Sürgöny, 1861. január (1. évfolyam, 1-26. szám)
1861-01-03 / 2. szám
Első évi folyam. Szerkesztő-hivatal: Barátok-tere 7. sz.lső emelet. Kiadó hivatal : Barátok-tere 7. szám, földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban barátok-tere 7. szám. földszint. 2. szám. — 1861 Csütörtök, januárius 3. Vidékén beruieutes levelekben , minden postahivatalnál.süaaöMT B Égé Fel. Klefirtési árak austriai értékben. ft k 6 5 úthoz hordva. ft kx ,vnegyedre 4 60 Vidékre, naponkint postán. ft kr , ft kr Egész évre Id — Évnegyedre 5 — Félévre 10 — Egy hóra 2 — HIVATALOS RÉSZ. 0 cs. k. Apostoli Felsége sajátkezüleg aláirt oklevéllel, Köves Arnold őrnagyot a hadsegédi karnál, az austriai birodalom nemesi rendjébe , „aszódi s harkályi“ elenével, legkegyelmesebben fölemelni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége gróf Sickingen-Hohenberg Ferencz századost a Sándor württembergi herczeg Ilik sz. huszár ezrednél, cs. k. kamarási méltósággal legkegyelmesebben flikubázni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége m. évi dec. 29-től kelt legfelsőbb határozatával Czinka György altizedest a 39. sz. Dom Miguel-gyalog-ezrednél, az általa, különös viszonyok közt, nagy mértékben tanusitott bátorság s kötelességhűség elismeréséül, 2-ed osztályú ezüst vitézségi éremmel legkegyelmesebben földiszitui méltóztatott. A folyó évi december 27 én kelt magas cs. k. rendelvény nyomán, a nemzeti kölcsön kamatokra fizetendő pótpénz a lejárati idő után különféleképen járván, tévedések elmellőzése végett ezen pótpénz kiszámitásánál megkivántatik, hogy azon felek által, kik fix vagy több szelvényt külön lejárati időtől fizetés végett bemutatnak, ezen szelvényekről nem csak névszerinti értékük után, hanem lejárati idejük szerint külön egyzékek készíttessenek. Budán, december 28-án 1860. KEMHIVATALOS RÉSZ. A polgári jog revisiója. I. A nemzeti génius minden időben s a föld minden népeinél legtisztábban az egyes nemzet anyanyelvében s ősi jogában nyilvánul. Nem ugyanazon jogban, mely a törvénykönyvek foliámjaiba, akár corpus jurisnak, akár másként neveztessék, van eltemetve, hanem azon jogban, mely a nemzet lelkében él, a nemzet cselekvési s gondolkozási módjában nyilatkozik, s melyet hasztalan igyekeztek a XVIII. és XIXI. század codificatorai abstract elvekből kiinduló tevékenységük által a semmiség élébe sülyeszteni s az emberek meggyőződéséből kitörleni. A magyar nemzet is minden időben, különösen korunkban kiváló szívóssággal ragaszkodók ősi jogintézményeihez, melyek bár számos hiánynyal bírtak, de sokkal inkább gyökereztek a nemzet egyéniségében, semhogy helyébe egy idegen, bár keletkezése korában jeles, de immár sem az előrehaladott jogtudomány, sem a nagyban kifejlett társadalmi s üzleti viszonyok kívánalmainak többé meg nem felelő törvényt fogadna el, mely a magyar nép eszmejárásával s a hazánkban tényleg létező állapotokkal annyira ellentétben áll. Isten segedelmével az ország törvényhozó házának egy nyomasztó évtized óta zárt termei ismét meg fognak nyílni, s azon nagyszerű publico-politikus kérdéseken kívül, melyeknek szerencsés megoldásától a laza jövője, Árpád nemzetének boldogulása talán századokra függend, nem csekélyebb feladat vár az ország törvényhozóira a magánjog terén, mely a nemzet társadalmi lételének alakulására oly életbevágó befolyást gyakorol. Mint Herakles, állandó válaszúton határozni Werbőczy hármas könyve s azon polgári legislatio között, mely a legutóbbi évtized alatt, bármit mondjanak is a lelkesültség tüzénél felhevült honfiak, sok magánjognak alapjává vált; s melyet legalább a múltra nézve nem létezőnek nem tekinthetni a nélkül, hogy végtelen bonyodalmaknak tág kapu ne nyittassák s a nélkül, hogy a higgadt magatartása által az európai népcsalád figyelmét és becsülését kivívott magyar nemzet azon trónvesztett dynastiával egy sorba ne állíttassák, mely huszonöt évi számkivetésböl a szép Provence daltelt mezőire visszatérvén, egy viharos negyedszázadban — mit sem felejtett, és mit sem tanult, s rövid restauratio után ismét dicső ősei szent örökét veszteni kénytelenült. Mi az austriai polgári törvénykönyv jó s gyenge oldalait elfogulatlanul ítéljük meg; szerintünk nem tagadhatni, hogy az, bármit mondjanak is föltétlen tisztelői a Lajthán innen és túl, mind alapjaiban, mind szerkezetében, mind egyes részeiben elavult. Azon ötven év óta, melyen át érvényben van, nagy, mondhatni óriási változások történtek nem csak a szellemi világban, a tudományokban, de az anyagi világban, az érdekek országában is. Mióta teremtője az ősz Zeiller a polgári törvénykönyvön utolsó correcturáját megtette, gőzhajók szeldelik nyusgó sietséggel a szőke Duna habjait, vaspályák aczélkapcsokkal csatolják egymáshoz a különvált népeket, gyorssajtók és villanyfavirdák villámsebességgel terjesztik az összeszoruló tér és időben a gondolatok termékenyítő harmatát, s a középkor bilincseiből fölszabadult föld, s a nagykorúakká vált nép óriási munkássága alapjában megváltoztatá azon viszonyokat, melyek rendezésére a polgári törvénykönyv egykor hivatva volt. Ily körülmények között a polgári törvénykönyv revisiója már a negyvenes években a Lajthán túl is szükségesnek ítéltetett, s és azért méltó meglepetéssel vette a világ annak az 1848-iki átalakulás után, minden átdolgozás nélküli behozatalát hazánkba, minthogy a függelékében kihirdetett rendelvények ily átdolgozásnak,továbbfejlődésnek a leghiggattabb vizsgáló által sem tekintethetnek. Megfogható tehát, hogy az ősi intézményeihez határtalan kegyelettel ragaszkodó magyar, bármit szólt és itt is a birodalom újjászületését évről évre hirdető sajtó — nem tudott megbarátkozni oly törvénykönyvvel, melyről az austriai jogászok tagadhatlanul legjelesbike Unger, — azt éles kritikával bonczolgatva — oly kemény ítéletet mondott. *) A hivatalos „Wiener Zig“ írja: „A szász királyi kormány az Austriával fönnálló szerződéseket lelkiismeretesen teljesítve, a Dresdában letartóztatott gróf Teleki Lászlót a császári kormánynak ennek megkeresése folytán átadta. (Császár Ő Felsége gróf Telekit maga elé rendeltette s neki személyesen kijelenteni méltóztatott, miszerint Ő Felsége előtt tudva van ama határozott ellenséges indulat, melyet gróf Teleki gyakran s még a legújabb időkig is tanusitott a legmagasb Császári ház s a monarchia érdeke ellen ; azonban mindemellett is 0 Felsége arra indíttatva érzi magát, hogy minden további vizsgálatot megszüntettessen s neki teljes szabadságát visszaajándékozza. Császár Ő Felsége elfogadta gróf Telekinek arra adott szavát, hogy a külfölddeli minden ellenséges szellemű összeköttetésről lemondand, a monarchia határain nem lépend át s egyelőre minden politikai tevékenységtől tartózkodandik. Ennélfogva gróf Teleki fogságából kibocsáttatott s ellene minden további törvényes eljárás megütüntettetett. A Fejedelem saját felséges Házas államainak egyik legelszántabb ellenfele irányában kegyelmet s bocsánatot gyakorlott. Az lévén hatvan azon uralkodói kötelességérzet által. *) L. Unger: Systhem des oster. Privat-Rechts. Lipcse, miszerint alattvalóinak nyugalmát szenvedélyes ellenségek fáradhatlan törekvései ellen biztosítsa, — a legbiztosabb garantiát egy oly utógondolat nélküli nagylelkűség tényében s egy oly férfiút adott szóban keresett s talált, melynek szentsége a nemesebb természetüeknél a politikai szenvedélyek sugallatain bölül áll. Az ő bizalma nem fog megcsalatni; népei pedig saját fejedelmüket megértendik s öt örömteljes büszkeséggel kisérendik egy oly után, melynek irányát a császári kegyelemnek ezen ténye is újólag félreismerhetlenül kijelöli. “ A helytartótanács megnyitó ülése. A m. kir. helytartótanács ma tartá első ülését, azis plebánia-templomban hallott kis mise s veni Mance után. A nyilvános ülést a főtárnokmester nyitá meg alkalomszerű beszéddel, melyre Lipthay András cz. püspök s helytartósági tanácsos válaszolt. Azután a tanácsosok föleskettettek. A nyilvános ülés befejeztetvén, a helytartó-tanács szervezésére vonatkozó felsőbb rendeletek tárgyaltattak , miknek folytán — hallomás szerint — a tanulmányi s vallási alapnak elvben helybenhagyott visszakeblezése és a tanulmányi bizottmány szervezésének, végre a szerb vajdaság és bánság mielőbbi visszacsatolásának kivitelére nézve albizottmányok alakíttattak, melyek illető javaslataikat a legközelebbi tanácsülésnek mutassák be. TARCZA: Pestmegye czimere. (1860. dec. 10. és 1861. január 5.) Kik előtt nem emlékezetes, hogy 1787. sept. 1-én II. József a vármegyék pecsétjeit megváltoztatni s azon tulajdon czimeres pecséteket, az ország czimerét, s a vármegye nevét magában foglaló pecsétekkel felcseréltetni parancsolta. Az uj pecséteket két esztendeig használták a vármegyék, azután nem kellett! A magyarországi Karok és Rendek sürgették régi tulajdon czimeres pecsétnyomóik visszaadatását, és azok 1790-ben böjtelő havában a vármegyéknek ismét visszaadattak. Így állunk most is! Minden megye kívánja azon pecsétet, melyet 1550. 62. tvezikkely rendelésénél fogva nyert s melylyel századokig élt! Miért e ragaszkodás a tulajdon czimeres pecsétekhez ? Lássuk! A megyék czimereibe történetünk lapjaiból vannak vésve jelvények, melyeknek látása életet önt ereinkbe! Vegyük Pestmegye czimerét! Pestmegye czimere áll: Egy kék*par rzsból, melynek alsó részén három zöld halom, ezen hatalmas hím oroszlán fölemelt farkkal, két hátulsó lábaival a halmokon tapadva, kihivólag első lábai jobbjában koronát, másikban aranyalmát, — kereszt-jelvénynyel — tartva ágaskodik! Ez Pestmegyének ősi czimere — nem a kétfejű sas, mely egy évtizede ily körülirattal : „Cs. kir. országos törvényszék Pesten“ szerepel '). Ősi czimere megyénknek több jelentőséggel bir, mintsem hogy a megyei Karok és Bendek ne sürgetnék e régi tulajdon czimeres pecsét visszaadatását. P Pestmegye czimere története következő: Mint törvényeink feljegyzették, Pest és Pilis Ulászló király alatt lettek először egyesitve. 1495, 20. és 24 ívez. Pestmegye már az Árpádok alatt, később Pest-Pilis egyesült megyék szinte egyenesen a király által (azaz Curia regia) kormányozhattak. Ezeknek, mint a többi megyéknek , nem volt főispánjuk ! Pestmegyének a király általi kormányozása a török hadjárat alatt szűnt meg. 1659. 76. tezikk által határoztatott, hogy főispánja mindenkor az ország nádora legyen, ugyanekkor Bolt vármegye is egyesittetett Pest-Pilis vármegyékkel, melyre kapta hiteles pecsétjét is *), „aranyos oroszlányt“ mely egyik lábával koronát, másikkal aranyalmát tart). 1860. dec 10-én Pestmegye bizottmánya a megyei pecséteket, imelyek a levéltárban őriztettek, átvette. Egyik diákfölirata 1848, mint történeti emlék átfűrészelve a nemzeti múzeumnak adatott át, a másik magyar feliratú, a rajta időközben elkövetett mutilatioval megtartatott. ") Status et ordines benignae suse Majestatis Keeolutioni et articulis 100 Anni 1492. 2 et 20 et 24 Anni 1495 inhaerentes, decernuat, ut Cemitatus Pest-Pilis et Solt, juxta antelatas constitutione!, in iuo antiquo jure couserTati: officium supremi 1732 ik évben, October havában volt e megyében egy főispáni beiktatás. III. Károly ostrák császár s VI. néven magyar király vejét, Mária Therézia férjét Ferenczet tette meg főispánnak. Ferencz helyett Pongrácz András jelent meg mint pletispotentiárius s beiktatására gróf Csáki Zsigmond tárnokmester volt kiküldte. Ez magyarul a bán nyelvén ez alkalommal, többek között felhozta Pestmegye czimere jelentőségét, midőn igy szólott: „Pest vármegyének Árpádok korától vezéreink, és királyaink voltak személyesen igazgatói; e megyét tartották a nemzet testében a fő élpontnak, e megye ment elöl bátran és méltósággal minden ügyekben, ezen körülményt tanúsítja a megye szabadalmazott pecsétje az oroszlány, mely egyik lábával koronát, másikkal aranyaimat tart." Kék pajzsában a három hegy jelenti, hogy nem csak szent Gellért , Pilisi és Naszály hegyek ormain hirdette, ahol kellett, hangos szavát, de elhangoztatta az élet kérdéseit Tátra, Mátra, Fátra bérczeibe is, melyek sokszorozva viszhangoztaták egyesülési részvétüket. A kék paizsban az ágaskodó orosz lány még Árpád-házból való királyaink jelvénye, comitis eorundem Cuinitatuum, pen,s Dominos Comit.s Begni Hungáriáé Palatinos, moderuum et futuros, et quibus alias etiam m pcragd.au supremorum Comitum fuuctionibus habu issent dependentiam, una cum Sigillo autbentieo, pro nunc specialiter, nsdem Comitatibus collato, de facto maneat, et relinquatur. . *) fB- (Béla, Imre és II. András kir. alatt Magyarország czimerén is oroszlánok voltak. XI. András 1233 ik évi arany pecsétjén hét oroszlány volt, a hét magyar - - (Hetumoger) — esimeré. ' ^ i ***v*»»n zs s jelenti azon komoly méltóságot, melylyel az Árpádház uralkodni tudott. Pestmegye az ország szigorítórákója, bölcs Solonja, halhatlan emlékű Lykurgussa. Mint az oroszlány minden állatok között legfőbb, legnemesebb — úgy Pestmegye már Árpádok idejéből kimutatta a többi megyék fölötti előnyeit. Hideg megfontoló ész, hajthatlan jelleme volt ékszere. A korona és arany alma, melyeket az oroszlány előlábain tartogat, fönnen hirdetik, hogy e megyét az ittlakó magyar királyok igazgatták. * 1732-ben, midőn lotharingiai Ferencz lett főispán, inditványoztatott,hogy a megye új czimert vállaljon, t.i. „koronás sast“ kiterjesztett szárnyakkal, melyeken az előbbi czimer legyen behelyeztetve; melléktárgy gyanánt, a sas alatt a Duna folyama, a Pilisi hármas hegyek, jobbról Buda, balról Pest városok díszelegjenek. Nem kellett az indítvány, Pest megye megmaradt oroszlánya mellett, folyamodott annak megerősítéséért, csak azt az egy változtatást kérvén, hogy „Wesselényi neve“ mint a mely a czimer, illetőleg pecsétje körül végzés ellen metszetett a körülírásban, kitöröltessék, s helyébe metszessék „Sigillum Comitaluum *) Márás király alatt, midőn azon törvény hosatott, hogy a főispáni hivatalt csupán nemes viselhesse (1471-ki 15. tvet), és ez 1476 ban oda magyaráztatott, hogy a király a főpapok és zászlósok tanácsából, és akaratával tartozzék minden megyébe valamely zászlóst, vagy előkelő, de jóbirtokus elegendőnek és alkalmasnak találandó epoért főispánná tenni (1496 ki 60. t. cz.), e szabály alól Pest-Ps vármegyék, mind a régi szólás, mind Ulászló alatt hozott 1492-ki 100. tvez. által kivétettek, azért mert a királyi székhez közel lévén, ,főispánra“ szükségök nem volt. 1858-1859. .Hegyes tudósítások. — Komárom megyébe 1 dec. 29. (Főispáni körlevél; bizottmányalkotó ősgyülés; tisztújítás.) Örökös és valóságos főispányunk e körlevél mellet hívta ősgyülésre Komárommegye rendeit és a helységek képviselőit . Komárommegye polgáraihoz 1 F. é. deczember 28-kán fog megalakittatni megyénknek az 1848 diki XVI-dik törvényczikk által választatni rendelt azon bizottmánya, mely mindaddig, mig e részben a közel kilátásba helyzett országgyűlés rendelkeznék, az 1848 ikig szokásban volt közgyűlést pótolandja, s egyszersmind a megyei hatóságot alkotmányos törvényeink értemében gyakorolni fogja. A kitűzött közgyűlésnek azokon kívül, kiket törvény és megyei határozatok szavazati joggal ruháztak fel, a népképviselet útján szabadon választandó vagy már választott községi képviselők is tagjai leendőnek, ani által az 1848-diki törvényekben gyökerező jogegyenlőség és testvériség alapján oly tér nyílik meg Komárommegye alkotmányos polgárai előtt, mely a visszaállított helyhatósági önkormányzatbani részvétet, egyikét a legnemesebb polgárjogoknak biztosítja. A polgárok közti ezen törvényes jogegyenlőség, mely a közelebbi nehéz évek terheitől megszabadított édes haza szeretetében mindnyájunkat testvérekké tesz, könnyűvé s édessé teszi azon plgári kötelességek teljesítését, melyekre hazánk s közelebbről megyénk irányában, osztály- és hitfelekezeti különbség nélkül minden hazafi hivatva van. E kötelességek közé tartozik nem csak általánosan munkálódni a haza egyetemes boldogságán, hanem különösen is a jelen átalakulás e válságos idejében mindent úgy tenni s intézni, mint azt a különböző érdekek kölcsönös méltánylata, egymás jogainak tisztelete, testvéries szeretet és gyöngéd türelem követelik, azon okból, nehogy megzavartassék azon egyetértés, mely ha valaha, most e nagy fontosságú átmeneti korszakban mindenek fölött szükséges. Szabad legyen tehát nem csak remélnem, de meg is győződnöm arról, hogy Komárom megyének hazafias érzelmű polgárai, midőn az oly sokáig fájdalmasan nem élvezett alkotmányos jogok gyakorlatába visszaléptek, ezeknek egyik legbiztosabb kezességét, a rendet és közbékét, mint mindig, úgy ezentúl is minden cselekményeikben tisztelni és fentartani fogják. Éljen az alkotmányos bon s annak szabadsága! Kelt B. Komáromban, dec. 19-kén 1860. Komárommegye főispánja: Gróf Nádasdy Lipót. Ennek folytán Komárom székhelyünk 27-kén ünnepi szint öltött: az utczák nemzeti zászlókkal fölékesíttettek, s a nemzeti alkotmányos újéletre ébredt lakosság arcta örömcsillogó szemekkel lepte el az utczákat, az érkező kedves főispán urat személyesen fogadandó. Este, bár az ég ránk borult és eső hullott, de az örömtől áradozó szivek nem ismertek akadályt a város kivilágítása mellett; előléptek fáklya-szövétnekcikkel és vng zenes harsány éljenek közt bemutatták hódolatukat a főispán urnak, ki a lelkes szónoklatot lekötelező nyiltszóval viszonozván, ezernyi torok harsona-éljenjeivel üdvözöltetett. 28 kán, miután fél 9-re a kath. templomban, majd a reformátusok imaházában az összesereglettek az ég áldását lekönyörögték volna, a megye nagyteremében ösgyülésre sereglettünk. A főispán elnöki székét szűnni nem akaró éljenek közt foglalta el, mely kitörés akkor még derültebb és lelkesebb vala, mikor az elnök alkotmányos ujraszületésünket kihirdetni, s a jövő teendők iránt a közvéleménynél fogva, az 1847/iki törvényes alapot kijelenteni méltóztatott. Egynémely szónok a közelmúlt fájdalma , és a szebb jövő reményének lelkesültsége alatt szép szónoklatokat tartottak, melyeket a nemes hazafiaság mérsékeltsége zománczozott, s a közlelkesültség zaja viszhangozott; ám előlegesen abban állapodván meg, hogy e megye közérzelmét tolmácsoló és tisztikarának zsinórmértékül szolgálandó elv határozmányait másnap állapitandván meg, ezúttal az ősgyűlés törvényszerüleg a megye bizottmányát alakitja meg, mi meg is történt, miután az ideiglenes alispán, jegyző, ügyvéd és szólabiró kineveztettek, s a helység-képviselők nevei fölolvastattak volna. Nyomban mintegy hatszázra menő minden rendű bizottmányi tag választatott meg közfölkiáltás utján, közéjök több vidéki és a haza közbizalmát bíró hazafi is, mint Deák Ferencz, b. Eötvös József stb. A legszebb rend és példás lelkesültség uralkodott. Délután a megye régi szokásaként a főispán tisztválasztási nyílt tanácskozmányt tartott. Este Sárközy közérzelemmel első alispánt jelölt, Giczy Kálmán megyénk büszkesége, és Jókay Mór Komárom és hazánk kitűnő fia fáklyás zenével tiszteltettek meg, értetődvén, hogy ez alkalommal a leglelkesebb szónoklatok és közrészvét hangzottak; fölemlítendő, hogy Jókayban a közvélemény a nemzeti irodalmat is kívánta megtisztelni, mely fölvilágosultságunknak fötényezője, s jövőnknek kell hogy biztos irányzója legyen. 29-kén 8 óra után a bizottmány és tömérdek szemlélő a megye nagy teremét és a díszes hölgykoszoru a karzatot ellepték, és more patria kedveltjük éljenezteésével a restauratió rég nélkülözött ünnepét harsogva hirdették. 9 órakor főispán uz ő nunga elnöki székét éljenek közt elfoglalta és megindult az elv-Vita. Mig némelyek az egri pontokat hozták indítványba, mások máskép, de mondhatni méltóságteljesen indítványoztak. Giczy K. felfogván a közvéleményt, azt mintegy keretbe szorította, mely szerint mi az alkotmányos tért elfoglaljuk, a 1848-as törvényt alapul vesszük, a megyében más hivatalt mint alkotmányost nem ismerünk, az országgyűlést mielőbb kívánjuk, csak azon adókat ajánljuk meg, melyek törvényszerűleg az országgyűlés által széntesületnek, a kapcsolt részek visszacsatolását, a közbocsánatot és szabadsajtót óhajtjuk, s ezt a korona első tanácsosának végérvényszerzésül, úgy a többi megyének tudomásul megküldetni határoztuk. Ezután vndoran hozzá fogtunk a tisztválasztáshoz. A tisztikar igy alakíttatott egybe : Alispánok: Sárközy, Madarassy; főjegyző : Ordódy Pál; aljegyzők : Bathó Bálint, Huszár Imre; tiszteletbeli jegyzők : Misky Lajos, Jankovics Sándor, Thaly Kálmán, Sebestyényi Geiza; főbrák : csalóközi járásban Giczy Mátyás; tataiban Konkoly Elek; gesztesiben Pázmándy Lajos; udvardiban Jaross Károly ;főügyészek: Ordódy István és Nagy Albert ; alügyészek : Tóth Ignácz és Kovácsy ; főpénztárnok hadi : Jókay Károly, házi : Pázmán; szolgabirák: csalóközi járásban Földvári, Zámolyi, Vég Vincze; gesztesiben: Konkoly Imre, Csajágha Sándor, Giczy Pál; udvardiban : Petries főbiróranggal, Szombathelyi Geiza, Giczy Ferencz; tataiban Giczy Imre főbiróranggal, Ramsauer és Huszár László; aladószedők: Szarka, Pálfi János, Stinner, Titteldorfszámvevő Jaross Ignácz; főbiztos Perczel László szolgabiróranggal; középponti biztos főszolgabiróranggal Szarka János; főmérnökök Katona Lajos, Kis Dénes; levéltárnok Lévay László; főorvosok Klein, Klemmer; esküdtek a csalóközi járásban : Pente Samu, Csorba, Ratkovszky Alajos; gesztesiben : Varjas Imre, Zámoly