Németh Antal (szerk.): Honvéd program 1980. A Budapesti Honvéd Sport Egyesület műsorfüzete (Budapest, 1980)
Piros-fehérben, a piros-fehér-zöld sikerekért
★ fővárosában limpiára készül a világ. 1980 nyarán a moszkvai Luzsnyiki-stadionban ismét fellobban a láng, amely — az újkori játékokon — immár több mint nyolc évtizede világít oly tiszta fénnyel és sugározza a béke gondolatát. A XXII. Nyári Olimpiai Játékokra készül a világ. A huszonkettedikre, mert a nagyszerű viadal számozása dacolt a történelemmel. Hiszen valójában csupán tizennyolcszor találkoztak a sport küzdőterén a világ legjobbjai! És az üresség mementójaként hirdetik az olimpiai történelemkönyvek. VI. Nyári Olimpiai Játékok, Berlin, 1916 (az első világháború miatt elmaradt) — XII. Tokió—Helsinki, 1940 (a második világháború miatt elmaradt) — XIII. London, 1944 (a második világháború miatt elmaradt)... Ezek az emlékek különösen éles kontrasztot alkotnak azzal a ténnyel, hogy 1980-ban először rendez olimpiát szocialista ország. És a színhely éppen Moszkva, a béke fővárosa, ahonnan árad a világ felé az emberiség örök vágyát legjobban kifejező gondolat, s az aktív politikai harc a pusztító háború elkerüléséért, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, hosszabb távon pedig a teljes leszerelésért. A mi számunkra ezért is van rendkívüli jelentősége a moszkvai olimpiának. A magyar sport ezen az ötkarikás viadalon részvételével és eredményeivel egyaránt hitet tehet a béke gondolata, s a szocialista országok következetes békepolitikája mellett. Az olimpiára készül egyesületünk, a Bp. Honvéd is. A piros-fehér színekben versenyző sportolókat nagy hagyományok kötelezik a sikeres helytállásra. Egyrészt a korábbi olimpiákon oly sok emlékezetes sikert elért elődök hagyománya, másrészt pedig a magyar sport tizenhárom kiemelt egyesülete között levő, s igencsak vezető szerepet játszó Bp. Honvéd hagyományos készsége a nemzetközi eredmények felé mutató korszerű feltételek biztosítására. Példaadó hősök A nagy elődök!... Igen, felejthetetlen korszakok és olimpiák képviselői ők. A múlt példaadó sportoló hősei, akik közül néhányat ma már csak az emlékezés hozhat vissza közénk. Például a felejthetetlen Takács Károlyt, aki a felszabadulásunk utáni első olimpián — 1948-ban Londonban — szerezte első aranyérmét. A bisley-i katonai kiképzőtábor lőterén nem mindennapi küzdelem zajlott a pisztolyos versenyzők között — és a tárgyalóasztal mellett. A lőállásban ez a nem mindennapi sportember hősiesen küzdött. A fegyvert bal kezében tartotta, hiszen jobb kézfejét — még a világháború előtt — egy felrobbant gránát leszakította. Az a bal kéz azonban igen biztos volt! Az utolsó sorozat előtt Takács Károly állt az első helyen. Az újabb lövésekre készülődött, amikor a pisztoly elsült a kezében. Bár ennek a szabályok szerint nincs különösebb jelentősége, az argentinok — óvtak! Ebben a feszült, drámai helyzetben is csodálatos nyugalommal, szenzációsan lett a magyar versenyző. Eredménye a fennálló világcsúcsnál is jobb volt, mégpedig tíz körrel! Az argentinok óvását a zsűri elutasította, s Takács Károly megszerezte az oly szépen csillogó ara- ### Piros-fehérben, a piros-fehér-zöld sikerekért 999 Olimpia a béke A pisztoly már bal kézben. Takács Károly célratart