Sporthirlap, 1935. június (26. évfolyam, 43-51. szám)

1935-06-01 / 43. szám

­ A modern futball felé... Nem véletlen, hogy az Újpest a bajnok, mert általában az a csapat nyeri a bajnokságot, amelyik a legke­vesebb gólt kapta . A Sporthírlap tudósítójától " Holnap játszik csapataink utol­só bajnoki mérkőzéseiket. A helye­zésekben lényeges változás már nem történhetik. Elől vannak a nagycsapatok, amelyeknek több a nagyklasszisú játékosa, alul a sze­rényebb képességűek és középen helyezkednek el közülük azok, ame­lyeket jobban vezetnek, jobban összetartanak, így az a múltban is, bajnokságot nem nyerhetett­­ más, mint az MTK vagy az FTC, majd a profiéra alatt , a hozzájuk felcsatlakozott Újpest. Minden évben volt, egy csapat, amelyiknek véletlenül kifutott, meg is előzött egy-egy nagycsapatot, mint például a MAC, a Kispest, a Vasas, a Bocskai, de bajnokságot nyerni egyiknek sem volt ereje. Bármiképpen változtassák is a szabályokat, bármilyen szisztémá­val játsszanak is a csapatok, an­nak csak egy-egy mérkőzésre lehet hatása, végeredményben az átlagos teljesítmény dönt, amely ák­nál nagyobb, mennél job­ban ismerik fel a vezetők a játéko­sok jó tulajdonságait, azaz men­nél jobban teszik őket haszossá az egységes munkában. Ha összehasonlítjuk a bajnoki táblázatunkat a külföldiekkel, azt találjuk, hogy Ausztriát kivéve, mindenütt azok a csapatok nyernek bajnokságot, amelyek a leg­kevesebb gólt kapják. Ez érthető is. Mert a sok gól nem azt jelenti,­hogy minden meccsen sokat rúgunk, hanem azt, hogy el­kaptuk valamelyik ellenfelünket és hatot, nyolcat rámolhattunk be. Nagycsapat a sok gólt nem egy meccsen kapja be és ha mégis sok gól terheli a kapuját, az körül­belül azt jelenti, hogy minden meccsén beszed néhányat. Nagyon rossz taktika tehát, ha mindent a csatársorokra alapozunk, különösen akkor, amikor a csatár­­sorban gyenge pontok vannak, még inkább akkor, amikor a szezon vé­géig sem találjuk meg a megfelelő összeállítást. — Mi nem védekezhetünk — mondják — nálunk tradíció a jó csatárjáték, nekünk gólokat kell rúgnunk, hogy győzzünk. Ha hat gólt rúgunk, nem baj, hogy akár négyet is bekapunk. Az ilyen felfogás mellett törté­nik azután, hogy a védelem hallat­lanul könnyelmű, a hátvédek stop­polnak, passzolgatnak, dribliznek, a fedezetek még ráv­szik a labdát a csatárok nyakára. Az ilyen el­hibázott játéktaktika különösen megbosszuja magát akkor, amikor valamelyik törzsjátékos hiányzik, vagy sportszerűtlen életmód miatt rossz kondícióban áll ki. Ilyenkor sokat nyerne a csapat, ha megtaní­tották volna arra is, hogy hogyan kell védekezve is meccset nyerni. A Juventus, az Ambrosiana, az Arsenal ragyogó tudású, világhírű csatáraival támad, ha támadhat és rúg gólokat, de körörőszakatítáig védekezik, mert azt is tud, ha kell és ezzel visz győzelemre olyan meccseket, amelyeket a Ferncváros vagy a Hungária , a Budai „11”, az Attila vagy a Soroksár ellen — elveszít. Nem véletlen tehát, hogy az Újpest nyeri a magyar baj­nokságot. Oly játékszisztémát tanít, mellyel lehetőleg elkerüli a meglepetéseket nem szégyelli lefogni az ellenfél veszélyes játékosait, nem szipor­kázik tüzijátékszerű csatár játékkal, hanem küzd és kiharcol minden egyes győzelmet. — Hogy jutott idáig a csapat? — tesszük fel a kérdést. Mármint odáig, hogy az osztályozó Damok­­les­ kardja a feje fölé kerüljön. Egyszerre tizen is válaszolni akarnak. — Ez volt fennállásunk óta a legszerencsétlenebb évadunk — mondja Lucz. — A szurkolók egy része csak a játékosokat okolja a történtekért? — mondja Kármán. — Pedig ez igazságtalanság. Annyi balszeren­cse ért bennünket a szezonban, hogy elég lett volna a kieséshez is... És mindenki panaszkodik bal­­szerencsére, bírákra... — De mi is hibásak voltunk — vallja be Tompa. — A Somogy­­meccset elpilinckáztuk, pedig ha azt megnyerjük, ma nem lennének gondjaink... — És mindaz, amit a fiúk itt felpanaszolnak, nem üres mentség — jelenti ki Komor igazgató. — Utána lehet nézni a lapokban. A mi idei szezonunk talán a legsze­rencsétlenebb szezon volt, amelyet magyar csapat valaha végigkínló­dott. A panaszáradat csak akkor ér véget, amikor a jövőről, a vasár­napi Phöbus-meccsről kezdünk be­szélni. Ezzel a meccsel szemben határo­zott optimizmussal áll a balsors­­üldözte csapat. — Nem szabad kikapnunk a Phöbustól! — mondják valameny­­nyien. — A balszerencsesorozat­nak egyszer már véget kell érnie! — Bizony kérem — mondja Ko­mor igazgató —, ez még nem volt Óbudán. Ha hatodik volt a csapat, már magunk is zúgolódtunk... Még csak eszünkbe sem jutott, hogy va­laha az osztályozó réme fenyeget­het bennünket... — Mi történnék, ha osztályozó­­ra kerülnének és azt is elveszte­nék? — Ezen nem is gondolkoztam még, olyan biztosra veszem, hogy nem kerül rá a sor! így gondolkoznak Óbudán. Mert hiába volt szörnyen balszerencsés az egész idény, ha vasárnap győz a kerület, a „Magyarország leg­­pecesebb csapata” címet bélyeg- és illetékmentesen átveszi — az Attila... fste 2 ­ „Nem fogunk osztályozó! Játszani — mondják Óbudán, ahol erélye­sen tiltakoznak a lefekvési vádak ellen — !A Sporthírlap tudósítójától — Könnyű májusi szél ver fehér habcsipkét a Duna zöld selymére (Strauss János nyilván színvak volt, hogy kéknek nevezte), kis fehér hajók köhögnek hektikusan, valahonnan sramlizene hangzik fá­tyolosan („ott fenn van egy kis heuriger”), a kopottpázsitú par­ton szerelmespárok vitorláznak, ön­feledten, boldogan, mintha nena is lenne osztályozó, meg második liga­ a világon. De kőhajításnyira a Du­naparttól van egy zöld palánk és azon belül egyébre se gondol egy tucat futballdresszes fiú. Óbudán vagyunk, a Nagyszom­bat­ utcában. Ha az ember lebukfencezik a lej­tős bejárón és bemegy a III. Ke­rület öltözőjébe és keresi a tompa kétségbeesést,, csak a­­ Tompát találja meg. Kétségbeesésről szó sincs. A csapat jókedvűen vetkőzik n­eki az edzésnek.­­— Nem fogunk osztályozót ját­szani! — ez a közhangulat. _ — Nemsokára ötvenéves fennállását ünnepli az anyaegyesületünk. Nem szervírozhatjuk neki jubiláns ajándékul a második ligát! — Mi van a lefekvési vádakkal? — kérdezzük egyenesen. Óriási, egyhangú felháborodás. — Lefekvés? — mondja Lucz, a csapat edzője és legöregebb játéko­sa. — Valóságos transzban játszot­tam végig azt a meccset, olyan ide­ges voltam. Szeretném, ha ott ját­szott volna a helyemben az, aki le­fekvésről beszél... Fenyvesi magából kikelve kia­bálja: — Még nem játszottunk 30 má­sodperce vasárnap, , a B-közép kó­rusban kurjogatta, hogy a Budai lefekszik a kerületnek, így szület­nek a lefekvési vádak... — Beszélhetnek, amit akarnak — mondja Komor igazgató. —A mi lelkiismeretünk tiszta­. SPORTHIRLAP SZOMBAT, 1935 JÚNIUS 1.­1 Ellenőrök a Középeurópa Kupa-meccse­­ken, de csak — Újpesten, Szege­den, Kladnóban és Pilsenben! — A Sporthírlap tudósítójától — A bécsi Középeurópa Kupa-kon­ferenciáról hazaérkezett Kenyeres Árpád, az MLSz főtitkára közli, hogy a Középeurópa Kupa-bizott­ság — négy Középeurópa Kupa­meccsre kupabizottsági ellenőrt de­legált! A négy „ ellenőrzött város” — Újpest, Szeged, Pilsen és Klad­­no. — Mi vezette a bizottságot erre az elhatározásra? — kérdezzük Ke­nyerest. — Három szempont. Elsősorban odamennek ellenőrök, ahol eleddig még nem játszottak Középeurópa Kupa-mérkőzést. Másodszor: az előreláthatólag kemény, erős játé­kot hozó mérkőzésekre megy el­lenőr és harmadszor: szempont a bírák megfigyelése is. Először kü­lönben úgy volt, hogy minden meccsre megy ellenőr, erről azon­ban már csak a megfelelő emberek hiánya miatt is le kellett mondani, így aztán csak oda küldenek ellen­őrt, ahol valamilyen okból nem lát­szik biztosnak a zavartalan lefo­lyás. Ezek az ellenőrdelegálások azonban csak az első fordulóra vonatkoznak, a 23-i forduló felől csak később dönt majd a bizottság. A kiküldött ellenőrök a követke­zők: Viktória Pilsen—Ambrosiana vagy Juventus Pilsenben: Gere dr., a bécsi alszövetség elnöke. Zsidenkce—Rapid Brünnben: Ke­nyeres Árpád, az MLSz főtitkára. Szeged FC—Sparta Szegeden: Fickers dr.,­ az osztrák szövetség alelnöke. Újpest—Fiorentina Új­pesten.­ Petru, a CsAE főtitkára. ­ Az ötvenéves UTE 20 perce a magyar rádió műsorán Langfelder Ferenc rádióelő­adásban ismertette az UTE történetét — A Sporthirlan tudósítóidtól­­— ...9.50. A Mária Terézia 1. honvéd gyalogezred zenekara. Vezényel Figedy-Fichtner Sán­dor. Közben 10.10: „Újpest baj­noksága és az ötvenéves UTE.” Langfelder Ferenc előadása... (A rádió csütörtök esti műsorá­ból.) A HANGHÁZ ELŐCSARNO­KÁBAN vagyunk. Gyarmathy Sándor rendező végigsiet a piros szőnyeggel halkított folyosón, néz, figyel, utasításokat osztogat, je­lentést hallgat. — A műsor öt perccel túlment. Rövidítsük a híreket? — Igen. Be kell hozni a késést, felolvasás van...* A „FELOLVASÁS” LANG­FELDER FENEC ELŐADÁSA. Az előadó még nincs itt, korán van még. Pontosan háromnegyed tizet mutat a hajszálpontos óra. Előzékeny cicerónk: Pluhár Ist­ván, a rádió népszerű sportbemon­dója elsiet: — Sietnem kell, most mondjuk be a sporteredményeket. Egyébként az igazgatóság engedélyt adott: a Sporthírlap munkatársa a leadási szobában végighallgathatja Lang­felder előadását. És rövid szünet után az éter­hullámok szétviszik a hírt: „...Csik Ferenc...” * . • TÍZ PERC MÚLVA Pluhár visszajön. Közben Langfelder is megérkezik. Lámpaláz és izgalom nélkül. Megkérdezzük: ■— Nem izgul, igazgató úr? — Szó sincs róla. Ráérek izgul­ni. Majd vasárnap közvetlenül — a meccs előtt... Pluhár közben­­ előkeríti Loránd Máriát, az ügyeletes beszélőt. Langfelder közli, hogy 20 percig tart az előadás.« (LANGFELDER TANULMÁ­NYOZZA az előadás legépelt anya­gát. Az UTE félszázados múltja elevenedik meg a gépírt sorok kö­zött: a magyar sport történelmé­nek aranybetűs fejezetei. Húszper­ces előadásba összefoglalva...) * A KATONAZENEKAR KAR­MESTERE leteszi a karmesteri pálcát. Lóránd Mária az előadói szobába invitálja az Újpest igaz­gatóját. A jelzőkészülék piros lám­pája kigyullad. A beszélő: — Langfelder Ferenc előadása következik... Utána, körülbelül 20 perc mulva.„• AZ ÚJPESTIEK „PATYI” NÉ­VEN NÉPSZERŰ IGAZGATÓJA leül a felolvasóasztalhoz, gongütés. Arca nyugodt, kezében rezzenés nélkül szorul a beszéd szövege, mintha a vasárnapi csapatössze­állítást olvasná fel az Újpest öltö­zőjében. És egyszerűen, közvetle­nül hangzik az UTE történetének „húszperces” előadása: — ...Az alakulásról sárga, fakult fóliánsok aranybetűt regélnek. 1885-öt írtak, vagy 20 lelkes új­pesti fiatalember kimondotta az UTE megalakulását. Az első elnök Gáll János kereskedelmi iskolai tanár lett, az első főtitkár Ugró Gyula egyetemi hallgató, később Újpest város első polgármestere. — A tagok összeadták garasai­kat, kibéreltek egy kétszobás la­kást és elkészült az első helyiség. Már volt tornaterem, csak éppen a felszerelés hiányzott... — ...És megjelent az első mecé­nás. Az új egyesület első alelnöke, Farkas Gyula főnyeremény útján 60.000 forinthoz jutott és csak­hamar korlát, nyújtó, vívómaszk, penge és más tornaszer ékesítette a szerény tornatermet. (A mellettünk ülő Lóránd Mária nagy­ érdeklődéssel figyeli az elő­adást. Felírja egy blokkpapírra: „Nagyon érdekel a sport.”) * MÁR 1900-NÁL tart Langfel­­der. Az előadás anyagába bevonul a futball: — ...1900 április 9-én játszották Újpesten az első nyilvános futball­ mérkőzést az UTE és a III. kerü­leti Torna- és Vívó Egylet csapa­tai. Az eredmény 1:1 volt.­ És 1901-ben az UTE hároméves má­sodik osztálybeli szereplés után 8816-os gólaránnyal, pontveszteség nélkül bekerült az első osztályba... „.Újpest, Népsziget. Új UTE- pálya. Bécs, Prága, Grác csapatai­nak vendégjátéka. 1906. Az angol Southampton játszik Újpesten. Már virágzik a többi szakosztály is: torna, atlétika, vívás, kerékpár, birkózás, úszás... AZ ÓRAMUTATÓ GYORSAN HALAD. A telegépelt lapok sorra fordulnak át a balodalra, már 1922-nél tartunk. ... Felépült az újpesti Stadion. 1925. Új elnök került az UTE élé­re. Aschner Lipót, aki immár egy teljes évtizede folytatja nemcsak az egyesületre, hanem az egytemes magyar sportra is kiható, áldásos működését. Az ő kormányzásának idejét méltán nevezhetjük az UTE aranykorának. Az UTE ma 15 szakosztályt tart fenn. Versenyzői között ott találjuk vitéz Halasy Olivért, Német Jameszt, Kárpáti Károlyt, Kabos Endrét Gabrovitz Emilt, Szalay­ Antalt, Avar­­at, Ijánt, Sternberg Lászlót, Batsányi Ferencet és az érdemes magyar sportemberek egész seregét. Atlé­tái sorra nyerik a csapat, és sta­fétabajnokságokat, teniszezői, ke­­rékpározói, vízipólózói, amatőr­­futballistái az élen haladnak. Az Újpest csapata 9 év alatt négyszer nyerte a profibajnokságot, 1929- ben megnyerte a Középeurópa­­k­upát, 1930-ban Genfben tíz or­szág legjobbjai közül került ki győztesen, elnyerve a Nemzetek Serlegét és a Bajnokok­ Bajnoka büszke címét.* TIZENNYOLC PERC MÚLT EL. Az utolsó mondatok a vasár­napi Újpest—Ferencváros derbi­nek, az UTE jubiláris versenyei­nek és a lila-fehér tábornak szól­nak. Köszönet a magyar sport­társadalomnak, üdvözlet a társ­egyesületeknek, a szurkolóknak és a következő percben már újra a beszélő hangja cseng a mikrofon­­ba. ... Rövid szünet után a Mária Terézia 1. honvédgyalogezred zene­kara folytatja műsorát.­­ •* ...ÉS A MŰSOR MEGY TO­VÁBB... ötven esztendő leper­gett az UTE „rövidített” filmjé­ből, — a csendes Sándor­ utca már polgári álmát alussza. A Múzeum­kert sétányait csak egy-egy hal­vány lámpa világítja, csend, nyu­galom mindenütt. Langfelder szót­­lan, eltűnődik. Talán ezt gondolja. — Az 50 éves UTE szünet nél­kül folytatja műsorát Ma, szombaton délután 5 órakor, az UTE jubilá­* t 00 "1 * as közgyűlése Arányi Árpád társelnökkel be­szélgetünk, Ő az UTE jubiláris díszközgyűlésének egyik főrende­zője. — Milyen előkészületeket tettek a közgyűlésre? — kérdezzük. — Elnökünk személyesen kereste fel Hóman és Lázár minisztereket, valamint Albrecht kir. herceget, Preslly államtitkárt (aki külön­

Next