Sporthirlap, 1939. június (30. évfolyam, 43-50. szám)
1939-06-03 / 43. szám
SZOMBAT, 1939 JÚNIUS 3. SPORTHIRLAP Ki a felelős azért, hogy a nagyok nem tudnak korszerűen futballozni és a fiatalok nem szerezhették meg a szükséges válogatott gyakorlatot? Tehát végül is ki a felelős azért, hogy a legkedvezőbb körülmények között sem várhatják komoly esélyekkel az olaszokat? •— A Sporthírlap tudósítójától . A budapesti magyar—ír mérkőzés után ismét kapitánybuktató vihar támadt. Diéta Károly dr. szövetségi kapitány ezúttal nem tűrte szó nélkül a támadásokat: nyíltan és élesen válaszolt annak az elődjének, akiről ő és mindenki jól tudja, hogy nagyon szeretne az utódja is lenni. Mikor azonban az olaszok elleni válogatottak kijelölésére került a sor, kiderült, hogy Dietz dr. mégis csak igyekezett „kifogni a szelet" támadóinak a vitorlájából. A szövetségi kapitánynak máris tapasztalnia kellett, hogy a válogatott keret „nagy nevei“ egyáltalán nem, keltettek lelkes közhangulatot. Sőt, a szerdai rostán maga a szövetségi kapitány is tett néhány olyan megjegyzést, amelyből könnyű arra következtetni, hogy még ő sem bízik eléggé a „nagy nevek“-ben. Ki felelős a múltért?! A szövetségi kapitány keretéről tárgyilagosan csak ilyenformán lehet jót mondani: — Sajnos, a korszerűen futballozó fiatalok még nem érték el tudásban a nagyokat, akik viszont nem futballoznak korszerűen. És ami még nagyobb baj: a fiatalok ■nem rendelkeznek olyan nemzetközi, nevezetesen válogatott gyakorlattal, mint a „nagy nevek" tulajdonosai. Ha ez igaz, — pedig köztudomású, hogy igaz, — akkor nem szabad tovább halogatni a felelősség kérdésének felvetését. (A szövetség illetékes körein belül kell napirendre tűzni ezt a kérdést, amelynek megoldását mi már évek óta sürgetjük, mert tudjuk, hogy elintézése egyet jelent a régi bűnsorozat megszakításával. Amíg a felelősség megállapítását gyáván halogatják, a bűnsorozat hosszabbrövidebb megszakításokkal mindig újra folytatódik.Mi is elsősorban azt kell tisztáznunk, hogy miért nem futballoznak korszerűen a „nagy nevek" tulajdonosai. Amikor néhány lelkes egyesületi vezető (főként aki külföldről tért haza) és néhány lelkes sportújságíró sürgetni kezdte a magyar labdarúgás korszerűsítését, a mai nagy játékosok még tehetséges kezdők voltak. Megtanulhattak volna tehát korszerűen futballozni. Nem szükséges, hogy megnevezzük azokat, akik élő szóval és írott betűkkel ellenünk fordultak. Köztudomású, hogy kik voltak azok, akik az MLSz-ben, az alszövetségekben, az egyesületekben és az újsághasábokon lebeszélték a legtehetségesebb magyar játékosokat a korszerű futballról. Ki hinné el, hogy éppen a nagy játékosok ne tudnának hasznosan futballozni?! Csakhogy a hasznos játékot szorgalmas, komoly gyakorlatozással kell elsajátítani, a korszerű futballnak egyik alaptörvénye, hogy a játékos sohasem képzlheti magát mindentudónak. A legnagyobb angol és olasz játékosok nap - nap után végzik ugyanazokat a gyakorlatokat, amelyekre már középiskolás korukban megtanították őket. Erről a komoly munkáról lebeszélték — évek előtt — fiatal futballista-tehetségeinket, akik számára, kellemesebb és kényelmesebb „igazság" volt az, hogy ők már mindent tudnak, engedjék őket tetszésük szerint futballozni. Tessék megállapítani, hogy ki felelős a múltért, kit terhel a felelősség azért, hogy a mai nagy, beérkezett játékosok nem tudnak korszerűen futballozni! És ki felelős a jelenért?! A tárgyilagos bírálat szerint. ..... a fiatalok nem rendelkeznek olyan nemzetközi, nevezetesen válogatott gyakorlattal, mint a „nagy nevek“ tulajdonosai. „Ha ez igaz — pedig általában ez is igaz, — akkor fel kell vetni a szövetség illetékes köreiben azt a kérdést is, hogy kit terhel a felelősség a tehetséges fiatalok gyakortatlmságáért. Kétségtelen, hogy bizonyos fokú mulasztás terheli a szövetségi kapitányt is, aki túlzott óvatosságból kisebb jelentőségű válogatott mérkőzéseken is előnyben részesítette a korszerűtlenül futballozó nagyokat a gyakorlatlan, de korszerű fiatal játékosokkal szemben. A kapitány azonban — főként az utóbbi időben — néha mégis engedett az egyre egységesebb közhangulatnak és megfelelő nemzetközi előkészítés nélkül is beválogatott néhány fiatalt. (Kotláik, Szántó, Kiszely, Kincses.) Rendszerint azonban csak úgy kerülhetett fiatal játékos a válogatottak közé, ha valamelyik nagycsapat tagja volt és ott, a klubegyüttesben már öszszeszokott az idősebb. „öreg válogatott" társaival. (Pl.: az újpesti Dolog.) — Sajnos, egészen kezdőkkel mégsem állhatunk ki válogatott mérkőzésekre, — szokta mondani a szövetségi kapitány. — A tehetséges fiataloknak is némi nemzetközi gyakorlattal kell bírniük, hogy bekerülhessenek a nagyválogatottba. Róna Márton, a másodkapitány pedig már nem is panaszkodik azért, hogy jóformán soha sincsen alkalma ahhoz, hogy a Csikókat szerepeltesse. A Csikók „kimentek a divatból". Amikor például legutóbb Kassára küldtünk csapatot — a magyar— ír napján — akkor sem a Csikókat vezényelték ki, hanem egy nagyon „vegyes" csapatot, amelyben az egyik szélső az öreg Táncos, a másik szélső a fiatal Szabó III. volt. A régiek, akik ma már „nagy nevek" és sohasem akartak korszerűen futballozni, csaknem mind Csikók is voltak. Számukra még meglehetősen gyakran kötöttek le mérkőzéseket a szövetség nemzetközi ügyeinek intézői. A mai Csikók hiába futballoznak korszerűen, a válogatott gyakorlat tagadhatatlan hiánya miatt nem jutnak a nagycsapatba, viszont Csikó-mérkőzéseket most nem rendeznek. (Nem lehet ezt azzal elütni, hogy külföldön nem vállalják már az ilyen másodrendű válogatott mérkőzések rendezését. Inkább az a baj, hogy a másodrendű válogatott mérkőzéseket még mindig kizárólag üzleti ügynek tekintik nálunk és anyagi szempontok érvényesülnek a játékosok kijelölésénél. Másrészt Róna Márton már régen kidolgozott olyan tervet is, amely lehetővé tenné, hogy a Csikók itthon, az országban játszhassanak megfelelő számú válogatott mérkőzést és ilyen módon nemcsak saját tudásukat gyarapítsák, de a vidéki városokban népszerűsítsék a korszerű labdarúgást is.) Hogy csak egy példát mondjunk : Minden régi jobbszélsőnk kiöregedett már a válogatott esőműből. A nagycsapatban előkészített Ádám harckéntelen. Az egyszerkátszer — kényszerből! — kipróbált Kincses és Szántó játéka is bizonytalan. A Taxisok fiatal, kétségtelenül tehetséges jobbszélsőjét, Váradit mégsem lehet beállítani az olaszok ellen. Pedig vasárnap, a Ferencváros elleni — elveszített! — mérkőzésen is Váradi volt a Taxisok legjobbja. De valóban: nincsen válogatott gyakorlata. Miért nincsen? Valaki ezért is felelős! Tessék megállapítani azt is, hogy kit terhel a felelősség a mai fiatalok gyakorlatlanságáért, állítsák félre azt, aki felelős, hogy a megfelelő kezek ragadhassák magukhoz az irányítást ! Éppen mostanában tárgyalt az MLSz elnöksége arról, hogy komolyan megkezdi a régen szükséges „átállítást" főként az utánpótlás megfelelő intézményes biztosítást. (Vághy Kálmán ismeretes javaslata.) Ezzel kapcsolatban nem szabad senkinek sem elfeledkeznie arról, hogy az edzők „összehangolásán", a célszerű labdakezelés és a korszerű játékfelfogás oktatásán kívül feltétlenül szükséges a helyesen képzett játékosok megfelelő foglalkoztatása is. A magyar —olasz előtt még a magyar—olasz mérkőzés előtt kell felvetni a felelősség kérdését. Mert az eddigi mulasztások következményeképpen várjuk most is komoly esélyek nélkül az olasz válogatott csapatot. Pedig a körülmények a lehető legkedvezőbb a mi számunkra. Nyilván érezték ezt maguk az olaszok is, azért állították a magyarok elleni mérkőzést válogatott csapatjuk portyájának a közepébe, így gondoskodván előre „angolos kifogásáról. (Csak arra nem számítottak az olaszok, hogy az angol válogatott éppen Belgrádiban fog vereséget szenvedni, az olasz csapat első mérkőzésének a színhelyén.) Sajnos, nekünk nincsen olyan érzésünk, hogy az olaszoknak ezúttal szükségük lesz kifogásokra. Általában , nem tapasztaljuk, hogy a magyar labdarúgás vezetői, művelői és szurkolói arra számítanának, hogy éppen most sikerül majd győzedelmeskednünk az olaszok ellen. És ez a borúlátás annál szomo■urúbb, mert ha viszont indokolatlannak bizonyulna, az eredmény akkor sem lenne tökéletesen megnyugtató abban a tekintetben, hogy ismét fölébekerekedtünk az olasz futballnak. A magyar „nagy nevek" nem játszanak korszerűen, a fiatalok pedig nem eléggé gyakorlottak. Kapitányunk ismét „vegyes" csapatot állít össze az olaszok ellen , ebben a „vegyesében nagy többségben lesznek a korszerűtlen régiek. Kívánjuk és reméljük a magyar csapat győzelmét! " De azt is kívánjuk, hogy a mulasztásokat, a felelősséget és a szükséges tennivalókat tisztázzák még a magyarolasz előtt, nehogy a mérkőzés után— a lakodalmi vagy a temetési hangulatban — a magyar labdarúgás korszerűsítése ismét késedelmet szenvedjen! (Sz.) ZS£-pálya Zugló, Öv utca Júnus 4-én, vasárnap délután fél 6 órakor Zugló-Budafok Nemzeti Bajnoki mérkőzés, előtte fél 4 órakor SITE Töv. TKör amatőr bajnoki mérkőzés FMIroios-Flíin Inoéviin Június 4-én, vasárnap déután fél 6 órakor Fekksmos-Logikai Nemzeti Bajnoki mérkőzés, nőtte fél 4 órakor F'ekyrsmos II. - TTTP 'mptor bajnoki m r n. ív 3 Az olasz portya állomásai: tffeELGRÁD június 4. SN BUDAPEST június 8. ÚJUKAREST június 11. Jugoszlávia a világ elsői után a világbajnokokat készül legyőzni — A Sporthírlap tudósítójától — Belgrád, június 2. Belgrád szerencsés. 1939-ben két olyan élményben lehet része futballközönségének, amilyenre bizony egyetlenegyre is néha évtizedekig várni kell a középeurópai közönségnek. Vasárnap Itáliaválogatottjai, a világbajnokok játszanak Belgrádban a jugoszláv válogatott ellen. Óriási fogadtatást készít elő a jugoszláv szövetség az olasz vendégek számára. Az angolok fogadtatását is felülmúló szívélyességgel és vendégszeretettel várja Belgrád az olasz csapatot. Most fog harmadszor megütközni Jugoszlávia az égszínkék tizeneggyel. (Első ízben 1925-ben, Padovában 2:1-re, másodszor 1938-ban Milánóban 4:0-ra győztek az olaszok.) Simonovics Boskó dr. jugoszláv szövetségi kapitány így beszél a nagy eseményről és a jugoszlávok reményeiről: — Az olaszok ellen ugyanazt a csapatot állítom ki, mint amely az angolokat legyőzte. Miért változtatnék rajta? Ami a várható eredményt illeti, , nehéz jósolni. Ha tudnám, hogy a fiaink úgy játszanak, mint az angolok ellen, akkor már mernék valamit súgni. Annyit mondhatok, hogy két „egyivású“ csapat fog megütközni vasárnap a BSE-pályán. Mindkét nemzet válogatottja szinte pontosan ugyanazzal a rendszerrel játszik. Mindkét nemzet fiai ugyanolyan lelkesedéssel és odaadással küzdenek. Mégis azt hiszem, hogy a kérdés súlypont itt a mi csatársorunkon nyugszik. Ha kifut nekik az angolok elleni forma, akkor sok dolguk lesz telünk az olaszoknak. SzMÁV-pálca szolnok Június 4-én, vasárnap délután fél 6 órakor Szolno-LSZ I Nemzeti Bajnoki mérkőzés A Hungária főtitkára Ferencváros-szurkoló lett — A Sporthírlap tudósítójától — Kisfalvi István dr., a Hungária főtitkára helyett foglal feleségével a sportasztalnál. Szemben ül Barna Sándor, a Phöbus elnöke. Kisfalviné, mint lelkes kék,fehér szurkoló, így szól Barna Sándorhoz: — Remélem, elnök úr, vasárnap megverik a Fradiit Kisfalvi dr., mint ékít megcsíptek, felszisszen: — Az Isten áldjon meg, aszszony, hogy kivághatsz társegyesületünknek, kedves fegyverbarátunknak, a Ferencvárosnak ilyen rosszat.?! Csak győzzön a Phöbos ellen! Tudod, milyen fontos ez az Újpest elleni mérkőzési'".1. és a nyári portyán]. szempontjából? ... * A Kispest—Huungárii mérkőzésre vasárnap sutul; in ri'rg . . MTK-kaszinó (Savtv-kiivé'v'. so’iTv-tér) elök Jclrrkízzék ?.r. MTK-ks 'zinóba..