Sporthirlap, 1939. január (30. évfolyam, 1-8. szám)
1939-01-04 / 1. szám
Szerda, 1939 január 1. SPORTHIRLAP JÓ HÁTVÉD - ROSSZ DIPLOMATA... (Hozzászólás a Biró-ügyhöz) — A Sporthírlap tudósítójától — A Hungária főtitkára még mosolyogva cáfolt, mi már tudtuk, hogy ezúttal nem felelőtlen a híresztelés, amely szerint Bíró Sándor, a Hungária nagyszerű hátvédje egyesületet kíván cserélni és a Ferencvárosba igyekszik. Bíró Sándor van olyan egyenes és szókimondó fiú, hogy nem titkolózik, ha ugyanakkor lépéseket tesz a klubcsere érdekében. Őszintén bevallja tehát, hogy a Ferencvárosiban szeretne játszani s nem annyira a szíve húzza oda, mert hiszen ő igazán jól érzi magát a Hungáriában is, hanem egzisztenciális érdeke, mert a BSzKRT, amelynek jelenleg ideiglenes alkalmazottja, bizonyára könnyebben véglegesítené őt állásában, ha Usetty Béla, a Ferencváros elnöke és a BSzKRT alelnöke szorgalmazná. Nem az első eset, hogy futballista egyesületet cserél, vagy akar cserélni. De mindenesetre az első, hogy egy futballista nyilvánosan, minden külső kezdeményezés nélkül, egyszerűen felajánlja szolgálatait a konkurrens egyesületnek, ahonnan nemhogy nem csábították, de még csak nem is hívták, mert hiszen egyezmény gátolja a hasonló játékosátvételt. De ha még azt mondaná Biró Sanyi, hogy ellenállhatatlan és olthatatlan szerelmet érez a zöld-fehér színek iránt — szót sem szólhatnánk. Nem lehet azt parancsolni senkinek, hogy azt szeresse, kit a szíve nem szeret — mondja a nóta fölöttébb bölcsen. Menjen az a Biró gyerek — mondanák a hungaristák maguk, lehet, hogy szomorúan — menjen, ha a szíve húzza, mit csináljunk? De ez a Biró-féle nyíltszavúság nem szülhet jó vért. Mert az őszinteség gyönyörű tulajdonság, de eredménytelen. Ha lett volna is kedve a Ferencvárosnak Biróhoz (aminthogy nem volt és nem is lehetett), akkor is megcsapant volna ez a kedv, ha Biró ilyen szépen kijelenti, hogy nem a szive viszi, hanem az érdeke. Jó, jó, nagyon jól tudjuk,, hogy a profifutballistáik nem liliomos leányzók s még csak nem is fellegekben járó ponték, de mégis... A földi dolgoknak formájuk és lényegük van s a kettő közül előbbi jóval fontosabb. Bármennyire is szükségtelen beszélni a színekért beadjlő szivekről, a klubért való rajongásról — mégis úgy kell tennünk, mintha az ilyesmi magától értetődő lenne s még profifutballista sem akadna, aki egy zsírosabb állásért otthagyja egyesületét. Az első tehát, amit leszögezhetünk: az egyesületváltoztatásnak ilyen módja szokatlan és nem túlságosan örvendetes távlatokat nyit meg. A második, amit megállapítunk: Biró Sanyi rendkívül rossz diplomata s ennek következtében inkább árt magának, mint használ. Mert: A Ferencváros már csak az egyezmény miatt sem veheti őt át, ha a Hungária nem adja. Viszont, hogy a Hungária hogyan véleke■ndik játékosáról az ilyen leplezetlen elvágyódás után, azt el tudjuk képzelni. .... Biró Sándor ezzel a megszervezetlen akciójával kockára tette azt a szeretetet, amellyel őt a Hungária, közönsége és vezetősége nem ok nélkül vette körül. Könnyű sebet ejtett ezenfelül önhiúságán, mert felajánlkozása eredménytelen maradt, sőt: a Ferencváros szerződtette a Szoykát. S ha még oka, alapos oka lett volna rá! De ő maga állítja, hogy jól érzi magát a Hungáriában. Nehezen tudjuk ugyan elképzelni, hogy jól érezze magát valaki ott, ahonnan elvágyódik, de viszont tudjuk, hogy csakugyan nem lehet oka rosszul érezni magát. A Ferencvárosiba mindenesetre azért akar menni, mert reméli, hogy úgy könnyebben véglegesítik a BSzKRT-nál. Hát , ez nem elég ok az ilyen pálfordulásra. Eszményi esetben a BSzKRT kizárólag minősítése alapján véglegesíti alkalmazottait és ha Biró rossz kocsivezető, nem véglegesíti, mert nem véglegesítheti. Dehát hol vagyunk az eszményi állapotoktól! Protekció csakugyan kell. De megvan! Usetty Béla dr nemcsak a Ferencváros elnöke, de elnöke az MLSz-nek is. Nem kétséges, hogy segítségére lesz Bírónak akkor is, ha Biró a Hungáriában marad, mert Biró nemcsak a Hungáriáé, de a magyar válogatott csapaté is. Biró Sanyi kérje az Elnök jóindulatát mint hungarista s ne igyekezzék átlépésével vesztegetni, mert a Ferencváros erre nincs rászorulva. Az Elnök segítségére lesz, ő maga játszhat ott, ahol jól érzi magát, a Hungáriában s a hungaristák pedig az első tavaszi mérkőzésen változatlan szeretettel fogják üdvözölni. Tabi László. Bírót nem adjuk! — mondja Preiszmann alelnök Kedden délben beszéltünk Preiszmann Lajossal, a Hungária alelnökivel s megkérdeztük tőle, hogy mit szól Bíró Sándor távozási ■ szándékához. ■ Preiszmann a következő erélyes választ adta: —_ Bírót nem adja a Hungária! Ebből a tehetséges játékosból mi csináltunk komoly, érett futballistát. Amikor hozzánk került, szeleburdi, gyorsaságában túlságosan bízó hátvéd volt, ma pedig nagytudású, majdnem teljesen lehiggadt játékos. Egyesek bár könnyűnek képzelik el az ő távozását... Biró távozási szándékávalkapcsolatban még egy Hungária-vezetővel beszéltünk, aki kijelentette,- a hogy Biró Sándor reménységei túlzottak. Azok az elgondolások, amelyek a Ferencvároshoz történő esetleges átlépésével kapcsolatosak, a mai helyzetben teljesen alaptalanok. SZECSEI, a Nemzeti volt játékosa, aki négy éven keresztül a svájci St. Galién csapatában futballozott, hazajött és visszaamatőrösítését kéri Május 31-én válik szabaddá, addig nem játszhat itthon, mert a St. Galién váltságdíjat kér. S GYETVAI gyorsan gyógyul, már futni is tud Az őszi félév nagy felfedezettje beszél borevői sérüléséről, a a profi védőjátékosok módszereiről, a skótokról s arról, hogy majdnem a Kispesthez került .— A Sporthírlap tudósítójától —— A Lacit tetszik keresni? — kérdezi tőlünk Gyetvai édesanyja, amikor Wekerletelepen benyitunk a Thököly utca 21. számú ház első emeletének egyik lakásába. Azután hozzáteszi: — A korcsolyapályán van, tessék talán ott felkeresni! — ??? — kérdezzük csodálkozva. — Hiszen sérült??! — No, nem, korcsolyázik még, csak nézi a fiúkat, lányokat, hallgatja a zenét.) Az FTC korcsolyapályáján vidáman zajlik az élet. Nagy a forgalom, sok tagja van a zöld-fehér klubnak. Egész sereg FTC-futballistát pillantunk meg a jégen. Pásztói, Füstös, meg még egy sereg fiatal játékos korcsolyázik a lambeth-walk zenéjére. A gramofon mellett Gyetvai szorgoskodik, kiválogatja a legjobb lemezeket s közben sóvárogva nézi a jégen tovasuhanó párokat. — Három nap prúlva már én is korcsolyázhatok! újságolja boldogan Gyetvai — Melly doktor fiszerint nem olyan veszélyes a sérülésem, mint az első pillanatban látszott. — Hogyan is történt az a sérülés — kérdezzük a fiatal balszélsőtől. ■ — Borovoban csak a máaedik félidőben játszottam. Alig volt hátra,öt perc, amikor tisztán rohantam a labdával a kapu felé. Ellenfél nem is volt a közelemben, kivéve a kapust. Tőle is legalább 12 méterre lehettem. Amikor lövésre lendítettem a ballábamat, valószínűleg rosszul léphettem a jobbal, mert abban a pillanatban égető fájdalmat, erős görcsöt éreztem a jobbcombonban. Még a mérkőzés után is csak bicegve tudtam, úgy ahogy jármi. Tóth doktor úr, meg Hllvay edző úr azt mondta, hogy jobb, ha azonnal hazamegyek, mert esetleg komolyabb is lehet a baj. Itthon aztán, kiderült, hogy szerencsére jóval könnyebb a sérülésem,mint gondoltuk. Az orvos szerint erősebb húzódás történt s kisebb vérömleny is képződött a combomban. Járni már nagyszerűen tudok, még a futás is megy, csak néhány rugó mozdulatnak még nem engedelmeskedik a lábam. — Szóval hamarosan meggyógyul ? — Remélhetőleg igen. Mint mondtam, néhány nap múlva már szabad lesz korcsolyáznom, azután meg az FTC atlétáival és futballistáival a tornateremben fogok edzeni. Be kell hoznom a többieket, hiszen ők most ki sem zökkennek a játékból Tavaszra meg akarom tartani a helyemet nemcsak a Fradiban, heanem a válogatottban is! (Ha már itt tartunk — Ferencváros, válogatott — mindjárt megkérdezzük Gyetvaitólt hogy mit tanult, mit tapasztalt az idei NB-ben és a válogatott portyán, ő már elég régóta szerződtetett játékosa a Ferencvárosnak, de csak ősztől, pontosabban október 9 től, a Nemzeti elleni mérkőzéstől kezdve szerepelt állandóan a csatársor balszélén , a Nemzeti-szurkolók nagy bánatára. Ezt a mérkőzést ugyanis Gyetvai jóformán egyedül nyerte meg a Fradinak.) Gyetvai lerakja a lemezeket, leülünk a kályha me€é, azután beszélni kezd a ferencvárosi csatár. — Különösen ebben a bajnoki évben tapasztaltam azt, hogy a játékosnak jóval gyorsabban kell gondolkoznia, mint kellett azelőtt az amatőröknél. Sokkal gyorsabban kell végrehajtania elgondolásán, mert sokkal kevesebb idő áll a rendelkezésére Keményebben dolgoznak a profi védőjátékosok. Keményebbek és ,,technikásabbak”. Némelyiknek például nemcsak a lábtechnikája fejlődött ki tökéletesen, hanem a kéztechnikája is. A legjobb szemű játékvezető is ritkán veszi észre ezeket a finomságokat. Hogy segít ilyenkor magán a csatár? Hasonló módszerrel ... — Sokkal könnyebb volt „megélni” az amatőröknél — folytatja Gyetvai. — Ott, ha valaki egy kicsivel többet tudott a többinél, már könnyen nagyfiú lehetett. Az NB-ben bizony jóval nehezebb kitűnnie egy-egy játékosnak. (Gyetvai most múlt húsz éves.) Aránylag tehát igazán elég fiatalon került be a skótok elleni válogatott csapatba. Tanult-e várjon valamit Skóciában, a futball játék tulajdonképpeni szülőhazájában? Amint az alább elmondottakból kiderül — tanult.) — Sohasem fogom elfelejteni azt a glasgowi mérkőzést, az biztos! Azt hiszem, nem láttam még olyan remek futballcsapatot, mint az a skót. Technikájuk, taktikai képzettségük, erőnlétük szinte kifogástalan. Hiába, egyelőre jobban futballoznak, mint mi. Nekem nagyon-nagyon tetszik játékmodoruk, hiszen én magam is igyekszem azt a futballt játszani, amit ők. Ha visszagondolok példáid a két skót szélsőre, mindig az jár az eszemben, hogy bár én tudnék úgy futboltozni, mint ők. Milyen lehetett a válogatott elsőszámú jobbszélsője, ha a tartaléknak nem is jelölt s csak az utolsó pillanatban beállított Spadyen olyan pazarul játszott? —_ Mi a legérdekesebb megfigyelése a skót-magyar mérkőzésről? — Talán az angol hátvédeknek számomra egészen újszerű, különleges játéka. A mérkőzés után, amikor a skótokról beszélgettünk, ennek a két hátvédnek a játéka, ragadt meg legjobban néhányunk emlékezetében. Egyáltalán nem robusztus alakúak, sőt, az ember azt hinné, hogy könnyedén elsodorhatja őket Mérkőzés közben számtalanszor megtörtént, hogy futottam a labdával, négy-öt méterrel mögöttem rohant a skót hátvéd. A következő pillanatban pedig már nem volt nálam a labda. Észre sem vettem, olyan gyorsan csúsztak be a lábam és a labda közé. És hozzá teljesen szabályosan! Ilyesmit magyar hátvédtől még sohasem láttam... (Gyetvai most a közelmúltról beszél. A kezdeti rossz formáról, az őszi nagy „betörésről”, miegyébről.) — Magam sem tudom, mi volt velem az őszi idény elején. Igaz, előtte beteg voltam, tálem ez kedvetlenített el egy kicsit. Nagyon nehezen lendültem formába, már azt hittem, sohasem lesz belőlem jó futballista. Az idény elején majdnem a Kispesthez kerültem! Lengyelországi portyájukra is kölcsönkértek a Ferencvárostól, magam is szívesen merítem volna akkor a Kispestbe. Most persze már egészen más a helyzet, úgy hiszem, nagyon sokat jelentett az őszi szereplésemmel kapcsolatban az, hogy a ■Nemzeti elleni játékom sikerült. A jó Isten mégiscsak megsegített, mert másképpen ez nem történhetett volna így... Végül a jövőről beszélgetünk. Gyetvai bizakodik. • Természetesen most már azon leszek, hogy ne kerüljek ki egyhamar a csapatból. Legtöbb vágyam az, hogy sokat utazhassam külföldre a Ferencvárossal is, a magyar válogatottal is. Szeretném, ha ez a vágyam valóra is válna.Gyetvai László még fiatal játékos. De nemcsak fiatal, hanem törekvő, tanulni- és tapasztalnivágyó fiatalember is. Biztosak vagyunk benne, hogyvágyai valóra fognak válni...) Szűcs László. A Phöbus „eltol ”** három klasszis hátvédet is * — Mi lesz a három klasszishátvéddel: Korányival, Feketével és Wéberrel a tavaszi idényben? Bányai Lajos edzőnek adtuk fel ezt a kérdést, aki így válaszolt: — A Phöbus „elbír” három klasszishátvédet is. Bár sohase lenne nehezebb gondom, mint ez, hogy mit fogunk velük játszatni! Legyenek csak egészségesek mind a hárman, azutáni majd eldöntjük, ki, mit és hol játszik. Megjegyzem, hogy akármelyikkel tudtunk szélső fedezetet is játszatni. Ha éppen szükséges lenne, még csatárnak is beválna egyik-másika De, mit töröm már előre a fejem? Bár minden posztra három ilyen remek játékosunk volna, mint a Korányi—Wéber—Fekete hármas. Ez sokkal kellemesebb gond volna, mint az, hogy egyetlen játékosunk is lesántid például.