Sporthirlap, 1937. november (28. évfolyam, 87-94. szám)

1937-11-03 / 87. szám

SZERDA, 1937 NOVEMBER 3-SPORTHÍRLAP ELLENTÉTES VÉLEMÉNYEK a debreceni mérkőzésről — A Sporthírlap tudósítójától — Ezt mondják Debrecenben... Debrecen, november 2. Debrecen még mindig Ferenc­­város-lázban ég, mérkőzés utáni lázban. Kávéházban, étteremben, összejöveteleken csak ez a téma, ezt tárgyalják és boncolgatják. Egy bizonyos, Debrecen újra szívébe zárta a Bocskait, újra a régi ked­venc, mert látták, hogy derekasan küzdött, szépen, jól játszott — ha idegileg nem is bírta a drámai bukást... Az erkölcsi győztes itt a Bocskai és ez is valami abban a gyilkos közönyben, amiben a Bocskainak volt része az utóbbi időkig. — Ez a vereség a Bocskai rene­szánszát, megújhodását jelenti! — mondta maga a Bocskai egyik régi elnökségi tagja. Mélyen fájlalják és elitélik azt az incidenst, amiben két előkelő budapesti vendégnek: Veres Imre- Nem szabad dohányozni csak Nikoráli szipká­ban betéttel óvja egészségét! Trafikban kérje S nek és Ilovszky elnökségi tagnak volt része. A Bocskai teljes elég­tételt ad nekik. Anyagilag jól sikerült a mérkő­zés, jó vonzóerő a Fradi. Hatezer fizető néző! Nagy szó ez, amikor az utóbbi idő­ben alig ezer fizető néző járt ki nagy mérkőzésre is... Viczenik­épen ment el Debrecen­ből, de nem lesz díszpolgár... Azt mondogatják-mondj­ák: — Igaza volt Mertin papának, amikor tíz évvel ezelőtt esernyővel ment neki. Most is megérdemelte volna­­ legalább a napernyőt... Általában úgy látják játékosok, nézők, vezetők, hogy idegileg nem volt rendben a játékvezető... A legnagyobb hibája, amit fel­rónak: nem torolta meg a Markos— Tátrai incidenst... Markos így adja elő a történteket: — Fintát Tátrai csúnyán leterí­tette, ki is vitték. Ekkor mentem oda Tátraihoz és felelősségre von­tam. Ekkor rúgott meg és kerge­tett Tátrai. Ezt mindenki láthatta. Én nem nyidtam Tátraihoz!... Varga kapus tragédiája, hogy nagyszerűen védett, de besze­dett egy potya gólt és oda lett a két pont... Egy nézőt, aki meg akarta verni a játékvezetőt, elfogtak a rendőrök és mert velük is szembeszállt — megbilincselték és úgy vitték be... A debreceni rendőrség kitű­nően viselkedett, ezt a Ferencváros-vezetők is elis­merik... Sárosiban csalódtak a debrece­niek. Érdekes, Sárosinak sohasem megy a játék Debrecenben... Teleki meg nagyon ambicionálta a játékot és jól is ment neki... Szereti megmutatni, ki a legény a csárdá­ban... A Bocskai-játékosok körében gyá­szos a hangulat: — Utolsók lettünk, pedig nem érdemeltük meg... Opata ver beléjük lelket: — Hogy is mondja az írás, utol­sókból lesznek az elsők!... (Hát ez nehezen fog menni.) Egy debreceni szurkoló sehogy sem volt megelégedve a Ferenc­város játékával és elkeseredetten így fakadt ki: — Hát nagy pechje volt a Lazio­­nak, az bizonyos... Sarkadi dr. orvos látlelete sze­rint Honig úrnak, akit állítólag Toldi rúgott meg (be­rontva a nézőtér korlátján át) tény­leg rúgásból származó sérülése van. Toldit le is igazoltatta a rendőrség Hádával együtt. Ennek az ügynek Debrecenben lesz folytatása. A rendőrségen, vagy a bíróságon... A Bocskai akkor bukott el — mondja több Bocskai, vezető —, amikor 2:1-es ve­zetésnél nem támadott to­vább. Hiszen akkor a Ferencváros telje­sen meg volt zavarodva. Ekkor adta ki kezéből a pontszerzési lehetősé­get, a kezdeményezést s ekkor ja­vult fel a Fradi és ekkor jött Var­ga szerencsétlen meccsdöntő potya­gólja... — Ezt a mérkőzést érdemtelenül vesztettük el! — Ebben minden debreceni néző egyetért, Tamássy László. És ezt Pesten... Tóth Lajos dr, a Ferencváros egyik vezetője lent volt Debrecen­ben a csapatával. Itt következik az ő véleménye a debreceni eseményekről és a­­ debreceni véleményekről: 1. — Őszintén mondom, nagy kár volna, ha kiesne a Bocskai, de a kiesés elleni harcot érthetetlen módon kissé elkésve indították meg... A debreceni polgár­­mester megdöbbentően szép és magvas beszéde után mint hideg zuhany jött a közönség, az úri közönség becsmérlő szóáradata akkor, amikor erre még semmi ok se volt. „Csirkefogó banda” volt a legenyhébb kifejezés, amivel ezt a KK-győztes ferencvárosi gárdát illették, pedig ez még csak k­é­t perce játszott a debreceni pályán... 2. — Megbocsáj­thatatlan, reprodu­kálhatatlan szidalmakkal illették a nézőtéren ülő és a szünetben a pályáról levonuló ferencvárosiakat. Köszönjük a rendezőségnek, hogy a közönséget megvédték a ferenc­városi futballistáktól, csak éppen a játékosokat is meg kellett volna védeni a mégis csak nagyobb számban jelenlevő közönség szidal­maitól. A mérkőzés szünetében legalábbis a csapatokat illik és kell védelemben részesíteni, a játékos idegrendszere éppen eléggé igénybe van véve a játék­időben. Ne engedjék a szünetben olyan helyzetbe kerülni, hogy ön­bíráskodásra vetemedhessek. Ezt a Ferencváros természetesen egyál­talán nem helyesli, sőt elítéli és mindig is elítélt minden ilyen „akciót”, de míg a saját játékosát megbüntetheti ezért, azért senkitől sem kaphat elégtételt, ami a játékosait ilyen lelkiállapotba hozta. 3. — Tátraiban nagyon sok kollé­giális érzés van, ő elvesztette a fejét, amikor látnia kellett, hogy a közönség tomboló helyeslése mel­lett Sárosit életveszélyes módon rugdossák. Ha azt a Sárosit, aki hazájának sikert és megbecsülést szerzett az elmúlt és szerezhet még a következő nemzetközi mérkőzése­ken, nem kímélik és nem becsülik a debreceni játékosok, akkor becsülték volna benne legalább azt a kollégát és sporttársat, aki életében nem rúgott még meg soha senkit! Semmiféle játékvezető nem állíthatta ki Tátrait és Markost, ha nem állította ki Vargát azokért a kvalifikálhatatlan faultokért, amelyekkel Sárosit ki akarta készíteni. 4. — Sok szerencsét kívánunk a Bocskainak. Ha például az ETO ellen is ilyen tűzzel fog játszani, akkor nyilván hamarosan feljebb kerül a tabellán, amit meg is érdemel. De ha c­s­a­k és kizárólag a Ferencváros ellen tud ennyire akarni, akkor nem sok jót jósol­hatok neki, mert a Ferencvárostól legjobb esetben is legfeljebb négy pontot vehet el évente, az pedig kevés az üdvösséghez ... De azért ezen a meccsen tényleg valahogy rossz volt nézni. Mintha önmaga árnyéka lett volna. Az már több, mint meglepő volt, ahogy el-­ pattant tőle a labda és úgy ját­­­szott vele a Slavia-védelem, aho­gyan máskor ő szokott a védőkkel: bizony, formálisan az volt a hely­zet, hogy a Slavia-védelem dribliz­­te ki Sindit... Nekem, aki már annyi nagy csatát vívtam vele, szinte szomorú volt ezt látnom. De ezt megmagyarázza hosszú bete­geskedése. Ez volt a betegsége után a második mérkőzése. És hiába, nekem az az érzésem, az Öreg Sindit nem lehet eltemetni, lesz ő még újra nagy. Lindi vala­hogy úgy él bennem mindezek ellenére, mint az elpusztíthatatlan­­ság szobra... TANULSÁGOK — Milyen tanulságokat lehetett levonni a bécsi Rapid—Austria— Újpest—Slavia-összejövetelből ? Szűcs György nagyon komolyan elgondolkozik: — Tanulságok? Hát elsősorban a Slavia játékából nagyon markán­san látszik, hogy a csehszlovák futball erősen feljövőben van... — És az osztrák futball lemenő­ben? Szűcs élénken tiltakozik: — Nem, nem, azt nem lehet, mondani. — És az Újpest? Csendesen felel Szűcs: — Javulunk, hálistennek... Azt hiszem. Nekem is jobban ment a játék, éreztem... Nem hagyhatjuk ki a kérdést: — Dehát miből javulnak? Mi is volt magukkal tulajdonképpen? A Szürketaxi ellen... Erre már határozottan felel Szűcs György, az Újpest és a ma­gyar válogatott középfedezete.­­— Kérem, ha egyszer egy csa­pat hullámvölgyben van, arra ne­héz észszerű magyarázatot találni. Egyszerre csak jön egy jó mérkő­zés, a csapat visszanyeri elvesztett biztonságérzetét, önbizalmát és vége a hullámvölgynek. A szá­munkra talán éppen ez a pécsi mérkőzés volt az a bizonyos for­dulópont... Az egész magyar futball érde­kében is, reméljük. . Bécs-Prága-Ú­jpest! Szűcs György bécsi tapasztalatai a feljövő csehszlovákokról, Brcanról, Sindelarról, a Rapidről és — az Újpest fordulópontjáról — A Sporthírlap tudósítójától — Az Újpest szombaton döntetlent csinált a Szürketaxival. Hazai pályán! Hétfőn viszont a Rapiddal csinált az Újpest döntetlent­­ Bécsben. (Sőt Hütteldorfban!) Ugyanakkor ugyanott, az újpes­tiek szeme láttára és füle hallatára a prágai Slavia „ripityára verte” a Sestás, sőt egy félideig Sindela­­ros, otthon játszó Austriát... Az embernek szinte belefájdul a feje. Hát hogyan is állunk tulajdon­képpen Középeurópa klubcsapatai­val e pillanatban, különös tekin­tettel a vesztett pontjai alapján az NB-ben 6. helyen álló, de Bécsben a vezető Rapiddal döntetlent csináló Újpesttel? JOBB IDŐK HAJNALA Az Újpestre bizony rossz idők járnak. Amíg a csapat Bécsben játszott, Zsengellér a kórházban feküdt tokszalagrándulással. Sőt, orvosi vélemény szerint legalább két hétig nem játszhat. (Amint lapunk más helyén megírjuk.) És mégis azt mondja Szűcs György, az Újpest középfedezete: — Az Újpestnek végre nagyon jó napja volt hétfőn. Valahogy úgy látszott, — és jó volna hinni — hogy ez a meccs jobb idők haj­nalát jelenti a számunkra... (Rájuk fér.) JÖN A RAPID — Milyen volt a Rapid? — Szinte örömmel látjuk, hogy ez a nagymúltú bécsi csapat mintha hosszú idő u­tán újra fel­felé haladna. A csapat egészen meg van most fiatalítva és ez jót tett neki. Jelenleg az osztrák baj­nokság első helyén államk és jó formában is vannak. ADAM! — Na és milyen volt az Újpest? — Az az érzésem, hogy most már határozottan javul a csapat — mondja csendesen Szűcs. Egy újpesti, aki hallgatja a beszélgetést és fent volt Bécsben, közbeszól: — Szűcs ragyogóan játszott! És nagyon jó volt Ádám. Roppant gyors az a fiú, pompásan fejel. Ha emellé egy kis nyugalmat és rutint szerez, hamarosan Magyar­­ország legjobb fedezetei közé fogja felverekedni magát. Balogh min­den meccsen kitűnő volt. Az új­pesti fedezetsor úgy látszik már megtalálta magát. TAPS — Tovább megyek !— mondja Szű­cs György — és az, amit mondok, a bécsi közönségre is érdekes fényt vet. Az egész mér­kőzés alatt sokkal több tapsot kapott az Újpest, mint a Rapid! Úgy érzem, hogy a bécsi közönség tapsa már elég határozott jele a javulásnak. És amellett meg kell állapítanom, hogy sehol a világon olyan tárgyilagos közönség nin­csen, mint Bécsben ... Érdekes. De Szűcs folytatja: — Pedig a bécsi közönségnek nem túl sok oka volt az örömre ezen a délután. Az Újpest—Rapid eredmény sem tehette mámorossá, de az­on ott volt a nagyobb bosszú­ság: az Austria kikapott 10:2-re a Slaviától. Pedig a „nagy Lindi” is játszott egy félidőt, Sesla pedig végigjátszotta a meccset... NAGY MÉREG — Volt a bécsi közönségnek egy különleges bosszúsága: Brcan. Nagy érdeklődéssel várták persze a játékát. Az érdeklődés indokolt volt. Végig az egész meccsen, a tribün bármely részében mi­am is, folyton csak ezt hallottam: „Könnyelműség volt elengedni ezt a Bicant!” „Kellett ezt nekünk odaadni?” Nagyon megértettem a bécsiek nekikeseredését. Bican ragyogóan játszott, a legszebb osztrák iskolát játszotta a cseh­szlovák csapatban, a legjobb Wunderman­nschaft idejére emlé­keztetett. De egyedül ő képviselte a régi bécsi iskolát, ő, aki­­ a Slaviában játszott... A gólja is csodaszép volt, ritkán látni ilyen szép gólt. SESTÁÉKAT KIPASZ­­SZOLJÁK — Általában nagyon jó volt az egész Slavia. Azt a bizonyos skót­­csehszlovák passzjátékot játszották, de nagyon ment nekik. Szinte meg­döbbentő volt, ahogy kipasszolták a nagy Austria-védelmet. De volt valami, ami még ennél is meg­­döbbentőbb volt. Sindelar! KIDRIBLIZIK SINDE­­LART — Sindelar? — Sindelar. A jó öreg Sindi is játszott egy félidőt. Nagyon rossz bőrben van, az embernek az az ér­zése, hogy most aztán igazán vége a játékospályafutásának. De ezt őnála sohasem lehet tudni. Annyi­szor parentálták el már a Sindit... 3 Ös­sze­állították a BLASz „kísérleti” csapatát — A Sporthírlap tudósítójától — Kedden délben Lénárt Ernő, a BLASz szövetségi kapitánya a kö­vetkező kísérleti csapatot állította össze (ebből a csapatból alakul majd ki a 14-én Pécsett játszó BLASz-válogatott): Kiss (Törekvés) — Deli II, ZSE, Farkas (Törekvés) — Nagy PTRSC, Balog PTRSC, Vida III. (Pamutipar) — Bíró FTC, Vidtor MTK, Hermann (Vasas), Fekecs III. ZSE, Kontrohr BRSC. Kívülük még Krasztni FTC, Görög (Törekvés) és G. Tóth (Elektromos) tartozik csütörtökön délután 2 órakor a BSzKRT- pályán megjelenni. (Háromszor húszperces mérkőzést játszanak, ellenfél a BSzKRT I. és II. csa­pata lesz.) A csapatban — melyet a fiata­lok csapatának nevezhetünk — hat új ember van: Krasznai, Nagy, Balog, Vi­dor, Hermann és Kontroht. Eredetileg úgy volt, hogy ez a csapat csütörtökön a Postással játszik. Ez a terv most úgy módo­sult, hogy csütörtökön a BSzKRT lesz az ellenfél, csütörtökhöz egy hétre pedig a Postás és a cseh­szlovákok ellen készülődő ifjúsági válogatott. A Postás ellen már a végleges válogatott fog játszani. Értesülé­sünk szerint a „kísérleti” csapat és a végleges váloga­tott közt na­gyon kevés változás lesz. A BUDAI „11” kedden délután könnyű edzést tartott, amelyen a csapat minden tagja — Vermes kivételével — megjelent. Változás lesz a csapatban: Schuszter és Steiner újra játszani fog. Baros, akit vasárnap Szendrődi fejberúgott, már újra harcképes.

Next