Sporthirlap, 1935. december (26. évfolyam, 96-102. szám)

1935-12-04 / 96. szám

SZERDA, 1935 DECEMBER 4. SPORTHIRLAP Ityty dairéeU ... Milánó, Zürich és Páris nyo­mán mámoros a sport­közvélemény a hentestől Joan Crawfordig, az NL- altiszttől az MLSz-főtitkárig — A Sporthírlap tudósítójától — A minap zokogva öntötte ki a szívét ezeken a hasábokon a ■magyar futballközvélemény. Éhe­­zünk, pusztulunk, veszünk... És most három egymásutáni eredmény egyszerre napfényt varázsolt a bús, kopár magyar futballszikre. Tud a magyar futball boldog is lenni. De még milyen. Tessék csak velünk jönni. Nézzük, mit szól­nak ehhez a káprázatos szériá­hoz kicsinyek és nagyok. ÍGY ÖRÜLTÖK TI... Szabó József urat nem ismeri a történelem, de ha azt mondjuk, hogy Józsi, a mosolygósképű NL- altiszt, már százezer ismerőse van, ő így örül: — Négy éve dolgozom a PLASz­ ban és az NL-ben, de ilyen örö­möm még nem volt, mint ez a vá­­logatott­ portya. Egy ötpengős borravalónak se tudok any­­nyira örülni, pedig az is elég rit­ka. Zászlóval megyek este a fiúk elé... Egy zord úr, akinek a disznó- Ságok a szakmája (Singernek hív­ják, a Lengyel Hentesárugyárban dolgozik és az LHSC intézője): - Na úgy-e? Nem szabadna a Dietznek arra a sok szövetségi sa­meszra hallgatnia soha. Mégis csak ő találja el a legjobban, én mondom... Egy futballista, Ordódy, a So­mogy volt jobbösszekötője: — Hiába, a küz­d­ő s­z­ell­e­m! És a párisi teljesítmény a legna­gyobb, szinte csoda egy olyan át­­melózott hét után. Én ismerem azt a párisi csapatot! És micsoda szol­gálatot tettek ezzel a fiúk az ottani magyar spillereknek, ccc!... Faragó Sándor, somogyi vezér, aki ott volt Milánóban és Zürich­ben: ----A klasszis eddig is megvolt, de most megtaláltuk­­ az önb­i­­zalmat hozzá!... Én láttam: úgy lépett az a csapat a pályára Zü­­­richben, hogy már akkor láttam: ezek nem veszíthetnek! Milánóban tökéletesen összeforrott a csapat, csak így is maradjon minden... Fischerné, az NL „irodakis­asszonya” : — Borzasztóan boldoggá tett ez a há­r­o­m győzelem... •— De hiszen Milánó nem volt győzelem... — Nekem igen! És már hét év óta figyelem, ha Fodor dr. úr a csapattal megy, mindig győ­zünk!... Pataki Mihály, aki maga is végigcsinált egy-két portyácskát annodazumal: — Nagyon szép, nagyon értékes eredmények ezek! Büszkék lehe­tünk rájuk. És minden ilyen szép­­eredmény, ha egyesületi, ha válo­gatott csapat éri el, lökést ad a további fejlődéshez, a további szép eredményekhez. Nagyon-na­­gyon örülök, annyi rossz után... Még Máriássy dr. volt szöv. kap., az „Okos Lajos” is moso­lyog a szipkája mögül: — Én nem szoktam kritizálni... — Nem is kell. Csak hódolat s nem bírálat, mint Madách... — Nana... — Tessék, Okos bátyám? — Ne értsen félre. A csapat tel­jesítménye tényleg gyönyörű, a fő oka valóban a lelki összeforrott­­ság. De szakszempontból — itt nem óhajtom érinteni az összeállí­tás kérdését, mert annak sikerül­tét mindig az eredmények határ­­ozzák meg — szóval szakszem­­pontból nem tudok csatlakozni a teljesen kritikamentes álláspont­hoz. Szakszempontból meg kell állapítani, hogy mind az olasz, mind az osztrák válogatott, de kü­lönösen az előbbi az elvesztett dél­amerikaiak miatt, nívóban és já­tékerőben alaposan vissza­ment az utóbbi időben. Ezzel nem mondom azt, hogy a jobb for­mában levő olaszokkal vagy oszt­rákokkal szemben leégtünk volna. De azt igen, hogy nekünk si­­került a nívócsökkenést kisebb­­mérvűre korlátoznunk, mint ami­lyen az olaszoké meg az osztrá­­koké. Mindezzel se a kapitány, se a játékosok­­ érdemét nem akarom kisebbíteni, de a fejlődés érdeké­­ben kell az őszinteség. Még csak annyit, hogy ezek a sikerek tán­buzdításul szolgálnak majd az ille­tékes hatóságoknak, hogy fokozot­tabban támogassák az utánpótlás nevelését... Bölcs beszéd, vajmi bölcs, Má­riássy dr. úr azonban nem ha­sonlít Joan Crawfordra. Keres­sünk most a változatosság ked­véért valakit, aki hasonlít. Mert Klári tiziánhajú tisztviselőnő például orrán-száján Joan Craw­­ford. Mit mond ő? — Ilyen eredményeket ér el a Hun­g­ária-k­ovi­b­inák­ — mondja objektíven. Nem mind egyformák a Klárik se. Egy másik hölgy, Maschek Klári tisztviselőnő, aki tiziánhaj és kék jelvény helyett barna hajat és zöld jelvényt hord, így tárgyila­­goskodik: — Parisban meglátszott, hogy már két fradista volt a csapatban. A gólrekord is a családban marad, bár csak két fradista volt a por­tyán. Hát még ha Keményt is el­viszik... Maradjunk egy kicsit a höl­gyeknél. Rupert Noémi, Rupert országgyűlési képviselő lánya: — Majdnem úgy örülök, mint a papa sikerült választása után... Simándy Piri, mozgásművész­nő: — Úgy látszik, Cseh Matyi is rájött arra, hogy m­ozogni kell. Kandel Alice jazzénekesnő: — Ha énekelni tudnám a különbséget a 0:2-s, meg a mos­tani 5:1-es párisi játék között... Látja, ilyenkor aztán szívesen éne­kel az ember. Az olyan eredmé­nyek után viszont csak sírni van kedve... Megint egy férfi, Kisfalvi dr.: — Brávó! A magyar futball „őskorát” eleveníti fel ez a három eredmény. Egyedülálló, ragyogó széria! Csak gyümölcsöz­te­tni is tudjuk majd a futball érdekében ezeket a sikereket. Nem is anyagilag értem... Egy idősebb úr, Békés Mór: — Soha jobbkor! Mind a három országban már-már kezdték lebe­csülni a magyar futballt... Egy fiatalabb úr, Teleki Kál­mán orvostanhallgató. Természe­tesen boncol: — Az eredmények úgy alakul­tak, hogy — jobb lett volna a portyameccsek sorrendjét felcse­rélni. De azért így is gyönyörű... Jó kis műtét volt ez a portya a beteg magyar futballnak... Mándiból a bekk mellett a pénzember beszél: — Gyönyörű sikerek! Csak anyagi téren is folytatódjanak... A Soroksári Erdős egy község helyet ujjong: — Boldog vagyok és velem együtt egész Soroksár. Olyan bol­dog, mintha mi értük volna el eze­ket az eredményeket... Egy kapus, aki itthon maradt. Hóri: — Csodaszép volt! De ez az én for­m­á­m. Az összes őszi meccse­ken tartalékkapus voltam itthon, most meg lecsúsztam. De majd igyekszem, hogy legközelebb el­mehessek én is egy éppilyen „klassz” portyára és ne is mint tartalék... Egy csatár, aki itthonmaradt, Avar: — örülök a nagy magyar siker­nek, de nem kevésbé annak, hogy az újpesti „haverok” is alapo­san benne voltak... Faragó Lara, a futballbölcs is meg van elégedve: — A legszebb, amit e téren el lehet képzelni! Végre úgy fut­balloztak a fiúk, ahogy futbal­lozni kell!... Molnár Ottó, a szkeptikus Nemzeti-főtitkár: —­ Elértük végre a helyet, ami a tudásunknál fogva megillet. De már rég kellett volna... Langfelder, az újpesti vezér még szkeptikusabb: — Örüljünk, de ne essünk a másik végletbe! Nagyon jó, na­gyon szép, de ez még ne­m csodacsapat... Komor Ödön de Óbuda viszont egészen szkeptikus: — Megint a fellegekben járunk! Ne járjunk a jellegekben! — Pedig ez hozza a közönséget, hiába! — mondja racionálisan Kisfalvi dr. Preiszmann, a kék pénzügymi­niszter most piros az örömtől: — Az utóbbi évek legszebb tel­jesítménye ez a portya! Nyolc na­pon belül három ilyen eredmény! Óriási dolog, félek, sokára fog ez mégegyszer így sikerülni!... S végül Kenyeres, a komoly­­kimért MLSZ-f­őtitkár: — Nagyon örülök! Biztos jele ez a portya annak, amit én már régen mondok: a magyar fut­ball iránya fölfelé ten­dál. Túlestünk a krízisen, a javu­lás útján vagyunk... * Sétánk Örömországban itt véget ér. Így örültök ti! Sok­féleképpen, sok-sok mellékszem­ponttal, de mindnyájan megér­demelten. Rátok fért... Gergely Miklós.­lamoson, földalattin a legkényel­mesebben meg lehet közelíteni és a leglassúbb járművön sem tart egy negyedóránál tovább az út a pályáig. A Tottenham pályája a legmo­dernebb londoni pálya. Mr. Tur­nell, a „Kakasok” (a Tottenham neve a jelvényében lévő kakas után) titkára büszkén állítja ezt és nem szűnik meg dicsekedni a nagyszerű pályával. 78.000 néző fér bele. 60.000 fedett és nagy­részt ülőhely. Minden helyről nagyszerű kilátás nyílik a pályára. És az egyik sarokrészben, teljesen elkülönítve helyezik majd el a né­met nézősereget a tömegben. Pe­dig mintegy 10.000 német kel át a csatornán, hogy buzdítsa test­véreit a nagy mérkőzés alatt. Mo­solyogva meséli a kiváló titkár, hogy nem merték másként a fele­lősséget vállalni a németekért, csak így, hogy teljesen elkülönítve fog- Olvassa a­z ELLENZÉKET-mert a legmegbízhatóbb és legfrissebb anyagot a legki­válóbb újságírók feldolgo­zásában hozza. Hirdessen as ELLENZÉKBEN-mert ezt a lapot minden komoly vevő és eladó min­dennap elolvassa Szerkesztőség és kiadóhivatal CL­UJ—KOLOZSVÁR, Universitatis Str. (Egyetem­ u.­ 8. sz. » Anglia tippje a mai mérkőzésre: „Németország­nak semmi esé­lye nincs!" — A Sporthírlap tudósítójától —­ London, november 30. „Németországnak semmi esélye nincs”... Ez az általános vélemény ma a Szigetországban az év legnagyobb eseményéről, a december 4-iki an­gol-német találkozóról. Becsülik itt a német futballt, sőt nagyra­­becsülik Németországot magát, de azért mindenki egy alapos német­verést jósol. Miért? Mi az oka a nagyra dagadt angol önbizalomnak? A csehszlovákok legutóbbi vere­ségei. A Spartak Slavia-,­egyes eredményei és játéka után az an­golok így ítélkeznek a kontinentá­lis futballról, amint Allison úr, az Arsenal menedzsere ezt legszak­­szerűbben kifejezte: " Nem vitás, hogy figyelemre­méltó játékkal lepett meg bennün­ket a csehszlovák vegyes csapat. A félidőig minden mérkőzésen a leg­­egyenrangúbb ellenfelek voltak. De az angol talaj, a klíma és az angol iram kikészítette őket a má­sodik félidőre Ha pedig a cseh­szlovákok, akik az angol felfogás szerint a legjobb futballt játszák a kontinensen, ennyire nem tudtak ellentállni, mit várhatunk a sokkal gyengébb németektől? (Amitől Faczinek a leg­jobban félt...) Valóban megszámlálhatatlan a kontinentális csapat számára az itt leselkedő hátráltató körülmény. Faczinek, a csehszlovák válogatott csatár a legnagyobb hendikepnek a sötétséget tartotta. Mert itt­ Lon­donban a középeurópai időszámí­tás szerint m int 30 perckor kez­dődik a játék, tehát meglehetős sötétségben ér vi­tet, a­z egyik ka­putól nem látni el a másikig. Kell, hogy az itt túrázó játékosoknak nagyon jó sz­me legyen és még meg is szokniuk a félhomályt. A többiről már eleget tudnak otthon. .­ mély talaj, a klíma, a csúszós t­ll és a kétszer negyvenöt percig tartó istentelen iram a leg­veszedelmesebb ellenfelei a csator­nán átmerészkedő ellenfélnek. (Azért lesz) nagy közönség Azért bármennyire nagy német­­verésre készül is Anglia, mégis ha­talmas érdeklődés nyilvánul meg a mérkőzés iránt. Már a mérkő­zésre kijelölt pálya, a Tottenham stadionja is hozzájárul ehhez. Alig negyedórányira van a város köz­pontjától. Autón, autóbuszon, vil­ 3 Karácsonyi­­ ajándék . Minden alkalomra, karácsonyra is, óra az ideális ajándék. Évekig, év­tizedekig hasznos, hűséges jóbarát. Eredeti svájci márkás férfi és női karórák 9 pengőtől 120 pengőig. Önműködő karóracsat krómozva vagy aranyozva, ajándék-csomago­lásban 5.60 pengőtől 19 pengőig. Eredeti svájci „Per­fekta“ kronométer zsebórák 20 pengőtől 80 pengőig. Zsebstopperóra (labdarúgáshoz) 19.50 Márkás ébresztőórák, díszórák, úti ébresztőórák 5.50 pengőtől 40 pen­gőig. Lakásórák bútorához illő tokban, kiváló külföldi óraművel, 8 napos zárószerkezettel 30— 38 P Szinkron szerkezettel __ 26— 80 P Bim-bam harangütéssel 58—100 P Wesminster harangjáték­kal ---------------------- 130-160 P A hangulatos harangjátékóra nemzedéke­ken keresztül gyönyörködteti a nap­ min­den órájában a család apraját, nagyját. DROGVOR Kossuth Lajos­ u. 5. sz. a Nemzeti Kaszinó palotájában. Ne hagyja az utolsó pillanatra karácso­nyi bevásárlásait. Most válassza ki, ka­rácsony előtt leszállítjuk, akkor fizetheti.

Next