Sürgöny, 1861. május (1. évfolyam, 100-123. szám)

1861-05-02 / 101. szám

Első évi folyan Előfizethetni Budapesten a kiadó­hivatalban barát­ok-tere 7. szám, földszint Vidéken bérmentes levelekben , minden posta­hivatalnál. Szerkemtő-hivatal: Aldunasor 5. sz. 2-dik eme­­t. Kiadó­hivatal: Ba­átok-tere 7. szám, földesül. SOR8ONT Előfizetési árak austriai értékben. adm­poztsta, kisház kordra. ft kr­­ ft kr Erólévre 16 — Enegredre 4 60 Félévre 8 50 Egy hóra 2 — Vidékre, naponkint pontra. ft kr . ft kr Egészé­vre 19 — É­vnegy­edre 6 — Felévre 10­­ Egy Kr» 1 — J­ EMUSY ITALOS RÉSZ. Távirati sürgöny. 0 cs. kir. Apostoli Felségének trónbeszéde. Bécs, máj. 1. A Császár délelőtti 11 óra­kor a birodalmi tanácsot harangok zúgása a ágyuk dörgése közt egy trónbeszéddel nyitotta meg, melynek lényeges tartalma következő: „Erősen­­ragaszkodom azon meggyőződéshez, hogy a szabad intézmények s az összes nem­zetek egyenjogúsága az egész monarchiára nézve üd­vösek lesznek. Az államjogi alakulat az orszá­goknak a birodalom egységével s hatalmi állá­sával megfévő önállósága alapjabra van állítva. A megpróbált alkotmányos formák alkalmazása szentesítve van. Az országgyűlések bevégzett lényül állnak fenn; ezen tény évről évre növe­kedő erősödést fog a rendes összegyldlekezések által nyerni, az országgyűlések törvényeket fog­nak alkotni, melyek a népek kellékei és óhajai­nak megfelelendnek. A elnapolást az föltételezi, hogy a birodalmi tanácsnak feladataihoz kell fognia, melyek, daczára a politikai, nemzeti s vallási különbségeknek, a személyes hangulat és türelmesség kölcsönös méltányossága mellett nem fognak megoldatlan maradni. Hol mind­egyik nemzetiség biztosítva van, egyik sem fogja a kifejtést nélkülözni s összesen mindnyájan te­kintélyes hatalmat fognak kifejteni, mely belk­i kielégittetve, mert szabadságon nyugszik, kifelé semmi aggodalmat sem gerjesztene, mert az ter­mészete szerint minden támadást kikerül. Az ügy igazsága s a népek belátása iránti bizalomban elvárható, hogy Magyar-, Horvát-, Tótország s Erdélynek a birodalmi tanácsban képviseltetésének kérdése is nem sokára ked­vező megoldást fog nyerni s a monarchia kép­viselete ekkor tökéletes lesz. Remélhetjük, hogy a béke áldásainak h­á­­borutlanul fogunk örvendhetni. Európa érzi, hogy arra szüksége van; ezen érzet általános volta azon kötelességet szabja a hatalmakra, hogy ezen becses jót semmi veszélynek ki ne tegyék. Au­stria elismeri e kötelesség együtt­ességét s meg van győződve, hogy azt más hatalmak, is elis­merik. Annál sikeresebbek lesznek a jólét uj kor­szakának megalapítására c­élzó munkálatok. A legközelebbiek ezek: az egyensúly helyreállítása az államháztartásban, az országok, kerületek s községek autonómiájának behozatala által, vala­mint a h­adseregi költségek leszállítása, az állam és nemzeti bank közti viszony szabályozása, az adózásbani módosítás, valamint más fontos tör­vények által. A mi feladatunk, Austriát legnehe­zebb fordulati pontján átvezetni, annak meg kell­­ oldatnia, bármily áldozatokba kerüljön is. A bi- i­rodalom képviselői az összes törzseknek hajdan­­­­­­tól fogva a legsúlyosabb helyzetekben a legrag­­­­­gyogóbb módon megpróbált hűsége­s áldozat-­­ készségével fognak segédkezet nyújtani. Önök országgyűlési felirataikban kijelenték, hogy a­­ császárság összes országai kötelékének föltételei , fenntartandók. Ünnepélyesen elvállalt uralkodói­­ kötelességem, a február 26-ki alaptörvényekkel adott tszalkotmányt az egy és oszt­atlan csá­szárság alapja gyanánt egész hatalommal meg­oltalmazni,­­ annak minden megtámadtatását nyomatékosan visszautasítani.'' A birodalom egyesült házai a Császárnak háromszoros lelkesedett éljent kiáltanak. A trón­beszéd gyakran lelkesedett felkiáltásokkal sza­­kittatott félbe. Báró Vay a ministerek közt je­len volt. TARCZA: Napi újdonságok­* Fényes magyar nász. Gr. Széchenyi Pál es­küvőjét Andrássy grófhölgygyel bécsi lapok igy írják le : Ifj. gr. Széchenyi Pálnak, sárvári és felsővidéki gr. Széchenyi Pál fiának esküvője Andrássy Erzsébet gróf­hölgygyel, Andrássy György gr. leányával m. hó 27-kén délben ment végbe a skót-zárda kápolnává rögtönzött prae­­latusi teremében. Az esketési szertartást a Budáról külö­nösen e czélra ideérkezett bibornok hg-primás h­ajtá végre fényes papi segédlettel. A csendes mise után következett maga az esküvő, melynél a magyar koronaőr gr. Károlyi György s magyar főkanczellár b. Vay Miklós 8 exoráik tanúskodtak. Végül ő eminentiája az uj párhoz ihletdus magyar beszédet tartott.­­ Az ünnep fényét kitünően emelte ragyogó nemzeti jelmezével a számosan képviselt magyar aristokratia, melynek több tagja sietett Pestről fel ez ünnepélyre. Az ifjúsága szépségében ragyogó meny­asszony fehér moh­-selyem uszályruhát viselt magyar de­rékkal ugyanazon kelméből; fej­ékességét egy gyöngéd fehér virágokból párta formára font koszorú s egy fehér csipkefátyol képezte. A vőlegény zöld bársony nemzeti ruhában jelent meg. Az ünnep nem csak a fényes nemzeti öltözékek, hanem azon körülménynél fogva is, hogy az esküvő magyar nyelven ment végbe, nemzeti jellemet viselt. * A magyar­ gazd. egylet bizottmánya f. hó­tkén d. u. 5 órakor tartja rendes havi ülését a köztelken. * Pesti jótékony nőegylet. A pesti jótékony nőegy­let 1860 april elejétől 1861 mártius végéig terjedő szá­madásait teszi közzé. E kimutatás szerint a bevételek : pénztármaradvány 1860 mart. 31 rél 8136 ft. Az éven­­kénti kegyes adományok összege, melyben 8 cs. k. fensé­geik Albrecht főherczeg és Hildegard főherczegasszony 150, hg. Batthyány Fülöp 200, gr. Károlyi-Zichy Karo­lina 210, b. Sina Simonné 200, Boh­us-Szögyény Antonia 105, G­ay-Geymüller bárónő 105, gr. Nákó Kálminné 105, Nákó Anastázia 105, Wodianer Atzél Zsófia 105, Marczibányi Mária 100 ft nagyobb adományokkal vannak feljegyezve, öszvesen tesz : 3725 ft 45 kr.; a hagyomá­nyok 384 frt 32 krt, ajándékok 890 frt; hitelpapírok, természetbeni ajándékok s egyéb jövedelmekkel együtt mindössze a bevételek összege 21046 ft 30 krra rúg. A kiadás pedig: érdemes házi szegények fölsegélésére 12302 ft 57 kr; a szemhályog-gyógyi­ézet költségei fe­dezésére 634 ft 9 kr ; orvosságokért adóra, egyéb költ­ségekre 995 ft 64 kr. az előbbiekkel, öszvesen tesznek a kiadások: 13932 forint 30 krt. És igy az 1861 april 1-téli szükségletek fedezésére marad készpénzül 7114 ft. * Anna gőzhajózás. A Luczenbacher fivérek uj gő­zöse ezentúl Pestről Mohácsig a közbeeső állomások érin­tésével lefelé is megkezdi járatait. * Mint a „M. O.“ értesül, a bécsi cs. k. semmisítő törvényszék a tegnap megnyílt királyi táblához 1400 elin­tézetlen pert szolgáltatott át. * D­r. B­a­k­o­d­y Tivadar hazánkfiától az „Orvosi hetilap“ból külön lenyomatként egy ajánlásra méltó röp­­irat jelent meg „országos testgyakorlat“ czím alatt. Ez értekezésben a derék szerző egy Pesten létesítendő or­szágos testgyakorló intézet fölállítását sürgeti, s mintául az általa Lembergben létesített testgyakorlat hozza föl. Talán az orvosi szempont teljes kimerítésével ezen aján­lott intézetet mindjárt egy jól szervezett orthopaediai in­tézettel lehetne egybekapcsolni. * A pesti kereskedők közt, írja a „P. Lloyd“— élénk beszéd tárgya, hogy egy itteni kereskedő egy 300 ftról szóló váltó-összegről, melyet a prágai orsz. törvényszék­nél perelt be, s melyet az adós ki­­ fizetett, azon meg­jegyzéssel kapott utalványt a nevezett törvényszéktől, hogy követelését azonnal kiveheti, mihelyt bizonyít­ványt mutat elő az itteni adóhivataltól, hogy a reá eső múlt évi adókat pontosan kifizette. * Európa papsága. Az „Armonia“ szerint Franczia­­országban 81 kath. püspök van, Németországban 45, Olaszországban 262. Florenezi lapok úgy tartják, hogy Olaszország e tekintetben fél Európát jelenti, mert e föld­rész 602 főpásztort számlál. Világi pap van Európában 200,000 ; ebből Francziaországra esik 48,000, Német­országra 28,000, Spanyolországra 31,000, Olaszországra 115,000, Németországban tehát 900 lélekre esik egy pap, Olaszországban 200-ra. * Gálául correspondenza. Egy párisi milliomos ezt írta Scribe-nek : „Tisztelt uram, fölhajtásom önnel egy dráma írására szövetkezni. Legyen ön oly szives s Írjon egy vígjátékot s engedje meg, hogy néhány sort tehessek hozzá. Én aztán a darabot a lehető legpompásabban szinte hozatom, s a dicsőségen osztozunk.“ Erre Seribe ezt válaszoloa .Tisztelt uram ! Hízelgő ajánlatát el nem fogadhatom, mert a szent írás azt tartja, hogy nem kell a lovat a szamárral egy igába fogni.“ Mire ismét a milli­omos így duplikázott: „Uram, vettem impertinens sorait. Micsoda joggal nevezhet ön engem lónak ?“ ’ Országgyűlési élet. A klagenfurti országgyűlésen a jobboldali tagokat, mivel mindig minoritásban maradtak, minoritáknak, a baloldaliakat pedig, mivel a gyű­­­lés fölött domináltak, dominikánusoknak nevez­ték el. * Levegő-gép kocsi. Altonából írják, hogy tegnap ap. 23-kan reggel Lüdenscheidból jövő kocsi érkezett e vá­rosba, melyet levegő-gép hajtott, s elmés szerkezeténél fogva mindenkit bámulásba ejtett. A magyar tud.­akadémia nyelvészeti és szép­­tudományi osztályainak ápril 30-ai ülésé­ben b. Podmaniczky Frigyes levelező tag székfoglaló értekezését olvasá fel. A bevezetésben elmondá : melyek az alkotmányos országban divatozó nevelés ala elvei s mit czéloz a nevelés nem-alkotmányos országokban; az­után megérinté a nevelésnek, melyben ő maga részesült, szellemét és irányát, melynélfogva, habár sokat tanulni sohasem szeretett, legalább azon meggyőződést és öntu­datot nyerte, hogy magát kimivelnie s élte nagyobb ré­szét a hazának kell szentelnie. Ez öntudat és meggyőző­dés megmenté őt a veszélyektől, melyekben az ifjúság könnyen elvesz. De midőn a hazára ama nagy szerencsét­lenség borult, mely milliók lételét megsemmisítéssel fe­­nyegeté, mely a legnemesebb erőket is a cselekvés teréről leszorító , akkor ő is eltörpült s alapot vesztve mármár el akara sülyedni. Azonban ugyanaz lön nemtője, ki ifjú­ságában vezérelte; ő buzdította, ösztönözte a cselekvésre s különösen az irodalomra utalta, mely új tért nyithat előtte. E buzdításnak hódolva elővette régi jegyzeteit s föllépett az irodalom mezején. A közönség elnézéssel vette irodalmi kísérleteit, s az akadémia annyira ki­­tü­ntető, hogy tagjai közzé fölvenni méltónak találta. Most mintegy számot akar adni az akadémiának, micsoda czél lebegett előtte, midőn a társadalmi regény pályájára lé­pett. — Értekező azután általában a regény s különösen a társadalmi regény fejlődését, továbbá a társadalmi re­gény fő kellékeit s végre a magyar regény s különösen a magyar társadalmi regény feladatát vázolta. "A spanyolok által megalakított társadalmi regényt a francziák, németek és angolok fejtették ki; az angolok legnagyobb mesterek a társadalmi regények írásában. A társadalmi regény főkellé­kei : a társadalmi élet hű visszatükrözése, költői előadás s kedélyesség. A magyar regényirodalom főfeladata, az olvasók körét kitágítani; az olvasási vágyat terjeszteni s mindinkább meghonosítani, magyar olvasó közönséget teremteni ott, hol eddig csak a külföldi terményekkel él­tek ; a társadalomban a nemzeti szellemet, a nemzet sa­játságait megőrizni, nemesíteni; a nők iránti lovagiassá­got fönntartani, a nők nevelésére irányt­ adólag hatni; a fa­lusi élet kellemesítését, nemesítését előmozdítani; a káros utánzást, fényűzést, külföldieskedést ostorozni. Báró Pod­maniczky értekezésében, melynek tartalmát itt csak rövi­den megérintettük, bizonyosan sok jó gondolat van, s fiatal regényíróink nem egy tanulságot meríthetnek belőle. Vámbéry Ármin, ki nem rég Konstantinápoly­ból jött meg, a török történészetet ismerteté meg, s rend­re jellemezte a hivatalos és nemhivatalos történelemíró­­kat, s a török történelmi segédforrásokat, úgymint az ok­­mánygyűjteményeket és naplójegyzeteket. Azután előso­­rolá azon török munkákat, melyek a magyar történelem­re nézve legérdekesebbek s legfontosabbak, s melyeket a történelmi bisottmánynak lefordittatás végett leginkább ajánlhat. Értekezését még folytatni fogja. A titkár úr a nyelvészeti bizottmány több rendbeli je­lentéseit olvasá fel. A Marczibányi jutalom ügyében a bi­zottmány azt javasolja, hogy a pályakérdés még egyszer tűzessék ki, s a kéziratok beküldési határnapja 1863. márt. 31-dike legyen. Ezen pályakérdés következő" Kí­vántatik a magyar nyelvújítás története és bírálata, a ma­­gyar irodalom kezdetétől az újítási harczig, Kazinczy Fe­­rencz föllépéséig. A bizottmány második jelentése alap­ján határoztatott, hogy Báthory László bibliai fordítása közöltessék a nyelvemlékek V kötetében. Vámbéry a ta­tár-török és mongol népek közt a nyelvészet és népirat ér­dekében szándékozik utazást tenni, az akadémia nyelvé­szeti bizottmánya jelentése alapján elhatározó az el­nökséget fölkérni , hogy úti költség fejében évenként legalább 500 forint utalványoztassék neki az akadé­miai pénztárból, és pedig két évre. —­ Néhai Fekésházy egy alapítványt tett a magyar nyelv terjesztésére; a ma­gyar k. helytartóság, mely az alapítványt kezeli, felszólí­totta az akadémiát, hogy javaslatot tegyen, mikép lehetne az alapítványból eredő évi 400 frtot a magyar nyelv ter­jesztése ügyében legczélszerűbben hasznosítani. Az aka­démia a nyelvészeti bizottmány jelentése nyomán azt ja­vasolja, hogy az alapítvány részint a magyar nyelvet és irodalmat tárgyazó iskolai olvasó­könyvek és nem magyar nyelven szerkesztett tankönyvek szerzőinek megjutalma­­zására, részint a növendékek közt kiosztandó alkalmas magyar könyvek vételére fordittassék, melyek oly növen­dékek közt volnának kiosztandók, kik oly gymnasiumokba járnak, melyekben a múlt 10 év alatt a magyar nyelv nem taníttatott, a kik magukat a magyar nyelv tanulásá­ban legjobban kitüntetik.­ Végre az újabb adakozások jelentették be: néhai idősb Majláth György végren­deletében 2000 frtot hagyományozott az akadémiának, úgy hogy örökösei az alapítványtól hatos kamatot fizes­senek . Sz. Endre városa 200 frtot adott a palotára s ugyanannyit a tőkéhez; Nyitramegye gr. Széchenyi halá­la évnapján 1000 frtot ajánlott a palotára, 200 frtot a tő­kéhez ; Sopronmegye a nemesi pénztárból 1000 frtot ajánlott a palotára , ugyanennyit a tőkéhez, s 2000 frtot a Széchenyi-emlékre ; néhai Sas Károly volt szentesi la­kos az után kilöketvén kocsijából s oly veszélyesen meg­sérülvén, hogy egy pusztai tanyán, hová vitetett vala, 2 óra múlva meghalt, halála előtt kinos fájdalmai közt sem feledkezett meg az akadémiáról, s 1000 frtot hagyomá­nyozott számára; Knauz Nándor 30 frtot, egy aranyat gyűjtött; Kachelman János a bányavárosokról irt törté­nelmi munkájából 50 példányt ajándékozott az akadé­miának. Hunfalvy János. Csütörtök, május 2. 101. szám —1861. A királyi Ítélő tábla megnyitása. Méltóságos k e 11 e m é s i Meiner István sze­mélynek ar a kir. itélő táblát ma ünnepélyes Veni Sanete után, következő beszéddel nyitotta meg: „Az ország részéröl epedve várt pillanat, törvényes bíróságainak visszaállítása, ma ünnepeltetik a haza legnagyobb részében. Alkotmányos életünk fonalára itt is egy drága gyöngy füzetik, midőn a királyi itélő tábla törvényes hatályába visszaállíttatik. Felséges uram s fejedelmem parancsoló szavának engedelmeskedem, midőn e széket elfoglalom, noha elégtelenségem érzete lelkem valóját még most is át­­rezgi. — Elfoglalom, mert a ki az átalakulás válságos perczeit számbavenni méltányos, meg fogja engedni, hogy e tisztet hiú­dicsvágy és más mellékes czélokból nem, csak a legforróbb hazaszeretetből, és az igaz­ságnak, melyen a törvény szavai szerint az országok alapulnak, kiszolgáltatása iránt való feláldozási kész­ségből lehet jelenleg elvállalni. Megnyitom tehát ezennel a királyi itélő tábla működését. Fogadják legelőbb is mindnyájan ezen itélőszék tagjai szintúgy, mint azon díszes vn­dégkoszorú, kik jelenlétükkel ünnepel­ linket disz siti­ni kegyeskedtek, legszivélyesebb üdvözletemet. A mai nap időszakot fog képezni ezen főtörvény­­szék történelmében, nem csak azon hosszú szünetelés miatt, mely után mintegy újjászületett, hanem azon változások miatt is, melyek időközben előállottak. A régi királyi tábla tagjai közöl alig maradtunk néhányan ■”­ emlékéül a múlt időnek ; mi is megfo­gyott erővel kezdünk új, de nehezült feladatunkhoz, mig annyi nálamnál jobbak elköltözének. Hátha még ezen fényes csillagokra tekintünk, kiknek arczképei e termet körülövedzik, Ürményire, Szögyényire, Majláthokra, Somsichra, kik utódaikban I phönixekként élnek közöttünk; nem kell-e tartanunk attól, hogy dicsőségük világossága miatt mi annál erősebb árnyékot vetendü­nk ? De áthatóbb változás is érte ezen ítélőszéket an­nál, melyet rá a múlandóság érett örvénye nyomott, mert most már azon alapok is kimozditvák, miken a törvénykezés épülete hajdan nyugodott. im. itwinEMMB—bm—b———b Oly országban mint a miénk, hol a törvények még fokonkénti fejlődés pályaszakában léteznek, — nem csak a törvényhozóra, de a bíróra nézve is hasz­nos, átalakulásuk folyamát s azon szellemet, mely felettük a fejlődés különböző szakában uralkodott, koronkint áttekinteni. Az Ünnepélyes érzület által felfokozott kedély szolgáljon mentségemül, ha ez alkalmat felhasználva, néhány pillantást vetek törvénykezésünk múltjára s azon feladatra, mely jövőre ezen országos hatása bí­róságra vár. Míg hazánk századokon át harettérül szolgált, törvényeinken kiválólag a nemzeti fentartás ösztöne fonódott keresztül, és ezen jelleg rajtuk úgyszólván ko­ránkig megmaradt. Mikor a nyugat a Leeb partján a magyar hódí­tásoknak véget vetett, keleten pedig a nagy nemzet­törzs Ázsia sivatagjaiban nyom nélkül elveszett, éjszak­ról szarmata vetélytársának hatalmától nyomatva,­­ délfelől a napkeletet leverő ozmán szomszédtól végenyé­szettel fenyegettetve, érezni kell e nemzetünknek azt, mit ihletett költőnk után ma is százezer alak rebeg, hogy a magyar számára e hazán kívül nincsen hely, s neki csak itt lehet élni, vagy vesznie kell. Önvédelmére tehát egy egész rendszert alkotott. A hatály biztossága végett egyes vezérlőhöz feloldoz­­hatlan kapcsokkal kötve, egy mindig kész harczi osz­tályt állított fel, azt kiváltságokkal övezte körül, és a haza szent földjéhez a legerősebb lánczokkal akarván kötni, a túlsúlyt a földbirtokra helyezte. Már a pusztaszeri vérszerződés kikötő vola,hogy a fejedelem iránt hűtlennek vére ontassék, de viszont, valamit jó munkájukkal szerezhetnek, senki közölük abból, valamint a fejedelem tanácsából és az ország tisztjéből ki ne legyen zárva. A monarchia behozatalával feldiszittetett nálunk a korona mindazzal, mi az emberek előtt tiszteletben áll. Vallásos kegyelettel szentnek, angyalinak monda­tott; minden birtok ráruháztatván, csak tőle származ­hatott, s ismét oda visszaháramlott; alapja a törvény volt, s nem a puszta hatalom. A nemzet kiváltságolt, tehát harczoló része azonban tagjául tekintetett, s azt századokon át védte, mint részben tulajdonát. Számos törvények biztositák mindazáltal, hogy jószág-adományozással a haza iránti s főleg katonai érdemek jutalmaztassanak csak, idegennek pedig bir­tok ne adannék, mivel tulajdont csak az nyerhetett, ki­nek érdekében állott a hazát védeni, hanem e kötelem ki is terjedt minden birtokosra, a vallás jámbor szol­gáit sem véve ki, valamint hogy számos főpapjaink honszeretetü­ket a harezmezőn vérükkel pecsételték meg. Az önvédelem kifolyása az, hogy a nőnem erede­tileg a föld birtoklásától el volt zárva, mint a melyet nemi gyöngyeségénél fogva megvédeni képtelen, noha özvegyek , hajadonok ellátásáról törvényeink több lo­vagiassággal gondoskodtak, mint sok műveit nemzet törvényeiben találjuk. Adományozási s ősiségi rend­szerünk, a birtok megkötése, az eredeti családfára va­ló visszaszállása a szükséges és jogszerű önfenntartás­nak volt e szerint következménye. A nemzet család megmaradására irányzott intéz­kedéseket maga idején a bíróságok országszerte meg is őrizték. E részben fő érdeme van épen a királyi ítélő táblának, melynek mint tárgyi és ügyi bíróságnak ha­tásköréhez tartozának a birtokviszonyok iránt felme­rült jogesetek elintézései. Hogy pedig az itélő­székek általános jogfogalmakból merített érvekkel s a polgá­­risodás kiegyengető és a hasznosság csábitó fegyve­­rével ostromoltatva azon védrendszert mégis oly soká­­ig szívós kitartással megöritték, csak onnan lehet ma­­gyarázni, hogy a haza, törvényes lék­it, maga iránt­ szeretetében mindig hiveknek találta, — úgy hogy va­lahányszor az alkotmány legrégibb időktől számítva félretétetett, mindannyiszor a fennállott bírói szerve­zet is megváltoztatott. A merev fenntartás szelleme a természet örök törvényénél fogva, rögtön és fokozatos átmenet nélkül nem változhatott át azon széles alapú jognézetekre, melyeket nálunk mai nap elterjedve tapasztalnak. Vessünk egy tekintetet ezen átalakulási folya­matra. Annyi vész után megszánta Isten a magyart ten­gerén kínjának, és megáldá a békemalasztjával. A ki­fáradt kéz letehette a csatákban eltompult aczélt, e helyett a hűn védelmére vagyona egy részét hozván áldozatul. És adott az ég egy nagy törvényhozót, ki a mellett hogy házának uralkodását megörökítette, az európai közigazgatási alakot, állandó törvényszékeket sőj, nálunk meghonosította, a nemzet szabadságát, jogérzüületét és sajátságát illetetlenül hagyta, és ez­ál­tal művének oly állandóságot szerzett, hogy a királyi ítélő tábla, mint azon alkotó szilárd mű­ve majdnem másfél század után örömüdvözlések közt foglalja el törvényes hatóságát. Követte ezen királyt talán még nagyobb leánya, és ennek szive megnyílt oly sok idő óta mostohákként tartott s mégis oly hiveknek talált gyermekei számára; szerette őket mint csak nő szeret­het, s rendezte zilált állapotaikat mint rendezni csak ne képes. A jobbágy anyai oltalma alatt érezni kezdé, hogy ember s többé nem vagyon tárgya. A nép jelesei, kiket meg a köré gyűjtött, a szelíd hölgy közelében pi­ronkodva hajlanak meg a pallérozódás kiegyenlítő ha­talma előtt, de midőn az öntelt erő a műveltségnek engedett, azzal egyszersmind nemzeti sajátságait is áldozatul hozá. Hogy ezen viszonyok közt ama lángeszű ural­kodó feloszlató műtétével, melylyel a nemzeti kü­lön­­ködést a bölcselet elemezése alá vette, az akkor diva­tozó általános világpolgári nézet és az ég szende gyer­meke, a vallástürelem által nálunk különösen előidé­zett rokonszenv mellett feltett czéljától nem érte, csak onnan magyarázható, hogy egy minden földinél na­gyobb hatalomnak, a Gondviselésnek czéljaihoz akkor nem tartozott, egy­­ minden jóra és nemesre képes és képezhető — nemzetegyéniség elenyészését meg- s engedni.­­ És midőn hetven év előtt azon kegyeletteljes ki­rály vezérlete alatt, ki jelszava szerint gazdagságát alattvalói szeretetében kereste, a honatyák a nemzeti függetlenség és alkotmányosság újbóli megalapítása végett összegyűltek, akkor ismét törvényes hatályban találták ezen királyi ítélőtáblát, mint őrét törvényke­zési sajátságainknak, a­mi az önállóságnak szintén egyik sarkpontja. A nagy századok érezkere felforgat mindent; azon nagy viharzatok, melyek a múlt század utólja óta világrészünket megrázkódtatták, hazánk fölött sem vonulhattak el nyom nélkül, habár az anyagi békét nálunk nem zavarták is meg, mert valamint a testi vi­lágban mi sem vész el, úgy minden eszme az erköl­csire okvetlenül megteszi hatását. Nem csoda tehát, hogy nemzetünk azon európai rázkódtatások befolyása alatt védbástyáiból kilépve, a mulasztottakat sietve

Next