Sporthirlap, 1935. október (26. évfolyam, 78-86. szám)

1935-10-02 / 78. szám

SZERDA, 1935 OKTÓBER 2. SPORT HÍRLAP3 A kondíció három nagymestere a Hungária, az Újpest és a Fe­rencváros bajnoki reményeiről — A Sporthírlap tudósítójától — Futballistának nem lehet job­ban testi-lelki barátja senki sem mint a masszőrje. Az ismeri az ő legtitkosabb baját is, agyának minden gondolatát éppúgy, mint testének minden porcikáját. Ha azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy benfentesekkel beszélge­tünk a bajnokság alakulásának esélyeiről, keresve sem találhat­tunk volna benfentesebbeket, mint a segédedzőket, akik alább megszó­lalnak. BALOGH SÁNDOR SZE­RINT: 1. ÚJPEST, 2. HUNGÁRIA, 3. FERENC­VÁROS Balogh Sándor, az újpesti segéd­edző. Kétségkívül ő él a legköl­­tőibb környezetben a világ minden segédedzői közül. Civilben ugyanis múzeumi altiszt, Buddhák, Shivák, Vishnuk, öngyújtószerű hatalmas ópiumpipák és tízemeletes arany pagodák veszik körül. — Ki nyeri a bajnokságot? — kérdezzük tőle. A mesés Indiából rögtön Újpestre csöppen, amelyet ugyancsak me­sésnek tart. — A tizenharmadik bajnoki évet masszírozom az Újpestben — mondja. — De nem vagyok babonás. Ez a bajnokság is a mienk kell hogy legyen, minden emberi számítás szerint. Négy­­szer masszíroztam már bajnok­ságot a fiúkba, sőt ötödször is, tavaly előtt, de ezt a... a körülmé­nyek elvették tőlünk... — Most majd kipótoljuk — folytatja Balogh. — A fiúk mind testi-lelki jóbarátaim, boldogság velük dolgozni. Nagyon együtt van most az a csapat kérem. Tes­­sék elképzelni, milyen lesz a csa­­társor, ha Avar is beszáll, amikor már most is jó! A halfsorunk a legjobb a Nemzeti Ligában, a vé­delmünk is, hát ki nyerte az első Nemzeti Bajnokságot, ha nem az Újpest? Azt hiszem, szerényte­lenség nélkül mondhatom ezt. Minden reális számítás szerint így kell lennie és második a Hun­­gária, harmadik a Ferencváros lehet, akármilyen rosszul áll is most... A Buddhák, Shivák és Vishnuk szinte bólogatnak hozzá. Balogh Sándor nézi őket, kicsit elérzé­­kenyedik: — Mi a segédedző álma? Hogy „bajnokságba masszírozza” a csa­­patát. Meg van egy tizennégy­­éves fiam, negyedik gimnazista, nagyszerű futballtehetség. őt szeretném egyszer bajnokságra masszírozni az Újpestben... Ez a legszebb álmom... De az idei baj­­nokság, az nagyon hamar való­ság lesz... KOVÁCS FUKSZI SZE­RINT A BETEGEKKEL EGYÜTT GYÓGYUL MEG A FERENCVÁROS Kovács Fukszi elkeseredetten masszíroz, amikor a Fradi bajnoki esélyei felől kérdezzük. Rápaskol Táncos Misire (elkeseredésében mi telhetett tőle?), azután kimegyünk az öltözőfolyosóra. — A bajnokság befejezése olyan messze van, hogy ebben a pilla­natban még bizonytalan a helyzet — mondja hűvös tárgyilagosság­gal. (— Azért kezd kialakulni, hogy a Fradinak nem megy... — vetjük ellen.) Hevesen tiltakozik. •— Nem tarthat sokáig. Ha a sérültek és a betegek hamar fel­épülnek, akkor a Ferencváros még megnyerheti a bajnokságot. (— Mit nevez hazamnak?) — Mondjuk, ősszel. Ha ősszel már nem ad le pontot a Ferenc­város, nincs baj. Rátérünk a kondíció kérdésére. — A Ferencváros az utóbbi mérkőzéseken mindig visszaesik a második félidőben. Mint kondíció­­edzőnek mi a véleménye erről? — Nemcsak első-, hanem máso­dik vonalbeli játékosaink is bete­gek egyes posztokon, így azután tartalékokat kell betenni, akik nem bírják a profimérkőzések megeről­tető iramát. Kifulladnak a máso­dik félidőre. Dehát ezen nem lehet egyik napról a másikra segíteni. Ha tízegynéhány mérkőzéssel a lábukban állnának ki, ők is tarta­nák az iramot és nem esne vissza a Ferencváros a második félidőben. Az ellenfeleket dicséri Kovács, de csak fenntartással.­­ A Hungária és az Újpest kondíció tekintetében elsőrangú. De ha a játékkultúrát vesszük alapul, akkor a Ferencváros vezet előttük. Ezért — ismétlem — csak átmeneti a Ferencváros gyenge helyezése. Majd meggyógyulnak a sérültek és — ne tessék elfelej­teni! — még mindegyik csapatnak hátra van 20 egynéhány kétes csa­tája... Végül minden segédedzők leg­­nehezebbikét, TAKÁCS BÉLÁT, AZAZ A VÖRÖS TAKÁCSOT KÉRDEZTÜK MEG. Itt mindjárt hozzátesszük, hogy a vörös Taki nem azért nehéz, hogy csak úgy meg lehessen kérdezni tőle valamit. Nála némi fondorlat szükséges, vagy legalábbis kelepce. Például ilyesmi: — Aggyisten Takikám? — Alszolgája, szerkesztő úr! — Eszem ágában sincs kérdezni magától valamit is, de várjon mit szólna, ha például valaki, csak úgy mondom persze, ha például valaki azt kérdezné magától, hogy ki lesz a bajnok, hehe. Takács rosszat sejt és inkább nem szól semmit. Ilyenkor el kell távozni és félóra múlva új tippel jönni. Például ilyesmivel: — Ezt a zrít! Hallotta Taki? T.... azt mondja, hogy a Hungária lesz a bajnok. — Maarha... — Hát talán nem a Hungária lesz? — Olyan messze van a Hungária a bajnokságtól, mint Makó Jeru­zsálemtől. ■— Szóval az Újpest? — Azt nem mondtam. — A Fradi? — Miért éppen ő? Szóval ha nem a többi, akkor talán mégis a Hungária ?... A bajnokság java mindenesetre még csak ezután következik s a segédedzők mindenesetre bíznak övéikben. Az év végéig még sok minden történhetik. Még az­ is ki­derülhet, hogy­­ a szegedi masszőrt is meg kellett volna kér­deznünk a bajnoki esélyeikre vonat­kozólag. KEMÉNY NEM GYAKOROLT KEDDEN A Ferencváros keddi edzésén a múltheti betegek közül Móré részt­­vett már, ellenben hiányzott az „új” Remény. — Lehetséges, hogy szerdán a ros­tamérkőzésen sem vállalhat szerepet, — ezt a felvilágosítást kaptuk a zöld­fehérektől. ROMÁNIÁBAN a Ripensia áll a bajnokság élén, négy meccsből szerzett 6 pontjával. A te­mesváriak állnak legjobban vesztett pontok dolgában is. Mögöttük nagy a tülekedés. VASÁRNAP DÉLBEN 12-KOR játszák le Miskolcon az Attila—Kis­pest meccset — így állapodtak meg kedden este a felek. A NEMZETI MA, szerdán este 8 órakor „nagygyűlést” tart a törzskávéházban. Mottó: „Lenni vagy nem lenni.” A vezetőség a­ meg­hívóhoz csak annyit fűz, hogy 29 évi harcos, de becsületes múlt után szá­mítanak még barátokra. A Hungária 9-re ágyban volt (hétfőn reggel) és kedden már hűvös józanság­gal nézett a jövőbe . A Sporthírlap tudósítójától . A Hungária vasárnapi győzelme után az öltözőben olyan öröm lett úrrá a csapaton, vezetőkön és egyéb kebelbelieken, amilyen örömöt még nem láttunk. Egymást ölelgette a csapat, többen körmagyart jártak, össze­­csókolóztak, nevettek, sírtak, szó­val magukon kívül voltak a boldog­ságtól. Akkor valaki kitalálta, hogy éljenezni is lehet és eldör­dült az első éljen Schaffer Alfrédra. — Éljen a Suttyó! — kiáltja valaki az egyik sarokból. Dong a sok hang. Suttyó után megéljen­­zik Cseh Matyit, Dudást, Mándit és sorrendben valamennyi tagját a csapatnak. Olyan is akadt, aki a tartalékokat is meg akarta éljenez­ni, de leszavazták. Még megélje­nezték a vörös Takácsot, a taccs­­zászlót és a labdát, aztán a fáradt fiúk a forró vízbe huppantak, meg­éljenezték a vizet, a tust, a szap­pant és lassanként elcsendesedtek. Ekkor jött, miként a bomba, a hír. AZ ELNÖK VENDÉGÜL LÁTJA A CSAPATOT az egyik előkelő étteremben. A csapat újra kitört. Megéljenez­ték az éttermet, a kaszinótojást és a zárórát. Ugyebár felment az olvasó ben­nünket ama kínos feladat alól, hogy részletesen ismertessük a vasárnap éjszakai és hétfő hajnali programot. Annyit mindenesetre feljegyezhetünk, hogy három helyen szórakozott a társaság, de sport­szerűen kilencre mindenkinek ágy­ban kellett lenni. Már mint reggel kilencre. HÉTFŐRE — az öröm egy kissé abbahagy. Meg­születnek a mérsékelt hangú nyi­latkozatok, az óvatos jósolgatások. Az a benfentes, aki vasárnap este­felé még esküdni mert, hogy a Hungária pontveszteség nélkül nyeri az idei bajnokságot, most, hétfőn délután már a száját húzza és ilyeneket mond: — Szép volt, jó volt. Ránk fért. De azért fogunk mi még jobban is játszani. Higgadt, józan fejjel magyaráz­­gatja a vasárnapi játék tanulsá­gait. Az az érzésünk, mintha meg­bánta volna, hogy tegnap olyan féktelenül átadta magát a mámor­nak. — Látta tegnap meccs után azt az égigcsapó örömet? — kérdez­zük. Legyint. — Túlzás. Nagyon vártunk már egy Fradi-verést, nem tud­tunk uralkodni magunkon. Szegény, megviselt idegzetű szurkoló. Már úgy megszokta a bánatot, hogy elfelejtett tartósan örülni. KEDD — a könnyű tréning napja. Félnégy van. A Hungária öltözője, amely két nappal ezelőtt dongott a heje­­hujától, csendes. Schaffer és Ta­kács ül egymás mellett. Egy kér­dés Spécshez és már beszél is: — Számítottam arra, hogy jól játszunk, jó eredményt csinálunk. De nem számítottam arra, hogy ilyen fölényben fogunk játszani. Ha csak egy kicsit nagyobb sze­rencsénk van, meglepő győzelmet arathattunk volna. — Reményei a jövőre nézve? — Hogy szerencse nélkül is fo­gunk meglepő győzelmet aratni. Én nem ragadtattam magam soha­sem korai örömre és nem teszem ezt most sem. Majd örvendezek akkor, ha a jó játékunk állandósul. Addig csak titkon, magamban örü­lök. Egy-két játékost leszid a vörös Takács, mert nem jelentek meg a vasárnap esti lakomán. — Majd adok én nektek! Nem jöttök el, nekünk kell mindent meginni? Kis-Kalkusz javulást ígér. TURAY ELJÁTSSZA A GÓLT Négy órakor helyszíni bizottság jelent meg a pályán és felkérte Turayt, hogy mutassa meg, ho­gyan rúgta be a Hungária egyen­lítő gólját. Turay készséggel veszi a labdát a hóna alá és hosszas keresgélés után centiméterre oda teszi le a labdát, ahonnan a szabadrúgást rúgta. Négy lépéssel van kívül a 16-oson, s­ét lépéssel balra a kö­zéptől. Suttyó magyaráz: — Ide tettem le a lasztit, ott állt fel a sorfal. Megrúgtam a lab­dát, jól eltaláltam, csodára meg­találta a felső vinklit. Felment a labda a sorfal fölé és ott jött ki belőle a fals és levágódott. — Azt hallottuk — mondjuk — hogy Schaffer az edzéseken krétá­val szokta megjelölni a labdán azt a pontot, ahol meg kell rúgni. Igaz? — Igaz. Müller bólongatással hitelesíti Turay vallomását. DUDÁS, A NAGYLELKŰ A bajnokságról nem sok szó esett a tegnapi délutánon. Most két hét pihenő következik soron. Hogy azonban a fiúk a pihenő miatt ne búsuljanak,­ Dudás nagy­lelkűen így szólt: — Fiúk, ha beválogatnak és győzünk, akkor az egész prémiumot együtt költjük el! Valaki megkért bennünket, hogy ezt feltétlenül írjuk meg, mert ahogy ő Dudást ismeri, még képes és elfelejti az ígéretet. Nem állhat­tunk ellent. FENTIEKBŐL élénken kitűnik, hogy a Hungária JÁTÉK AZ IDEGEKKEL! HOLNAP PREMIER! Hozzon kefét magával, mert égnek áll a haja! PALAC­E Paramount-film környékén hatalmas lendületet adott a hangulatnak a derbi­győzelem. A kaszinó újabban sok régen látott arcnak örvend és sok régen látott arc örvend a kaszinó­nak. A kék-fehér színek iránt hatá­rozott hossz érezhető a futball­társadalomban. A hangulatból ítélve nyugodtan következtethetünk a Hungária reneszánszára, most már csak az hiányzik, hogy a további mérkőzé­sek alapján is erre következtethes­sünk. 11 kérdés a Budai „Iliről és Faragó igaz­gató válaszai — A Sporthírlap tudósítójától — — Az utolsó helyről nézve: mit gondol, hol fog végeredményben kikötni a Budai „11”? — Jó fent, a középen. Az a helyzet, hogy a csapat a sorozatos balsikerek ellenére is jobb, mint valaha. Vannak ilyen furcsa ellent­mondások a futballban. — Mi a hangulat a csapaton belül? — A csapat szelleme köztudomá­súan jó. A fiúk sose bizakodnak el és sose esnek kétségbe. Ez an­nak az amatőrszellemű fegyelem­nek köszönhető, amely még a régi Harminchármas öröksége és Barna Sándor, valamint Szende Béla ér­deme is. — Ha volna pénze, játékosokra költené? Igen. A meglévő játékosokra. — Sztancsikot betenné a válo­gatottba? — Képességei alapján ott volna a helye. •— Mi a véleménye a derbiről? — Jó sport volt. Fair játék. A Ferencváros ugyanolyan hendikep­pel állt ki, mint mi. — A sérülési fronton mi a hely­zet? — Az Attila ellen már Rökk is, Pozsonyi is játszik. Ellenben most Schuszter szenvedett bokatörést, így játszotta végig a meccset. — Mi a tippje az osztrák-ma­­magyarra? — Nem kapunk ki. — Milyen túra- és egyéb tervei vannak? — Semmi. Pontszerzési túrára megyünk — itthon. — Mi volt életének első sport­­tevékenysége? — Tizennégyéves koromban 12 perc és 20 mp alatt futottam a két angol mérföldet. Utána meg­alakítottam a Krisztinavárosi FC-t. Ebben védett először Zsák. Aki játszani akart nálam, az uzsonnát kellett, hogy fizessen. Ez volt a fordított professzionalizmus. — Vannak amatőr játékosok, akikre szemet vetett? (Klein Miklós dr., a csapat or­vosa közbeszól: Ha vannak is, nem vagyunk bolondok elánulni.) — Ha nem volna futball a vilá­gon, mit csinálna? — Feltalálnám a futballt és megalakítanám a Budai „ti”-et. Sportért Sportról Sportnak

Next