Süni, 1986 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
Földünk hűtőszekrénye az Antarktisz több mint 13 millió négyzetkilométeres felületén felgyülemlett hatalmas mennyiségű és rendkívül alacsony hőmérsékletű jégtakaró. A földrészt zárt gyűrűként viharrendszer veszi körül. E zord körülmények miatt a délsarki növényvilág hihetetlenül szegényes. Az élet nyomai csak alaposabb szemrevételezés után fedezhető fel. A szigeteket, oázisokat és nunatakokat (hóból kibukkanó sziklacsúcsokat) szürkésfekete zuzmóbevonat foltjai borítják, a napsütéses és nedves helyeken mohapárnák zöldellnek. A vegetációs időszak rövidsége, a nagy hideg és a száraz levegő miatt csak a legkezdetlegesebb és legellenállóbb növényzet képviselői képesek az Antarktiszon megélni. A kontinensnek állandóan ott élő emlősei sincsenek, az itt élő madárfajok száma is kicsiny. A kontinens partvidékén mindenütt ugyanazokkal a madarakkal találkozunk, s ezek mindössze hét fajhoz tartoznak. A sarkvidék jellemző állata a pingvin, amelynek két faja, az Adélie- és császárpingvin közvetlenül a partvidéken él. A tavaszt a partok előtt felbukkanó néhány viharmadár és halfarkas jelzi, majd október vége felé megjelennek a tenger jegén az Adélie-pingvinek is. Elfoglalják a partmenti szigeteket, ahol a párok hamarosan egymásra találnak és elkezdik építeni fészkeiket. Ezeket apró kövekből rakják. Előfordul, hogy a kövekből a szomszéd fészek lakója lopni akar, ilyenkor gyakran véres csőrpárbajokra kerül sor. Novemberben jelennek meg az első tojások a fészkekben, a fiókák 35 nap múlva, december közepén kelnek ki. Ekkor a tengerjég széle 10-15 kilométerre van a kötőhelytől, tehát 20-30 kilométert kell megtenniük a kicsinyek táplálásához. Egy fészekben általában két fióka nevelkedik, január végére már elérik a 20-30 centiméteres magasságot. A délsarki nyár január végén, február elején végződik, március elejére a fiókák négy-öt kilogramm súlyú, 70-80 centiméter magas Adélie-pingvinné válnak. Az Adélie-pingvin nagytestű és méltóságteljes rokona a császárpingvin. A nőstény súlya 25, a hímeké 35 kilogramm körül mozog. A legnagyobb példányok súlya a 40 kilogrammot is meghaladja. Magasságuk 100-120 centiméter között ingadozik. Számukat mintegy 240 ezerre becsülik. A lehető legzordabb körülmények között, május elején alakulnak a párok, ilyenkor mínusz 20-30 fokra hűl le a hőmérséklet és állandóan vihar tombol. A császárpingvinek tojásai 330-540 grammosak. A nőstény csak egy tojást tojik, amelyet átad a hímnek és hosszabb időre elhagyja a kolóniát. Ilyenkor a parti jégtakaró 30 kilométer távolságra van a lakhelyüktől. A költő hímek némelyike megunja a költést és elhagyja a hasa alatti bőrredőben, úgynevezett költőtáskában levő tojást, amely rövid idő alatt megfagy. A költési idő 60-70 nap, ez alatt az idő alatt a kemény próbának kitett apa alaposan lesoványodik. Az első fiókák júliusban kelnek ki. Kezdetben a hideg ellen védő, szürke pelyhes ruházatuk nincs meg, így csak a költőtáskában élhetnek. E védelem nélkül hamarosan megfagynának. Szeptemberre a fiókák 20-30 centiméter magasak, novemberre már majdnem akkorák mint a szüleik. I. V SÜNI 3