Sporthirlap, 1936. április (27. évfolyam, 27-34. szám)

1936-04-01 / 27. szám

SZERDA, 1936 ÁPRILIS­­ SPORTHÍRLAP Esélyes, tisztelt ! tlmácsbs Tekintettel arra, hogy a Ferenc­város—Szeged mérkőzés alatti és utáni izgalmak közepette nem volt alkalom, arra, hogy Tanácsos Úr kellőképpen megismerje Toldi Gé­zát, ezúttal szeretném bemutatni S­ Tanácsos Úr tévedett, amikor benkiházinak nevezte őt. Nem azért tévedett, mert Toldi köztiszt­viselő és úriember, ez nem számít, mert hiszen Tanácsos Ur rangban elérhetetlenül felette áll és sokkal ré­g­ebben úriember, mint Tol­di Géza. Hanem, mert ez a fiú nemcsak a Ferencváros játékosa, hanem a magyar válogatott fut­ballcsapaté is. Ez a Toldi Géza számtalan csatában vett részt — ha csak sportcsaták voltak is azok, — sok százezer magyarnak szerzett jó estét azzal, hogy fanatikus aka­rása, lelkes hazaszeretete segítsé­gével le tudta győzni az ellenfelet, vagy hozzájárult a győzelemhez. Ez a nagy darab, jóindulatú fia­talember akkor is bikamódra küz­­dene a magyar színekért, ha győ­zelem esetén ő fizetne prémiumot Dietz kapitánynak. A magyar sport egy vezéralakja éppen a sze­gedi meccs előtt beszélgetett hosz­­szabban Toldival és megállapította, hogy ez a fiú csupa jóindulatú lel­kesség, kötelességtudás és magya­ros fanatizmus. Ez a Toldi Géza egyébként ját­szott már vad argentinok, uru­guayiak, négerek, arabok, fran­ciák ellen és sehol se történt meg vele az, ami Szegeden majdnem megtörtént vele. Éppen Szegeden, ahol csapatkapitány létére fokozott önuralommal, gondossággal és fe­lelősségérzettel játszott s a „bot­­rányba” is csak az edzője védelmé­ben avatkozott bele. Mi most nem őt akarjuk meg­védeni, hanem tisztelettel felvetjük a kérdést: várjon rászolgált-e idé­zett megszólításra egy harminc­­szoros magyar válogatott sport­ember, aki válogatottságait nem­csak játéktudásának, hanem jelle­mének és kötelesség tudásának is köszönheti...?­­. Kitűnő tisztelettel: A. K. Meisl ma választja ki kapusát és szélsőit — A Sporthírlap tudósítójától — Bécs, március St. Meisli­ek az az elhatározása, hogy a csapatot véglegesen csak szerdán jelöli ki, megértéssel találkozott a sajtóban. Nehéz helyzetben van •Meisl... ....... ... ................... A Sporttá­g alatt így ír: „A csapatot azért össze lehet állítani már szerda előtt is a keret alapján. A kapus helyén talán még lehet választás Havlicek és Raftl között, a két hátvéd Sesta és Schmaus lesz, a fedezetsor pedig Mock, Smistik, Urbanek. Smistik és Urbanek beállítása nem kelt meglepetést, annál váratlanabb Mock szerepeltetése. Ez a kétség­telenül nagyszerű játékos már évek óta nem szerepelt a fedezetsor szélén, hanem a középfedezet helyén. Igaz, hogy a számításba jövő, megfelelő szélsőbalfok száma rendkívül csekély. Mock kitűnő formában van és­­ régebben nagy sikereket ért el a halfsor szélén is. A csatársorban holtbiztos, hogy a belső triót az Admira adja: Hahnemann — Stoiber —­­Brian. Ez a hármas a klubcsapatban be­vált. Bár Stoiber nem valami gyors,, de — mint Mock esetében — nincs olyan középcsatár, akit Stoiber fölé lehet helyezni. Kockáz­tatni sem érdemes, mert ez a belső hármas egységét szakítaná szét. Bizonytalanság tehát csak a szélsőcsatárok kijelölésénél van. Jobboldalon Zischek és Vogl II., a baloldalon Hanreiter és Pesser jön szóba. (Pesser esetleg half is lehetne). Zischek ellen szól legutóbbi for­mája, mellette pedig az a tény, hogy a válogatottban mindig többet szokott nyújtani, mint klubcsapatá­ban. Vogl II. összeszokott az Admira-trióval. Ami a balszélső­ket illeti, egyik sem az „igazi”. Hanrester és Pesser lendületes csatár, de nehezen találja meg az összeköttetést szomszédjaival. Han­­reitert madridi játéka ajánlja, Pes­­sert erősebb fizikuma. Mindkettő gyors.” Meisl Hugó szövetségi kapi­tány véglegesen a szerdai edzés után dönt. A magyar—osztrák válogatott mérkőzés előjátéka a Rapid— Viktoria-Währing ifjúsági mérkő­zés lesz. KÁLLAI nem fél a bécsi premiertől, nem szereti cicomázni a dol­gokat, inkább megrágja azt a labdát . A Sporthírlap tudósítójától — Kállai-Klauber Lipót, az Újpest centere, aki már végre bent van az osztrákok elleni válogatott­ban, ifi-, amatőr- és egyéb válo­gatott volt már. Nagy válogatott most tesz először. Ebből az alka­lomból így vall: éves vagyok. Hét évvel ez­­­llőtt kezdtem futballozni az UTE- sem, de előzőleg is játszottam már kiscsapatban, az Üveggyári SC-ben. Mint balszélső kezdtem, az­­tán az UTE-ifiben már behúzód­tam, balösszekötőbe, a nagy egy­ben is balösszekötőt kezdtem ját­szani s végül legbelül, a centerben kötöttem ki. Ez úgy esett, hogy egyszer megsérült a centerünk, Kele bácsi, illetve Kelecsényi úr, akinek különben is a legtöbbet kö­szönhetek, odatett a helyére, aztán ott is maradtam... Az UTE számára Fistner Béla, a válogatott számára Gudenus báró úr fedezett fel 1929-ben. Sokszor voltam ifiválogatott, két­szer MIJUI-válogatott, aztán kerül­tem az UTE nagy egybe. Nemso­kára már amatőr válogatott vol­tam az osztrákok ellen Budapes­ten, 1933-ban. Ez is véletlen volt, hogy őszinte legyek. A megsérült Solti helyett tettek be a második félidőben jobbösszekötőbe, külön­ben csak tartalék voltam.. Azóta valahány amatőrválogatott és BLASz.válogatott meccs volt, va­lamennyin játszottam, egyetlen­egyet kivéve: a tavaly nyári Buda­pest—Grác meccset. Akkor beteg voltam. Szóval voltam én már mindenféle válogatott, éppencsak országos nem voltam még­. (— Mi lesz az osztrákok ellen?) — A kondíciótól függ. Ha az jó, minden ellenfél „fekszik” az embernek. Márpedig az enyém most azt hiszem, jó... (— Milyen játékosnak tartja magát?) — Lendületi játékosnak. Nem szeretem cicomázni a dolgokat, in­kább megrúgom azt a labdát '­—­ Mit tart a főhibájának?). ­—­ Szeretnék kicsit gyorsabb lenni. .(— S mit tart a főerényének?) — Talán azt, hogy szeretek ka­pura lőni és szoktam is. Nem ha­­bozok.„ (— Nem ijedne meg a nagy meccstől, a nagy közönségtől, a premiertől?) — A. Szó sincs róla. Nyugodt vagyok, akár az aludttej. Százezer kiabáló ember se hoz ki engem a sodromból, nemhogy ötvenezer... S meccs közben úgyse hall az ember egyebet, csak a labda pattogását... A Phöbus pályaválasztó­­jogot vett: Phöbus-Attila: március 18-án, szombaton a Berlini­ utcában! — A Sporthírlap tudósítójától — A Phöbus nagyon komolyan veszi a KK-ba való bejutást Tegnap meg­állapodott az Attila vezetőségével, hogy az április 19-re Miskolcra kisor­solt Attila—Phöbus-mérkőzést a Berlini­ utcában játszák le. A mérkőzést azért kell egy nappal előbb lejátszani, mert a szabályok értelmében pályacserélés esetén nem szabad a mérkőzést az eredetileg kisorsolt napon lejátszani. s­ts már játszott válogatott meccset Bécsben (amikor ifijeink 8:0-ra kaptak ki...) — A Sporthirla­p tudósítójától ■— Szép sárga névtábla: „Sas Sohn Ferenc”. Viszont otthon nincs senki. Szerencsére a lépcsőn talál­kozunk a­­ főbérlővel Sas húsz­éves és már főbérlő. A válogatott­ságról nem is beszélve. Azazhogy Sae éppen erről be­szél: — Lámpaláztól nem félek, ők is csak futballoznak... Különben is... játszottam én már a Hohe Warton. Igaz, nem a legkelleme­­seb emlék fűz ehhez a játékhoz — három évvel ezelőtt az első magyar ifjúsági válogatottban szerepel­­tem. 8:0-ra kikaptunk. Két Kiss volt az összekötőm: az első félidő­ben a fradista, a másodikban a volt UTE-, most Hakoah-játékos. Akkor jól kitoltak velünk az oszt­rákok. Kétszer harmincötperces meccset kötöttek ki, meg négyes labdát, nehogy az ifijeik nagyon kifáradjanak És azok között az ifik között olyanok szerepeltek, mint Brcan, Hahnemann... Nekem azért még ment valahogy, Gudenus báró meg is dicsért, dehát, mon­dom, túlerő ellen küzdöttünk. Utána Bécs—Prága meccs volt, játszott a Müller Wuch, amikor hazajöttem, még meséltem itthon, hogy hű, de nagy szurkája van annak a bécsi összekötőnek. Azóta közelebbről is megismertem... Hál­­istennek... Kár, hogy vasárnap nem játszhatom mellette._ (— Majd a Vincze...) — így is nagyon boldog vagyok. Hiszen Vincze ugyanolyan stílust játszik, mint a Wudi. Csak kapjak tőle minél több labdát, fog az menni... Egyébként ez az első vá­logatott meccsem, de azért a Ju­­ventus, Admira, portugál váloga­tott, meg a többi... az is valami. ,(— Mi van a Hungáriával?) ■— Azt mondhatom csak, amit az edzőm mond. Fáradt a társa­ság. Éppen jókor jött ez az egy­heti pihenő. Igaz, hogy öten válo­gatottak vagyunk és nemhogy pi­henhetnénk, de még a szokottnál kétszerte nehezebb mérkőzést kell lejátszanunk, dehát legalább a csapat nagyobbik fele kifújja egy kicsit magát. Azért én mégiscsak örülök, hogy­­ nem kell kifújnom magamat. A FUTBALL OLIMPIAI KERET védőjátékosai és fedezetei ma, szer­dán délután fél 4 órakor a Postás­pályán tartanak edzést. Az olimpiai bizottság szűkíteni akarja az olim­piai keretet. Csak az igazán esélye­seket tartják bent. 5 METRÓ FILMPALOTA PREMIER CASINO FILMSZÍNHÁZ (2, 4, 6, 8, 10) MA! (.%*, H6, X8, % 10) MAGYAR OSZTRÁK NÉZŐ NYILATKOZIK a magyar­­osztrák mérkőzésről — A Sporthírlap tudósítójától —­­Az­­ilyen cikkek véletlenül születnek. Az újságíró véletlenül találkozik egy osztrák úrral, aki hétfőn este üzleti ügyben érkezett Budapestre. Nem futballvezér, de lelkes szurkoló. Még vasárnap Bécsben volt, a Rapid—Hakoah és FC Wien—WAC mérkőzést nézte végig. A Rapid híve. Persze, az újságíróval nem üzleti ügyei­­ről beszél, hanem sportról. Már ismerjük Meisl csapatát s tudjuk, milyen magyar együttes utazik Bécsbe. Az osztrák úr elfogulat­lanul, szakszerűen mond véleményt a két csapatról s a mérkőzésről. Az újságíró pedig arra gondol: vájjon mit szól mindehhez a ma­gyar szurkoló, aki szintén pénzért jár a mérkőzésekre s majdnem biztos, hogy sohasem lesz belőle szövetségi kapitány. De azért mégis ért a futballhoz. A magyar szurkolót már könnyű felfedezni. És elkészül a „fizető szakértők” párosnyilatkozata Mi a véleménye az összeállításról? Willy Scholtz (bútorgyáros, Bécs, AdLer*­gasse S)­. —« Nem kritizálom Meisl urat. Mert miről lehetne szó? Mondhatnám hiba volt ki­­hagyni Bindert, aki most a legjobb bécsi csatár. De nekem a Rapid kedvenc csapatom, te­hát lehetséges, hogy elfogult vagyok. Meisl is Binderre gondolt először. Aztán elhatá­rozta, hogy nem bontja szét az Admira belső trióját. Stoi­ber már nem fiatal, nem is szélsebes, de kétségtelen, hogy tud és most formában van. Persze, vasárnap mindkét cen­ter elég gyenge védelem ellen játszott. Mit mondhatnék még? Schmaus most balhátvéd a Viennában, Meisl a jobboldal­­ra állította. Mock, aki jobb­­fedezet lesz, a Favoritner ellen középfedezetet játszott, Urba­nek pedig az Admirában jobb­fedezet s most baloldalra ke­rül a válogatott mérkőzésen. A fedezetek közül csak Smis­tik marad megszokott helyén, de tényleg ő a legjobb center­­half. A csatársorban, vélemé­nyem szerint még történhetnek változások. Esetleg mégsem Zischek lesz a jobbszélső, ha­nem Vogel II. Meisl még a meccs napján is szokott változ­tatni, ha valami fontosat álmo­dik a vasárnapra virradó éj­szakán. Hát nem mondom, volt már erősebb is az osztrák válogatott, de ez a mostani se rossz. Kertész Rezső (banktisztviselő, Budapest, Erőd­ u. 2.): — Egyelőre szédülök, csak az imént hallottam, hogyan vá­logatott a kapitány, még nem is értem eléggé a dolgot. Hi­szen eddig folyton arról volt szó, hogy ismét a teljes Hun­­gária-fedezetsor játszik, most meg hírmondót sem találok belőle a válogatottban. És a Ferencvárost egyetlen játékos képviseli: Lázár!... Nem lehet kritizálni ezt az összeállítást. Én csak arról a játékosról mondok véleményt, akit lát­tam. A szövetségi kapitány vi­szont főként azokban bízik, akiket nem látott, őszintén szólva, én azt hiszem, hogy legokosabb lett volna f­elszólí­­tani a játékosokat, jelentkezze­­nek önként a válogatott meccs­­re. Ezek az önkéntesek leg­alább biztosan teljes erővel küzdenének Bécsben. Ámbár, remélem, a kapitány által ösz­­szeválogatott 11 sem fogja itthonhagyni a szívét. De ké­rem... A kapitány mindig azt hangoztatta, hogy nem akar újoncokkal kísérletezni s erre most a Hohe Wartern visz egyszerre két újoncot!... És az egész csatársorban az egyetlen Titkos képviseli az erőteljes lendületet­­.„ A védelemben három fiatal játékos áll. De egyáltalán: ki lesz az „irányító ész” ebben a csapatban? Boldogok, akik hisznek!... A szövetségi kapitány elhiszi, hogy Turay nem harcképes és Toldi, akiről azt hallom, hogy Szegeden a Ferencváros leg­­jobb embere volt, meccs után lábfájásról panaszkodott.. . Mindezt én sem kétlem, de — én nem is vagyok szövetségi kapitány!... Szerencsémre!.„ Mi a véleménye a másik csapatról ? —­ Biztosan jó játékosok. Gondolom, sok újonc akad köz­tük. Szabó nagyon tehetséges kapus. Tetszetősen véd. Lázárt jól ismerem, nagy klasszis, kár, hogy gyakran könnyel­mű. Azt hiszem, a csatársor erőssége a balszárny. Módinak — Azt hiszem, a legerősebb magyar csapat még Bécsben is megverhetné ezt az osztrák együttest. Az Admira-játéko­­sokat múlt héten láttam ját­szani a Hungária ellen. Te­hetségesek, de csöppet sem ke­mények. Urbanek a legjobb köztük, azután Hahnemann tetszett. Sesta egyedül „szét”

Next