül, hogy a rej­tély nyitjára jönnénk: miért bírás­kodik a bíró? Miért, amikor szidják, csepülik, fárad, izzad, amatőr és mindemellé még hasbarúgják. Test­edzés? Ugggyan! Tornázni is lehet, van még más, kevésbé veszélytelen sport is. Hatalmi vágy? Nem lehet. Amikor a bírót a patakba dobják, nem lehet büszke arra, hogy huszon­két embernek parancsol. Hát akkor miért ? Kedves publikum! Ne szidd a bí­rót!! Ne szidd! Ő tudja, hogy téved, hogy­ nem jól ítél. Ő tudja, hogy nem jól vezeti a meccset. De mit csinál­jon szegény, ha nem tudja abba­hagyni ...

Next