Sporthirlap, 1938. július (29. évfolyam, 51-59. szám)

1938-07-02 / 51. szám

­ SZOMBAT, 1938 JÚLIUS 2. SPORTHIRLAP 3 MEGJÖTT A ZSIDENICE Legrosszabb esetben is harmadik meccsre számít Andrásik és Nepala nem egészen egészséges Nepala: „Szárőszi, nix ..." — A Sporthirlap tudósítójától — Pénteken délben több, mint félórás késéssel 16 rákvörösre lőtt férfi szállt, ki a ,,Hoek van Holland” gyorsvonat egyik másod­­osztályú fülkéjéből. Megjött a Zsidenice! Konrád Kálmán edző jobbra-balra szaladgál, keresi a ferencvárosi vezetőket. Nem talál senkit. — Nagy összevisszaság volt az elutazásunk előtt, — mondja Konrád — nem csodálom, hogy a Kemenesy nem kapta meg idejé­­ben a táviratunkat. Először úgy volt, hogy csütörtökön délután vitázunk, azután megállapodtunk abban, hogy pénteken délután indulunk. Az utolsó percekben el­határoztuk, hogy­­ pénteken reggel indulunk. A szertárosunk az ■utolsó percekben trombitálta össze a társaságot úgy, hogy két játéko­sunk, Novák és Csabanya le­maradt a vonatról... Valóban: a Zsidenice éppen 11 ember­rel érkezett meg. A tizenegy játékossal négy vezető jött Budapestre: Paris igazgató, Kadler alelnök, Pluhars titkár, Konrád N­. Csab­i edző, sőt még egy szertár­os is. A fiúk ájuldoznak a melegtől. Konrád azonnal a pályaudvarról rejtekhelyre akarja vinni őket, az éhség azonban még a meleget is legyőzi és így azonnal egy közeli vendéglőbe térnek be. Konrád félrevonul a csapat magyar szár­mazású tagjaival, Csapóval és Andrásikkal, hogy megbeszéljék, hová költözzön a csapat. Andrásik a Svábhegyet, Gödöt vagy Mátyás­földet ajánlja. Csapó rövid ideig gondolkozik, azután kijelenti: — Én 'legszívesebben a szülő­földemen, a Reiter Ferenc­ utcában bújnék­­. Ott lakunk a Suttyóék mellett... Konrád azonnal felhívja Keme­­nesyt telefonon. Kemenesy szabadkozik, hogy csak most kapta meg a Po­zsonyban feladott táviratot és azért nem jöhetett ki eléjük a pályaudvarra. Máris indul a vendéglőbe és majd együtt kitalál­nak valami hűs és árnyas rejtekhely­et. A csapat azonnal elhelyezkedik az asztal körül, a pincérek körbe­járnak, Andrásik odamegy az egyik pincérhez és a fülébe súgja: — Apuskám, hozzon nekem hal­levest, töltött paprikát és túrós­­csuszát. Ami paprika és tejföl van a konyhában, azt mind zúdítsa­ rá... Az asztal körül a következő sorrendben helyezkednek el a játékosok: Andrásik, Chocholus, Nédei, Vanyek, Pospichal, Rolc, Csűrén, Kov­bek, Nepala, Csapó, Szloukal. Közfelkiáltással sört hozatnak. Konrádra nézünk. Az edző elnéző. — Kell nekik — mondja. — Megszokták. Remek fiúk, nagyon könnyű bánni, velük. Azért... jobban éreznék magunkat, ha Brünnben az a sok helyzet nem maradt volna ki. Túlzás nélkül: négy gól előnyünk lehetne most. "A jobbszélsőnk nagyon gyenge volt, egymaga három holtbiztos helyzetet hagyott ki. — Most meg ő marad ki... — mosolyog Csapó. Konrád azonban leinti: — Még semmit sem lehet tudni. Nincs csapat, csak vasárnap délelőtt lesz. Csapó mellé ülünk. Fiatal, jóképű fiú, Angyalföld szü­lötte, Miskolc neveltje. Mindig jókedvű, különösen, amikor egy szénásszekérnagyságú töltött­paprika mosolyog előtte. — Két esztendővel ezelőtt voltam utoljára Pesten. Nagyon meg­változott Budapest. Akkor 5 fok hideg volt, mint harmincnégy fok meleg... — Hogy tetszett a Fradi Brünn­ben? — Őszinte fiú vagyok, sehogyan, sem! Sárosi úr szerinten agyon van dolgozva­. Nem csoda, mindent rájátszanak. Toldi már az ötödik percben mérges volt, a jobbszélső semmit sem csinált. Kiss tetszett nekem, meg Lázár. — Továbbjutás? — Ne higgyék, hogy védekezni fogunk! Akkor meghaltunk. Mindenáron szeretnénk már az elején gólt rúgni, az már három gól előny, plusz a Fradi meg­zavarodása, az összesen: tovább­jutás. Nagyon sok függ Nepalá­­tól__ Nepala vékony fiú, hullámos hajjal és mély barázdák­kal a szája körül. Éppen itt ül mellettünk. Németül is csak törve beszél és minden percben a hullámokat igazítja a haján. Zsidenice-törvény: ha Nepala a hajához nyúl, azonnal mindenki fésűt nyújt feléje és ezen hosszú percekig derülnek. Nepala is Sárosival kezdi, úgy látszik nagyon kiváncsiak voltak már a brünniek Gyurkára. Szároszi nix Elán ... Fél és fásult... (Hej, de meg kellene mutatni most a Gyurkának!) Nepala félrehív és titokban a jobblábára mutat: — Repedés van azt hiszem a bokámban, végig be van pólyálva. Ha jól emlékszem, Korányi rúgott meg, de véletlenül. Nem akarok szólni erről a fiúknak. Ha nem sérülök meg, ma négy gól előnye van a csapatnak ... A pincérek szünet nélkül hord­ják a frissítőket a fiúknak. De Andrásik nem iszik, szép tempósan fogyasztja a töl­tött paprikát. Amikor mellé ülünk, a játékosok kórusban elkezdik kia­bálni felé: — Hollywood! ... Holywood! ... Andrásik pirul és mentegetőd­zik: — Mindig ezzel húznak ... Nem­régen járt egy úr nálunk, film­rendező és mindenáron rá akart venni, hogy menjek el filmszínész­nek ... Az édesanyám azonban egyetlen szóval elzárta a karriere­met __ Nagyon jóképű, magas, széles­­vállú fiú ez az Andrásik. Igazi „filmamorózó” arca van. Azért kapusnak sem rossz. Mint elárulja: — Burkertnak nincsen már semmi baja, de most én nagyon jó formában vagyok, nem ak­artak kihagyni a csapatból. Milyen ne­héz volt bekerülni a csapatba! Már el akartam menni, amikor egy bécsi Rapid-meccsen betettek a csapatba. Akkor Planickával hasonlítottak össze. Andrásik nagyon óvatosan teszi az asztalra a jobbkezét. Odanézünk, diónagyságú dudoro­­dás látszik a jobbkönyökén. — Mi ez? — kérdezzük. — Toldi Géza! — suttog And­rásik. — Mindig be akart dönteni a kapuba, néhányszor bizony jól megrúgott. Mondja, miért harag­szik a Géza, ha futballozik­ ?__ Még fáj, de nem szólok senkinek, ilyesmi az én fizikumomnál nem számít... Még egy kis túróscsu­­sza, aztán már nincs semmi baj... —­ Remények? — Harmadik meccs semleges pálján! Az étkezés közben megérkezik v. Kemenesy. Nagy szeretettel üdvözli Konrád Csamit és már mennek is rejtek­helyet keresni. Irány: Hűvösvölgy. Konrád még kihirdeti a fiúk előtt­ . — Amíg vissza nem jövök, vagy nem telefonálok, senki sem men­jen el innen. Csapó Konrád mellé somfordál és kérleli. Csakhamar megvan a kivételes eltávozási engedély. Csámi tudja, hogy milyen az, ha Angyal­föld hív .. — Nekem is lehetne már házam Suttyóék mellett... — ábrándozik Csapó. — Csak nincsen szeren­csém ... —• Miben? — kérdezzük. — A kártyában... — nevetnek a többiek csúfondárosan. Az étkezésnek vége, a csapat nagy része elvonul a kárty­aszobába. Csapó egy ideig gondolkozik azu­tán marad. Kevesen maradnak az asztalnál: Néder, a jobbhátvéd, (az ő előzé­kenységéből rúgta Kiss a Fradi egyetlen gólját), Pospichal (Sá­rosi dr. hivtalos árnyéka) és Va­nyek, a balhátvéd. A két hátvédnek azonos véleménye van: — A Fradi neni lő kapura, legalább is Brünnben nem lőtt. Kiss a legveszedelmesebb csatár, meje FÉRFIAKNAK PATIKÁBAN különösen ha Néder segít neki. Lázár csodás, m­ég jó, hogy nem ő fogja, Rub­ot. Pospichal érdekes dolgot kér­dez: — Mondja, tényleg olyan vesze­delmes a Fradi szurkolótábora!? Arra figyelmeztettek, vigyázzak Sárosi dr.-ra, mert különben a B)­­közép szétszed... Megnyugtatjuk, hogy ilyesmiről szó sincsen. Elbúcsúzunk a fiúk­tól, Andrásik és Csapó jön velünk. Andrásik megáll egy hajlamas fürt szárított zöldpaprika előtt és áhítatosan nézi. Csapó vidáman készülődik: két évi távollét, rengeteg luxus­étte­rem, dédelgetés, előkelő fürdőhely és nagyváros után a­­ Reiter Ferenc­ utcába ... Semjén László. kreW/ZIVKltMc*3ffi^ PPk­fHI VITAMINOS KRÉM VÉDI BŐRÉT, EGYENLETESEN BARNÍT KIS DOBOZ 50 FILLÉR, NAGY DOBOZ 1 P, CSALÁDI DOBOZ 2 P „A Középeurópa Kupa védője nem eshet ki az első fordulóban!" mondotta SPRINGER FERENC dr. a pénteki edzés előtt nála járt ferencvárosi gárdának — A Sporthírlap tudósítójától . Pénteken délután fél 6-kor fel­kereste a Ferencváros csapata Springer Ferenc dr-t, a gyengél­kedő ügyvezető elnököt. A fiúk elvitték neki ajándékukat, a Fe­rencváros bajnoki érmét. Sárosi György dr. mondott beszédet, megköszönve az elnöknek a szere­tetteljes vezetést. Az elnök válasza így hangzott: — Tisztában vagyok vele, hogy 1935 óta úgyszólván szünet nélkül maximális teljesítményt követe­lünk tőletek. Ezt kívánja a ma­gyar sport és a Ferencváros. Ilyen körülmények között nem is vehetem■ rossz néven az olyan hi­bát, mint amilyen a vasárnapi eredményetek volt. Csak azt ké­rem és követelem, hogy ezt a ki­siklást elfelejtessétek és itt Pes­ten kétvállra fektessétek a Zside­­nk­ét. A KK védője nem eshet ki az első fordulóban. Különösen nem a Ferencváros! Kijelentette még az elnök, hogy vasárnap, ha csak egy mód van rá, kinn lesz a pályán. Annyira fon­tosnak tartja ezt a mérkőzést. Innen a­ csapat tagjai és a ve­zetők a pályára mentek. Kint az üllői­ úton a zöld gyep már árnyékba borult. A fiúk talán soha olyan gyorsan nem vetkőztek le, mint most,­ ebben a kánikulában, amikor kínszenvedés minden ruhadarab. A pálya mellett áll Melly Béla dr. orvos és vitéz Kemenesy Sándor. Közben velük beszélgetünk. Melly dr azt mondja: •­­— Nagyon-vagyon komoly dolog ez a vasárnapi, m­ert hiszen nem számíthatunk mindig az Austria elleni bravúr megismétlődésére. Hogy optimista vagyok, annak egyik oka az, hogy vasárnap egyik gólunkat szabadrúgásból, a másik kettőt súlyos védelmi hibából kap­­tuk. . . — És mi a másik oka? — kér­dezzük. Melly dr ravaszul mosolyog. — A csapat pompás erőben van — mondja — és hallatlanul jól megy minden. Táncos elhaldí­rozta, hogy profi birkózónak csap fel. Toldi olyan higgadt, amióta megvizsgáltam, hogy már ideg­gyógyintézetbe hívják lecsendesí­teni a dühöng­őket,. Polgár nap­közben sehol sem, található, mert lelki gyakorlatokat tart. Hadat kinevezték a MABI-bam, ha nem is kapusnak. Ilyen körülmények között bizalommal nézek a mérkő­­zés elé, amelyen egyébként negy­venezer ember fog megjelenni. Vagy még kevesebb. .. Ilyen biztató bejelentés után az edzés felé fordítjuk figyelmünket. Az új edző alaposan megdolgoztatja a fiúkat. Labdát is alig látni, csak Berkessy lövöldöz Hádának kapu­ra. A többiek gimnasztikai gyakor­latokat végeznek, talaj tornát, különféle törzshajlításokat, azután körülgyalogolják a pályát. Az első kör után könnyű futásba kezde­nek. Újabb torna következik ezután és végül egy kör­t szökdelve. A Ferencváros összeállítása vég­leges. Marad a brünni csapat, csak Táncos kerül be Biró he­lyére. A sportbizottság péntek esti ülése olyan feltételes problémákkal foglalkozott, amelyek csak akkor válnak időszerűvé, ha a csapat továbbjut. Hlavay taktikája....­ A Ferencváros edzése után beszél­tünk Hlavay edzővel s megkérdeztük tőle, milyen taktikai felkészüléssel akarja kiverekedni a Ferencváros a továbbjutást. " — Ehhez győzelmi taktika kell, — mondta az edző — hogy kitérő vá­laszt adjak... — De ne adjon kitérő választ! — Kérem... őszintén szólva, én már Brünnben keresztül akartam vinni taktikai elgondolásomat, de beláttam, hogy valamely taktikai elv keresztül­viteléhez gyakorlottság és meggyőző pontosság kell s végül is nem akar­tam megzavarni a csapatot. — És most... ? — Most sem térek még rá, mert meggyőződésem, hogy ezt az aka­dályt a Ferencváros őseréjének és tehetségének is le kell győznie. Még taktika nélkül is. De csak ezt az aka­dályt. A jövőre nézve fontos feladat­nak tekintem a taktikai felkészült­ség előkészítését. — És milyen taktikai elvet akar a csapatába oltani? — Mindenesetre távolról sem olyat, mint a párisi volt, amelynek az em­lékét, ha kell, gyomormosással fogom eltávolítani a fiúkból... MEGVÁLTOZOTT a tatai úti pálya műsora. 4 órakor a RÁC—EMTI­ (IV. o. bajnokságért) mérkőzés kerül sorra. 6 órakor pe­dig SzISE—Juta TE, a III. osztályba való jutásért. A RÁKOSKERESZTÚRI TE tartalékosan fog felállni vasárnap. Blahó Debrecenben megsérült és sé­rülése súlyosabbnak bizonyult, mint amilyennek hitték. Blahó helyett Or­solyák lesz a balösszekötő. Az RTE tehát a következő felállításban veszi fel a küzdelmet: Matus —­ Paulovics, Merz — Várszegi, Seffelin, Hammer — Hadi, Takács, Marosi, Orsolyák, Szeiffert. Keresztúron mindenki biz­tosra veszi az RTE továbbjutását.

Next