Sporthirlap, 1936. október (27. évfolyam, 79-87. szám)

1936-10-03 / 79. szám

1 SZOMBAT, 1936 OKTÓBER 3. " SPORTHIRLAP ’3 így indultak el ••• Az engedélyezési huza­vona kevésbé izgatta az útnak induló magyar válogatott csapatot, mint a vasárnapi nehéz ellenfél Mit kötött Schaffer Cseh László lelkére? — Mikor jön a csapat haza? — A Sporthírlap tudósítójától — Mutasd a, csomagod, megmondom hányszoros válogatott vagy! • Elnézegettük pénteken délben a keleti pályaudvaron a bukaresti gyorsvonathoz érkező futballistákat. Polgár apró kis aktatáskával sétál a csomaghalomhoz, Toldinál még ezt is hiába keressük (betársult Polgárhoz), Lázár felöltőjének zsebei tömöttek, ez a „poggyásza”. Ezzel szemben... Fekete olyan hatalmas bőrönddel jelenik meg, hogy a többiek megnyugtatják: — Azért a bútorokat nem kellett volna magaddal hoznod! * Fekete különben vadonatúj át­meneti kabátban feszít. Rendkívül büszkén nézegeti magát a tükör­ben, de csakhamar elkomorodik. Szűcs ugyanis nagyon megnézi magának a kabátot: -•» --— Jó lesz szandizni rajta... * Gyülekeznek, gyülekeznek ... Jön Schaffer, Bányai, Jánosy, edzők- T ...........­­ ................................. (Beringer Gyula III.ker. FCDl filB­e­llo futballszaküzlete Vin, József-körút 31/A Gminánál Tel. 1* *335-82 E®" Címre ügyelni­ ben tehát nincs hiány. Aztán Sas. — Hol az arcod? — kérdezik tőle. Leborotváltatta ugyanis a baju­szát. Állítólag elkedvetlenedve fel­adta a reménytelen küzdelmet. Pedig már hogy megszokta a bajuszt!... Mindegyik szálnak neve volt. Pista, Pali, Tihamér ... Kimúltak szegények. * Most tudják csak meg a játéko­sok, hogy zavar van a magyar— román körül. — Még majd én is Csepelen játszom vasárnap — tűnődik Toldi. Egyelőre az a hír járja, hogy csak a vasúti kedvezménnyel van baj. — Ilyen sokba kerül az utazás? — mondja Lázár. — Legalább azt engedje meg akkor a MÁV, hogy meghúzhassam a vészféket. Csak egyetlenegyszer! Életem titkos vágya...• Ja, Titkos! Felesége búcsúztat­ja a balszélsőt. — ... szóval ebédre kelt... jön a mosónő ... A mosónőről a szappan jut eszükbe. Titkos átszalad a drogé­riába és vesz egy szappant. Dudás is vele megy. Még hárman velük hozatnak. Többen elfelejtették. A játékosok a régi nagy csaták­ról beszélgetnek. Rö­gi csatákról. — Egyszer a keletinél leültünk játszani Cseh Matyival és Szabó Tónival — meséli Szűcs. — Kelen, földnél ott tartottam, hogy a meccs „első tíz percét” már elvesztet­­tem... Nyolc pengőt... Ennek alapján Szűcsöt majd széttépik, mert mindenki azt sze­retné, ha vele játszana. Hja, ilyen remek játékossal!... # Seres arca úgy ragyog a boldog­ságtól! — Minek örülsz, Gyuszi! — kér­dezi tőle Jánosy. — Az ilyen válogatott mérkőzé­­seket szeretem! Csudajó! Senki sem kér szabadjegyet a meccsre! Ebben a pillanatban odalép hozzá az egyik Újpest-szurkoló búcsúz­tató. — Seres úr, ha lesz jegye a Hungária—Újpestre, ugyebár ... Seres percekig nem jut szóhoz. Illető szurkoló ezt beleegyezésnek veszi és boldogan elmegy. • (Jánosy nyilatkozik — Bányai­­nak. — Nagyon jó formában vannak az újpesti fiúk. Ma délelőtt kiren­deltem őket a stadionba egy kis edzésre. Szűcs remek. — De a Fekete is kitűnő, ugy­e? — És a Seres? Sor került a tartalékokra is.) * Névsorolvasás az előcsarnokban. — Vincze! — Jelen! És így tovább. Csak ketten hiá­nyoznak. Pálinkás, aki Békéscsa­bán várja a­­csapatot és Kocsis, aki — mint később mentegetődzött „sorompót kapott”, ezért késett.­­— Hol kellett várni negyed­órát?! — A Berlini-téren. Rendben van, elfogadják. • De most már kellene a mérkő­zésről is beszélni. Polgárt fogjuk meg. — A közönségtől félek. Az biz­tos, hogy ez a magyar csapat job­ban futballozik, mint a román, de­hát nemcsak szóbeszéd a hazai pá­lya hatalmas előnye... Remélem, győzünk. A búcsúztatók (klubvezérek, já­tékosok és diákok) közül valaki Titkosnak kiabál oda: — Titkos úr, hány gólt rúg? — Kettőt! Lázár is ígért egyet a fiúnak, ez már összesen három. Nagy meccs lesz!• Bent a pályaudvar csarnokában a bukaresti gyors az első vágányon áll, de az érkezési oldalon. Szíve­sen beleegyezne mindenki, ha már megint itt lennének. Schaffer be­szélget Cseh Matyival: — Tudja, hogy nagyon komoly az a mérkőzés? Tudnak a romá­nok. Titkos és Sas már az első félidőben is játszik, ne felejtse el. Fényképezés, autogram. És de­­tektívregény. Egy izgatott úr ro­han oda: — Ez, kérem, a vadásztársaság? Polgár felvilágosítja (közben rámutat Toldiékra): — Nem lőnek ezek olyan jól! « Már egész kis tömeg áll a válo­gatottak kocsija előtt. Mi újság, hogy van, nem fél a hosszú uta­­zástól? — Ilyesmit kérdeznek. Va­laki újít: — Kemény a pad? — kérdezik Sastól. — Kicsit. De a határtól háló­kocsit kapunk. (A CFR Budapestet is megjárt „Románia” nevű különkocsiját kapják meg.) Diszkrét nyomozás indul meg, ki tartozik a horkolók szektájá­ba...• Usetty Béla dr. jókedvűen kö­­szöntget jobbra-balra. — Szervusztok, fiúk! Hány gólt viszünk? Szerencsétek van, hogy én is jövök. Jó kabala vagyok a válogatott mérkőzéseken. Fodor Henrik dr. már huszad­szor meséli el öt perc alatt az OTT —MLSz—Bukarest ügyet. A vé­gén már olyan fáradt, hogy azo­kat kéri fel a mesélésre, akiknek előbb ő mondta el­ a dolgot. (A fűtő meséi a mozdonyvezetőnek, a kalauz a fékezőnek stb­.) Majdnem az utolsó érkező: Dietz Károly dr. szövetségi aapitány. — Van valami újság, kapitány úr? — Semmi, szerencsére. Pálinkás megkapta a szabadságot hétfőre is, teljes a csapat. Mit várok? Ha a fiúk becsületesen küzdenek tel­jes kilencven percig, meg kell nyernünk a mérkőzést. — Kolozsvár? — Válogatás vasárnap este. On­nan telefonálok majd Budapestre, kit küldjenek utánunk. * Még egy perc. Az egyik feleség megkérdi: — Mikor jöttök haza? Hát erre kitör a pánik. A játé­kosok kétségbeesetten ordítoznak: — Doktor úr, kapitány úr, el­nök úr, mikor jövünk haza? Senki sem tudja. Szerda reggel és este jöhetnek meg. Szűcs lekia­bál Jánosynak: — Béla bácsi, szóljon be édes­anyámnak, hogy szerdán reggel várjon reggelivel! Aztán: — Inkább vacsorával! Vagy tudja mit? Mind a kettővel. Meg­eszem mind a kettőt egyszerre! Faragó Lóra ravaszul azt­ taná­csolja Fodornak, hogy ráérnek, utazzanak haza csak szombaton éj­jel. Nem is lenne rossz a vasár­nap délelőtti Ferencváros-mérkő­­zés előtt...* Lelkesen integetünk, amikor las­san elmegy a vonat. Megnyugtató, hogy a játékosok tudják: bele kell feküdni ott Bukarestben. Ezen a vonalon­­ nincs Kelenföld. .. A Szélvert Kávéház A sportemberek találkozóhelye. Esténként Ignász Gyuláé ékei, Csorba Gyula cigány­­zenekara kísérete mellett fut.: Tihaméry Kálmán AZ OKTÓBER 4-ÉRE kisorsolt ARAK—Vasas profiliga bajnoki mérkőzést közös megegye­zéssel november 22-ére halasztották. j. i\se£e &QdjofoáCkexnL é&x&teb Sáros­ György újra edzésbe állt és vasárnap már játszik is Csepelen „Csak az a kérdés, hogy tüdővel bírom-e az iramot” — A Sporthirlap tudósítójától —• Három órakor még csak néhány „szélálló szurkoló vitatkozik az Üllői­ úti nagytribün előtt. — A fedezetsorunk most elég jó lesz... — Elég jó? Maga örült! A Há­mori — Sárosi — Lázár fedezet­sor magának csak „elég jó”?... Most már biztos a bajnokságunk! Hiszen így is vezetünk néhány „hosszat”. Képzelje el, mi lesz most!... Száz százalék! ... * Fél négykor tűnik fel az első fecske. Laky, a tartalék. Hja, ilyen a fedezettartalék sorsa. Neki­ kell legtöbbet dolgoznia, amíg vissza­­verekszi magát az első sorba. Le­vetkőzik és pillanatok múlva máris „gyúrja” a salakot.­­ Most jön a mai műsor „főszá­ma”: Sárosi dr. régen látott alakja tűnik fel a bejáratnál. Először az irodába megy be. Mester Gyuri bácsi üdvözli ott: — Isten hozott! örülök, hogy újra látlak. Az „új” fiú megy vetkőzni. Lát­ható kedvvel. Maga is mondja: — Ugye, milyen jó erőben va­gyok? Alaposan kipihentem maga­­mat. —­ Nem is gyakorolt? — kér­dezzük. — Dehogynem. Hetenként há­romszor, kedden, szerdán és pén­teken. Mindig más pályán... De nem játszottam komoly mérkőzést és így felszedtem néhány kilót. — Melyik poszton fog játszani? — Ezt még magam sem tudom. Valószínűleg a középfedezet he­lyén. Középfedezet, középcsatár, ne­kem egészen mindegy. Egyforma kedvvel játszom mindkét poszton. Azt fogták rám az utolsó időkben, hogy nem akarok közép­fedezetet játszani. Hát ez nem így van. Most majd megláthatják, hogy a fede­zet­sorban éppen olyan szívesen játszom, mint a csatársor közepén. — Vasárnap már játszik Csepe­len? — Remélem, betesznek a csa­patba. Olyan régen nem játszot­tam rendesen ... Majdnem két hó­napja. Nagyon hiányzott! Szere­tek futballozni és akarok is még néhány évig. Most 28 éves vagyok, úgy számítom, hogy 28 éves ko­romban hagyom abba. ■— Hát erről még korai beszél­ni, de mindenesetre addig lehet néhányszor válogatott. Sőt ama­tőrválogatott is. Ugye? — Okvetlenül. Mához egy évre már csak amatőralapon játszom. Nemcsak az állásom miatt. Akkor is visszaamatőrösítettem volna ma­­gamat, ha nem kapok állást. Ez már régi elhatározásom. — Forma? — Lesz. Nem túl hamar, mert se­rintem nem, jó nagyon hamar formába jönni, de azért meglesz. Nálam most csak az a kérdés, hogy bírom-e tüdővel az iramot. • Kész a beszélgetés és a beöltözés is. Egy perc múlva már Sárosi is az salakon gyakorlatozik. Frissen, alaposan, így hamar meglesz a forma. • A Ferencváros vezetősége pénteken este állította össze a vasárnap délután Csepelen ven­­dégszereplő csapatot. A váloga­tottak nélkül kiálló csapat „egyetlen” érdekessége: Sárosi György, az „új” középfedezet. A csapat: Kutasi — Korányi, Papp — Hámori, Sárosi, Pósa — Táncos, Tátrai, Jászberényi, Farkas, Kemény. Tartalékként Győryt, Lakyt és Jakabot jelölték, akik valószínű­leg szóhoz is jutnak a mérkőzé­­sen. — Szanátta a Cluty Mfe&sűrtetet... — Kicsoda, Adorján és kicsodát? — Egyik NB-egyesület vala­melyik vezetője úgy nyilatkozott, hogy a csapat még sose állt ilyen jól anyagilag, mint most. Adós­­ságuk legnagyobb részét kifizették, a játékosoknak se tartoznak, egy­szóval szanálva vannak. — És mi ebben az érdekes? — Az, hogy ez a szanálás csak a nyilatkozatban történt meg, a veze­tőség többi része korántsem biztos benne, hogy olyan nagyon jól áll­nának. — Adorján, ez a történet nem látszik igaznak. — Pedig 100 százalékig igaz, Szerkesztő úr. Nekem elhiheti én nem szoktam koholt híreket­ni... AZ EGYESBÍRÓ az egyesületnek a bajnokságtól való visszalépése miatt a Somogy 11 já­tékosát szabadnak nyilvánította. Ugyancsak szabaddá vált Bán, az Attila játékosa is. DÉLELŐTT edzette magát az Újpest csapatá­nak egy része pénteken, az eluta­zó válogatottakra való tekintettel. A­ másik rész már csütörtökön el­végezte a szokásos kondíciómun­­kát. A BUDAFOK FC vasárnap reggel 8 óra 30 perckor indul autóval Érsekújvárra. Fiala in­téző vezetésével 13 játékos utazik. Mészáros sérülése miatt itthon ma­rad, Monostori lesz a jobbszélső. A revána-mérkőzés minden valószínű­ség szerint 18-án lesz Budafokon.

Next