Sportvezető, 1972 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

A magyar sportmozgalomra is­mét nevezetes­, esztendő kö­szöntött, 1972 az olimpia éve. Sportszerető közvéleményünk, a sportolók, sportvezetők széles tábo­ra azt szeretné, ha ez az év ismét úgy vonulna be a sporttörténelembe, mint a magyar sport kiemelkedő, di­csőséges időszaka. Mindenki tudja, hogy a sikert, a jó eredményt nem adják ingyen. Hos­­­szú-hosszú évek munkája szükséges ahhoz, hogy egy-egy kiemelkedő, magas értékű sporteredmény szüles­sen. Olimpiai kereteink várományo­sai elvégezték ezt a munkát, de a neheze még hátravan. Az új év kitartást követel tőlük, hogy a nemze­tek nagy vetélkedőjén megállhassák helyüket. De nemcsak a sportolók, edzők munkája hozza az eredménye­ket, lényegében az egész ország mun­kája benne van a megfelelő körül­mények biztosításában, a feltételek megteremtésében. Az új esztendő mindenkor a vára­kozások, a remények jegyében kez­dődik. Országunk népe is sokat vár a most kezdődő évtől. Egyéni ter­vek, helyi és országos tervek megva­lósításán fáradozik mindenki. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy munkás esztendő kezdetén állunk, sikereink, közös, munkánk elvégzésétől függe­nek. Társadalmunk munkáját alá­támasztja a bizakodás, mely felada­taink elvégzésének terhét könnyíti, erőt ad, s jókedvet szül. Népünk re­ményei tehát nem hiú ábrándok, nem nélkülözik a megalapozottságot, a közeli és távoli jövőbe vetett bi­zalmat. Országunk még soha nem volt ilyen erős, gazdasági terveink ilyen megalapozottak, biztonságérze­tünk ilyen stabil. Eddigi eredmé­nyeink a szocializmus megvalósítá­sában, felépítésében azt mutatják, minden reményünk megvan arra, hogy ebben az évben is növeljük ha­zánk termelőerőit, még több fogyasz­tási cikkhez jut majd népünk. Prob­lémáink is akadnak, de azok már nem hasonlítanak a régi bajokhoz. Arra nálunk már senki sem gondol, hogy nem lesz munkája vagy szük­séget szenved az alapvető létfeltéte­lekben. Mások már a gondjaink, s ez így van rendjén, mikor megkezdünk egy új évet, nemcsak tervezünk, ha­nem mindig vissza is tekin­tünk az elmúlt időre, s számba ves­­­szük, hogy mit végeztünk, hogyan sikerült végrehajtani elképzelésein­ket. Nyugodtan mondhatjuk, hogy munkánkat jól végeztük, általában sikeres évet zártunk. A magyar test­nevelési és sportmozgalom is úgy értékelheti az elmúlt esztendőt, hogy a tervezett munkát elvégeztük. Az eredmények végső mérlege pozi­tív, még akkor is, ha menet közben értek váratlan kudarcok. A legna­gyobb eredménynek azt könyvelhet­jük el, hogy országunk lakosságából egyre többen kapcsolódtak be a rendszeres sportolásba, a testedzés népszerűsége növekedett. A falusi és munkahelyi spartakiádokon, az úttörő-olimpián százezrek vettek részt, tehát sikerült előbbre lépni. Javult a minőség is. Számos sport­ágban sportolóink a színvonal élén vannak, nemzetközi másakban pedig közelebb kerültek ehhez. Az új esztendő sportterveinek kö­zéppontjában természetesen az olim­piai szereplés áll. Ugyanakkor azon­ban már előre is tekintünk az 1976. évi olimpia küzdelmeire. mellett nem feledkezhetünk Mindezek meg a tömegek egészséges sportolásáról sem, ezen a területen is további jó eredményeket várunk. Ám kis feladat az olimpián va­ló részvétel megszervezése, a sportolók felkészítése az egy­re élesedő küzdelmekre. Elmondhat­juk, hogy a mi helyzetünk jóval ne­hezebb, mint bármely más nemzeté. Országunk közvéleménye ugyanis a hagyományok alapján már eleve olyan kiemelkedő szereplést vár sportolóinktól, ami tulajdonképpen felülmúlja kis országunk teljesítőké­pességét. A sportvezetés ennek fi­gyelembevételével készítette el több évre kiterjedő felkészülési ter­ü­let. A legnagyobb terhelést az 1971-es év jelentette a sportolók számára ezen belül, mert ebben az időszakban kellett az erősítő foglal­kozások zömét elvégezni. Természe­tesen ez kihatással volt egyes sport­ágakban a nemzetközi porondon el­ért eredményekre is. A most követ­kező év első hét hónapjában, ha va­lamelyest csökken is a fizikai leter­helés mértéke, a­­ munka mennyisége nem lesz kevesebb, inkább növek­szik. Most már a végső csiszolást kell megadni a versenyzőknek, s el­végezni a formábahozás nehéz és ké­nyes munkáját. Ez bizony verseny­zőtől, szakvezetőtől, sportvezetőtől egyaránt igen magas szintű, idegfe­szítő tevékenységet, jelentős áldoza­tokat követel. em ak­ad országunkban egyet­len ember sem, aki a magyar sportolóktól ne várna müncheni olimpián nagy eredmé­n­­yeket. Ez szinte természetes óhaj, amely tradíciókból, nemzeti büszke­ségből és a sport feltétlen szereteté­­ből tevődik össze. De nem járunk messze az igazságtól, ha azt mond­juk, hogy méginkább elvárjuk spor­tolóinktól a becsületes felkészülést, a teljes koncentrálást a munkában. Mert a sport ugyan versengés és küzdelem, egyúttal azonban játék is. Nem szégyen alulmaradni a becsü­letes küzdelemben, de csak akkor, ha a sportoló mindent elkövetett győzelem érdekében, mind a küzdő­a téren, mind azon kívül. Az olimpia varázsa veti rá fényét az új évre. Az antik görögök is va­lami ilyesfélét érezhették, amikor négyévenként meghirdették az olim­piai békét, az ellentéteket, az ellen­ségeskedést is alá tudták rendelni a sportnak. Mi, hiszünk benne, hogy az újkori olimpiák is segítik a béke erőinek­­ a növekedését. Az olimpia ősi klasszikus eszméje egyre inkább utat tör a mi korunkban is. A sport nagy erővel követeli a nemzetek kö­zötti békét, mert ez éltető eleme, fejlődésének biztosítéka. A népek közötti megértés és barátság szálait a sportélet egyre gyorsuló nemzet­közi vérkeringése segít vastagabbra szőni. A nagykövetek, a politikusok sokszor nem jutnak el egy-egy or­szágba, hamarabb A sportolók előtt azonban megnyílnak a sorompók, tágabbak az utak. Az olimpia eszmé­jét mi azért egyengetjük, mert úgy értékeljük, hogy az a nemzetközi haladást, a fejlődést segíti elő. De szembefordulunk mindazokkal, akik csökkenteni kívánják, vagy saját önös érdekeik szolgálatába akarják állítani a világ népeinek ezt a szép és nagyszerű sporttalálkozóját. testnevelési és sportmozga­lom az új évtől valóban igen sokat vár. Nem tagadjuk, vannak olimpiai reményeink, s nem kevés azon sportolóink száma, akik­től becsületes helytállást, jó szerep­lést várunk. De nem táplálunk hiú ábrándokat, amely az érmek számá­nak latolgatásából áll, és irreális alapokból indul ki. Tudjuk jól, hogy mások is készülnek, mások is vállal­ják azt a munkát, amely az eredmé­nyekhez vezet. Jó sportot, nagyszerű küzdelmeket, szép teljesítményeket szeretnénk látni, s azt kívánjuk, hogy legjobbjaink az élre kerülve harcoljanak a hagyományainkhoz méltó helyezésekért. Ehhez kívánunk jó munkát, jó egészséget valamennyi sportolónk­nak, s kívánjuk, hogy az új eszten­dőben is töretlen legyen a magyar sport fejlődése. A Újév nagy remények N N­A 2

Next