Sporthirlap, 1938. október (29. évfolyam, 77-85. szám)

1938-10-01 / 77. szám

1­4. A sportszerű Janisch kapitány, a fene­gyerek Sesta, a jószívű Hahnemann és egyéb KEDVES BÉCSI EMLÉKEK a két legutó­bbi magyar győzelemről — A Sporthírlap tudósítójától — A budapesti közönség másfél év óta nem látta az osztrák vá­logatott csapatot. Két meccset egymásután Bécsben játszottunk. E sorok írója ott volt mind a két­ bécsi mérkőzésen. Most, hogy ellátogatnak hoz­zánk a bécsi futballisták, eszünk­be jut néhány emlék azokról, akiket vasárnap ismét ott látunk a pályán vagy a pálya mellett... Janisch százados úr Amikor ez év áprilisában meg­érkeztünk a bécsi pályaudvarra, ott az osztrák szövetség volt és új vezetői pártait. Eberstaler dr. sie­tett elénk, aztán egy magas, ka­tonás fellépésű, első látásra is ro­konszenves utat húzott oda: — Herr Kapitan ... Ez volt Janisch, a bécsi futball kettős kapitánya. Szövetségi kapi­tány és a birodalmi hadsereg szá­zadosa. A magyar vezetők csak most ismerték meg, pedig Janisch régi ember a futballsportban. Maga is futballozott, majd később szerepet vállalt a gráci kerület fut­­ballvezetésében. Róla az a képünk maradt meg, amikor a mérkőzés után nyilatko­zatot adott. Kint még fütyült az elkeseredett bécsi közönség, Ja­nisch bent ezt mondta: — Remélem, Budapesten is ilyen szép és sportszerű mérkőzésben lesz részünk ... A lelkes Zsengellér Zsengellér azok közé a futballis­ták közé tartozik, akik már napok­kal­ a mérkőzés előtt kezdenek erről beszélni, hogy a meccs után csak három nap múlva hagyják abba. Amikor már minden részle­tet megtárgyaltak. A vonaton kezdte: — Mi lesz? Nem fogok leégni? Áprilisban Biró—Zsengellér volt a jobbszárnyunk. Zsengellér a bu­dapesti indulástól kezdve a kis Biró melle­tt helyezkedett el, ál­landóan a mérkőzésről beszélt vele. — Ha én ... akkor te ... így ... beadsz__ rohanok... — ilyen hangfosszlányokat csíphettek el a többiek. Vasárnap délután aztán már kezdeni akarták a mérkőzést. Po­­povics játékvezető szájához emelte sípját, de Zsengellér egy pillanat­nyi türelmet kért. Odaszaladt a széke Biró Danihoz: — Szóval előrevágod ... Még egy utolsó taktikai megbe­szélést tartott. Sesta, a fenegyerek Ha az ember a bécsi futballról olvas, okvetlenül eszébe jut Sesta, a volt birkózó-wernerisch-daléne­­kes hátvéd. A legutolsó két mérkőzésen ját­szott is ellenünk. Ugyanúgy, mint mindig, azelőtt is: remek tudás­sal és — mérgesen. És majdnem végzetessé vált ez a méreg — a mi számunkra. A 2:1-es meccs félidejében ösz­­szeszidta a bécsi csatárokat: — Lekvár! Semmi! Megijedtek attól a Bírótól! A szünet után aztán megmutatta, hogyan kell játszani a magyar hátvéd ellen. Előrement, a mi ti­zenhatosunkon belül (!) összeüt­között Bíróval, egy-két kedves szó, Biró elvesztette a fejét, é­s kiál­lították a magyar fiút. (Szeren­csére a 10 magyar játékos utána úgy játszott, mint 10 ör­dög, 10 technikás és jó taktikus futballista-ördög.) Az 5:3-­as mérkőzés első félide­jében nem látszott, hogy biztosan győzünk. Egymásután rohamozták a kapunkat, Miklósi ingadozott, de a bécsi csatárok sem lőttek. Vezet­­tünk 2:1-re. Egyszerre aztán tu­multus támadt a mi kapunk előtt, lövés lövést követett, Szabó csodá­san védett. Sesta megdühödött, előrerohant. A labda éppen kigu­rult a csomóból, Sesta a 40 méte­res nekifutás után minden elkese­redését beadta a lövésbe és a 12 méteres bomba védhetetlenül ment be. 2:2 lett. Széles mosollyal ment vissza a helyére. De a meccs vé­gén olyan zenebonát rendezett az öltözőben, hogy a többiek pillana­tok alatt kapkodták össze ruháju­­akt és rohanták haza. Sindelar szomorúan mondta az ajtó előtt: — Tizenegy Sesta kellene ne­künk ... A magyar kapitány Az 1937 október 10-i utolsó Magyarország—Ausztria - mérkőzés mindenképpen emlékezetes marad a magyar futballtörténetemben. Csodálatos teljesítmény volt a 2­­ 1-es győzelem, ezt 10 emberrel vívta ki sí magyar csapat. Dietz­er mellett ültünk a meccs alatt. Azt a szurkolást!... Amikor 1:1-re állt a meccs és Bíró Sanyi már nem volt a pályán, Dietz halálsápadtan fordult oda hozzánk: — Vége. Elveszett. Hazafelé elárulta: — Amióta kapitány vagyok, most fordult elő először, hogy le­mondtam a mérkőzésről. Mindig, minden­ körülmények között bízom a csapatban. Az utolsó percig. Áprilisban a bécsiek vezettek is 3:2-re, de akkor Dietz­er csak le­szaladt a pályára, néhány szót váltott a védelemmel s már vissza­ült a helyére. — Nincs baj — mondta. Mi, akik akkor körülötte ültünk és már nem is 2:3-nak, hanem 3:2-nek írtuk be az osztrák gólt, azóta illő tisztelettel és hittel szok­tuk olvasni Dietz jóslatait. Hahnemann és autója Az egyik legkedvesebb bécsi futballista, a magyar jétákosok igazi barátja, Hahnemann. Nem tar­tozik a régi fiúk közé, de hamar barátságot kötött a mieinkkel.­­ Legutóbb az érkezésünk után per­cekkel már ott volt a szállóban.­— Gyurka! Páli! Géza! — üdvözölte felcsillanó szemmel a magyarokat. Kint volt az autója, hívta a magyar fiúkat, nézzenek egy kicsit körül Bécsben. Toldi mosolygott: — A meccs előtt?! Nem, nem ... A bécsi fiú majdnem elpityere­dett, megsértődött. — Nem bíztok bennem? Azt hiszitek, hogy falnak vezetem az autót. Odasietett a portáshoz, fel­hívatta az egyik bécsi autóiskolát, megkérdezte: — Mondják meg, hogyan veze­tek én?... Igen. Most ismétel­jék el. És erőszakkal Sárosi füléhez nyomta a kagylót. A magyar fiúk mindent elhittek, de autózni nem mentek. De sétálni — szívesen. Hahnemann belekarolt a magya­rokba, elindultak a zsúfolt utcán és az egyik ház előtt felfütyült az első emeletre. . — A menyasszonyom. Nem hitte el, hogy a magyarok eljönnek velem sétálni. Szerény fiú és — nagy szur­kolónk. Titkos lelkiismeretfurdalásai A legvígabbnak Titkost ismer­tük meg. Mindig viccert, minden­ben benne volt. Jaj annak az újoncnak, akit Titkos vesz gondo­zásba! Például Miklósihoz oda­ment : — Te, nem gondolod, hogy le kellene mondanod a mérkőzést? Ezzel a tudással... Vagy Szalayt figyelmeztette­ .— Ha majd mi játszunk, biztass egy kicsit. Ne csak lézengj a pályán. A kivonulás előtt azonban for­más kis beszédet tartott a fel­­húzottakhoz: Gyerekek, csak vicceltem... Miklósi a világ legjobb jobb­hátvédje és Szalaynál jobb fede­zetet még nem láttam... Lelkiismeretfurdalása támadt... * Sok az emlék és kevés a hely... Csak még annyit, hogy mind október­ben, mind áprilisban csupa kedves emlékkel jöttünk haza Bécsből. Budapest csak nem lesz rosszabb?! Vető József UOPyí mert az egészségére ártalmas nikotin, a'1' pyridinkátrény,gyanta stb.származékok , ezáltal nem jutnak a szájába és a tüdőbe. i-3 °^£fJ' Minden dohánytőzsdében kapható!­íJXt­. ® 1 elegáns Ni­kopó II bakelit szipka és 5 betét » \\y /■. Ara 1.50 P­­­évfi 1 betét —mely 40 cigarettára elég—16 litér Gyártja és forgalomba hozza: „Nik­apák­ I.t. t., Budapest, IV, Gerlóczy-u. 11. T.: 189-230 SZOMBAT, 1938 OKTÓBER 1. SPORTHÍRLAP ­ A CSERKÉSZEK is futballoznak már. A cserkészszövet­ség csapatot nevezett a MOVE-baj­­nokságba. KISEBB „PORTYAMÉRKŐZÉS” szerepel az­ Elektromos vasárnapi mű­során. Az NB csapat ugyanis Cinko­sára rajtérul ki, ahol a RAFC lesz vasárnap délután az ellenfele. Ez a mérkőzés a Lovasi-féle „jóvátételi” játék. Lovast ugyanis a RAFC-ból vette át az Elektromos. 3 Nemzetközi mérkőzéseink közt mindenkor az osztrák—magyar találkozóknak volt a legtöbb varázsa és legnagyobb jelentősége. Ezt a­ varázst és ezt a jelentőséget örökölték maradéktalanul a Budapest—Bécs mérkőzések. Ez lesz a második, a teljes sorban a 8­4-ik. Az, európai politikai helyzet örvendetes fordulatai csak megsok­szorozták az érdeklődést a vasárnapi mérkőzés iránt. A magyar csapat kapitánya kellő arányban adagolta a rutint és a fiatalos tüzet. A mérkőzés szép játékot és magyar győzelmet ígér. Az időjárásjelentések a szó szoros értelmében bondázók, tehát valószínű, hogy szép idő lesz. Mindezek nagy közönséget ígérnek a futballnak s jó futballt a nagyközönségnek. Érdekes lesz a bécsi mérkőzés s Budapest és Grác amatőrválogatottjainak összecsapása is. Nagy seregszemle lesz ez a vasárnap a magyar futball pillanatnyi ereje s erőtartalékja felett. BUDAPEST: Szabó — Polgár, Biró — Lá­zár, Turay, Dudás — Kincses, Sárosi dr., Zsengellér, Kiszely, Titkos.­­ BÉCS: Raftl — Sesta, Schmaus — Wagner, Mock, Skoumal — Zi­­schek, Hahnemann, Stroh, Schall, Pesser. MTK-pálya, 3 órakor. JÁTÉKVEZETŐ: Podubszki. Az amatőrmérkőzé­­sen: Majorszky. A bécsi mérkőzé­sen: Mies. Amatőr válo­gátoltunk összeállítása: Kiss — Deli II., Kondor — Pázmándy, Lengyel, Bokor I. — Rozsák­, Vidor, Szendrődi, Fekecs III., Pintér. JÓSLATUNK: Két kipróbált védelem közül a mienk a hidegvérűbb. Fedezet­­sorunk kevésbé megbízható, de bravúrosabb. Csatársorunk nem olyan kiegyensúlyozott, mint a bécsieké. Van két újoncunk, de van két futballtudósunk, akik maguk is eldönthetik a meccset. Tippünk: el is döntik, 3:1 arányban. TANÁCSAINK: Az amatőröket is megnézi min­den komoly futballszurkoló! Ne legyünk előre elfogultak Sestával szemben, mint a bécsiek Toldival szemben. Tapsoljuk meg mérkőzés előtt Sestát,­­ hátha ez az utolsó alkalom aznap! Ne akkor kezdjük bíztatni csa­patunkat, amikor 5 góllal vezet. Sőt, akkor már abbahagyhatjuk a bíztatást. BÉCS B): Platzer —­ Weber, Marischka — Urbanek, Hoffmann, Galli — Vogl II., Geller, Fischer, Gspan, Hack. BUDAPEST B): Sziklai — Olajkár I, Szojka — Szalay, Sárosi III., Balogh­­— Bognár, Harangozó, Cseh, Déri, Horváth. Bécs Wacker-pálya, 3 órakor. „Békebeli** jegy­roham az MLSz-ben Pénteken már kora délelőtt zsú­folva volt az MLSz előszobája. Jegykérők, jegyigénylők szorong­tak egymás mellett. Nagy Marcell pénztáros boldogan beszél a pár nappal­ ezelőtt még alig remélt nagy érdeklődésről. — Alig győzöm a­ munkát_ Ilyen rohamra igazán nem voltam elk­é­­szü­lve. Valódi „békebeli” roham ez, kérem. Az elővétel is pótlást, kért. Alig győzöm a munkát. De mon­danom sem kell, hogy szívesen csi­nálom ... ZUGLÓ vasárnap a Vasas ellen játszik­ barát­ságos mérkőzést. Itt újra kipróbálnak majd egy-két új játékost! A zuglóiak nagyon készülnek az Újpest ellen.

Next