Sporthirlap, 1938. május (29. évfolyam, 34-41. szám)

1938-05-04 / 34. szám

SZERDA, 1938 MÁJUS 4. SPORTHÍRLAP Miért nem nyerhette meg a harmadik bajnoksá­gát is a Hungária? Azt mondta valaki valahol vala­mikor: — Ha Cleopatra orra kissé pi­szébb lett volna, máskép alakul a világtörténelem. Ebben sok igazság lehet, mert Antonius ez esetben nem bolondult volna belé és nem fordult volna ellene Róma, satöbbi, satöbbi. A jelenlegi világhelyzetért mégsem teszi felelőssé senki sem Cleopat­­rá­t, noha közvetve az ő orra az oka, mindennek. — Éppen így áll a dolog azzal a hungaristával, aki vasárnap este, a bajnoki remények temetésén így elmélkedett: — Ha Dudás belövi a 11-est a Fradi ellen, vagy ha a játékvezető megadja Kardos gólját, akkor... Hej, akkor... Önámítás. Dudás n­e­m lőtte be azt a 11-est, Kardos gólját nem .Ma meg a játékvezető s aki még ma is ezen a két negatívumon nyargal, az nem mer szembe nézni a tényleges igazságokkal. Mi szem­be merünk nézni. Egymagában az, hogy a Hungá­ria két bajnokság után nem nyer­te meg a harmadikat is, szóra sem lenne érdemes. Elvégre a bajnoki cím nem bérelhető, a szerencse forgandó és ma nekem, holnap ne­ked. Ha egy csapat játékosgárdája és edzője mindent megtesz a siker érdekében , a siker mégis elhaa­­vad,, senki sem szólhat ellene. De más a helyzet akkor, ha az emlí­tett tényezők nem állanak felada­tuk és hivatásuk magaslatán, ha munkájukat gyarló hibák és hely. MÜVED kelmefestő és IYIh I Cli­velytisztítógyár kabát, öltöny tÍSZÍÍÍ3S3 tOQSIOITI!­ás kosztüm Deák Ferenc u.­­6. T. 181-599 telén szempontok jegyében végzik. Ilyen esetben a „balszerencsés kö­rülmények” sem fogják enyhí­teni a vétkesek könnyelműségét, sőt éppen igazolni fogják a régi tételt, amely szerint a szerencse is a, jól végzett munka híve s a melle áll, aki megérdemli. * A Hungária csapatszelleméről — azazhogy ennek hiányáról — az utóbbi években számos cikket ír­tunk. Hogy e cikkek eredményte­lenek maradtak, az éppen a Hungária­ játékosok szelle­méből következik. Általában az a hit tartja magát, hogy a jó csapatszellem meghozza a jó eredményt. Lehet, hogy így van, de a Hungáriában nem. A kék-fehéreknél a jó eredmények szokták meghozni a jó szellemet s ez a legfőbb hiba. Mert a jó szelle­met sokkal könnyebb konzerválni, mint a jó eredményeket. Mégis, a Hungária játékosai tudásbeli képességeik révén két és fél esztendőn át tartani tud­ták vezető helyüket. Ez a csapat, amely kifejezetten lelkiügyéül csak az évenkénti két Fradi-meccset te­kinti, hideg fejjel is menetrend­szerűen nyerte mérkőzéseit addig, amíg a formával nem volt baj. Abban a pillanatban azonban, ami­kor Cseh kiválása és Turay at­— A Sporthírlap tudósítójától — meneti hanyatlása meggyengítette az együttes játék­erejét, nyilvánvaló volt, hogy a harmadik bajnokságot már nem nyeri meg a Hungária. (Lásd a Kispest és az Elektromos elleni mérkőzéseket.) Nehéz hetein valami viharos és mindent elsöprő lelkesedés kérést-ANYÁK NAPJÁN ÉDES JÓ SZÜLÉMNEK DREHER ÉDESSÉGET! __________________________________ túlsegíthette volna a kék-fehére­ket, de ilyirányú készségük vissza­fejlődött, mint minden, ami éve­kig nincs használatban. S mert lelkiekkel nem pótolhat­ták kivált és csökkent erőiket, pó­­tolniok kellett volna néhány fiatallal, amint azt olyan bátran és okosan csinálta a Ferencváros. De nem pótolták s ez már Schaffer Alfréd hibája." Megjósoltam: — Az idei bajnokságot talán még megny­eri a Hungária, de a jövő évit semmiesetre sem! Egy esztendőt ugyan tévedtem, de fenti jóslatom indokai az idő­beli tévedés ellenére is helytállóak. A Hungária esztendők sora óta játszik csaknem ugyanazzal a tizen­egy játékossal. Három év alatt az egyetlen mara­­dandó csere: Mánás helyett Kis. A csapatot, melyet Schaffer át­vett, ügyes kézzel még Lenkey válogatta össze. Nem rajta múlt, hogy nem vár­hatta ki munkája gyümölcsét. Lenkey alatt került a Hungá­riához Kis, Bíró, Turay, Du­dás, Sas, Müller, Cseh, Kar­dos. De a teljesség kedvéért megemlít­jük, hogy Szabót is ő állította be először az első csapatba és Titkost is ő szerezte meg, akkor még Ré­vész Bélának. Mindezzel pedig —­ ezt nyoma­tékosan hangsúlyozzuk — jottá­nyival sem kívánjuk kisebbíteni a jelenlegi edző elismeré­sreméltó ér­demeit. Hiszen mégiscsak az ő keze alatt jött ki a csa­patból az, ami benne volt s az ő nagy szaktudása és még talán annál is nagyobb tekintélye valóban félelmetes erejű együttest kovácsolt a Hungáriából. De hibá­jául kell felrónunk, hogy nem vi­selte kellőképpen szívén az utánpótlás fontos ügyét, s háromesztendei ittléte alatt egyetlen olyan új erőt sem szer­zett, akit szükség esetén nyugod­tan küldhetett volna tűzbe. (Akik az utóbbi három év alatt jöttek: Zimonyi, Horváth, Bartos, Né­­gyesi, Somlai. Visszajött­: Kalmár, Kállai.) Az az érzésünk, hogy Schaffer kétségtelen elkedvetlenedésének egyik oka éppen az utánpótlás hiánya lehet. (Aminthogy most hamarjában nem is nevelhet fia­talokat azokra a posztokra, ahol pedig legsürgősebben szükség lenne rájuk.) A jelen sikerei elfeledtették vele a jövő kívánalmait, ez kétségtelen. Bizonyára oka volt rá, de ezt nem kutatjuk, mert ez már nem köz­ügy, hanem az egyesület magán­ügye.•a* * Harmadik bajnokságát tehát nem nyerhette meg a Hungária, mert Cseh hosszú betegsége és Turay néhány gyenge hete alatt nem állt rendelkezésére két fiatal, tehetséges és lelkes ifjú. Nem nyerhette meg továbbá azért sem, mert csapatának bajtársi együtt­érzése nem mondható eszmé­nyinek, a fegyelem erélyes biztosítása pe­dig lehetetlen akkor, ha az a játé­kos tudja, hogy ha ő nem játszik, akkor — mondjuk — Bartóknak kell helyette játszania. S nem nyerhette végül meg azért sem, mert a Ferencváros több pontot szedett össze. Azok, akiket az elmúlt két baj­nokság során oly sokszor dicsért­e sorok írója, most bizonyára azt mondják:­­ így szokott ez lenni... Amíg bajnokok voltunk, nem volt baj a lelkesedéssel, nem volt baj az után­pótlással, nem volt, baj semmivel. Könnyű kritizálni... Erre azt feleljük: 1. Addig is volt baj a lelkese­déssel. 2. Addig is hiányoltuk az új erőket. 3. Kritizálni nem könnyű. Addig azonban, amíg a csapat sikereket ért el, nem éreztük idő­szerűnek, hogy ünneprontók le­gyünk. Elvégre lemosolygott volna az olvasó, ha a Hungária bajnoki lakomáján azzal álltunk volna fel, hogy: Kérem, nagy bajok vannak a csapattal... Az a csak jelennek élő, a fut­ballban nem annyira sportot, mint szórakozást kereső felfogás, amely oly sajnálatosan jellemző tulajdon­sága a Hungáriának, magával hozza azt, hogy az együttes csak kétféle jutalmat kaphat: Mária Terézia-rendet vagy a golyót. Ugyanezen a hasábokon éppen e sorok írója nyújtotta át a Hun­gáriának az elismerést jelentő rendjelt két éven át, nem térhe­tett hát ki az­ elöl, hogy az idén — szomorú kötelességként — a má­sik ítéletet hirdesse ki. Mindezt pedig nem azért, mint­ha tragikusnak akarná festeni a dolgot, vagy bárkivel szemben is ellenszenvét, akarná hangsúlyozni, hanem csakis azért, mert reméli, hogy szerény intelmei és észrevé­telei esetleg hasznosnak bizonyul­nak. Mert —­k­­ár erre is­ volt­ példa. Tabi László. A BOCSKAI keddi edzése elmaradt. A játékosok testületileg kimentek a Hadsereg Kupa mérkőzésre. Itt a védők a re­pülőknek, a csatárok pedig a hajdúk­nak szurkoltak. A repülőknél játszott ugyanis Elek, míg a hajdúknál a Hajdú játszott. 3 Kállai még mindig nincs egészen rendben Zsengellér valószínűleg közép­csatár lesz. — A Sporthírlap tudósítójától . Az Újpest kedden délelőtt tartott edzést. Délután ugyanis a lila­­fehér csapat Pusztai édesapjának temetésére ment ki a vezetőséggel együtt. A délelőtti edzésen csak egészen könnyű munka folyt. Mindenki egészséges Újpesten, csak Kállai nincs még most sem rendben. — „Civilben” semmi ba­jom sincs, — panaszkodik a kitűnő csatár — de amint a labdába rúgok, fájdal­­mat érzek a lábamban. A vezetőség mindenesetre szeret­né, ha a Budafok ellen már Kállai is játszhatna. Remélik, hogy szom­batig rendbejön „Poldi” húzódása. És akkor esetleg Kállai és Zsengellér helyet cserél a csatársorban: Zsengellér lesz a középcsatár és Kállai a balössze­kötő. Az utóbbi időben a két játékos majdnem minden mérkőzé­sen helyet cserélt a játék közben. Helyesebb, ha előre így állítják össze a csatársort. A Budafok ellen egyébként való­színűleg a Szalay—Szücs—Balog fede­zetsorral áll ki az Újpest és — ha Kállai csakugyan játszik — Seres marad ki a csapatból. A Törekvés szövet­ségi vizsgálatot kér a Hungária ellen a vasárnapi vereség miatt — A Sporthírlap tudósítójától — Az NB hétfői ligaülésén Tóth Bertalan dr, a Törekvés szövetségi képviselője felszólalt és szóvátette, hogy a Hungária a Bocskai ellen —­ a Törekvés nézete szerint — nem játszott teljes erővel. Tóth dr felszólalása nagy vitát eredményezett. Egymásután szólalt fel a Bocskai megbízottja, a többi NB-egyesület szövetségi képviselő­­je, sőt Aschner Lipót ligaelnök és Dietz Károly dr szövetségi kapi­tány is elmondta a véleményét. A Hungária részéről nem hangzott el felszólalás, mert­­ az ülésen részükről senki sem volt jelen. Kedden beszélgetést folytattunk Sásdy Bélával, a Törekvés intéző­jével, aki a következőket mondta: — A Törekvés szövetségi képvi­­selője, Tóth Bertalan dr beadványt készített s azt eljuttatjuk az MLSz elnökségéhez. — Lefekvéssel vádolják a Hun­gáriát? — Mi nem vádolunk. Csak azt kérjük az MLSz-től, hogy vizsgálja ki: sportetikai szempontból kifogástalanul játszott-e vasárnap a Hungária? Egyszóval, állapítsa meg az MLSz, hogy mi történt azon a mérkőzésen. Hallgassák ki Dietz­er szövetségi kapitányt és más sportszakértők véleményét is vegyék figyelembe. * A futball­szövetségben érdeklőd­tünk a beadvány ügyében és eze­ket a felvilágosításokat kaptuk. Kenyeres Árpád MLSz-főtitkár: — Ilyen beadvánnyal csak akkor foglalkozhatunk, ha konkrét váda­kat tartalmaz. „Kivizsgálás”-ról különben nem lehet szó. Róna Márton, az NB egyesbírája: — Én az ellenőri jelentések alapján minden mérkőzéssel hiva­talból foglalkozom. Ha az ellenőri jelentésben valami különösebb elő­fordul, úgyis megindítom az eljá­rást. Különben akkor tehetek csak valamit ebben az ügyben, ha a ■Törekvés beadványa vádat tartal­maz. Ez azonban nagyon kétélű fegyver, mert ha a vádak nem iga­zolódnak be, a feljelentő egyesület felel érte. Egyébként Dietz­er azt mondta a mérkőzés után, hogy a Bocskai még egy erősebb Hun­gáriát is megvert vo! ia.. ­ Gombkötő és Csikós nélkül utazott a Phöbus Bukarestbe — A Sporthírlap tudósítójától — Csikós nem mehetett a Phöbus romániai portyájára. A vezetők az utolsó pillanatig remélték, hogy megkaphatják Havast az­ Újpest­től, vagy Horit a Nemzetitől. Egyik sem sikerült. Angyalt adta volna a Nemzeti, de a Phöbus azt mondta: — Akkor Juhász is megteszi. Tegnap délután a Keletin újabb meglepetés érte a Phöbust. Gomb­kötő lázas betegen odahaza ma­radt. Nem mehetett el a portyára. Sürgősen kirendelték Komáromit s ő az utolsó percben még el is érte a vonatot, így a következő játéko­sokkal indult útnak a Phöbus: Juhász, Wéber, Fekete, Komáromi, Megyeri, Tőrös II., Béky, Szikár, Solti, Turay II., P. Szabó és mint tartalék: Szilágyi. A csapatot Barna Sándor elnök, Hoffmann István dr. futball igazgató és Bá­nyai Lajos edző kíséri. A csapat első mérkőzése csü­törtökön lesz a román válogatott ellen. Barna Sándor elnök intéz­kedett, hogy Csikóst és Gombkötőt küldjék a csapat után Aradra, hogy az AMTE ellen vasárnap a teljes gárdával állhassanak ki. A BUDAFOK a szombati mérkőzésre való tekin­tettel kivételesen kedden tartotta a máskor szerdán sorra kerülő ed­zését. Két 7-es csapat játszott egymás ellen. Csak Szebehelyi hiányzott az edzésről. A hátvéd kissé gyengélkedik, de szombatra feltétlenül rendbejön. A hangulat az Elektromos elleni győzelem után nagyon jó. Csupán az a kö­rülmény nyugtalanítja a buda­fokiakat, hogy az idén 22 ponttal is ki lehet esni az NB-ből. A Budafok FC-nek pedig most ép­pen 22 pontja van... („Még két pontot okvetlenül szerzünk” — mondják a szurkolók­­• „és akkor nincs baj.”)

Next