Sporthirlap, 1937. december (28. évfolyam, 95-102. szám)

1937-12-01 / 95. szám

4 SPORTHIRLAP SZERDA, 1937 DECEMBER X. A BLASz-játékvezetők közül nem minden csendes... — A Sporthírlap tudósítójától — Az amatőrbörzén békeidőben ki­lyukadt cipőkről, elvesztett pon­tokról, sikertelen óvásokról, anyagi gondokról beszélgetnek az inté­zők. Most azonban csataidőket élünk, hétfőn este pedig másról sem lehetett hallani, mint a BLASz-—JT „ügyről”. Forrongott a börze, telt ház volt, mindenki kiabált, mindenki elmondta véle­ményét a játékvezetőkről. Egy példa... Ehrach István, a WSC intézője dühösen meséli Hegyi Gyulának, a Vasas intézőjének: — Kérem, Witzinger játékvezető tökéletesen elrontotta a mérkőzése­met.. Nem ért a szabályokhoz, nem tud meccset vezetni! Hegyi vállat von: — Nekem augusztusban vezetett mérkőzést ez a Witzinger. Kifo­gástalan, jó játékvezető. Sose kí­vánok jobbat! Hát ebből tessék kiokosodni... MI, NAGYEGYESÜLE­TEK ... Az egyik csoportban amatőr nagyegyesületek vezetői állanak. Lenkey Imre, a Göldberger SE edzője kijelenti: a 3:1-es mérkőzésünkből 2:2-t csinált a játékvezető, bizonyos Glück­ Pál. (Lenkey balszerencséjére éppen most lép be a börzére Glück báty­ja. Némi „vitatkozás”...) Aztán megkérdjük Lenkeyt: —­ Hát még eredményben mi a legfőbb hibájuk a BLASz-játék­­vezetőknek ? — Nincsenek tájékozva a sza­bályváltozásokról, nincs rutinjuk! Augusztusban, amikor először ren­dezték meg a JT nélkül az ama­­tőrmeccseket, Csirdás­ Gusztáv volt a játékvezetőnk. Kérem, ő már annyira kint van ezekből a dolgok­ból, hogy például azt sem tudta, hogy ma már nem adhatják fel a labdát a kapusnak a 16-oson belül a szabadrúgásnál. A félidőben men­tek be hozzá, figyelmeztették őt. A BLASz-játékvezetők ellen a legélesebben Domby Árpád BSz­­KRT vezetőségi tag kelt ki. Igaz, hogy ő már a vasárnapi mérkőzés előtt kifejezte aggályait. Most el­keseredetten kiabál: — Más játékvezetővel más lett volna az eredmény! Az nem volt tizenegyes, amit megítélt ellenünk a báró úr! Mit várjunk a többi já­tékvezetőtől, ha a vasárnapi játék­vezetőnkre azt mondják, hogy ő a legjobb BLASz-jáékventő! Csendesen jegyzi meg Fézser Géza, a ZSE intézője:­­— Véletlenül éppen ő JT- ember... De hagyjuk ezt, Domby úr, hiszen még több góllal kaptak volna ki tőlünk, ha egy kis sze­rencsénk van... És folyik tovább a vita. A vége az, hogy Lenkeyék összebeszélnek: a nagyegyesületek szerdán este fél 8-kor értekezletet tartanak s együt­tesen lépnek fel a BLASz elnöksé­génél, hogy béküljenek ki a JT- vel. Elégedetlen az FTC, MTK, KAC, Goldberger SE, BSzKRT, WSC, Postás... ÉS A KISEGYESÜLE­­TEK? Érdekes, k°gy a kisegyesületek­­nél más a helyzet. Végigkérdeztük ezeket is. Mészáros Manci (a PMTK-ból): Nem szólhatunk egy szót sem, jó volt a játékvezető. (Súgja:) De ki is kapartam volna a szemét! SzNSE: Kitűnő játékvezetőnk volt. Igaz, hogy az én órám sze­rint­­4 perccel előbb fújta le a mecset, dehát ez az óra sietni szo­kott. Glozik (P. Remény): Sajnos, kikaptunk 2:8-ra, de utálna meg­vendégeltük a játékvezetőt, olyan jól vezette a meccset. Meister Gyula, a DSE intézője: Kikaptunk, de én sem szólhatok egy szót sem a játékvezető ellen. Pavlovits (Kalapos): A BSE ellen játszottunk, félbeszakadt a mérkőzés, de nem a játékvezető hibájából. Én csak a legjobbat tu­dom mondani róla. Weisz KTK: Olyan durva játé­kot engedett meg, hogy azt hittem, a végén mind a 22 játékost mentők viszik el. PSC: Jó volt!... Egy régi válogatott futballista (Török NSC, a Magyar Posztó edzője): 2:3 volt itz eredmény, de nem a játékvezető a hibás. Rosszul játszottunk... Az URAK ifjúsági intézője: Én nem hibáztatom a játékvezetőt, mert mások rontják el a meccseket. A BLK—URAK ifjúsági mérkőzé­sen például megfélemlítették a fiatal játékvezetőt, a BSK intéző­jét fel is fogom jelenteni. Szegény játékvezető úgy begyulladt, hogy... megértettem őt. Talán még én is saját csapatom ellen ítéltem volna abban a légkörben. Bent van a börzén a Compactor egyik szurkolója is. Ezt mondja: — Az ifjúsági meccsünkön a játékvezető négy­ emberünk ?, kiállí­totta, amikor elment, valaki meg i­s ütötte De különben meg votunk velem elégedve. „33”FC: Csak a II. csapatunk mér­kőzése miatt vagyunk dühösek. Nyomott minket a játékvezető. — Ki volt az? — Zloch Gyula, a sokszoros válo­gatott futballista, a ,,33”FC egyik vezet­ője. A „33”FC II.—DSE II. meccsre kijelölt játékvezető ugyanis nem jelent meg és az érdekeltek rögtön írásban megállapodtak­­, Zlochot kérik fel a mérkőzés levezetésére. Zloch nem tetszett saját játékosai­nak ... Welwárt, a BTK intézője: Én vezettem a BBFC—JIKSE-mérkő­­zést. Amikor a fiúk meglát­ak, megéljeneztek. TEHÁT: 1. Azok szidják a játékvezetőt, akik már a mérkőzés előtt bizal­matlanul fogadják a BLASz­­embereket. 2. A kisegyesületek általában elégedettek. 3. Aki kikapott, vagy pontot vesztett, elégedetlen. KÉMEK Egyszerre felharsan: — Kémek! Kémek! Két JT-tag jelenik meg a börzén, de — hivatalosan: Den­hoffer Gábor, az M. Textil intézője és Mandl Béla, a BLASz titkára. Őket is megrohanják: — Mi a véleményük a játék­vezetőkről ? Denhoffer: Nem csinált különö­sebb hibát. Mandl: A KAOE-pályán láttam három meccset. Hát kisebb hibák előfordultak, de ez minden mérkő­zésen előfordulhat. A RUTIN KÉRDÉSE Egy csoportban arról vitatkoz­nak, hogy a BLASz-já­ékvezetők­­nek nincs tekintélyük a játékosok előtt, aztán a gyakorlatuk is hiányzik. Szűcs Nándor, a KAC népszerű intézője nagy derültség közben mondja: — Nálunk nem volt baj, csak a játékvezető sokszor dobta fel a labdat. Hiába, régen vezetett mér­kőzést ... Most vasárnap sokszor kellett mondania, hogy „pardon!” Itt van Izsák Károly is, a kölyök­­edző, megnyugtat mindenkit: — Ne féljenek! Tartunk majd előadások it, beleimnek a mi játék­vezetőink is a veze­tésbe! Meg aztán ki meri azt­ mondani, hogy a­ mi scölyökbiráink gyakorlottan élt. Hiszen a köly­ökrgo­ydlom három éve alatt egész jó já­ékvezető­­generáció nőtt fel a kölyökmérkő­­zéseken. Az első évben voltak játékvezetők, akik vasárnapos­kint három meccset veze­tek! A tekintély kérdéséről pedig egybehangzó az a vélemény, hogy a játékosokat, nem érdeklik a nevek, ők futballozni akarnak. . NAGY VIHAR Közben az egyik szobában már felíratkoznak a BLASz-játék­vezetők vasárnapra. Még többen jelentkeznek, mint az elmúlt héten. MOVE-játékvezetők is! — Vasárnapra ugyan letiltotta a MOVE a játékvezetőit, mégis akad­tak, akik vezettek mérkőzést — kapjuk a felvilágosítást. Ebből is „ügy” lesz. A másik szobában a mérkőzése­ket jelentik be. Már kifüggesz­tették az új tarifát. A JÁTÉKVEZETŐ DÍJAK: Jelentős enyhítés, az egyesületek éljeneznek. Ekkor lejön az emelet­ről Nádas Ödön és Lénárt Ernő. — Kérjük az intéző urakat, fáradjanak be értekezletre! A váratlan értekezletre tódulnak az intézők. Már vagy 100-an van­nak, amikor Lénárt ismerteti az eseményeket és kérdezi: tárgyal­janak-e a JT-vel? Az egyik nagy­egyesület intézője igen izgatottan követeli ezt és felszólalásában azt is mondja, hogy nem számítanak a pengők. Óriási felzúdulás támad, végül is kimondják: ne tárgyaljon a BLASz a JT-vel. Ezzel el is dőlt a kérdés. (Bizonyosra vehető, hogy a pénteki tanácsülésen is amellett fognak állást foglalni, hogy az al­­szövetségi játékvezetők vezessék tovább is a bajnoki mérkőzéseket.) * Még későn este is hangos a szövetség háza. A FLASz egyik vezetőjével megyünk el. Őszintén bevall­­ja: — Nagyon szeretném, ha már véget érne a háború. Tudom, hogy a JT tagjai jobb já­ékvezetők, mint a mi — igen sokszor — szükségjátékvezetőink. De mit csi­náljunk? Szegények az egyesületek, ragaszkodnunk kell az olcsóbb játékvezetőkhöz... Este találkoztunk még egy JT- taggal. — Nagyon hiányzott nekem vasárnap a mérkőzés... Kedves BLASz és JT! Miért nem kötnek békét?! I­ I. osztály 8 pengő II. osztály 4 ., III. osztály 2 „ IV. , V. oszt., előkészítő 1 „ Ifj. és kölyökmeccsek ” ” A „visszakerült" VINCZE mondta: „A legkeservesebb napokban sem vesztettem el az akarat­erőmet" — A Sporthírlap tudósítójától — A vasárnapi Újpest—Törekvés­­mérkőzés újpesti „szenzációja” kéltségkívül Vincze ragyogó játéka volt. Hosszú letörtségi periódus?, után pazar játékot produkált végre, a régi válogatott Vincze Jenőhöz méltót, túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ő vezette győ­zelemre az Újpestet. Ami annál nehezebb volt, mert hiszen a mér­kőzés folyamán nem kevesebb, mint négy ponton játszott. Róla mondta Langfelder igaz­gató: — Régen vártuk már ezt. Sokan példát vehetnek Vincze Jenőről, nemcsak az Újpestből, hanem az egész magyar futballistagárdából. Megtanulhatják tőle, hogyan tehet kitartó munkával, szorgalommal, szétfogadással és önfegyelemmel visszaszerezni a kondíciót és a régi formát. Hogyan csinálta ezt a hosszú ideig tartaléksorban élt Vincze Jenő, sok válogatott mérkőzés hőse? Amikor gratulálunk neki a va­sárnapi játékához, alig jut szóhoz a meghatott örömtől. Nagyon bol­dog. Felkérjük, hogy mások okulá­sára is mondja el, mi történt vele tulajdonképpen az utolsó esztendő­­ben s hogyan találta meg újra ön­magát, hogyan lett az Újpest legjobb emberévé a hosszú tartalékoskodás után. — Játék közben — meséli — nem vettem észre semmit, eszembe sem jutott ilyesmi, hogy „forma”, vagy „kondíció”, vagy „jó játék”. Arra­ gondoltam csak, hogy meg kell nyernünk ezt a mérkőzést Színre magától jön minden. Hogy ez a — mondjuk — jobb játék va­sárnap végre bekövetkezett, azt csak annak köszönhetem, hogy a legkeservesebb napokban sem vesztettem el az akarat, erőmet. * I. I. I. Műveit és szellemes ember ön? Akkor biztosan a Rakétát olvassa! Rengeteg keresztrejtvény, tömén télen tréfa és szellemi sport Minden kedden az összes rikkancsoknál és trafikokban Mindent elkövettem, hogy újra visszategyenek a csapatba.. Az ed­zéseken a szokásos adagokon felül dolgoztam, megpótoltam az edzé­semet külön sprintekkel, kötelezés­sel, tüdőmunkával, tornával, hogy ne maradjak el kondícióban az állandóan játszó társaim mögött. Ennek meg is lett az eredménye, azt hiszem, amikor beket­tenti a csapatba, nem lehetett észrevenni raj­tam, hogy hosszú ideig csak tartalék voltam, hogy volt olyan a kondícióm, mint azoké, akik végigjátszották az idényt. Erre nagyon vigyáztam. Az első játéknál természetesen elkerül­hetetlen volt egy kis labdabizony­­talanság, ez így van, ha hosszú ideje nem játszik az ember, hiába. De a vasárnapi mérkőzésen már egészen megtaláltam magamat, a legközelebbi mérkőzésen már e­z is elmarad... Ha játszom — teszi hozzá. — Természetes, hogy játszik. Csak az a kérdés, hogy mit? — Nem tudom. — Megsúgjuk? Jobbösszekötőt. — Azt szeretnék — mosolyog nagy örömmel, ő is sejtette. — Mégiscsak az az én igazi helyem. Bár mindenütt boldogan játszom. De az én régi szerelmem a­ jobb­­összekötő-poszt, a legnagyobb si­kereim ahhoz fűződnek. Ott van Sárosi, játszott már a válogatott­ban jobbösszekötőt, balösszekötőt, középcsatárt, középfedezetet, ahová tették, azt örömmel vállalta. De mindenkinek van egy posztja, amelyen érzi, hogy a legjöbbet tudja produkálni, a leghasznosabb tud lenni és itt játszik a legszíve­sebben. Nekem a­ jobbösszekötőség jelenti ezt... — Boldog? — Ki sem mondhatom, mennyi­re. Nem is lehet sejteni, hányszor álltam közel a csüggedésh­ez, meny­nyi keserűséget kellett lenyelnem, amíg újra idáig eljutottam... London, Dublin, Rotterdam, Rouen... Milyen szép volt, hogy ment a já­ték­. Rettenetes lett volna igen hirtelen eltűnni utána, nem így képzeltem el a futballista-karrie­­rem befejezését... Sok keserű órám és napom volt. De most, nem ta­gadom, boldog vagy­ok, nagyon bol­dog... így beszél a Phöbus elleni csa­pat valószínű jobbösszekötője. Az ifjúsági bajnokságban vasárnap az­ MTK le­győzte a MÁVAG-ot Nagy küzdelem után döntetlenül végződött a TSC—Compactor mér­kőzés, az a vasárnapi ifibajnoki for­duló legérdekesebb eredménye. (A kölykök nem játszottak.) Az eredmé­nyek: I. osztály Bíró-csoport Testvériség—ÚTSE 2:2 (1:0). BTK—KTK 2:2 (1:0). BSzKRT—ZSE 2:1 (1:0). Postás—Vasas 1:0. Egy félidő! UTE—III. ker. TVE 3:1 (2:0). Elektromos—Turul TE 4:2 (2:2). BRSC—Goldberger SE 2-2, (1:1) Pártos-csoport: MTK—MÁVAG 2:1 (0:1). BTC—Fér. Vasutas 3:1 (1:1). FTC—Törekvés 3:0 (1:0). MAFC—Kelenföld 1:0 (0:0). Cs. MOVE—EMTK 5:1 (3:0). SÁG—Kisp.­AC 4:3 (3:0). II. osztály Kárpáti-csoport: Köl. FC—DGSE 1:1 (1:0) „33” FC—NSC 4:2 (2:0). BMTE—VSC 6:2 ,(3:1). SzFC—P. Iparos 3:2 (1:0). CsTK—Ganz 3:1 (2:0). P. Rákóczi—KTC —s Váradt, Féltén—SzAC 2:1 (1:0). Stobbe-csoport: MFTK—Pamut 2:1 (0:1). BVSC—HAC 2:1 (1:0). UTE—UMTE 6:1 (4:1). PSC—VI. ker. FC 4:2 (1:0). TLC—Compad­or 2:2 (0:0). BLK—URAK 4:3 (1:2). TLK—MSC 7:1 (3:0). III. osztály Mataky-csoport: SzNSE—FTC II. 5:1 (0:1). K. Törekvés—Hálókocsi 4:3 (1:0). Magyar Posztó—NJTC 15:0 (8:0). ETC—FSE elmaradt. MÁVAG—SzRTC elmaradt. Oprée-csoport: UVASC—RTK 2:1 (1:0). BSzKRT II.—P. Remény 4:2 (2:1), Juta—Főv. TKör 2:1 (0:0). VI. ker. SC—Phöbus 1:1 (0:0), Pannónia—M. Előre 2:2 (2:1). Spinger-csopo­rt M. Textil—V. ker. TVE 5:0 (1:0). BIK—Kalanos 9:0 (4:0). SzISE—LTE 10:0 (7:0). VÁC—Kelenvölgy 3:2 (1:1). Kerámia—UFC 9:1 (4:0). Hargita—Goldberger SE 2:2 (1:0). IV. osztály Gillemot-csor 011: RAFC—ZSE II. 8:0 (1:0). BEAC II—PMTK 1:0 (0:0). Kalapos II.—VI. ker. SC II. el­maradt. Iszer csoport: CsTK II.—Kerámia II. 2:0 (0:0). Spárta—BMTE II elmaradt. KAOE—RSC 2:1 (1:1). • Cs. MOVE II.—EMTE II. elma­radt. Sugár-csoport: PTESC—BESC 4:0. Egy félidő! B. Magyarság—KAFC 8:0 (4:0). NTC—Fodrászok 6:0 (4:6). Sütők—BSC 2:1 (0:1). F­ehéry-Csoport REAC—Hungária II. 5:3 (2:1). VIII. kér. KISE—Gránit elmaradt. Szemere—Főv. TE 6:4 (3:1). P. Rákóczi II.—Szondy 4:1 (0:1). P. Juta—X. ker. Remény 3:2 (1:1).

Next