Sporthirlap, 1935. szeptember (26. évfolyam, 70-77. szám)
1935-09-04 / 70. szám
SZERDA, 1935 SZEPTEMBER 4. SPORTHÍRLAP3 A sporterkölcs javára, az üzleti szellem ellen döntött a belügyminiszter az Attila ügyében Miskolc csapata a Nemzeti Ligában! A miniszteri határozat szenzációs indokolása — A Sporthírlap tudósítójától — Kedd délelőtt döntött a belügyminiszter az Attila-ügyben és az utolsó szó, amely ebben az ügyben elhangzott, a miskolci proficsapatnak adott igazat. Az Attila a Nemzeti Liga tagja! Sajnos, a futballsport szempontjából nincs nagy jelentősége az Attila és a Nemzeti cseréjének, mert egyik csapat sem alkalmas rá, hogy az NL erejét fokozza. Sőt, az Attila jelenlegi anyagi és sportbeli körülményei csaknem reménytelenek. Nagyjelentőségű azonban a belügyminiszteri határozat (melyet Kozma, Miklós miniszter helyett Preszly Elemér dr. államtitkár írt alá) a labdarúgósport erkölcsi szempontjából. Kimondja, amit a professzionalizmus bevezetése óta szünet nélkül követeltünk: a vitás kérdések eldöntésénél és különösen a profeszszionalista egyesületek ügyeiben az üzleti szellem nem érvényesülhet a sporterkölcs rovására. Közli tovább a belügyminiszter az MLSZ-szel, hogy nem teszi magáévá hivatali elődjének azt az állásfoglalását, hogy csakis az alapszabályok megsértése esetén gyakorolható a felügyeleti jog, hanem igenis gyakorolni fogja ezt a jogát az egyéb szabályok megsértése esetén is, mert az egyenlő elbánás elve alapján minden panaszt el kell bírálnia. Ez azért érdekes, mert az előző belügyminiszter akkor foglalta el ezt az álláspontot, amikor a Soroksárnak kellett volna előbbre jutnia, de — a belügyminiszter döntése révén — a Somogy került jobb helyzetbe. A belügyminiszteri határozat pontos szövege a következő: „Az Attila panaszára az egyesületek feletti főfelügyeleti jogom alapján felülvizsgáltam az MLSz országos elnökségének határozatát, amellyel érvényre emelte az alszövetségi egyesbíró 1935 július 12-iki határozatát, amely helyt adott a Nemzeti részéről az Attila által június 23-án lejátszott osztályozó mérkőzés ellen beadott óvásnak és a mérkőzést az Attila győzelme ellenére 0:0 gólaránnyal a Nemzeti javára igazolta s ennek következtében az újonnan rendszeresített Nemzeti Bajnokságban való részvételre a Nemzeti nyert jogosultságot. Az MLSz-től bekért iratokból megállapítottam, hogy az MLSz országos elnökségének határozata sem a kormányhatóságilag láttamozott alapszabályok, sem az egyéb szabályok alapján nem bír kellő jogalappal és egyedül az Attila 1600 pengős, kellően nem tisztázott tartozására vonatkozó szövetségi egyesbírói döntésen alapul. Ezekre tekintettel az egyesületek feletti legfőbb felügyeleti jogom alapján az MLSz országos elnökségének fentebb említett határozatát megsemmisítem és az Attilának június 23-án lejátszott osztályozó mérkőzését a ténylegesen elért eredménnyel igazolni, ennek megfelelően az Attilát a Nemzeti Bajnokságban való részvételre jogosultnak nyilvánítani rendelem el.” A részletes indokolás kemény szavakkal nyilatkozik az MLSz jogszolgáltatásáról: „Megállapítható az iratokból, hogy sem az egyesbíró, sem az MLSz nem hivatkozik semmiféle olyan jogszabályra, amely jogalapot adna arra, hogy az Attilának a szövetség illetékes szervei tudtával és hozzájárulásával június 23-án lejátszott osztályozó mérkőzése ténylegesen elért sporteredményét a határozatokban foglalt indokok alapján megsemmisítse.” „A legnagyobb mértékben a sporterkölcsökbe ütközőnek tartom, hogy egy egyesületet a sorsdöntő, osztályozó mérkőzés lejátszása után, amikor az a mérkőzést megnyeri, azon a címen üssék el a zöld gyepen szabályszerű küzdelemben és sporterkölcs szempontjából kifogástalanul elért és csakis ezen az alapon elfogadható eredménytől, hogy az egyesület egy kétes és bűncselekménygyanús (!) tartozása miatt fel volt függesztve. A szövetség különböző szervei előtt lefolytatott eddigi eljárás — nézetem szerint — nem igazolta azt, hogy az Attila 1600 pengős állítólagos tartozása sporttartozás lenne, hanem ellenkezően az eljárásból az tűnik ki, hogy az egy uzsoragyanús műveletből származik, amelynek tisztázása csak bíróság előtt, eskü alatti tanúvallomások alapján lehetséges és épp ezért a szövetség részéről jogvédelemben nem is lett volna részesíthető. Semmi esetre sem lett volna szabad ezért az 1600 pengős tartozás kérdésének eddigi hiányos tényállását, amelyből még az sem tudható meg, hogy ki adta a kölcsönt s az tényleg 1600 pengő volt-e, jogalapul elfogadni egy ily fontos szövetségi határozat meghozatalánál, különösen a jelen esetben nem, amikor egy másik, a sportküzdelemben sikertelenül küzdő és az állítólagos tartozásban érdektelen egyesület a határozat által sportszempontból meg nem érdemelt előnyhöz jutott volna. Minthogy a szövetség egyes szerveinek határozatai nélkülözik a határozatok jogalapjának a megjelölését s így szabályszeű határozatokként jogalap megjelölés hiányában el sem fogadhatók, továbbá mert a szövetség jogorvoslati szervei helytelenül értelmezték és alkalmazták a rendszabályok figyelembevehető rendelkezéseit, a MLSz-nek szóbanforgó határozatait meg kellett semmisítenem. A szövetségnek azt a kérését, hogy a szóbanforgó panasz ügyében a szövetség szerveinek végleges határozata és a szövetség véleményének meghallgatása után döntsék, azért nem találtam teljesíthetőnek, mert a szövetség további eljárásával sem látom tisztázhatnak a vitás 1600 pengős tartozást, amelyre csak bírósági eljárás adhatna megnyugtató választ, viszont azt, hogy ez a tartozás nem tekinthető sporttartozásnak, már az iratokban foglal adatok alapján eldönthetőnek tartottam. A szóban forgó ügy további szövetségi tárgyalása, miként ez már más esetben is megtörtént, esetleg oly sokáig elhúzódhatna, hogy a szövetségi, avagy a felügyelő hatóságok részéről bekövetkező döntésnek az időközben lejátszott mérkőzések miatt a Nemzeti Bajnokság szabályszerű lefolytatásának veszélyeztetése nélkül nem lehetne érvényt szerezni és így a döntés csak akadémikus jellegű volna. Nehogy tehát az ügy további szövetségi tárgyalása meghiúsítsa a főfelügyeleti jogkörömben hozandó határozatom érvényesítését, magam hoztam érdemleges döntést. Felhívom a szövetség vezetőségét, hogy a jövőben nagyobb gondot fordítson a szövetség jogorvoslatot nyújtó szerveinek az ellenőrzésére és kötelezze azokat, hogy minden határozatukban, minden egyes alkalommal hivatkozzanak az alkalmazott jogszabályok rendelkezéseire, mert enélkül határozataik jogalapnélkülinek tűnnek fel s könnyen az önkényesség látszatát kelthetik az érdekeltekben és ezenkívül nagy mértékben megnehezítik mind a szövetségnél, mind pedig az illetékes hatóságoknál benyújtható jogorvoslati kérelmek érdemleges elbírálását. Felhívom, gondoskodjék arról is, hogy a szövetség vonatkozó szabályaiban oly hiányok, mint amilyenek a jelen kérdéssel kapcsolatban is megállapíthatók, pótoltassanak és a szabályok oly rendelkezésekkel egészíttessenek ki, amelyek a lehetőséghez képest kizárják azt, hogy a vitás kérdések eldöntésénél — különösen a professzionista tagegyesületek ügyeiben — az üzleti szellem a sporterkölcs rovására érvényesüljön és hogy a szabályszerű mérkőzéseken elért sporteredmények utólag kétes anyagi okokból megsemmisíthetők legyenek (!)”. * Ez a szigorú, de nagyon is kiérdemelt belügyminiszteri kritika remélhetőleg megindítja az MLSz jogszolgáltatásának és egész berendezkedésének sportszerűbb átszervezését.* Az MLSz elnökségének az Attilaügyet hihetőleg végleg lezáró keddesti határozatát lapunk más helyén közöljük. \ Lázár játékára semmiesetre sem lehet számítani — A Sporthírlap tudósítójától — A ferencvárosi szurkolók érdeklődése most elsősorban az invalidusok felé irányul. Általános a vélemény, hogy Lakyval és Lázárral biztosan győzött volna a Ferencváros vasárnap. Sajnos, a sérültekről tegnap még nem volt jó hír. Bent jártunk délben a sportszanatóriumban. Lázárt kerestük. Éppen végzett a kezeléssel, utána ezt mondta: — Már annak, is örülnöm kell, hogy hazamehetek, járkálhatok. Borzasztó így „pihenni”. Nagyon szeretnék már játszani, elhihetik. Kezelőorvosa, Kreisz László dr. a következőkben foglalja össze véleményét — Lázár négy napig feküdt a szanatóriumban, most pedig annyira javult állapota, hogy csak kezelésre kell bejárnia. Térdizületi rándulása van, de — ismétlem — szépen javul a lába. — Mikor játszhat? — Hát erről korai beszélni. — Tehát valószínűtlen vasárnapi szereplése? — Mondjuk úgy: valószínű, hogy nem játszhat. Egyelőre edzésről sem lehet szó. A másik „hiányzó”, Laky, a gyomrával bajlódik. Róla más oldalról azt a felvilágosítást kaptuk, hogy kedden laboratóriumi vizsgálaton volt, ennek eredménye azonban még nem ismeretes. A magas láz erősen levette a lábáról Lakyt, tehát az ő játéka is erősen kérdéses. líestdietek, Uoqty kc^zam€4d€m — Hát, kérem, én restellem, hogy három-kettőnél hazamentem, de kérem én is ember vagyok, nekem is vannak idegeim, könnyű maguknak most szemrehányást tenni, de álltak volna ott a■ kettőnull után kettő-hárommal a szívükben, látták volna, hogyan ég el a Fradi, az a drága jó Fradi a vad újpesti fellobbanásban, különben is, kinek mi köze hozzá, hogy én mikor megyek haza a meccsről. — Könnyű azt mondani, hogy tessék buzdítani, de próbálja buzdítani valaki azt, aki buzdítás nélkül is remekül játszik. Nem volt ott semmi szükség buzdításra, álldogáltam és néha tapsoltam, ha a sok gyönyör között erre időt szakíthattam. Hát, kérem, hogyne lennék elkeseredve, hát hogyne érezném céltalannak az életet, hát mit csináljak? Nem lőhetem magam főbe, mert családom van és a házbérem még nincs kifizetve, nem vonulhatok kolostorba, hát mit csináljak most, hazamegyek. Ez igazán érthető emberileg, úgy-e és különben is, kinek mi köze van hozzá, hogy én mikor megyek haza. — Nekem aztán beszélhet a Kondor, hogy ez nála nem létezik és hogy ez aljas dolog. Persze, hogy nem létezik nála, mert ő ki sem megy a mécsre, ő csak az a nagy apostol, akinek mindig van valami erklöcsös mondanivalója, mint például ez, hogy én nem vagyok igazi fradista, mert hazamentem három-kettőnél. Isten látja lelkem, hogy milyen fejfájásom volt és már a lábaim sem birták, meg aztán negyed nyolcra fontos dolgom volt, nem is maradhattam volna, még akkor sem,ha tíz góllal vezettünk és különben is, kinek mi köze hozzá, hogy én mikor megyek haza. Nem? — Hogy külföldön ez nincs?... Külföldön nincs Korányi és nincs ofszájctaktika, könnyű az angoloknak, övék a fél világ és még Korányi sem náluk játszik, persze, hogy ott marad az az angol azon az angol meccsen. Én mindig végig kint vagyok, azt megmondhatja Kurdcsibrák is, akivel együtt állunk a zászló mellett, de vasárnap nem lehetett bírni, poklok pokla volt és különben is, kinek mi köze hozzá, hogy mikor megyek haza. Nem? — Megállj Kondor, lesz Fradi-Hungária, kint leszek azon végig, te Kondor, ott majd te megy haza, de nem tíz perccel a vég előtt, hanem félidőben, amikor már öt góllal vezetünk, majd megérned, mi az kikapni, te Nemzetiverő hős, te Phöbus-faló vitéz. Majd leszólok utánad a tribünről, hogy hát mi az, Kondor, maga ilyen hungarista, hogy hazamegy, na, mi az, Kondor, nem, restellj, magát. Aztán csak jöjjön azzal a gyerekes, hülye kifogással, hogy kinek mi köze hozzá... SAC-pálya Soroksár Szeptember 5 én, csütörtökön délután fél 5 órakor Soroksár FC— Budai „11“ Nemzeti Bajnoki mérkőzés előtte fél 3 órakor SAC-SAC komb. -barátságos mérkőzés 42 játékost „leállít" a BSzKRT (?) — A Sporthírlap tudósítójától —• Tegnap este izgatottan mondta Domby Árpád a szövetségben: — A GSE leállította egyik legjobb játékosunkat, Steint. Ha nem kapunk orvoslást, olyan intézkedéshez folyamodunk, hogy megemlegetik. Ezután Domby bement Lénárt főtitkárhoz, ahol előadta az esetet, mely szerint Steinnek, a BSzKRT szélsőjének a GSE vezetősége állásvesztés terhe mellett megtiltotta a villamoscsapatban való szereplést. — Mi is egész sereg játékost állíthatnánk le — mondta Domby — hiszen a BSzKRT-nál rengeteg olyan játékos van, akik ■más egyesület színeiben játszanak a bajnokságért. Lénárt Ernő főtitkár megígérte Domby Árpádnak, hogy a szövetség közbe fog lépni a GSE-nél Stein játékos szabaddá tevése ügyében. VASAS—HSZSE 2:2 (1:1). •n v. : ki is mutatkozott bi az újonnan alakult HSzKE a Vasasprofik ellen. Góllövő: Stanzl (2), ill. Drechsler N. és Kovács.