Sürgöny, 1861. május (1. évfolyam, 100-123. szám)

1861-05-28 / 121. szám

ajándékát s tartalék nélküli kibékülési óhaját nem bizonyíthatja be semmi körülmény világo­sabban, mint az, hogy teljes bizalmát a nemzet s a közvetítő hazafiak irányában nem rendíthe­tők meg sem azon nehézségek, melyekkel az át­meneti rendszabályok a hazában találkoztak, sem azon áskálódások, melyekkel a régi és uj divatu bureaukratia tört, s tör a magyar kor­mány-férfiak állása ellen. Mind felséges királyunk, mind a közvetítő hazafiak a törvényes utón való egyezkedést te­kintvén a nehézségek megoldásának mellőzhet­­len feltételei, s a béke maradandóságának egyet­len biztosítékául: ennek természetes következmé­nye az, hogy az országgy­űllésnek Ő Felségéhez irányzandó feliratát oly tényként kellene fogad­ni, mely a további értekezések alapjául szolgá­­land. A „másik táborban" eleve meg lehetnek győződve, hogy ezen elvileges állásponton sem a „Donau Zeitung" dühöngése, sem a Lajthán inneni alkotmányosságnak akármely tényezője változtatni nem fog. Nem tudjuk elképzelni, miszerint, ha az ügyek vezénylete csakugyan azon férfiak kezé­ben marad, kiket tekintélyesnek ismer el a nem­zet, a bonyodalmak végét ne érnék el a nélkül, hogy az úgyis eleget zaklatott hazánk újabb csa­pásoknak lenne kitéve. Ha a sors mást írt könyvébe,talán megtörtén­hetik, hogy kormányférfiaink leszorittatnak a te­vékenység teréről s ekkor visszatérve a nemzethez, melytől eddig egy gondolatukkal sem szakadtak el, annak óvástételeit fogják támogatni a korona iránti kétségen felüli hűségük tekintélyével; de sem oly gyávák, sem oly hazafiatlanok nem lesznek, önként félreállni, hogy — miként a „Fortschritt" vélekedik — titkos egyetértésben, törvénytelen hatalommal utat nyissanak oly kísérleteknek, melyek a trónt, a nemzetet s a birodalmat vég­veszélybe dönthetik. Sajnos igazság, hogy az államministerium különös kedvvel tetézi a nehézségeket, melyek­kel kormányférfiainknak küzdeniük kell ; külön­féle jogsértésekkel, hogy például a magyar kor­mány hatálya alá tartozó egyéneket ma pénzbeli kegyelmekben, holnap mindennemű egyéb ki­tüntetésekben részesít, a­nélkül, hogy a m. kan­­c­ellária véleményét kikérné. A magyar ily jog­sértésekhez, fájdalom!­mar hozzá szokott ugyan, de hallgatva eltűrni még nem tanulta meg, s kormányférfiaink hazafiasan is védik a nemzet jogait, melyek ugyanazok, akár kanczellárok, akár felelős miniszerek által gyakoroltassanak. Legújabban a kanczellária felszólító az állammi­­nisteriumot, tudassa vele azon indokokat, mik kényszeriték a cs. k. hivatalnokokra nézve oly rendszabályokhoz nyúlni, melyek hazai törvé­nyeinket sértik, a felséges király által kinevezett főbb törvényszékeket mellőzik, s az országban fél-ostromállapotot létesítenek. A nyerendő vá­lasz alapján fogja aztán a kanczellária megtenni a további lépéseket a fejedelemnél. Végül a „Forsschritt“nek még egy adatára kell válaszolnom. Ezen lap ugyanis jellemző részletként azt beszélte, hogy a szerb követség, mely a minap itt járt Bécsben, nem értekezett a magyar kanc­elláriával. Ezen adat alaptalan. Az illető szerb hazafiak mind báró Vay, mind Szögyényi­­ nagyméltóságával értekeztek. A kanczellár urak az alkalmat fel is használták azon meggyőződésük kinyilatkoztatására, miszerint a szerb ügyek csak akkor fognak üdvösen s ma­radandó alapon elrendeztetni, ha a szerb testvé­rek felhagynak hivatlan befolyásuk hajhászásával s tartalékgondolatok nélkül csatlakoznak azon nemzethez, melylyel századokig éltek testvéries egyetértésben, s mely most is kész minden jo­gait csak testvéries közösségben gyakorolni a hazánkat lakó nemzetiségekkel. A szerb hazafiak e nézeteket nagy méltánylással fogadók, s nem készek kijelenteni, hogy ők őszinte szívvel s csakugyan minden tartalékgondolat nélkül kí­vánnak a magyar nemzettel egyezkedni. Mib­en áll politikánk ? Kimondottuk tehát az első szót, mert úgy hisszük, Deák remek nyilatkozata lényegileg az egész nemzeté, mint politikai egészé. Kérdés most már, miben áll a mi politikánk ? Nagy baj erre felelni, pedig mi kiválólag pöngetjük a politizálást, de még eddig soha meg nem határozók, mi hát voltaképen az a pol­tika? Híressé vált a mondat: „a politika az exi­­gentiák tudománya“, azonban ki jött tisztába azzal, mik az exigentiák, és kivált kit­ek exigen­­tiái vezérlik hát a tudományt, és ütik ezzé, hogy ne legyen rapsodicum quid ? Újabban a franczia szószékről azt hirdeté egy fiatal legitimista, hogy „a politika a relativumok tudománya.“ Tovább mentünk-e ezzel, s okosabbak vagyunk-e mint azelőtt. Ha bármelyiket elemeznék, odajutunk, hogy mindkettő csak phrasis, melynek magva nincs. ” Az „11 principe“ írója szellemében mind­kettő megállhat, mert elvégre egyik sem zárja ki, mit ő hirdetett, hogy a politika utmód a dia­dalhoz. Ő aztán keveset törődött azzal, miféle természetű a diadal, s eléggé, ha uralkodásra ve­zetett, s ennek folytatását és megszilárdítását eredményezi. Az eredmény elérésére szolgálha­tó minden eszközt jónak tarta, s épen csak abban let, s jellemzé a politikát, hogy hogyan kell alkalmilag használni az eszközöket, nem tö­rődve ezeknek tiszta vagy szentségtelen voltá­val, csakhogy diadalra vezessen és bizonyos önző érdeket kielégítsen az eredmény. Ezektől elvonva szerintünk a „politika a közérdekek kielégítésének tudománya“, tehát már e definitiónál fogt­a nem Machiavelli fejedelmé­nek magán érdeked, nem is a bizonytalan uló követelmények vagy épen elvontt relativumok kiegyeztetéseé, hanem itt már nép és nemzet )e tekintetbe, mint melynek érdekei kielégítést ki­vonnak a feladott körülmények okos felhaszná­lása mellett. És így a mi politikánk , a mi magyar ki­rálysági közérdekeink kielégítése, s pedig mint Deák remekül indigitáló, a törvény és becsüle­tesség eszközeivel. Most már kérdés: elégségesek-e a kijelölt eszközök, s mert használatba vétettek, be kell-e várnunk előbb utatásukat, és csak ha ellenkező eredmény kezd nyilvánulni, akkor fognánk más megkísérletlen eszközhöz, vagy letenni fegyve­rünket ? Ha csak eddig jövénk, s további lépésre nem készülve a várakozást elégségesnek tartjuk , úgy akár eleve mondjunk le a fenebb jellemzett politikai tudományról, mert eredményhez aligha jutunk. Az ellentábor Machiavelli tanához híven sürög-forog, a tényezőket mérlegeli, idomítgatja, szóval rendezi hadait, mert csapásra készül, hogy diadalhoz jusson. Nekünk sem szabad tétlenül maradnunk, és épen aligha elégséges, hogy nyu­godtan nézzük, mi készül közülünk s ellenünk, mert az igazság érzete maga nem véd meg a bajtól, minthogy a politikai tudomány nem el­méletekkel táplálkozik, hanem a cselekmények­ben él. Azért nekünk elmélkedés, hiú várakozás he­lyett szinte tennünk kell: mit országgá ülésünk nyilváníthat legjobban, ha még a leirat visszaér­­kezte előtt, a legszükségesebb, legorganikusabb törvények alkotásába, legalább formulázásába ereszkedik, hogy készen érje őt és a hazát min­den váratlan és várható, meglévén részéről ala­pítva a közérdekek kielégítésére szolgáló intéz­kedések. Ez a tanácskozás feladata, a többit aztán könnyebben végezhetik a foganatosításra ter­mett, vagy kijelölt tett emberek. A­t­á­d­i Vilmos: A tiszai vasúttársaság ápril 23-ai közgyűlése. Az igazgató tanács egy világos, részletes kimutatás­­sal lépett a gyűlés elébe, mindenkit meggyőzve, hogy rendesebb, pontosabb a tisztább számvitel alatt egy tár­saság sem áll, mint a tiszai vasúttársaság. Minket e tár­saság Ugye kétszeresen érdekel, mert ez az egyetlen, mely a Bruck kótyavetyéjéből menekült, a pályája egész hálózatával a haza térdén feküdvén, leginkább van arra hivatva, hogy teljes kiegészítése által a hazai érdekeket kielégítse. Nem csekély ok mind­kettő, hogy minden ki­telhető rokonszenvünkkel támogassuk, s örvendjünk a si­kernek, melyet eddig is fel bír mutatni. A gyűlés Andrássy György gr. elnöki előadásával nyílt meg. Beszédében különösen két pont vonja magára figyel­münket. Az egyik a kamat­biztosításra, a másik egy uj vonal építési tervére vonatkozik. A tiszai társaság 1859. márt. 26-dikán szerződésre lépett az állammal, melynek egyik pontja szerint ez utóbbi kötelezte magát, hogy mihelyt a miskolci kassai vonal elkészül, az 5 ös kamatnak, melyet biztosított, ki­pótlását azonnal megkezdi. A pálya kinyílt aug. 14 dikén, a kamat­biztosítás megkezdését az állam jan. 1-jén ígérte megkezdeni. A közgyűlés megjegyzés nélkül fogadta el az elnöki beszédnek e szavait. Az ilyen Brnkiádhoz — hozzá van­nak azokra. A nemzeti kölcsönnek papírban kamatozta­tása, állam kölcsönöknek birodalmi tanács nélkül is kö­tése, mint az utolsó 30 milliós kölcsön tanúsítja, nem olyan előzmények, a melyek után a tiszai vasúttársaság a közte és az állam között kötött szerződés megtartása iránt valami különös reménynyel lehetett volna. Az országban mindenfelé megkezdődött executiók mutatják, hogy oly eszközök fentartására, melyek a népet terhelik, van pénz, vagy ha nincs, executióval is szerez­nek, de nincs ott, hol a közjólét emelésére kötött szerző­dés szavainak kell eleget tenni. A másik, figyelmet ébresztő pont az elnöki beszédben, hogy a társaság engedélyt kér Miskolcztól Rozsnyón át a felső magyarországi bányavidékre vezetendő szárnyvonal előmunkálatai megtételére. Mennyi értéke volna e vonalnak, ez alkalommal nem vitatjuk, csak annyit jegyzünk meg e tárgyra vonatkozó­lag, hogy a gyűlés előtt történt felvilágosítások folytán értesültünk, hogy a társaság 20.000 forintot határozott az előleges munkálatok megtételére. A megnyitó beszéd után a társaság múlt évi üzleté­ről szóló jelentés olvastatott. Ezen jelentés jegyzőkönyv czím alatt most kezü­nkben van, s gondos végigtekintése után jutottunk arra a meggyőződésre, melyet a társaság ügyeinek kezelését illetőleg újabban is csak dicsérő sza­vakban fejezhetünk ki. Ezen jegyzőkönyv a következő felvilágosítást adja nekünk a társaság jelen állásáról: A társaság a múlt évben végezte be a miskolci kas­sai vonalat, épített egy vízvezető csatornát, raktárt és na­­gyobbította az abonyi pályaudvari épületet. Az 1095 mér­föld hosszú miskolcz-kassai vonalon épített 63 hidat stb. A forgalmi eszközök a múlt év óta nem változtak, van ugyanis a társaságnak 72 gőzmozdonya, ugyanannyi uszály­kocsi (Tender), 145 személy­szállító 7015 ülőhely­­lyel, 1515 teher­kocsi 255,540 mázsa teher alá. Az egyes vonatok a múlt év folytán különböző számú mérföldeket szaladtak át, a személy­vonatok összesen : 45,119 mér­földet, vegyes vonatok : 46,057 mérföldet, tehervonatok : 15,473 mérföldet, s az anyag­szereket szállítók 23,954 mérföldet. A forgalom augusztus 14 éig és igy 226 nap 6581 m * S t­örtént, augusztus 15-én kezdve és igy 140 nap 70 mérföld hosszú volt a forgalmi tér, vagy egész évre átlagosan 70 mérföld. 1860-ban a bruttó bevétel 2,811,810 ft 51 kr, még pedig a személy­­e tehersu­llíti­­sok után 2,760,847 ft 91 kr, a többi anyag-eladásokból került be. Minden mérföld 26 ft 36 krral járutt e bevétel­be­, míg a m­últ évben egy mértföldre 26 frt 14 kr esett, Igaz, hogy a növekedés csekély, de e zsámitatból nem kell kifeledni, hogy 1869 ben 291,801 ketonét átállítot­ták e pályán, mig 1860 ban csak 98,819-et, amaiért a bevétel tett 419,732 ft 51 krt, ez utóbbiért pedig csak 93648 ft 48 krt. Más utazó 1859-ben volt e pályán 5787 s jövedelmezett 12,336 ft 50 krt; 1860 ben 6500 utazó után volt a bevétel 13,490 ft 25 kr, mely 10*­, növeke­dés. Terhet 1859 ben elállitott 7,035,296 másutt, 20,196 ft 67 krt jövedelmezve, 1860-ban 87,943 másutt, 24 622 ft mértföldenkint »simítva. Itt a növekedés 21.*' V». A vemélyszállitásért italában esik 1,037,302 ft 43 kr, a teherszállitásért 1,623,545 ft 48 kr. 1860-ban 521,845 nzemély szállittatott e pályán, ma pedig az első osztályú kocsikon 10,756, a másodikon 129,697, a harmadikon 282,603, a negyediken 31,989 azemély. Teher aiállitta­­tot: ntimilla : 56,463 m. 43,227 forintért, gyereteher 25,050 m. 39,832 ftért. Az 1 -ső osztályú teher: 5,492,351 mázsa. II dik asatilya: 506,796 m. III-dik osztályú: 76,366 m., összesen 1,640,485 forintért. A marhaszállit­­mányokban volt összesen 52,857 d. szarvasmarha, 3310 borja, 126,200 sertés, 60,380 malaca, 14,786 inh, 1,442 ló és 12,841 aprómarha. Átlagos jövedelem 1 mázsa pod.­gyis min 76 ft 5 kr., gyereteher után 158 ft 9 kr., kö­zönséges teher után 27 kr., marha után 39 kr. A niárlitott tárgyak közül legtöbb volt a gabona, melyre az összes 6,070,000 mázsa és 1,602,000 forintot jövedelmező forgalomból 1,060,000 mázsa esik, 393,000 ft átállítási díjjal; ezek közt ismét a búza foglal első he­lyet 850,000 mázsával, a rostra esik 255,000, árpára 161.000, zabra 61,000, kukoriczira 443,000, olajos magvakra 290,000 m., gubacs 23,000, dohány 306,000, épületfa 344,000, tűzifa 14,000 mázsa szállíttatott, tó 629,000, gyapjú 87,000. A szállíttatott marhák salva 740.000, ezért a bevétel 276,000 ft, szesz szállíttatott 201,000 mázsa 77,000 fton, bor 114,000 m. 43,000 fo­rint, nyers és m­dvas 189,000 m. A dohányt é a zabot ki­véve, minden más czikkben növekedett a szállitott meny­nyiség. Az egyes állomásoknál bevételek : Debreczennél 428,570 ft 9 kr. N.-Váradnál 340,476 ft 9 kr. Aradnál 262,219 ft 89 kr. Szolnoknál 171,448 ft stb. stb. Az üzleti kiadás 1860 ban 1,404,469 ft 60 kr, ebből egy pilya­ mértföldre 20,063 ft 78 kr. A tűzifa 28,320 köböl, 232,721 ft értékben, mérföldenkint 7 krajczirral kevesebb, mint a múlt évben. Az építési kiadás 40,425,824 forintból következő felosztással történt . Elemérének a tervelég : 214,501 ft, részvénykibocsátás 199,365 ft, földmegviítás 731,748 ft, földépítés 4,663,599 ft, felmunkik 14,668,485 ft, épüle­tek 4,412,477 ft, pályaeszközök 822,691 ft, szállítási eszközök 5,854,449 ft; a kincstárnak a szolnok-debreceni vonal átengedéséért 5,499,545 ft; részvény és sorsjegyka­­matuk 969,852 ft. A számadásban 53,787,852 ftot találunk,mely a bevé­teli és kiadási rovatban ekként van beosztva. Bevétel : részvénytőke 20,813,289 ft; sorshúzási kölcsön : 16,733,846 ft; elsőbbségi kötvények : 15,760,000 ft ; fel nem vett részvénykamatok : 4984 ft; nyugdíjtőke: 4685 ft ; betegek tőkéje: 18,141 ft; különböző hitelezők: 55,660 ft; pálya­­vedelem felesleg : 1,407,345 ft. Ki­ad­á­s: részvénykamatok : 1,003,575 ft; a sorshúzási kölcsön kamatai: 952,867 ft; építési kiadások dec. 31-ig: 40,325,824 ft; különböző adósok : 132,615 ft ; anyag­­készlet: 334,179 ft; részvénykészlet : 10,500,000 ft; pénitárkészlet: 538,773 ft. Kitűnik e kimutatásból, hogy e 47 mértföld hoss­­sú vonal 4 év alatt, 40 millió ft költséggel állíttatott elő és igy mértföldenkint 510,000 ftba került. Összes bevétel..........................2,811,810 ft Kiadás.................................. 1,404,454 „ Tiszta jövedelem .... 1,407,345 ft, tehát a beruházott tőke 3°/1o százalékot jövedelmezett, és így az államnak jelenleg 14/n0 százalékkal kell pótolnia, mely teher, hogy nem sokáig fogja nyomni az államot, az ügy­vezetés tapasztalt tisztaságából a­­ növekedésnek indult bevételből bizton remélhető. Horvát országgyűlés, Zágráb, május 23. — Báró K­u s­z­­­a , mint a középponti bizottmány előadója szót kér, és előadja, mily idővesztegetés addig, míg a repraesentatio az utolsó kir. leiratra egészen föl nem olvastatik, vitákat előidézni fölötte, miként az tegnap is történt; azért ő indítványozza, miután a napirenddel se összeegyeztet­hető, hogy a további vita csak annak fölolvasása után kezdessék meg. A gyűlés ezt elfogadván, a központi bizottmány jelentését tovább olvassa. Abban lényege­sen az mondatik, mikép az országgyűlés nagyon saj­nálja, hogy a kir. leirat nyomán a határőrvidék csak mostanra és igen korlátozott hatáskörrel képviseltetik. Mrazovics a kir. leirat azon pontja ellen nyilatkozik, melyben mondatik, hogy a (horvát-szlavón) tartományi országgyűlés határozatai nem terjedhetnek ki a határőrvidékre, ő ebben nyilvános megsértését látja a létező tényleges törvényeknek, melyeket törté­netileg magyaráz. Ő tehát azon indítványt teszi: az országgyűlés tegyen óvást a kir. leirat­i pontjára nézve és ad hoc nevezzen ki egy bizottmányt, mely a határőrvidék mikénti képviselete felől a törvényjavas­latot elkészítse és a jelen országgyűlés elébe beadja, mely fölötte tanácskozand, és szentesítés végett Ő Fel­sége elébe terjesztendő Ezen indítvány nagy többséggel elfogadtatik. Azonban a központi bizo­tmány jelentéséből azon pont, mely a délszláv nemzet nagy missióját illeti, melynek teljesítésére a határőrvidék lényegesen szük­séges, Mesies indítványára kikerültetik. A péterváradi határőrezredet illető kérdés élénk vitát idézett elő, mely oda dúlt el, hogy Ő Felsége megkérendő, mikép a péterváradi ezred a hozzá tarto­zó községekkel együtt a horvátszlavón határhoz csa­toltassék, és a bán hatósága alá helyeztessék. Végezetül a határőri képviselők verificatióját illetőleg a bizottmányok utasittattak, hogy a szokott mód szerint járjanak el. A közelebbi ülés május 28 án lesz. Megyei tudósitások­. — Biharm­egye. Ha egy betegnek, ki a termé­­szet erőit s ezek hatását maga is ismeri, orvosa oly gyógyszert rendel, melyről a beteg alaposan meg van győződve, hogy az, használva vagy teljesítve, őt ok­vetlenül sírba viszi , bizonyosan okosan tesz, ha sem a zagyvalékot be nem veszi, sem a munkához nem nyúl, hanem szépen lefekszik, és vár, ha várni kell, míg vagy orvosa józanabb útra tér, vagy orvost cserél­het. De ha a beteg a „csak azért sem“-et annyira vi­szi, hogy az életfentartás szükségeseknek érzett első kellékeit is huzamos ideig makacsal eltassítja magá­tól, csupán azért, mert a teljes koplalást nem kedvelt orvosa is szükségtelennek vagy épen febetlennek véli: az ily betegről előbb utóbb el fogják mondani : „Per te tua perditio, Israel ! A nyilvános életben it a vis inert­iae meg­védő hatása csak addig terjed, mig a társadalom léte­zésének múldatlan feltételeit egészen meg sem zsib­­bisitja; azontúl a beteg politikai teát, tétlen téri­kelységével „in propria viscera saevit.“ A magánjogok érdekében a törvénykezés terén akarok pár igénytelen szót ejteni, azon mély bölcse­­ségű figyelmez­etés után, mely országunk köztisztelet­ben álló, mégis imiti-amott megértetni nem akart nagy férfiénak ajkain, ezen érdekek lehető kímélete vé­gett elhangzott, — azon férfin ajkain, ki, mit lát­tak, a nemzet közjogi állásából egy jottát sem kész el­engedni. Egy pár megelőző példát követve, Bihar megye bizottmánya f. bő 16-ki közgyűlésében, egy váltótör­vényszéki megkeresés, és egy másik váltótör­vényszék­­nek a felőli tudósítása folytán, hogy május 1-én az 1840. XV. t. cs. értelmébeni működését meg­kezdette, következő végzést hozott: „Miután köztudomásra van az, hogy a királyi felsőbb törvényszékek , a lefolyt 12 éves bírói provisorius állapot szomorú folytatásául, mind­máig is parentalis törvények szerint ítélnek, s igy az alkotmán­yo­s elvektől eltérő oly hatóságokat képeznek , melyek iránt a nemzeti törvényes köz­vélemény rokon­szenvre gerjedni sent nem tud, sem nem hajlandó; s miután a megye az ily alkot­mányellenes törvényszékekkel hivatalos viszonyt nem kötni, s ekép nekik a végrehajtás segédkezet nem nyújtani már többszörös elvileges végzéseiben átalm­­nos szabályul állapította, és ezen végzésektől eltérnie annyival kevésbbé lehet, mert a felsőbb kir. törvény­székekhez birokul kinevezettek közül igen számosan az alkotmányosság iránt csak személyes garantiát sem ig­ajtanak , ezeknél fogva, különösen a felállított vál­tótörvényszékek irányában ezennel megtiltja a megye alispánjainak, a velők közlött vagy közlendő felsőbb törvényszéki bárminemű ítéletek vagy határozatok végrehajtásában­­zegélynyújtást, s a jelen végzés ki­adása mellett egyszersmind oda utasítja a megye, sa­ját felelőssége alatt, az alispán urokat, hogy minden ilyen alkotmányellenes törvényszéki megkereséseket, a­midőn csak érkeznek, oda, a­honnan jőnek, rögtön visszaküldjék stb.“ Mindenesetre tiszteletet érdemel minden hazafias aggodalom, mely az ország alkotmányos törvénykezési jogáért emelkedve, annak megóvásáról gondoskodni kész. De várjon a fönnforgó esetben utalom végett nem oly fegyvert választunk-e, melylyel a helyett, hogy ma­gunkat védenék, önfejünket törhetjük be. Videa et con­­cules, ne „plus“ detriment capiat respublica! Előbocsátva, mi „köztudomásra van", mert alkal­munk volt a visszaállított első birósági váltótörvény­székeknek már számosabb kiadmányait látni, hogy a „törvényes hatáskörükbe“ visszahelyezett kir. váltó­törvényszékek is az 1848-ben fennálott magyar váltó­­törvények szerint járnak el, és hogy azért a fentebbi megyei határozat első s fő indoka tényleg nem áll; méltán kérdezi a „csendes“ közvélemény: várjon azok után, mik május 1-én történtek közjogi állásunk meg­óvása végett, még mindig múldatlanul szükséges e, hogy a tényleg beállott moratórium, a nemzet egy ré­szé­n­ek magánjogaira nézve, még a nyolc­adik hó­napon is túlterjesztessék. Nem szükséges az uraim, hanem veszélyes. Elé­gedetlenséget szül, mert igazságtalan. Más eredmény­re visz, mint általa czéloztatik, mert tapintatlan. Lássunk csak egy pár példát. A vidéki termesztő, egy a vállótörvényszék helyén lakó városi kereskedővel kötött áruszerzési kötését meg nem tartja ; a kereskedő öt kötelezettsége teljesítésére nem szoríthatja, mert a megyei tisztviselők a váltótörvényszéknek, mely az 1844-ki törvény szerint ez ügy kirekesztőleges bírája, nem csak ítéletét nem foganatosítják, de még idéző le­velét sem kézbesítik. Mig ellenkezőleg, ha az említett kereskedő szegi meg a szerződést, a vidéki termesztő magának teljes elégtételt szerezhet, mennyiben a vál­tótörvényszékek székhelyén végrehajtja saját ítéletét. Két oly törvényhatóság kereskedői, melyek egyi­ke a váltótörvényszékek határozatait igen, másika pedig nem foganatosítja, azon, egyik részt tönkre juttató hely­zetbe jönnének egymás irányában, hogy az utóbbi tör­vényhatóság területén lakók az előbbieken minden kö­veteléseiket behajthatnák, míg emezek vagyonuk rom­jain sóhajtozva várhatnák a váltóikra nehezedett „bű­­báj“ feloldatását. Mi a dolog azon oldalát illeti, hogy a feloszla­tott alkotmány­ellenes bíróságok semminemű hatá­rozatai végre nem hajthatók, elég legyen csak azon, már sokszor feltett kérdéseket ismételni: visszaható erő tulajdoníttatik-e a több évekig tényleg hatá­lyon kívül állt törvényeknek ? s ha igen, meddig ter­jed az vissza ? és ha az egész patentális időszakra visszamegy, hova visz ez? Vagy a szótárnak nem cs. betűjében kellene-e czímet keresni annak, ki bár az önhatalmilag behozott osztrák váltótörvény uralma alatt, de azáltal adott váltóképességénél fogva s teljes öntudattal, magát váltóilag lekötelez­ve és ma váltói köte­lezettsége alól azon kifogással kívánna menekülni, hogy ő a magyar váltótörvény szerint váltó­képességgel nem bírt. Ne adjunk okot, uraim, oly gyanúsításokra, hogy ilyetén rendszabály alapja némely egyesek személyes érdekében volna kereshető. Van e hazában, fájdalom, elég ellentétes érdek ; ne teremtsünk új nehézségeket, új összavonási alapokat, melyek a kép legkönnyebben elve­thetők, ha az ember, saját háziban, saját keserve­ben szerzett vagyonában támadtatik meg. Hogy hosszas ne legyek, még csak egyet említek meg. Noha egészen új és veszélyes tan az, hogy tes­tületeknek, s így collegiális törvényszékeknek is minden jogi hatásjuk megtagadtathatnék azért, mert a testnek oly egyes tagjai is lehetnek, kiknek szemé­lyétől a közvélemény bizalma elfordul. De ha vannak ilyenek, alkotmányosnak lenni kellő országban jogo­sultnak találok minden e miatti feljajdulást. Meg is vagyok győződve, hogy ha azok, kiket érdekel, meg­érthetnék, mikép az igazságszolgáltatási moratórium megszűnése csak az ő visszalépésüktől függ, bírnának annyi önzéstelenséggel, hogy a magánjogok s vele annyi magasb érdekek megmentésének utjából kész­séggel félrevonulnának. Z. J. — Kolozsm­egye közönségének nagygyűlése vagy mint némelyek mondják, ősgyülése a múlt csütörtökön (máj. 23-kán) délelőtt nagyszámú közön­ség jelenlétében tartatott meg. A megyeház terme szűknek találtatván ily nagy közönség befogadására, gyülhelyü­l az ev. reformat.-

Next