Sporthirlap, 1939. június (30. évfolyam, 43-50. szám)

1939-06-03 / 43. szám

­ SZOMBAT, 1939 JÚNIUS 3. SPORTHIRLAP Ki a felelős azért, hogy a nagyok nem tudnak korszerűen futballozni és a fiatalok nem szerezhették meg a szükséges válogatott gyakorlatot? Tehát végül is ki a felelős azért, hogy a legkedvezőbb körülmények között sem várhatják komoly esélyek­kel az olaszokat? •— A Sporthírlap tudósítójától . A budapesti magyar—ír mérkő­zés után ismét kapitánybuktató vihar támadt. Diéta Károly dr. szövetségi kapitány ezúttal nem tűrte szó nélkül a támadásokat: nyíltan és élesen válaszolt annak az elődjének, akiről ő és mindenki jól tudja, hogy nagyon szeretne az utódja is lenni. Mikor azonban az olaszok elleni válogatottak ki­jelölésére került a sor, kiderült, hogy Dietz dr. mégis csak igyeke­zett „kifogni a szelet" támadói­nak a vitorlájából. A szövetségi kapitánynak máris tapasztalnia kellett, hogy a válo­gatott keret „nagy nevei“ egyál­­talán nem, keltettek lelkes köz­hangulatot. Sőt, a szerdai rostán maga a szövetségi kapitány is tett néhány olyan megjegyzést, amely­ből könnyű arra következtetni, hogy még ő sem bízik eléggé a „nagy nevek“-ben. Ki felelős a múltért?! A szövetségi kapitány keretéről tárgyilagosan csak ilyenformán lehet jót mondani: — Sajnos, a korszerűen futbal­lozó fiatalok még nem érték el tudásban a nagyokat, akik viszont nem futballoznak korszerűen. És ami még nagyobb baj: a fiatalok ■nem rendelkeznek olyan nemzet­közi, nevezetesen válogatott gyakorlattal, mint a „nagy nevek" tulajdonosai. Ha ez igaz, —­ pedig köztudomá­sú, hogy igaz, — akkor nem sza­bad tovább halogatni a felelősség kérdésének felvetését. (A szövet­ség illetékes körein belül kell na­pirendre tűzni ezt a kérdést, amelynek megoldását mi már évek óta sürgetjük, mert tudjuk, hogy elintézése egyet jelent a régi bűn­sorozat megszakításával. Amíg a felelősség megállapítását gyáván halogatják, a bűnsorozat hosszabb­­rövidebb megszakításokkal min­dig újra folytatódik.M­i is első­sorban azt kell tisztáznunk, hogy miért nem futballoznak kor­szerűen a „nagy nevek" tulaj­donosai. Amikor néhány lelkes egyesületi vezető (főként aki külföldről tért haza) és néhány lelkes sportúj­­ságíró sürgetni kezdte a magyar labdarúgás korszerűsítését, a mai nagy játékosok még tehetséges kezdők voltak. Megtanulhattak volna tehát korszerűen futballoz­ni. Nem szükséges, hogy megne­vezzük azokat, akik élő szóval és írott betűkkel ellenünk fordultak. Köztudomású, hogy kik voltak azok, akik az MLSz-ben, az alszövetségekben, az egyesü­letekben és az újsághasábo­­kon lebeszélték a legtehetsé­gesebb magyar játékosokat a korszerű futballról. Ki hinné el, hogy éppen a nagy játékosok ne tudnának hasznosan futballozni?! Csakhogy a hasznos játékot szorgalmas, komoly gya­korlatozással kell elsajátítani, a korszerű futballnak egyik alaptör­vénye, hogy a játékos sohasem képz­­lheti magát mindentudónak. A legnagyobb angol és olasz já­tékosok nap - nap után végzik ugyanazokat a gyakorlatokat, ame­lyekre már középiskolás korukban megtanították őket. Erről a ko­moly munkáról lebeszélték —­ évek előtt — fiatal futballista-tehetsé­geinket, akik számára, kellemesebb és kényelmesebb „igazság" volt az, hogy ők már mindent tudnak, engedjék őket tetszésük szerint futballozni. Tessék megállapítani, hogy ki felelős a múltért, kit terhel a fe­lelősség azért, hogy a mai nagy, beérkezett játékosok nem tudnak korszerűen futballozni! És ki felelős a jelenért?! A tárgyilagos bírálat szerint. ..... a fiatalok nem rendelkeznek olyan nemzetközi, nevezetesen vá­lo­g­a­t­o­tt gyakorlattal, mint a „nagy nevek“ tulajdonosai. „Ha ez igaz — pedig általában ez is igaz, — akkor fel kell vetni a szövetség illetékes köreiben azt a kérdést is, hogy kit terhel a felelősség a te­hetséges fiatalok gyakorta­tl­­­mságáért. Kétségtelen, hogy bizonyos fokú mulasztás terheli a szövetségi ka­pitányt is, aki túlzott óvatosság­ból kisebb jelentőségű válogatott mérkőzéseken is előnyben részesí­tette a korszerűtlenül futballozó nagyokat a gyakorlatlan, de kor­szerű fiatal játékosokkal szemben. A kapitány azonban — főként az utóbbi időben — néha mégis enge­dett az egyre egységesebb közhan­gulatnak és megfelelő nemzetközi előkészítés nélkül is beválogatott néhány fiatalt. (Kotláik, Szántó, Kiszely, Kincses.) Rendszerint azonban csak úgy kerülhetett fia­tal játékos a válogatottak közé, ha valamelyik nagycsapat tagja volt és ott, a klubegyüttesben már ösz­­szeszokott az időseb­b. „öreg vá­logatott" társaival. (Pl.: az újpesti Dolog.) — Sajnos, egészen kezdőkkel mégsem állhatunk ki válogatott mérkőzésekre, — szokta mondani a szövetségi kapitány. — A tehet­séges fiataloknak is némi nemzet­közi gyakorlattal kell bírniük, hogy bekerülhessenek a nagyválo­gatottba. Róna Márton, a másodkapitány pedig már nem is panaszkodik azért, hogy jóformán soha sincsen alkalma ahhoz, hogy a Csikókat szerepeltesse. A Csikók „kimentek a divat­ból". Amikor például legutóbb Kassára küldtünk­ csapatot — a magyar— ír napján — akkor sem a Csikó­kat vezényelték ki, hanem egy na­gyon „vegyes" csapatot, amelyben az egyik szélső az öreg Táncos, a másik szélső a fiatal Szabó III. volt. A régiek, akik ma már „nagy nevek" és sohasem akartak kor­szerűen futballozni, csaknem mind Csikók is voltak. Számukra még meglehetősen gyakran kötöt­tek le mérkőzéseket a szövetség nemzetközi ügyeinek intézői. A mai Csikók hiába futballoznak korszerűen, a válogatott gyakor­lat tagadhatatlan hiánya miatt nem jutnak a nagycsapatba, vi­szont Csikó-mérkőzéseket most nem rendeznek. (Nem lehet ezt azzal elütni, hogy külföldön nem vállalják már az ilyen másodrendű válogatott mérkőzések rendezését. Inkább az a baj, hogy a másodrendű váloga­tott mérkőzéseket még mindig ki­zárólag üzleti ügynek tekintik nálunk és anyagi szempontok ér­vényesülnek a játékosok kijelölé­sénél. Másrészt Róna Márton már régen kidolgozott olyan tervet is, amely lehetővé tenné, hogy a Csi­kók itthon, az országban játsz­hassanak megfelelő számú válo­gatott mérkőzést és ilyen módon nemcsak saját tudásukat gyara­pítsák, de a vidéki városokban népszerűsítsék a korszerű labda­rúgást is.) Hogy csak egy példát mond­junk : Minden régi jobbszélsőnk kiöre­gedett már a válogatott eső­mű­­ből. A nagycsapatban előkészített Ádám harckéntelen. Az egyszer­­kátszer — kényszerből! — kipró­bált Kincses és Szántó játéka is bizonytalan. A Taxisok fiatal, két­ségtelenül tehetséges jobbszélső­jét, Váradit mégsem lehet beállí­tani az olaszok ellen. Pedig vasárnap, a Ferencváros el­leni — elveszített! — mérkőzésen is Váradi volt a Taxisok legjobbja. De valóban: nincsen válogatott gyakorlata. Miért nincsen? Valaki ezért is felelős! Tessék megállapítani azt is, hogy kit terhel a felelősség a mai fiatalok gyakorlatlanságáért, állítsák félre azt, aki felelős, hogy a megfelelő kezek ragad­hassák magukhoz az irányí­tást ! Éppen mostanában tárgyalt az MLSz elnöksége arról, hogy ko­molyan megkezdi a régen szüksé­ges „átállítást" főként az utánpótlás megfelelő intéz­ményes biztosítást. (Vághy Kálmán ismeretes javas­lata.) Ezzel kapcsolatban nem szabad senkinek sem elfeledkeznie arról, hogy az edzők „összehango­lásán", a célszerű labd­akezelés és a korszerű játékfelfogás oktatásán kívül feltétlenül szükséges a he­lyesen képzett játékosok megfelelő foglalkoztatása is. A magyar —olasz előtt még a magyar—olasz mérkőzés előtt kell felvetni a felelősség kér­dését. Mert az eddigi mulasztások következményeképpen várjuk most is komoly esélyek nélkül az olasz válogatott csapatot. Pedig a körülmények a lehető leg­kedvezőbb a mi számunkra. Nyilván érezték ezt maguk az ola­szok is, azért állították a magya­rok elleni mérkőzést válogatott csapatjuk portyájának a közepé­be, így gondoskodván előre „an­golos kifogásáról. (Csak arra nem számítottak az olaszok, hogy az angol válogatott éppen Belgrád­iban fog vereséget szenvedni, az olasz csapat első mérkőzésének a színhelyén.) Sajnos, nekünk nin­csen olyan érzésünk, hogy az ola­szoknak ezúttal szükségük lesz kifogásokra. Általában , nem tapasztaljuk, hogy a ma­gyar labdarúgás vezetői, mű­velői és szurkolói arra szá­mítanának, hogy éppen most sikerül majd győzedelmes­kednünk az olaszok ellen. És ez a borúlátás annál szomo■u­rúbb, mert ha viszont indokolat­lannak bizonyulna, az eredmény akkor sem lenne tökéletesen meg­nyugtató abban a tekintetben, hogy ismét fölébekerekedtünk az olasz futballnak. A magyar „nagy nevek" nem játszanak korszerűen, a fiatalok pedig nem eléggé gyakorlottak. Kapitányunk ismét „vegyes" csa­patot állít össze az olaszok ellen , ebben a „vegyesében nagy többségben lesznek a korszerűtlen régiek. Kívánjuk és reméljük a ma­gyar csapat győzelmét! " De azt is kívánjuk, hogy a mulasztásokat, a felelőssé­get és a szükséges tennivaló­kat tisztázzák még a magyar­olasz előtt, nehogy a mérkőzés után— a lako­dalmi vagy a temetési hangu­latban — a magyar labdarúgás korszerűsítése ismét késedelmet szenvedjen! (Sz.) ZS£-pálya Zugló, Öv­ utca Jún­us 4-én, vasárnap délután fél 6 órakor Zugló-Budafok Nemzeti Bajnoki mérkőzés, előtte fél 4 órakor SITE Töv. TKör amatőr bajnoki mérkőzés FMIroi­­os-Flíin In­o­éviin Június 4-én, vasárnap dé­után fél 6 órakor F­ekk­smos-Logikai Nemzeti Bajnoki mérkőzés, n­őtte fél 4 órakor F'ekyrsmos II. - TTTP 'm­ptor bajnoki m r n. ív 3 Az olasz portya állomásai: tffeELGRÁD június 4. SN BUDAPEST június 8. ÚJUKAR­EST június 11. Jugoszlávia a világ elsői után a világbajnokokat készül legyőzni — A Sporthírlap tudósítójától — Belgrád, június 2. Belgrád szerencsés. 1939-ben két olyan élményben lehet része fut­­ballközönségének, amilyenre bi­zony egyetlenegyre is néha év­tizedekig várni kell a középeurópai közönségnek. Vasárnap Itália­­vá­logatottjai, a világbajnokok ját­szanak Belgrádban a jugoszláv válogatott ellen. Óriási fogadta­tást készít elő a jugoszláv szövet­ség az olasz vendégek számára. Az angolok fogadtatását is fe­lülmúló szívélyességgel és ven­dégszeretettel várja Belgrád az olasz csapatot. Most fog harmad­szor megütközni Jugoszlávia az égszínkék tizeneggyel. (Első ízben 1925-ben, Padovában 2:1-re, má­sodszor 1938-ban Milánóban 4:0-ra győztek az olaszok.) Simonovics Boskó dr. jugoszláv szövetségi kapitány így beszél a nagy eseményről és a jugoszlávok reményeiről: — Az olaszok ellen ugyan­azt a csapatot állítom ki, mint amely az angolokat legyőzte. Miért változtatnék rajta? Ami a várható eredményt illeti, , nehéz jósolni. Ha tudnám, hogy a fiaink úgy játszanak, mint az angolok ellen, akkor már mernék valamit súgni. Annyit mondhatok, hogy két „egyivású“ csapat fog meg­ütközni vasárnap a BSE-pályán. Mindkét nemzet válogatottja szinte pontosan ugyanazzal a rend­szerrel játszik. Mindkét nemzet fiai ugyanolyan lelkesedéssel és odaadással küzdenek. Mégis azt hiszem, hogy a kérdés súlypont itt a mi csatársorunkon nyugszik. Ha kifut nekik az angolok elleni forma, akkor sok dolguk lesz te­lünk az olaszoknak. SzMÁV-pálc­a sz­olnok Június 4-én, vasárnap délután fél 6 órakor Szolno­­-LSZ I Nemzeti Bajnoki mérkőzés A Hung­ária főtitkára Ferenc­­város-szurkoló lett — A Sporthírlap tudósítójától — Kisfalvi István dr., a Hungária főtitkára helyett foglal feleségé­vel a sportasztalnál. Szemben ül Barna Sándor, a Phöbus elnöke. Kisfalviné, mint lelkes kék,fehér szurkoló, így szól Barna Sándor­hoz: — Remélem, elnök úr, vasár­nap megverik a Fradiit Kisfalvi dr., mint ékít megcsíp­tek, felszisszen: — Az Isten áldjon meg, asz­­szony, hogy kivághatsz társegye­­sületünknek, kedves fegyverbará­tunknak, a Ferencvárosnak ilyen rosszat.?! Csak győzzön a Phö­­bos ellen! Tudod, milyen fontos ez az Újpest elleni mérkőzési'".1. és a nyári portyán]. szempontjá­ból? ... * A Kispest—Huungárii mérkőzés­re vasárnap sutul; in ri'r­g . . MTK-kaszinó (Savtv-kiivé'v'. so’iTv-tér) elök Jclrrkízzék ?.r. MTK-ks 'zinóba..

Next