Sporthirlap, 1936. április (27. évfolyam, 27-34. szám)
1936-04-01 / 27. szám
SZERDA, 1936 ÁPRILIS SPORTHÍRLAP Esélyes, tisztelt ! tlmácsbs Tekintettel arra, hogy a Ferencváros—Szeged mérkőzés alatti és utáni izgalmak közepette nem volt alkalom, arra, hogy Tanácsos Úr kellőképpen megismerje Toldi Gézát, ezúttal szeretném bemutatni S Tanácsos Úr tévedett, amikor benkiházinak nevezte őt. Nem azért tévedett, mert Toldi köztisztviselő és úriember, ez nem számít, mert hiszen Tanácsos Ur rangban elérhetetlenül felette áll és sokkal régebben úriember, mint Toldi Géza. Hanem, mert ez a fiú nemcsak a Ferencváros játékosa, hanem a magyar válogatott futballcsapaté is. Ez a Toldi Géza számtalan csatában vett részt — ha csak sportcsaták voltak is azok, — sok százezer magyarnak szerzett jó estét azzal, hogy fanatikus akarása, lelkes hazaszeretete segítségével le tudta győzni az ellenfelet, vagy hozzájárult a győzelemhez. Ez a nagy darab, jóindulatú fiatalember akkor is bikamódra küzdene a magyar színekért, ha győzelem esetén ő fizetne prémiumot Dietz kapitánynak. A magyar sport egy vezéralakja éppen a szegedi meccs előtt beszélgetett hoszszabban Toldival és megállapította, hogy ez a fiú csupa jóindulatú lelkesség, kötelességtudás és magyaros fanatizmus. Ez a Toldi Géza egyébként játszott már vad argentinok, uruguayiak, négerek, arabok, franciák ellen és sehol se történt meg vele az, ami Szegeden majdnem megtörtént vele. Éppen Szegeden, ahol csapatkapitány létére fokozott önuralommal, gondossággal és felelősségérzettel játszott s a „botrányba” is csak az edzője védelmében avatkozott bele. Mi most nem őt akarjuk megvédeni, hanem tisztelettel felvetjük a kérdést: várjon rászolgált-e idézett megszólításra egy harmincszoros magyar válogatott sportember, aki válogatottságait nemcsak játéktudásának, hanem jellemének és kötelesség tudásának is köszönheti...?. Kitűnő tisztelettel: A. K. Meisl ma választja ki kapusát és szélsőit — A Sporthírlap tudósítójától — Bécs, március St. Meisliek az az elhatározása, hogy a csapatot véglegesen csak szerdán jelöli ki, megértéssel találkozott a sajtóban. Nehéz helyzetben van •Meisl... ....... ... ................... A Sporttág alatt így ír: „A csapatot azért össze lehet állítani már szerda előtt is a keret alapján. A kapus helyén talán még lehet választás Havlicek és Raftl között, a két hátvéd Sesta és Schmaus lesz, a fedezetsor pedig Mock, Smistik, Urbanek. Smistik és Urbanek beállítása nem kelt meglepetést, annál váratlanabb Mock szerepeltetése. Ez a kétségtelenül nagyszerű játékos már évek óta nem szerepelt a fedezetsor szélén, hanem a középfedezet helyén. Igaz, hogy a számításba jövő, megfelelő szélsőbalfok száma rendkívül csekély. Mock kitűnő formában van és régebben nagy sikereket ért el a halfsor szélén is. A csatársorban holtbiztos, hogy a belső triót az Admira adja: Hahnemann — Stoiber —Brian. Ez a hármas a klubcsapatban bevált. Bár Stoiber nem valami gyors,, de — mint Mock esetében — nincs olyan középcsatár, akit Stoiber fölé lehet helyezni. Kockáztatni sem érdemes, mert ez a belső hármas egységét szakítaná szét. Bizonytalanság tehát csak a szélsőcsatárok kijelölésénél van. Jobboldalon Zischek és Vogl II., a baloldalon Hanreiter és Pesser jön szóba. (Pesser esetleg half is lehetne). Zischek ellen szól legutóbbi formája, mellette pedig az a tény, hogy a válogatottban mindig többet szokott nyújtani, mint klubcsapatában. Vogl II. összeszokott az Admira-trióval. Ami a balszélsőket illeti, egyik sem az „igazi”. Hanrester és Pesser lendületes csatár, de nehezen találja meg az összeköttetést szomszédjaival. Hanreitert madridi játéka ajánlja, Pessert erősebb fizikuma. Mindkettő gyors.” Meisl Hugó szövetségi kapitány véglegesen a szerdai edzés után dönt. A magyar—osztrák válogatott mérkőzés előjátéka a Rapid— Viktoria-Währing ifjúsági mérkőzés lesz. KÁLLAI nem fél a bécsi premiertől, nem szereti cicomázni a dolgokat, inkább megrágja azt a labdát . A Sporthírlap tudósítójától — Kállai-Klauber Lipót, az Újpest centere, aki már végre bent van az osztrákok elleni válogatottban, ifi-, amatőr- és egyéb válogatott volt már. Nagy válogatott most tesz először. Ebből az alkalomból így vall: éves vagyok. Hét évvel ezllőtt kezdtem futballozni az UTE- sem, de előzőleg is játszottam már kiscsapatban, az Üveggyári SC-ben. Mint balszélső kezdtem, aztán az UTE-ifiben már behúzódtam, balösszekötőbe, a nagy egyben is balösszekötőt kezdtem játszani s végül legbelül, a centerben kötöttem ki. Ez úgy esett, hogy egyszer megsérült a centerünk, Kele bácsi, illetve Kelecsényi úr, akinek különben is a legtöbbet köszönhetek, odatett a helyére, aztán ott is maradtam... Az UTE számára Fistner Béla, a válogatott számára Gudenus báró úr fedezett fel 1929-ben. Sokszor voltam ifiválogatott, kétszer MIJUI-válogatott, aztán kerültem az UTE nagy egybe. Nemsokára már amatőr válogatott voltam az osztrákok ellen Budapesten, 1933-ban. Ez is véletlen volt, hogy őszinte legyek. A megsérült Solti helyett tettek be a második félidőben jobbösszekötőbe, különben csak tartalék voltam.. Azóta valahány amatőrválogatott és BLASz.válogatott meccs volt, valamennyin játszottam, egyetlenegyet kivéve: a tavaly nyári Budapest—Grác meccset. Akkor beteg voltam. Szóval voltam én már mindenféle válogatott, éppencsak országos nem voltam még. (— Mi lesz az osztrákok ellen?) — A kondíciótól függ. Ha az jó, minden ellenfél „fekszik” az embernek. Márpedig az enyém most azt hiszem, jó... (— Milyen játékosnak tartja magát?) — Lendületi játékosnak. Nem szeretem cicomázni a dolgokat, inkább megrúgom azt a labdát '— Mit tart a főhibájának?). — Szeretnék kicsit gyorsabb lenni. .(— S mit tart a főerényének?) — Talán azt, hogy szeretek kapura lőni és szoktam is. Nem habozok.„ (— Nem ijedne meg a nagy meccstől, a nagy közönségtől, a premiertől?) — A. Szó sincs róla. Nyugodt vagyok, akár az aludttej. Százezer kiabáló ember se hoz ki engem a sodromból, nemhogy ötvenezer... S meccs közben úgyse hall az ember egyebet, csak a labda pattogását... A Phöbus pályaválasztójogot vett: Phöbus-Attila: március 18-án, szombaton a Berlini utcában! — A Sporthírlap tudósítójától — A Phöbus nagyon komolyan veszi a KK-ba való bejutást Tegnap megállapodott az Attila vezetőségével, hogy az április 19-re Miskolcra kisorsolt Attila—Phöbus-mérkőzést a Berlini utcában játszák le. A mérkőzést azért kell egy nappal előbb lejátszani, mert a szabályok értelmében pályacserélés esetén nem szabad a mérkőzést az eredetileg kisorsolt napon lejátszani. sts már játszott válogatott meccset Bécsben (amikor ifijeink 8:0-ra kaptak ki...) — A Sporthirlap tudósítójától ■— Szép sárga névtábla: „Sas Sohn Ferenc”. Viszont otthon nincs senki. Szerencsére a lépcsőn találkozunk a főbérlővel Sas húszéves és már főbérlő. A válogatottságról nem is beszélve. Azazhogy Sae éppen erről beszél: — Lámpaláztól nem félek, ők is csak futballoznak... Különben is... játszottam én már a Hohe Warton. Igaz, nem a legkellemeseb emlék fűz ehhez a játékhoz — három évvel ezelőtt az első magyar ifjúsági válogatottban szerepeltem. 8:0-ra kikaptunk. Két Kiss volt az összekötőm: az első félidőben a fradista, a másodikban a volt UTE-, most Hakoah-játékos. Akkor jól kitoltak velünk az osztrákok. Kétszer harmincötperces meccset kötöttek ki, meg négyes labdát, nehogy az ifijeik nagyon kifáradjanak És azok között az ifik között olyanok szerepeltek, mint Brcan, Hahnemann... Nekem azért még ment valahogy, Gudenus báró meg is dicsért, dehát, mondom, túlerő ellen küzdöttünk. Utána Bécs—Prága meccs volt, játszott a Müller Wuch, amikor hazajöttem, még meséltem itthon, hogy hű, de nagy szurkája van annak a bécsi összekötőnek. Azóta közelebbről is megismertem... Hálistennek... Kár, hogy vasárnap nem játszhatom mellette._ (— Majd a Vincze...) — így is nagyon boldog vagyok. Hiszen Vincze ugyanolyan stílust játszik, mint a Wudi. Csak kapjak tőle minél több labdát, fog az menni... Egyébként ez az első válogatott meccsem, de azért a Juventus, Admira, portugál válogatott, meg a többi... az is valami. ,(— Mi van a Hungáriával?) ■— Azt mondhatom csak, amit az edzőm mond. Fáradt a társaság. Éppen jókor jött ez az egyheti pihenő. Igaz, hogy öten válogatottak vagyunk és nemhogy pihenhetnénk, de még a szokottnál kétszerte nehezebb mérkőzést kell lejátszanunk, dehát legalább a csapat nagyobbik fele kifújja egy kicsit magát. Azért én mégiscsak örülök, hogy nem kell kifújnom magamat. A FUTBALL OLIMPIAI KERET védőjátékosai és fedezetei ma, szerdán délután fél 4 órakor a Postáspályán tartanak edzést. Az olimpiai bizottság szűkíteni akarja az olimpiai keretet. Csak az igazán esélyeseket tartják bent. 5 METRÓ FILMPALOTA PREMIER CASINO FILMSZÍNHÁZ (2, 4, 6, 8, 10) MA! (.%*, H6, X8, % 10) MAGYAR OSZTRÁK NÉZŐ NYILATKOZIK a magyarosztrák mérkőzésről — A Sporthírlap tudósítójától —Azilyen cikkek véletlenül születnek. Az újságíró véletlenül találkozik egy osztrák úrral, aki hétfőn este üzleti ügyben érkezett Budapestre. Nem futballvezér, de lelkes szurkoló. Még vasárnap Bécsben volt, a Rapid—Hakoah és FC Wien—WAC mérkőzést nézte végig. A Rapid híve. Persze, az újságíróval nem üzleti ügyeiről beszél, hanem sportról. Már ismerjük Meisl csapatát s tudjuk, milyen magyar együttes utazik Bécsbe. Az osztrák úr elfogulatlanul, szakszerűen mond véleményt a két csapatról s a mérkőzésről. Az újságíró pedig arra gondol: vájjon mit szól mindehhez a magyar szurkoló, aki szintén pénzért jár a mérkőzésekre s majdnem biztos, hogy sohasem lesz belőle szövetségi kapitány. De azért mégis ért a futballhoz. A magyar szurkolót már könnyű felfedezni. És elkészül a „fizető szakértők” párosnyilatkozata Mi a véleménye az összeállításról? Willy Scholtz (bútorgyáros, Bécs, AdLer*gasse S). —« Nem kritizálom Meisl urat. Mert miről lehetne szó? Mondhatnám hiba volt kihagyni Bindert, aki most a legjobb bécsi csatár. De nekem a Rapid kedvenc csapatom, tehát lehetséges, hogy elfogult vagyok. Meisl is Binderre gondolt először. Aztán elhatározta, hogy nem bontja szét az Admira belső trióját. Stoiber már nem fiatal, nem is szélsebes, de kétségtelen, hogy tud és most formában van. Persze, vasárnap mindkét center elég gyenge védelem ellen játszott. Mit mondhatnék még? Schmaus most balhátvéd a Viennában, Meisl a jobboldalra állította. Mock, aki jobbfedezet lesz, a Favoritner ellen középfedezetet játszott, Urbanek pedig az Admirában jobbfedezet s most baloldalra kerül a válogatott mérkőzésen. A fedezetek közül csak Smistik marad megszokott helyén, de tényleg ő a legjobb centerhalf. A csatársorban, véleményem szerint még történhetnek változások. Esetleg mégsem Zischek lesz a jobbszélső, hanem Vogel II. Meisl még a meccs napján is szokott változtatni, ha valami fontosat álmodik a vasárnapra virradó éjszakán. Hát nem mondom, volt már erősebb is az osztrák válogatott, de ez a mostani se rossz. Kertész Rezső (banktisztviselő, Budapest, Erőd u. 2.): — Egyelőre szédülök, csak az imént hallottam, hogyan válogatott a kapitány, még nem is értem eléggé a dolgot. Hiszen eddig folyton arról volt szó, hogy ismét a teljes Hungária-fedezetsor játszik, most meg hírmondót sem találok belőle a válogatottban. És a Ferencvárost egyetlen játékos képviseli: Lázár!... Nem lehet kritizálni ezt az összeállítást. Én csak arról a játékosról mondok véleményt, akit láttam. A szövetségi kapitány viszont főként azokban bízik, akiket nem látott, őszintén szólva, én azt hiszem, hogy legokosabb lett volna felszólítani a játékosokat, jelentkezzenek önként a válogatott meccsre. Ezek az önkéntesek legalább biztosan teljes erővel küzdenének Bécsben. Ámbár, remélem, a kapitány által öszszeválogatott 11 sem fogja itthonhagyni a szívét. De kérem... A kapitány mindig azt hangoztatta, hogy nem akar újoncokkal kísérletezni s erre most a Hohe Wartern visz egyszerre két újoncot!... És az egész csatársorban az egyetlen Titkos képviseli az erőteljes lendületet.„ A védelemben három fiatal játékos áll. De egyáltalán: ki lesz az „irányító ész” ebben a csapatban? Boldogok, akik hisznek!... A szövetségi kapitány elhiszi, hogy Turay nem harcképes és Toldi, akiről azt hallom, hogy Szegeden a Ferencváros legjobb embere volt, meccs után lábfájásról panaszkodott.. . Mindezt én sem kétlem, de — én nem is vagyok szövetségi kapitány!... Szerencsémre!.„ Mi a véleménye a másik csapatról ? — Biztosan jó játékosok. Gondolom, sok újonc akad köztük. Szabó nagyon tehetséges kapus. Tetszetősen véd. Lázárt jól ismerem, nagy klasszis, kár, hogy gyakran könnyelmű. Azt hiszem, a csatársor erőssége a balszárny. Módinak — Azt hiszem, a legerősebb magyar csapat még Bécsben is megverhetné ezt az osztrák együttest. Az Admira-játékosokat múlt héten láttam játszani a Hungária ellen. Tehetségesek, de csöppet sem kemények. Urbanek a legjobb köztük, azután Hahnemann tetszett. Sesta egyedül „szét”