Sürgöny, 1861. január (1. évfolyam, 1-26. szám)

1861-01-13 / 11. szám

nak és hasznosnak az előbbi törvényes intézke­déseket semmiseknek nyilvánítani, hanem szent­nek ismervén az elvet, hogy a törvény visszaható erővel nem birhat, csak jövendő esetekre lépte­tett életbe s előbbi jogügyletekre nézve az ér­vényben volt magyar törvények és szokások szol­gáltak zsinórmértékül. Sőt számos törvények, me­lyek a nemzet sajátságos, régi intézményeinek voltak kifolyásai, érvényben hagyattak s most is fönnállanak, itt-ott némely változásokkal. Ezekből kitetszik, hogy minden törvényho­zás tiszteletben tartotta a magánjogi érdekeket s azokat a lehetőségig sértetlenül megóvta, azért tiszteljük mi is, figyelmezve arra, hogy az igaz­ság­szolgáltatást nem szabad szenvedélynek kor­mányozni, s hogy az igazságban rejlik a törvény, mely az országok talpköve­s polgárainak bol­dogsága. Orosz László: Lapszemle. A „Pozor” egy főczikkében oda nyilatkozik, hogy azon előkészületekkel szemközt, mik a magyar országgyűlés számára léteznek, a horvát országgyűlés mielőbb az 1848-ki törvények alapján egybehivassék, vagy inkább, miután az ügyeket be nem fejezte, tovább folytattassék. Az 1848-as országgyűlés megújítása, n. m. már azért is szükséges volna, mert azon a kato­nai határőrvidék is képviselve volt. Az „Agram. Zrg“nak Spalatóból érkezett távirati tudósítása szerint a dalmát követek nem fognak a báni értekezleten megjelenni. A dalmát városok he­lyi szelleme tehát, a. m. a nevezett lap, e perc­ben győzelmet vívott ki, de bár a dalmát bizalmi férfiak nem fognak a báni értekezleten megjelenni, ez utóbbi mindamellett remélhetőleg nem fogja magát visszatar­tatni, ez ügyben jövőben is előhaladni, mint ezt a nevezett lap szerint a három egyesült királyság érdeke kívánja. A „Wanderer“ január 10-ei számában a „nem­zeti országgyűlésekről“ szólván, azt mondja, hogy az okt. 20 óta elmúlt időszakot általában a népek szor­­galmatosabban fölhasználták, mint az államférfiak, és hogy azok által a császári szó hamarabb fölfogatott, és jobban megértetett, mint az állam helyreállításával megbizott korona tanácsosai által; valamint a birodal­mi tanács egybehivása által a pártok csoportulására nézve az első lépés meg volt téve, s keletkeztek a sza­badelvű, conservativ, foederalista és centralista pártok, úgy a császári diploma a polyglott Austriát rögtön föl­­világosítá, s a nemzetek és országok elváltak egymás­tól. Most tényleg csak öt nagy állam- és népcsoportot ismerünk, nevezetesen : Magyarországot a hozzákap­csolt részekkel, a horváth, szerb és románokkal stb. Lengyelországot a ruthénekkel, Csehországot a csehek vezetése alatt, a németeket és olaszokat. Ezen öt nagy népcsalád már kezdi történeti politikai egyénisége helyreállítását eszközölni, a­mennyiben jogos kívánal­mait nemzeti programmokba foglalja össze. Magyarország, mint tudjuk, követeléseit a sanctio pragmatica tételeire alapítja, és az 1848 válasz­tótörvények alapján választott országgyűlés fog az or­szág kívánalmainak törvényes kifejezést szolgáltatni. L­en­gy­e­l­o­r­s­z­ág a régi királyságra emlékez­tet a Piasták uralma alatt, és a lengyel- és orosz­ nép­törzs egyesítését kívánja egy „saját gallicziai ország­gyűlésen, milyenre az országnak szüksége van“. Csehországa századokon át fönállott, egye­sült országgyűlésre hivatkozik, történeti jogaira és au­tonómiájára támaszkodva. De mire törekszenek az olaszok, mire a né­met­ek ? Az olaszok szigorú passivitásban vannak, sem­mit sem kívánnak, semmit sem adnak, haragusznak és­­ hallgatnak, mert minden kívánság, mi ajkaikon kijőne, Olaszországban az ausztriai uralom elismerése volna. Míg a többi népcsaládok kívánalmaikat szavak­ba öltöztet­k és azok rögtöni teljesítését sürgetik, hogy ily módon Austria fönállását belülről biztosítsák, és az öszmonarchiának hatalmát külfelé megerősítsék. Ve­­lencze néma és mitsem kivan. Máskép áll a dolog a németekre nézve. Azok némasága az általános sürgetés idejében csak akkor érne valamit, ha az elégedés és jólét jelének lehetne tekinteni. De nem úgy van. Ama négy országos statú­tum, melylyel a volt államminiszter az Austriában levő németeket meglepte, nem volt valami kitüntetés, ha­nem inkább szelíden mondva, a legszerényebb, dolog, mit az Austriában levő németeknek adhattak, s azért mindenütt kellemetlenül fogadtatott. Mindamellett csak az Austriában levő németeknek nem volt annyi idejök, hogy kívánalmaikat szigorúan formulázzák és azokat mint a Tisza és Dráva, s a Visztula és Moldva vizei mellett lakó testvéreik, nemzeti programaiba foglalják össze. Tehát a közmondássá vált német egyenetlenség még az új Austriában is megtartandja sajátságait ? Végül pedig így fejezi be czikkét: egy nemzetisé­gek szer­it tagosított összes Austria kell, hogy boldo­guljon, mert csak ez van hivatva egyes népeinek jólé­tében föltalálhatni természetes súlypontját. A „Presse“ a reactionarius kísértetek nyomása alatt, mely úgy látszik Bécsben nagyon foglalkoztatja a képzelődést, hosszú czikket hoz a sajtószabadság veszélyeiről, melyben elmondja , hogy az octoberi diploma megjelenése után sok olyan mondatott a sajtó útján, miket máskor elmondani nem lehetett. Elmondja, hogy Schmerling államminiszernek a helytartókhoz bocsátott körlevelében az austriai saj­tóra nézve sok hízelgő mondatik, azonban e programoi­ban azonkívül, hogy a „praeventív beleavatkozás“ meg­szűntnek nyilváníttatik, még semmi más biztosítás nincsen, mert még hibázik a jogtér, mert még mindig fönnáll a sajtórendszabály a megintési rendszerrel, s a valóban drákói sajtó-pót-törvény. Ne mondják nekünk, hogy kísérteteket idézünk, — mond tovább a nevezett lap, — mert e kísértetek mindennap bust és vért nyerhetnek, és veszedelmesekké lehetnek. Mert ha a rendőri hatóság, államügyészségek és törvényszékek pillanatnyira a lapokat bántatlanul hagyják is, ez még mit sem bizonyít; ezen szabadelvű áradat könnyen elapadhat, naponkint más gyakorlat léphet életbe, és nem tudhatjuk, vájjon oly czikk, mely ma még az egész világ előtt ártatlannak tűnik föl, és a hatóságok által sem háborgattatik, mielőtt még az elévülés bekövetkeznék, nem leend­ e törvényes üldözés tárgya; egy szóval: a jogbiztontalanság az, mi állapo­tunkat még mindig fenyegeti, és minden képzelt sza­badságunkat illusoriussá teszi. Ezen aggodalmait támogatandó például fölhozza, mi történt legközelebb néhány prágai lapszerkesztővel, mit alább egész terjedelmében mi is közlünk. Ez eset arra tanít bennünket — mond a „Presse“ — mily veszedelmes fegyver van kezében a hatósá­goknak ellenünkben a sajtórendszabályok által, mi an­nál veszedelmesebb, mert az elitélés minden törvényes vizsgálat nélkül is bekövetkezhetik. Mit használnak minden alkotmányos törekvések és engedmények, ha a polgár nem élvezheti a törvények által biztosított sze­mélyes szabadságot! És Schmerling államminiszter úr köriratában oly rendszer uralmát ígérte meg nekünk, mely eszközrendi , „hogy az austriai polgár személyes és polgári szabadságát illetőleg azon nemzetek mellé­­ állhat, melyek annak százados gyakorlata által oly dicsőségre emelkedtek, hogy a többiek mintaképéül­­ szolgálnak.“ A föntemlített eseményt a „Wanderer“ prágai levelezője következőkben adja elő: Több idő óta ese-­­mény nem hatott oly szomorítólag a kedélyekre, mint­ három itteni lapszerkesztő börtön- és pénzbírságrai dik­tátora elitéltetése, a Szilvesterért ismert események rendőri igazolása ellen hozott egy „beküldött“ czikk­­ fölvétele miatt. A­ki csak ma reggel (jan. 8) a „Cas“, a „Narodni Listy“ és a „Tagesbotent“ kezébe vette, és a­­ lap élén báró P­a­u­m­a­n­n rendőrigazgatónak e lapok ellen kibocsátott fenyító ítéleteit olvasó, nem talált elegendő szót, csodálkozását kifejezhetni, mert azt hit­ték, hogy a híres „régi rendszer“ már meghalt, és ime egyszerre csak föléled a Bajtó „administratív rendsza­­bályozása“ mindnyájunk nagy rémületére, sőt úgy lát­szik, még garázdább akar lenni, mint 1860. okt. 20-ka előtt volt! Ma délelőtt a „Cas“ dolgozótársai a rendőrség­elé hivattak; hárman közölük azon parancsot kaptak,­­ hogy rögtön lemondjanak e lap dolgozótársságáról; a lap igazgatójának, kinek semmi dolga a szerkesztéssel,s még azt is me­gparancsolták, hogy nyolcz nap alatt Prágát hagyja el. Gondo­latja kegyed, mikép az egész­­ városban ingerültséggel beszélnek ezen események felől, és fájdalom, még szigorúbb rendszabályoktól rettegnek. — Mindazok, kik mint a dec. 31-ik esemény­­ szemtanúi a rendőri igazolás ellen kijött czikket aláír­j­­ák, tegnap kihallgattattak; attól tartanak, hogy ezek­­ közöl is többen kiutasittatnak Prágából. — A három Hitelt szerkesztő a rendőrigazgatóság által hozott fenyitó ítélet ellen fellebbezni fog, gomböstökkel hirtelen összetűzött vagy tiz muffot, a legvégsőre oda erősité a „Beöthy“ nevet s igy eresz­tette le egyenesen a főispán elébe, a többi pedig mint egy­ beszélő tölcsérbe belekiáltott „Beöthy“ „Beöthy“. — Ő tehát elmondhatja, hogy angyalok ültették az al­­ispáni székbe. Hej a magyar emberen, kivált az öregebbjein most is meglátszott, mily szenvedéllyel gondol vissza a régi kortesvilágra, — arra a korra, midőn egy B..........ly M. restaurationalis vendégszerepeket adott, eljárt ■ Hevesből a szomszédmegyékbe s csak úgy „csinálta“ az alispánokat. A közkortes meg miután elkészítette kedvenczeire a verset, mindjárt énekre tette, s bámula­tos t­o­r­o­k ! mely másnap annyit és annyiféle urnak tu­dott szolgálni! Az új epochából kézre kerítettünk egy kortesnótát, melyet nem annyira poetikus becse, mint újdonsága, kedvéért a mennyire lehet — közlök. Egy hajduváros tisztúyitására vonatkozik. Ha tisztviselőt választasz, Gyáva-lelkűre ne szavazz, Mert olyan időket érünk, Hogy alánk rogyik a térdünk A gyávák miatt. Nagy Sándor egy talpig magyar, Nem lesz német, inkább meghal, ő legyen a főhadnagyunk , Éljen ! 8 a­kik vele vagyunk, Éljünk boldogul. Soós Gábor a kerületen Derék főnótárus legyen, Csobány Miklós a helyébe Főnotárusnak lépjen be. Éljen a magyar ! Sebestyén a város gazda, De kezes legyen az apja — Árvagyám legyen Porkoláb, Hogy hozza rendbe legalább Ezt a zűrzavart. Takács László, Lente Béni, Öreg Csehány, Takács Dani, Csohány Ferencz, Kovács úr Mindenik jó senitur. Éljen a haza! Ki készíti az ily verseket ? Maga a nép. Hanem megjegyzendő, a cadentiának nem áldoz föl nevet; mint itt is látjuk, inkább föláldozza a névnek a caden­­cziát. — Bátyó rész a kadenczia. — Csak a név j­ó legyen uram. Most még egy pár hangversenyről és kezdő éne­kesnőről kellene jelentést tennem, de megvallom, a közelebbi tisztúyitási éljenek még most is úgy zúgnak a fülemben mint a kagylóban a tenger, azért mint hang­verseny-referens még egy hétig „urlaubot“ kérek. Bulyovszky Gyula: Megyei tudósítások. — A hajduváros 11,000 főre menő választó közönsége, f. hó 9-kén délelőtt 9 órakor történt válasz­tás alkalmával Sillye Gábort közfelkiáltással a Hajdúkerület főkapitányává megválasztotta. — Árokszállá­s, jan. 7. Politikai vajúdások­ban élünk ; egymást váltják fel bizonytalanságukban az események. Tudva van e lapok t. olvasói előtt, hogy az od­o­­jeri legmagasb diploma kibocsátása után, a jászka- - Napi újdonságok. — Gróf A­p­p­o­n­y­i György az újon kinevezett or­szágbíró pár nap előtt fővárosunkba érkezett; azonban rövid u­tmulatás után tegnap reggel ismét Bécsbe elutazott, de e hó 20-án visszajő s véglegesen itt marad. * Győrről írja az ottani közlöny : Bibornok hg. prí­más ő eminentiája tegnap Bécsből a déli vonattal váro­sunkba érkezvén, a püspöki lakba szállott, hol főispánunk gróf Zichy Bódog e méltósága vezénylete mellett a me­gye tisztelgő küldöttségét fogadta a azon kellemes hírrel­­ lepte meg, hogy ő Felsége szorosan ragaszkodva az­­ 1848. V. t. ez.-hez, az országgyűlést folyó évi april 2­ára­­ Budára hivandja össze, s hogy gróf Apponyi György ■ országbíróvá kineveztetett. Ő eminentiája Győr városa s polgársága által esti 8 órakor nagyszerű fáklyás-zenével­­ tiszteltetett meg. A legalább nyolczezernyi tisztelgők szó- I­noka által melegen üdvözölt bibornok-primás Schreiber , kanonok úr által biztosította a nemzetet további hathatós közreműködéséről. Ezután a nemzet imája a „Szózat“ el­énekeltetvén, harsány éljenzések között vonult az óriási tömeg kiindulási pontjára a a legnagyobb rend közt szét­oszlott. Az egész város teljesen, még pedig önkényt volt kivilágítva. * Az izraelita cultus-község Aradon a községi pénz­tárból száz forintot ajánlott meg az akadémia palotájára. Ugyan a község tagjai a múlt évben aláírás útján már 289 ft. ajándékoztak ezen czélra. * Népszínmű. Bernáth Gazsi „Ki a vivát“ új népszin­művét a kortesvilágból Győrött is előadták. * Az „Ostd. Post“ kárörömmel emlit egy esetet melynek a jogegyenlőség korában valóban nem lett volna szabad megtörténnie. 1848. jan. 4 -én Paszternák József nevű izraelita asztalos Eperjesről fogadott alkalommal lakhelyére Somosra utazott. Az országúton egy Újházi Béla nevű nemes ember hajtatott utána, s az előtte menő fuvarosnak „megálljt“ kiáltott; ez azonban nem hallá a megszólítást, mig a nemesember vágtatva eléje nem haj­tatott, és kocsijával s inasával a fuvaros parasztot jól elütlegeltette, mely alkalommal a kocsin ülő zsidó is megkapta a magáét; s mi azonban az utóbbi részéről nem történt ellenszegülés nélkül. A nemes ember most 1860. december 19 kén, tehát már az alkotmányosan választott szolgabiró Irányi István előtt panaszt emelt a zsidó ellen; ez f. hó 3-kán két csendőr és egy hajdú kiséreté­­ben kiment Somosra a zsidóhoz, s rövid benevolum után szombaton a templom előtt 12 botot veretett reá, s a fu­varost 2 pftra­ büntette. Orvosi vizsgálat, vájjon a rövid után elitélt elbirja-e a botbüntetést, nem történt; az ered­mény az lett, hogy a zsidó belebetegedett és ágyban fek­szik, s felesége is éppen most fekszik gyermekágyat. A „P. Lloyd“ szintén érinti e tényt s következő megjegy­zéssel kiséri: Olvasóink nagy része azt fogja mondani, hogy ez hihetetlen, és mégis úgy van. Az 1848-ki tör­vények zászlója, melyet az egész ország oly fenn hordoz, beszennyeztetett egy ember által, kinek első kötelessége lett volna , azt tisztán megőrizni; mert hogy e botbünte­tés azon szellemmel, melyet az 1848-ki törvények előír­nak, nem egyeztethető, az mindenki előtt kétségen fö­lül áll. A pozsonyi országgyűlés már 1840-ben megbizott egy választmányt idősb gr. M­a­j­­­á­t­h György elnök­lete alatt, egy új büntetőcodex kidolgozása végett, a leg­kitűnőbb követek, mint :"Deák Ferencz, Dessewffy Aurél Eötvös, Klauzál, Palóczy László, Pázmándy Dénes, Pulsz­­ky, Szalay, Wenkheim Béla, Zsedényi Eduárd — részt­­vettek e munkálatban, és a munkálat oly jól sikerült ne­kik, hogy midőn az 1843 -i országgyűlés elé terjesztet­ték , azt mind az alsó mind a felsőház minden lényege­sebb határozmányaiban elfogadta, a az első é­szakbeli né­met tudós Mittermayer is, nevezetes haladásnak vallotta azt a büntető törvény mezején. E törvényjavaslat czikke­­lyei mindenütt kizárták a botbüntetést, mint a­mely csak egy barbár kor maradványa lehet. Az Bécsben soha sem szentesíttetett ugyan, de azért kétségen kivül áll, hogy az 1848 ki országgyűlés, ha idő engedtetik vala neki egy büntető-codex megállapítására, méltó maradt volna p­o­­zsoni elődéhez. Ennélfogva a ki ily büntetést használ az eljátszotta jogát, hogy az 1848-ki törvények dicső vívmá­nyait, ha­bár a haza legtávolabb zugában is, képviselje,­nők egy új főkapitány kineveztetése iránt kanczellár­i excelentiájához folyamodtak, melyre nézve az lett a határozat, hogy Jankovich György úr volt főkapitá­nynak, a kerületek szervezése tekintetéből, hivatalában ideiglenesen meghagyatott. Főkapitánynak tehát szervezni akarván a kerü­leteket, minket jászokat dec.­li­ár a Jászberényben tartandó conferentiára meghívott, valamint a nagy­kunokat Kardszagra, úgy a kiskunokat Félegyházára meghívta. Mi jászok, látván az égető szükséget községeink rendezése körül, de másrészt kanczellár ő excja ha­zafiul jó szándékú intézkedéseiben megnyugodva, szép számmal jelentünk meg az értekezletre; hol is főkapi­tány úr illő tisztelettel fogadtatván, a gyűlést megnyi­totta , és az általános óhajtás, községeink azonnali szervezése végett, határozatba ment. Ennek köszön­hető, hogy városunk is, kiszenvedett 11 év után szer­­vezheti magát. Azonban nem így történt ez kun­ testvéreinknél, mert a kis­kunoknak Félegyházán tartott előleges conferentiájában, vita tárgya lett főkapitánynak ideig­lenes kineveztetése, az lévén a kérdés, elfogadják e, vagy sem ? s néhány egyén ellenzése daczára, a nagy többség elfogadta az ideiglenes főkapitányt, a­mint­hogy jól is tette. Most már azt kérdjük minden elfogu­latlan ítésztől, melyik volt hazafiasabb tett: elfogadni egyszerűen a felsőbbileg kinevezettet, vagy azt vita tárgyává téve nagy kissebbségben maradva, elfo­gadni ? ha egyik sem volt az, úgy nincs mit egymás szemére vetnünk,s ott állunk, hol kis­kun-testvéreink. A nagy kunok illő tisztelettel tudtára adták fő­kapitány úrnak, hogy őt mint ilyent elfogadni nem hajlandók, mire a nevezett Bécsbe utazván leköszönendő, utána menvén a nagy kun, később ezektől felszólittatva, kis kun küldöttség is, új főkapitány kineveztetését sür­getendő. Azonban főkapitány úr lemondása el nem fogad­tatván, a kerületek szervezésével ideiglenesen újólag megbizatott, sőt a Bécsbe volt küldöttekkel tartott ér­­­tekezleten, egy jan. 14-én tartandó közgyűlés is elha­tároztatott. És ime most veszszük a hírt, hogy a Félegy­házán tartott conferentia, nem csak a gyűlés ellen óvást tett, de maga az újólag megerősített főkapitány úr iránt is bizalmatlanságot szavazott. Ily bábeli zavarok közepette élvén, szeretnek ne­künk jászoknak hazafiatlanságot , szolgalelkűséget szemünkre hányni. Hát várjon Magyarország kormány­zatára oly férfiak állíttattak-e, kik a nemzet osztatlan bizalmát nem bírják ? ha nem, úgy először azok iránt kell bizalmatlanságot nyilvánítanunk,­­ ha bírják bi­zalmunkat, akkor intézkedéseikben meg kell nyugod­nunk ; s kérdem, vájjon a volt kormányzati orgánumok mind olyanok voltak e, kik iránt jelenleg bizalmatlan­sággal kelletik viseltetnünk? ezt határozóban tagadni merjük; igy tagadni merjük, hogy főkapitánynak is, mint magyar ember, helyét nem állta volna meg; ves­sen reá követ, ki jobb volt nálánál.— Hát várjon az az ügyvéd, a ki talán jelenleg a legnagyobb bizalmatlan­ságot hinti ellene, nem nagyobb zsarnoka volt-e a nem­zetnek, mint az, ki a felsőbbi parancsoknak volt végre­hajtója? ezt tapaszatalásból tudjuk. Az ily hajhászott népszerűségnek már is sajnos eredményeit tapasztaljuk a községek rendezéseinél. Kitűnő egyének bocsáttatnak el hivatalaikból, s mi­ért ? csak azért, mert a volt rendszer alatt szolgálni valának kénytelenek, s látunk választási eredménye­ket, a községi jegyzőségekre, — melyekre ügyvédek alkalmaztattak 1848 előtt, minthogy fórum primae in­stantjáé volt, és ezután lennie is kel­l több helyen tanítók és iparosok is alkalmaztattak, csekély 300, 400, 500 váltó forint fizetés mellet. Fogadjuk el az ideiglenesen kinevezett főkapitányunkat, már csak a mutatkozó fejetlenségek meggátlása tekintetéből is. Méltányoljuk e lapoknak higgadt mérsékletre, kölcsönös türelemre és méltánylatra intő elveit. Időjárásunk e hó 4, 5, 6-án oly hidegre fordult, hogy a hévmérő 15‰ mutatott az 0 alatt. 7 én azon­ban olvadni kezdett a hó, s enyhe napok ástak be. r. 1. — M­e­z­ő-T­úr, jan. 10. Városunkban, mely régi idő óta rendezett, első bírósági hatósággal fölruházott tanácscsal birt — a tisztújitás dec­ember 27-én és 28 án történt meg, nem minden zaj nélkül. A­ volt vá­lasztmányi tagok helyett — két-három tag kivételével — egészen mások választottak, tanácsnokok helyett — minthogy már azelőtt rég eltávoztak a polgármes­terrel egyetemben — másokat választani nem kellett, hanem az egészen üresen levő helyet csak betölteni; a polgármesteri név megszüntetett, hanem — az 1848-ki állapot állíttatván helyre — választatott főbiró, úgy­nevezett második bíró, és még 11 tanácsnok a nép csaknem minden rétegéből. Választatott nagy, közép és kis földbirtokos, nyugalomra lépett tanár, könyv­kötő-, szűcs-, kötélverő-, csizmadiamesterek és napszá­mos. Ügyvéd az első bírósági hatósággal fölruházott tanács kebelébe nem választatott; a választásra föl­­özönlött nép zöme nagy kitöréssel nyilatkozott az ügyvédek ellen, mintha az ügyvéd volna anns oka, hogy valaki bepereltetik, hogy a bíróság á tál egyik elmarasztaltatik, másik pedig föloldott­­ik. Még egy jegyzői állomás betöltetlen, majd megy­­ük, ezen egy hely, mint sokan szeretnék, törvényt aó egyén választásával fog-e kiegészíttetni. Eljárásuké még véleményt mondani nem lehet, napot lementéve mint mondja a magyar; majd megválik az év lefolytá­val, nagy részök megválasztásához kötött reménye népnek teljesülend­ e ? Adja Isten, hogy teljesüljön,met nem­ teljesülés esetében megsirathatlan veszély érem e népes régi várost. A városunkban 1843-ban alakult s szép virág­zásnak örvendett, tagok szaporodtával jól megerősl­tött olvasó egylet, mely a forradalom elmúltává föloszlattatott, hamvaiból most kel­­t életre ; az it évvel megalakult s eddig már 98 tagot számlál; be lépni akarók folyvásti jelentkezése folytán erős remén van hozzá, miszerint ezen értelmiség gyarapító egyre még sokakat fog megnyerni tagjául, kivált ha a­mi szempont nem fog eltévesztetni, a jelen korban szer fölött szükséges egyetértést ápolni, a lelkileg megki ráutalókra áldozni legtöbbet, mi minden küldisz e testi kellékeknél előbb való, — kell, hogy legyen egy gyálpont, hol a magyar ember egybe jöjjön, — kel hogy legyen egy egylet, hol a magyar ember a vel született, de a közbejött 11 évi időköz alatt szomorúai kialudni látszott bizalommal társalkodhassék egymás­sal, közölje észleleteit, véleményét s kölcsönös eszme csere által irtassék az emberekből az egymástól­ visz­szatartózkodás, irtassék a balvélemény mint konkol; a búzából, s diadalra emeltessék a salakjaitól megtisz­titott igazság; a ferde vélemények, melyek igen sokszo­r legjobb, legbecsületesebb, legjobbat akaró embertár­saink jellemét homályositják meg, mely czél csak az összetartás, kölcsönös súrlódás utján éretik el. Czéloztatott már ezen egylet dermedtségéből i­ó életre elevenítése a szomorú emlékű 11 év alatt is, de a szolnoki basa Bonyhádi (quondam Perczel) hatalmas vétója a tetszhalottat uj életre serkenni nem engedte azon bölcs (!) elvből, hogy a lapokat s könyveket há­zanként is el lehetvén küldözni olvasás végett: az ősz­szejövetel fölösleges. Az uj év körüli rettentő hideg napokat, melyeknek itt nálunk egy szegény asszony áldozata lett, ki a síkon kint megfagyva találtatott, enyhébb napok vál­tották föl, ha kellene a földre, hogy ezen természetes dunyhája alatt hadd pihenhetné ki magát. Végül ide­igtatom még népünk higgadtsága s mérséklettsége tükrözéséül , miszerint itt sem a sasokon, sem azok szárnyai oltalma alatt hivatalno­­koskodott szolgabiróság , adóhivatali s pénzügyőri egyéneken a nép semmi tüntetést nem vitt véghez, ez a személyes bántalmazással nem illették az el­­távoztakat, hagyták eltávozni bántalmazás nélkül, szerencsés it kívánás mellett örülve távoztukon ; a még itt levőket hagyják békén várni, hogy nekik mikor fog már vezényeltetni az indult­­ miért is bántalmaz­ni azért, hogy ők egy szerencsétlen rendszer eszközei voltak; a magyarnak nem természete a boszuállás, egyes helyeken történt kitörésért — mit úgy is talán az egyesek túlszigorusága okozott — az egész nemze­tet megróni nem lehet, nem szabad. 1. 1. — Arad, jan. 10. A mai választói közgyűlésre a megye legtávolabb eső részeiből is megjelentek a megyei választmány tagjai, a főnemességtől le az egy­szerű földmivesig. A gyűlési pontban 10 órakor meg­nyitván a főispán, figyelmeztető a jelenlévőket a jelen válságos időre, s a tisztválasztási gyűlés folyamára első alispánul : Dr. Biró Imrét, főjegyzőül: B­o­g­­dánffyt, főügyészül: Popo­vics Jánost,föszbíróul: Rózsa Ferdinándot, és esküdtül: Szögyényit kinevezé. A szavazatszedő bizottmány tagjaiul : g. n. e. püspök­ö­télt: Ivacskovicsot, Török Gábort és Kovács Ágostont, jegyzőül : Csernovics Ar­zént. Ezek után báró S­i­m­o­n­y­i Lajos a már e la­pokban távirda utján közlött pontokat indítványoz­, melynek kiegészítéséül még két pontot hozunk, neve­zetesen , hogy az országgyűlés fő feladata legyen, az országban lakó minden nemzetiségek igényeit jogosan kielégíteni, és hogy e határozatok az ország minden megyéivel közöltessenek. Simonyi indítványa hosszasabb vi­tra adott al­kalmat; ellene ugyan senki sem szólott, hanem egy szó­nok még tovább is akart menni, de a csend újra h­elyre­­állittatott és az ismert pontok elfogadtattak, s azok román nyelven is elolvastatván, a főispán a kijelöléshez fogott, s első alispánul Vörös Antalt jelölé ki. A je­lenlevők egyhangú fölkiáltása eléggé mutató, mennyire találkozott a főispán az egész választó bizottmány ér­zelmeivel. Másod alispánul : Szőke Károly, Dezső Ádám, K­o­c­s­o­b­a Mihály jelöltettek ki. Miután pedig Dezső a kijelölést megköszönte, helyette Pápa Ká­roly jelöltetett ki. A választás eredménye, melyben 545 választó vett részt, következő lett: Szőke 355, Ko­­csoba 5, és Pápa 185 szavazatot kapott. Főjegyzővé: Kocsoba, főadószedőkké : Kristy­éki Zsiga é-)

Next