Sporthirlap, 1938. augusztus (29. évfolyam, 60-68. szám)

1938-08-03 / 60. szám

SZERDA, 1938 AUGUSZTUS 3. SPORTHÍRL­AP Fradi-lendü­letel egÉsz fub­allsportMHhha ! — A Sporthírlap tudósítójától — Kemény befejelte a Ferencváros második gólját a Juventus kapujá­ba. A 33 ezer főnyi tömeg vonalai felolvadtak. A zöld pálya körül színek, hangok és mozdulatok hengere viharzott s ebből a tenger­ből érzékelhetően szállt fel az öröm mámora. — Ezt ad­ja önnek a futball! — kiáltotta valaki mellettünk a szom­szédjának. A szomszéd talán még szombaton azt kérdezte, hogy minek menjen ki ilyen hőségben a KK-meccsre, mi egyebet kaphat ott gutaütésnél ? ... S az ismerőse válaszolt: — Ezt adja önnek a futball!.. . Ezt a mámort, boldogságot, ujjongási lehetőséget! * A mérkőzésen egyetlen ember­ként izguló, remegő, reménykedő, ijedező, dühöngő és ujjongó tömeg részeire bomlott: hazafelé igye­kezett. — Harminc éve járok mérkőzé­sekre, de ilyen küzdelmet még nem láttam! — közölte a villamos­­kocsi ismeretlen utasaival az MTK egyik régi tagja. — Örökre sajnáltam volna, ha ezt a meccset elmulasztom! —­­mondta egy ismert játékvezető. — Már nem mertem remélni a győzelmet! —­ vallotta be egy fiatalember. — Biztos voltam benne, hogy győzünk! — vágta rá a barátja. — Megálmodtam! ... Mérkőzés előtt erről álmodoztak, mérkőzés után erről lelkendeztek.­­ * Hűvös tárgyilagossággal ismét megállapíthatjuk: a labdarúgósport egyik nagy nemzeti kincse Magyarország­nak. Ez a nemzeti kincs képes rá, hogy­ — örömben és bánatban! — egybekovácsolja az egyébként ezer­féleképpen érző és gondolkozó tömegeket. Ezt a nemzeti kincset egyféleképpen­­Szereti, félti és becsüli sok százezer (!) magyar ember. S ez a nemzeti kincs az, amely­nek fénye legmesszebb elvilá­gít innen, a mi kicsiny anyaföldünkről. Mert például Angliában még ma is többet tudnak a magyar labda­rúgósportról, mint a magyar élet bármelyik más megnyilvánulásáról. Erre a­ nemzeti kincsre sokkal jobban kellene vigyázni, mint ahogy az őrzésére hivatottak teszik! Ezzel a nemzeti kinccsel sokkal jobban kellene gazdálkodni, mint ahogy gazdálkodnak vele! Most éppen a Középeurópai Kupáért folyó küzdelemben kell tapasztalnunk labdarúgósportunk óriási belföldi és külföldi jelentő­ségét, de azt is, hogy a magyar futballt rosszul irányítják! Hetek óta olyan mesterkedése­ket tapasztalunk, amelyek célja nem egyéb, mint a KK felrobban­tása. A mesterkedők természetesen nem tudnak és nem is akarnak semmi újat teremteni. Csak rob­bantani, rombolni akarnak. Tekin­tettel arra, hogy évről évre a KK is alkalmat nyújt nagy nemzeti kincsünk, a magyar futballsport érvényesülésére, nyilvánvaló, hogy kötelességünk szembeszállni a bombavetőkkel. Persze elsősorban a magyar futball vezéreinek lenne kötelességük a KK védelme. Sajnos, az elmúlt hetekben is csak azt­­ láttuk, amit évek óta szomorúan kell tapasztanunk: az országos szövetség veze­tői — tisztelet a kivételnek! !— a döntő pillanatokban nem állnak a helyükön. KK-konferenciákon, KK-közgyűlé­seken — külföldi városokban, vagy finom üdülőhelyeken — buzgón üldögélnek a zöld asztal mellett, udvariaskodnak és felszedik a n­api­­díjat. De amikor igazi, komoly KK-ü­gyekkel kellene foglalkozniuk, egyszerre mindent rábíznak az érdekelt egyesületre, amelynek vezetőit közel sem engedik a KK- bizottsághoz. Amikor­­— két hét előtt— a magyar labdarúgósport sok százezer híve izgalommal leste, mit üzen Coppola Olaszországból: a magyar futball vezérei Bugacon szórakoztak és Kecskeméten sport­politizáltak. Fontosabb volt nekik a köz­gyűlési szavazatok gyűjtöge­tése, mint a Ferencváros KK- mérkőzése! Az MLSz vezérei zárt ajtók mögött tárgyalhatnak és azt akar­ják, hogy az ajtókon keresztül egy hang se szűrődjék ki. Nehogy a tömeg megtudja, miről nincs szó odabent! Nincs szó arról, hogy miképpen hasznosítsák a VB kellemes és kellemetlen tapasztalatait. Nincs szó arról, hogy miért csak egy KK-csapatunk van. Nincs szó arról, hogy miképpen lehetne tisztábbá tenni a nemzetközi mérkőzések lég­körét. Hogyan lehetne segíteni az egyesületeket­ egyre nehezebb mun­­kájukban. Hogyan lehetne meg­teremteni a magyar nagypályát. Órákig lehetne felsorolni, hogy az MLSz órák hosszat tartó elnök­ségi ülésein miről nem tárgyalnak. S ha tárgyalnak is valamiről, azt bizalmas üggyé nyilvánítják s lehetőleg­­ eltitkolják. Arról sem beszéltek, hogy miért feküdtek a szabálymódosítások három évig az elnökségnél. És arról sem, hogy miért hagyják magukra a szövet­ségi kapitányokat és az egyesületi vezetőket. De azért néha megszólalnak az MLSz urai. Az egyik vasárnap is megszólalt a Ferencváros nagyszerű diadala után és olyasmit rebegett, hogy­­ meg kell szüntetni a KK- k­üzdelmeket. Ezt az MLSz egyik tisztikari tagja mondta!!! *" Elmúlt már az az idő, amikor csak néhány népszerűségre, vagy egyéb előnyre vágyó úr vállal­kozott a futballszövetség vezeté­sére. A magyar labdarúgás hívei között egyre többen találha­tók, akik nemcsak idővel és munkával, de tehetséggel is tudják szolgálni a futball­­sportot. A magyar futballsport, ez a nagy nemzeti kincs csak akkor tarthatja meg a mai értékét és ez a mai értéke csak akkor növeked­het, ha ismét olyan vezérekre bíz­zák, akik méltók hozzá! (Sz. S.) Mikor less­e­nl­-1 döntő ? — A Sporthirlav tudósítójától — Vitéz Kemenesy Sándor, a Ferencváros igazgatója hétfőn este a késő esti órákban telefonon fel­hívta Valouseket, a Slavia főtitká­rát, hogy megbeszéljék a KK döntő­mérkőzéseinek időpontját. Telefon­beszélgetésük után Kemenesy­től a következő nyilatkozatot kaptuk: — Valousekkel egyetértőleg meg­állapítottuk, hogy nem kell feltét­lenül ra­gaszkodnunk a döntőnek szeptember 18-ig való lejátszásá­hoz. Ezt a terminust ugyanis az olasz csapatok érdekében állapí­totta meg a bizottság annak idején. Most azonban, hogy olasz csapat nincsen a döntőben, semmi akadálya sem■ lehet annak, hogy a két egye­sület a maga szempontjai szerint válassza meg a döntő mérkőzések időpontját. Ehhez minden bizonnyal hozzá fog járulni a kupabizottság is. Ami a döntő terminusát illeti, erre nézve nem egyeztünk meg véglegesen. Valószínűnek látszik, hogy szeptember 0, vagy 18 lesz az első mérkőzés időpontja , legkésőbb október 20-ig lejátszuk a második mérkőzést is. Megmagyaráztam Valouseknak, hogy a Ferencváros­nak a szeptember és október nagyon nehéz két hónap, mert nemcsak a Hungária és Újpest szerepel bajnoki ellenfelei között, hanem két válogatott mérkőzéshez is játékosokat kell adnia. Valousek megértéssel és szívesen tett ígéretet arra, hogy a végleges megegyezés­nél tekintettel lesz a Ferencváros érdekeire is. Hámori kritikája ! I­ff f fr | a mérkőzésről — A Sporthirlap tudósítójától — Mérkőzés után közvetlenül beszél­gettünk Hámorival, a tartalékkal s megkérdeztük tőle, mi a véleménye a látottakról. Hámori így felelt: — A Ferencváros támadóakciói nem gördültek olyan szépen, mint azt megszoktuk, de ez érthető, mert ellenfél is volt a pályán, még­pedig olyan ellenfél, amely a­ rom­bolásban a legnagyobb. Ennek ellenére volt egy pár nagyon szép ,,,firka”, volt egy pár remek lövés is a két pompás gólon kívül. Ez pedig éppen elég ilyen nagy ellen­féllel szemben. Ami a játék kemény­ségét illeti: nem szabad egyet el­felejtenünk. Valószínűleg az volt a baj a­ VB-n is, hogy a csapatunk­ból hiányzott az az erő, amely a kemény játékmodorra­­kemény játék­kal tud válaszolni. Gyermekmese az, hogy az olaszok ellen pilincká­val is érvényesülni, lehet. Először át kell venni az iramukat és a keménységüket s aztán — ezen felül — még jól is kell játszani ellenük, akkor legyőzhetők. Magyar­­országon csak a Ferencváros ér el állandóan jó eredményeket az olasz futball ellen, mert csak a Ferencváros képes keményen — olasz stílusban — játszani! Sáros­ dr bokája — A Sporthirlap tudósítójától — Sáros­­dr már hétfőn elhagyta a klinikát. Hazament s otthon boro­gatta a bokáját, amely változat­lanul dagadt és fájdalmas. Hétfőn este kint volt az Üllői-utón — bicegve — kedden pedig bent volt a hivatalában. Feltett szán­déka, hogy a héten elutazik jól megérdemelt szabadságára. Sérü­lésének pontos diagnózisát azon­ban elutazása előtt — a dagadt boka lelohadta előtt­­— aligha lehet megállapítani. TÁVIRAT Elvirái Ferencváros ismettpöntvebe ke­rnelt. Részeg vagyok, holnap ér­kezem. Csokol kedv­en. Erősíteni, vagy szerződtetni?... — A Sporthirlap tudósítójától — A vasárnapi mérkőzés után megkérdeztük a Ferencváros egyik vezetőjét: — Erősít-e a Ferencváros az új idény előtt? A Ferencváros nem erősít, mert elég erősnek érzi­­magát, ellenben valószínű, hogy szerződ­tetni fog egy-két játékost. Hogy kit, mikor és hogyan, azt e pilla­­natban még nem tudom. A gárda frissítésére és pótlására azonban idén is elsősorban az FTC fiatal­jait tartjuk alkalmasnak s idegen­ből inkább csak akkor szerződ­tetünk, ha arra okvetlenül szükség van... ­. Nagy dolog az, kérem, hogy a Ferencváros ismét a döntőbe került. Nagy dolog az, hogy 33.000 ember jelent meg az Üllői­ úton, kánikulában. Nagy ellenfél volt a Juventus s nagy teljesítmény voolt a legyőzése. Hétfőn, a Hunnia-filmgyárban á­lt a munka, mert minden teremtett lélek rekedt volt a vasárnapi mérkőzéstől. A ren­dezők, akik botrányt akartak csapni emiatt, nem tudtak botrányt csapni, mert ugyancsak rekedtek voltak. Az érdeklődés mérvére mi sem jellemzőbb, mint hogy hétfőn este magántelefonomon ötpercen­ként kérdezték meg hetvenötesztendős kereskedő-ismerőseim, nagy­­nénéim és hitelezőim, hogy mi volt a — Slavia—Genova mérkőzés eredménye. 1 2. Legyünk férfiak és nézzünk szembe az igazsággal: a szurkolók zöme elhatározta, hogy megünnepli ezt a nagy és örömteli eseményt. A klubvendéglőben nagy baromfihalál és hordalékelés kezdődött. A legbelső helyiségekben ült a csapat és szűkebb környezete. A szur­kolóhad a külső helyiségekbe szorult, de rengetegen ültek a kerti asztaloknál, a tekepályán és még a földön is. A pályára leszállt az éjszaka s a szurkolók agyára a rózsaszínű köd. Tíz óra felé ötszáz ember hm, volt hogyishívjákolva a sok izétől. 3. Egy sapkás ember mindenáron rá akart gyújtani a kapukulcsára s amikor ez nem sikerült, ezt morogta maga elé: — Pedig szárazat kértem. 4. Többet nem is kell mondanom, ha elárultam, hogy ezúttal Weisz Pista bácsi is — jókedvű volt, önök talán el sem hiszik, pedig igaz. Ismerős hölgyek mesélik, hogy némelyiknek elfogadta a köszönését, sőt állítólag egy feltett kérdésre azonnal válaszolt. Nem garantáljuk, hogy igaz — Toldi Géza mesélte — hogy Pista bácsi az eredmény s a bevétel fölötti egyesített örömének kifejezést adandó, bement az elnöki szobába, magára zárta az ajtót, nagyot rikkantott s aztán felvéve rendes ábrázatát, ismét kiment a nép közé. 5. A vacsora alatt és után a szurkolók mindenkire háromszoros éljent kiáltottak. Először a vezetőkre, aztán a csapat tagjaira egyen­ként, aztán a tartalékokra, az FTC-re, Gál bácsira, stb. Negyedtizen­­kettőkor a klubvendéglős tölcsért hozatott és kikiáltotta: — Igen kérem az urakat, hogy az én oldalági rokonaimra szí­veskedjenek csupán kétszeres éljent kiáltani, mert záróráig nem jövünk ki az időből. 6. Egyik ismerős jegyszedő a lépcsőkön ült a sötétben, mellette egy üveg bor. Kérdésünkre elpanaszolta, milyen fáradt. Soha annyi jegyet nem szedett még, mint vasárnap. — És kérem — mondta — ez az izgalmas mérkőzés! Folyton arra vigyázni, hogy senki se másszon be a pályára, amikor­­ maga­mat is atig tudtam visszatartani. Van a Ferencvárosnak egy ismert kebelbeli szurkolója, aki kisebb belső funkciókat is be szokott tölteni a klubban s aki arról nevezetes, hogy mindig ellenzékieskedik, kritizál és elégedetlen. Ezúttal ő is részeg volt, a vendéglő konyhájában ült a sparheid mellett és torka­­szakadtából ordítozott: — Éljen a Fradi, a világ legjobb csapata! Amikor minket meglátott, hozzátette: — Hátha még játszani is tudna!... 8. Sárosi Bélát kérdeztem hétfőn:­­— Hogy mulatott, mérkőzés után az Angolparkban? Béla felcsillanó szemmel, büszkén válaszolta: — Végig bírtam az iramot. 9. Záróra után a klubház környékén álldogáltak csoportosan a szurkolók. Egy részük nem akart hazamenni, másik részük akart volna, de nem emlékezett rá, hol lakik. Az időt — bevált rendszer szerint — harsány éljenzéssel húzták. Ez pedig az éjszaka csendjében elég különösen hatott. Előkerült a rendőr s nagyon szigorúan szólí­totta fel oszlásra a társaságot. Majd amikor ez eredménytelennek bizonyu­l, elővette a noteszát, megpödörte a bajuszát, megnyálazta a ceruzáját s a legközelebb álló úrra ráripakodott­. — Mennyi volt a szögletarány?!! A. K. 3

Next