Sürgöny, 1861. január (1. évfolyam, 1-26. szám)

1861-01-01 / 1. szám

zétoszlott A városban lengedeznek a nemzeti b­logok A legszebb egyetértés és rend uralkodik. Vidéki levelek. Hajdu­-Böszöörmény, dec. 24. 1860. Hajdú-Böszörményi lakos Kis Varga János hajdúkerü­leti küldöttképen lévén e napokban H.­Szo­­biszlóia a választók összeírására rendelve, küldetése czéljával egybehangzónak gondolta egy minden jó emberek által kedvelt, igazságszerető, részrehajlatlan és ki­ztóra törekvő érdemes egyénnek, egykor hajdú­böszörményi, most ér mihályfalvai jegyző Szen­te Bálint urnak rágalmazását. Azt hirdető ugyanis Kis Varga János ur H.­­Szoboszlón, hogy S­z­e­n­t­e Bálint ur hajdú­böször­ményi jegyzői állomásáról valamely rész cselekedet miatt kicsapatott. A dolog valódi állását mind Kis Varga ur, mind azok, kiknek ily alávaló rágalmak terjesztése ér­dekükben áll, igen jól tudják. Nem nekik tehát, — mert velök nincs beszédem, — hanem azoknak, kik e részben nem bírnak tiszta tudomással, jelenthetem, hogy Szente Bálint úr semmiképen nem csapatott ki h. böszörményi jegyzői állomásából, hanem a hajdú­böszörményi községi va­gyonok felöl kötelessége szerint számadást sürgetvén az e vagyonokat szabál­talanul, jogtalanul és szám­adás nélkül kezelőktől, és e miatt mind a visszaélők, mind az ezekkel egyetértésben állt járási és megyei volt hivatalnokoktól üldöztetvén, és minden kigondol­ható módon háborgattatván, könnyen elképzelhető undorból lemondott hivataláról. Erre azon hallatla­nul gyáva határozat hozatott, hogy a lemondás nem fogadtatik el, hanem a lemondó elmozdíttatik hivata­lától, mivel fel­lebbvalói iránt engedetlen. A sé­relmes határzat fellebbeztetett, és az elmozdítást ke­gyetlen és bosszúálló határozat felsőbb helyen meg­­semmisíttetett, annak világos elismeréséül,­hogy Szente Bálint uron méltatlanság követtetett el, és ugyanő és mihályfalvai jegyzővé lett kinevezve. Felette érdekes azonban tudni, miben állt legyen ama hivatalosan úgynevezett „engedetlenség.“ Az főleg következőkben állt: 1) Szente Bálint úr, tilalom ellenére is nem szűnt meg sürgetni a számadásokat mind­végig. 2. Tilalom ellenére kimondta, hogy üdvtelen do­log lesz az árvák pénzét Debreczenbe szállítani. 3. Kijelenté, hogy nézete szerint igazságtalan dolog, azon katonaköteles ifjak helyett, kik a diószegi és derecskei járásból elszöktek, hajdú­böszörményi ifjakat állítani be a hadseregbe. 4. Kimondá, hogy nyomorult eljárásnak tartja az 1857. évbeni népszámlálási biztos azon tettét, hogy pénzre büntetett néhány szegény lakost azért, mert a megjelenéssel kissé elkéstek; mialatt másoknak, kik jószágaik számát valóban hamisan adták elő, ugyan­azon biztos még csak szólani sem mert, vagy nem akart. Ha hely és idő engedné, én — ki 4 évig szolgál­tam Szente Bálint úr mellett, — még sok hasonló „engedetlenségeket“ tudnék fölhozni, melyekbe Sz. B. úr esett; de úgy vélem, hogy a fölsorolt tények már magukban is elegendő bizonyság arra nézve, hogy a pártatlanul ítélő nagy­közönség elismerje, misze­rint Szen­te Bálint úr bizonyára azok közé tarto­zik, kik a lefolyt szenvedésteljes 11 esztendő alatt önfeláldozásuk által, és azáltal, hogy nem féltek az igazat bátran kimondani a közjó érdekében még akkor sem, midőn az veszélylyel járt,­­ fénye­sen igazolták valódi értelembeni hazafiságukat, kik­ről joggal elmondhatni, hogy az ő multjuk dicstel­jes mártírság, kik ennélfogva az örök igazság szerint méltók arra, hogy illő jutalmat vegyenek kiszenvedett kínjaikért Kis V­a­r­g­a úr kényszerít, hogy nyilvánvalóvá tegyem, mikép részakaratú rágalmak szórására azon tudat ösztönzi őt, hogy ő is azok közül való, kik szám­adásra lesznek vonandók. A nép pedig mai napiglan is keserűen emlékezik, hogy épen az ő atyja volt az, ki az adópénzt elköltvén, az elköltött vagy talán osztályra bocsátott pénz a népen másodízben is meg­vétetett.­­ Én lennék első, ki kárhoztatnám S­z­e­n­t­e Bá­lint urat, ha pártolná az ilyen dolgokat. Az egymással szoros vérségi viszonyban állott elöljárók, kiket a bukott rendszer teremtett és tartott fenn, a nép által folyó hó 15-én letétettek és az 1848-ik évi tanács és képviselőség állíttatott helyre. A város erélyes ügyvéde Sillye Gábor ura számadások előadatását kivánta. Szente Bálint úr épen ezért üldöztetett, avvagy rosz cselekedet-e te­hát az ? ítélje meg a nagy közönség, legközelebb a sanyargatott böszörményi hajdu-nép, és a­­ többi test­vér városok népe. Póka István, városi tanácsnok. Rárzksvl, dec. 22. Jól értesültektől szerzett tudomás szerint a rácz­­kevi járásra nézve egy bizottmány neveztetett ki, mely a hivatal képes egyéneket összeírni, s a jövő 1861. évi január 5-én megtartandó tisztujitás alkalmával elő­terjeszteni van megbízva. Ezen bizottmány f. hó 22-én Pomázon ü­l össze, s az oda meghívott községi képvi­selők meghallgatása után szerkesztendi egybe a hivatal­képes egyének névsorát. Ráczkevi városból Gózon Ist­ván képviselő úr hivatott meg az említett régből meg­tartandó tanácskozmányra. Ő azonban itthon maradt, hanem összeírta a hivatalképes egyéneket, s tolda­lékul oda függesztette némely mostani hivatalnokok névjegyzékét is, hihetőleg czifránál czifrább észrevé­telek s túlbuzgó fölvilágositások és ismertetések kísé­retében s azt a bizottmánynak lovas expressus által megküldötte; ámbár Gózon István ur lehet rationabilis gazda, szabómesterségét is értheti, azután a közbizal­mat is (már a milyent?) bírhatja, mégis minden föl­­szólítás vagy figyelmeztetés nélkül az illetők részéről nem állott jogában a mostani tisztviselők név­jegyzékét a bizottmány elé terjeszteni , s azok­nak képességüket netalán bírálgatni, mert akár mihez érthet, de attól, hogy egy hivatalnok ké­pességét megbírálja, igen távol esett.­­ A­m­t e rész­ben tett, nem volt többé ildomosság, s nem volt joga tenni már csak azért sem, mert az átalánosan hangozta­tott nézeteket tekintve, a mostani tisztviselők, kik az ideiglenes 11 évi kormányrendszer szerint működtek, ez átalakulási korszakban, hol csak alkotmányos el­vekkel bővelkedő egyének tartatnak hivatalképesek­nek, haza- és nép­boldogítóknak, korántsem akarják magukat tolakodóknak nézetni. Hanem béketűréssel elvárják, mig a közbizalom irányukban nyilvánulni fog. — Nem szándékom elősorolni, hány jó hazafi, mennyi jól begyakorlott hivatalnok szorittatik le az említett­ nézet által a működési térről, — nem szándé­kom fejtegetni a közigazgatás és igazságszolgáltatás­nál fölmerülendő hátrányokat, mit a leendő új tisztvi­selők begyakorlása , elhelyezkedése közt ásító hosszú idő fog előidézni, s mind a kormányzási rendszerre, mind egyesek érdekeire nézve károsan és elkedvetle­nitőleg hátul, zsebre rakom mindazon gunyoros élete­ket, mik a mostani tisztviselők ellen h­ángoztatnak, mintha égbekiáltólag hanyag, tevéketlen, tapasztalatlan, igazságtalan, s tudja isten, még milyenek lettek volna; nem is említem az alkotmányos rendszer idejében tapasztalt hibákat, mikor a rab hat évig a megye bör­tönében ült, a­nélkül, hogy kihallgattatott volna; nem említem a perlekedési eljárások hosszadalmas tekervé­­nyes, és bizony sokszor lelkiismeretlenséggel megbé­lyegzett mivoltát, mert hiszen mindezen bajokon segí­teni lehet. Csak azon meggondolatlan firkálása némely zöldfára kapaszkodóknak zavarja föl az ember vérét, mely a mostani hivatalnokok ellen hrányoztatik a nél­kül, hogy számot vetnének, s párvonalt húznának régi hibáink és mostani hiányaink között. — Ki merem mondani azt is, hogy lesznek a megválasztandó hivatalnokok közt olyanok, kik a 11 éves rendszer alatt hivatalokért kérelmeztek, de mint nem használ­hatók nem alkalmaztattak s most néktek érdemül tulajdonittatik, hogy tűrtek, szenvedtek, a magán­érde­keiket az alkotmányos elvnek föláldozták. Ezek után tekintve a sajátságos viszonyokat, melyek különösen a magyar tisztviselőket azon hely­zetbe szorították, hol a renden túlcsapongó buzgalom őket hazaárulóknak szereti bélyegezni, és saját hazá­jukban, melyet mégis nagyon szeretnek, üldözéseknek vannak ki­tve,­ igen ajánlandó lenne, ha a nép mos­tani fogalom szerinti bizalmát biró tehetségek minden igyekezetüket és jó indulatukat fölhasználnák arra, hogy a kedélyeket egyensúlyozzák, s az átalakulás nagy munkáját higgadt vérrel keresztülvinni töreked­jenek. Kevesen vagyunk mi magyarok, ne legyünk egymás ellenségei, ne viszálkodjunk, s támogassuk egyesült erővel a haza hajóját, melyet még eddig min­dig csak a belvillongás s meghasonlás ördögei czipel­­tek az örvénybe. Ocsovai, külföld. —i. (Legújabbak szemléje.) A­mi hónapokkal ezelőtt előremondva volt, úgy látszik küszöbön áll. A dolgok Olaszországban annyira értek, hogy a bekövet­kezendő kitörést gr. Cavour lapja, az „Opinione“ már előre jelzi. Czikkének távirati kivonatát ide iktatjuk „Anépsa ministerium magatartásának már meg kelle győznie Európát arról, hogy Olaszország el van tökélve, megfontolva előre haladni és semminemű, a nagy hatal­mak részéről aláírt jegyzőkönyv által nem hagyni magát hátralépésre indíttatni. A diplomatia néhány nap óta rendkívüli tevékenységben van, egyezkedés létesítése végett, de Olaszországra nézve nincs szó egyezkedés­ről , hanem a nemzeti megváltás művének bevégzésé­ről van szó. Victor Emánuel saját kormányát koc­káz­­tatja a nemzeti függetlenségért. Európa legsza­badabb népének cabinetje felbátorítja azt, egy a diplomatia évkönyveiben példátlanul fontos okmány által. — Olaszország egysége csak erőszak által gátoltathatik meg. Olaszország el van tökélve a legvégsőig harczolni s minden lehető fegy­vert fölhasználni ellensége ellen. — Ha legyőzetnék, Európa népei annak következtében két­ségbe fognának esni a béke helyreállítása, s a kormá­nyok saját biztonságuk iránt. Olaszország érzi saját erejét; a hatalmasságok szerződéseikre támaszkodva, tiltakozhatnak, de Olaszország nem tartja magát ezen szerződések által megkötöttnek, Olaszország most ön­magának választott bírája.“ Ezen czikk mint látjuk, tökéletesen oly hangon van tartva, hogy azt bízvást hadüzenet előn­ ernökének lehet tekintenünk. Gr. Cavour, a beteg ministerelnök, kinek állítólag csak legközelebb kelle eret vágni, teli­­vérűségének nagyon is eleven új bizonyságát adja , nem csak hogy harczolni akar, hanem harczolni akar egész Európa ellen, hahogy ez az olasz mozgalom út­jába akarna állni. Hogy mi idézte elő gr. Covournak ezen talán a vártnál korábban történt kifakadását, ez szintén kitűnik a czikkből. A turini kabinetnek tudo­mása van, hogy a diplomatia megfeszíté erejét, misze­rint az Európa békéjét megzavaró piemonti törekvések­nek gátat vessen, s hogy a diplomatia ezen tevék­enysége egy jegyzőkönyv szerkesztése felé van irányozva, mely nem lehet az olasz egységnek kedvező, miután az „Opinione“ arról előre mondja, hogy Piemont nem fog annak en­gedelmeskedni.Az is kitűnik e czikkből, hogy e hatalmak közé csupán Anglia nincs beleértve, Francziaországot már­is Olaszország ellenei közé számítja. Ez utóbbinak megváltozott magatartása különösen két irányban tűnik ki. Szinte minden kételyen fölül áll ugyanis, hogy az éjszaki ha­talmak előterjesztése Párisban nem maradt hatás nélkül. A franczia kormány azóta vonakodik, a ha­jóhadnak Gaeta előtt parancsot adni az elutazásra. A legújabb távirati sürgöny ugyan egy nápolyi hírről tesz említést, mely szerint a franczia hajóhad már is eltávozott volna , azonban a „K. Ztg.“ rendesen jól ér­tesült levelezője szerint Victor Emanuel épen azért megy előbb mint hívék vissza Turinba, mert Páriából Vimerca­­u­tól nagyon nem kedvező tudósítások érkeztek, s ezért igen lehetséges,hogy a király visszaérkezte után azonnal gr. Arese küldetik külön missióra Parisba. A másik irányban, melyre nézve a franczia kormány, úgy lát­szik, megváltoztatta magatartását, a velenc­ei kér­désre vonatkozik. Párisban erre nézve tárgyalások folytak Anglia és Francziaország közt, de hogy ezek eredményhez nem bírtak jutni, mutatja az, hogy Grand­­guillot a „Constitutionnel“-ben még most sem hozta a megoldási módot, holott ezt már négy nap előtt megígérte. Lord John Russell az „Ősz. Ztg.“ lon­doni levelezője szerint épen nincs megelégedve III. Napóleon politikájával, épen nem bír ann­ak szökései­vel tisztába jönni. Állítólag már ismételve tett kérdést Párisban, várjon Bécsben tehet-e javaslatot a pénzkár­pótlás iránt, de még mindig kitérő választ kapott. Ha most mindezeket egybevetjük az „Opinione“ kifaka­­dásával, úgy valószínűséget kell látnunk az említett levelező azon állításában , hogy Olaszország uni­ficatiója a francziák uralkodójának nem tetszik. Egy uj nagyhatalom a földközi tengeren épen nem illik az ő számításaiba, ki úgy mint előde a földközi ten­gert mindig franczia tónak tekinté. Oly államnak ala­kulása, mely vele keleten szembe szállhat s Afriká­ban árthat, nem tartozhatik tervei közé. Az, hogy ezen franczia nézetek most határozottabban lépnek föl mint ekkorig, idézheté elő aztán gr. Cavournak ezen elszánt kifakadását: Olaszország egysége csak erőszak által gátoltathatik meg; Olaszország erejének öntudatával bir; a hatalmak szerződéseikre támasz­kodva, írhatnak alá tiltakozásokat, de Olaszország, mely önmagának ura lett , nem lévén ama szerződések által kötve, nem is fog ama tiltakozásokra hallgatni, hanem a végsőig harczolni. Míg Turinban ily harczias hangulat lép napvi­lágra, addig Párisban a békés eszméket tolják elő­térbe. A „K. Z.“ levelezője szerint az új évi beszéd azok visszatükrözése lesz. Többek közt szándéka volna a császárnak jelenteni, hogy Berlin és Páris közt a ke­reskedelmi szerződést illető tárgyalások annyira fej­lődtek már, miszerint annak létrejöttén többé nem le­het kételkedni; szintúgy a Belgium és Francziaország közti e­lemű tárgyalások kedvező sikeréről is történ­nék említés a beszédben. A porosz országgyűlés f. január 14-én gyűl egybe. Ez a jelen viszonyok közt nagyobb fon­tossággal bír mint máskor. A velenczei kérdés t. i. Németországot is mélyen érdekli s Poroszországnak végre határoznia kellene azon magatartás iránt, melyet az irányában elfoglalni szándékozik. A po­rosz kamrák nyilatkozata e részben irányt adó lehe­­tend. Egyébiránt a porosz országgyűlés a legújabb választások folytán egy eddig csak egy személy ál­tal képviselt elemnek nagyobb tevékenységét tapasz­­talandja keblében. A demokrat pártot ekkorig csupán Berg képviselő, most ez Waldeck főtörvényszéki tanácsos megválasztása által ritka erélyű társat nyert, úgy hogy ők ketten egyesülve nem egyszer forrásba hozhatandják a porosz képviselők, főleg a jobb­közép vérét. Gr. Teleky László ügye mind bécsi lapok mind különösen a „Nat. Zig“ hallomása szerint dip­­lomatiai fejtegetésekre fog szolgáltatni, vagy már szol­gáltatott alkalmat és tárgyat Némelyek szerint Thouve­­neljegyzéket intézett a bécsi vagy a szász kormányhoz ez nincs tudva; mások szerint Metternich­­ggel ér­tekeztek ez ügyben. Mi állíthatni hiszszü­k, hogy erre vonatkozólag semmi diplomatiai lépés sem történt, de emlékeztetünk egyszersmind azon minapi bécsi le­velezésünkre , mely azon alapos reményt fejezé ki, hogy ezen ügy engesztelékeny módon fog elintéztetni, káruk megtérítése végett. Ezzel öszhangzóllag jelentik miszerint több britt hadihajók küldettek a mexikói vi­zekre oly czélból, hogy Angolország jogos követelé­seinek hatályt szerezzenek. FRANCZIAORSZÁG. A „Me­n­­­t­eu­r“ közli a Chinivali szerződés szövegét s­oros bárónak több sürgönyeit, melyek a békekötés szertartásainak részleteit hozzák. A „Constitutionnel“ egy a szerkesz­tőség­ titkár által aláírt czikkben felhatalmazottnak nyilvánítja magát a „Times“ azon közlésének megczá­­folására, mintha a ministeri tanács azon kérdés iránt tanácskozott volna, ha vájjon meg kellene-e akasz­tani egy bírói cselekmény hatását. Ugyanezen lap Mircsa­­k egy levelét közli, melyben ez a török kölcsön­­zei aláírás megho­sszabbítását jelenti és constatk­­rozza, hogy az aláírt részvények számára 120, 620 ra megy. A tengerészeti minister parancsából Toulon­ban egy fregát tartatik készen, melyen Pelissier tábornagy újév felé Algírba fog indulni. A törvény­­hozótestület febr. 4-én s a senatus csak néhány nap­pal előbb fog összehivatni. Az „Indép­­beige“ párisi levelezője egyelőre alaptalannak nyilvánítja a „Natio­­nalités" által közlött azon hírt, mintha a Piemont s Francziaország közti hivatalos diplomatiai viszonyok legközelebb helyre fogván állani. Thouvenel a tu­rini követi állomásra lenne kijelölve s a külügyminis­­terségben Laity által fogna sz­iváltatni. TÖRÖKORSZÁG, dec. 19. Tefik-effendi­­nek p­é­n­z­ü­gy­mi­n­i­s­t­e­r­ré kinevez­te­tése általában kedvezőleg fogadtatott, a­mennyiben ő az európai pénzügyi bizottmányban megpróbált képessé­get tanúsított. A tizedek bérbeadásának eltörlése, az államadósság megszilárdítása, s a vámtarifa átvizsgá­lása már tárgyalás alá vétettek. A Szulinán lefoglalt hajóknak Szar­­dinia számárai visszaadatása után, jelenleg szilárdul ragaszkodik a kutatási joghoz, a hadidugáruk szállí­tásának gyanújában álló hajók irányában. A két kor­mány e tárgy iránt folyvást heves jegyzékeket vált. — „Levant Herald" a kölcsön első részletének meg­érkezését jelenti.— Ugyanezen lap szintúgy a pro­testánsok mint a katholicusok érdekében, a syriai franczia megszállás meghosszabbítását követeli. Egyébiránt S­y­r­i­á­b­a­n, mint a „Pays“nak Beirut­­b­ó­l dec. 14-ről írják, általában nyugalom uralkodik. Fu­ad pasa működése teljes dicséretet érdemel. ANGOLORSZÁG: A mexikói állampapí­rok birtokosait, kiktől — mint tudjuk —egy millió dollár raboltatott el a mexikói bri­t követségi he­lyiségből, Russell lord írásban biztosítá az iránt, hogy az angol kormány kellő intézkedéseket teend BÉCSI B Ö R Z­E december 29-kén, 1860 Adott­­ Tat­ár tott ár 140.25 94.0­80­­Lombard-velenczei.................... 500 frank Duna-gőzhajózási társulat . . 100 ft pp. Osztrák Lloyd .........................100 ft pp. 139 75 93.— 78 — Váltók (devisek). Három hónapra. Augsburg 100 d. német ft (SoftOOVokr^S'/o^o London 10 font sterling. (100 ft 231'/^ kr.) 6 „ 123.50 144 30 123.75 144.40 Pénznemek. Orosz imperiale........................................... A nemzeti kölcsön papír szelvényei • • Porosz pénztári utalvány............................. 6.80! 11.27 11.48! 43 2.12 | 13'/, Adott Tar-Állampapírok. ár­tott ár 5° 0-os nemzeti kölcsön.................... 100 frt 73.75 74.­ 5°/0-os metalliques............................. 100 frt 60.50 61 — 47.%-os . ............................. 100 frt 52 50 63.­Földtehermentesitési kötvények. 5°/p-os magyarországi................... 100 frt 63.-64.-5%-os bánsági, horvát és szláv . . 100 frt 60.50 61.— 5%-08 erdélyi.................................. 100 frt 59.25 59.75 Velenczei kölcsön 1859 5% . . . 100 frt 86.­86.50 Részvények. Nemzeti bank (ex div.) . . 718.—720­­Hitelinté­zet 20() frt .­ 158.80159.— Alsó-auszria esc. bank 500 frt . . 545.—548.­Duna-gőzhajózási társulat 600 frt dp 378.—381.­Trieszti Lloyd 2-ik kibocsátás 500 frt 130.—140.­Budapesti lanezhid 500 frt. pp. . . 380.—385.­Éjszaki vasút . . Ausztr.­államvaspálya Nyugati vasút................................... Pardubitzi vasút . Tiszai vasút Déli vaspálya 10% (ex div.) .... Károly Lajos vaspálya (ex div.) Gracz-Köflachi .... . . . N. Szombati 1-fő kibocsátás . . N. szombati 2-ik kibocsátás . . Adott ár Tar­tott ár 1950— 278.50 175.75 105.- 147.— 182.— 149.75 116. — 20.­ 60 — 1952— 279.- 176.25 106.— 147.- 185.— 150.25 112.— 22 — 64.­Zálog­levelek. A n. bank 6 ív 5%-os . . 1 no ft r » „ 10 áv 5%-OS . . ! 100 ft » n * sorsolh. 5% .... 100 ft n n r 12 hó 5% ..... 100 ft A n. bank-sors. 5n/0....................ioo ft A galicziai föld. hitelintéz. 4ya%-os 100 ft pp. pp. pp. Pi., t. é. pp. 100.-' 97.25 87.50 99.50 83.50 84.— 100 50 97.75 88.- 100.— 84- 85.— Adott Tar Állam es magan sorsjegyek. ár­tott ár 1839-diki sorsolással . . . . . 100 frt 95 — 96 — 1854-diki ... . . 100 frt 85.50 86.— 1860-diki . ... . . 100 frt 82.25 82.75 Comp-rentpapirok 42 ausztriai lira . • • 16 75 17.— A hitelintézeti darabja . . . 100 ft a. e. 108 —108.50 Trieszti db............................... . 100 ft pp. 110 -111.— Duna-gőzhajóz. társ. darabja . 100 ft pp. 94.50 95.50 Budai városközség db . . . . 40 ft a. é. 35.75 36.25 Eszterházy............................. 40 ft pp. 85.50 8. 50 Salm .................................. 40 ft pp. 38.­38.50 Pélsir.................................. 40 ft pp. 36.50 37.— Clary ................................... St. Genois............................. 40 ft pp. 40 ft pp. 34.50 37 - 35.— 37.50 Windischgrätz.................... 20.25 20.75 Waldstein.............................. 26. 26.50 Keglevicb.............................. 14.50 15. - Elsőbbségi kötvények. Államvasp................................. 145.50146.— T­á­v­i­r­a­t­o­k. Tu­rin, dec. 28. A se­natu­s egy a kormány által hozzá intézendő nyilatkozat végett mára összehi­­vatott. — A jövő héten minden, Anconában levő ágyunaszádok Gaetába mennek. — Dec. 29. Az „Opinione“ azt állítja, hogy II. Ferencz király néhány nap óta egy spanyol frega­ton tölti az éjét s minden reggel Gaetába tér visz­­sza. (?) — A királyné Gaetát véglegesen elhagyta. — A F­a­r­i­n­i lelépésérel­ hir elsietett volt. Bologna, dec. 28. A kirá­l 30-án fog ide ér­kezni. — A „Monitoré“ panaszt emel az általánosan uralkodó biztonság hiánya iránt. Berlin, dec. 30. Az országgyűlés most hivatalosan jan. 14-re hivatott össze. A „Sürgöny“ magántáviratai. Paris, dec. 30. este. A „Patrie“ azt állítja, hogy Fran­cziaorsz­ág Austriához Velen­czére vonatkozólag, semmi közvetlen vagy követett ja­vaslatot sem intézett. Nápoly, dec. 28. Azon hír szárnyal, hogy a franczia hajóhad Gaetát elhagyta, olasz hajók mennek oda. Gaeta, dec. 26. A bombázás nagy pusztítá­sokat okoz. Nápoly, dec. 30. A­ranczia hajóhad még Gaeta előtt áll. Minden tartományban egy nem­­ze­tor-zászlóalj u mozgósittatik. — Toskana auto­nómiáját m­­egsemm­isitő rendelet váratik. (Be­sik­letett). Csak nálam kapható. A hitelinté­zeti sorsjegyek jan. 2-án leendő húzására olyszerű tár­sas­játékot rendeztem, hogy 50, 25, 20, 10, és 5 külön­böző sorsjegyekre lehet játszani, és így lehetséges egy húzásban több fényerőre szert tenni. Como-Rente-sorsjegyekre is rendeztem társasjá­tékokat, úgy hogy minden társaságra egy fényerőnek kell jutnia. Herzberg S. Pest, a nagyhid- és bécsi­ utczák sarkán. Színházi előadások január 1. Nemzeti színház. Szigetvári vértanuk. Dráma 4 felvonásban. Pesti német színház. Gisela, oder: Die Willys. Romantisches Feen Ballet in zwei Akten von Cor ally. Der Zigeuner. Genrebild in einem Aufzng von Alois B e r 1 a. Távirati tudósítás a bécsi börzéről, december 31-ről 60­0 Metalliques 61.50; Nemzeti kölcsön 73.80; bank­részvények 720.—; hitelintézeti részvények 156.60; augs­­burgi váltók 123.25; londoni váltók 144.— ; arany da­rabja 6.83. Dunavizíllás, dec. 31. 4, 3' O'" 0 fölött. Felelős szerkesztő : VF.RTF.I­F.R.D.

Next