Sürgöny, 1861. január (1. évfolyam, 1-26. szám)

1861-01-03 / 2. szám

Első évi folyam. Szerkesztő-hivatal: Barátok-tere 7. sz.­l­ső emelet. Kiadó hivatal : B­arátok-tere 7. szám, földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban barátok-tere 7. szám. földszint. 2. szám. — 1861 Csütörtök, januárius 3. Vidékén be­ruieutes levelekben , minden posta­hivatalnál.süaaöMT B Égé Fel. Klefi­rtési árak austriai értékben. ft k 6 5 úthoz hordva. f­t kx ,vn­egyedre 4 60 Vidékre, naponkint postán. ft kr , ft kr Egész évre Id — Évnegyedre 5 — Félévre 10 — Egy hóra 2 — HIVATALOS RÉSZ. 0 cs. k. Apostoli Felsége sajátkezüleg aláirt ok­levéllel, K­ö­ve­­­s Arnold őrnagyot a hadsegédi kar­nál, az austriai birodalom nemesi rendjébe , „aszódi s harkályi“ elenével, legkegyelmesebben fölemelni mél­­tóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége gróf Sickingen-Ho­­h­e­n­b­e­r­g Ferencz századost a Sándor württembergi herczeg Il­ik sz. huszár ezrednél, cs. k. kamarási mél­tósággal legkegyelmesebben flik­ubázni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége m. évi dec. 29-től kelt legfelsőbb határozatával Cz­i­n­ka György altizedest a 39. sz. Dom Miguel-gyalog-ezrednél, az általa, külö­nös viszonyok közt, nagy mértékben tanusitott bátorság s kötelességhűség elismeréséül, 2-ed osztályú ezü­st vi­tézségi éremmel legkegyelmesebben földiszitui méltóz­tatott. A folyó évi december 27 én kelt magas cs. k. ren­delvény nyomán, a nemzeti kölcsön kamatokra fizetendő pótpénz a lejárati idő után különféleképen járván, téve­dések elmellőzése végett ezen pótpénz kiszámitásánál megkivántatik, hogy azon felek által, kik fix vagy több szelvényt külön lejárati időtől fizetés végett bemutatnak, ezen szelvényekről nem csak névszerinti értékük után, hanem lejárati idejük szerint külön egyzékek készíttes­senek. Budán, december 28-án 1860. KEMHIVATALOS RÉSZ. A polgári jog revisiója. I.­­ A nemzeti génius minden időben s a föld minden népeinél legtisztábban az egyes nemzet anyanyelvében s ősi jogában nyilvánul. Nem ugyanazon jogban, mely a törvénykönyvek foliám­jaiba, akár corpus jurisnak, akár másként neveztessék, van eltemetve, h­anem­ azon jogban, mely a nemzet lelkében él, a nemzet cselekvési s gondolkozási módjában nyilatkozik, s melyet hasztalan igyekeztek a XVIII. és XIXI. század codificatorai abstract elvekből kiinduló tevékeny­ségük által a semmiség élébe sülyeszteni s az em­berek meggyőződéséből kitörleni. A magyar nemzet is minden időben, külö­nösen korunkban kiváló szívóssággal ragaszko­dók ősi jogintézményeihez, melyek bár számos hiánynyal bírtak, de sokkal inkább gyökereztek a nemzet egyéniségében, semhogy helyébe egy idegen, bár keletkezése korában jeles, de immár sem az előrehaladott jogtudomány, sem a nagy­ban kifejlett társadalmi s üzleti viszonyok kívá­nalmainak többé meg nem felelő törvényt fogadna el, mely a magyar nép eszmejárásával s a ha­zánkban tényleg létező állapotokkal annyira el­lentétben áll. Isten segedelmével az ország törvényhozó házának egy nyomasztó évtized óta zárt termei ismét m­eg fognak nyílni, s azon nagyszerű pub­­lico-politikus kérdéseken kívül, melyeknek sze­rencsés megoldásától a l­aza jövője, Árpád nem­zetének boldogulása talán századokra függend, nem csekélyebb feladat vár az ország törvényho­zóira a magánjog terén, mely a nemzet társa­dalmi lételének alakulására oly életbevágó be­folyást gyakorol. Mint Herakles, álland­ó válaszúton hatá­rozni Werbőczy hármas könyve s azon polgári legislatio között, mely a legutóbbi évtized alatt, bármit mondjanak is a lelkesü­ltség tüzénél fel­­hevült honfiak, sok magánjognak alapjává vált; s melyet legalább a múltra nézve nem létezőnek nem tekinthetni a nélkül, hogy végtelen bonyodal­maknak tág kapu ne nyittassák s a nélkül, hogy a higgadt magatartása által az európai népcsa­lád figyelmét és becsülését kivívott magyar nem­zet azon trónvesztett dynastiával egy sorba ne állíttassák, mely huszonöt évi számkivetésböl a szép Provence daltelt mezőire visszatérvén, egy viharos negyed­században — mit sem felejtett, és mit sem tanult, s rövid restauratio után ismét dicső ősei szent örökét veszteni kénytelenült. Mi az austriai polgári törvénykönyv jó s gyenge oldalait elfogulatlanul ítéljük meg; szerin­tünk nem tagadhatni, hogy az, bármit mondja­nak is föltétlen tisztelői a Lajthán innen és túl, mind alapjaiban, mind szerkezetében, mind egyes részeiben elavult. Azon ötven év óta, melyen át érvényben van, nagy, mondhatni óriási változá­sok történtek nem csak a szellemi világban, a tu­dományokban, de az anyagi v­ilágban, az érde­kek országában is. Mióta teremtője az ősz Zeil­­ler a polgári törvénykönyvön utolsó correctu­­ráját megtette, gőzhajók szeldelik nyu­sgó siet­­séggel a szőke Duna habjait, vaspályák aczél­­kapcsokkal csatolják egymáshoz a kü­lönvált népe­­ket, gyorssajtók és villanyfavirdák villám­sebes­séggel terjesztik az összeszoruló tér és időben a gondolatok termékenyítő harmatát, s a közép­kor bilincseiből fölszabadult föld, s a nagyko­rúakká vált nép óriási munkássága alapjában megváltoztatá azon viszonyokat, melyek rende­zésére a polgári törvénykönyv egykor hivatva volt. Ily körülmények között a polgári törvény­­könyv revisiója már a negyvenes években a Laj­thán túl is szükségesnek ítéltetett, s és azért m­éltó meglepetéssel vette a világ annak az 1848-iki át­alakulás után, minden átdolgozás nélküli beho­zatalát hazánkba, minthogy a függelékében ki­hirdetett rendelvények ily átdolgozásnak,tovább­fejlődésnek a leghiggattabb vizsgáló által sem te­kintethetnek. Megfogható tehát, hogy az ősi in­tézményeihez határtalan kegyelettel ragaszkodó magyar, bármit szólt és itt is a birodalom újjá­születését évről évre hirdető sajtó — nem tudott megbarátkozni oly törvénykönyvvel, melyről az austriai jogászok tagadhatlanul legjelesbike Un­ger, — azt éles kritikával bonczolgatva — oly kemény ítéletet mondott. *) A hivatalos „Wiener Zig“ írja: „A szász királyi kormány az Austriával fönnálló szerződéseket lelkiismeretesen teljesítve, a Dresdában letartóztatott gróf Teleki Lászlót a császári kormány­nak ennek megkeresése folytán átadta. (Császár Ő Felsége gróf Telekit maga elé ren­deltette s neki személyesen kijelenteni méltóztatott, mi­szerint Ő Felsége előtt tudva van ama határozott el­lenséges indulat, melyet gróf Teleki gyakran s még a legújabb időkig is tanusitott a legmagasb Császári ház s a monarchia érdeke ellen ; azonban mindemellett is 0 Felsége arra indíttatva érzi magát, hogy min­den további vizsgálatot megszüntettessen s neki teljes sza­badságát visszaajándékozza. Császár Ő Felsége elfo­gadta gróf Telekinek arra adott szavát, hogy a külfölddeli minden ellenséges szellemű összeköttetés­ről lemondand, a monarchia határain nem lépend át s egyelőre minden politikai tevékenységtől tartózko­­dandik. Ennélfogva gróf Teleki fogságából kibocsátta­tott s ellene minden további törvényes eljárás meg­­ütüntettetett. A Fejedelem saját felséges Háza­­s államainak egyik legelszántabb ellenfele irányában kegyelmet s bocsánatot gyakorlott. Az lévén hatvan azon uralkodói kötelességérzet által. *) L. Unger: Systhem des oster. Privat-Rechts. Lipcse, miszerint alattvalóinak nyugalmát szenvedélyes ellen­ségek fáradhatlan törekvései ellen biztosítsa, — a leg­biztosabb garantiát egy oly utógondolat nélküli nagy­lelkűség tényében s egy oly férfiút adott szóban kere­sett s talált, melynek szentsége a nemesebb természe­tüeknél a politikai szenvedélyek sugallatain bölül áll. Az ő bizalma nem fog megcsalatni; népei pedig saját fejedelmüket megértendik s öt örömteljes büszkeség­gel kisérendik egy oly után, melynek irányát a csá­szári kegyelemnek ezen ténye is újólag félreismerhet­­lenül kijelöli. “ A helytartótanács megnyitó ülése. A m. kir. helytartótanács ma tartá első ülését, az­­is plebánia-templomban hallott kis mise s veni Manc­e után. A nyilvános ülést a főtárnokmester nyitá meg alkalomszerű beszéddel, melyre Lipthay András cz. püspök s helytartósági tanácsos válaszolt. Azután a tanácsosok föleskettettek. A nyilvános ülés befejeztetvén, a helytartó-tanács szervezésére vonatkozó felsőbb rendeletek tárgyaltat­tak , miknek folytán — hallomás szerint — a tanul­mányi s vallási alapnak elvben helybenhagyott vissza­­keblezése és a tanulmányi bizottmány szervezésének, végre a szerb vajdaság és bánság mielőbbi visszacsa­tolásának kivitelére nézve albizottmányok alakíttattak, melyek illető javaslataikat a legközelebbi tanácsülés­nek mutassák be. TARCZA: Pestmegye czimere. (1860. dec. 10. és 1861. január 5.) Kik előtt nem emlékezetes, hogy 1787. sept. 1-én II. József a vármegyék pecsétjeit megváltoztatni s azon tulajdon czimeres pecséteket, az ország czimerét, s a vármegye nevét magában foglaló pecsétekkel fel­cseréltetni parancsolta. Az uj pecséteket két esztendeig használták a vármegyék, azután nem kellett! A magyarországi Karok és Rendek sürgették régi tulajdon czimeres pecsétnyomóik visszaadatását, és azok 1790-ben böjtelő havában a vármegyéknek ismét visszaadattak. Így állunk most is! Minden megye kívánja azon pecsétet, melyet 1550. 62. tvezikkely rendelésénél fogva nyert s mely­­lyel századokig élt! Miért e ragaszkodás a tulajdon czimeres pecsé­tekhez ? Lássuk! A megyék czimereibe történetünk lapjaiból vannak vésve jelvények, melyeknek látása életet önt ereinkbe! Vegyük Pestmegye czimerét! Pestmegye czimere áll: Egy kék*par rzsból, melynek alsó részén három zöld halom, ezen hatalmas hím oroszlán föl­emelt farkkal, két hátulsó lábaival a halmokon tapadva, kihivólag első lábai jobbjában koronát, másikban aranyal­mát, — kereszt-jelvénynyel — tartva ágaskodik! Ez Pestmegyének ősi czimere — nem a kétfejű sas, m­ely egy évtizede ily körülirattal : „Cs. kir. or­szágos törvényszék Pesten“ szerepel '). Ősi czimere megyénknek több jelentőséggel bir, mintsem hogy a megyei Karok és Bendek ne sürget­nék e régi tulajdon czimeres pecsét visszaadatását. P Pestmegye czimere története következő: Mint törvényeink feljegyzették, Pest és Pilis Ulászló király alatt lettek először egyesitve. 1495, 20. és 24 ívez.­­ Pestmegye már az Árpádok alatt, később Pest-Pi­lis egyesült megyék szinte egyenesen a király által (azaz Curia regia) kormányozhattak. Ezeknek, mint a többi megyéknek , nem volt főispánjuk ! Pestmegyének a király általi kormányozása a török hadjárat alatt szűnt meg. 1659. 76. tezikk által határoztatott, hogy­ főispánja mindenkor az ország ná­dora legyen, ugyanekkor Bolt vármegye is egyesitte­­tett Pest-Pilis vármegyékkel, melyre kapta hiteles pe­csétjét is *), „aranyos oroszlányt“ mely egyik lábával koronát, másikkal aranyalmát tart­). 1860. dec 10-én Pestmegye bizottmánya a megyei pe­cséteket, im­elyek a levéltárban őriztettek, átvette. Egyik diák­­fölirata 1848, mint történeti emlék átfű­részelve a nemzeti mú­zeumnak adatott át, a másik magyar feliratú, a rajta időközben elkövetett mutilatioval megtartatott. ") Status et ordines benignae suse Majestatis Keeolutioni et articulis 100 Anni 1492. 2 et 20 et 24 Anni 1495 inhaerentes, decernuat, ut Cemitatus Pest-Pilis et Solt, juxta antelatas con­stitutione!, in iuo antiquo jure couserTati: officium supremi 1732 ik évben, October havában volt e megyében egy főispáni beiktatás. III. Károly os­trák császár s VI. néven magyar király vejét, Mária Therézia férjét Ferenczet tette meg főispánnak. Ferencz helyett Pon­­grácz András jelent meg mint pletispotentiárius s be­iktatására gróf Csáki Zsigmond tárnokmester volt ki­küldte. Ez magyarul a bán nyelvén ez alkalommal, többek között felhozta Pestmegye czimere jelentőségét, midőn igy szólott: „Pest vármegyének Árpádok korától vezéreink, és királyaink voltak személyesen igazgatói; e megyét tartották a nemzet testében a fő élpontnak, e megye ment elöl bátran és méltósággal minden ügyekben, ezen körülményt tanúsítja a megye szabadalmazott pecsétje az oroszlány, mely egyik lábával koronát, másikkal aranyaimat tart." Kék pajzsában a három hegy jelenti, hogy nem csak szent Gellért , Pilisi és Naszály hegyek ormain hirdette, a­hol kellett, hangos sza­vát, de elhangoztatta az élet kérdéseit Tátra, Mátra, Fátra bérczeibe is, melyek sokszorozva viszhangozta­­ták egyesülési részvétüket. A kék paizsban az ágaskodó orosz lány még Árpád-házból való királyaink jelvénye, comitis eorundem Cuinitatuum, pen,s Dominos Comit.s Begni Hungáriáé Palatinos, moderuum et futuros, et quibus alias etiam m pcragd.au supremorum Comitum fuuctionibus habu issent dependentiam, una cum Sigillo autbentieo, pro nunc spe­­cialiter, nsdem Comitatibus collato, de facto maneat, et re­­linquatur. . *) fB- (Béla, Imre és II. András kir. alatt Magyarország czimerén is oroszlánok voltak. XI. András 1233 ik évi arany pecsétjén hét oroszlány volt, a hét magyar - - (Hetumoger) — esimeré. ' ^ i ***v*»»n zs s jelenti azon komoly méltóságot, melylyel az Árpád­ház uralkodni tudott. Pestmegye az ország szigorít­órákója, bölcs So­­lonja, halhatlan emlékű Lykurgussa. Mint az oroszlány minden állatok között legfőbb, legnemesebb — úgy Pestmegye már Árpádok idejéből kimutatta a többi megyék fölötti előnyeit. Hideg meg­fontoló ész, hajthatlan jelleme volt ékszere. A korona és arany alma, melyeket az oroszlány előlábain tartogat, fönnen hirdetik, hogy e megyét az ittlakó magyar királyok igazgatták. *­ 1732-ben, midőn lotharingiai Ferencz lett főispán, inditványoztatott,hogy a megye új czimert vállaljon, t.i. „koronás sast“ kiterjesztett szárnyakkal, melye­ken az előbbi czimer legyen behelyeztetve; melléktárgy gyanánt, a sas alatt a Duna folyama, a Pilisi hármas hegyek, jobbról Buda, balról Pest városok díszeleg­jenek. Nem kellett az indítvány, Pest megye megmaradt oroszlánya mellett, folyamodott annak megerősítéséért, csak azt az egy változtatást kérvén, hogy „Wesse­lényi neve“ mint a mely a czimer, illetőleg pe­csétje körül végzés ellen metszetett a körülírásban, ki­töröltessék, s helyébe metszessék „Sigillum Comitaluum *) Má­rás király alatt, midőn azon törvé­ny hosatott, hogy a főispáni hivatalt csupán nemes viselhesse (1471-ki 15. tvet), és ez 1476 ban oda magyaráztatott, hogy a király a fő­papok és zászlósok tanácsából, és akaratával tartozzék minden megyébe valamely zászlóst, vagy előkelő, de jóbirtoku­s ele­gendőnek és alkalmasnak találandó epo­ért főispánná tenni (1496 ki 60. t. cz.), e szabály alól Pes­t-P­­­­­­­s várme­gyék, mind a régi szólás, mind Ulászló alatt hozott 1492-ki 100. tvez. által kivétettek, azért mert a királyi székhez közel lévén, ,főispánra“ szük­­ségök nem volt. 1858-1859. .Hegyes tudósítások. — Kom­ár­o­m m­egy­ébe 1 dec. 29. (Főispáni körlevél; bizottmányalkotó ősgyülés; tisztújítás.) Örökös és valóságos főispányunk e körlevél mel­le­t hívta ősgy­ülésre Komárommegye rendeit és a hely­ségek képviselőit . Komárommegye polgáraihoz 1 F. é. deczember 28-kán fog megalakittatni me­gyénknek az 184­8 diki XVI-dik törvényczikk által választatni rendelt azon bizottmánya, mely mindaddig, mig e részben a közel kilátásba helyzett országgyűlés rendelkeznék, az 1848 ikig szokásban volt közgyűlést pótolandja, s egyszersmind a megyei hatóságot alkot­mányos törvényeink érte­mében gyakorolni fogja. A kitűzött közgyűlésnek azokon kívül, kiket tör­vény és megyei határozatok szavazati joggal ruháztak fel, a népképviselet útján szabadon választandó vagy már választott községi képviselők is tagjai leendőnek, ani által az 1848-diki törvényekben gyökerező jog­egyenlőség és testvériség alapján oly tér nyílik meg Komárommegye alkotmányos polgárai előtt, mely a visszaállított helyhatósági önkormányzatbani részvé­tet, egyikét a legnemesebb polgárjogoknak biztosítja. A polgárok közti ezen törvényes jogegyenlőség, mely a közelebbi nehéz évek terheitől megszabadított édes haza szeretetében mindnyájunkat testvérekké tesz, könnyűvé s édessé teszi azon p­lgári kötelessé­­gek teljesítését, melyekre hazánk s közelebbről me­gyénk irányában, osztály- és hitfelekezeti különbség nélkül minden hazafi hivatva van. E kötelességek közé tartozik nem csak általánosan munkálódni a haza egyetemes boldogságán, hanem különösen is a jelen átalakulás e válságos idejében mindent úgy tenni s intézni, mint azt a különböző érdekek kölcsönös mél­­tánylata, egymás jogainak tisztelete, testvéries szeretet és gyöngéd türelem követelik, azon okból, nehogy megzavartassék azon egyetértés, mely ha valaha, most e nagy fontosságú átmeneti korszakban mindenek fö­lött szükséges. Szabad legyen tehát nem csak remélnem, de meg is győződnöm arról, hogy Komárom megyének hazafias érzelmű polgárai, midőn az oly sokáig fájdalmasan nem élvezett alkotmányos jogok gyakorlatába vissza­lép­tek, ezeknek egyik legbiztosabb kezességét, a ren­det és közbékét, mint mindig, úgy ezentúl is minden cselekményeikben tisztelni és fentartani fogják. Éljen az alkotmányos bon s annak szabadsága! Kelt B. Komáromban, dec. 19-kén 1860. Komárommegye főispánja: Gróf Nádasdy Lipót. Ennek folytán Komárom székhelyünk 27-kén ünnepi szint öltött: az utczák nemzeti zászlókkal fölé­­kesíttettek, s a nemzeti alkotmányos újéletre ébredt la­kosság arcta örömcsillogó szemekkel lepte el az utczá­kat, az érkező kedves főispán urat személyesen foga­dandó. Este, bár az ég ránk borult és eső hullott, de az örömtől áradozó szivek nem ismertek akadályt a város kivilágítása mellett; előléptek fáklya-szövétnekc­­ikkel és vng zene­s harsány éljenek közt bemutatták hó­dolatukat a főispán urnak, ki a lelkes szónoklatot le­kötelező nyiltszóval viszonozván, ezernyi torok harso­­na-éljenjeivel üdvözöltetett. 28 kán, miután fél 9-re a kath. templomban, majd a reformátusok imaházában az összesereglettek az ég áldását lekönyörögték volna, a megye nagyteremében ösgyülésre sereglettünk. A főispán elnöki székét szűnni nem akaró éljenek közt foglalta el, mely kitörés akkor még derültebb és lelkesebb vala, mikor az elnök al­kotmányos ujraszületésünket kihirdetni, s a jövő teen­dők iránt a közvéleménynél fogva, az 1847/i­ki törvé­nyes alapot kijelenteni méltóztatott. Egynémely szónok a közelmúlt fájdalma , és a szebb jövő reményének lelkesültsége alatt szép szónoklatokat tartottak, melyeket a nemes hazafiaság mérsékeltsége zománczozott, s a közlelkesültség zaja viszhangozott; ám előlegesen abban állapodván meg, hogy e megye közérzelmét tolmácsoló és tisztika­rának zsinórmértékül szolgálandó elv határozmányait más­nap állapitandván meg, ezúttal az ős­gyűlés tör­­vényszerüleg a megye bizottmányát alakitja meg, mi meg is történt, miután az ideiglenes alispán, jegyző, ügyvéd és szó­labiró kineveztettek, s a helység-képvi­selők nevei fölolvastattak volna.­­ Nyomban mint­egy hatszázra menő minden rendű bizottmányi tag választatott meg közfölkiáltás utján, közéjök több vidéki és a haza közbizalmát bíró hazafi is, mint Deák Ferencz, b. Eötvös József stb. A legszebb rend és pél­dás lelkesültség uralkodott. Délután a megye régi szokásaként a főispán tiszt­választási nyílt tanácskozmányt tartott. Este S­á­r­k­ö­z­y közérzelemmel első alispánt jelölt, G­i­c­z­y Kálmán megyénk büszkesége, és J­ó­k­a­y Mór Komárom és hazánk kitűnő fia fáklyás zenével tiszteltettek meg, értetődvén, hogy ez alkalom­mal a leglelkesebb szónoklatok és közrészvét hangzot­tak; fölemlítendő, hogy Jókayban a közvélemény a nemzeti irodalmat is kívánta megtisztelni, mely fölvi­­lágosultságunknak fötényezője, s jövőnknek kell hogy biztos irányzója legyen. 29-kén 8 óra után a bizottmány és tömérdek szemlélő a megye nagy teremét és a díszes hölgykoszoru a karzatot ellepték, és more patria kedveltjük éljenez­te­ésév­el a restauratió rég nélkülözött ünnepét harsogva hirdették. 9 órakor főispán uz ő nunga elnöki székét éljenek közt elfoglalta és megindult az elv-Vita. Mig némelyek az egri pontokat hozták indítványba, mások máskép, de mondhatni méltóságteljesen indítvány­oztak. Giczy K. felfogván a közvéleményt, azt mintegy keretbe szo­rította, mely szerint mi az alkotmányos tért elfoglaljuk, a 1848-as törvényt alapul vesszük, a megyében más hivatalt mint alkotmányost nem ismerünk, az ország­gyűlést mielőbb kívánjuk, csak azon adókat ajánljuk meg, melyek törvényszerűleg az országgyűlés által széntesü­letnek, a kapcsolt részek visszacsatolását, a közbocsánatot és szabadsajtót óhajtjuk, s ezt a korona első tanácsosának végérvényszerzésül, úgy a többi megyének tudomásul megküldetni határoztuk. Ezután vndoran hozzá fogtunk a tisztválasztáshoz. A tisztikar igy alakíttatott egybe : Alispánok: Sárközy, Madarassy; főjegy­ző : Ordódy Pál; aljegyzők : Bathó Bálint, Huszár Imre; tiszteletbeli jegyzők : Misky Lajos, Jankovics Sándor, Thaly Kálmán, Sebestyényi Geiza; f­ő­b­­­r­á­k : csalóközi járásban Giczy Mátyás; tataiban Konkoly Elek; gesztesiben Pázmándy Lajos; udvardiban Jaross Károly ;főügyészek: Ordódy István és Nagy Al­bert ; al­ügyészek : Tóth Ignácz és Kovácsy ; f­ő­­pénztárnok hadi : Jókay Károly, házi : Pázmán; szolgabirák: csalóközi járásban Földvári, Zá­­molyi, Vég Vincze; gesztesiben: Konkoly Imre, Csa­jágha Sándor, Giczy Pál; udvardiban : Petries főbiró­­ranggal, Szombathelyi Geiza, Giczy Ferencz; tataiban Giczy Imre főbiróranggal, Ramsauer és Huszár László; aladószedők: Szarka, Pálfi János, Stinner, Tit­­teldorf­­számvevő Jaross Ignácz; főbiztos Per­­czel László szolgabiróranggal; középponti biz­tos főszolgabiróranggal Szarka János; főmérnö­kök Katona Lajos, Kis Dénes; levéltárnok Lé­­vay László; f­ő­o­r­v­o­s­o­k Klein, Klemm­er; esküd­tek a csalóközi járásban : Pente Samu, Csorba, Rat­­kovszky Alajos; gesztesiben : Varjas Imre, Zámoly

Next