Sportvezető, 1972 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
A magyar sportmozgalomra ismét nevezetes, esztendő köszöntött, 1972 az olimpia éve. Sportszerető közvéleményünk, a sportolók, sportvezetők széles tábora azt szeretné, ha ez az év ismét úgy vonulna be a sporttörténelembe, mint a magyar sport kiemelkedő, dicsőséges időszaka. Mindenki tudja, hogy a sikert, a jó eredményt nem adják ingyen. Hosszú-hosszú évek munkája szükséges ahhoz, hogy egy-egy kiemelkedő, magas értékű sporteredmény szülessen. Olimpiai kereteink várományosai elvégezték ezt a munkát, de a neheze még hátravan. Az új év kitartást követel tőlük, hogy a nemzetek nagy vetélkedőjén megállhassák helyüket. De nemcsak a sportolók, edzők munkája hozza az eredményeket, lényegében az egész ország munkája benne van a megfelelő körülmények biztosításában, a feltételek megteremtésében. Az új esztendő mindenkor a várakozások, a remények jegyében kezdődik. Országunk népe is sokat vár a most kezdődő évtől. Egyéni tervek, helyi és országos tervek megvalósításán fáradozik mindenki. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy munkás esztendő kezdetén állunk, sikereink, közös, munkánk elvégzésétől függenek. Társadalmunk munkáját alátámasztja a bizakodás, mely feladataink elvégzésének terhét könnyíti, erőt ad, s jókedvet szül. Népünk reményei tehát nem hiú ábrándok, nem nélkülözik a megalapozottságot, a közeli és távoli jövőbe vetett bizalmat. Országunk még soha nem volt ilyen erős, gazdasági terveink ilyen megalapozottak, biztonságérzetünk ilyen stabil. Eddigi eredményeink a szocializmus megvalósításában, felépítésében azt mutatják, minden reményünk megvan arra, hogy ebben az évben is növeljük hazánk termelőerőit, még több fogyasztási cikkhez jut majd népünk. Problémáink is akadnak, de azok már nem hasonlítanak a régi bajokhoz. Arra nálunk már senki sem gondol, hogy nem lesz munkája vagy szükséget szenved az alapvető létfeltételekben. Mások már a gondjaink, s ez így van rendjén, mikor megkezdünk egy új évet, nemcsak tervezünk, hanem mindig vissza is tekintünk az elmúlt időre, s számba vesszük, hogy mit végeztünk, hogyan sikerült végrehajtani elképzeléseinket. Nyugodtan mondhatjuk, hogy munkánkat jól végeztük, általában sikeres évet zártunk. A magyar testnevelési és sportmozgalom is úgy értékelheti az elmúlt esztendőt, hogy a tervezett munkát elvégeztük. Az eredmények végső mérlege pozitív, még akkor is, ha menet közben értek váratlan kudarcok. A legnagyobb eredménynek azt könyvelhetjük el, hogy országunk lakosságából egyre többen kapcsolódtak be a rendszeres sportolásba, a testedzés népszerűsége növekedett. A falusi és munkahelyi spartakiádokon, az úttörő-olimpián százezrek vettek részt, tehát sikerült előbbre lépni. Javult a minőség is. Számos sportágban sportolóink a színvonal élén vannak, nemzetközi másakban pedig közelebb kerültek ehhez. Az új esztendő sportterveinek középpontjában természetesen az olimpiai szereplés áll. Ugyanakkor azonban már előre is tekintünk az 1976. évi olimpia küzdelmeire. mellett nem feledkezhetünk Mindezek meg a tömegek egészséges sportolásáról sem, ezen a területen is további jó eredményeket várunk. Ám kis feladat az olimpián való részvétel megszervezése, a sportolók felkészítése az egyre élesedő küzdelmekre. Elmondhatjuk, hogy a mi helyzetünk jóval nehezebb, mint bármely más nemzeté. Országunk közvéleménye ugyanis a hagyományok alapján már eleve olyan kiemelkedő szereplést vár sportolóinktól, ami tulajdonképpen felülmúlja kis országunk teljesítőképességét. A sportvezetés ennek figyelembevételével készítette el több évre kiterjedő felkészülési terület. A legnagyobb terhelést az 1971-es év jelentette a sportolók számára ezen belül, mert ebben az időszakban kellett az erősítő foglalkozások zömét elvégezni. Természetesen ez kihatással volt egyes sportágakban a nemzetközi porondon elért eredményekre is. A most következő év első hét hónapjában, ha valamelyest csökken is a fizikai leterhelés mértéke, a munka mennyisége nem lesz kevesebb, inkább növekszik. Most már a végső csiszolást kell megadni a versenyzőknek, s elvégezni a formábahozás nehéz és kényes munkáját. Ez bizony versenyzőtől, szakvezetőtől, sportvezetőtől egyaránt igen magas szintű, idegfeszítő tevékenységet, jelentős áldozatokat követel. em akad országunkban egyetlen ember sem, aki a magyar sportolóktól ne várna müncheni olimpián nagy eredményeket. Ez szinte természetes óhaj, amely tradíciókból, nemzeti büszkeségből és a sport feltétlen szeretetéből tevődik össze. De nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy méginkább elvárjuk sportolóinktól a becsületes felkészülést, a teljes koncentrálást a munkában. Mert a sport ugyan versengés és küzdelem, egyúttal azonban játék is. Nem szégyen alulmaradni a becsületes küzdelemben, de csak akkor, ha a sportoló mindent elkövetett győzelem érdekében, mind a küzdőa téren, mind azon kívül. Az olimpia varázsa veti rá fényét az új évre. Az antik görögök is valami ilyesfélét érezhették, amikor négyévenként meghirdették az olimpiai békét, az ellentéteket, az ellenségeskedést is alá tudták rendelni a sportnak. Mi, hiszünk benne, hogy az újkori olimpiák is segítik a béke erőinek a növekedését. Az olimpia ősi klasszikus eszméje egyre inkább utat tör a mi korunkban is. A sport nagy erővel követeli a nemzetek közötti békét, mert ez éltető eleme, fejlődésének biztosítéka. A népek közötti megértés és barátság szálait a sportélet egyre gyorsuló nemzetközi vérkeringése segít vastagabbra szőni. A nagykövetek, a politikusok sokszor nem jutnak el egy-egy országba, hamarabb A sportolók előtt azonban megnyílnak a sorompók, tágabbak az utak. Az olimpia eszméjét mi azért egyengetjük, mert úgy értékeljük, hogy az a nemzetközi haladást, a fejlődést segíti elő. De szembefordulunk mindazokkal, akik csökkenteni kívánják, vagy saját önös érdekeik szolgálatába akarják állítani a világ népeinek ezt a szép és nagyszerű sporttalálkozóját. testnevelési és sportmozgalom az új évtől valóban igen sokat vár. Nem tagadjuk, vannak olimpiai reményeink, s nem kevés azon sportolóink száma, akiktől becsületes helytállást, jó szereplést várunk. De nem táplálunk hiú ábrándokat, amely az érmek számának latolgatásából áll, és irreális alapokból indul ki. Tudjuk jól, hogy mások is készülnek, mások is vállalják azt a munkát, amely az eredményekhez vezet. Jó sportot, nagyszerű küzdelmeket, szép teljesítményeket szeretnénk látni, s azt kívánjuk, hogy legjobbjaink az élre kerülve harcoljanak a hagyományainkhoz méltó helyezésekért. Ehhez kívánunk jó munkát, jó egészséget valamennyi sportolónknak, s kívánjuk, hogy az új esztendőben is töretlen legyen a magyar sport fejlődése. A Újév nagy remények N NA 2