Sürgöny, 1861. május (1. évfolyam, 100-123. szám)
1861-05-28 / 121. szám
ajándékát s tartalék nélküli kibékülési óhaját nem bizonyíthatja be semmi körülmény világosabban, mint az, hogy teljes bizalmát a nemzet s a közvetítő hazafiak irányában nem rendíthetők meg sem azon nehézségek, melyekkel az átmeneti rendszabályok a hazában találkoztak, sem azon áskálódások, melyekkel a régi és uj divatu bureaukratia tört, s tör a magyar kormány-férfiak állása ellen. Mind felséges királyunk, mind a közvetítő hazafiak a törvényes utón való egyezkedést tekintvén a nehézségek megoldásának mellőzhetlen feltételei, s a béke maradandóságának egyetlen biztosítékául: ennek természetes következménye az, hogy az országgyűllésnek Ő Felségéhez irányzandó feliratát oly tényként kellene fogadni, mely a további értekezések alapjául szolgáland. A „másik táborban" eleve meg lehetnek győződve, hogy ezen elvileges állásponton sem a „Donau Zeitung" dühöngése, sem a Lajthán inneni alkotmányosságnak akármely tényezője változtatni nem fog. Nem tudjuk elképzelni, miszerint, ha az ügyek vezénylete csakugyan azon férfiak kezében marad, kiket tekintélyesnek ismer el a nemzet, a bonyodalmak végét ne érnék el a nélkül, hogy az úgyis eleget zaklatott hazánk újabb csapásoknak lenne kitéve. Ha a sors mást írt könyvébe,talán megtörténhetik, hogy kormányférfiaink leszorittatnak a tevékenység teréről s ekkor visszatérve a nemzethez, melytől eddig egy gondolatukkal sem szakadtak el, annak óvástételeit fogják támogatni a korona iránti kétségen felüli hűségük tekintélyével; de sem oly gyávák, sem oly hazafiatlanok nem lesznek, önként félreállni, hogy — miként a „Fortschritt" vélekedik — titkos egyetértésben, törvénytelen hatalommal utat nyissanak oly kísérleteknek, melyek a trónt, a nemzetet s a birodalmat végveszélybe dönthetik. Sajnos igazság, hogy az államministerium különös kedvvel tetézi a nehézségeket, melyekkel kormányférfiainknak küzdeniük kell ; különféle jogsértésekkel, hogy például a magyar kormány hatálya alá tartozó egyéneket ma pénzbeli kegyelmekben, holnap mindennemű egyéb kitüntetésekben részesít, anélkül, hogy a m. kancellária véleményét kikérné. A magyar ily jogsértésekhez, fájdalom!mar hozzá szokott ugyan, de hallgatva eltűrni még nem tanulta meg, s kormányférfiaink hazafiasan is védik a nemzet jogait, melyek ugyanazok, akár kanczellárok, akár felelős miniszerek által gyakoroltassanak. Legújabban a kanczellária felszólító az államministeriumot, tudassa vele azon indokokat, mik kényszeriték a cs. k. hivatalnokokra nézve oly rendszabályokhoz nyúlni, melyek hazai törvényeinket sértik, a felséges király által kinevezett főbb törvényszékeket mellőzik, s az országban fél-ostromállapotot létesítenek. A nyerendő válasz alapján fogja aztán a kanczellária megtenni a további lépéseket a fejedelemnél. Végül a „Forsschritt“nek még egy adatára kell válaszolnom. Ezen lap ugyanis jellemző részletként azt beszélte, hogy a szerb követség, mely a minap itt járt Bécsben, nem értekezett a magyar kancelláriával. Ezen adat alaptalan. Az illető szerb hazafiak mind báró Vay, mind Szögyényi nagyméltóságával értekeztek. A kanczellár urak az alkalmat fel is használták azon meggyőződésük kinyilatkoztatására, miszerint a szerb ügyek csak akkor fognak üdvösen s maradandó alapon elrendeztetni, ha a szerb testvérek felhagynak hivatlan befolyásuk hajhászásával s tartalékgondolatok nélkül csatlakoznak azon nemzethez, melylyel századokig éltek testvéries egyetértésben, s mely most is kész minden jogait csak testvéries közösségben gyakorolni a hazánkat lakó nemzetiségekkel. A szerb hazafiak e nézeteket nagy méltánylással fogadók, s nem készek kijelenteni, hogy ők őszinte szívvel s csakugyan minden tartalékgondolat nélkül kívánnak a magyar nemzettel egyezkedni. Miben áll politikánk ? Kimondottuk tehát az első szót, mert úgy hisszük, Deák remek nyilatkozata lényegileg az egész nemzeté, mint politikai egészé. Kérdés most már, miben áll a mi politikánk ? Nagy baj erre felelni, pedig mi kiválólag pöngetjük a politizálást, de még eddig soha meg nem határozók, mi hát voltaképen az a poltika? Híressé vált a mondat: „a politika az exigentiák tudománya“, azonban ki jött tisztába azzal, mik az exigentiák, és kivált kitek exigentiái vezérlik hát a tudományt, és ütik ezzé, hogy ne legyen rapsodicum quid ? Újabban a franczia szószékről azt hirdeté egy fiatal legitimista, hogy „a politika a relativumok tudománya.“ Tovább mentünk-e ezzel, s okosabbak vagyunk-e mint azelőtt. Ha bármelyiket elemeznék, odajutunk, hogy mindkettő csak phrasis, melynek magva nincs. ” Az „11 principe“ írója szellemében mindkettő megállhat, mert elvégre egyik sem zárja ki, mit ő hirdetett, hogy a politika utmód a diadalhoz. Ő aztán keveset törődött azzal, miféle természetű a diadal, s eléggé, ha uralkodásra vezetett, s ennek folytatását és megszilárdítását eredményezi. Az eredmény elérésére szolgálható minden eszközt jónak tarta, s épen csak abban let, s jellemzé a politikát, hogy hogyan kell alkalmilag használni az eszközöket, nem törődve ezeknek tiszta vagy szentségtelen voltával, csakhogy diadalra vezessen és bizonyos önző érdeket kielégítsen az eredmény. Ezektől elvonva szerintünk a „politika a közérdekek kielégítésének tudománya“, tehát már e definitiónál fogta nem Machiavelli fejedelmének magán érdeked, nem is a bizonytalan uló követelmények vagy épen elvontt relativumok kiegyeztetéseé, hanem itt már nép és nemzet )e tekintetbe, mint melynek érdekei kielégítést kivonnak a feladott körülmények okos felhasználása mellett. És így a mi politikánk , a mi magyar királysági közérdekeink kielégítése, s pedig mint Deák remekül indigitáló, a törvény és becsületesség eszközeivel. Most már kérdés: elégségesek-e a kijelölt eszközök, s mert használatba vétettek, be kell-e várnunk előbb utatásukat, és csak ha ellenkező eredmény kezd nyilvánulni, akkor fognánk más megkísérletlen eszközhöz, vagy letenni fegyverünket ? Ha csak eddig jövénk, s további lépésre nem készülve a várakozást elégségesnek tartjuk , úgy akár eleve mondjunk le a fenebb jellemzett politikai tudományról, mert eredményhez aligha jutunk. Az ellentábor Machiavelli tanához híven sürög-forog, a tényezőket mérlegeli, idomítgatja, szóval rendezi hadait, mert csapásra készül, hogy diadalhoz jusson. Nekünk sem szabad tétlenül maradnunk, és épen aligha elégséges, hogy nyugodtan nézzük, mi készül közülünk s ellenünk, mert az igazság érzete maga nem véd meg a bajtól, minthogy a politikai tudomány nem elméletekkel táplálkozik, hanem a cselekményekben él. Azért nekünk elmélkedés, hiú várakozás helyett szinte tennünk kell: mit országgá ülésünk nyilváníthat legjobban, ha még a leirat visszaérkezte előtt, a legszükségesebb, legorganikusabb törvények alkotásába, legalább formulázásába ereszkedik, hogy készen érje őt és a hazát minden váratlan és várható, meglévén részéről alapítva a közérdekek kielégítésére szolgáló intézkedések. Ez a tanácskozás feladata, a többit aztán könnyebben végezhetik a foganatosításra termett, vagy kijelölt tett emberek. Atádi Vilmos: A tiszai vasúttársaság ápril 23-ai közgyűlése. Az igazgató tanács egy világos, részletes kimutatással lépett a gyűlés elébe, mindenkit meggyőzve, hogy rendesebb, pontosabb a tisztább számvitel alatt egy társaság sem áll, mint a tiszai vasúttársaság. Minket e társaság Ugye kétszeresen érdekel, mert ez az egyetlen, mely a Bruck kótyavetyéjéből menekült, a pályája egész hálózatával a haza térdén feküdvén, leginkább van arra hivatva, hogy teljes kiegészítése által a hazai érdekeket kielégítse. Nem csekély ok mindkettő, hogy minden kitelhető rokonszenvünkkel támogassuk, s örvendjünk a sikernek, melyet eddig is fel bír mutatni. A gyűlés Andrássy György gr. elnöki előadásával nyílt meg. Beszédében különösen két pont vonja magára figyelmünket. Az egyik a kamatbiztosításra, a másik egy uj vonal építési tervére vonatkozik. A tiszai társaság 1859. márt. 26-dikán szerződésre lépett az állammal, melynek egyik pontja szerint ez utóbbi kötelezte magát, hogy mihelyt a miskolci kassai vonal elkészül, az 5 ös kamatnak, melyet biztosított, kipótlását azonnal megkezdi. A pálya kinyílt aug. 14 dikén, a kamatbiztosítás megkezdését az állam jan. 1-jén ígérte megkezdeni. A közgyűlés megjegyzés nélkül fogadta el az elnöki beszédnek e szavait. Az ilyen Brnkiádhoz — hozzá vannak azokra. A nemzeti kölcsönnek papírban kamatoztatása, állam kölcsönöknek birodalmi tanács nélkül is kötése, mint az utolsó 30 milliós kölcsön tanúsítja, nem olyan előzmények, a melyek után a tiszai vasúttársaság a közte és az állam között kötött szerződés megtartása iránt valami különös reménynyel lehetett volna. Az országban mindenfelé megkezdődött executiók mutatják, hogy oly eszközök fentartására, melyek a népet terhelik, van pénz, vagy ha nincs, executióval is szereznek, de nincs ott, hol a közjólét emelésére kötött szerződés szavainak kell eleget tenni. A másik, figyelmet ébresztő pont az elnöki beszédben, hogy a társaság engedélyt kér Miskolcztól Rozsnyón át a felső magyarországi bányavidékre vezetendő szárnyvonal előmunkálatai megtételére. Mennyi értéke volna e vonalnak, ez alkalommal nem vitatjuk, csak annyit jegyzünk meg e tárgyra vonatkozólag, hogy a gyűlés előtt történt felvilágosítások folytán értesültünk, hogy a társaság 20.000 forintot határozott az előleges munkálatok megtételére. A megnyitó beszéd után a társaság múlt évi üzletéről szóló jelentés olvastatott. Ezen jelentés jegyzőkönyv czím alatt most kezünkben van, s gondos végigtekintése után jutottunk arra a meggyőződésre, melyet a társaság ügyeinek kezelését illetőleg újabban is csak dicsérő szavakban fejezhetünk ki. Ezen jegyzőkönyv a következő felvilágosítást adja nekünk a társaság jelen állásáról: A társaság a múlt évben végezte be a miskolci kassai vonalat, épített egy vízvezető csatornát, raktárt és nagyobbította az abonyi pályaudvari épületet. Az 1095 mérföld hosszú miskolcz-kassai vonalon épített 63 hidat stb. A forgalmi eszközök a múlt év óta nem változtak, van ugyanis a társaságnak 72 gőzmozdonya, ugyanannyi uszálykocsi (Tender), 145 személyszállító 7015 ülőhelylyel, 1515 teherkocsi 255,540 mázsa teher alá. Az egyes vonatok a múlt év folytán különböző számú mérföldeket szaladtak át, a személyvonatok összesen : 45,119 mérföldet, vegyes vonatok : 46,057 mérföldet, tehervonatok : 15,473 mérföldet, s az anyagszereket szállítók 23,954 mérföldet. A forgalom augusztus 14 éig és igy 226 nap 6581 m * S történt, augusztus 15-én kezdve és igy 140 nap 70 mérföld hosszú volt a forgalmi tér, vagy egész évre átlagosan 70 mérföld. 1860-ban a bruttó bevétel 2,811,810 ft 51 kr, még pedig a személye tehersullítisok után 2,760,847 ft 91 kr, a többi anyag-eladásokból került be. Minden mérföld 26 ft 36 krral járutt e bevételbe, míg a múlt évben egy mértföldre 26 frt 14 kr esett, Igaz, hogy a növekedés csekély, de e zsámitatból nem kell kifeledni, hogy 1869 ben 291,801 ketonét átállították e pályán, mig 1860 ban csak 98,819-et, amaiért a bevétel tett 419,732 ft 51 krt, ez utóbbiért pedig csak 93648 ft 48 krt. Más utazó 1859-ben volt e pályán 5787 s jövedelmezett 12,336 ft 50 krt; 1860 ben 6500 utazó után volt a bevétel 13,490 ft 25 kr, mely 10*, növekedés. Terhet 1859 ben elállitott 7,035,296 másutt, 20,196 ft 67 krt jövedelmezve, 1860-ban 87,943 másutt, 24 622 ft mértföldenkint »simítva. Itt a növekedés 21.*' V». A vemélyszállitásért italában esik 1,037,302 ft 43 kr, a teherszállitásért 1,623,545 ft 48 kr. 1860-ban 521,845 nzemély szállittatott e pályán, ma pedig az első osztályú kocsikon 10,756, a másodikon 129,697, a harmadikon 282,603, a negyediken 31,989 azemély. Teher aiállittatot: ntimilla : 56,463 m. 43,227 forintért, gyereteher 25,050 m. 39,832 ftért. Az 1 -ső osztályú teher: 5,492,351 mázsa. II dik asatilya: 506,796 m. III-dik osztályú: 76,366 m., összesen 1,640,485 forintért. A marhaszállitmányokban volt összesen 52,857 d. szarvasmarha, 3310 borja, 126,200 sertés, 60,380 malaca, 14,786 inh, 1,442 ló és 12,841 aprómarha. Átlagos jövedelem 1 mázsa pod.gyis min 76 ft 5 kr., gyereteher után 158 ft 9 kr., közönséges teher után 27 kr., marha után 39 kr. A niárlitott tárgyak közül legtöbb volt a gabona, melyre az összes 6,070,000 mázsa és 1,602,000 forintot jövedelmező forgalomból 1,060,000 mázsa esik, 393,000 ft átállítási díjjal; ezek közt ismét a búza foglal első helyet 850,000 mázsával, a rostra esik 255,000, árpára 161.000, zabra 61,000, kukoriczira 443,000, olajos magvakra 290,000 m., gubacs 23,000, dohány 306,000, épületfa 344,000, tűzifa 14,000 mázsa szállíttatott, tó 629,000, gyapjú 87,000. A szállíttatott marhák salva 740.000, ezért a bevétel 276,000 ft, szesz szállíttatott 201,000 mázsa 77,000 fton, bor 114,000 m. 43,000 forint, nyers és mdvas 189,000 m. A dohányt é a zabot kivéve, minden más czikkben növekedett a szállitott menynyiség. Az egyes állomásoknál bevételek : Debreczennél 428,570 ft 9 kr. N.-Váradnál 340,476 ft 9 kr. Aradnál 262,219 ft 89 kr. Szolnoknál 171,448 ft stb. stb. Az üzleti kiadás 1860 ban 1,404,469 ft 60 kr, ebből egy pilya mértföldre 20,063 ft 78 kr. A tűzifa 28,320 köböl, 232,721 ft értékben, mérföldenkint 7 krajczirral kevesebb, mint a múlt évben. Az építési kiadás 40,425,824 forintból következő felosztással történt . Elemérének a tervelég : 214,501 ft, részvénykibocsátás 199,365 ft, földmegviítás 731,748 ft, földépítés 4,663,599 ft, felmunkik 14,668,485 ft, épületek 4,412,477 ft, pályaeszközök 822,691 ft, szállítási eszközök 5,854,449 ft; a kincstárnak a szolnok-debreceni vonal átengedéséért 5,499,545 ft; részvény és sorsjegykamatuk 969,852 ft. A számadásban 53,787,852 ftot találunk,mely a bevételi és kiadási rovatban ekként van beosztva. Bevétel : részvénytőke 20,813,289 ft; sorshúzási kölcsön : 16,733,846 ft; elsőbbségi kötvények : 15,760,000 ft ; fel nem vett részvénykamatok : 4984 ft; nyugdíjtőke: 4685 ft ; betegek tőkéje: 18,141 ft; különböző hitelezők: 55,660 ft; pályavedelem felesleg : 1,407,345 ft. Kiadás: részvénykamatok : 1,003,575 ft; a sorshúzási kölcsön kamatai: 952,867 ft; építési kiadások dec. 31-ig: 40,325,824 ft; különböző adósok : 132,615 ft ; anyagkészlet: 334,179 ft; részvénykészlet : 10,500,000 ft; pénitárkészlet: 538,773 ft. Kitűnik e kimutatásból, hogy e 47 mértföld hosssú vonal 4 év alatt, 40 millió ft költséggel állíttatott elő és igy mértföldenkint 510,000 ftba került. Összes bevétel..........................2,811,810 ft Kiadás.................................. 1,404,454 „ Tiszta jövedelem .... 1,407,345 ft, tehát a beruházott tőke 3°/1o százalékot jövedelmezett, és így az államnak jelenleg 14/n0 százalékkal kell pótolnia, mely teher, hogy nem sokáig fogja nyomni az államot, az ügyvezetés tapasztalt tisztaságából a növekedésnek indult bevételből bizton remélhető. Horvát országgyűlés, Zágráb, május 23. — Báró Ku sza , mint a középponti bizottmány előadója szót kér, és előadja, mily idővesztegetés addig, míg a repraesentatio az utolsó kir. leiratra egészen föl nem olvastatik, vitákat előidézni fölötte, miként az tegnap is történt; azért ő indítványozza, miután a napirenddel se összeegyeztethető, hogy a további vita csak annak fölolvasása után kezdessék meg. A gyűlés ezt elfogadván, a központi bizottmány jelentését tovább olvassa. Abban lényegesen az mondatik, mikép az országgyűlés nagyon sajnálja, hogy a kir. leirat nyomán a határőrvidék csak mostanra és igen korlátozott hatáskörrel képviseltetik. Mrazovics a kir. leirat azon pontja ellen nyilatkozik, melyben mondatik, hogy a (horvát-szlavón) tartományi országgyűlés határozatai nem terjedhetnek ki a határőrvidékre, ő ebben nyilvános megsértését látja a létező tényleges törvényeknek, melyeket történetileg magyaráz. Ő tehát azon indítványt teszi: az országgyűlés tegyen óvást a kir. leirati pontjára nézve és ad hoc nevezzen ki egy bizottmányt, mely a határőrvidék mikénti képviselete felől a törvényjavaslatot elkészítse és a jelen országgyűlés elébe beadja, mely fölötte tanácskozand, és szentesítés végett Ő Felsége elébe terjesztendő Ezen indítvány nagy többséggel elfogadtatik. Azonban a központi bizotmány jelentéséből azon pont, mely a délszláv nemzet nagy missióját illeti, melynek teljesítésére a határőrvidék lényegesen szükséges, Mesies indítványára kikerültetik. A péterváradi határőrezredet illető kérdés élénk vitát idézett elő, mely oda dúlt el, hogy Ő Felsége megkérendő, mikép a péterváradi ezred a hozzá tartozó községekkel együtt a horvátszlavón határhoz csatoltassék, és a bán hatósága alá helyeztessék. Végezetül a határőri képviselők verificatióját illetőleg a bizottmányok utasittattak, hogy a szokott mód szerint járjanak el. A közelebbi ülés május 28 án lesz. Megyei tudósitások. — Biharmegye. Ha egy betegnek, ki a természet erőit s ezek hatását maga is ismeri, orvosa oly gyógyszert rendel, melyről a beteg alaposan meg van győződve, hogy az, használva vagy teljesítve, őt okvetlenül sírba viszi , bizonyosan okosan tesz, ha sem a zagyvalékot be nem veszi, sem a munkához nem nyúl, hanem szépen lefekszik, és vár, ha várni kell, míg vagy orvosa józanabb útra tér, vagy orvost cserélhet. De ha a beteg a „csak azért sem“-et annyira viszi, hogy az életfentartás szükségeseknek érzett első kellékeit is huzamos ideig makacsal eltassítja magától, csupán azért, mert a teljes koplalást nem kedvelt orvosa is szükségtelennek vagy épen febetlennek véli: az ily betegről előbb utóbb el fogják mondani : „Per te tua perditio, Israel ! A nyilvános életben it a vis inertiae megvédő hatása csak addig terjed, mig a társadalom létezésének múldatlan feltételeit egészen meg sem zsibbisitja; azontúl a beteg politikai teát, tétlen térikelységével „in propria viscera saevit.“ A magánjogok érdekében a törvénykezés terén akarok pár igénytelen szót ejteni, azon mély bölcseségű figyelmezetés után, mely országunk köztiszteletben álló, mégis imiti-amott megértetni nem akart nagy férfiénak ajkain, ezen érdekek lehető kímélete végett elhangzott, — azon férfin ajkain, ki, mit láttak, a nemzet közjogi állásából egy jottát sem kész elengedni. Egy pár megelőző példát követve, Bihar megye bizottmánya f. bő 16-ki közgyűlésében, egy váltótörvényszéki megkeresés, és egy másik váltótörvényszéknek a felőli tudósítása folytán, hogy május 1-én az 1840. XV. t. cs. értelmébeni működését megkezdette, következő végzést hozott: „Miután köztudomásra van az, hogy a királyi felsőbb törvényszékek , a lefolyt 12 éves bírói provisorius állapot szomorú folytatásául, mindmáig is parentalis törvények szerint ítélnek, s igy az alkotmányos elvektől eltérő oly hatóságokat képeznek , melyek iránt a nemzeti törvényes közvélemény rokonszenvre gerjedni sent nem tud, sem nem hajlandó; s miután a megye az ily alkotmányellenes törvényszékekkel hivatalos viszonyt nem kötni, s ekép nekik a végrehajtás segédkezet nem nyújtani már többszörös elvileges végzéseiben átalmnos szabályul állapította, és ezen végzésektől eltérnie annyival kevésbbé lehet, mert a felsőbb kir. törvényszékekhez birokul kinevezettek közül igen számosan az alkotmányosság iránt csak személyes garantiát sem igajtanak , ezeknél fogva, különösen a felállított váltótörvényszékek irányában ezennel megtiltja a megye alispánjainak, a velők közlött vagy közlendő felsőbb törvényszéki bárminemű ítéletek vagy határozatok végrehajtásábanzegélynyújtást, s a jelen végzés kiadása mellett egyszersmind oda utasítja a megye, saját felelőssége alatt, az alispán urokat, hogy minden ilyen alkotmányellenes törvényszéki megkereséseket, amidőn csak érkeznek, oda, ahonnan jőnek, rögtön visszaküldjék stb.“ Mindenesetre tiszteletet érdemel minden hazafias aggodalom, mely az ország alkotmányos törvénykezési jogáért emelkedve, annak megóvásáról gondoskodni kész. De várjon a fönnforgó esetben utalom végett nem oly fegyvert választunk-e, melylyel a helyett, hogy magunkat védenék, önfejünket törhetjük be. Videa et concules, ne „plus“ detriment capiat respublica! Előbocsátva, mi „köztudomásra van", mert alkalmunk volt a visszaállított első birósági váltótörvényszékeknek már számosabb kiadmányait látni, hogy a „törvényes hatáskörükbe“ visszahelyezett kir. váltótörvényszékek is az 1848-ben fennálott magyar váltótörvények szerint járnak el, és hogy azért a fentebbi megyei határozat első s fő indoka tényleg nem áll; méltán kérdezi a „csendes“ közvélemény: várjon azok után, mik május 1-én történtek közjogi állásunk megóvása végett, még mindig múldatlanul szükséges e, hogy a tényleg beállott moratórium, a nemzet egy részének magánjogaira nézve, még a nyolcadik hónapon is túlterjesztessék. Nem szükséges az uraim, hanem veszélyes. Elégedetlenséget szül, mert igazságtalan. Más eredményre visz, mint általa czéloztatik, mert tapintatlan. Lássunk csak egy pár példát. A vidéki termesztő, egy a vállótörvényszék helyén lakó városi kereskedővel kötött áruszerzési kötését meg nem tartja ; a kereskedő öt kötelezettsége teljesítésére nem szoríthatja, mert a megyei tisztviselők a váltótörvényszéknek, mely az 1844-ki törvény szerint ez ügy kirekesztőleges bírája, nem csak ítéletét nem foganatosítják, de még idéző levelét sem kézbesítik. Mig ellenkezőleg, ha az említett kereskedő szegi meg a szerződést, a vidéki termesztő magának teljes elégtételt szerezhet, mennyiben a váltótörvényszékek székhelyén végrehajtja saját ítéletét. Két oly törvényhatóság kereskedői, melyek egyike a váltótörvényszékek határozatait igen, másika pedig nem foganatosítja, azon, egyik részt tönkre juttató helyzetbe jönnének egymás irányában, hogy az utóbbi törvényhatóság területén lakók az előbbieken minden követeléseiket behajthatnák, míg emezek vagyonuk romjain sóhajtozva várhatnák a váltóikra nehezedett „bűbáj“ feloldatását. Mi a dolog azon oldalát illeti, hogy a feloszlatott alkotmányellenes bíróságok semminemű határozatai végre nem hajthatók, elég legyen csak azon, már sokszor feltett kérdéseket ismételni: visszaható erő tulajdoníttatik-e a több évekig tényleg hatályon kívül állt törvényeknek ? s ha igen, meddig terjed az vissza ? és ha az egész patentális időszakra visszamegy, hova visz ez? Vagy a szótárnak nem cs. betűjében kellene-e czímet keresni annak, ki bár az önhatalmilag behozott osztrák váltótörvény uralma alatt, de azáltal adott váltóképességénél fogva s teljes öntudattal, magát váltóilag lekötelezve és ma váltói kötelezettsége alól azon kifogással kívánna menekülni, hogy ő a magyar váltótörvény szerint váltóképességgel nem bírt. Ne adjunk okot, uraim, oly gyanúsításokra, hogy ilyetén rendszabály alapja némely egyesek személyes érdekében volna kereshető. Van e hazában, fájdalom, elég ellentétes érdek ; ne teremtsünk új nehézségeket, új összavonási alapokat, melyek a kép legkönnyebben elvethetők, ha az ember, saját háziban, saját keserveben szerzett vagyonában támadtatik meg. Hogy hosszas ne legyek, még csak egyet említek meg. Noha egészen új és veszélyes tan az, hogy testületeknek, s így collegiális törvényszékeknek is minden jogi hatásjuk megtagadtathatnék azért, mert a testnek oly egyes tagjai is lehetnek, kiknek személyétől a közvélemény bizalma elfordul. De ha vannak ilyenek, alkotmányosnak lenni kellő országban jogosultnak találok minden e miatti feljajdulást. Meg is vagyok győződve, hogy ha azok, kiket érdekel, megérthetnék, mikép az igazságszolgáltatási moratórium megszűnése csak az ő visszalépésüktől függ, bírnának annyi önzéstelenséggel, hogy a magánjogok s vele annyi magasb érdekek megmentésének utjából készséggel félrevonulnának. Z. J. — Kolozsmegye közönségének nagygyűlése vagy mint némelyek mondják, ősgyülése a múlt csütörtökön (máj. 23-kán) délelőtt nagyszámú közönség jelenlétében tartatott meg. A megyeház terme szűknek találtatván ily nagy közönség befogadására, gyülhelyül az ev. reformat.-