Sportvezető, 1969 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

Olimpiai tapasztalatok A magyar sportmozgalom sok hatalmas feladattal birkó­zott az utóbbi években, amelynek egyik „vizsgájára" 1968 októberében került sor Mexikóban. Olimpiai hagyományaink, a magyar sport szélessége, mélysége és ereje, egyszóval tekintélye, társadalmunk igé­nye .kötelezte a sportvezetést, a sportszövetségeket és egye­sületeket, hogy olyan feltételeket teremtsenek legjobb ver­senyzőink számára, amelyek alkalmasak lehetnek a sikeres szereplésre. Mexikó különleges feladatot rótt a sportágak vezetőire, az orvosokra, edzőkre, hiszen sajátos, még eddig nem tapasz­talt és nem próbált viszonyok között megrendezésre kerülő magas színvonalú versenyekre kellett felkészülési tervet ké­szíteni, majd azok végrehajtásával is tervezett eredményt el­érni. Az eredmények ismertek. A csapat megérkezése, az új­ságírók, hírügynökségek „gyorsmérlege” után a Mexikóban kintjárt sportágvezetők összefoglalói alapján a különböző szakszövetségek elnökségei tárgyalták, vitatták a jelentést és elemezték most már az eredmények ismeretében sport­águk nemzetközi helyzetét, uralkodó és­­ figyelemreméltó, a jövőben hasznosítható tendenciáit, saját belső helyzetüket, a felkészülés szakmai és egyéb tapasztalatait. Mindezeket nem öncélú önigazolás vagy feladatlezárás céljából, hanem azért, hogy mindezeket a tapasztalatokat a jövő, a követ­kező olimpiai szakasz tervezésének munkájánál figyelembe vehessék. A legfelső sportszerv a Magyar Olimpiai Bizottsággal együtt, a szakszövetségek értékeléseit figyelembe véve 1968. december 21-én tárgyalta az olimpiai felkészülést és a mexi­kói szereplést.­­ Általában­­ megállapította az MTI Országos Tanácsa és a MOB, hogy a magyar sport eredményes, sikeres olimpiát zárt le, melynek eredményei igazolták a tervezés realitását, esélyeinknek és célkitűzéseinknek reális meghatározását. Ugyanakkor a beszámolóból és az azt követő vitából né­hány olyan lényeges tendencia és jelenség is kicsendült, amely általában a sportágak sajátos tapasztalatain túl­menően, sokszor azokkal teljes összhangban, figyelemre­méltó és feltétlenül figyelembe veendő további terveink el­készítésénél. Melyek ezek a tapasztalatok? Reálisa­n követhetőnek mutatkozott ezen az olimpián is II. Kongresszusunknak az a határozata, mely szerint „a sportágak többségében versenyezni akarunk a rendelkezésre álló feltételek alapján, és tudunk is a világ legjobbjaival.” Ehhez csak azt tenném hozzá, hogy érmeink és­­ pontszá­maink alapján a nemzetek nemhivatalos rangsorában a III., illetve IV. helyet szereztünk meg. 3 sportágban (kajak­kenu, labdarúgás, öttusa) versenyzőink abszolút elsők lettek. Célkitűzéseink realitását igazolja néhány olyan tendencia, amely azt látszik igazolni, hogy az egyéb feltételek jelen­léte esetén a hagyomány önmagában nem biztosítja az eredményt, se nem gátolja. E megállapítás érvényességét igazolja néhány sportágunk elhelyezkedése, eredménye pozitív és negatív vonatkozásban. Hosszú évtizedek sorozatos sikerei után Mexikóban elvesz­tették például kardvívóink — reméljük időlegesen — hegemó­niájukat, ugyanakkor egy-két sportág — adott korlátozott fel­tételeink ellenére is — feltűnt nagyszerű eredményeivel (ka­jak-kenu, evezés stb.). Akad persze még meggyőzőbb külföldi példa is. Sok „szakmai hagyomány" dőlt meg Mexikóban. Néhány év­tizeddel ezelőtt még uralkodott olyan nézet, hogy pl. a hosszútávfutás „északi privilégium”. Ma­­ már nemcsak egész Európa, Amerika és Ausztrália adott az atlétikai hosszútávo­kon olimpiai bajnokot, de az etiópiai Bikila korábbi példá­ját követve Mexikóban már 5 afrikai, forró égövi színes atléta szerzett aranyérmet 1500 m-től marathoniig, a 3000 m-es akadályfutással együtt a közép- és hosszútávokon. Annak ellenére, hogy olimpiai határozatunk célkitűzését nem sikerült pl. úszásban teljesítenünk, mások példáján okulva, továbbra sem mondhatunk le - még adott, valóban korlátozott feltételeink mellett sem - a határozottabb elő­relépésről. Példaként említhetném a kanadai és a jugoszláv úszók példáját, akik 4 év alatt Tokióhoz képest 34, illetve a 0-ról rajtolva 15 plusz pontot voltak képesek szerezni an­nak ellenére, hogy különösebb úszó hagyományokkal az említett országok mind ez ideig nemigen rendelkeztek. Az olimpiai felkészülés során­­ pozitív, élesztő szerepet ját­szott a II. Kongresszus több, a minőségi sportot érintő szer­vezeti, szakmai jellegű határozata, szelleme, iránymutatása A felkészülés során, különösen az utóbbi 1—2 évben, érez­tük azt a pozitív hatást, amit­­ a fokozott társadalmi össze­fogás eredményének tudhatunk be. "Egyesületeink érintett szakosztályai, az ott dolgozó edzők egyre nagyobb segítséget képesek nyújtani a különböző vá­logatott versenyzők elő- és felkészítéséhez. Sport-szakszövetségeink az új szövetségi ügyrendnek meg­felelően nagy felelősséggel­­ vettek részt legjobbjaink fel­­készítési tervének előkészítésében, annak ellenőrzésében és az olimpikonok kiválogatásában. A II. Kongresszus után eltelt viszonylag rövid idő tapasz­talatai­­ azt is mutatják, hogy az új szervezeti rendben is le­het eredményesen, hatásosan dolgozni, ha az adott keretben a személyi összetétel megfelelő, a sportág közvetlen vezetői értelmes koncepciók kidolgozására és végrehajtására képesek. De érződött a társadalmi összefogás növekvő erejének segítő hatása a felkészítési munka egyéb vonatkozásában is. A fokozott edzésmunka hatásfokának növeléséhez hozzájá­rultak a sport­tudományos munkások kutatásainak eredmé­nyei, sportorvosaink fejlődő munkája, a munkahelyek, isko­lák, intézmények vezetőinek megértő támogatása a hír­közlő szervek nem kritikátlan, de pozitív szerepe, és anélkül, hogy a konvencionális „tiszteletkor" hibájába esnénk, le­kell szögezni, hogy nagy anyagi és erkölcsi segítséget je­lentett egész társadalmunk pozitív hozzáállása csapatunk előkészítése, ellátása, morális állapota érdekében. Messze távolban, Mexikóban szinte elképzelhetetlen ösztönző hatást eredményeztek vezetőinktől, társadalmunk különböző terüle­téről­­ érkezett biztatások, amelyek egyrészt segítették ver­senyzőinket, időszakonként egész csapatunkat a nehéz pil­lanatok átvészelésében, másrészt a becsületesen küzdő, de a­­ nagy versenyeken alulmaradt versenyzők bátorításában, vigasztalásában. 2

Next