Sporthirlap, 1938. december (29. évfolyam, 95-103. szám)

1938-12-03 / 95. szám

SZOMBAT, 1938 DECEMBER 3. SPORT HÍRLAP. A és B­­Soha vicc olyan pontosan még ki sem fejezett való tényeket, mint az a bizonyos a sváb parasztról, aki kétszer annyit kér a B-lisztjéért, mint az A-lisztért. Végül kiderül, hogy az A az ordinér, a B pedig a for­ma. Kezdetben, a halványkék előidők­­ben, a mindenkori B-csapatok afféle jutalomjáték-keretnek számítottak. Aki az A-csapatból kiöregedett, az helyet, kapott a B-csapatban. Újabban e téren egészséges vál­tozáson mentünk át. Egy néhány év előtt a szaksajtó részéről indí­tott erős kampány véglegesen be­erőszakolta a köztudatba azt a ma már természetesnek tűnő igazságot, hogy a B-csapat a fiatalok rajthe­lye, az A-csapathoz vezető lépcső kell legyen. A bukaresti és hollandiai eredmé­nyek — a többi közt — végképp beigazolták, hogy a jó B-csapatok már csaknem annyit használtak a magyar futball hírnevének, ameny­­nyit a rossz A-csapatok ártottak az évek folyamán. Éppen ezért végre tudomásul kellene venni, hogy a B-csapatok összeállítása, vezetése, irányítása s az el­lenfelek kiválasztása legalább annyira komoly, fontos és felelősségteljes feladat, mint az A-csapaté. Tessék végre ebből is lelkiismereti kérdést csinálni! A B-csapat mérkőzéseit „ületre” kötik le. Ahogy az ajánlatok befut­nak. Akár minden napra egyet. (Aludni lehet a vonaton is.) Az ellenfelek kiválogatása a ke­reseti lehetőséghez igazodik. A válogatást személyi-, csapat­os protekciós szempontok kötik és irányítják. De ezeken túl bizonyos könnyelműség nyilvánul meg a B- csapat egyes posztjainak betöltésé­nél. Kiszely például, sajnálatos sé­rülése óta, nem jó. Viszont ezen nera érdemes sokáig töprengeni. A B-csapat összeállítása nem kelt túl­zott ambíciót. Valahogy mellékesen történik. A B-csapat­ úgyis kikap. „Fáradt lesz”, — mondta a kapi­tány.. Akkor miért engedik el? A biztos fáradtságba? ! Képzeljünk el egy rendszert, amelynek legfőbb vágya és öröme az utánpótlás. Képzeljünk el egy rendszert, amely semmit sem am- Riconál annyira, mint azt, hogy re­mek B-csapatot szervezzen a ma­gyar futball­­képviseletére. Az ilyen rendszer — például — ilyen csapatot állíthatna össze: Tóth — Olajkár I., Szoyka — Király, Selmeczi, Pósa — Kincses, Pálya, Kolláth, Kiszely, Gyetvay. Vagy ilyet: Boldizsár — Tátrai, Bánkuti — Pázmányi, Sárosi III., Szalay (NI) — Rozsák­, Jakab, Palatínus, Takács (Bocskai), Horváth. Vagy „legrosszabb” esetben még ilyet is: Tihanyi — Szebehelyi, Fekete — Odry, Lengyel, Titkos II. — Biró, Kiss, Sárdi, Horváth, Buzássy. íme, van itt anyag. Csak becsül­ni és szeretni kell. Csupa jó les B-csapat. Egyik brimább, mint a másik. Nem is szólva a rotterdamiról. Amely kifelejtette útiprogramjából .— a fáradtságát. De nem kell félni. Mire végig gürcöli a számára kijelölt kisded portyát, addigra valóban fáradt lesz. Mert azt olyan figyelemmel állították össze, hogy Hollandiában reggeliznek, Franciaországban va­csoráznak s este nyugovóra térvén, az ágy Párisban van, a nachtkaszli pedig Le Havreban. Aszlányi Károly I I. osztályú csapat keres igazol­ható amatőr középcsatárt és közép­fedezetet. Állást kaphat. Jelentkezés írásban „Klasszis” jeligére a kiadóba. MEGSEMMISÍTETTE az országos egyesbíró az 1938—39. évi országos ifjúsági serleg sorsolá­sát és a következő új sorsolást csi­nálta: BLASz—CLASz A), KeLASz —KLASz B), KeLASz—DNyLASz C), NyLASz—KISOK D). A KISPESTI AC kegyelmi kérvényt adott be 1940-ig eltiltott ifjúsági játékosa, Nagy Jó­zsef érdekében. BEFEJEZÉS ELŐTT ÁLL a kispesti pályaépítkezés. A tribün már készen van, építik már a pálya belső és külső kerítését, a bejárati épületet (pénztárfülkékkel) és a ka­pukat is. Megoldották a Szentlőrinc felől villamossal való megközelítését is. A (kispesti) Üllői­ út és a Szent Imre­ út között ingajáratot létesítettek, egy kis szakasszal közelíthető meg Szentlőrincről a pálya. Mér­ néhány perc és útnak indul a magyar válogatott futballcsapat nehéz portyájára... Barátság­talanul sötét a pályaudvar csar­noka, a fényk­épészek sóhajtozva használják el tartalék villanó­­porukat is... Készülnek a felvételek. Készülnek a­ felvételek —■ papí­ron is, ceruzával. Ezeket a pi­anzk­épeket most „előhívjuk”. Szabó Tóni regényt­­ vásárol A mozgóárushoz odamegy Szabó: — Valami könyvet adjon. Van itt könyv, amennyi csak kell. Az árus ajánl is néhányat: az európai kulturfejlődésről, Napó­leonról ... Szabó legyint: — Izé ... ezeket már olvastam... Ellenben adjon olyan könyvet, amelyben oldalanként öt gyilkos­ság és két merénylet van. Legalább. Aztán hozzáteszi: — Félek, hogy nem lesz olvasni­valóm a portyán. ’ Bíró Sanyi megnyugtatja: — Skóciában majd lesz olvasni­való. Annyit kapsz ... Sziklai Párisról Sziklai mesél a tavaszi, februári Pak­s—Budapest mérkőzésről, az 1:1-ről. Akkor ugyanis az újpesti kapus védett. — Megkérem majd a kapitány urat, hogy — ha én védek Páris­ban — ne engedje a kapu mögé Zserrigellért. Februárban ugyanis ott ült mögöttem, mint tartalék. Folyton dirigált, persze rosszul. A gólt is azért kaptuk, mert rám kiáltott, hogy fussak ki. Mire megmozdultam, már bent is volt a dugó. Zsengellér hallgatja a „rém­regényt” és csendesen megjegyzi: — Fordítva volt az, te! Azt mondtam, hogy ne menj ki, de te mindig okosabb akarsz lenni, mint az öregek. Bíró rossz előérzete Valaki teérte» Biró Sanyit? —­ Mi az érzése, mi lesz Glasgow­­ban? — Rossz lesz a, koszt...­­— és gondterhesen néz maga elé. Polgárt búcsúztatják ' Polgárt •' nagy társaság kísérte ki a pályaudvarra. Hullottak a könnyek és egy hölgy népes kül­döttséget menesztett Gyurkovich Sándor dr-hoz: — Nagyon tessék ám vigyázni a Gyuszira! Miért sietett Korányi ? Korányi pontosan egy órával az indulás előtt már kint volt a pályaudvaron feleségével, anyósá­val és négy éves sógornőjével. Amikor megkérdeztük, hogy az öreg világjáró miért sietett úgy, ezt mondta: — Éva sógornőm csokoládét akart, hát el kellett mennünk hazulról vásárolni. — No és eleget vásároltak? Korányi felnevet: — Még megígértem neki, hogy a glasgowri rápénzből csokoládét hozok. Az egészért! Korányiné megjegyzi, hogy — nem fog elhízni a kicsike ... Szalay hű marad önmagához A legszűkebbszavú magyar futballista, Szalay szótlanul áll most is a forgatagban. Rokonai szintén hallgatnak. Már felemeli a kezét a vonatvezető, mindjárt indulás! Szalay megszólal: — Viszlát. Felmegy a vonatra. Utána panaszkodnak a rokonok: — Ez a fiú még levelet is így ír. Egyiptomból egyszer azt írta haza, hogy „Üdv, Tóni.” Turay és csomagja Turay Jóska feltűnően nagy táskát cipelt. Csodálkozva mondták neki: — Mi az, Suttyó ? Elhoztad az áant is& Malomikor, * mabedbem hordtad az útitáskádat. — Öregszem, apám. Amikor az első portyáimra utaztam a­ Fradi­val, zsebredugott kézzel érkeztem a vonathoz. Ahogy öregedtem, úgy nőtt a kézitáskám. Ha még soká futballozom, már inassal fogok utazni... Sárosi Béla nagy zsebpénzt kapott Béla gyerek a papájával együtt érkezett. Sárosi bácsit megkérdez­ték: — Mennyi zsebpénzt kapott a Béla? — Most kétszereset, hatvan fillért. Pakisig csak elég lesz?! Béla szemrehányóan néz az édesapjára: — Papa nem is gondolt arra, hogy Glasgowban már nem lesz pénzem... — Nem baj! Tanulj takarékos­ságot a skótoktól! Majd — persze tréfásan — meg­kérdezte : — A persely, amit adtam, meg­van? Dudás jósol Az egyik csoportban Dudás viszi a szót:­­— Egyetlen vereséget szenve­dünk a portyán, Hamburgban. — Miért pont Hamburgban? •— Egyszerű a dolog. Párisban győzünk, Glasgowban döntetlent 17 PILLANATKÉP az ofipakett válogatott csapatról —­ A Sporthirlap tudósítójától — Jéghoki-korcsolya, cipó és védőfelszerelések! Stpaua Sports AgüVe 8, V., gr. Tisza István­ u. 16. (Bálvány-u. sarok) Telefon: 1­802-62 A bajnokcsapatok szállítója A B) válogatott rotterdami csínyje Hollandia mama: Uram, a fia megverte a fiacskámat. Dietz papa (büszkén): Pedig ez csak a kisebbik fiam!... Látná a nagyobbikat!... érünk el, erre elbizakodunk és Hamburgban simán kikapunk. Mandik Béla közbeszól: —­ Félek, hogy ti nem fogtok­ el­bizakodni Glasgowban... Bognár a hálókocsiban A magyar futballista számára szokatlan a hálókocsi. Nem is hit­tek szem­üknek a fiúk, amikor a hálókocsikhoz vezették őket. Bog­nár elhatározta, hogy ő már délután lefekszik. . — Olyan ritkán utazunk háló­­kocsiban... Dietz kihirdette, hogy mi a műsor. Mikor kell lefeküdniük stb, Bognár megszólalt: — Nyugodt lehet, kapitány úr, nem kell ellenőriznie minket. Ma senki sem fog kiruccanni. Sárosi dr. nem cserél A román futballisták Bécsig együtt utaztak a magyarokkal. A keleti pályaudvaron nagy barát­­kozás folyt a két csapat között. A román játékosok körülfogtál-; Sár­osi dr-t: — Gyere inkább velünk Prágába, könnyebb mérkőzés lesz, mi adunk helyetted más valakit. — Dehogy megyek! Kiváncsi vagyok én is a skótokra! Zsengellér, az angol tudós Nagy hangon mondja Zsengellér: •— Fiúk, ne féljetek az úton, ha nem, tudjátok megértetni magato­kat a benszilettekkel. Tudjátok, én már voltam­ A­ngliában, megy nek­em az angol nyelv... Sziklai hitetlenkedik, mire Zsengellér dühösen felszólítja­, hogy vizsgáztassa őt. A kapus gondol­kodik, mit is kérdezhetne. — Hát... mondd meg, mit jelent „yes”. Zsengellér pár pillanat múlva bizonytalan hangon mondja: — Ehhez szótár kelle­ne ... Matyi és a skótok Cseh Matyi utazik mindig a legcélszerűbben. Nem visz kemény­­kalapot,­­fekete télikabátot, ernyőt, hanem térdnadrágban, sapkában, esőköpenyben utazik. — Valóságos angol! — mondja valaki. Ezzel kapcsolatban szó esik arról, hogy Cseh Matyi annak ide­jén lenézte az angolokat. — Mi lesz a véleményed a skó­ tokról, meg a párisiakról? Matyi csak a skótokról beszél: — Hát ha hatot rúgnak nekünk, művészek! Toldi nem fog vitatkozni Toldi búcsúzik a családjától, feleségétől és kislányától. A fele­sége mondja a kislánynak: — Mondd meg drágám az apuká­­nak, hogy ne vitatkozzék majd a játékvezető bácsival! Toldi mosolyog: •— Hiszen sem franciál, sem angolul nem tudok! De Géza, a derekadra se tedd (jó CK TUNGSRAM ) om

Next