Sürgöny, 1861. január (1. évfolyam, 1-26. szám)
1861-01-13 / 11. szám
nak és hasznosnak az előbbi törvényes intézkedéseket semmiseknek nyilvánítani, hanem szentnek ismervén az elvet, hogy a törvény visszaható erővel nem birhat, csak jövendő esetekre léptetett életbe s előbbi jogügyletekre nézve az érvényben volt magyar törvények és szokások szolgáltak zsinórmértékül. Sőt számos törvények, melyek a nemzet sajátságos, régi intézményeinek voltak kifolyásai, érvényben hagyattak s most is fönnállanak, itt-ott némely változásokkal. Ezekből kitetszik, hogy minden törvényhozás tiszteletben tartotta a magánjogi érdekeket s azokat a lehetőségig sértetlenül megóvta, azért tiszteljük mi is, figyelmezve arra, hogy az igazságszolgáltatást nem szabad szenvedélynek kormányozni, s hogy az igazságban rejlik a törvény, mely az országok talpköves polgárainak boldogsága. Orosz László: Lapszemle. A „Pozor” egy főczikkében oda nyilatkozik, hogy azon előkészületekkel szemközt, mik a magyar országgyűlés számára léteznek, a horvát országgyűlés mielőbb az 1848-ki törvények alapján egybehivassék, vagy inkább, miután az ügyeket be nem fejezte, tovább folytattassék. Az 1848-as országgyűlés megújítása, n. m. már azért is szükséges volna, mert azon a katonai határőrvidék is képviselve volt. Az „Agram. Zrg“nak Spalatóból érkezett távirati tudósítása szerint a dalmát követek nem fognak a báni értekezleten megjelenni. A dalmát városok helyi szelleme tehát, a. m. a nevezett lap, e percben győzelmet vívott ki, de bár a dalmát bizalmi férfiak nem fognak a báni értekezleten megjelenni, ez utóbbi mindamellett remélhetőleg nem fogja magát visszatartatni, ez ügyben jövőben is előhaladni, mint ezt a nevezett lap szerint a három egyesült királyság érdeke kívánja. A „Wanderer“ január 10-ei számában a „nemzeti országgyűlésekről“ szólván, azt mondja, hogy az okt. 20 óta elmúlt időszakot általában a népek szorgalmatosabban fölhasználták, mint az államférfiak, és hogy azok által a császári szó hamarabb fölfogatott, és jobban megértetett, mint az állam helyreállításával megbizott korona tanácsosai által; valamint a birodalmi tanács egybehivása által a pártok csoportulására nézve az első lépés meg volt téve, s keletkeztek a szabadelvű, conservativ, foederalista és centralista pártok, úgy a császári diploma a polyglott Austriát rögtön fölvilágosítá, s a nemzetek és országok elváltak egymástól. Most tényleg csak öt nagy állam- és népcsoportot ismerünk, nevezetesen : Magyarországot a hozzákapcsolt részekkel, a horváth, szerb és románokkal stb. Lengyelországot a ruthénekkel, Csehországot a csehek vezetése alatt, a németeket és olaszokat. Ezen öt nagy népcsalád már kezdi történeti politikai egyénisége helyreállítását eszközölni, amennyiben jogos kívánalmait nemzeti programmokba foglalja össze. Magyarország, mint tudjuk, követeléseit a sanctio pragmatica tételeire alapítja, és az 1848 választótörvények alapján választott országgyűlés fog az ország kívánalmainak törvényes kifejezést szolgáltatni. Lengyelország a régi királyságra emlékeztet a Piasták uralma alatt, és a lengyel- és orosz néptörzs egyesítését kívánja egy „saját gallicziai országgyűlésen, milyenre az országnak szüksége van“. Csehországa századokon át fönállott, egyesült országgyűlésre hivatkozik, történeti jogaira és autonómiájára támaszkodva. De mire törekszenek az olaszok, mire a németek ? Az olaszok szigorú passivitásban vannak, semmit sem kívánnak, semmit sem adnak, haragusznak és hallgatnak, mert minden kívánság, mi ajkaikon kijőne, Olaszországban az ausztriai uralom elismerése volna. Míg a többi népcsaládok kívánalmaikat szavakba öltöztetk és azok rögtöni teljesítését sürgetik, hogy ily módon Austria fönállását belülről biztosítsák, és az öszmonarchiának hatalmát külfelé megerősítsék. Velencze néma és mitsem kivan. Máskép áll a dolog a németekre nézve. Azok némasága az általános sürgetés idejében csak akkor érne valamit, ha az elégedés és jólét jelének lehetne tekinteni. De nem úgy van. Ama négy országos statútum, melylyel a volt államminiszter az Austriában levő németeket meglepte, nem volt valami kitüntetés, hanem inkább szelíden mondva, a legszerényebb, dolog, mit az Austriában levő németeknek adhattak, s azért mindenütt kellemetlenül fogadtatott. Mindamellett csak az Austriában levő németeknek nem volt annyi idejök, hogy kívánalmaikat szigorúan formulázzák és azokat mint a Tisza és Dráva, s a Visztula és Moldva vizei mellett lakó testvéreik, nemzeti programaiba foglalják össze. Tehát a közmondássá vált német egyenetlenség még az új Austriában is megtartandja sajátságait ? Végül pedig így fejezi be czikkét: egy nemzetiségek szerit tagosított összes Austria kell, hogy boldoguljon, mert csak ez van hivatva egyes népeinek jólétében föltalálhatni természetes súlypontját. A „Presse“ a reactionarius kísértetek nyomása alatt, mely úgy látszik Bécsben nagyon foglalkoztatja a képzelődést, hosszú czikket hoz a sajtószabadság veszélyeiről, melyben elmondja , hogy az octoberi diploma megjelenése után sok olyan mondatott a sajtó útján, miket máskor elmondani nem lehetett. Elmondja, hogy Schmerling államminiszernek a helytartókhoz bocsátott körlevelében az austriai sajtóra nézve sok hízelgő mondatik, azonban e programoiban azonkívül, hogy a „praeventív beleavatkozás“ megszűntnek nyilváníttatik, még semmi más biztosítás nincsen, mert még hibázik a jogtér, mert még mindig fönnáll a sajtórendszabály a megintési rendszerrel, s a valóban drákói sajtó-pót-törvény. Ne mondják nekünk, hogy kísérteteket idézünk, — mond tovább a nevezett lap, — mert e kísértetek mindennap bust és vért nyerhetnek, és veszedelmesekké lehetnek. Mert ha a rendőri hatóság, államügyészségek és törvényszékek pillanatnyira a lapokat bántatlanul hagyják is, ez még mit sem bizonyít; ezen szabadelvű áradat könnyen elapadhat, naponkint más gyakorlat léphet életbe, és nem tudhatjuk, vájjon oly czikk, mely ma még az egész világ előtt ártatlannak tűnik föl, és a hatóságok által sem háborgattatik, mielőtt még az elévülés bekövetkeznék, nem leend e törvényes üldözés tárgya; egy szóval: a jogbiztontalanság az, mi állapotunkat még mindig fenyegeti, és minden képzelt szabadságunkat illusoriussá teszi. Ezen aggodalmait támogatandó például fölhozza, mi történt legközelebb néhány prágai lapszerkesztővel, mit alább egész terjedelmében mi is közlünk. Ez eset arra tanít bennünket — mond a „Presse“ — mily veszedelmes fegyver van kezében a hatóságoknak ellenünkben a sajtórendszabályok által, mi annál veszedelmesebb, mert az elitélés minden törvényes vizsgálat nélkül is bekövetkezhetik. Mit használnak minden alkotmányos törekvések és engedmények, ha a polgár nem élvezheti a törvények által biztosított személyes szabadságot! És Schmerling államminiszter úr köriratában oly rendszer uralmát ígérte meg nekünk, mely eszközrendi , „hogy az austriai polgár személyes és polgári szabadságát illetőleg azon nemzetek mellé állhat, melyek annak százados gyakorlata által oly dicsőségre emelkedtek, hogy a többiek mintaképéül szolgálnak.“ A föntemlített eseményt a „Wanderer“ prágai levelezője következőkben adja elő: Több idő óta ese-mény nem hatott oly szomorítólag a kedélyekre, mint három itteni lapszerkesztő börtön- és pénzbírságrai diktátora elitéltetése, a Szilvesterért ismert események rendőri igazolása ellen hozott egy „beküldött“ czikk fölvétele miatt. Aki csak ma reggel (jan. 8) a „Cas“, a „Narodni Listy“ és a „Tagesbotent“ kezébe vette, és a lap élén báró Paumann rendőrigazgatónak e lapok ellen kibocsátott fenyító ítéleteit olvasó, nem talált elegendő szót, csodálkozását kifejezhetni, mert azt hitték, hogy a híres „régi rendszer“ már meghalt, és ime egyszerre csak föléled a Bajtó „administratív rendszabályozása“ mindnyájunk nagy rémületére, sőt úgy látszik, még garázdább akar lenni, mint 1860. okt. 20-ka előtt volt! Ma délelőtt a „Cas“ dolgozótársai a rendőrségelé hivattak; hárman közölük azon parancsot kaptak, hogy rögtön lemondjanak e lap dolgozótársságáról; a lap igazgatójának, kinek semmi dolga a szerkesztéssel,s még azt is megparancsolták, hogy nyolcz nap alatt Prágát hagyja el. Gondolatja kegyed, mikép az egész városban ingerültséggel beszélnek ezen események felől, és fájdalom, még szigorúbb rendszabályoktól rettegnek. — Mindazok, kik mint a dec. 31-ik esemény szemtanúi a rendőri igazolás ellen kijött czikket aláírják, tegnap kihallgattattak; attól tartanak, hogy ezek közöl is többen kiutasittatnak Prágából. — A három Hitelt szerkesztő a rendőrigazgatóság által hozott fenyitó ítélet ellen fellebbezni fog, gomböstökkel hirtelen összetűzött vagy tiz muffot, a legvégsőre oda erősité a „Beöthy“ nevet s igy eresztette le egyenesen a főispán elébe, a többi pedig mint egy beszélő tölcsérbe belekiáltott „Beöthy“ „Beöthy“. — Ő tehát elmondhatja, hogy angyalok ültették az alispáni székbe. Hej a magyar emberen, kivált az öregebbjein most is meglátszott, mily szenvedéllyel gondol vissza a régi kortesvilágra, — arra a korra, midőn egy B..........ly M. restaurationalis vendégszerepeket adott, eljárt ■ Hevesből a szomszédmegyékbe s csak úgy „csinálta“ az alispánokat. A közkortes meg miután elkészítette kedvenczeire a verset, mindjárt énekre tette, s bámulatos torok ! mely másnap annyit és annyiféle urnak tudott szolgálni! Az új epochából kézre kerítettünk egy kortesnótát, melyet nem annyira poetikus becse, mint újdonsága, kedvéért a mennyire lehet — közlök. Egy hajduváros tisztúyitására vonatkozik. Ha tisztviselőt választasz, Gyáva-lelkűre ne szavazz, Mert olyan időket érünk, Hogy alánk rogyik a térdünk A gyávák miatt. Nagy Sándor egy talpig magyar, Nem lesz német, inkább meghal, ő legyen a főhadnagyunk , Éljen ! 8 akik vele vagyunk, Éljünk boldogul. Soós Gábor a kerületen Derék főnótárus legyen, Csobány Miklós a helyébe Főnotárusnak lépjen be. Éljen a magyar ! Sebestyén a város gazda, De kezes legyen az apja — Árvagyám legyen Porkoláb, Hogy hozza rendbe legalább Ezt a zűrzavart. Takács László, Lente Béni, Öreg Csehány, Takács Dani, Csohány Ferencz, Kovács úr Mindenik jó senitur. Éljen a haza! Ki készíti az ily verseket ? Maga a nép. Hanem megjegyzendő, a cadentiának nem áldoz föl nevet; mint itt is látjuk, inkább föláldozza a névnek a cadencziát. — Bátyó rész a kadenczia. — Csak a név jó legyen uram. Most még egy pár hangversenyről és kezdő énekesnőről kellene jelentést tennem, de megvallom, a közelebbi tisztúyitási éljenek még most is úgy zúgnak a fülemben mint a kagylóban a tenger, azért mint hangverseny-referens még egy hétig „urlaubot“ kérek. Bulyovszky Gyula: Megyei tudósítások. — A hajduváros 11,000 főre menő választó közönsége, f. hó 9-kén délelőtt 9 órakor történt választás alkalmával Sillye Gábort közfelkiáltással a Hajdúkerület főkapitányává megválasztotta. — Árokszállás, jan. 7. Politikai vajúdásokban élünk ; egymást váltják fel bizonytalanságukban az események. Tudva van e lapok t. olvasói előtt, hogy az odojeri legmagasb diploma kibocsátása után, a jászka- - Napi újdonságok. — Gróf Apponyi György az újon kinevezett országbíró pár nap előtt fővárosunkba érkezett; azonban rövid utmulatás után tegnap reggel ismét Bécsbe elutazott, de e hó 20-án visszajő s véglegesen itt marad. * Győrről írja az ottani közlöny : Bibornok hg. prímás ő eminentiája tegnap Bécsből a déli vonattal városunkba érkezvén, a püspöki lakba szállott, hol főispánunk gróf Zichy Bódog e méltósága vezénylete mellett a megye tisztelgő küldöttségét fogadta a azon kellemes hírrel lepte meg, hogy ő Felsége szorosan ragaszkodva az 1848. V. t. ez.-hez, az országgyűlést folyó évi april 2ára Budára hivandja össze, s hogy gróf Apponyi György ■ országbíróvá kineveztetett. Ő eminentiája Győr városa s polgársága által esti 8 órakor nagyszerű fáklyás-zenével tiszteltetett meg. A legalább nyolczezernyi tisztelgők szó- Inoka által melegen üdvözölt bibornok-primás Schreiber , kanonok úr által biztosította a nemzetet további hathatós közreműködéséről. Ezután a nemzet imája a „Szózat“ elénekeltetvén, harsány éljenzések között vonult az óriási tömeg kiindulási pontjára a a legnagyobb rend közt szétoszlott. Az egész város teljesen, még pedig önkényt volt kivilágítva. * Az izraelita cultus-község Aradon a községi pénztárból száz forintot ajánlott meg az akadémia palotájára. Ugyan a község tagjai a múlt évben aláírás útján már 289 ft. ajándékoztak ezen czélra. * Népszínmű. Bernáth Gazsi „Ki a vivát“ új népszinművét a kortesvilágból Győrött is előadták. * Az „Ostd. Post“ kárörömmel emlit egy esetet melynek a jogegyenlőség korában valóban nem lett volna szabad megtörténnie. 1848. jan. 4 -én Paszternák József nevű izraelita asztalos Eperjesről fogadott alkalommal lakhelyére Somosra utazott. Az országúton egy Újházi Béla nevű nemes ember hajtatott utána, s az előtte menő fuvarosnak „megálljt“ kiáltott; ez azonban nem hallá a megszólítást, mig a nemesember vágtatva eléje nem hajtatott, és kocsijával s inasával a fuvaros parasztot jól elütlegeltette, mely alkalommal a kocsin ülő zsidó is megkapta a magáét; s mi azonban az utóbbi részéről nem történt ellenszegülés nélkül. A nemes ember most 1860. december 19 kén, tehát már az alkotmányosan választott szolgabiró Irányi István előtt panaszt emelt a zsidó ellen; ez f. hó 3-kán két csendőr és egy hajdú kiséretében kiment Somosra a zsidóhoz, s rövid benevolum után szombaton a templom előtt 12 botot veretett reá, s a fuvarost 2 pftra büntette. Orvosi vizsgálat, vájjon a rövid után elitélt elbirja-e a botbüntetést, nem történt; az eredmény az lett, hogy a zsidó belebetegedett és ágyban fekszik, s felesége is éppen most fekszik gyermekágyat. A „P. Lloyd“ szintén érinti e tényt s következő megjegyzéssel kiséri: Olvasóink nagy része azt fogja mondani, hogy ez hihetetlen, és mégis úgy van. Az 1848-ki törvények zászlója, melyet az egész ország oly fenn hordoz, beszennyeztetett egy ember által, kinek első kötelessége lett volna , azt tisztán megőrizni; mert hogy e botbüntetés azon szellemmel, melyet az 1848-ki törvények előírnak, nem egyeztethető, az mindenki előtt kétségen fölül áll. A pozsonyi országgyűlés már 1840-ben megbizott egy választmányt idősb gr. Majáth György elnöklete alatt, egy új büntetőcodex kidolgozása végett, a legkitűnőbb követek, mint :"Deák Ferencz, Dessewffy Aurél Eötvös, Klauzál, Palóczy László, Pázmándy Dénes, Pulszky, Szalay, Wenkheim Béla, Zsedényi Eduárd — résztvettek e munkálatban, és a munkálat oly jól sikerült nekik, hogy midőn az 1843 -i országgyűlés elé terjesztették , azt mind az alsó mind a felsőház minden lényegesebb határozmányaiban elfogadta, a az első északbeli német tudós Mittermayer is, nevezetes haladásnak vallotta azt a büntető törvény mezején. E törvényjavaslat czikkelyei mindenütt kizárták a botbüntetést, mint amely csak egy barbár kor maradványa lehet. Az Bécsben soha sem szentesíttetett ugyan, de azért kétségen kivül áll, hogy az 1848 ki országgyűlés, ha idő engedtetik vala neki egy büntető-codex megállapítására, méltó maradt volna pozsoni elődéhez. Ennélfogva a ki ily büntetést használ az eljátszotta jogát, hogy az 1848-ki törvények dicső vívmányait, habár a haza legtávolabb zugában is, képviselje,nők egy új főkapitány kineveztetése iránt kanczellári excelentiájához folyamodtak, melyre nézve az lett a határozat, hogy Jankovich György úr volt főkapitánynak, a kerületek szervezése tekintetéből, hivatalában ideiglenesen meghagyatott. Főkapitánynak tehát szervezni akarván a kerületeket, minket jászokat dec.liár a Jászberényben tartandó conferentiára meghívott, valamint a nagykunokat Kardszagra, úgy a kiskunokat Félegyházára meghívta. Mi jászok, látván az égető szükséget községeink rendezése körül, de másrészt kanczellár ő excja hazafiul jó szándékú intézkedéseiben megnyugodva, szép számmal jelentünk meg az értekezletre; hol is főkapitány úr illő tisztelettel fogadtatván, a gyűlést megnyitotta , és az általános óhajtás, községeink azonnali szervezése végett, határozatba ment. Ennek köszönhető, hogy városunk is, kiszenvedett 11 év után szervezheti magát. Azonban nem így történt ez kun testvéreinknél, mert a kiskunoknak Félegyházán tartott előleges conferentiájában, vita tárgya lett főkapitánynak ideiglenes kineveztetése, az lévén a kérdés, elfogadják e, vagy sem ? s néhány egyén ellenzése daczára, a nagy többség elfogadta az ideiglenes főkapitányt, aminthogy jól is tette. Most már azt kérdjük minden elfogulatlan ítésztől, melyik volt hazafiasabb tett: elfogadni egyszerűen a felsőbbileg kinevezettet, vagy azt vita tárgyává téve nagy kissebbségben maradva, elfogadni ? ha egyik sem volt az, úgy nincs mit egymás szemére vetnünk,s ott állunk, hol kiskun-testvéreink. A nagy kunok illő tisztelettel tudtára adták főkapitány úrnak, hogy őt mint ilyent elfogadni nem hajlandók, mire a nevezett Bécsbe utazván leköszönendő, utána menvén a nagy kun, később ezektől felszólittatva, kis kun küldöttség is, új főkapitány kineveztetését sürgetendő. Azonban főkapitány úr lemondása el nem fogadtatván, a kerületek szervezésével ideiglenesen újólag megbizatott, sőt a Bécsbe volt küldöttekkel tartott értekezleten, egy jan. 14-én tartandó közgyűlés is elhatároztatott. És ime most veszszük a hírt, hogy a Félegyházán tartott conferentia, nem csak a gyűlés ellen óvást tett, de maga az újólag megerősített főkapitány úr iránt is bizalmatlanságot szavazott. Ily bábeli zavarok közepette élvén, szeretnek nekünk jászoknak hazafiatlanságot , szolgalelkűséget szemünkre hányni. Hát várjon Magyarország kormányzatára oly férfiak állíttattak-e, kik a nemzet osztatlan bizalmát nem bírják ? ha nem, úgy először azok iránt kell bizalmatlanságot nyilvánítanunk, ha bírják bizalmunkat, akkor intézkedéseikben meg kell nyugodnunk ; s kérdem, vájjon a volt kormányzati orgánumok mind olyanok voltak e, kik iránt jelenleg bizalmatlansággal kelletik viseltetnünk? ezt határozóban tagadni merjük; igy tagadni merjük, hogy főkapitánynak is, mint magyar ember, helyét nem állta volna meg; vessen reá követ, ki jobb volt nálánál.— Hát várjon az az ügyvéd, a ki talán jelenleg a legnagyobb bizalmatlanságot hinti ellene, nem nagyobb zsarnoka volt-e a nemzetnek, mint az, ki a felsőbbi parancsoknak volt végrehajtója? ezt tapaszatalásból tudjuk. Az ily hajhászott népszerűségnek már is sajnos eredményeit tapasztaljuk a községek rendezéseinél. Kitűnő egyének bocsáttatnak el hivatalaikból, s miért ? csak azért, mert a volt rendszer alatt szolgálni valának kénytelenek, s látunk választási eredményeket, a községi jegyzőségekre, — melyekre ügyvédek alkalmaztattak 1848 előtt, minthogy fórum primae instantjáé volt, és ezután lennie is kell több helyen tanítók és iparosok is alkalmaztattak, csekély 300, 400, 500 váltó forint fizetés mellet. Fogadjuk el az ideiglenesen kinevezett főkapitányunkat, már csak a mutatkozó fejetlenségek meggátlása tekintetéből is. Méltányoljuk e lapoknak higgadt mérsékletre, kölcsönös türelemre és méltánylatra intő elveit. Időjárásunk e hó 4, 5, 6-án oly hidegre fordult, hogy a hévmérő 15‰ mutatott az 0 alatt. 7 én azonban olvadni kezdett a hó, s enyhe napok ástak be. r. 1. — Mező-Túr, jan. 10. Városunkban, mely régi idő óta rendezett, első bírósági hatósággal fölruházott tanácscsal birt — a tisztújitás december 27-én és 28 án történt meg, nem minden zaj nélkül. A volt választmányi tagok helyett — két-három tag kivételével — egészen mások választottak, tanácsnokok helyett — minthogy már azelőtt rég eltávoztak a polgármesterrel egyetemben — másokat választani nem kellett, hanem az egészen üresen levő helyet csak betölteni; a polgármesteri név megszüntetett, hanem — az 1848-ki állapot állíttatván helyre — választatott főbiró, úgynevezett második bíró, és még 11 tanácsnok a nép csaknem minden rétegéből. Választatott nagy, közép és kis földbirtokos, nyugalomra lépett tanár, könyvkötő-, szűcs-, kötélverő-, csizmadiamesterek és napszámos. Ügyvéd az első bírósági hatósággal fölruházott tanács kebelébe nem választatott; a választásra fölözönlött nép zöme nagy kitöréssel nyilatkozott az ügyvédek ellen, mintha az ügyvéd volna anns oka, hogy valaki bepereltetik, hogy a bíróság á tál egyik elmarasztaltatik, másik pedig föloldottik. Még egy jegyzői állomás betöltetlen, majd megyük, ezen egy hely, mint sokan szeretnék, törvényt aó egyén választásával fog-e kiegészíttetni. Eljárásuké még véleményt mondani nem lehet, napot lementéve mint mondja a magyar; majd megválik az év lefolytával, nagy részök megválasztásához kötött reménye népnek teljesülend e ? Adja Isten, hogy teljesüljön,met nem teljesülés esetében megsirathatlan veszély érem e népes régi várost. A városunkban 1843-ban alakult s szép virágzásnak örvendett, tagok szaporodtával jól megerősltött olvasó egylet, mely a forradalom elmúltává föloszlattatott, hamvaiból most kelt életre ; az it évvel megalakult s eddig már 98 tagot számlál; be lépni akarók folyvásti jelentkezése folytán erős remén van hozzá, miszerint ezen értelmiség gyarapító egyre még sokakat fog megnyerni tagjául, kivált ha ami szempont nem fog eltévesztetni, a jelen korban szer fölött szükséges egyetértést ápolni, a lelkileg megki ráutalókra áldozni legtöbbet, mi minden küldisz e testi kellékeknél előbb való, — kell, hogy legyen egy gyálpont, hol a magyar ember egybe jöjjön, — kel hogy legyen egy egylet, hol a magyar ember a vel született, de a közbejött 11 évi időköz alatt szomorúai kialudni látszott bizalommal társalkodhassék egymással, közölje észleleteit, véleményét s kölcsönös eszme csere által irtassék az emberekből az egymástól viszszatartózkodás, irtassék a balvélemény mint konkol; a búzából, s diadalra emeltessék a salakjaitól megtisztitott igazság; a ferde vélemények, melyek igen sokszor legjobb, legbecsületesebb, legjobbat akaró embertársaink jellemét homályositják meg, mely czél csak az összetartás, kölcsönös súrlódás utján éretik el. Czéloztatott már ezen egylet dermedtségéből ió életre elevenítése a szomorú emlékű 11 év alatt is, de a szolnoki basa Bonyhádi (quondam Perczel) hatalmas vétója a tetszhalottat uj életre serkenni nem engedte azon bölcs (!) elvből, hogy a lapokat s könyveket házanként is el lehetvén küldözni olvasás végett: az őszszejövetel fölösleges. Az uj év körüli rettentő hideg napokat, melyeknek itt nálunk egy szegény asszony áldozata lett, ki a síkon kint megfagyva találtatott, enyhébb napok váltották föl, ha kellene a földre, hogy ezen természetes dunyhája alatt hadd pihenhetné ki magát. Végül ideigtatom még népünk higgadtsága s mérséklettsége tükrözéséül , miszerint itt sem a sasokon, sem azok szárnyai oltalma alatt hivatalnokoskodott szolgabiróság , adóhivatali s pénzügyőri egyéneken a nép semmi tüntetést nem vitt véghez, ez a személyes bántalmazással nem illették az eltávoztakat, hagyták eltávozni bántalmazás nélkül, szerencsés it kívánás mellett örülve távoztukon ; a még itt levőket hagyják békén várni, hogy nekik mikor fog már vezényeltetni az indult miért is bántalmazni azért, hogy ők egy szerencsétlen rendszer eszközei voltak; a magyarnak nem természete a boszuállás, egyes helyeken történt kitörésért — mit úgy is talán az egyesek túlszigorusága okozott — az egész nemzetet megróni nem lehet, nem szabad. 1. 1. — Arad, jan. 10. A mai választói közgyűlésre a megye legtávolabb eső részeiből is megjelentek a megyei választmány tagjai, a főnemességtől le az egyszerű földmivesig. A gyűlési pontban 10 órakor megnyitván a főispán, figyelmeztető a jelenlévőket a jelen válságos időre, s a tisztválasztási gyűlés folyamára első alispánul : Dr. Biró Imrét, főjegyzőül: Bogdánffyt, főügyészül: Popovics Jánost,föszbíróul: Rózsa Ferdinándot, és esküdtül: Szögyényit kinevezé. A szavazatszedő bizottmány tagjaiul : g. n. e. püspökötélt: Ivacskovicsot, Török Gábort és Kovács Ágostont, jegyzőül : Csernovics Arzént. Ezek után báró Simonyi Lajos a már e lapokban távirda utján közlött pontokat indítványoz, melynek kiegészítéséül még két pontot hozunk, nevezetesen , hogy az országgyűlés fő feladata legyen, az országban lakó minden nemzetiségek igényeit jogosan kielégíteni, és hogy e határozatok az ország minden megyéivel közöltessenek. Simonyi indítványa hosszasabb vitra adott alkalmat; ellene ugyan senki sem szólott, hanem egy szónok még tovább is akart menni, de a csend újra helyreállittatott és az ismert pontok elfogadtattak, s azok román nyelven is elolvastatván, a főispán a kijelöléshez fogott, s első alispánul Vörös Antalt jelölé ki. A jelenlevők egyhangú fölkiáltása eléggé mutató, mennyire találkozott a főispán az egész választó bizottmány érzelmeivel. Másod alispánul : Szőke Károly, Dezső Ádám, Kocsoba Mihály jelöltettek ki. Miután pedig Dezső a kijelölést megköszönte, helyette Pápa Károly jelöltetett ki. A választás eredménye, melyben 545 választó vett részt, következő lett: Szőke 355, Kocsoba 5, és Pápa 185 szavazatot kapott. Főjegyzővé: Kocsoba, főadószedőkké : Kristyéki Zsiga é-)