Sürgöny, 1861. január (1. évfolyam, 1-26. szám)

1861-01-29 / 24. szám

Első évi­folyam. Szerkemtő-hivatal Barátok-tere 7. az. 1-ső emelet. Kiadó hivatal: Barátok-tere 7. szám, földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban barátok­-tere 7. szám. földszint 24. szám. —1861. Kedd, januárius 29. Vidéken bérmentes levelekben , minden posta-hivatalnál.sorsont Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten, házhoz hordva. ft b . ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 50 Félévre 8 50 Egy hóra 2 — Vidékre, naponkint postán. ft kr *• Egészévre 19 — Évnegyedre 6 — Félévre 10 — Egy hóra 2 — MM HIVATALOS RÉSZ. Urs­igbirói értekezlet. (Második napi ülés folytatása.) Deák Ferencz : Nem szólnék a tárgyhoz, ha azt nem látnám több előadásból, különösen az utolsó fele­letből, hogy tökéletesen eltértünk a kitűzött kérdéstől; legalább az előttem szólónak felelete mutatja, hogy tegnapi véleményemet, valamint Tóth Lőrincz és Hor­váth Boldizsár urakéit is egészen félreértette. — Ő szakavatottsággal ecsetelte rész részeit az austriai törvénykönyvnek. — Mi soha nem vitattuk, hogy az ökéletes, azt sem, hogy jó és czélszerű volna azt egy­­általán elfogadni; hanem az egyik rész azt vitatta, hogy vissza kell állítani a magyar törvényt teljesen minden változtatás nélkül; a másik rész pedig azt, hogy visszaállítsunk a magyar törvényből mindent, mit lehet, de azt teljesen, tökéletesen s véglegesen helyreállítani nem lehet. A tanácskozás tehát a vitatás ezen első stádiumában csak a körül foroghat: vissza­­állítható-e változtatás nélkül a magyar törvény minden részében, a polgári, anyagi és alaki és büntető jog kö­rében is a fönnálló jogviszonyok megzavarása nélkül, vagy neki ? — Ha visszaállítható, ahoz természetesen mindenki szívesen járuland ; iti azonban csak azon kényszerűséget látjuk, hogy a magyar törvények né­mely részét nem vagyunk képesek a jogviszonyok megzavarása nélkül visszaállítani. Azon t. urak, kik a magyar törvényt minden vál­toztatás nélkül kiváltják visszaállítani, közjogi szem­pontból indulnak ki s azt mondják , hogy octroyrozás­­sal, országgyűlésen kívü­l törvényt alkotni nem lehet. — Már most az a kérdés, mit el kell dönteni: lehet-e vál­toztatás és octrogrozás nélkül a régi törvényeket visz­­szaállítani? A dologba bővebben nem ereszkedve, csupán az ősiség kérdésére nézve azt jegyzem meg Stokinger úr előadása folytán, hogy az ősiséget tettleg is megszün­tetvén az ősiségi pátens, azóta különféle jogviszonyok keletkeztek; így például az ősiségi pátens a zálog ki­váltására bizonyos időt tűzött ki, akármennyi zálog van, mely azóta lejárván, többé visszaváltható nem le­het, mert időközben eladatott s tán már harmadik ké­zen van ; ám pedig változtatás nélkül állítjuk vissza a magyar törvényt, a zálogokat a mostani tulajdonosok­tól okvetlen vissza lehet perelni. Mi a nemzet hangulatát és érzelmeit illeti, az iránt határozott vélemény­t bajos mondani; e részben, úgy hiszem, ha az országgyűlés előtt e testület visszaál­lítja a régi ősiségi rendszert és a ti- és leány ág örö­kösödésére vonatkozó szabályokat, miután időközben osztályok is történtek gyermekek és testvérek között, ezeket megszüntetni és a sexus és sexus közötti kü­lönbséget megtartani kellene. Ha itt behozatik a ma­gyar törvény, oly zavarok fognak keletkezni, miken a nemzet bizonyosan nem fogna örülni. De ennél fonto­sabb dolgok is vannak, melyek a magyar törvények általános, minden változtatás nélküli behozatalát nem tanácsolják. Nem hallottam senkit, ki a telekkönyveket sem­mivé akarná tenni; a telekkönyvek fönntartása pedig, habár csak ideiglenesen is, szintén oly odtrogrozás, mint a többi. A telekkönyv oly jogokat ad, melyeket a régi törvények nem ismernek; a telekkönyvet tehát a régi törvények mellett lehetetlen változtatások nél­kül megtartani; a mostani telekkönyvi rendszer zálog­jogot ad a hitelezőnek, és e között és a régi betáblá­­zási eljárás között igen lényeges különbség van; ha tehát a telekkönyv megtartása szükséges, mélhatlanul szükséges lesz egyszersmind a magánjogban is némely ide vonatkozó változtatásokat tenni.­ A magyar bün­tető­jogot szintén nem tartom változtatás nélkül visz­­szaállíthatónak. Maga az eljárás, mely a büntető perre nézve fönnállott, nem törvényben, hanem csupán gya­korlatban gyökerezett. A büntetések nemére és mérté­kére nézve is a világos, határozott törvényektől a gya­korlat elütött. Történetileg visszamenve, ezen eltérés leginkább az úgynevezett praxis criminalis szerint történt, és hivatkozom azokra, kik akkor bírák voltak, hogy arra az ítéletben is hivatkozás létetett, pedig méltóztassanak megen­gedni, a praxis criminalis soha törvény által megerősítve nem volt, hanem octrogrozva volt; az nem is Magyarország, hanem Alsó-Austria számára készült 1656-ban. Ezen állapot vissza­hozná a nemes és nem-nemes közötti büntetésne­mek és a fölebbezésekre vonatkozó különbségeket, — ezt nem tartom lehetségesnek. Ki változtassa meg azt? — Felsége rendelet által ? Ezt pedig el akarjuk ke­rülni ; de ha meg nem változtatjuk, a tör­ényszékek mikép fognak eljárni ? — Lármát ütöttek közelebb a sárosi zsidó esetével,— állítsuk vissza a régi törvényt, s azon eljárás ellen egy szót sem mondhatunk. Átmegyek az urbériségre. Itt történtek időköz­ben változások, mi hasonlókép nem egyéb odtrogro­­zásnál. Az egyik változtatás az erdő kihasitásánál a mennyiség meghatározása. Ha azt mondjuk, hogy ez nem áll, az nem okozna zavart; a másik hiánypótlás a magyar törvényben az irtványföldek körüli intézke­dés volt, melyeket a földesúr azelőtt visszavehetett; miután az úrbéri viszonyok megszűntek, miután a föl­­desúr kárpótlást kapott, lehetlen volna az előbbi eljá­rást visszaállítani. — Állítsuk vissza a törvényt, és a földesúrnak legyen joga elfoglalni az irtványföldet: vájjon a nép előtt kedves dolgot fogunk-e csinálni, vájjon az által nem szórnék-e el az elégületlenség magvát? Az 1848-as törvény világosan mondja, hogy mi­után az úrbériség megszűnt, mindazoknak, kik úrbéri veszteséget szenvedtek, adósságaikra nézve időhalasz­­tás adatik, és nekik az adósságot fölmondani nem le­het, míg a törvény máskép nem intézkedik.­­ A tör­vény még eddig nem intézkedett, ellenben közbejött intézkedések szerint a földesurak a kárpótlási árt is fölvették: lehetne-e ismét a moratóriumot föléleszteni? Sokat hozhatnék még elő annak megmutatására, hogy a magyar törvényt változtatás n­élkül visszaállí­tani nem lehet,­­ de nem akarván hosszas lenni, még csak az általános moratóriumról szólok. A moratórium kétségtelenül octrogrozás volna, mert ha a törvény jogot ad arra, hogy pert kezdhessek, folytathassak, a hatalom pedig azt mondja, hogy azon pert meg nem indíthatom, a megkezdett keresetet nem folytathatom , — kérdem, nem octroyrozás-e ez? Tehát azok, kik azért kívánják visszaállítani a ma­gyar törvényt, hogy octroyirozás ne legyen, csak egyetlen egy eszközhöz folyamodhatnak, mely szintén egy neme az octroyirozásnak. Én mindezeket csak azért hoztam föl, hogy tisz­tába hozattassék a kérdés, és a fölött vitatkozzunk, hogy lehet e változtatás nélkül minden részben a pol­gári és büntető törvény anyagi és alaki részét behozni úgy, mint az 1848-ban megállót­, vagy sem? Erre már a múltkor mondtam, hogy nem lehet. Ha a több­ség azt fogja találni, hogy lehet, az fog módot találni a dolog mikénti kivitelére is; ha pedig ellenkező lesz a többség, akkor ennek kell gondoskodnia, hogy mikép történjék a dolog. — Az első eldöntendő kérdés ez volna tehát . Hiszi-e a bizottmány, hogy a magyar törvényt minden változtatás és moratórium nélkül vissza lehet állítani ? — Arra, mit Stokinger úr fölem­lített a törvény anyagi részére nézve, nincsen ellenve­tésem, mert azt én is meg akarom szüntetni; — bün­tető codex sincs, mert tegnap is kimondatott, hogy a mostani nem jó; akkor is megmondtam röviden, hogy a magyar gyakorlattal sem tartok, hanem egy harma­dikat akarok, de az e fölötti vitatkozások akkorra va­lók, midőn az első kérdésen keresztül estünk, t. i. hogy lehet-e az 1848-as magyar polgári és büntető tör­vényeket minden változtatás és od­roghrozás nélkül teljesen és tökéletesen visszaállítani vagy nem? Elnök­i nagyméltósága . Világosabban nem lehet a kérdést fölállítani, mint azt igen tisztelt Deák Ferencz úr tette; méltóztassanak tehát azon első kér­désre szorítani előadásaikat, t. i. hogy lehet-e az 1848- diki magyar polgári és büntető törvényeket minden változtatás és od­rogirozás nélkül teljesen és tökélete­sen visszaállítani vagy nem? S­z­u­c­s­i­c­s Károly: Ha arról volna a szó, hogy a két törvény közöl melyik lenne behozandó, t. i. a német-e vagy a magyar, akkor közöttünk talán senki sem lenne, a­ki az elsőséget a magyar tör­vénynek meg nem adná , de — mint már mások által bőven kifejte­tett, erről itt most nem lehet szó, miután a magyar törvény felfüggesztése, illetőleg megszüntetése után codex hozatott be, mely a fönnállott jogviszonyokat annyira megváltoztatta, miszerint arra már alig lehet többé gondolni, hogy a magyar törvényt teljesen be­hozni lehessen ; ezen kérdés vitatásába tehát nem is ereszkedve, kimondom, hogy én, ámbár tisztelője va­gyok a magyar törvények és törvényes szokásoknak, mégis csak ann­ában óhajtanám azokat visszaállítani, a­mennyiben lehetséges, és az azokon ejtett hézagokat, sőt hiányokat óhajtom az osztrák polgári törvénykönyv szabályaival pótolni. Azon t. urak, kik a magyar törvény föltétlen be­hozatalát javasolják, leginkább avval indokolták elő­adásaikat , hogy moratórium hozattassék be. Erre nézve Deák Ferencz t. barátom oly okokat hozott föl, hogy véleményének támogatására még valamit fölhozni igen bajos volna, és én a moratóriumot, melynek súlya alatt úgy is már több ideig létezett az ország, azért sem akarnám visszaállítani, mert az a nemzetnek leg­kevésbbé sem tetszenék, mert az annak szája izét annyira elrontotta, miként nem hiszem, hogy az által nemzetemnek kellemes szolgálatot tennék; de azon felül azért sem, mert még azok is, kik a moratórium behozatalát javasolják, úgy látszik, maguk magukkal egészen tisztában nincsenek,­­ mert a­mikor egy­­részben némely perek folytathatását akarnák fölfüg­geszteni, akkor másrészben kénytelenek elismerni, hogy jogcselekményekre azt kiterjeszteni sehogy sem lehet. Mi azon elvet illeti, melyről tegnap szó volt, hogy a múltban történteknek visszaható erőt kell tulajdoní­tani: ez vélekedésem szerint oly elv, mely roszabb volna a forradalomnál, mitől nemzetemet minden áron megóvni kívánom; mert ha a régi törvényeknek azon kiváltságuk volt, hogy azokat csak új törvény által le­hetett megszüntetni, a nélkül azonban, hogy az újab­­baknak valaha visszaható erő tulajdoníttatott, bizo­nyosan nem lehet az most sem máskép, mert bármi­ként vélekedjünk is, azt még sem ignorálhatjuk, misze­­­­rint az osztrák p. t. könyv 1853 év közepétől nálunk tényleges törvényt képezett, s az annak uralma alatt ke­letkezett jogviszonyokat egy tollvonással megszüntetni nem lehet, mert akkor a constitutionalismus csaknem­­ veszedelmesebb lenne az absolút kormánynál, és be­következnék azon állapot — miután föl lehet tenni,­­ hogy a nemzet egy része nyertes, más része pedig vesz­­­­tes lehet — hogy az egész ország két ellenséges tá­borra oszolnék föl. Vajjon ez hasznos, czélszerű­ volna , akár közjogi, akár magánjogi tekintetből, azt a nagy­­­ méltóságú gyülekezet legjobban fogja megítélhetni. Annálfogva azt gondolom, hogy annak idejében nehe­­­­zen fog az országban sok ember találkozni, ki azon véleményt pártolná, és a jogérvényes intézkedéseket fölforgatni óhajtaná. Azt, mit Stokinger úr mondott, hogy a német büntető törvénykönyv nem jó, hogy annál sokkal jobb a régi magyar büntető törvény, vitatkozás tárgyává tenni nem kívánom és csak arra emlékeztetem a t. urat, mikép azt, hogy a német büntető codex szintén tele van hiánynyal, sőt elveinél fogva egyesekre nézve veszedelmes is, tudják azok, kik azt olvasták és még inkább azok, kik a szerint ítéltek; de ezt nemcsak a mi, hanem a német doctorok is elismerték, és e rész­ben figyelmeztetem azon nevezetes Richter féle perre,­­ a­mikor a bécsi doctorok és bécsi lapok — különösen az­­ „Od. P.“ — kimutatták, mennyire hibás a német büntető-­­ törvény anyagi részében és az eljárásban, hogy azzal­­ többé élni nem lehet. Valamint a sajtótörvényről mond­­­ják maguk a németek is, hogy az oly zsarnoki, misze­­rint azt tovább fönntartani lehetetlen. Mi tehát a törvénynek anyagi részét illeti, azt­­hiszem, hogy a magyar törvény ott, hol lehet, állít­­­­tassék vissza, de a­hol nem lehet, ott a német codex­­ rendeleteinek megtartását javaslom. Mi az eljárást illeti, bírói gyakorlatomban volt alkalmam tapasztalni, hogy az nem a legüdvösebb, és­­ tele van oly szabályokkal, melyek inkább minden másra alkalmasak, mint az igazság kiszolgáltatását­­ gyorsítani. Mellőzöm a végrehajtási czikkelyt, mint­­ azt többen már megjegyezték, hogy az igen hiányos,­­ mert minden végzést a végrehajtás előtt annyiszor a­­­mennyiszer tetszett, a legfőbb törvényszékre lehetett­­ fölvinni; föl nem hozva azt sem, mit e részben Tóth L. úr még tegnap szakavatottan kifejtett, egyedül azt kívá­nom kimondani, hogy a polgári perrendtartást legki­sebb fönnakadás nélkül félre lehet tenni, azért mert a magyar váltó­eljárás csekély módosítással a szóbeli pereknél, az írásbelieknél pedig a csődeljárás teljesen alkalmazható lenne. Szólni kívánok még a királyi curia fölállításának kérdésére, melyet Ő Felsége legmagasb kéziratában is­­ fölemlíteni méltóztatott, mert e részben elnök ő nagy­méltósága azt méltóztatott mondani, hogy e fölött is­­ mondjuk ki véleményünket; én tehát azt nyilvánítom,­­ hogy nem akarom túlszárnyalni ő Felségének kijelen­tett akaratát, hanem azt követve, a királyi táblát in integrum akarom visszahelyeztetni, s így csak egy királyi táblát akarok Pesten, és nem négy főtörvény­­széket az országban. Szabó Samu : A törvénykezést és pedig a ma­­gyar jog szerinti törvénykezést, alkotmányunk oly kiegészítő részének tartom, miszerint szívesen arra szavaznék, hogy teljesen s egész kiterjedésükben ál­líttassanak vissza a magyar törvények, azonban az ildomosság azt parancsolja, hogy a két rész közöt­t kisebbet válaszszuk. A magyar törvényeknek egész­­beni visszaállítása lehetetlen lévén, ezt kisebb rosznak tartom; nagyobb rosznak tartanám pedig, ha azokat egészben visszaállítanék, mert ez által ezrek, sőt mil­liók érdeke tétetnék koczkára, a birtokviszonyok, a hitel tökéletesen megingattatván.­­ Azon ellenvetést, hogy oktroyiroznunk kell, nem tartom oly erősnek, hogy miatta ne oktroyiroznánk ott, hol szükséges. — Sok törvényünk van, melyet visszahozhatunk, és visz­­sza is fogunk hozni, mit azonban oktroyirozás nélkül nem tehetünk; ilyenek például a végrehajtási törvé­nyek , melyeket egész kiterjedésükben oktroyirozás nélkül visszahozni szintén nem lehet; ilyenek a vásári, szóbeli, úri hatósági perek, és itt különösen az ősiség, vagy örökösödésre nézve még egy körülményt akarok fölhozni, t­i. a koronának jogait a fiskus örökösödé­sére vonatkozólag, a nélkül az örökösödést nem lehet elintézni; következéskép a jelen tanácskozmánynak, mely hoszabb ideig nem ülhet együtt, és nem oktrovi­­rázhat, az örökösödésre nézve codificatióba kellene ereszkednie, ha e részben az osztrák törvényeket tel­jesen mellőzni akarnék. Véleményem tehát, hogy azon magyar törvények, melyek a magán jogviszonyok megrendítése nélkül visz­­szaállíthatók, állíttassanak vissza; ellenben a polgári törvényköny­v különösen az örökösödésre nézve, az or­szággyűlés intézkedéséig maradjon meg. Deák József: Ha a kérdés pr­ecise úgy tétetik föl, hogy életbeléptettessék-e egész kiterjedésében a magyar törvény, vagy nem , akkér nyilatkoznám, hogy azt lehetlen a maga egész kiterjedésében vissza­állítani ; azon esetre pedig, ha a t. tanácskozmány azt határozná, hogy a magyar törvény a szükséges változ­tatásokkal léptettessék életbe, magamnak fönntartom azoknak kijelölését. Így például a magyar örökösödési törvényben az­által, hogy az 1848-as 15-ik törvény­­czikk az ősiséget elvileg eltörlötte, hézag támadt, ezt mindenesetre pótolni kell, és ha annak idejében arról lesz szó, hogy e részben mit kellessen tenni, oda fogok nyilatkozni, hogy azon hézag az osztrák törvény által pótoltassák. Ghic­zy Kálmán : Ha a kérdés úgy lenne felál­lítva, hogy hozzá én is egész megnyugvással szólhas­sak, nem is szólalnék föl; reám nézve azonban, ki vé­leményemet tegnap előadtam, a kérdés nincsen úgy fölállítva, hogy reá szavazhassak. A kérdés t. i. úgy állíttatott föl, hogy teljesen visszaállittathatik-e a ma­gyar törvény vagy nem ? és :ha nem, odtrogrozás kelle, vagy az osztrák törvénynek megtartása. (Deák Ferencz közbeszól: A kérdés az : visszaállittathatik-e a magyar törvény változtatás nélkül vagy nem ?) Én ezen kér­désre aggodalom nélkül nem szavazhatok, mert a magyar törvénynek visszaállítását ily föltétlenül én sem kívánom, mert azon vélekedésben vagyok, hogy azon perekre nézve, melyekre nézve a magyar törvény rögtön, föltétlenül vissza nem állíttathatik,a per folya­matának fölfüggesztése rendeltessék el. Annyi oldalról támadtattak meg nézeteim, hogy ámbár egyátaljában nem akarom azokat a a méltó­­ságú bizottmányra erőszakolni, mégis kötelességemnek tartom, azok védelmére néhány szót mondani. Midőn azt mondottam , hogy az 1853 évi május 1 - től mostanig támadott azon perekre nézve, melyek­nek tárgyai iránt a magyar törvényt az osztrák törvény megváltoztatta, a­mennyire t. i. ezen perek befejezve nincsenek, hanem még jelenleg is folyamatban van­nak, azon elvet, hogy a törvénynek visszaható ereje nem lehet, átalánosan nem fogadhatom el; ezt nem azon tekintetben mondottam, mintha azt vélném, hogy azon esetek mind a magyar törvény szerint ítélhetők el, mert magam is azt tartom, hogy azon esetek talán mind — de ezt az esetek különböző osztályainak gon­dos átnézése nélkül mondani nem merem — bizonyo­san mégis legnagyobb részben csak az osztrák törvény szerint lesznek igazságosan elítélhetők. Nézetem mind­­azáltal az volt, hogy mi ne mondjuk ezt ki, mert ez iránt a határozat az országgyűlést illeti, melynek egye­dül tulajdonítom azon jogot, hogy a folyamatban levő ily perekre nézve a kellő határozatot hozhassa, s a­melynek számára azért a­zért az ily pereknek felfüg­gesztése által tisztán tartani óhajtanám, így lehet csak azon visszaható erőt értelmezni, melyre tegnap hivatkoztam. Mondatott, hogy a magánjog nem alárendelendő a közjognak. Úgy hiszem, a perlekedő feleknek érdeke kívánja a perek minél előbbi eldöntését, és ha a perek folyama alkotmányos elvekből némileg halasztatik, a perlekedő felek érdeke ellentétben lehet az ország köz­érdekével annyiban, a­mennyiben a hon összes polgá­rainak érdeke a törvény alkotmányos alapjogainak a törvényességnek fönntartását teszi szükségessé. Tehát a kisebbségnek érdeke jó ez esetben összeütközésbe az összes honpolgárok érdekeivel, és azt tartom, a kisebbség érdekeinek kell ekkor háttérbe szoríttatni, mert különben a nagyobb rész, az összes honpolgárok érdeke rendeltetnék alá a kisebbség érdekének. Mondatott, hogy ha a magánjogi érdek a közjog­nak alárendelteik, az számos peres feleknek elégület- TÁRGYA. Napi újdonságok. Igazítás. Lapunk vasárnapi számának nemhivatalos részében a magyar kir. helytartó tanács leiratának végén hibásan áll : „a vármegye közönsége azokat a közdolog hátráltatásának mellőzése nélkül kellőleg foga­natba venni elutasithatlan kötelességének ismerendő, e helyett : „a vármegye közönsége azokat a közdolgok hátráltatásának mellőzésével kellőleg foganatba venni“ stb. stb. * A magyar orvosok és természetvizsgálók f. hó 27.kén, még utóbbi, Sopronban megtartott gyűlésük válasz­tott alelnökének b. Eötvös Józsefnek vezetése alatt egy előtanácskozmányt tartottak, ezen annak idejében betil­tott gyűlések tovább folytatása tárgyában, mely alkalom­mal az utoljára 1847-ben megtartott ülések jegyzőkönyve olvastatók föl, s az egyesület jelen volt 34 tagja által többi közt következő határozatok hozattak : 1. A pénzkérdést illetőleg kitűnt, hogy 1847- ben 1500 ft. tőke maradván még, ezen összeg akkor a pesti takarékpénztárba tétetett le, azóta kamatozik, s most az egyleti alapszabályok értelmében használtat­hatnék. 2. Miután a m. évi októberi diploma óta az egylet­nek joga van magát újra alakítani, a közelebbi gyűlés már f. évi augustus havában (18—26 ig) Pestre tűzetik ki, hasonlókép 3. A társulati „évkönyvek“ kiadása is folytatandó, s a legközelebbiben a társulat utolsó elnökének herczeg Eszterházy Pálnak arczképe fog megjelenni, s az 1861-ki tagok közt kiosztatni. 4. A társaság alapítója, megboldogult idősb dr. Bene Ferencz, k. udv. tanácsos és orvostanár tisztele­tére egy emlék­érem vezessék. 5. Az elnök K­u­b­i­n­y­i Ágoston ő mga vezetése alatt egy bizottmányt nevezeti ki a f. évben Pesten tar­tandó gyűlés előkészületei s a Programm elkészítése tár­gyában. 6. Magyar földtani társulat. A Magyarország föld­tanával foglalkozó társulat mindeddig a múzeumi kisebb teremben tartá szakgyűléseit, holnap szerdán délutáni 5 órakor azonban a magyar akadémia termében tartana gyűlést, melyben következő tárgyai lesznek : Kubinyi Ferencz : az ajnácskői kövületek rétegeiről. 2. K­o­v­á­c­s G­y­u­l­a : a) Sárospatak vidéke földtani tekintetben. b) Apróbb közlések. 3. Gróf W­a­s­s Samu : a nyugotindiai szigetek ismertetése. * Mű­lap. Közelebb már elkészülve láttuk azon alle­góriás képet, melyet a lapok e czim alatt a „Haza nem tője“ többször ajánlva hirdettek. E szép műnek mind eszméje, mind művészi kivitele valóban olyan, hogy az ajánlást a legnagyobb mértékben megérdemli. Bővebb ismertetését akkorra tartjuk fönn, midőn e műlapnak egy példányát az egésznek értelméhez hozzá­járuló sok apró részleteivel­­ közelebbi szemügyre vehettük. * Művészeti hírek. Csak minap emlékeztünk Ristori assz. művészeti diadalairól Szt. Pétervárott, s ime a leg­újabb tudósításokból azt olvassuk, hogy a nagy művésznő ott félig üres házak előtt játszik. Várjon ez nem jelent e valamit a politikai légmérőn ? — Künzel kéziratgyűjtő Schillernek egy eddig ismeretlen vígjátékára bukkant. Némelyek kétségbevonják ezen vígjáték valódi származá­sát, azonban másrészt Künkei mellett is oly bizonyítvá­nyokat állítanak ki, hogy azt kell hinni, miszerint itt sem tévedés, sem csempészkedés nem foroghat fönn. — Egy színpadi herczegnő megint realizálja magát. Dile k. .., a bécsi Carl-színház egyik jeles­ színésznője, mint mond­ják, még a farsang folytában házasságra lép az ifjú Czar­­toryski herczeggel. * Figyelmeztetjük hazafias érzelmű polgártársainkat, hogy a Debreczenbe­n f. hó 30-án tartandó és gazdag sors­játékkal egybekötött jótékony tánczvigalomra fővárosunk­ban is kaphatók sorsjegyek Treichlinger úr műkereske­­désében. Egy sorsjegy ára 50 kr. a. é. Kelendőségekben kétkednünk nem lehet, mihelyt a közönség értesül, hogy e tánczvigalom czélja nemzeti kegyeletet érdemel, a meny­nyiben jövedelme koszorús népköltőnk, Csokonay Vitéz Mihály szobrára lesz szentelve. * Tűzvész. Pomáz népes községet tegnapelőtt f. hó 27-én virradóra súlyos csapás érte. A helység lakottabb részén tűz támadt, mely a szeles idő által erős táplálékot nyert, csakhamar 64 házat elhamvasztott, s két, a házba be­szorult gyermek is áldozata lett ez iszonyú tűzvész­nek. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a leégett épü­letek közöl 32 ház a triesti­ és 24 az első magyar bizto­sító társaságnál biztosítva volt. A kárbament tárgyak közt Bök apró jószág­ig van. * Az alakulóban levő pesti n­é­p­k­ö­r tegnapelőtt d. n. bizonyosan egyéb czélszerű tágas helyiség hiányában gyűlést akart tartani a Beleznay-kertbeli lovarkörben, azonban a gyűlés előtte való nap a felsőbbség utasítása következtében a főpolgármesteri hivatal által betiltatott, miután az említett népkör alapszabályai mind ez ideig még megerősítve nincsenek. * Még javában jég borítja a Dunát , egy szerencsét­len mégis talált magának nyílást, hogy hullámaiba temet­kezzék. Az eset annál nagyobb feltűnést okozott, mivel az illető fővárosi köreinkben ismeretes. A­ki itt halálát kereste és meg is találta, senki más, mint az alagút rész­vénytársaság titkára Baumgartner József úr. Ön­­gyilkosságának indoka még nincsen tudva. Holt­testét teg­nap, miután a Dunából kivonták, törvényes vizsgálat vé­gett a Rókus kórház bonetpadjára vitték.

Next