Sporthirlap, 1937. november (28. évfolyam, 87-94. szám)
1937-11-03 / 87. szám
SZERDA, 1937 NOVEMBER 3-SPORTHÍRLAP ELLENTÉTES VÉLEMÉNYEK a debreceni mérkőzésről — A Sporthírlap tudósítójától — Ezt mondják Debrecenben... Debrecen, november 2. Debrecen még mindig Ferencváros-lázban ég, mérkőzés utáni lázban. Kávéházban, étteremben, összejöveteleken csak ez a téma, ezt tárgyalják és boncolgatják. Egy bizonyos, Debrecen újra szívébe zárta a Bocskait, újra a régi kedvenc, mert látták, hogy derekasan küzdött, szépen, jól játszott — ha idegileg nem is bírta a drámai bukást... Az erkölcsi győztes itt a Bocskai és ez is valami abban a gyilkos közönyben, amiben a Bocskainak volt része az utóbbi időkig. — Ez a vereség a Bocskai reneszánszát, megújhodását jelenti! — mondta maga a Bocskai egyik régi elnökségi tagja. Mélyen fájlalják és elitélik azt az incidenst, amiben két előkelő budapesti vendégnek: Veres Imre- Nem szabad dohányozni csak Nikoráli szipkában betéttel óvja egészségét! Trafikban kérje S nek és Ilovszky elnökségi tagnak volt része. A Bocskai teljes elégtételt ad nekik. Anyagilag jól sikerült a mérkőzés, jó vonzóerő a Fradi. Hatezer fizető néző! Nagy szó ez, amikor az utóbbi időben alig ezer fizető néző járt ki nagy mérkőzésre is... Viczeniképen ment el Debrecenből, de nem lesz díszpolgár... Azt mondogatják-mondják: — Igaza volt Mertin papának, amikor tíz évvel ezelőtt esernyővel ment neki. Most is megérdemelte volna legalább a napernyőt... Általában úgy látják játékosok, nézők, vezetők, hogy idegileg nem volt rendben a játékvezető... A legnagyobb hibája, amit felrónak: nem torolta meg a Markos— Tátrai incidenst... Markos így adja elő a történteket: — Fintát Tátrai csúnyán leterítette, ki is vitték. Ekkor mentem oda Tátraihoz és felelősségre vontam. Ekkor rúgott meg és kergetett Tátrai. Ezt mindenki láthatta. Én nem nyidtam Tátraihoz!... Varga kapus tragédiája, hogy nagyszerűen védett, de beszedett egy potya gólt és oda lett a két pont... Egy nézőt, aki meg akarta verni a játékvezetőt, elfogtak a rendőrök és mert velük is szembeszállt — megbilincselték és úgy vitték be... A debreceni rendőrség kitűnően viselkedett, ezt a Ferencváros-vezetők is elismerik... Sárosiban csalódtak a debreceniek. Érdekes, Sárosinak sohasem megy a játék Debrecenben... Teleki meg nagyon ambicionálta a játékot és jól is ment neki... Szereti megmutatni, ki a legény a csárdában... A Bocskai-játékosok körében gyászos a hangulat: — Utolsók lettünk, pedig nem érdemeltük meg... Opata ver beléjük lelket: — Hogy is mondja az írás, utolsókból lesznek az elsők!... (Hát ez nehezen fog menni.) Egy debreceni szurkoló sehogy sem volt megelégedve a Ferencváros játékával és elkeseredetten így fakadt ki: — Hát nagy pechje volt a Lazionak, az bizonyos... Sarkadi dr. orvos látlelete szerint Honig úrnak, akit állítólag Toldi rúgott meg (berontva a nézőtér korlátján át) tényleg rúgásból származó sérülése van. Toldit le is igazoltatta a rendőrség Hádával együtt. Ennek az ügynek Debrecenben lesz folytatása. A rendőrségen, vagy a bíróságon... A Bocskai akkor bukott el — mondja több Bocskai, vezető —, amikor 2:1-es vezetésnél nem támadott tovább. Hiszen akkor a Ferencváros teljesen meg volt zavarodva. Ekkor adta ki kezéből a pontszerzési lehetőséget, a kezdeményezést s ekkor javult fel a Fradi és ekkor jött Varga szerencsétlen meccsdöntő potyagólja... — Ezt a mérkőzést érdemtelenül vesztettük el! — Ebben minden debreceni néző egyetért, Tamássy László. És ezt Pesten... Tóth Lajos dr, a Ferencváros egyik vezetője lent volt Debrecenben a csapatával. Itt következik az ő véleménye a debreceni eseményekről és a debreceni véleményekről: 1. — Őszintén mondom, nagy kár volna, ha kiesne a Bocskai, de a kiesés elleni harcot érthetetlen módon kissé elkésve indították meg... A debreceni polgármester megdöbbentően szép és magvas beszéde után mint hideg zuhany jött a közönség, az úri közönség becsmérlő szóáradata akkor, amikor erre még semmi ok se volt. „Csirkefogó banda” volt a legenyhébb kifejezés, amivel ezt a KK-győztes ferencvárosi gárdát illették, pedig ez még csak két perce játszott a debreceni pályán... 2. — Megbocsájthatatlan, reprodukálhatatlan szidalmakkal illették a nézőtéren ülő és a szünetben a pályáról levonuló ferencvárosiakat. Köszönjük a rendezőségnek, hogy a közönséget megvédték a ferencvárosi futballistáktól, csak éppen a játékosokat is meg kellett volna védeni a mégis csak nagyobb számban jelenlevő közönség szidalmaitól. A mérkőzés szünetében legalábbis a csapatokat illik és kell védelemben részesíteni, a játékos idegrendszere éppen eléggé igénybe van véve a játékidőben. Ne engedjék a szünetben olyan helyzetbe kerülni, hogy önbíráskodásra vetemedhessek. Ezt a Ferencváros természetesen egyáltalán nem helyesli, sőt elítéli és mindig is elítélt minden ilyen „akciót”, de míg a saját játékosát megbüntetheti ezért, azért senkitől sem kaphat elégtételt, ami a játékosait ilyen lelkiállapotba hozta. 3. — Tátraiban nagyon sok kollégiális érzés van, ő elvesztette a fejét, amikor látnia kellett, hogy a közönség tomboló helyeslése mellett Sárosit életveszélyes módon rugdossák. Ha azt a Sárosit, aki hazájának sikert és megbecsülést szerzett az elmúlt és szerezhet még a következő nemzetközi mérkőzéseken, nem kímélik és nem becsülik a debreceni játékosok, akkor becsülték volna benne legalább azt a kollégát és sporttársat, aki életében nem rúgott még meg soha senkit! Semmiféle játékvezető nem állíthatta ki Tátrait és Markost, ha nem állította ki Vargát azokért a kvalifikálhatatlan faultokért, amelyekkel Sárosit ki akarta készíteni. 4. — Sok szerencsét kívánunk a Bocskainak. Ha például az ETO ellen is ilyen tűzzel fog játszani, akkor nyilván hamarosan feljebb kerül a tabellán, amit meg is érdemel. De ha csak és kizárólag a Ferencváros ellen tud ennyire akarni, akkor nem sok jót jósolhatok neki, mert a Ferencvárostól legjobb esetben is legfeljebb négy pontot vehet el évente, az pedig kevés az üdvösséghez ... De azért ezen a meccsen tényleg valahogy rossz volt nézni. Mintha önmaga árnyéka lett volna. Az már több, mint meglepő volt, ahogy el- pattant tőle a labda és úgy játszott vele a Slavia-védelem, ahogyan máskor ő szokott a védőkkel: bizony, formálisan az volt a helyzet, hogy a Slavia-védelem driblizte ki Sindit... Nekem, aki már annyi nagy csatát vívtam vele, szinte szomorú volt ezt látnom. De ezt megmagyarázza hosszú betegeskedése. Ez volt a betegsége után a második mérkőzése. És hiába, nekem az az érzésem, az Öreg Sindit nem lehet eltemetni, lesz ő még újra nagy. Lindi valahogy úgy él bennem mindezek ellenére, mint az elpusztíthatatlanság szobra... TANULSÁGOK — Milyen tanulságokat lehetett levonni a bécsi Rapid—Austria— Újpest—Slavia-összejövetelből ? Szűcs György nagyon komolyan elgondolkozik: — Tanulságok? Hát elsősorban a Slavia játékából nagyon markánsan látszik, hogy a csehszlovák futball erősen feljövőben van... — És az osztrák futball lemenőben? Szűcs élénken tiltakozik: — Nem, nem, azt nem lehet, mondani. — És az Újpest? Csendesen felel Szűcs: — Javulunk, hálistennek... Azt hiszem. Nekem is jobban ment a játék, éreztem... Nem hagyhatjuk ki a kérdést: — Dehát miből javulnak? Mi is volt magukkal tulajdonképpen? A Szürketaxi ellen... Erre már határozottan felel Szűcs György, az Újpest és a magyar válogatott középfedezete.— Kérem, ha egyszer egy csapat hullámvölgyben van, arra nehéz észszerű magyarázatot találni. Egyszerre csak jön egy jó mérkőzés, a csapat visszanyeri elvesztett biztonságérzetét, önbizalmát és vége a hullámvölgynek. A számunkra talán éppen ez a pécsi mérkőzés volt az a bizonyos fordulópont... Az egész magyar futball érdekében is, reméljük. . Bécs-Prága-Újpest! Szűcs György bécsi tapasztalatai a feljövő csehszlovákokról, Brcanról, Sindelarról, a Rapidről és — az Újpest fordulópontjáról — A Sporthírlap tudósítójától — Az Újpest szombaton döntetlent csinált a Szürketaxival. Hazai pályán! Hétfőn viszont a Rapiddal csinált az Újpest döntetlent Bécsben. (Sőt Hütteldorfban!) Ugyanakkor ugyanott, az újpestiek szeme láttára és füle hallatára a prágai Slavia „ripityára verte” a Sestás, sőt egy félideig Sindelaros, otthon játszó Austriát... Az embernek szinte belefájdul a feje. Hát hogyan is állunk tulajdonképpen Középeurópa klubcsapataival e pillanatban, különös tekintettel a vesztett pontjai alapján az NB-ben 6. helyen álló, de Bécsben a vezető Rapiddal döntetlent csináló Újpesttel? JOBB IDŐK HAJNALA Az Újpestre bizony rossz idők járnak. Amíg a csapat Bécsben játszott, Zsengellér a kórházban feküdt tokszalagrándulással. Sőt, orvosi vélemény szerint legalább két hétig nem játszhat. (Amint lapunk más helyén megírjuk.) És mégis azt mondja Szűcs György, az Újpest középfedezete: — Az Újpestnek végre nagyon jó napja volt hétfőn. Valahogy úgy látszott, — és jó volna hinni — hogy ez a meccs jobb idők hajnalát jelenti a számunkra... (Rájuk fér.) JÖN A RAPID — Milyen volt a Rapid? — Szinte örömmel látjuk, hogy ez a nagymúltú bécsi csapat mintha hosszú idő után újra felfelé haladna. A csapat egészen meg van most fiatalítva és ez jót tett neki. Jelenleg az osztrák bajnokság első helyén államk és jó formában is vannak. ADAM! — Na és milyen volt az Újpest? — Az az érzésem, hogy most már határozottan javul a csapat — mondja csendesen Szűcs. Egy újpesti, aki hallgatja a beszélgetést és fent volt Bécsben, közbeszól: — Szűcs ragyogóan játszott! És nagyon jó volt Ádám. Roppant gyors az a fiú, pompásan fejel. Ha emellé egy kis nyugalmat és rutint szerez, hamarosan Magyarország legjobb fedezetei közé fogja felverekedni magát. Balogh minden meccsen kitűnő volt. Az újpesti fedezetsor úgy látszik már megtalálta magát. TAPS — Tovább megyek !— mondja Szűcs György — és az, amit mondok, a bécsi közönségre is érdekes fényt vet. Az egész mérkőzés alatt sokkal több tapsot kapott az Újpest, mint a Rapid! Úgy érzem, hogy a bécsi közönség tapsa már elég határozott jele a javulásnak. És amellett meg kell állapítanom, hogy sehol a világon olyan tárgyilagos közönség nincsen, mint Bécsben ... Érdekes. De Szűcs folytatja: — Pedig a bécsi közönségnek nem túl sok oka volt az örömre ezen a délután. Az Újpest—Rapid eredmény sem tehette mámorossá, de azon ott volt a nagyobb bosszúság: az Austria kikapott 10:2-re a Slaviától. Pedig a „nagy Lindi” is játszott egy félidőt, Sesla pedig végigjátszotta a meccset... NAGY MÉREG — Volt a bécsi közönségnek egy különleges bosszúsága: Brcan. Nagy érdeklődéssel várták persze a játékát. Az érdeklődés indokolt volt. Végig az egész meccsen, a tribün bármely részében miam is, folyton csak ezt hallottam: „Könnyelműség volt elengedni ezt a Bicant!” „Kellett ezt nekünk odaadni?” Nagyon megértettem a bécsiek nekikeseredését. Bican ragyogóan játszott, a legszebb osztrák iskolát játszotta a csehszlovák csapatban, a legjobb Wundermannschaft idejére emlékeztetett. De egyedül ő képviselte a régi bécsi iskolát, ő, aki a Slaviában játszott... A gólja is csodaszép volt, ritkán látni ilyen szép gólt. SESTÁÉKAT KIPASZSZOLJÁK — Általában nagyon jó volt az egész Slavia. Azt a bizonyos skótcsehszlovák passzjátékot játszották, de nagyon ment nekik. Szinte megdöbbentő volt, ahogy kipasszolták a nagy Austria-védelmet. De volt valami, ami még ennél is megdöbbentőbb volt. Sindelar! KIDRIBLIZIK SINDELART — Sindelar? — Sindelar. A jó öreg Sindi is játszott egy félidőt. Nagyon rossz bőrben van, az embernek az az érzése, hogy most aztán igazán vége a játékospályafutásának. De ezt őnála sohasem lehet tudni. Annyiszor parentálták el már a Sindit... 3 Összeállították a BLASz „kísérleti” csapatát — A Sporthírlap tudósítójától — Kedden délben Lénárt Ernő, a BLASz szövetségi kapitánya a következő kísérleti csapatot állította össze (ebből a csapatból alakul majd ki a 14-én Pécsett játszó BLASz-válogatott): Kiss (Törekvés) — Deli II, ZSE, Farkas (Törekvés) — Nagy PTRSC, Balog PTRSC, Vida III. (Pamutipar) — Bíró FTC, Vidtor MTK, Hermann (Vasas), Fekecs III. ZSE, Kontrohr BRSC. Kívülük még Krasztni FTC, Görög (Törekvés) és G. Tóth (Elektromos) tartozik csütörtökön délután 2 órakor a BSzKRT- pályán megjelenni. (Háromszor húszperces mérkőzést játszanak, ellenfél a BSzKRT I. és II. csapata lesz.) A csapatban — melyet a fiatalok csapatának nevezhetünk — hat új ember van: Krasznai, Nagy, Balog, Vidor, Hermann és Kontroht. Eredetileg úgy volt, hogy ez a csapat csütörtökön a Postással játszik. Ez a terv most úgy módosult, hogy csütörtökön a BSzKRT lesz az ellenfél, csütörtökhöz egy hétre pedig a Postás és a csehszlovákok ellen készülődő ifjúsági válogatott. A Postás ellen már a végleges válogatott fog játszani. Értesülésünk szerint a „kísérleti” csapat és a végleges válogatott közt nagyon kevés változás lesz. A BUDAI „11” kedden délután könnyű edzést tartott, amelyen a csapat minden tagja — Vermes kivételével — megjelent. Változás lesz a csapatban: Schuszter és Steiner újra játszani fog. Baros, akit vasárnap Szendrődi fejberúgott, már újra harcképes.