Sporthirlap, 1939. augusztus (30. évfolyam, 60-68. szám)

1939-08-02 / 60. szám

SZERDA, 1939 AUGUSZTUS 1. SPORTHIRL Kassa csapata nagy erővel készül az NB-re és középcsatárt keres — A Sporthírlap tudósítójától — Kassa, augusztus 1. A Felvidék egyetlen NB- csapatának, a Kassai AC-nak hívei aggódva néznek a jövő elé. A DiMÁVAG vasárnapi vendég­­szereplése után az aggodalmak indokoltak is. Elkeseredésre azonban nincs ok. A diósgyőriek elleni mérkőzé­sen kiderült, hogy a KAC nem annyira játékosainak kisebb tudása miatt szenvedett veresé­get, hanem az összeszokottság hiánya miatt. A DiMÁVAG pompásan összeszokott, kiegyensúlyozott csapata könnyűszerrel érte el gól­jait, a KAC pedig széteső játékot mutatott. A végleges csapat még nem alakult ki. Két egyforma képes­ségűi kapus áll rendelkezésre: Szacsáry és Jeles. Közülük a pil­lanatnyi forma fog dönteni. A hátvédek még úgyszólván ifi játékosok. Pataki és Stempel nagyon nehéz feladat előtt áll az NB-ben. A kassaiak főleg Stem­­pelt tartják még nagyon fiatal­nak a nagy küzdelmekre. A fedezetsor a csapat legmeg­bízhatóbb része. Takács, Lebenszky és Polacskó játszik ebben a sorban. Ezekkel lesz a legkevesebb baj az NB-ben. A legnagyobb gond iá: csatár­sor összeállítása. Jelenleg nincs középcsatára a KAC- nak. Vitéz felett eljárt az idő, pedig Vitéz Jóska valamikor az egész Felvidéken a legveszélyesebb csatár hírében állott. A DiMÁVAG ellen azonban Vitéz igen gyen­gécskén mozgott. A próbaközép­­csatárok sorra leégtek. A jobb­szélen Witkovszky és Drottár közt folyik a harc az első csapat helyéért, a jobbösszekötőt játszó Kertész jó futballista, de roppant körülményesen játszik. Balössze­kötőt jelenleg az eddig fedezetet játszó Pásztor játszik, a bal­szélen pedig Váradi működik a szurkolók teljes megelégedésére. Jelenleg tehát az a helyzet, hogy a KAC nem a legrózsásabb reményekkel rajtol az NB-ben. A csapat azonban P. Szabó edző vezetésével nagy erővel készül és a kassaiak éppen ezért bíznak abban, hogy a rajtig összekovácso­­lódik a csapat. Akkor pedig a KAC méltóan fogja képviselni a Felvidék labdarúgósportját az NB-ben. G­y. Teljes a zűrzavar a Taxisok és a WMFC egyesülése körül A Taxisok és a WMFC egye­sülése, illetve annak megsemmi­sítése körül újabban teljes a zűr­zavar. Igyekszünk az MLSz szabályainak labirintusában el­igazítani a futball közönségét. Ez tehát a mai helyzet: 1. Kétféle szabálykönyvet hasz­nálnak az MLSz-ben. Az egyik közismert és az MLSz egyesületei között is kiosztatott. Ez az úgy­nevezett kék könyv, amely leg­újabb kiadásában kb. hat-nyolc éve van forgalomban. A másik, amelyet az egyesületek­ nagy része csak hírből ismer meg, az úgy­nevezett új szabálykönyv, amely eddig még nyomtatásban meg sem jelent, amelyet 1936-ban fogadott el az MLSz illetékes szerve és amelynek alapján az MLSz központi vezetősége két év óta működik. 2. A két szabálykönyv között sok pontban ellentét mutatkozik. Így éppen a Taxisok és a WMFC egyesülésének esetében is. A kék könyv (régi szabályok) szerint vígan egyesülhetett a Taxisok Soffőrotthona (amely szakosztály) a Csepellel. Az új szabálykönyv szerint szakosztály nem egyesülhet egye­sülettel és ennek alapján nem is nyert jóváhagyást a Taxisok—­­WMFC fúziója. Az a kérdés most, melyik szabálykönyv az érvényes? Ennek a kérdésnek a kutatásánál még érdekesebb dolgok derültek ki és még nagyobb bonyodalom támadt. Nevezetesen egyesek azt vitat­ják, hogy az új szabálykönyv ér­vényességéhez nem férhet kétség, mert az MLSz alapszabályai sze­rint az MLSz megfelelő fórumai új játék-, fegyelmi, stb. szabály­zatot készíthetnek. Az ellenzők azonban kiderítet­ték, hogy az MLSz alapszabálya mást is mond ám! Joga van az MLSz-nek játékszabályokat al­kotni, de parancsolólag előírja az alapszabály (de általában az egyesületi jogszabály is), hogy az ilyeneket jóváhagyás végett fel kell terjeszteni a belügyminiszter­hez. A jóváhagyás azonban még nem történt meg. Tehát az új sza­bálykönyv, amelynek alapján a Taxisok a WMFC egyesülését meg­tiltották, még nem is joghatályos. Ezek után a szövetségben foko­zott érdeklődéssel várják a Taxi­sok a WMFC-ügy további fordula­tait. COLAUSSISRT —­RAVAT (?) Erről van szó most a holtidény alatt az olasz futballberkekben. A régóta húzódó Colaussi-ügy (a Lazio és a Juventus verseng a válogatott balszélsőért) egyik legújabb hajtása ez az állítólagos „helycseréről" szóló hír. A Triesztina ezek szerint már nem is az anyagi követelésekre fek­teti a súlyt, hanem gyengébb vé­delmét szeretné megerősíteni — ha már Colaussiról lemond — a sok­szoros válogatott Ravával. Olasz futballkörökban nem sok sikert jó­solnak a Tri­estina legújabb feltéte­lének. A LABDAHITELESÍTÉS kérdésében az MLSz miniszteri biz­tosa ma, szerdán délután 5 órakor megbeszélést tart­ A miniszteri biz­tos ezúton is felhívja a labda készí­tésével és árusításával foglalkozó iparosokat és kereskedőket, hogy a hitelesítés keresztülvitelének módo­zatainak megbeszélésén a saját ér­dekükben jelenjenek meg. DIÓSGYŐRÖTT tele vannak panasszal a Kassai AC játékmodora miatt. Több DiMÁVAG játékos érzi a kassai mérkőzés nyo­mait, különösen Fazekas szenvedett fájdalmas zúzódásokat.­­ A DiMÁ­VAG vasárnap ismét kemény edző­­mérkőzéssel készül az NBB-re. A diósgyőriek­­Tokodra rándulnak le, ahol a Tokod ellen játszanak, adhattuk át magunkat az ünnepi hangulatnak annyira, hogy ne te­gyük szóvá: mégiscsak elképesztő, hogy némelyik játékosunk mit művel a pályán. Arról nem is be­szélünk, hogy a játék egyes pe­riódusaiban percenkint estek a gáncsok. De láttunk szélsőt és hátvédet, akik pofozkodtak, lát­tunk összekötőt, aki úgy szidta a partjelzőt, mint a bokrot s lát­tunk játékost, aki szándékosan rálépett a földön fekvő ellenfelére." Ne legyünk ünneprontók annyira, hogy mindent elmondjunk, amit ezzel kapcsolatban a sport érde­kében el kellene mondanunk, de kell annyira tárgyilagosaknak lennünk, hogy azok figyelmét, akik a magyar futballsport újjá­építésén munkálkodnak, felhívjuk rá: itt is szükség van az erélyes kézre! Ennyit erről. Megérdemelten nyerte a kupát az Újpest — ezt emle­gette boldog és még boldogabb meccs után a győztes csapat öl­tözőjében. Pedig az, hogy egy csapat megérdemelten győz-e, vagy sem, hetedrangú kérdés. Minden győzelem megérdemelt, amelyet a pályán ér el futball­csapat, a futballszabályok betar­tásával. A győzelem mindig „megérdemelt", éppen azért, mert győzelem s ha a szerencse szülte, akkor sem kevésbé értékes, mert a szerencse a futballjátéknak épp­oly­ lényeges és természetes kel­ stopper óra Kossuth Lajos-u. 5 -------------,1 Amiről a KK-döntő után beszélni kell AZ ÚJPEST SIKERE-az igazi sportszellem sikere Miért érdemelték meg a lila-fehérek?? Izgalmas és változatos csatában­ az Újpestnek sikerült megőriznie­­ előző héten szerzett előnyét s­­ ezzel győztese lett az 1939. évi Középeurópa Kupának. Ne néz­zünk vissza erre a mérkőzésre úgy, mint a magyar futball nagy diadalára, mert a színmagyar döntő csaknem felbecsülhetetlen propagandisztikus értékét már az elődöntők után méltathattuk és méltattuk is. A döntő fölemelő, nagyszerű külsőségeiről már több joggal szólhatnánk, mert ez nemcsak csodálatosan nagy­szerű, de újszerű is volt. Pompás nyári délután volt. Négy nemzet zászlaját lengette a szellő, de eze­ken a zászlókon, a játékvezetőn és a KK-bizottság jelenlévő tag­jain kívül minden és mindenki magyar volt a pályán. Napfény táncolt a hatalmas ezüstserlegen, a közönség oly áhítattal hallgatta a himnuszt, mint futballpályán talán még soha. Szép volt, na­gyon szép volt, de hiába írnánk akár hasábokat is erről a látvány­ról, aki nem volt ott, legfeljebb megérthetné, de az nem érezhetné mindazt, amit mi ott tizenötezren átéreztünk. De el kell mondanunk egyet­­mást, amit még nem mondhattunk el s amit az ünnepség szónokai sem mondhattak be a mikrofonba. Le kell vonnunk ennek a döntő­nek az erkölcsi tanulságait s még ezt megelőzően le kell nyelnünk egy keserű pilulát. Kezdjük a kel­lemetlenebbikkel, essünk túl rajta. Eléggé nem sajnálható, hogy ezt a rendkívüli délutánt egy-két játékos érthetetlen visel­kedése csaknem megzavarta. Nem­léke, mint az­­ életnek. A meg­­érdemeltség különben sem mér­hető sem súlyra, sem méterre. Az Újpest megérdemelte a győzel­met, de ha Kiszely 2:0 után be­lőtte volna azt a nagy helyzetet s a Fradi nyerte volna a kupát, akkor a Ferencváros érdemelte volna meg. A megérdemeltség kér­désénél sokkal fontosabb kérdés: mi eredményezte azt, hogy ezt a kupagyőzelmet végül mégis az Újpest érdemelte meg és nem a Ferencváros. A válasz rövid: az Újpest eszményi sportszelleme. A válasz rövid, a válás,­ magyará­zata már hosszabb. Kezdve az elnökön, aki töretlen kedvvel és töretlen áldozatkészséggel áll csapata mel­lett jóban és rosszban­­ végezve a főszurkolón, aki kezében vizes szi­vaccsal rohangál a pálya mellett a 40 fokos hőségben — játékos, edző, vezető, igazgató, szertáros olyan példás lelki egységben dol­gozta át ezt az utóbbi évet, hogy a siker nem maradhatott el. A kitűnő társelnök ez évben egyszer sem autózott vidékre, vagy Pest­környékre, hogy hajánál fogva ráncigál­jon elő valami új csilla­got. Nem véletlen, hogy az Újpest fennállásának második legna­gyobb sikere nem az anyagi bőség jegyében született, hanem a lila­fehér színek rajongó szeretete hozta azt s minden igazi sport­embernek meg kell tanulnia, hogy maradandó sikere csak a közös, becsületes munkának lehet. Az Újpest kitűnő csapat, de akár a Ferencváros, akár a Hun­gária gárdája semmivel sem marad el mögötte a lehetőségek tekintetében. Két nagy vetély­­társának legalább annyi klasszis­játékosa, legalább olyan lelkes közönsége és legalább olyan buzgó vezetősége van, de az össze­tartás, tisztességes sportfelfogás és a játékosok egymás iránt érzett önzetlen szeretete sem a Ferencvárosban, sem a Hungáriá­ban nem található meg hasonló mértékben. Az Újpest edzője éppen e sorok írójának mondta szinte meghatottam hogy sohasem kíván magának különb legényeket az újpesti futballistáknál s a csapat egyik játékosa néhány perccel később (szintén a vasár­nap esti vacsorán) minden fel­szólítás és átmenet nélkül arról kezdett beszélni, hogy a csapat sohasem kíván különb edzőt, mint Béla bácsi. Újpesti játékost senki sem látott pénteken éjjel lokálban. Újpesti játékosnak senkivel sem támadt nézeteltérése az elmúlt év folyamán, sem játékostársával, sem edzőjével, sem vezetőivel nem. Minden játékos minden mérkőzésen minden igyekezetét latba vetette a közös siker érdeké­ben s egyik sem szidta a mási­kat, ha a közös igyekezet ered­ménytelen maradt. Az Újpest sikere éppen ezért nemcsak az Újpest sikere. Sikere az igazi sportszellemnek s kell, hogy megtegye hatását azokra, akik­ rászorulnak. A „házi“ EK-döntő másik szereplőjéről, a Ferencvárosról szólva sem halkulhat el az elis­merés hangja. A magyar futball­sport diadalát jelentő magyar EK-döntőbe épp olyan huszáros, nagyszerű lendülettel jutott be, mint az Újpest s a döntő második mérkőzésén újólag bebizonyította, hogy szorult helyzetben egészen különleges erőfeszítésre képes. Ez az erénye egyben azonban hibája is. A Ferencváros csodák­ra képes, de kirobbanó nagy tel­jesítményei között meglepően mély hullámvölgyek akadnak. Igaz, néhány sérülés következté­ben meg kellett bolygatniuk a csapatot, de még ezt leszámítva is kétségtelen, hogy a csapat tel­jesítményvonala rapszódikusabb a természetesnél. Hogy ennek mily részben oka egy-két játékos helytelen sportfelfogása s milyen más körülmények okozták — ennek sem kutatása, sem orvos­lása nem tartozik ránk. Az e téren való javulás már inkább a Ferenc­város közönségének szívügye, mi a magyar futballsport nevében így is őszinte elismeréssel és köszönettel adózunk a zöld­­fehéreknek. Vasárnap este örömvacsorára gyűlt össze az Újpest csapata, vezérkara és tisztelőinek hada. Azt mondják, hogy Kiszely második gólja után valaki telefonált a pályáról: vegyék le a csibéket a tűzről, vissza az egész. Ugyanez a valaki Ádám fejesgólja után újra tele­fonált: süssék tovább a csibéket, minden rendben van. Csakugyan minden rendben volt. A vendégsereg ellepte a csárdát s percenkint kellett pót­asztalokat beállítani. A pincérek nem győzték felhordani az ét­keket, Arányi Árpád vállalta az uborkasalátákat. Gutmann Béla lázas volt és párosával itta a konyakot, a huszadik után végre kijózanodott s attól kezdve per­cenkint azt kérdezte Rónai igaz­gatótól : — Igazgató úr is olyan boldog, mint én? A Dumavár hatalmas csokrot tett a kupába, Vincze Jenő menyaszonya magyar nótákat énekelt, a társegyesületek nevé­ben Cseh Matyi és Lázár Gyula koccintgatott. A Kispest és az Elektromos dísztáviratot küldött, többen piros selyemszíveket vásá­roltak egy árustól és aláíratták minden írni tudóval. A cigány eljátszotta a kikukori­­cázó nótát, aki még szuszogni bírt, az táncolt. Éjfélig olyan muri volt, hogy a halak kidugták a fejüket a Dunából és benéztek a kerítésen. Nagyon szép, úgynevezett göm­bölyű muri volt, méltó volt a KK-győzelemhez. Éjféltájban a társaság zöme Pestre indult, hogy lemutassa a második félidőt. Indulás előtt a kitűnő fedezet még benézett a konyhára és magához intette a szakácsot: — Ide f­igyeljen ... — mondta neki — ha a sportújságban azt fogja olvasni, hogy a jövő évi KK-t is megrendezik, akkor kezd­heti pucolni a csibéket... Ezzel az előrelátó aktussal végződött az idei KK. Tabi László. AZ UTE már elkezdte előkészületeit az NB3 küzdelmeire. — Már két hete edzünk, mond­ta Lutz edző. — Új játékost nem igazolunk le. Saját nevelésű játéko­sainkkal vágunk neki az idénynek.

Next