Sporthirlap, 1935. szeptember (26. évfolyam, 70-77. szám)

1935-09-04 / 70. szám

SZERDA, 1935 SZEPTEMBER 4. SPORTHÍRLAP3 A sporterkölcs javára, az üzleti szellem ellen döntött a belügy­miniszter az Attila ügyében Miskolc csapata a Nemzeti Ligában! A miniszteri határozat szenzációs indokolása — A Sporthírlap tudósítójától — Kedd délelőtt döntött a belügy­miniszter az Attila-ügyben és az utolsó szó, amely ebben az ügyben elhangzott, a miskolci proficsapat­nak adott igazat. Az Attila a Nemzeti Liga tagja! Sajnos, a futballsport szempontjá­ból nincs nagy jelentősége az At­tila és a Nemzeti cseréjének, mert egyik csapat sem alkalmas rá, hogy az NL erejét fokozza. Sőt, az Attila jelenlegi anyagi és sportbeli körülményei csaknem re­ménytelenek. Nagyjelentőségű azonban a belügyminiszteri határozat (melyet Kozma, Miklós miniszter helyett Preszly Elemér dr. állam­titkár írt alá) a labdarúgósport erkölcsi szempontjából. Kimondja, amit a professzionaliz­mus bevezetése óta szünet nélkül köv­eteltünk: a vitás kérdések el­döntésénél és különösen a profesz­­szionalista egyesületek ügyeiben az üzleti szellem nem érvé­nyesülhet a sporterkölcs ro­vására. Közli tovább a belügyminiszter az MLSZ-szel, hogy nem teszi magáé­vá hivatali elődjének azt az állás­­foglalását, hogy csakis az alap­szabályok megsértése esetén gya­korolható a felügyeleti jog, hanem igenis gyakorolni fogja ezt a jogát az egyéb szabályok megsértése esetén is, mert az egyenlő elbánás elve alapján minden panaszt el kell bírálnia. Ez azért érdekes, mert az előző belügyminiszter akkor fog­lalta el ezt az álláspontot, amikor a Soroksárnak kellett volna előbbre jutnia, de — a belügyminiszter döntése révén — a Somogy került jobb helyzetbe. A belügyminiszteri határo­zat pontos szövege a következő: „Az Attila panaszára az egye­sületek feletti főfelügyeleti jo­gom alapján felülvizsgáltam az MLSz or­szágos elnökségének határo­zatát, amellyel érvényre emelte az al­­szövetségi egyesbíró 1935 július 12-iki határozatát, amely helyt adott a Nemzeti részéről az Attila által június 23-án lejátszott osz­tályozó mérkőzés ellen beadott óvásnak és a mérkőzést az Attila győzelme ellenére 0:0 gólarán­­­­nyal a Nemzeti javára igazolta s ennek következtében az újonnan rendszeresített Nemzeti Bajnok­ságban való részvételre a Nemzeti nyert jogosultságot. Az MLSz-től bekért iratokból megállapítottam, hogy az MLSz országos elnökségé­nek határozata sem a kor­­mányhatóságilag láttamozott alapszabályok, sem az egyéb szabályok alapján nem bír kellő jogalappal és egyedül az Attila 1600 pengős, kellően nem tisztázott tartozására vonatkozó szövetségi egyesbírói döntésen alapul. Ezekre tekintettel az egyesüle­tek feletti legfőbb felügyeleti jo­gom alapján az MLSz országos elnökségé­nek fentebb említett határo­zatát megsemmisítem és az Attilának június 23-án le­játszott osztályozó mérkőzését a ténylegesen elért eredménnyel igazolni, ennek megfelelően az Attilát a Nemzeti Bajnok­ságban való részvételre jogo­sultnak nyilvánítani rende­lem el.” A részletes indokolás kemény szavakkal nyilatkozik az MLSz jogszolgáltatásáról: „Megállapítható az iratokból, hogy sem az egyesbíró, sem az MLSz nem hivatkozik semmi­féle olyan jogszabályra, amely jogalapot adna arra, hogy az Attilának a szövetség illetékes szervei tudtával és hozzájárulá­sával június 23-án lejátszott osz­tályozó mérkőzése ténylegesen el­ért sporteredményét a határoza­tokban foglalt indokok alapján megsemmisítse.” „A legnagyobb mértékben a sporterkölcsök­be ütközőnek tar­tom, hogy egy egyesületet a sors­döntő, osztályozó mérkőzés le­játszása után, amikor az a mér­kőzést megnyeri, azon a címen üssék el a zöld gyepen szabály­­szerű küzdelemben és sporterkölcs szempontjából kifogástalanul elért és csakis ezen az alapon elfogad­ható eredménytől, hogy az egye­sület egy kétes és bűncselekmény­gyanús (!) tartozása miatt fel volt függesztve. A szövetség különböző szervei előtt lefolytatott eddigi eljárás — nézetem szerint — nem igazolta azt, hogy az Attila 1600 pengős állítóla­gos tartozása sporttartozás lenne, hanem ellenkezően az eljárásból az tűnik ki, hogy az egy uzsoragyanús műveletből származik, amelynek tisztá­zása csak bíróság előtt, eskü alatti tanúvallomások alap­ján lehetséges és épp ezért a szövetség részéről jogvédelemben nem is lett volna részesíthető. Semmi esetre sem lett volna szabad ezért az 1600 pengős tartozás kérdésének eddigi hiányos tényállását, amelyből még az sem tudható meg, hogy ki adta a köl­csönt s az tényleg 1600 pengő volt-e, jogalapul elfogadni egy ily fontos szövetségi határozat meg­hozatalánál, különösen a jelen esetben nem, amikor egy másik, a sportküzdelemben sikertelenül küzdő és az állítólagos tartozásban érdektelen egyesület a határozat által sportszempontból meg nem érdemelt előnyh­­öz jutott volna. Minthogy a szövetség egyes szerveinek határozatai nélkülözik a határozatok jog­alapjának a megjelölését s így szabályszeű határozatokként jogalap megjelölés hiányában el sem fogadhatók, továbbá mert a szövetség jogorvoslati szervei hely­telenül értelmezték és alkalmazták a rendszabályok figyelembevehető rendelkezéseit, a MLSz-nek szóban­­forgó határozatait meg kellett semmisítenem. A szövetségnek­­ azt a kérését, hogy a szóbanforgó panasz ügyé­ben a szövetség szerveinek végle­ges határozata és a szövetség vé­leményének meghallgatása­­ után döntsék, azért nem találtam telje­síthetőnek, mert a szövetség további eljárásá­val sem látom tisztázhatnak a vitás 1600 pengős tartozást, amelyre csak bírósági eljárás ad­hatna megnyugtató választ, viszont azt, hogy ez a tartozás nem tekinthető sporttartozásnak, már az iratokban foglal adatok alapján eldönthetőnek tartottam. A szóban forgó ügy további szö­vetségi tárgyalása, miként ez már más esetben is megtörtént, esetleg oly sokáig elhúzód­hatna, hogy a szövetségi, avagy a fel­ügyelő hatóságok részéről bekövet­kező döntésnek az időközben le­játszott mérkőzések miatt a Nem­zeti Bajnokság szabályszerű le­folytatásának veszélyeztetése nél­kül nem lehetne érvényt szerezni és így a döntés csak akadémikus jellegű volna. Nehogy tehát az ügy további szövetségi tárgyalása meg­hiúsítsa a főfelügyeleti jog­körömben hozandó határoza­tom érvényesítését, magam hoztam érdemleges döntést. Felhívom a szövetség vezető­ségét, hogy a jövőben nagyobb gondot fordítson a szövetség jogor­voslatot nyújtó szerveinek az ellenőrzésére és kötelezze azokat, hogy minden határozatukban, minden egyes alkalommal hivatkozzanak az alkal­mazott jogszabályok rendelkezései­re, mert enélkül határozataik jog­alapnélkülinek tűnnek fel s könnyen az önkényesség látszatát kelthetik az érdekeltekben és ezenkívül nagy mértékben megnehezítik mind a szövetségnél, mind pedig az illeté­kes hatóságoknál benyújtható jog­orvoslati kérelmek érdemleges el­bírálását. Felhívom, gondoskodjék arról is, hogy a szövetség vonat­kozó szabályaiban oly hiányok, mint amilyenek a jelen kérdéssel kapcsolatban is megállapíthatók, pótoltassanak és a szabályok oly rendelkezé­sekkel egészíttessenek ki, amelyek a lehetőséghez képest kizárják azt, hogy a vitás kérdé­sek eldöntésénél — különösen a professzionista tagegyesületek ügyeiben —­­ az üzleti szellem a sporter­­kölcs rovására érvényesüljön és hogy a szabályszerű mér­kőzéseken elért sporteredmé­nyek utólag kétes anyagi okokból megsemmisíthetők le­gyenek (!)”. * Ez a szigorú, de nagyon is kiérdemelt belügyminiszteri kri­tika remélhetőleg megindítja az MLSz jogszolgáltatásának és egész berendezkedésének sportszerűbb át­szervezését.* Az MLSz elnökségének az Attila­­ügyet hihetőleg végleg lezáró kedd­­esti határozatát lapunk más helyén közöljük. \ Lázár játékára semmiesetre sem lehet számítani — A Sporthírlap tudósítójától — A ferencvárosi szurkolók ér­deklődése most elsősorban az in­validusok felé irányul. Általános a vélemény, hogy Lakyval és Lá­zárral biztosan győzött volna a Ferencváros vasárnap. Sajnos, a sérültekről tegnap még nem volt jó hír. Bent jártunk délben a sport­­szanatóriumban. Lázárt kerestük. Éppen végzett a keze­léssel, utána ezt mondta: — Már annak, is örülnöm kell, hogy hazamehetek,­­ járkálhatok. Borzasztó így „pihenni”. Nagyon szeretnék már játszani, elhihetik. Kezelőorvosa, Kreisz László dr. a következőkben foglalja­ össze vé­leményét­­­ — Lázár négy napig feküdt a szanatóriumban, most pedig annyi­ra javult állapota, hogy csak keze­lésre kell bejárnia. Térdizületi rán­dulása van, de — ismétlem — szé­pen javul a lába. — Mikor játszhat? — Hát erről korai beszélni. — Tehát valószínűtlen vasárnapi szereplése? — Mondjuk úgy: valószínű, hogy nem játszhat. Egyelőre ed­zésről sem lehet szó. A másik „hiányzó”, Laky, a gyomrával bajlódik. Róla más oldalról azt a felvilágosítást kap­tuk, hogy kedden laboratóriumi vizsgálaton volt, ennek eredménye azonban még nem ismeretes. A ma­gas láz erősen levette a lábáról La­­kyt, tehát az ő játéka is erősen kérdéses. líestdietek, Uoqty kc^zam€4d€m — Hát, kérem, én restellem, hogy három-kettőnél hazamentem, de kérem én is ember vagyok, ne­kem is vannak idegeim, könnyű maguknak most szemrehányást tenni, de álltak volna ott a■ kettő­­null után kettő-hárommal a szívük­ben, látták volna, hogyan ég el a Fradi, az a drága jó Fradi a vad újpesti fellobbanásban, különben is, kinek mi köze hozzá, hogy én mikor megyek haza a meccsről. — Könnyű azt mondani, hogy tessék buzdítani, de próbálja buz­dítani valaki azt, aki buzdítás nélkül is remekül játszik. Nem volt ott semmi szükség buzdításra, áll­dogáltam és néha tapsoltam, ha a sok gyönyör között erre időt sza­kíthattam. Hát, kérem, hogyne lennék­­ elkeseredve, hát hogyne érezném céltalannak az életet, hát mit csináljak? Nem lőhetem ma­gam főbe, mert családom van és a házbérem még nincs kifizetve, nem vonulhatok kolostorba, hát mit csi­náljak most, hazamegyek. Ez iga­zán érthető emberileg, úgy-e és különben is, kinek­­ mi köze van hozzá, hogy én mikor megyek haza. — Nekem aztán beszélhet a Kondor, hogy ez nála nem létezik és hogy ez aljas dolog. Persze, hogy nem létezik nála, mert ő ki sem megy a mécsre, ő csak az a nagy apostol, akinek mindig van valami erklöcsös mondanivalója, mint például ez, hogy én nem va­gyok igazi fradista, mert haza­mentem három-kettőnél. Isten lát­ja lelkem, hogy milyen fejfájásom volt és már a lábaim sem birták, meg aztán negyed nyolcra fontos dolgom volt, nem is maradhattam volna, még akkor sem,­­ha tíz gól­lal vezettünk és különben is, kinek mi köze hozzá, hogy én mikor me­gyek haza. Nem? — Hogy külföldön ez nincs?... Külföldön nincs Korányi és nincs ofszájctaktika, könnyű az ango­loknak, övék a fél világ és még Korányi sem náluk játszik, persze, hogy ott marad az az angol azon az angol meccsen. Én mindig vé­gig kint vagyok, azt megmond­hatja Kurdcsibrák is, akivel együtt állunk a zászló mellett, de vasár­nap nem lehetett bírni, poklok pokla volt és különben is, kinek mi köze hozzá, hogy mikor megyek haza. Nem? — Megállj Kondor, lesz Fradi-­­Hungária, kint leszek azon végig, te Kondor, ott majd te megy haza, de nem tíz perccel a vég előtt, hanem félidőben, amikor már öt góllal vezetünk, majd meg­érned, mi az kikapni, te Nemzeti­­verő hős, te Phöbus-faló vitéz. Majd leszólok utánad a tribünről, hogy hát mi az, Kondor, maga ilyen hungarista, hogy hazamegy, na, mi az, Kondor, nem, restellj, magát. Aztán csak jöjjön azzal a gyere­kes, hülye kifogással, hogy kinek mi köze hozzá... SAC-pálya Soroksár Szeptember 5 én, csütörtökön délután fél 5 órakor Soroksár FC— Budai „11“ Nemzeti Bajnoki mérkőzés előtte fél 3 órakor SAC-SAC komb. -barátságos mérkőzés 42 játékost „leállít" a BSzKRT (?) — A Sporthírlap tudósítójától —• Tegnap este izgatottan mondta Domby Árpád a szövetségben: — A GSE leállította egyik leg­jobb játékosunkat, Steint. Ha nem kapunk orvoslást, olyan intézke­déshez folyamodunk, hogy megem­legetik. Ezután Domby bement Lénárt főtitkárhoz, ahol előadta az esetet, mely szerint Steinnek, a BSzKRT szélsőjének a GSE vezetősége állásvesztés terhe mellett megtil­totta a villamoscsapatban való szereplést. — Mi is egész sereg játékost állíthatnánk le — mondta Domby — hiszen a BSzKRT-nál rengeteg olyan játékos van, akik ■más egye­sület színeiben játszanak a bajnok­ságért. Lénárt Ernő főtitkár megígérte Domby Árpádnak, hogy a szövet­ség közbe fog lépni a GSE-nél Stein játékos szabaddá tevése ügyében. VASAS—HSZSE 2:2 (1:1). •­n v. : ki is mutatkozott bi az újonnan alakult HSzKE a Vasas­profik ellen. Góllövő: Stanzl (2), ill. Drechsler N­. és Kovács.

Next