Sürgöny, 1861. május (1. évfolyam, 100-123. szám)
1861-05-02 / 101. szám
Első évi folyan Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban barátok-tere 7. szám, földszint Vidéken bérmentes levelekben , minden postahivatalnál. Szerkemtő-hivatal: Aldunasor 5. sz. 2-dik emet. Kiadóhivatal: Baátok-tere 7. szám, földesül. SOR8ONT Előfizetési árak austriai értékben. admpoztsta, kisház kordra. ft kr ft kr Erólévre 16 — Enegredre 4 60 Félévre 8 50 Egy hóra 2 — Vidékre, naponkint pontra. ft kr . ft kr Egészévre 19 — Évnegyedre 6 — Felévre 10 Egy Kr» 1 — J EMUSY ITALOS RÉSZ. Távirati sürgöny. 0 cs. kir. Apostoli Felségének trónbeszéde. Bécs, máj. 1. A Császár délelőtti 11 órakor a birodalmi tanácsot harangok zúgása a ágyuk dörgése közt egy trónbeszéddel nyitotta meg, melynek lényeges tartalma következő: „Erősenragaszkodom azon meggyőződéshez, hogy a szabad intézmények s az összes nemzetek egyenjogúsága az egész monarchiára nézve üdvösek lesznek. Az államjogi alakulat az országoknak a birodalom egységével s hatalmi állásával megfévő önállósága alapjabra van állítva. A megpróbált alkotmányos formák alkalmazása szentesítve van. Az országgyűlések bevégzett lényül állnak fenn; ezen tény évről évre növekedő erősödést fog a rendes összegyldlekezések által nyerni, az országgyűlések törvényeket fognak alkotni, melyek a népek kellékei és óhajainak megfelelendnek. A elnapolást az föltételezi, hogy a birodalmi tanácsnak feladataihoz kell fognia, melyek, daczára a politikai, nemzeti s vallási különbségeknek, a személyes hangulat és türelmesség kölcsönös méltányossága mellett nem fognak megoldatlan maradni. Hol mindegyik nemzetiség biztosítva van, egyik sem fogja a kifejtést nélkülözni s összesen mindnyájan tekintélyes hatalmat fognak kifejteni, mely belki kielégittetve, mert szabadságon nyugszik, kifelé semmi aggodalmat sem gerjesztene, mert az természete szerint minden támadást kikerül. Az ügy igazsága s a népek belátása iránti bizalomban elvárható, hogy Magyar-, Horvát-, Tótország s Erdélynek a birodalmi tanácsban képviseltetésének kérdése is nem sokára kedvező megoldást fog nyerni s a monarchia képviselete ekkor tökéletes lesz. Remélhetjük, hogy a béke áldásainak háborutlanul fogunk örvendhetni. Európa érzi, hogy arra szüksége van; ezen érzet általános volta azon kötelességet szabja a hatalmakra, hogy ezen becses jót semmi veszélynek ki ne tegyék. Austria elismeri e kötelesség együttességét s meg van győződve, hogy azt más hatalmak, is elismerik. Annál sikeresebbek lesznek a jólét uj korszakának megalapítására célzó munkálatok. A legközelebbiek ezek: az egyensúly helyreállítása az államháztartásban, az országok, kerületek s községek autonómiájának behozatala által, valamint a hadseregi költségek leszállítása, az állam és nemzeti bank közti viszony szabályozása, az adózásbani módosítás, valamint más fontos törvények által. A mi feladatunk, Austriát legnehezebb fordulati pontján átvezetni, annak meg kell oldatnia, bármily áldozatokba kerüljön is. A bi- irodalom képviselői az összes törzseknek hajdantól fogva a legsúlyosabb helyzetekben a legraggyogóbb módon megpróbált hűséges áldozat- készségével fognak segédkezet nyújtani. Önök országgyűlési felirataikban kijelenték, hogy a császárság összes országai kötelékének föltételei , fenntartandók. Ünnepélyesen elvállalt uralkodói kötelességem, a február 26-ki alaptörvényekkel adott tszalkotmányt az egy és osztatlan császárság alapja gyanánt egész hatalommal megoltalmazni, annak minden megtámadtatását nyomatékosan visszautasítani.'' A birodalom egyesült házai a Császárnak háromszoros lelkesedett éljent kiáltanak. A trónbeszéd gyakran lelkesedett felkiáltásokkal szakittatott félbe. Báró Vay a ministerek közt jelen volt. TARCZA: Napi újdonságok* Fényes magyar nász. Gr. Széchenyi Pál esküvőjét Andrássy grófhölgygyel bécsi lapok igy írják le : Ifj. gr. Széchenyi Pálnak, sárvári és felsővidéki gr. Széchenyi Pál fiának esküvője Andrássy Erzsébet grófhölgygyel, Andrássy György gr. leányával m. hó 27-kén délben ment végbe a skót-zárda kápolnává rögtönzött praelatusi teremében. Az esketési szertartást a Budáról különösen e czélra ideérkezett bibornok hg-primás hajtá végre fényes papi segédlettel. A csendes mise után következett maga az esküvő, melynél a magyar koronaőr gr. Károlyi György s magyar főkanczellár b. Vay Miklós 8 exoráik tanúskodtak. Végül ő eminentiája az uj párhoz ihletdus magyar beszédet tartott. Az ünnep fényét kitünően emelte ragyogó nemzeti jelmezével a számosan képviselt magyar aristokratia, melynek több tagja sietett Pestről fel ez ünnepélyre. Az ifjúsága szépségében ragyogó menyasszony fehér moh-selyem uszályruhát viselt magyar derékkal ugyanazon kelméből; fejékességét egy gyöngéd fehér virágokból párta formára font koszorú s egy fehér csipkefátyol képezte. A vőlegény zöld bársony nemzeti ruhában jelent meg. Az ünnep nem csak a fényes nemzeti öltözékek, hanem azon körülménynél fogva is, hogy az esküvő magyar nyelven ment végbe, nemzeti jellemet viselt. * A magyar gazd. egylet bizottmánya f. hótkén d. u. 5 órakor tartja rendes havi ülését a köztelken. * Pesti jótékony nőegylet. A pesti jótékony nőegylet 1860 april elejétől 1861 mártius végéig terjedő számadásait teszi közzé. E kimutatás szerint a bevételek : pénztármaradvány 1860 mart. 31 rél 8136 ft. Az évenkénti kegyes adományok összege, melyben 8 cs. k. fenségeik Albrecht főherczeg és Hildegard főherczegasszony 150, hg. Batthyány Fülöp 200, gr. Károlyi-Zichy Karolina 210, b. Sina Simonné 200, Bohus-Szögyény Antonia 105, Gay-Geymüller bárónő 105, gr. Nákó Kálminné 105, Nákó Anastázia 105, Wodianer Atzél Zsófia 105, Marczibányi Mária 100 ft nagyobb adományokkal vannak feljegyezve, öszvesen tesz : 3725 ft 45 kr.; a hagyományok 384 frt 32 krt, ajándékok 890 frt; hitelpapírok, természetbeni ajándékok s egyéb jövedelmekkel együtt mindössze a bevételek összege 21046 ft 30 krra rúg. A kiadás pedig: érdemes házi szegények fölsegélésére 12302 ft 57 kr; a szemhályog-gyógyiézet költségei fedezésére 634 ft 9 kr ; orvosságokért adóra, egyéb költségekre 995 ft 64 kr. az előbbiekkel, öszvesen tesznek a kiadások: 13932 forint 30 krt. És igy az 1861 april 1-téli szükségletek fedezésére marad készpénzül 7114 ft. * Anna gőzhajózás. A Luczenbacher fivérek uj gőzöse ezentúl Pestről Mohácsig a közbeeső állomások érintésével lefelé is megkezdi járatait. * Mint a „M. O.“ értesül, a bécsi cs. k. semmisítő törvényszék a tegnap megnyílt királyi táblához 1400 elintézetlen pert szolgáltatott át. * Dr. Bakody Tivadar hazánkfiától az „Orvosi hetilap“ból külön lenyomatként egy ajánlásra méltó röpirat jelent meg „országos testgyakorlat“ czím alatt. Ez értekezésben a derék szerző egy Pesten létesítendő országos testgyakorló intézet fölállítását sürgeti, s mintául az általa Lembergben létesített testgyakorlat hozza föl. Talán az orvosi szempont teljes kimerítésével ezen ajánlott intézetet mindjárt egy jól szervezett orthopaediai intézettel lehetne egybekapcsolni. * A pesti kereskedők közt, írja a „P. Lloyd“— élénk beszéd tárgya, hogy egy itteni kereskedő egy 300 ftról szóló váltó-összegről, melyet a prágai orsz. törvényszéknél perelt be, s melyet az adós ki fizetett, azon megjegyzéssel kapott utalványt a nevezett törvényszéktől, hogy követelését azonnal kiveheti, mihelyt bizonyítványt mutat elő az itteni adóhivataltól, hogy a reá eső múlt évi adókat pontosan kifizette. * Európa papsága. Az „Armonia“ szerint Francziaországban 81 kath. püspök van, Németországban 45, Olaszországban 262. Florenezi lapok úgy tartják, hogy Olaszország e tekintetben fél Európát jelenti, mert e földrész 602 főpásztort számlál. Világi pap van Európában 200,000 ; ebből Francziaországra esik 48,000, Németországra 28,000, Spanyolországra 31,000, Olaszországra 115,000, Németországban tehát 900 lélekre esik egy pap, Olaszországban 200-ra. * Gálául correspondenza. Egy párisi milliomos ezt írta Scribe-nek : „Tisztelt uram, fölhajtásom önnel egy dráma írására szövetkezni. Legyen ön oly szives s Írjon egy vígjátékot s engedje meg, hogy néhány sort tehessek hozzá. Én aztán a darabot a lehető legpompásabban szinte hozatom, s a dicsőségen osztozunk.“ Erre Seribe ezt válaszoloa .Tisztelt uram ! Hízelgő ajánlatát el nem fogadhatom, mert a szent írás azt tartja, hogy nem kell a lovat a szamárral egy igába fogni.“ Mire ismét a milliomos így duplikázott: „Uram, vettem impertinens sorait. Micsoda joggal nevezhet ön engem lónak ?“ ’ Országgyűlési élet. A klagenfurti országgyűlésen a jobboldali tagokat, mivel mindig minoritásban maradtak, minoritáknak, a baloldaliakat pedig, mivel a gyűlés fölött domináltak, dominikánusoknak nevezték el. * Levegő-gép kocsi. Altonából írják, hogy tegnap ap. 23-kan reggel Lüdenscheidból jövő kocsi érkezett e városba, melyet levegő-gép hajtott, s elmés szerkezeténél fogva mindenkit bámulásba ejtett. A magyar tud.akadémia nyelvészeti és széptudományi osztályainak ápril 30-ai ülésében b. Podmaniczky Frigyes levelező tag székfoglaló értekezését olvasá fel. A bevezetésben elmondá : melyek az alkotmányos országban divatozó nevelés ala elvei s mit czéloz a nevelés nem-alkotmányos országokban; azután megérinté a nevelésnek, melyben ő maga részesült, szellemét és irányát, melynélfogva, habár sokat tanulni sohasem szeretett, legalább azon meggyőződést és öntudatot nyerte, hogy magát kimivelnie s élte nagyobb részét a hazának kell szentelnie. Ez öntudat és meggyőződés megmenté őt a veszélyektől, melyekben az ifjúság könnyen elvesz. De midőn a hazára ama nagy szerencsétlenség borult, mely milliók lételét megsemmisítéssel fenyegeté, mely a legnemesebb erőket is a cselekvés teréről leszorító , akkor ő is eltörpült s alapot vesztve mármár el akara sülyedni. Azonban ugyanaz lön nemtője, ki ifjúságában vezérelte; ő buzdította, ösztönözte a cselekvésre s különösen az irodalomra utalta, mely új tért nyithat előtte. E buzdításnak hódolva elővette régi jegyzeteit s föllépett az irodalom mezején. A közönség elnézéssel vette irodalmi kísérleteit, s az akadémia annyira kitüntető, hogy tagjai közzé fölvenni méltónak találta. Most mintegy számot akar adni az akadémiának, micsoda czél lebegett előtte, midőn a társadalmi regény pályájára lépett. — Értekező azután általában a regény s különösen a társadalmi regény fejlődését, továbbá a társadalmi regény fő kellékeit s végre a magyar regény s különösen a magyar társadalmi regény feladatát vázolta. "A spanyolok által megalakított társadalmi regényt a francziák, németek és angolok fejtették ki; az angolok legnagyobb mesterek a társadalmi regények írásában. A társadalmi regény főkellékei : a társadalmi élet hű visszatükrözése, költői előadás s kedélyesség. A magyar regényirodalom főfeladata, az olvasók körét kitágítani; az olvasási vágyat terjeszteni s mindinkább meghonosítani, magyar olvasó közönséget teremteni ott, hol eddig csak a külföldi terményekkel éltek ; a társadalomban a nemzeti szellemet, a nemzet sajátságait megőrizni, nemesíteni; a nők iránti lovagiasságot fönntartani, a nők nevelésére irányt adólag hatni; a falusi élet kellemesítését, nemesítését előmozdítani; a káros utánzást, fényűzést, külföldieskedést ostorozni. Báró Podmaniczky értekezésében, melynek tartalmát itt csak röviden megérintettük, bizonyosan sok jó gondolat van, s fiatal regényíróink nem egy tanulságot meríthetnek belőle. Vámbéry Ármin, ki nem rég Konstantinápolyból jött meg, a török történészetet ismerteté meg, s rendre jellemezte a hivatalos és nemhivatalos történelemírókat, s a török történelmi segédforrásokat, úgymint az okmánygyűjteményeket és naplójegyzeteket. Azután elősorolá azon török munkákat, melyek a magyar történelemre nézve legérdekesebbek s legfontosabbak, s melyeket a történelmi bisottmánynak lefordittatás végett leginkább ajánlhat. Értekezését még folytatni fogja. A titkár úr a nyelvészeti bizottmány több rendbeli jelentéseit olvasá fel. A Marczibányi jutalom ügyében a bizottmány azt javasolja, hogy a pályakérdés még egyszer tűzessék ki, s a kéziratok beküldési határnapja 1863. márt. 31-dike legyen. Ezen pályakérdés következő" Kívántatik a magyar nyelvújítás története és bírálata, a magyar irodalom kezdetétől az újítási harczig, Kazinczy Ferencz föllépéséig. A bizottmány második jelentése alapján határoztatott, hogy Báthory László bibliai fordítása közöltessék a nyelvemlékek V kötetében. Vámbéry a tatár-török és mongol népek közt a nyelvészet és népirat érdekében szándékozik utazást tenni, az akadémia nyelvészeti bizottmánya jelentése alapján elhatározó az elnökséget fölkérni , hogy úti költség fejében évenként legalább 500 forint utalványoztassék neki az akadémiai pénztárból, és pedig két évre. — Néhai Fekésházy egy alapítványt tett a magyar nyelv terjesztésére; a magyar k. helytartóság, mely az alapítványt kezeli, felszólította az akadémiát, hogy javaslatot tegyen, mikép lehetne az alapítványból eredő évi 400 frtot a magyar nyelv terjesztése ügyében legczélszerűbben hasznosítani. Az akadémia a nyelvészeti bizottmány jelentése nyomán azt javasolja, hogy az alapítvány részint a magyar nyelvet és irodalmat tárgyazó iskolai olvasókönyvek és nem magyar nyelven szerkesztett tankönyvek szerzőinek megjutalmazására, részint a növendékek közt kiosztandó alkalmas magyar könyvek vételére fordittassék, melyek oly növendékek közt volnának kiosztandók, kik oly gymnasiumokba járnak, melyekben a múlt 10 év alatt a magyar nyelv nem taníttatott, a kik magukat a magyar nyelv tanulásában legjobban kitüntetik. Végre az újabb adakozások jelentették be: néhai idősb Majláth György végrendeletében 2000 frtot hagyományozott az akadémiának, úgy hogy örökösei az alapítványtól hatos kamatot fizessenek . Sz. Endre városa 200 frtot adott a palotára s ugyanannyit a tőkéhez; Nyitramegye gr. Széchenyi halála évnapján 1000 frtot ajánlott a palotára, 200 frtot a tőkéhez ; Sopronmegye a nemesi pénztárból 1000 frtot ajánlott a palotára , ugyanennyit a tőkéhez, s 2000 frtot a Széchenyi-emlékre ; néhai Sas Károly volt szentesi lakos az után kilöketvén kocsijából s oly veszélyesen megsérülvén, hogy egy pusztai tanyán, hová vitetett vala, 2 óra múlva meghalt, halála előtt kinos fájdalmai közt sem feledkezett meg az akadémiáról, s 1000 frtot hagyományozott számára; Knauz Nándor 30 frtot, egy aranyat gyűjtött; Kachelman János a bányavárosokról irt történelmi munkájából 50 példányt ajándékozott az akadémiának. Hunfalvy János. Csütörtök, május 2. 101. szám —1861. A királyi Ítélő tábla megnyitása. Méltóságos k e 11 e m é s i Meiner István személynek ar a kir. itélő táblát ma ünnepélyes Veni Sanete után, következő beszéddel nyitotta meg: „Az ország részéröl epedve várt pillanat, törvényes bíróságainak visszaállítása, ma ünnepeltetik a haza legnagyobb részében. Alkotmányos életünk fonalára itt is egy drága gyöngy füzetik, midőn a királyi itélő tábla törvényes hatályába visszaállíttatik. Felséges uram s fejedelmem parancsoló szavának engedelmeskedem, midőn e széket elfoglalom, noha elégtelenségem érzete lelkem valóját még most is átrezgi. — Elfoglalom, mert a ki az átalakulás válságos perczeit számbavenni méltányos, meg fogja engedni, hogy e tisztet hiúdicsvágy és más mellékes czélokból nem, csak a legforróbb hazaszeretetből, és az igazságnak, melyen a törvény szavai szerint az országok alapulnak, kiszolgáltatása iránt való feláldozási készségből lehet jelenleg elvállalni. Megnyitom tehát ezennel a királyi itélő tábla működését. Fogadják legelőbb is mindnyájan ezen itélőszék tagjai szintúgy, mint azon díszes vndégkoszorú, kik jelenlétükkel ünnepel linket disz sitini kegyeskedtek, legszivélyesebb üdvözletemet. A mai nap időszakot fog képezni ezen főtörvényszék történelmében, nem csak azon hosszú szünetelés miatt, mely után mintegy újjászületett, hanem azon változások miatt is, melyek időközben előállottak. A régi királyi tábla tagjai közöl alig maradtunk néhányan ■” emlékéül a múlt időnek ; mi is megfogyott erővel kezdünk új, de nehezült feladatunkhoz, mig annyi nálamnál jobbak elköltözének. Hátha még ezen fényes csillagokra tekintünk, kiknek arczképei e termet körülövedzik, Ürményire, Szögyényire, Majláthokra, Somsichra, kik utódaikban I phönixekként élnek közöttünk; nem kell-e tartanunk attól, hogy dicsőségük világossága miatt mi annál erősebb árnyékot vetendünk ? De áthatóbb változás is érte ezen ítélőszéket annál, melyet rá a múlandóság érett örvénye nyomott, mert most már azon alapok is kimozditvák, miken a törvénykezés épülete hajdan nyugodott. im. itwinEMMB—bm—b———b Oly országban mint a miénk, hol a törvények még fokonkénti fejlődés pályaszakában léteznek, — nem csak a törvényhozóra, de a bíróra nézve is hasznos, átalakulásuk folyamát s azon szellemet, mely felettük a fejlődés különböző szakában uralkodott, koronkint áttekinteni. Az Ünnepélyes érzület által felfokozott kedély szolgáljon mentségemül, ha ez alkalmat felhasználva, néhány pillantást vetek törvénykezésünk múltjára s azon feladatra, mely jövőre ezen országos hatása bíróságra vár. Míg hazánk századokon át harettérül szolgált, törvényeinken kiválólag a nemzeti fentartás ösztöne fonódott keresztül, és ezen jelleg rajtuk úgyszólván koránkig megmaradt. Mikor a nyugat a Leeb partján a magyar hódításoknak véget vetett, keleten pedig a nagy nemzettörzs Ázsia sivatagjaiban nyom nélkül elveszett, éjszakról szarmata vetélytársának hatalmától nyomatva, délfelől a napkeletet leverő ozmán szomszédtól végenyészettel fenyegettetve, érezni kell e nemzetünknek azt, mit ihletett költőnk után ma is százezer alak rebeg, hogy a magyar számára e hazán kívül nincsen hely, s neki csak itt lehet élni, vagy vesznie kell. Önvédelmére tehát egy egész rendszert alkotott. A hatály biztossága végett egyes vezérlőhöz feloldozhatlan kapcsokkal kötve, egy mindig kész harczi osztályt állított fel, azt kiváltságokkal övezte körül, és a haza szent földjéhez a legerősebb lánczokkal akarván kötni, a túlsúlyt a földbirtokra helyezte. Már a pusztaszeri vérszerződés kikötő vola,hogy a fejedelem iránt hűtlennek vére ontassék, de viszont, valamit jó munkájukkal szerezhetnek, senki közölük abból, valamint a fejedelem tanácsából és az ország tisztjéből ki ne legyen zárva. A monarchia behozatalával feldiszittetett nálunk a korona mindazzal, mi az emberek előtt tiszteletben áll. Vallásos kegyelettel szentnek, angyalinak mondatott; minden birtok ráruháztatván, csak tőle származhatott, s ismét oda visszaháramlott; alapja a törvény volt, s nem a puszta hatalom. A nemzet kiváltságolt, tehát harczoló része azonban tagjául tekintetett, s azt századokon át védte, mint részben tulajdonát. Számos törvények biztositák mindazáltal, hogy jószág-adományozással a haza iránti s főleg katonai érdemek jutalmaztassanak csak, idegennek pedig birtok ne adannék, mivel tulajdont csak az nyerhetett, kinek érdekében állott a hazát védeni, hanem e kötelem ki is terjedt minden birtokosra, a vallás jámbor szolgáit sem véve ki, valamint hogy számos főpapjaink honszeretetüket a harezmezőn vérükkel pecsételték meg. Az önvédelem kifolyása az, hogy a nőnem eredetileg a föld birtoklásától el volt zárva, mint a melyet nemi gyöngyeségénél fogva megvédeni képtelen, noha özvegyek , hajadonok ellátásáról törvényeink több lovagiassággal gondoskodtak, mint sok műveit nemzet törvényeiben találjuk. Adományozási s ősiségi rendszerünk, a birtok megkötése, az eredeti családfára való visszaszállása a szükséges és jogszerű önfenntartásnak volt e szerint következménye. A nemzet család megmaradására irányzott intézkedéseket maga idején a bíróságok országszerte meg is őrizték. E részben fő érdeme van épen a királyi ítélő táblának, melynek mint tárgyi és ügyi bíróságnak hatásköréhez tartozának a birtokviszonyok iránt felmerült jogesetek elintézései. Hogy pedig az itélőszékek általános jogfogalmakból merített érvekkel s a polgárisodás kiegyengető és a hasznosság csábitó fegyverével ostromoltatva azon védrendszert mégis oly sokáig szívós kitartással megöritték, csak onnan lehet magyarázni, hogy a haza, törvényes lékit, maga iránt szeretetében mindig hiveknek találta, — úgy hogy valahányszor az alkotmány legrégibb időktől számítva félretétetett, mindannyiszor a fennállott bírói szervezet is megváltoztatott. A merev fenntartás szelleme a természet örök törvényénél fogva, rögtön és fokozatos átmenet nélkül nem változhatott át azon széles alapú jognézetekre, melyeket nálunk mai nap elterjedve tapasztalnak. Vessünk egy tekintetet ezen átalakulási folyamatra. Annyi vész után megszánta Isten a magyart tengerén kínjának, és megáldá a békemalasztjával. A kifáradt kéz letehette a csatákban eltompult aczélt, e helyett a hűn védelmére vagyona egy részét hozván áldozatul. És adott az ég egy nagy törvényhozót, ki a mellett hogy házának uralkodását megörökítette, az európai közigazgatási alakot, állandó törvényszékeket sőj, nálunk meghonosította, a nemzet szabadságát, jogérzüületét és sajátságát illetetlenül hagyta, és ezáltal művének oly állandóságot szerzett, hogy a királyi ítélő tábla, mint azon alkotó szilárd műve majdnem másfél század után örömüdvözlések közt foglalja el törvényes hatóságát. Követte ezen királyt talán még nagyobb leánya, és ennek szive megnyílt oly sok idő óta mostohákként tartott s mégis oly hiveknek talált gyermekei számára; szerette őket mint csak nő szerethet, s rendezte zilált állapotaikat mint rendezni csak ne képes. A jobbágy anyai oltalma alatt érezni kezdé, hogy ember s többé nem vagyon tárgya. A nép jelesei, kiket meg a köré gyűjtött, a szelíd hölgy közelében pironkodva hajlanak meg a pallérozódás kiegyenlítő hatalma előtt, de midőn az öntelt erő a műveltségnek engedett, azzal egyszersmind nemzeti sajátságait is áldozatul hozá. Hogy ezen viszonyok közt ama lángeszű uralkodó feloszlató műtétével, melylyel a nemzeti különködést a bölcselet elemezése alá vette, az akkor divatozó általános világpolgári nézet és az ég szende gyermeke, a vallástürelem által nálunk különösen előidézett rokonszenv mellett feltett czéljától nem érte, csak onnan magyarázható, hogy egy minden földinél nagyobb hatalomnak, a Gondviselésnek czéljaihoz akkor nem tartozott, egy minden jóra és nemesre képes és képezhető — nemzetegyéniség elenyészését meg- s engedni. És midőn hetven év előtt azon kegyeletteljes király vezérlete alatt, ki jelszava szerint gazdagságát alattvalói szeretetében kereste, a honatyák a nemzeti függetlenség és alkotmányosság újbóli megalapítása végett összegyűltek, akkor ismét törvényes hatályban találták ezen királyi ítélőtáblát, mint őrét törvénykezési sajátságainknak, ami az önállóságnak szintén egyik sarkpontja. A nagy századok érezkere felforgat mindent; azon nagy viharzatok, melyek a múlt század utólja óta világrészünket megrázkódtatták, hazánk fölött sem vonulhattak el nyom nélkül, habár az anyagi békét nálunk nem zavarták is meg, mert valamint a testi világban mi sem vész el, úgy minden eszme az erkölcsire okvetlenül megteszi hatását. Nem csoda tehát, hogy nemzetünk azon európai rázkódtatások befolyása alatt védbástyáiból kilépve, a mulasztottakat sietve