Sporthirlap, 1938. március (29. évfolyam, 18-25. szám)

1938-03-02 / 18. szám

4 HÁMORI 1. Vannak az nb, sőt NB,közönségnek dédelgetett kedvencei, de vannak mostoha gyermekei is. Hogy ez a mostohaság miben Az, azt pontosan nem is tudnám megmondani. Hámorit nem bántja senki, de én valahogy úgy érzem,­­nem elég elismerés az, hogy nem bántják. Nem elég elismerés, hogy néha beteszik a csapodba. Tudjuk, hogy a biblikus apa jobban szerette tékozló fiát. A szerető vezér és szurkoló szeret megbocsájtani. Hámorinak sohase lehetett megbocsájtani semmit, ő sohase volt tékozló fiú. A rendes embert nem emlegetik, nem­ szidják, de­ nem is dicsérik. A rendes embernél megszokják, hogy rendes, nála már nem is érdem, hogy esténkint lefekszik, sohase felesel és mindig mindent belead a mérkőzéseibe. Hiszen ez olyan természetes. Nála. 2. Időnkint azonban olyan magas formára jut, hogy mégis csak érdemes foglalkozni vele. Ilyenkor megállapítják róla, hogy a világ egyik legjobb fedezetjátékosa, csak kár, hogy rövidek az izmai, hosszúak a passzai, lövi a labdát és alacsony, azonkívül nem tud fejelni, a labdái ellenfélhez mennek és festi a haját. 3. Hámori szerény és okos gyerek, ő mindezt tudja magáról. Tudja, hogy rövidek az izmai s ezért megtoldja őket egy lépéssel. Tudja, hogy lövi a labdát s ezért igyekszik puhán adni őket. Tudja, hogy alacsony s ezért megtanult úgy felmenni a levegőbe, ahogy csak kevésen tudnak. (Lásd fejeseit a Szürketaxi elkent Tudja, hogy labdái ellenfélhez mennek s ezért direkt bosszúból a saját embereihez juttatja őket. De ez mind nem használ, mert az emberek nem szeretik, ha miaki rácáfol a kritikájukra. Pedig — szerintem — a kritika egyetlen létjogosultsága a remény, hogy rácáfolnak A javító célzat. 4. A népszerűség csodálatos gyorsasággal terjed. Némely embernél a népszerűtlenség terjed ugyanígy. Vasárnap este minden­ négy dará­ban találkoztam■ valaki mással s a Hámoriról alkotott általánosan elismerő vélemény lassan így módosult: —­ Remek volt a Hámori, a mezőny legjobb embere. Az egész ■mérkőzésen összesen három labdája lett ellenféle. — Remek volt a Hámori, kár, hogy három labdája ellenfélhez ment. — Elég jó volt, csak a passzai mentek nagyrészt ellenfélhez. — Minden labdája ellenfélhez ment. És így tovább. Az igazság az, hogy Hámori pompásan játszott, szívvel, okosan, óvatosan, jól szerelt, remekül fejelt és rúgott, öröm volt nézni. 5. Nem szokta meg, hogy dicsérjék s kényeztessék. Élete minden vágya egy szerény állás és egy feleség. Helyesebben nem egy, hanem egy bizonyos feleség. Sohase olvastuk még, hogy Hámori azért játszik rosszabul mostanában, mert nincs önbizalma. Ki törődik a Hámori önbizalmával? Még ő, se törődik vele. Tudja, hogy ha nem játszik jól, kiteszik a csapatból ,s e­z a csapat az ő egész élete. A Frencváros. Tehát ő igyekszik jól játszani. Semmi adottsága nincs hozzá, nem atléta. Éppen ezért játszik jól. Egész pályafutása, nem más, mint állandó szorgalmas cáfolata önmagának. Ha valaki elfogultságtól mentesen akarja felbecsülni ennek a remek játékosnak a jelentőségét a csapatban, akkor csak a játékát figyelje és nem a „mellékelt ábrát”. 6. Hámori nem tartozik klikkekhez, nincs viharos magánélete s bár­­mennyire is különböznek egymásból, lelkileg Sárost­ér­hoz áll leg­­közelebb. Ha klubvezér, vagy B-közép, vagy mit tudom én mi lennék, akkor Hámorinak aranyérmet adnék, az elmúlt esztendőkben tanúsított példás viselkedéséért, szorgalmáért s jó játékaiért, amelyekre most vasárnap tette fel a koronát. De mert se klubvezér, se B-közép, se mit tu­­tom­ én mi nem, vagyok, ezzel a pár sorral igyekszem a tárgyilagos sportközönség elismerését eljuttatni ezúttal Hámorihoz. 7. Mert azért nem árt, ha az önbizalma is megnövekszik. Akkor az a pár labdája se megy majd ellenfélhez s öreg korára még csikó, válogatott is lehet. .A­s­z­l­á­n­y­i Károly. Az ifjúsági bajnok­­ságban az FTC legyőzte az MTK-t — A Sporthírlap tudósítójától — Az ifik vasárnap játszották a ta­vaszi idény első fordulóját. Az ifik „örök” rangadója az FTC győzelmét hozta. A BMTE nagy gólaránnyal verte az SzFC-t. Az eredmények: I. osztály Bíró-csoport BRSC—UTSE 2:2 (0:0). Elektromos—BTK 2:1 (1:1). UTE—KTK 7:0 (2:0). Vasas—Testvériség 3:2 (2:0). ZSE-Tural 2:1 (1:1). Goldberger SE—III. ker. TVE 2:1 (2:1). Postás—BSzKRT 2:0 (2:0). Pártos-csoport MÁVAG—SAC 1:1 (1:0). Cs.­ MQVE—Hungária 6:0 (2:0). DSE—Kelenföld 3:2 (0:0). FTC—MTK 2:1 (2:0). EMTK—Fer­ Vasutas 7:2 (5:0). MAFC—Kisp­­AC 2:0 (0:0). BTC—Törekvés 2:2 (1:0). II. osztály. Kárpáti-csoport SzAC—Kör. FC 1:0 (0:0). „33” FC—P. Rákóczi 4:0 (4:0). Ganz—NSC 9:1 (1:1). DGSE—P. Iparos 2:2 (1:1). KTC—VSC 4:2 (2:2). CsTK—Féltén 4:1 (3:0). BMTE—SzFC 5:0 (3:0). Stobbe-csoport MSC—Pamutipar 1:0 (0:0). BEK—B. Vasutas 3:0 (2:0). TSC—HAC 6:0 (8:0). MFTR—VI. ker. FC 12:0 (5:0). OTE—URAK 3:1 (1:0). Compaetor—TLK 4:1 (2:0). PS­C—UMTE 2:1 (1:0). HI. osztály Malaky-csoport MÁVAG II—SzNSE elmaradt. ETG—Hálókocsi 10:0 (6:0). K. Törekvég—NJTC 5:1 (2:1). FTC II—KSSE 3:0 (0:0). FSE—Köb. AC 7:1 (3:0). M. Posztó—SzRTC 7:3 (2:0). Oprée-csoport M. Előre—UVASC 5:0 (3:0). Fél­beszakadt: UTE II—Juta 6:2 (2:2). Phöbus—P. Remény 5:0 (3:0). Pannónia—Főv. Tkör 5:0 (2:0). BSzKRT II—T. Előre 6:0 (2:0). SPORTHÍRLAP SZERDA, 1938 MÁRCIUS 9. 1 Springer-csoport: Hargita—M. Textil 0:0. Kelenvölgy—III. ker. TVE 1:0 (0:0). VÁC—SzISE 2:1 (1:1). BSK—Goldberger SE II. 9:0 (5:0). IV. osztály Iszer-csoport: Cs. MOVE II—CsTK II. 4:1 (2:1). Spárta—EMTE II. elmaradt. BMTE II—KSC 7:1 (4:0). KAOE—MTK II. 2:1 (2:1). Sugár-csoport: B. Magyarság—RSC 3:1 (1:0). KAFC—NTC 2:1 (0:0). RÁC—RESC 14:0 (5:0). Felbe­g 2 iT.tv 3 d 1 Csillaghegy—Fodrászok 1:1 (1:0). Fehéry-csoport P. Rákóczi II.—P. Juta elmaradt. Szemeretelep—REAC elmaradt. . VIII. ker. KISE—Főr­ TE 4:3 (1:1). Szondy—X. Remény 4:1 (3:1). KÖLYÖKBAJNOKSÁG Vedres-csoport: UTEHULK 12:0 (4:0). JEGY-ÜGY — A Sporthírlap tudósítójától — Az amatőrbörze egyik sarkában két sapkás tíz számol, avagy helye­­sebben: elszámol. Egész sereg húsz­­fillérest állítanak toronyba, a sok szegény intéző elsápad, amikor látja. — A vasá­rnapi mérkőzésen összegyűlt belépődíj — magyarázza az egyik sapkás. Ebből kezdődik a beszélgetés, amely arról szól, hogyan szednek belépődíjat... ❖ ■— Nekünk vasárnap kétszázezer főnyi közönségünk volt — mondja a lenke úti pálya „tulajdonosának” intézője. —• Micsoda?! — Igen! A mi nézőterünknek nincsenek határai, mi még nem kerítettük be a pályát. Ezért hát „kalaposnak”. Az ifjú­­sági intéző két kalappal jár körbe. Olcsó dolog, a kalapokat nem kell számozniok, lyukaszolniok sem kell, de még az ellenőrző karimát sem tépik le. Szóval az intéző körbejár. — Az egyik kalapba a nagyér­demű közönség dob bele pénzt, a másikba a vezetők és a klubtagok, akiknek kedvezményes bedobás jár. A sajtó elé nem tesszük a kalapot, ez természetes. ■— No és adakoznak, adakoznak? — Hogyne! Nem ritkaság a 20 filléres, de kis szakaszjegyet is köszönettel fogadunk el. Van úgy, hogy egyesek elszaladnak a gyűjtés elöl, dehát ezeket utolérjük. Egy másik intéző mosolyogva hallgatja ezt, sajnálja a kerítés, nélkülieket. — Nálunk komoly jegyek vannak — jelenti ki. Mindenki illő tisztelettel néz rá. Jegyek... De mégis megkérdik tőle, honnan van erre pénzük. — Elárulom, — mondja — hogy egy pártfogónktól kapjuk a jegye­ket. Mozija van és ha megmarad, vak a jegyek, ideadja nekünk. A mi mérkőzésünk­ön a legjobb hely, a zeneker ülés 50 fillér, a támlás­­szék az állóhely. És jönnek sorra az intézők, mesélgetik, hogyan oldják meg ők a jegy problémát. Van, aki gyerme­kével, ötödik elemistával íratja a jegyeket. Csak — sajnos — a közelmúltban több csalás történt. — Hamisították a jegyeket. Nagyon elterjedt a zsinórírás, a film is így ír, hát utánozzák. A­ngyalföldön gyermeknyomdával csinálják a jegyeket, illetve a jagyakat, mert az „e”-betűk elvesztek a múltkor; Óbudán a bálról vissza, maradt táncrendek tesznek jó szol­gálatot; Újpesten jegy nincs, csak „kivetés”: a pénztáros fellebbez­­hetetlenül állapítja meg, ki mennyit dob a perselybe. Végül még írjuk le a maglódi úti esetet. Ott ugyanis még visszatérő­ jegyek is vannak■ Az intéző meséli: — Vasárnap a mérkőzés előtt egy órával nyitottuk ki a kaput. Az első szurkoló a jegyszedőnek visszatérő jegyet adott, ő máris visszatért. Persze nem akarták beengedni, mire nagy hangon kijelentette: „Én még tavaly ősszel az utolsó meccsen kimentem a trafikba, most térek vissza a pályára.” Kénytelenek vagyunk új­ fajta visszatérőjegyet szerezni... Szóval nem is könnyű dolog ám bejutni a kispályára! SZOMBATHELYEN fellángoltak a bajnoki remények a TVSC le­győzése után — A Sporthírlap tudósítójától —• A Sporthírlap az NBB előjá­tékának számító II. liga érdekes és értékes küzdelmeinek kezdettől fogva nagy figyelmet szentel. A tavaszi félév kezdetével hétről-hét­­re el fogja küldeni munkatársát a II. liga egy-egy érdekes küzdel­mére. Az első fordulóban a szom­bathelyi Haladás—TÜSC mérkő­zést vettük sorra. A HALADÁS—TÜSC-MÉRKŐ­­ZÉS kezdésének pillanatában még legalább 4—500 főnyi tömeg szo­rongott, veszekedett a pénztár előtt. Az egyik szenvedő kifakadt: — Miért nem rendeztek valami előmérkőzést? Ha előmeccs van, ,akkor nem jön ilyen egyidőben a közönség, mert mégis láthat a nagy meccsig valamit. A másik helyeselt: — A közönség kényelme van olyan fontos, mint a pálya talaja. A szombathelyi vezetőség ugyanis a talajt akarta kímélni és ezért nem volt előmeccs. A közönség azonban fontosabb, mint a talaj. * A CSAPATOK ROPPANT NAGYIRAMÚ, ÉLVEZETES MÉRKŐZÉST VÍVTAK. Érdekes volt megfigyelni a két különböző stílust. A Haladás a rövid össz­­játák híve. Lábról lábra fut a labda s ez nagyon tetszik a közön­ségnek — a 16-osig. Ott azonban belép egy „favágó” hátvéd és a legszebb szövénynek is — fel­szabadító rúgás a vége. Az első félidőben a Haladás fölényben volt, de ez a fölény nem volt meg­győző. A tokodi csapat, főleg a csatár­sora szemre sokkal szürkébben játszik. Sárdy I. kapja a labdát, egyből dobja ki valamelyik szélsőt, ő fut a lyukra és a legtöbb támadás végén már lövés zúg a kapura. Ha a tokodi csatársornak lett volna annyi helyzete az első félidőben,, mint a szombathelyinek, akkor a Haladás hálója 2—3 gólon alul nem szabadult­ volna.❖ A FEDEZETSOROK KÖZÖTTI KLASSZISKÜLÖNBSÉG döntötte el a Haladás javára a mérkőzést. Kiss egészen nagyvonalú közép­fedezet, de egy nagy hibájáról le kell szoknia. Legalább 15—20 eset­ben előfordult, hogy 35 méterről bombázott kapura. A közönség hifedezett, de a tokodi kapusnak könnyű dolga volt. Ha Kiss a lövések helyett a csatárait hozta volna helyzetekbe, akkor a­z eladás már az első félidőben vezethetett volna. A szombathelyi szélső­­fedezetek szürkék, szorgalmasak, de a veszély pillanatában mindig ott voltak, ahol kellettek. A TVSC fedezetsora szánalmas szerepet játszott. Gerendássyból, a középfedezetből kitört a régi csatár. Állandóan hatodik csatárt játszott. Persze, amikor a szombathelyi védelem szerelt s a labdát előre­vágták, egyszerre óriási űr táton­gott a tokodi csapat tengelyében. A szélsőfedezetek nem segítettek, pedig Sárdy II.-nek nem volt veszélyes szárnya. A TVSC- hátvédek végzetesen rosszul helyez­kedtek. Állandóan egyvonalban áll­tak és éppen ezért egy jó zsínór,­passzal gyerekjáték volt őket sakk­mattá tenni.* A NAGY IRAM ELLENÉRE IS FAIR VOLT A MÉRKŐZÉS. Fegyelmezetten vették tudomásul a játékvezető intézkedéseit. Kivétel a szombathelyi kapus, Baumann volt. Baumann kitűnő alakú, rugalmas, biztoskezű őre a szombathelyi hálónak, de azt hiszi, hogy a kapus személye szent és sérthetetlen. Ebben a tévhitben — sajnos — a magyar játékvezetők hibás játék­­felfogása is bűnös. Mikor egy ízben labdát fogott Baumann, a tokodi középcsatár, Sárdy I. szabályosan megtámadta, a játékvezető rögtön fütyült és szabadrúgást ítélt. Amikor aztán elfordult, Baumann­­ Sárdy I. fejéhez vágta a labdát. Ezért pedig kiállítást érdemelt volna.* LÉLEKTANILAG AKKOR GYŐZÖTT A HALADÁS, amikor a II. félidő 5. percében Gárdonyit, a TVSC balösszekötőjét kiállította a játékvezető. Az eset a következő volt: Baumann labdát fogott és Sárdy I. megtámadta. (Ez az eset nem azonos a fentivel.) A játékvezető fütyült és szabadrúgást ítélt el Haladás javára. A játékosok azon­­ban­ egy csomóban voltak, egy kis tumultus támadt, d­e a játékvezető ott termett és rendet teremtett. Gárdonyi azonban, bár távol volt az esettől, odament és így szólt a Haladás­ kapushoz: — Csirkefogó! A játékvezető kiállította. (Nagyon helyesen!)"" A TÜSC edzője azonban nagyon fel volt emiatt háborodva. Még a vonatban is emlegette, mondván, hogy — Ilyesmi miatt nem lehet 0:0 állásnál valakit kiállítani! A meccs ezen veszett el. A TÜSC edzője inkább Gárdonyi miatt háborogjon. Mert a játékos­nak sem 0:0-ás, sem más állásnál nem szabad megfeledkeznie a szabályokról.* A SZOMBATHELYI KÖZÖN­SÉG — 3500 néző! — természete­sen boldog volt. — Visszakerülünk az NB-be —– mondták. A tokodi edző, Tóth Béla azon­ban a Szolnoki MÁV elsőségét jósolja. — A Szolnok ősszel idegenben játszott Salgótarjánnal, a VSE-vel, az Alba Regiával, a Csepellel, a Haladással és velünk, ennek elle­nére első tudott lenni. Nem lehet a szolnokiaktól elvenni a bajnok­ságot! A II. ligában a hazai pályának ugyanolyan jelentősége van, mint az angol, vagy az olasz bajnokság­ban. Kardos Ede. * Idegen­ magyar műszaki szótár jele­nik meg h­úsvétra. Tartalmazza a mű­szaki ipari és kereskedelmi idegen szak­kifejezéseket és azokat helyesen magya­rul. Függelékben a sport, politika ház­tartás és szórakozás magyaros szótára található. Ismertetőt és kedvezményes előfizető utalványt szívesen küld a szótár szerkesztője: Budapest, XI., Műegyetem. Phöbus B.—Nagytétény mérkőzés lesz Budafokon vasárnap a Budafok —Phöbus NB mérkőzés előtt. A NEMZETI ma délután 3 órai kezdettel Rákos­­falván a BVSC-pályán tartja e heti kétkapus edzését. VADAS MIKLÓS, a III. kerület és a Nemzeti volt ki­váló játékosa hazaérkezett Svájcból. Legutóbb az I. ligás Porrentruy csa­patában játszott, így beszélt a kül­földi „fecske”: — Két évig voltam az első ligás svájci csapat játékosa és edzője. Saj­nos, már Svájcban sem fenékig tej­fel...

Next