Süni, 1986 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

Földünk hűtőszekrénye az Antarktisz több mint 13 mil­lió négyzetkilométeres felületén felgyülemlett hatalmas mennyiségű és rendkívül alacsony hőmérsékletű jégtaka­ró. A földrészt zárt gyűrűként viharrendszer veszi körül. E zord körülmények miatt a délsarki növényvilág hi­hetetlenül szegényes. Az élet nyomai csak alaposabb szemrevételezés után fedezhető fel. A szigeteket, oáziso­kat és nunatakokat (hóból kibukkanó sziklacsúcsokat) szürkésfekete zuzmóbevonat foltjai borítják, a napsüté­ses és nedves helyeken mohapárnák zöldellnek. A vege­tációs időszak rövidsége, a nagy hideg és a száraz levegő miatt csak a legkezdetlegesebb és legellenállóbb növény­zet képviselői képesek az Antarktiszon megélni. A kontinensnek állandóan ott élő emlősei sincsenek, az itt élő madárfajok száma is kicsiny. A kontinens partvidékén mindenütt ugyanazokkal a madarakkal ta­lálkozunk, s ezek mindössze hét fajhoz tartoznak. A sarkvidék jellemző állata a pingvin, amelynek két faja, az Adélie- és császárpingvin közvetlenül a partvidéken él. A tavaszt a partok előtt felbukkanó néhány viharma­dár és halfarkas jelzi, majd október vége felé megjelen­nek a tenger jegén az Adélie-pingvinek is. Elfoglalják a partmenti szigeteket, ahol a párok hamarosan egymásra találnak és elkezdik építeni fészkeiket. Ezeket apró kö­vekből rakják. Előfordul, hogy a kövekből a szomszéd fészek lakója lopni akar, ilyenkor gyakran véres csőr­párbajokra kerül sor. Novemberben jelennek meg az első tojások a fészkekben, a fiókák 35 nap múlva, december közepén kelnek ki. Ekkor a tengerjég széle 10-15 kilo­méterre van a kötőhelytől, tehát 20-30 kilométert kell megtenniük a kicsinyek táplálásához. Egy fészekben ál­talában két fióka nevelkedik, január végére már elérik a 20-30 centiméteres magasságot. A délsarki nyár január végén, február elején végző­dik, március elejére a fiókák négy-öt kilogramm súlyú, 70-80 centiméter magas Adélie-pingvinné válnak. Az Adélie-pingvin nagytestű és méltóságteljes rokona a császárpingvin. A nőstény súlya 25, a hímeké 35 kilo­gramm körül mozog. A legnagyobb példányok súlya a 40 kilogrammot is meghaladja. Magasságuk 100-120 centiméter között ingadozik. Számukat mintegy 240 ezerre becsülik. A lehető legzordabb körülmények kö­zött, május elején alakulnak a párok, ilyenkor mínusz 20-30 fokra hűl le a hőmérséklet és állandóan vihar tombol. A császárpingvinek tojásai 330-540 grammo­sak. A nőstény csak egy tojást tojik, amelyet átad a hím­nek és hosszabb időre elhagyja a kolóniát. Ilyenkor a parti jégtakaró 30 kilométer távolságra van a lakhe­lyüktől. A költő hímek némelyike megunja a költést és elhagyja a hasa alatti bőrredőben, úgynevezett költőtás­kában levő tojást, amely rövid idő alatt megfagy. A köl­tési idő 60-70 nap, ez alatt az idő alatt a kemény pró­bának kitett apa alaposan lesoványodik. Az első fiókák júliusban kelnek ki. Kezdetben a hi­deg ellen védő, szürke pelyhes ruházatuk nincs meg, így csak a költőtáskában élhetnek. E védelem nélkül hama­rosan megfagynának. Szeptemberre a fiókák 20-30 cen­timéter magasak, novemberre már majdnem akkorák mint a szüleik. I. V SÜNI 3

Next