Sporthirlap, 1938. december (29. évfolyam, 95-103. szám)
1938-12-03 / 95. szám
SZOMBAT, 1938 DECEMBER 3. SPORT HÍRLAP. A és BSoha vicc olyan pontosan még ki sem fejezett való tényeket, mint az a bizonyos a sváb parasztról, aki kétszer annyit kér a B-lisztjéért, mint az A-lisztért. Végül kiderül, hogy az A az ordinér, a B pedig a forma. Kezdetben, a halványkék előidőkben, a mindenkori B-csapatok afféle jutalomjáték-keretnek számítottak. Aki az A-csapatból kiöregedett, az helyet, kapott a B-csapatban. Újabban e téren egészséges változáson mentünk át. Egy néhány év előtt a szaksajtó részéről indított erős kampány véglegesen beerőszakolta a köztudatba azt a ma már természetesnek tűnő igazságot, hogy a B-csapat a fiatalok rajthelye, az A-csapathoz vezető lépcső kell legyen. A bukaresti és hollandiai eredmények — a többi közt — végképp beigazolták, hogy a jó B-csapatok már csaknem annyit használtak a magyar futball hírnevének, amenynyit a rossz A-csapatok ártottak az évek folyamán. Éppen ezért végre tudomásul kellene venni, hogy a B-csapatok összeállítása, vezetése, irányítása s az ellenfelek kiválasztása legalább annyira komoly, fontos és felelősségteljes feladat, mint az A-csapaté. Tessék végre ebből is lelkiismereti kérdést csinálni! A B-csapat mérkőzéseit „ületre” kötik le. Ahogy az ajánlatok befutnak. Akár minden napra egyet. (Aludni lehet a vonaton is.) Az ellenfelek kiválogatása a kereseti lehetőséghez igazodik. A válogatást személyi-, csapatos protekciós szempontok kötik és irányítják. De ezeken túl bizonyos könnyelműség nyilvánul meg a B- csapat egyes posztjainak betöltésénél. Kiszely például, sajnálatos sérülése óta, nem jó. Viszont ezen nera érdemes sokáig töprengeni. A B-csapat összeállítása nem kelt túlzott ambíciót. Valahogy mellékesen történik. A B-csapat úgyis kikap. „Fáradt lesz”, — mondta a kapitány.. Akkor miért engedik el? A biztos fáradtságba? ! Képzeljünk el egy rendszert, amelynek legfőbb vágya és öröme az utánpótlás. Képzeljünk el egy rendszert, amely semmit sem am- Riconál annyira, mint azt, hogy remek B-csapatot szervezzen a magyar futballképviseletére. Az ilyen rendszer — például — ilyen csapatot állíthatna össze: Tóth — Olajkár I., Szoyka — Király, Selmeczi, Pósa — Kincses, Pálya, Kolláth, Kiszely, Gyetvay. Vagy ilyet: Boldizsár — Tátrai, Bánkuti — Pázmányi, Sárosi III., Szalay (NI) — Rozsák, Jakab, Palatínus, Takács (Bocskai), Horváth. Vagy „legrosszabb” esetben még ilyet is: Tihanyi — Szebehelyi, Fekete — Odry, Lengyel, Titkos II. — Biró, Kiss, Sárdi, Horváth, Buzássy. íme, van itt anyag. Csak becsülni és szeretni kell. Csupa jó les B-csapat. Egyik brimább, mint a másik. Nem is szólva a rotterdamiról. Amely kifelejtette útiprogramjából .— a fáradtságát. De nem kell félni. Mire végig gürcöli a számára kijelölt kisded portyát, addigra valóban fáradt lesz. Mert azt olyan figyelemmel állították össze, hogy Hollandiában reggeliznek, Franciaországban vacsoráznak s este nyugovóra térvén, az ágy Párisban van, a nachtkaszli pedig Le Havreban. Aszlányi Károly I I. osztályú csapat keres igazolható amatőr középcsatárt és középfedezetet. Állást kaphat. Jelentkezés írásban „Klasszis” jeligére a kiadóba. MEGSEMMISÍTETTE az országos egyesbíró az 1938—39. évi országos ifjúsági serleg sorsolását és a következő új sorsolást csinálta: BLASz—CLASz A), KeLASz —KLASz B), KeLASz—DNyLASz C), NyLASz—KISOK D). A KISPESTI AC kegyelmi kérvényt adott be 1940-ig eltiltott ifjúsági játékosa, Nagy József érdekében. BEFEJEZÉS ELŐTT ÁLL a kispesti pályaépítkezés. A tribün már készen van, építik már a pálya belső és külső kerítését, a bejárati épületet (pénztárfülkékkel) és a kapukat is. Megoldották a Szentlőrinc felől villamossal való megközelítését is. A (kispesti) Üllői út és a Szent Imre út között ingajáratot létesítettek, egy kis szakasszal közelíthető meg Szentlőrincről a pálya. Mér néhány perc és útnak indul a magyar válogatott futballcsapat nehéz portyájára... Barátságtalanul sötét a pályaudvar csarnoka, a fényképészek sóhajtozva használják el tartalék villanóporukat is... Készülnek a felvételek. Készülnek a felvételek —■ papíron is, ceruzával. Ezeket a pianzképeket most „előhívjuk”. Szabó Tóni regényt vásárol A mozgóárushoz odamegy Szabó: — Valami könyvet adjon. Van itt könyv, amennyi csak kell. Az árus ajánl is néhányat: az európai kulturfejlődésről, Napóleonról ... Szabó legyint: — Izé ... ezeket már olvastam... Ellenben adjon olyan könyvet, amelyben oldalanként öt gyilkosság és két merénylet van. Legalább. Aztán hozzáteszi: — Félek, hogy nem lesz olvasnivalóm a portyán. ’ Bíró Sanyi megnyugtatja: — Skóciában majd lesz olvasnivaló. Annyit kapsz ... Sziklai Párisról Sziklai mesél a tavaszi, februári Paks—Budapest mérkőzésről, az 1:1-ről. Akkor ugyanis az újpesti kapus védett. — Megkérem majd a kapitány urat, hogy — ha én védek Párisban — ne engedje a kapu mögé Zserrigellért. Februárban ugyanis ott ült mögöttem, mint tartalék. Folyton dirigált, persze rosszul. A gólt is azért kaptuk, mert rám kiáltott, hogy fussak ki. Mire megmozdultam, már bent is volt a dugó. Zsengellér hallgatja a „rémregényt” és csendesen megjegyzi: — Fordítva volt az, te! Azt mondtam, hogy ne menj ki, de te mindig okosabb akarsz lenni, mint az öregek. Bíró rossz előérzete Valaki teérte» Biró Sanyit? — Mi az érzése, mi lesz Glasgowban? — Rossz lesz a, koszt...— és gondterhesen néz maga elé. Polgárt búcsúztatják ' Polgárt •' nagy társaság kísérte ki a pályaudvarra. Hullottak a könnyek és egy hölgy népes küldöttséget menesztett Gyurkovich Sándor dr-hoz: — Nagyon tessék ám vigyázni a Gyuszira! Miért sietett Korányi ? Korányi pontosan egy órával az indulás előtt már kint volt a pályaudvaron feleségével, anyósával és négy éves sógornőjével. Amikor megkérdeztük, hogy az öreg világjáró miért sietett úgy, ezt mondta: — Éva sógornőm csokoládét akart, hát el kellett mennünk hazulról vásárolni. — No és eleget vásároltak? Korányi felnevet: — Még megígértem neki, hogy a glasgowri rápénzből csokoládét hozok. Az egészért! Korányiné megjegyzi, hogy — nem fog elhízni a kicsike ... Szalay hű marad önmagához A legszűkebbszavú magyar futballista, Szalay szótlanul áll most is a forgatagban. Rokonai szintén hallgatnak. Már felemeli a kezét a vonatvezető, mindjárt indulás! Szalay megszólal: — Viszlát. Felmegy a vonatra. Utána panaszkodnak a rokonok: — Ez a fiú még levelet is így ír. Egyiptomból egyszer azt írta haza, hogy „Üdv, Tóni.” Turay és csomagja Turay Jóska feltűnően nagy táskát cipelt. Csodálkozva mondták neki: — Mi az, Suttyó ? Elhoztad az áant is& Malomikor, * mabedbem hordtad az útitáskádat. — Öregszem, apám. Amikor az első portyáimra utaztam a Fradival, zsebredugott kézzel érkeztem a vonathoz. Ahogy öregedtem, úgy nőtt a kézitáskám. Ha még soká futballozom, már inassal fogok utazni... Sárosi Béla nagy zsebpénzt kapott Béla gyerek a papájával együtt érkezett. Sárosi bácsit megkérdezték: — Mennyi zsebpénzt kapott a Béla? — Most kétszereset, hatvan fillért. Pakisig csak elég lesz?! Béla szemrehányóan néz az édesapjára: — Papa nem is gondolt arra, hogy Glasgowban már nem lesz pénzem... — Nem baj! Tanulj takarékosságot a skótoktól! Majd — persze tréfásan — megkérdezte : — A persely, amit adtam, megvan? Dudás jósol Az egyik csoportban Dudás viszi a szót:— Egyetlen vereséget szenvedünk a portyán, Hamburgban. — Miért pont Hamburgban? •— Egyszerű a dolog. Párisban győzünk, Glasgowban döntetlent 17 PILLANATKÉP az ofipakett válogatott csapatról — A Sporthirlap tudósítójától — Jéghoki-korcsolya, cipó és védőfelszerelések! Stpaua Sports AgüVe 8, V., gr. Tisza István u. 16. (Bálvány-u. sarok) Telefon: 1802-62 A bajnokcsapatok szállítója A B) válogatott rotterdami csínyje Hollandia mama: Uram, a fia megverte a fiacskámat. Dietz papa (büszkén): Pedig ez csak a kisebbik fiam!... Látná a nagyobbikat!... érünk el, erre elbizakodunk és Hamburgban simán kikapunk. Mandik Béla közbeszól: — Félek, hogy ti nem fogtok elbizakodni Glasgowban... Bognár a hálókocsiban A magyar futballista számára szokatlan a hálókocsi. Nem is hittek szemüknek a fiúk, amikor a hálókocsikhoz vezették őket. Bognár elhatározta, hogy ő már délután lefekszik. . — Olyan ritkán utazunk hálókocsiban... Dietz kihirdette, hogy mi a műsor. Mikor kell lefeküdniük stb, Bognár megszólalt: — Nyugodt lehet, kapitány úr, nem kell ellenőriznie minket. Ma senki sem fog kiruccanni. Sárosi dr. nem cserél A román futballisták Bécsig együtt utaztak a magyarokkal. A keleti pályaudvaron nagy barátkozás folyt a két csapat között. A román játékosok körülfogtál-; Sárosi dr-t: — Gyere inkább velünk Prágába, könnyebb mérkőzés lesz, mi adunk helyetted más valakit. — Dehogy megyek! Kiváncsi vagyok én is a skótokra! Zsengellér, az angol tudós Nagy hangon mondja Zsengellér: •— Fiúk, ne féljetek az úton, ha nem, tudjátok megértetni magatokat a benszilettekkel. Tudjátok, én már voltam Angliában, megy nekem az angol nyelv... Sziklai hitetlenkedik, mire Zsengellér dühösen felszólítja, hogy vizsgáztassa őt. A kapus gondolkodik, mit is kérdezhetne. — Hát... mondd meg, mit jelent „yes”. Zsengellér pár pillanat múlva bizonytalan hangon mondja: — Ehhez szótár kellene ... Matyi és a skótok Cseh Matyi utazik mindig a legcélszerűbben. Nem visz keménykalapot,fekete télikabátot, ernyőt, hanem térdnadrágban, sapkában, esőköpenyben utazik. — Valóságos angol! — mondja valaki. Ezzel kapcsolatban szó esik arról, hogy Cseh Matyi annak idején lenézte az angolokat. — Mi lesz a véleményed a skó tokról, meg a párisiakról? Matyi csak a skótokról beszél: — Hát ha hatot rúgnak nekünk, művészek! Toldi nem fog vitatkozni Toldi búcsúzik a családjától, feleségétől és kislányától. A felesége mondja a kislánynak: — Mondd meg drágám az apukának, hogy ne vitatkozzék majd a játékvezető bácsival! Toldi mosolyog: •— Hiszen sem franciál, sem angolul nem tudok! De Géza, a derekadra se tedd (jó CK TUNGSRAM ) om