Sürgöny, 1861. április (1. évfolyam, 76-99. szám)

1861-04-03 / 76. szám

az előintézkedési közgyűlés napján bevonultak a sí városba­­.­Böszörménybe mindegyik városnak me lenni ajándékozott választó lakosai — lelkesülten az általok főleg alkapitányi székre kiszemelt férfiak — — jelesül a szoboszlóiak Kovács Miklós — a doro­giak Farkas István és a járásiak Fodor Károly iránt, — bízva mindnyájan a böszörményi nép segitsé­gébe, mely helyben lévén, ily alkalommal egyedül ur­­kodik, — s melytől arra térve biztatást nyertek ak­kor, midőn a böszörményi Silye Gábornak főkapitányi székre magasztalásánál az a végett hozzájok járt kelt böszörményi nép kívánságát teljesíteni lehetőleg mun­kálkodtak. A bevonulásnál a nánásiak — lóháton és szekere­ken menve — vezettetvén jelesül egy fejér levon­ult 78 éves öreg által — mentek egyenesen a város köze­pén álló egyemeletes kerületi házhoz, hogy a lakást abban foglalt főkapitánynak­ tisztelegjenek kit miután ott meg nem találtak, fölkeresték a G. M. há­zánál, s ott vezérök által tiszteletüket bejelentvén, ajánlották harsány éltetésükkel Fodor Károlyt, mint alkapitányt, — a ki jóllehet csak közép képzettségű, felfogású s előadása ember, — s a közönséges jóság­nak csak azon mértékével bir, mely szerint se vonz magához igen, se taszít el magától fölöttébb, előttük még is annálfogva, hogy biztos jellemü, jóakarata, az általános népjognak barátja, se bizolgö, se kevély, se uralomra vágyó — képezni pedig magát föleg a ma­gyar törvénytudományban lehetőleg törekszik, és hogy Kánáson századon keresztül virágzásnak örvendett csa­ládnak gazdag, s magát már városi és kerületi hivata­lok viselésével is érdemesített örököse, szép tisztelet­ben áll.­­ Azonban a főkapitány őket hidegen fogad­ta, és csak arra sem méltatta , hogy köszöntésekre az ablakhoz lépdeljen. E kellemetlen előjelre csak hamar veszik még az na­pon azon leverő hírt,hogy a főkapitánynál már készen le­vő tisztikari névsor szerint Fodor Károly még csak candi­­datióba se tétetik, s hogy a főkapitány részéről két náná­si úr erősen szorongattatott arra nézve, hogy valamelyik engedje magát Fodor Károly helyett harmadik alka­pitányi jelöltül beigtattatni,­­ mert a főkapitány leg­inkább azt akarja, hogy alkapitánynyá Farkas István legyen, és csak ha ez el nem ütné, szeretné Kovács Mik­­lóst.S mind­ezekhez járult az „Omne trinum perfectum“ axióma szerint, hogy a dorogiakkal a nánásiak a Far­kas István és Fodor Károly neveknek szemközti kiáll­­gatásánál — verekedéssel végződött összeütközésbe jöttek. Felvirradván a tisztujitási nap — bár a folytonos eső kellemetlenül hatott — felgyűlt a városok népe nagy számmal és jó rendben a kerületi házhoz — s éltette hangjának kímélése nélkül érdekcsoportonként a három alkapitányi szemeltet. — Templom után tiz óra felé kiparancsoltattak a választók a praetoriális épület udvaráról az utczára, hogy onnan befelé történ­jék a szavazásra menés. Majd a főkapitány az emele­ten, a gyülésterem egyik ablakából kikiáltotta neveit az alkapitányságra candidáltaknak. — Köztük volt azoknak Kovács Miklós és Farkas István ; de hiány­zott — a tegnapi hir előjelentésével egyeleg Fodor Károly. A nánásiak közül azok, kik függetlenül, elfogu­latlanul s egyedül annak átgondolásával és szem előtt tartásával akartak szavazni, hogy melyik képes in­kább az alkapitányi hivatal teendőinek megfelelni, — a kijelölésben mutatkozott sérelem elleni óvástételnek későbbre hagyásával készek valának a szavazást min­den habozás né­kül Kovács Miklósra megkezdeni, mert ha szintén árnyékoldalául mutatkozik is annak bizonyos daczosság, hirtelenpártság s előadásbeli had­­riság és kövecsesség , de 48 előtti kerületi hivatalno­­koskodásaiból jó képzettségűnek, érett fölfogásának, elv szerint dolgozónak, ti­szta jelleműnek, szabadaka­­ratunak, hízelkedni, kevélykedni s uralkodni nem haj­landónak ismertetik. — Hanem a sokaság csak meg­­sértetését érezte, — s mig az nem orvosoltatik, a tiszt­­ujitásról semmit sem akart tudni — s elkeseredésében a kerületi ház kapujára állott, hogy azon senki se me­hessen zavarásra be, mig Fodor Károly a Candida­tioba be nem igtattatik. — A pandurbiztos és cselédei fegyverré parancsoltattak ; a nánási nép ellenben kül­döttséget menesztett — böszörményiek által is népe­­sítettet — a főkapitányhoz, a Fodor Károly candidál­­tatásáért esedezni. — Minden hasztalan. — A főkapi­tány úgy nyilatkozott, hogy az egyszer kikiáltott can­­didation soha változtatni nem fog, mert a kijelölő bi­zottmány által szavazattöbbséggel tett határozatot se meg nem változtatja, se megváltoztatni nem akarja ■— s keményen elutasít ■ magától a küldöttséget, — mint lázasztó ellen bezáratással is fenyegetődzött, ha nyom­ban nem takarodnék. — A küldöttség kivonult a főka­pitány elől — az pedig ismét a már jelölt ablakba ál­lott, s a népet értesítette, hogy a candidation, míg él, változtatni nem fog; annálfogva csak kezdessék meg a szavazás, és senki se merjen annak gátat vetni, mert jaj annak — úgymond — a­ki annak gátat vetni bátorkodnék. □ ANGOLORSZÁG: Palmerston lord martius 28-án T­­­ve­r­­­on­b­an parliamenti képviselővé újra megválasztatván, ez alkalommal választóihoz egy hosz­­szas beszédet intézett. Először is szerencsét kívánt azoknak az ország belhelyzetéhez, melyet egészen ki­elégítő gyanánt tüntetett, föl. Erre Európa átalános ügyeit tárgyalván, így nyilatkozott: „Nem lehet tagadni, hogy Európa helyzete a jelen perekben számos aggodalmakat idéz elő. Több oly kérdé­sek vannak függőben , mind a belérdekek, mind a nem­zetközi viszonyok szempontjából, miknek esetleg sajnos következményeik lehetnek , noha reméljük, miszerint a kormányok mérséklettsége s a népeknek a nemzeti érde­kek irányábani tisztelete a létező viszályokat akkér vég­­zendik be, hogy ki fognak kerültetni a tavaszra előre je­lentett ellenségeskedések. Valóban azt jósolók nekünk, hogy martins hóban a kardokat újólag harczban s az ágyukat fölállítva látandjuk, s hogy Európa egy általános háború szerencsétlenségeibe lesz sodorva. A jóslat létesü­­lése azóta aprilia halasztatott el; azonban remélem, hogy ezen hónap is, szintúgy mint mártius, ha oroszlánkép je­lentik be, báránykép fog eltávozni. — Reméljük tehát, hogy tovább is tartand a békének s a nemzetközi barát­­ságnak ezen állapota, mely annyira kedvező egész Eu­rópa érdekeire nézve. — Kétségkívül, ha szerencsétlen­ségre a bábomnak ki kellene ütnie, honunk kormányának kötelessége lenne megmutatni, miszerint II. Britannia vé­delmi eszközeit oly tekintélyes készültségi állapotba helyzi, mely megengedné nekünk, hogy félelem s rémülés nélkül kísérhessük a netalán másutt dühöngő vihart. — Bizton remélem, uraim — miszerint mi akkor ké­pesek lennénk bebizonyítni , hogy ezen , valamint minden más szempontból tökéletesen teljesítők köte­lességeinket. — Valóban oly hatályos seregünk van, a­minő csak egy britt sereg lehet. Van számra nézve hatal­mas s egészen jól fölszerelt tengerészetünk, s továbbá körülbelül 150,000 főnyi nemes önkényten hadtestünk. — OLASZORSZÁG. A turini kamra mart. 27 -i ülésében a római ügy tárgyalása foly­­tattatván,­­ először is C­h­i­a­v­e a Turin városa mel­lett tartott védbeszédet. Ő ugyan óhajtana Rómába menni; azonban az örök várost Turintól függővé akarná tenni Velencze fölszabaditásáig s ama perczig, midőn a római nép a szabadság iskoláját be fogja végezni s előnyösen fogja helyettesithetni a jelenlegi főváros bé­kés és bölcs lakosságát. — Beggio, Leopardi s némely mások ellenzék Chiares véleményét s az előbbi ülésekben több szónokok által kifejtett védveket ismét­­lék. A siciliai D'O­n d­e­s­ R­e­gg­i­o hosszasan beszélt a pápaságnak Olaszországgal) kibéküléséről , annak szükségéről, hogy Rómában fönntartassák a Victor Emmanuellel kibékült szellemi hatalom. Erre Cavour emelvén szót, igy nyilatkozott: „Vizsgálat alá kell vetnem a napirendek kifeje­zéseit s válaszoln­i a különböző szónokoknak. — Ferrari kivételével, ki a kérdést oly egészen elméleti térre vivé át, hova őt nem követhetem. Azonban mégis egypár szót intézendek hozzá. Ferrari azokról szólt, kik még az elnökség padjain is összeesküvéseket ko­holtak. Ha rólam akart szólni — az igaz. Én 12 év óta koholok összeesküvést, hogy hánom függetlenségét megszerezzem, azonban sajátszerűleg koholok össze­esküvést, hangosan kihirdetvén czélomat. A parlia­­menttel s 25 millió olaszszal együtt koholok összeeskü­vést. Ferrari úgy tünteti föl az annexiókat, mint a­me­lyek a belnehézségek kikerülése végett eszközöltetnek. Ő talán azt hiszi, hogy a kormány­kerületek kérdésének megoldása végett akarunk Rómába menni. Ezen érv szellemdús ugyan, de nem alapos. Ez épen olyan, mintha egy gy­őzelm­es tábornoknak a katonai szabá­­lyok valamely megsértését vetnék szemére. A napiren­deket illetőleg, Macchi­ét nem akarom épen elvetni. Nekem úgy látszik, hogy a különböző napirendek meg­egyeznek egymással. Mindnyájan Rómát jelölik ki fő­városul, azonban — szerintem — egyikük sem fejezi ki teljesen a kamra érzelmeit. A Buoncompagni-é vá­lasz Audinot-nak. Ez az, mit én magam is mondtam. Rómának kell Olaszország fővárosának lennie, s ezt tüstént ki kell hirdetni. Chiares a kihirdetést korsze­rűtlennek tartja, s attól fél, hogy az ártana a velen­­czei kérdés megoldásának. Chia­r csalatkozik. Ha mi nem használhatnék föl azon érvet, miszerint Róma a mi szükségképi fővárosunk, sohasem nyernék meg a kath. világ s ama hatalmasság beleegyezését, mely annak képviselőjévé tévé magát. Tegyük föl, hogy a pápaság valamely másodrendű városba lenne áthe­lyezve, azt hiszik önök, hogy könnyű lenne ekkor megnyerni a kath. hatalmak beleegyezését? Tudom, hogy azt föl lehetne hívni, de azt válaszolnák, hogy a­­ politikában semmi föltétlen sincs, hogy mivel Máltát­ az angoloknak hagyhatjuk, egy más olasz földet szin­tén a katholicusoknak hagyhatunk. Nemcsak hogy eszélyes dolog, Rómát fővárosunkká kiáltani ki, ha­nem ez az eg­yedüli eszköz, az alkudozások sikerének biztosítása végett. — A korszerűség kérdésére térek át. Ha — mint Chiaves mondja — előbb a római né­pet föl kell nevelni, ekkor még egy két nemzedéket be kell várnunk. Ez a legrosszabb eljárás lenne. Én ugyan nem akarom a jövőt előre megkötni s azt mondani, hogy még a napot is ki kell szabni, melyen Róma sza­baddá leend. De ezen nagy rendszabálynak meg kell szavaztatnia a parl­ament által. Majd akkor meglátand­­juk, ha várjon van-e helye az elhalasztásnak.Tegyük föl, hogy Róma egyesíttetnék Olaszországgal, de nem lenne főváros mi történnék, ha a követek egy része Rómában ülne össze? Ily eventualitást nem tekinthetek aggodalom nélkül. Kifejtem­ ama rendszert, melyet a kérdés meg­oldása végett követni szándékoztam. Ez az, mit Audi­­not tudni akart, mivel bizonyosan nem kívánta megtud­ni a Párisban vagy Rómában megkezdett alkudo­zások részleteit s bizonyosan nem kívánta a bizal­mas sürgönyök közlését. Még maga Petruccelli sem menne annyira. A­mi a hivatalos sürgönyöket illeti, BÉCSI BÖRZE martius 31-kén 1861. Állampapírok. Adott ! ár ! Tar­tott ár 5°/okos nemzeti kölcsön. ... 576*os metalliques............................. 47,%-ok „ ............................. 100 frt 100 frt 100 frt 76.50 64.901 56.25 76.60 65.10 56.75 Földtehermentesitési kötvények. OV6-os magyarországi................... koz 08 bánsági horvát és szláv . . 5%-os erdélyi . . . Velevczei kölcsön 1859 5% . . . 100 frt 100 frt 100 frt 100 frt 64.75 64.— 61.60 89.25 66.75 64 — 62.50 90.­Részvények. Nemzeti bank (ex div) Hitelintézet 200 frt Alsó-ausztria esc. bank 600 frt................... Duna-gőzhajózási társulat 500 frt pp. . . Trieszti Lloyd 2-ik kibocsátás 500 frt pp. . Budapesti lánczhíd 500 frt pp. . 723 — 163 — 567 — 418 — 145 — 380.— 726 — 163.10 568 — 420 — 150 — 385.— Éjszaki vasút.............................. Ausztr. államvaspálya .... Nyugati vasút.............................. Pardubitzi vasút......................... Tiszai vasút.............................. Déli vaspálya 1­0% (ex div.) . . Károly Lajos vaspálya (ex div.) . Gracz-Köflachi............................. N. Szombati 1-ső kibocsátás . N. Szombati 2-ik kibocsátás . . Zálog­levelek. A n. bank 6 év 5%-os .... .. i : : . . . ■ v” v12h6^° • ■ ■ ' * A n. bank-sors. 0% . . . ... xs«. v. A galicziai föld. hitelintéz.41/1v/0-os 100 ft pp. 100 ft pp. 100 ft pp. 100 ft pp. 100 ft pp. 100 ft a. é. Adott ár Tar­tott ár 2046—2047— 285.50286.— 186.25166.50 106.—106.50 147.—147.-190.—191.— 155.50156 — 118.-120.— 22.-24.-60.— 65.-102.—102.50 97.— 98.— 91.— 91.50 99.50100.-86.75 86.90 87.25 88.25 Állam és magán sorsjegyek. 1839-diki sorsolással....................100 frt 1854-diki n ....................100 frt 1860-diki n ..... 100 frt Como-rentpapirok 42 ausztriai líra . . • A hitelintézeti darabja . . . 100 ft a. é. Trieszti db............................... • 100 ft pp. Duna-gő­zhajóz. társ. darabja . 100 ft pp. Budai városközség db . . . . 40 ft a. é. Eszterházy........................................40 ft pp. Salm .............................................40 ft pp. Páley.............................................40 ft pp. Clary ..............................................40 ft pp. St. Genois........................................40 ft pp. Windischgrätz...............................20 ft pp. Waldstein.........................................20 it pp. Keglevich.........................................10 ft pp. Elsőbbségi kötvények. Adott Tat­ár­zott ár 109 50110 — 86.— 85.50 81.30 82 — 15.75 16 — 114.60115 — 125 126.— 100.­100.50 35.50 36 — 91.— 92 -37 50 38 — 89.50 40 — 35.25 36.25 36 50 37 — 21 —, 21.50 24.50 25— 16.25 16.75 148— 149.50 Lombard-velenczei...................... 500 frank Duna-gő­zhajózási társulat . . 100 ft pp. Osztrák Lloyd 1.........................100 ft pp. Váltók (devisek). Három hTó mpr a. AugsburglOOd.német ft (£5ft907 London 10 font sterling. (100 \ Pénznemek. Koronás arany .......................... Császári arany darab.................. Napoleons d’or .......................... Orosz imperiale.......................... Ezüst ...................................... A nemzeti kölcsön Dapir szelvényei Porosz pénztári utalvány .... Adott Tat­ár­­ott ár 144 — 146 — 97.50198.50 80 — 81­­124.25124.50 147.50148 — 20.30 6.97- — 11.82­. 12.36---* "" 46% 229 I 2.2­8ffi Külföld. —1. (Legújabbak szemléje.) A húsvéti ünnep­napok épen nem hoztak valami nagy hirbőséget. A napi hírek élén mindenesetre az olasz király követé­nek az angol királynő általi elfogadtatása áll; ezen hir azonban épen nem meglepő; az előzmények után ez teljes következetességgel várható volt. Francziaor­­szág részéről ily elismerési tény még nem következett be, de azért, ha az „Opin. nat.“-nak hitelt adunk, nem kevésbbé őrködik az újszülött királyság fölött. Ezen lap szerint Thouvenel fölvilágosításokat kivánt ausztriai követtől a ausztriai csapatmozgalmak ,rop pact előkészületek iránt. Hogy Metternich bg azt élesé, miszerint kormánya nem gondol támadásra, hogy az csupán védelmi állását készíti,elő hogy el van határozva, Garibaldi vagy hívei bármely támadását visszautasí­tani s Garibaldi min­den ily lépéséért Olaszországot tenni­ felelőssé, ez várható volt Az „Opin. nat.“ azon­ban mind a mellett is azt hiszi, hogy Ausztria fogja a jelt az összeütközésre adni, s ez esetben bizonyos do­lognak tartja, hogy Francziaország be fog avatkozni. A nevezett franczia lapnak ez utóbbi állítására nézve teljes igaza lehet; fölebbi hiedelmét és reményét azonban semmi sem igazolja. Különben a harczi hírek ismét igen vígan röp­­döstek, főleg Pária a Turinból szidván ki. A franczia fegyverkezések után most a piemonti csapatöszponto­­sítások szolgáltak azok szülőiül. Állítólag Victor Ema­nuel igen harczias hangon beszél, azonban a pilla­­nati helyzet megítélésére nézve jobb tájékozónak tartjuk­­. Palmerston alább közlött beszédét. A lord ministerelnök emlékeztet azon hírekre, melyek a há­ború kitörését martina hóban mulhatlanul bekövetke­zendőnek mondták; a kitörés azonban elmaradt. Most áprilisre napolák azt el; ő azt hiszi azonban, hogy e hóban sem fog a válság beállani, s reméli, hogy mosta­nában még nem is fog az bekövetkezni, a­mivel azon­ban természetesen nem mondá azt hogy az épen nem is fog bekövetkezni, s ezért Angliának is minden eset­legre készen kell lennie. Anglia és Francziaország közt nem is hiányoz­nak most sem az apró súrlódások. A „Patrie“nak szen­vedélyes czik­ke a britt udvar ellen, a miatt, hogy az Orleans herczegeket rokonuk a kenti herczegnő teme­tésére meghívta, elég jeléül szolgál annak; sőt Páris­ban hire járt, hogy a londoni franczia követ utasitást kapott, miszerint I. Russelltől kérjen fölvilágosítást; ez azonban kereken kijelenté, hogy ezen tisztán családi ügyre nézve nem ereszkedik szóba. Erre a miniszerta­­nács Párisban elhatározó ezen ügyet jegyzék tárgyává tenni,sőt még a követ visszahivatásáról is rebesgettek. Ezen hírek ugyan valószínűleg nagyon túlzottak, de a „Patric“ említett kifakadása mellett mégis bizonyíta­nak annyit, hogy a két baráti kormány közt ismét be­állt az apró súrlódások ideje, így a minap igen csípős észrevételeket tett I. Cowley Thonvenelnek az orleansi püspöknek egy hitszónoklata miatt, mely után tüstént gyűjtések rendeztettek az izlandiak számára; midőn továbbá Francziaország több politikai deportáltnak, kik Cayenneból szerencsésen a britt Guyanába mene­­kedtek, kiadatását követelte, az angol kormány hatá­rozottan vonakodott az erre vonatkozó franczia jegyzé­ket elfogadni. A herczegovinai lázadás egy bécsi levelezés sze­rint mindig nagyobb mérveket vesz föl, s az bizonyos­nak tartja, hogy azt garibaldista tisztek vezetik, s at­tól tartanak, hogy az azon tájékon állomásozó török kozákok, kik nagyobbrészt emigránsokból állnak s a lengyel Crajkovszky által vezényeltetnek, a fölkelő­k­­kel egyesülni s igy egy fegyelmezett csapat magvát képezni fogják. Ezen levelezés szerint a Dunafejede­lemségekben és Szerbiában is mindig nehezebb álla­pot kezd kifejlődni. assz­oly derék férfiak testülete, kik kellemes üres idejük, s gyakran azsiét-j­ük -­­ fi* - g­yakorla­tokra szentelnek oly órákat, miket különben kellemes ké­nyelemben többetnének. • Nem­ lehet eléggé hálásak­nak lennünk ezen emberek irányában. • biztosíthatom önöket az iránt, hogy az általuk adott példa s az általuk megszerzett katonai magatartás a n Máraaföld minden né­pénél még inkább nevelte a tiszteletet, a britt nemzet ha­zafiassága, függetlensége a nemzetiségi szelleme irá­nyában.“ Erre a nemes lord szerencsét kivánt magának ahhoz, hogy az alkotmányos kormányzás elve a szá­razföldön tetemes terjedést nyert Felemlíti, mikép volt oly idő, a múlt század vége felé, midőn Angolor­­szág volt az egyetlen ország, mely képviseleti s alkot­mányos intézményekkel bírt. Angolország akkor a többi nemzetek bámulatának tárgyát képesé, azonban ezen bámulathoz a fölötti kétségbeesés vegyült, hogy az ezen nagy ország által adott példa nem követtetik, jelenleg ezen példa megtenné gyümölcseit s örömünkre szolgál azon adat — mond Palmerston lord, — misze­rint Angolország diplomatiai működése s egyéb befo­lyása más nemzeteket példánk követésére s azon al­kotmányos áldások megszerzésére ösztönzött, miknek gyümölcseit mi oly számos évek óta élveztük. A nemes lord megemlíti, hogy Portugál,Spanyol-, Olasz-, Fran­czia-, Poroszország s újabban Austria képviseleti in­tézményeket adtak alattvaló­iknak. Az egyetlen ország, melynek még ilynemű áldásokat kell megnyernie, Oroszország, azonban még Oroszországban is jelenleg azt látjuk, hogy a fejedelem alattvalói irányában jóin­dulatú érzelmek által van lelkesítve. Végre a nemes lord azon aggodalmakról beszélt, melyeket a jelen perekben az amerikai unióbeli államok viszályai ger­jesztenek, s azon reményét fejezi ki, hogy ezen viszá­lyok még diplomatiai után meg fognak oldathatni, — mióta szokássá lett azokat közzétenni, — azok so­kat vesztettek becsükből, s most már csupán a hévég­iért tényekre vonatkoznak. Azok szerkesztése közben inkább a közönségre mint azokra gondolnak, kikhez azok intéztetnek. Ez megalázó ugyan egy miniaterre nézve, azonban z sürgönyök körülbelül hírlapi csik­kek A ministerium kifejti politikájának elveit. A kér­dést megoldhatni reméli, ha a jóhiszemű katholikusok előtt bebizonyítja, hogy az egyház függetlensége nincs veszélyeztetve. Midőn Francziaország ezen meggyőző­dést megszerzendette , remélhető, hogy végre a pápa is osztozni fog abban. Lehetetlen világosabban formu­­lálni programtanokat, mely a napirendben van össze­­foglalva. Már mondom, hogy az egyháznak a világi hatalomra alapított függetlensége mathematikailag ki­mutatott tévedés volt. Azon ember, ki nyugodtan él benn, függetlenebb, mint ama földbirtokos, ki csupán csendőrök kíséretében mehet ki, mivel a rablók körül­vették kastélyát. Mi megadandunk az egyháznak ima szabadságot, melyet az századok óta hiában követel minden hatalmasságtól, s ezt mondandjuk neki: Azt, mit sohasem nyerhettél meg, megadjuk neked. Mi ké­szek vagyunk az egyházat s az államot szabadnak ki­áltani ki! Igazad van abban, hogy bizonyos törvénye­ket nem akarsz szentesitni: — így p. o. a seregnek összeírás általi kiállítását, s a nőtlenségnek a nép egy részére reászabását. De a teljes szabadság mindezen nehézségeket megoldja. — Remélem, hogy őszintesé­günk iránt nem fognak kételkedni. Én mindig ezen el­veket hirdetem. Mi mindenütt szabadságot akarunk, lelkiismereti szabadságot, gazdászati szabadságot, po­litikai szabadságot, — hitelt adhatnak nekünk, midőn az egyház szabadságát kiáltjuk ki. Midőn a közvéle­mény elfogadandotta ezen igazságokat, — az egyház­nak egyetértése létesülve lesz. Azonban mindenesetre azt hiszem, hogy Rómát nekünk vissza lehet adni, — veszély nélkül akár reánk, akár bárki másra nézve. Mindenkit arra kérek, hogy Buoncompagni napirend­éhez csatlakozzék. Az Rómát kiáltja ki fővárosunkul, az egyház szabadságát s a Francziaországgali egyetértés szükségét kiáltja ki. Úgy hiszem, hogy a többi napirendek lényegileg nem sokat különböznél: attól. De egyesüljünk egyetlen eszmében. Szavazzanak önök egyértelműleg, hogy így erőnk legyen megnyer­ni ama legnagyobb eredmények egyikét, miket a tör­ténelem említ; s a pápaság­, s az állam , a szabad­ság s a vallási érzület kibékítését." Erre Buoncompagni napirendje, néhány szélső­baloldali tagok kivételével, egyértelműig elfo­gadtatott. — Táviratok. B­é­c­s, ápril 2. Az „Ost und West“-nek távirják Zágrábból. Vasárnap este csoportosulás történt. A rendőrigazgatóság ablakai bevezettek, s onnan vala­mint más államépületekről a sasokat leszakgatták. Se­besülések történtek. Zágráb, 1. Blatovacnál 22 — 23-kan Mahmud pasa Dervish pasa segélyével visszanyorata a felkelő­ket. A niksici török őrség még körül van véve. A her­czegovinai török had mintegy 15,000, — de roszul van­nak élelmezve s a szabadban táboroznak. A basibozu­­kok vérengzéseitől tartanak. Turin, april 1. Egy komplett fedeztetett fel, mely a háborúnak Austria ellen megkezdését czé­­lozta. A délolaszországi hadseregből elbocsátott ön­­kénytesek is bele vannak abba bonyolítva. Turin, mart. 31. Ma az „Opinione“ így ír. Victoria királynő d'Azeglio marodesének kije­lenté, hogy őt el akarja fogadni, hivatalos minőségé­ben, mint az olasz király rendkívüli követét s megha­talmazott ministerét. — A schweizi kormány szin­tén kijelenté Joc­­­eau­nak, hogy szeretné az olasz király kormányával ugyanazon barátságos viszonyo­kat megőrizni, melyeket eddig a szárd király kormá­nyával tartott fönn. A „Sürgöny“ magántávirata. Turin, apr. 2. Lamarmora elbocsáttatási kérelmét visszavette. — Garibaldi múlt hó 31-én Caprerából elutazott, és ma Genuába megérke­zett ; mint hiszik, Turinba megy. K a I i s e h, apr. 1. A kerületi kapitány, a törvényszéki elnök és az iskolafelügyelő macska zenéket kaptak; az első ezenkívül még rágalmak­kal is illettetett. — A katonaság a nyugalmat helyreállította.­ Varsó, april 2. A helytartó által kibocsá­­­­tott második felhívás a lakossághoz az ígért in­­t­tézményeknek megvalósítását ígérvén, egyszers­mind komolyan int a nyugtalanságok ellen. Bécs, ápril 2. A ma d. e. tartott udv. kan­­czellári ülésben Melczer István, mint kir. sze­­mélynök az illő szokások mellett feleskethetett és igy ezután Vay örultsága által király­i Fel­ségének bemutattatott. Erdélyországnak igazság­ügyi organisatiója szentesítve van. A törvény­székek úgy mint 1848-ig voltak, állíttatnak is­mét vissza, mind a mellett az austriai törvények megtartásával. Színházi előadás ápril 3. Nemzeti színház Szigetvári vértanuk* Szomorújáték 4 felvonásban. Dunavízállás, mart 30. V 11" 0'" 0 fölött Felelős szerkesztő : VÉRTES ERNŐ.

Next