Sporthirlap, 1939. december (30. évfolyam, 93-101. szám)

1939-12-02 / 93. szám

•SZOMBAT, 1939 DECEMBER 3. SPORTHIRLAP Móricz­ Gyula hét meséje az erős idegekről, a szívről, a ravasz­ságról, az örök rangadó döntő tényezőiről Két . Öreg, évtizedes ellenfél volt Mánál Gyula és Toldi Géza. Az egyik a­­Hungária, a másik a Ferencváros szí­neiben harcolt. A napokban a sportasz­talnál találkozott a két „örök rivális’*. Az asztaltársaság egyik tagja így évő­­­zött Toldival: — Mi az, Géza, ilyen békésen kibivelsz Mándinak, aki annyiszor felbosszantott téged a mezráncigálással, meg a többi apró trükk­jével?­­ Toldi Géza kissé melankolikusan vála­szolt: — Bár vasárnap is rácigálná még. Igaz-e Gyula ? A rangadó hangulata szállta meg a sporttársaságot. Régi emlékek elevened­tek fel. Régi harcok tüzét fújták az öreg, volt vezetők, hogy szívükbe az őszi didergés helyett a fiatalság lángja gyújtson kézdörzsölő meleget. Mándi Gyu­la mindjárt ki is használta az egyik hungarista pénzember borúlátását és le­fogadta a Hungáriát: 2:1-hez kapta. Első mese A pályán nincs kegyelem. Erről az el Mándi első beszélye. — 1019-ben a kommün alatt Bécsbe­n mentünk labdát rúgni. Nehezen jutot­tunk át a magyar határon. Királyhidán két napig vártunk az engedélyre. Ott volt a Ferencváros csapata is. Együtt laktunk, együtt kártyáztunk, még mu­lattunk is egy keveset. Végre mégis ki­jutottunk Bécsbe és az első mérkőzé­sünket egymás ellen vívtuk. Röviden: 5:0-ra vertük a Ferencvárost. A mérkő­zés után Potya dühösen rontott be az öltözőnkbe: ,,Mi volt ez? — méltatlankodott. — Én megegyeztem Kertész Vilivel, hogy nem verjük agyon egymást a bécsiek ked­véért.“ Általános derültség fogadta a szóno­kot, akinek az „öreg” (Brüll elnök) így válaszolt: — Kedves Potya, lehet, hogy Kertész Vili elfelejtette a kettőjük megállapodá­sát a többiekkel közölni. — Szóval a legjobb barátság sem se­gít. Az egymás elleni mérkőzésen Hun­gáriában a jelszó: amennyi belefér! ünnepélyesen kijelentem, hogy Toldi Géza durva játéka kitalálás és rágalom. Sohasem fog mást használni! Soha meg nem rúgott engem, de tár­saimat sem hallottam ilyesmire panasz­kodni. Mérges volt, esetleg nagyot lö­kött is az emberen, ijesztgetett, de faj----------------------------------------------------------------­ Második mese Az idegek csatája az örök rangadó. ‘Erre is tud példát mondani a történe­lemből Gyula barátunk: — 1993 tavaszán szorongó szívvel és elég gyenge csapattal álltunk ki a Fradi ellen. Támadott is a, Ferencváros kétszer negyvenöt percen, át, de gólig nem ju­­tottal, el. Mi nyugodtan védekeztünk, közben kettőt simán berámolt a csatár, sorunk. Az akkor újoncnak számító Szaniszló ,,követte el" a Ferencváros egyetlen gólját. Harminc méterről adott hátra labdát. Szabó Tóni „elbeszélge­tett“ és már csak akkor vette észre, amikor a bor a gólban táncolt. Itt is kizárólag a nyugodtabb idegzetének kö­szönhette a Hungária a győzelmet. Közjáték Sebes az első magyar kullancs: 1933 tavaszán a fent idézett mérkőzésen a Hungária-győzelem nagyrészt annak volt köszönhető, hogy Sebes a szó legszoro­sabb értelmében ráállt Schro­i­dr-ra, aki­t meg sem tudott mozdulni, így kénysze­­rítette gólképtelenségre a kullancs a zöld-fehérek kitű­nő csatársorát. Harmadik mese A­ trükk és ravaszság mérkőzése és győzelme volt az 1936 őszi Hungária—• Ferencváros mérkőzés. Mándi így me­sélte el: , — Hogy mi mindenre kellett vigyáz­nunk egy ilyen rangadón! Ez előtt a­­mérkőzés előtt például a jobbkezem tört volt, de már nem akadályozott a­ játékban, csak fájt. Én mégis beszáll­tam. A fradisták fenték a fogukat a tö­rött kezemre, a mérkőzés előtt a jobbkezemről áttétetem a kötést a­­bal­kezemre. Ahogy a boxolók a „másik" szemöldöküket ragasztják le. Az egész­séges kezemet aztán szoríthatták, ránci­­gálhatták, üthették. Közben 2:0-ra győz­tünk. Negyedik mese Klubszeletet, vagy a harc heve az, ami tízszeres erőt önt a rangadókon a játé­kosokba? Erről szól a nem túlságosan Vérzékeny ülő Mándi következő meséje: — Nem számít az ilyen rangadók előtt semmi sem. Kis meghűlés, enyhe húzó­dás szóba sem jön. Ki ne akarna az örök vetélytárs ellen játszani? A mér­kőzés alatt is valami különösen erős belső motor hajtja az embert. 1931-ben, vagy a következő évben történt, már nem­ emlékszem, az első félidő közepeig a térdem súlyosan megsérült. Borzalmas fájdalmaim voltak és bizony már nem egyszer ott tartottam, hogy lemegyek. De mégis maradtam. Végigküzdöttem a ■mérkőzést. Győztünk. Utána autón vit­tek haza és egy teljes hónapig nem bír­tam a sérült lábamra állni. Ötödik mese . Jobban szerettünk az üllői-ú­ton ját­szani. Valami megfoghatatlan dac szállt meg bennünket, amikor az üllői úti­ kö­zönség kiabálását, zajongását meghal­lottuk. Mondtuk is az elnök úrnak, hogy játszuk le a Ferencváros elleni vala­mennyi mérkőzésünket az üllői­ úton. Otthon, a saját pályánkon csak a saját közönségünk szidását, gúnyolódását hal­lottuk meg. Pedig ez sem volt vesze­delmes, de valahogy érzékenyyebben érin­tett, mint a B-'s közép szidalma. Mi így voltunk. Nem tudom, a mai nemzedék hogyan van vele?! Hatodik mese — Még nem volt alkalmam ilyen őszinte vallomásra, most ki is használom. Hetedik és utolsó mese(?) Gyula, „Háry’* Gyula most meséje végére ért. Ezúttal befejezésül komoly jóslatot kell mondania a vasárnapi örök rangadóra. Mi lesz hát az eredmény? —­ A vasárnapi rangadó­ minden idők legbizonytalanabb kimenetelű rangadója lesz. Mit mondjak? Hát jó a Fradit Vagy kielégíthet a Hungária eddigi já­tékát A mai csapatokban alig van „patina". Még Turay Jóska, Sebes, Szabó, Bíró és Titkos is az én koromhoz képest gyerek. De azért ezekre mégis lehet alapozni. Amott meg éppen csupa újonc! Ki ismeri, ki érzi át közülük a kék szín szívdobogtató mivoltát? Tahin Károsi dr., esetleg Polgár Gyulát De ki van még tapasztalt embernyi ember közöttük? Senki. Ugye, hogy a Hungá­riának kell győznie! Az öregebb, ta­pasztaltabb csapat, a jobb idegzetű, a „hájjal-kentebb” le fogja győzni az ifjoncok együttesét. A nevek felsorolásá­ból még a gólarányt is kitalálhatják. Mi a hiba az olasz futballban? Pozzo csak most tért át az angol rendszerre, máris támadják Roghi cikke a Gazzetta dello Sportban A négy év óta veretlenül álló vi­lágbajnok olasz csapat két héten be­lül immár a második vereségét szen­vedte el. Zürich után Berlin gyepén volt kénytelen a büszke azúrkék­­együttes meghajtani fejét az ellen­fél előtt. Zürichben 3:1-re, Berlinben 5:2-re verték az olasz csapatot. Mit szól ehhez Olaszország? A Gazzetta dello Sport hasábjain Roghi Brúnó, a kiváló sportújság­író érdekes cikkben foglalkozik a vereséggel. Ebből a cikkből vettük az alábbi részleteket: — Ha egybevetjük, hogy 6:2-re kaptunk ki és legjobb emberünk Olivieri, a kapus volt, akkor ez ele­gendő is a vereség minőségének és méretének megállapításához. De mi most a teendő! Mit tehetünk egy­általában? Vegyük sorra a lehető­ségeket: 1. Vadászatra indulhatunk az enyhítő körülmények után. Megálla­píthatjuk a mieinktől elütő éghaj­latot, az idegen pályát stb. stb. Ha más okosabbat nem tudunk kita­lálni, akkor legjobb, ha befekszünk a reménytelenség sötét ágyába. 2. Tartsunk Pozzoval és vágjunk jó képet az egészhez ? Ea bizonyos fokig a probléma lekicsinylése lenne és lekicsinyléssel nem fogunk kike­rülni a válságból. 3. Kasszandra módjára odaállhat­nánk rosszat jósolni az olasz labda­rúgás maradandóságáról, fejlődésé­ről, jövőjéről. A Kasszandrák azon­ban rendszerint meg szoktak bukni. 4. Forró könnyeket sírhatnánk a világbajnok csapat sírgödre fölött. Sajnos, a könnyekben nincs meg a csodatévő erő, hogy feltámassza a halottat. 5. Vigasztalódhatnánk bölcselkedő módon az emberi dolgok múlandó­sága fölött és megállapíthatnánk, hogy a sportban még senki sem ta­lálta fel az örökös győzelem, recept­jét. A vállvonogatás azonban nem érvelés, még kevésbé új életre való törés. 6. Jelentést állítanánk össze, hogy a sporttársadalom hogyan állította volna össze a csapatot. És akkor 30 hely is kevés lenne a labdarúgó csa­patban. 7. Kimondhatnánk a legszigorúbb hallgatást, hogy ne zavarjuk a szö­vetségi kapitányt egy­­új együttes kialakításának nagy munkájában. Míg mi alszunk, Pozzo dolgozik... 8. Vagy mondjuk azt szemhunyor­­gatva: „mi ezt tudtuk előre ...“ El­késett bölcsességgel árvíz jár, elké­sett labdákkal pedig tele kapuháló. * E szellemes bevezetés után Roghi részletesen megírja a maga vélemé­nyét a problémáról, de nyomban hozzáteszi, hogy ez nagyon sok em­bernek is a véleménye. Annak, amit ír, lényege a következő: — Amennyire haszontalan és hit­vány dolog lenne a vereségért való felelősség kérdését felhány­torgatni, a­nnyira nevetséges és gyáva dolog lenne belenyugodni a vereségbe anél­kül, hogy meg ne próbáljuk újra egyenesbe hozni a bárkát, amelynek kormányosa oly hosszú éveken át olyan fényesen hajózott, és amely csak most dőlt az oldalára. — Az olasz labdarúgás válságá­nak ok­át ott kell keresni, hogy jelenleg őrségváltás megy végbe két játékos-generáció között. Ez olyan jelenség, amelynek minden sportág, minden élő szervezet alá van vetve. És az ilyen átmenet min­dig zökkenőkkel jár, akármennyire is ott áll az új gárda a régi felada­tának átvételére. Nem lehet az olasz játék bénultságáról beszélni. A zü­richi és a berlini vereség nem a bom­lás jele.* Foglalkozik ezután Roghi a berli­ni mérkőzés, illetőleg az olasz csa­pat taktikai problémájával is. — Nem tudni, hogy Pozzo váljon csak erre az egy mérkőzésre fogad­ta-e el a Genova angol taktikáját, avagy a jövőre is átvette ezt az új taktikát. Kétségtelen, hogy a Genova jól érvényesül az új taktikával. Igaz, hogy a többiekhez viszonyítva túl sok gólt kapott, viszont magasan ő lőtte a legtöbb gólt az eddigi baj­noki mérkőzéseken. És jelenleg ott áll az élen a között a négy csapat között, amelynek egyformán ti—1% pontja van. Roghi véleménye szerint a baj­noki pontharcokban jól beválhat ez a rendszer, de válogatott mérkőzé­seken kevésbé (?). Roghi szerint más az, ha valaki pontot akar sze­rezni és más, ha győzni akar (??!). Roghi a régi iskola neveltje, ne­hezen nyeli le, hogy Pozzo is annyi kétkedés és tiltakozás ellenére is­­ elfogadta az angol taktikai rendszert. Roghi egyébként cikké­nek befejező részében Montit sírja vissza, mint a régi támadó középfe­dezet eszményi megszemélyesítőjét, majd így zárja le cikkét: — Alkalmazhatjuk az angol rendszert bizonyos körülmények között a baj­noki küzdelemben, de ez mindig csak kísérlet, kibúvó, ideiglenes, átmene­ti megoldás lehet. Beszéljünk ola­szul, maradjunk meg a magunké­nál, de igyekezzünk jobban megér­teni az idegeneket. * Akármit is mond Roghi, egy bizo­­nyos: az olasz rendszer, amely annyi dicsőséget hozott az olasz labda­rúgásnak, léket kapott. És Pozzo most rátért az új útra. Kí­váncsian várjuk, mennyire hisz az új rendszerben az olasz szövetségi kapitány és egyetlen eredmény mennyire befolyásolja meggyőződé­sét. Váljon abból a vereségből in­dul-e ki, amelyet a svájciaktól szen­vedett el, amikor az olasz csapat még olasz rendszer szerint játszott ? Avagy azt mérlegeli-e, hogy a né­metek, aki már sokkal régibb idő óta játszanak az angol rendszer sze­rint, ezzel a rendszerrel verték tönk­re az olasz csapatot? Speciális ifjúsági és bajnoki SJÉGHOKI és SÍFELSZERELÉSEI SIR AU­B SPORT SZAKÜZLETÉBEN V., gr. Tisza István­ u. 16 (Bitvány-u. sarok) Tel.: 1-803-02 ren, tisztán játszott. Levágás, harc­képtelenség az­p játékából kifolyólag a mieinkkel nem fordult elő. Legalább is az én időmben. ---------------♦--------------­ H­UNGA­RUA—­MTK VEGYES vasárnap délelőtt a Gamma elleni mérkő­zésre így áll fel: Andrási — Pintér, Be­regi — Péter, Turác, Liszkay T. — Cso­­mor, Mü­ller, Kardos, Kreuszky, Szabó III. Tartalék: Ilovszky. A TÖREKVÉS vezetőinek igen nagy, váratlan gondja támadt: Kiss e expre­sszlevelet küldött, hogy vasárnap nem kap szabadságot és ezért nem védhet a Kispest ellen. A Törekvés természeteset­ nem nyugszik bele a dologba és megkísérel mindent, hogy kapusának kieszközölje vasárnapra a sza­bad­­sá­got. A vezetők remélik, hogy fá­radozásukat siker fogja koronázni. A­ jobbfede­zet helyén egyébként új játékos mutatkozik be a kőbányaiaknál: Mayherr, MA VÁG •volt fedezete személyében, Mayherr új egyesületében Magyar néven fog szerepelni- . s Szűcs Gyurka egészséges és a Fradi ellen már játszani szeretne Az Újpest tegnapi edzésén találkoztunk a súlyos betegségéből felgyógyult Szűcs­­csel. „Civil” ruhában álldogált a part­vonal mellett és gyönyörködött a játék­ban­. Sajnos, én csak a jövő héten kezd­hetem el az edzéseimet. — mondotta. —­­Hétfőn még egy utolsó orvosi vizsgálatra megyek. Nagyon hosszú volt ez a kény­szerpihenő. — Mióta játszik ön az Újpestben? — Bizony már 1932 októbere óta rúgom a labdát a lila-fehér színekben. Sok di­csőséges mérkőzést végig játszottam már. Hét év óta — leszámítva ezt az idei be­tegségemet — csak két alkalommal hiá­nyoztam a csapatból. Egyszer eltiltás, egyszer pedig sérülés miatt. Minden baj­noki, kupa- és portyamérkőzésen résztvet­­tem. Mégsem érzem magam öreg játékos­nak. Mindössze 27 éves vagyok. El­játszo­gatok én még egy pár évig. Közben a pályán a fiatal fejezetek, Nagymarosi, Kármán és Temes passzol­hatnak egymásnak. — Mind a három nagyon tehetséges fiú — jegyzi meg Szű­cs. — Szerintem inkább Tem­es való középfedezetnek, mint Nagy­marosi. Temes nagyon jól fejel, — ez a kapu előtt nagyon fontos — és emellett keménykötésű játékos. Nem riad vissza a közelhar­coktól. — S mi a véleménye Nagymarosiról? — Kevés olyan nagytechnikájú fiatal játékos van az országban. Csak erősöd­nie kell még egy keveset. Úgy hallom, hogy a szülei is panaszkodnak az étvá­gyára. Nem eszik eleget, ő inkább szélső­­fedezetnek való. Ismerősök jönnek és üdvözlik a felgyó­gyult játékost­— Alaposan megrogytál, Gyurikám, — mondja az­­egyik szurkoló. — Nem bánom, hogy leadtam a felesle­­­es kilóimat. Legalább nem fogok annyit izzadni a mérkőzéseken. • Majd a csapat küzdőszellemét dicséri Szűcs Gyurka. — Csodálatos, hogy ilyen sok sérülés ellenére is milyen jól szerepel a csapat- Kellemetlen vasárnapokat töltöttem el üdülőhelyen. Izgatottan vártam a híreket a mérkőzésekről. Még a legveszélyesebb középcsatár ellen is szívesebben játszom, minthogy messze a csapattól várjam a® eredményt. Most nagyon jó a csapat­ Ná­lunk játszik az NB leggyorsabb két szél­sője. Úgy látom­, hogy Solti is hamar be fog illeszkedni a csapatba. Máris nagy­szerű formában van. Szűcs nem tud kifogyni a dicséretek­ből. Különösen Balogh játéka tetszik neki. — Elsőrangú rúgótechnikája van ennek a „Bonzónak”‘ Jól esik nézni, hogy mi­lyen nagyszerűen bánik a labdával. Azt várom már, hogy újra együtt legyen » Szalay, Szű­cs, Balogh fedezetkor! A vé­­delm­ünk is nyugodtabb lesz majd akkor* Mi már nagyon összszoktunk­ Edzés után a játékosok a Ferencváros elleni mérkőzésükről beszélgetnek. — A Fradi ellen december 17-én már én is be akarok szállni. Egy kis labdaedzést már az üdülőhelyen is folytattam, — mondja nevetve. — A portás kerített egy labdát és délutánonként ,­­mikor nem voltam olyan szigorú felügyelet alatt *—­ játszottunk egy keveset. — írja meg, szerkesztő úr, — mondje, búcsúzóul —, hogy az újpesti ,,Öreg’fc kullancs már nagyon akar játszani. Rettegj Fradit Petrovics és Sztevovics „szökése" Belgrádból Bukarestbe Jugoszlávia és Románia labdarúgó közvéleményét nagy izgalomban tartja két jugoszláv válogatott lab­darúgónak Belgrádból való eltávo­zása. A két válogatott bejelentés nélkül utazott el Belgrádból és csak úgy jöttek rá, hogy a „Vreme“ című belgrádi napilap munkatársa Ver­seciről telefonálva megkérdezte bel­grádi kollégáját: — Te nem tudod, mit keres Petro­­vics és Sstevovics Versecen, illetve hová utaztak ezek Versecen át Ro­mánia felé? Így indult el a nyomozás Belgrád­­ban és végre is kitűnt, hogy az ..an­golokat verő“ Petrovics, akit a bel­grádi népnyelv „Pikavac“-nak be­céz, Sztevovicscsal együt azért ment Bukarestbe, hogy a Venus színeiben rúgja tovább a labdát. Sztevovics is, Petrovics is szerepelt már Budapes­ten. Sztevovics egyébként arról is emlékezetes, hogy ő volt az a bel­grádi középfedezet, aki eltörte Tu­ray József állkapcsát. Petarovicsot kész szerződés várta Bukarestben. Sztevovics ügye még nem ,,fix“. Belgrád szerint azonban egyike sem tekinthető elintézettnek és még sok pénzébe fog kerülni a Venusnak, hogy ráfájdult a foga a két belgrádi válogatott labdarú­góra. Hal­adás * pár a MMK Szombathely December 3-án vasárnap délután fél 2 órakor Haladás-Szolnok Nemzeti Bajnoki mérkőzés A pozsonyi „gyásznap" után vallon jön-e a chemnitzi „öröm­­ünnep" ? Ezt kérdezi a Kicker Vasárnap újra válogatott mérkő­zésre áll ki a német csapat. Ezúttal a szászországi Chemnitz lesz a mér­kőzés színhelye, az ellenfél pedig Szlovákia együttese lesz, amely a nyáron 2:0-ra simán verte meg a német csapatot Pozsonyban. A mérkőzéssel kapcsolatban a nürnbergi Kicker így ír: — Pozsonyi csapatunk a nyári ed­zéshiány miatt nem volt formában és a megértés is hiányzott a csapat egyes részei közt. Pedig a csapat túlnyomó részben bécsi játékosokból állott és még Binder is ott volt 11 támadósor tengelyében. Csak 3 „vendég“ egészítette ki ezt a bécsi együttest: Jarissen, Gartner és Ira­mig, de ezek nem tudtak beleillesz­kedni a bécsi csapatba. Binder lövő­­ereje nem mutatkozott. Pekarek kö­zépfedezet eltűnt a szlovák belső hármassal szemben, az egész fede­zetsor sántított. A szlovákok pedig első válogatott mérkőzésüket határ­talan lelkesedéssel és harci szellem­ben vívták meg. Ehhez járult a szlo­vák játékosok kitűnő taktikai kép­zettsége. Azóta pedig még csak erő­södött a szlovák együttes, amelynek játéka erősen emlékeztet a cseh já­tékmodorra". —1­1 mi—i m­i !■ n..— AZ UN­G­VÁR kénytelen lesz nélkülözni Havast és Min­táikét, mert a két játékos kiadatását az iskolájuk visszavonta. Az Ungvár ezer­ az alábbi csapattal játszik vasárnap: Kiás — Grahmann, Böhm I. — Sándor, Végh, Teszár — Mauxner, Platzer, Gacsár, Darczi, Iándocsi. A GAMMÁNAK vasárnap nincs kisorsolt bajnoki mérkő­zése. A csapat azonban nem pihen vasár­nap, hanem a Hungária—MTK verryos csapattal játszik barálsásos mérkőzést délelőtt 10 órakor a RfIAC-pályán. A. Gamma ebben az. -.i­llí.isben szerepel: Hátra Szóbeli Ii. ,Szohrai Bozthv. Sütő. Gyulai Korányi II., Toldi. Sze­­­­ged­i. Takács: Kemény.

Next