Sürgöny, 1861. május (1. évfolyam, 100-123. szám)

1861-05-23 / 117. szám

Első évi folyam, Szerkesztő-hivatal: Aldunasor 5. sz. 2-dik em­e­le­t. Kiadó hivatal: Barátok-tere 7. szám, földszint Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban baritok-tere 7. szám, földszint Vidéken bém­entes levelekben, minden ponta-hivatalnáLSOZSONT F.K­­ifiz­etési árak ansiriai értékben. Bidapesten, házhoz hordva. mgéméá Pelévrt ft k,. vre 16 — croer »joe^E­­ft kr yedre« 50 dr* — Vidékre, [naponkint postán HIVATALOS RÉSZ. Öca k. Apostoli Felsége­s Császárné Ő Felsége f. fa. 21-én délután Triestből Bécsbe megérkeztek.­ ­ EAIHIVATALOS RÉSZ. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése május 22-én. Elnök: Glovczy Kálmán. Jegyző: Jura György. A május 18-ki jegyzőkönyv meghitelesítése után elnök bemutatja az időközben hozzá érkezett iratokat, névszer­in­t Bács,Esztergom,Temes, Torna, Ve­sz­p­ré­m, A­rád vármegyék s Eperjes város községének leveleit az adó erőszakos behajtása Ügyé­ben, melyek ez ügy érdemleges tárgyalása alkalmával figyelembe veendők. Sáros megye két rendbeli leve­lét, melyekben fájdalmát nyilvánítja P a 16­c­z­y László és Teleki László elhunyta felett. (Fájdalmas rész­véttel tudomásul vétettek.) Új képviselők jelentették magukat, u. m.: Mocsáry Lajos, Urházy György, László Imre, Popovi­ts János, kiknek választási jegyzőkönyveik az állandó igazoló­ bizottmányhoz uta­­síttattak ; valamint Bika Simon jegyzőkönyve is, mely­ben a kérdéses hiányok már kipótolták. Ugocsa me­gyének Velejte nevű községe kéri, hogy továbbra is Már­a maros megyéhez maradjon kebelezve. Tisza Kálmán egy indítványt adott be a tör­vénykezés ideiglenes szervezéséről, mely kinyomatni rendeltetvén a pénteki ülésben tárgyaltatni fog. Napi­renden a válaszfelirati indítvány lévén , Német Albert a határozat mellett szavaz, mivel szerinte más eljárást kell követni egy törvényes feje­delem irányában, mást ismét a v .irányában, ki a magyar alkotmányt ignorálja. Virágos beszédjében elő­­bocsátó, hogy ő nem kíván­ja a régi sebeket felszaggat­ni, de­­ azért egész szónoklata nem egyéb volt a reeri­­minátio hosszú sorozatánál; s ebben csupán azt sajnál­tuk, hogy a törvényes térre visszatért első Keretűs király 1825-diki leirata grunyos emlékezetbe hozatott. Ellenben jól esett hallani, hogy az első Reichsrattban részt vett magyar hazánkfiainak­­érdemei a német ál­­lamministerium fonák politikájának felvilágosítása tár­gyában elismertettek. Szóló a magyar királyi trónt, — megőrü­ltnek nyilvánitá azon okból, mivel a mos­tani tettleges uralkodó Magyarországot Miklós czár kegyelméből kapta. De ezen állítás nem igen egyez­tethető össze a pragmatica aanctióval , a magyar független alkotmány legerősebb bástyájával , sem az alkotmányosság elvével, mely azt tanítja, hogy örökös monarchiában a trón soha meg nem érü­lhet; sokkal alkotmányosabb nézetet fejtett ki az utána szóló, Klauzál Gábor, ki­ppen azt mutogató, hogy még az észt­ államférfiak sem merték Magyarországra a hódítási jogot alkalmazni, hanem a halálra ítélt ma­gyar miniszterelnök ítéletében főindokul az hozatott fel, mintha ő a pragmatica sanctio két­oldalú szerződés tágítására működött volna, holott köztudomásul épen az ellenkezőt cselekedte. (Tetszés.) Klauzál Gábor Deák Ferencz indítványát mind lényegében mind alakjában pártolván, főleg a le­folyt 12 évi absolut rendszer fonákságait tüntette ki a közgazdászat és kereskedelem terén. A fölírás alakja támogatására azt is fölhozá, hogy őseink 1663-tól 1685-ig csaknem hasonló helyzetben voltak első Leopold irányában, ki pedig a koronázási esküt letette, de meg nem tartotta,­­ még­is felírásokat intéz­tek hozzá az ország rendjei. Mennyivel inkább követhetjük mi ez utat 1-s. Ferencz József irányában, ki a magyar alkot­mányra soha meg nem esküdött, de erre az előbbi 5-ik Ferdinánd törvényes király által a koronázási hit­levél 5. pontjában köteleztetett. E beszéd egész terje­delemben fog közöltetni. B. S­i­m­o­n­y­i Lajos rövid, de velős szavakkal ecsetelé a 12 évi absolut rendszer törekedését, mely­­nek czélja vala Magyarországnak az oszt. birodalomba való beolvasztása. Felemlítő különösen a concordátum s a protestáns pátens kiadatását is, melylyel a vallást is az absolut kormány szolgájává akarák lealacsonyítani. Meleg érzéssel tolmácsolta a magyar nemzet rokon­­szenvét Horvátország irányában, melynek Magyaror­­szággali barátságos, társas együttléte mind a két or­szág anyagi és szellemi szükségeire nézve egyaránt kívánatos. A felírás lényegét pártolja tehát egészen, de alak­jára nézve nem pártolhatja, hanem határozatra szavaz, mivel az erdélyi, horvát- és tótországi képviselők még jelen nincsenek, s így felírásba nem bocsátkozhatunk. Különben örömét nyilvánítja a felett, hogy a dolog lé­nyegére nézve, sem e házban sem az egész hazá­ban pártok nincsenek, hanem az egész nemzet egy szívvel lélekkel csupán törvényes alkotmányát kö­veteli vissza, s ily egyetértés mellett biztosan állít­hatja , hogy nincs hatalom e világon, mely Magyaror­szágot valaha Austriába beolvaszthatná, s azt osztrák provincziává lealacsonyíthatná. (Nagy éljenzés). Trefort Ágoston beszédét, melyben a felírási javaslatot egész terjedelmében pártolja , s főleg a vámügyi viszonyokat fejtegeti, alább egészen közöljük. De beszédét némi észrevétel nélkül nem hagyhatjuk. Sajnálattal hallottuk például azt, hogy azon fér­fiak a hatóságokat,kik jelenleg a magyar kormány élén állanak, úgy tüntető elő, mintha ezek a Bach rendszert magyar nyelven folytatnák, holott épen ezek mindent elkövetének, hogy az országgyűlés az 1848-iki alapon hivassék össze , a nemzetnek tettleges szabad sajtót eszközlöttek, s hogy Erdély és Horvátország a jelen országgyűlésen képviselve nincsenek, bizonyosan nem az ő hibájok. Ilyen érdemletlen szemrehányás , mi­dőn mindenek felett egyetértés a főteendő, legkímé­letesebben szólva tapintatlanságnak mondható. Vég­re oly helyes nemzetgazdásztól mint a szóló, meg­lepő volt hallani, hogy ő a szabad kereskedést nem pártolja, s e részben épen Angliára hivatkozik , mely ez elvet az újabb időkben hatályosan követeli, s hogy egészen keresztü­lvihette , annak tulajdonítható, mert az ország közjövedelmének legnagyobb része vámjövedelmekre van fektetve. Buzna Lajos a társadalmi alapjog hosszas ele­mezése után kifejti, hogy még az austriai német és szláv államok közt sem volt, s most sincs reálunió, nemhogy Magyarország közt volna; mi a külön nemze­tiséget mint a vallásfelekezeteket illeti, tökéletes egyen­­jogúságot kíván, s a jus piacet­ eltörlését nagyon fáj­lalja, miután az államkormányoknak érdekekben áll felügyelni, hogy az ország törvényeibe ütköző pápai bullái be ne jöhessenek. Egyébiránt a határozatra szavazván, egyenként törekedik azon érveket megczáfolni, melyeket Deák Ferencz a felírás mellett elősorolt. Azonban kevés si­kerrel, mert például azon érvet, hogy a mostani or­szággyűlést a tettleges fejedelem hívta egybe, s annak meghívására ült össze, azzal igyekezett megczáfolni, hogy ő nem honi Nyitra megyében, hanem csak Pesten tudta meg, hogy az országgyűlést törvénytelen fejede­lem hívta össze. A trón­lemondási okmányokra nézve is furcsa elveket fejtegetett, melyek szerint, kinek ré­szére mondjon le a tettleges fejedelem, nem a pragma­tica sanctió határozatát veszi irányadóra, hanem a nemzet akaratát. Beszédét azzal végiő, hogy a mos­tani körülmények közt legjobb a hallgatás, pedig el­lenmondva mégis határozatra szavazott, mely nem egyenlő a hallgatással. Jövő ülés május 23-án 10 órakor. TARCZA: Napi újdonságok. * A magyar akadémia f. hó 27-kén tartandó ülésé­ben Lukács Mór tiszt. tag fog emlékbeszédet mondani gr. Teleki László fölött. * Caozi urnák photograph. hűséggel készült arcz­­képe, mely a kitűnő hazafit gr. Tele­ki Lászlót ábrá­zolja, művészi tekintetben a legjobbak közé tartozik, melyek eddig az elhunyt gróf arczképeiből megjelentek. — Miután e kép már közelebb műárusi utón is kapható leend, figyelmeztetjük reá a közönséget. — A kisdedóvó int. Magyarországban terjesztő egyesület által fentartott óvoda ismét egy nagylelkű ajándékban részesült. Nagyméltóságu S­z­a­n­­­a a­l­ó Fe­renci nagyváradi püspök ur 40 fi­v. é. kegyeskedett az intézet gyámolitására adományozni, melyért a legforróbb köszönetet van szerencsém nyilvánítani. N­e­y Ferencz, mint a kisd. óvó egylet pénztárnoka. * Barabás Miklós jeles festésiünk neje, született Bois de Chesne Zsuzsánna f. hó 17-kén meghámozott. A mivolt lelki hölgy és derék anya a budai Alvinczi-féle te­metőbe takarittatott el. * A pestbudai német színházak igazgatója Alsdorf kijelenti, hogy sem a német színház, sem a német mű­vész nem szenved a jelenlegi politikai viszonyok alatt, sőt ellenkezőleg a magyar a művészt, bármely nemzethez tartozzék, vendégszeretettel fogadja és annak minden tekintetben előmozdítására van. Miért is minden más irá­nyú hírek ellenében felhívja a színpadi művészeket, hogy azok, a­kik a vezetése alatti színházakban vendégszere­pelni hajlandók, levél útján hozzá forduljanak. Á­ltalános a panasz, hogy utczáink ismét fölve­szik régi szemetes képüket, s újra Angias istállóihoz kez­denek hasonlítani. Ki a pünkösdi ünnepek alatt az izrae­lita templom tájékán járt, méltán megbotránkozhatott azon szemétdombokon, melyek ott minden további hábo­­rítás nélkül pihentek, legfeljebb ha néha a szél szárnyra kapta egy-egy részét, hogy azon jogi mondat szerint „aequalis divisio non conturbat fratres“ a többi utezikat is részesítse bennük, noha erre alig van szükség, miután a többi utczák sem különbek. Ha az illetőknek a főváros dísze és tisztasága nem fekszik sírvén, legalább arra lenne gondjuk, hogy a közegességet ne veszélyeztessék. A haszonbérlőt okolják . .. Azt hisszük, ezt az alkotmá­nyosság alatt is rendre lehet utasítani, és ha el sem fogna rajta, ott van a városnak azon üdvös joga, hogy ilyenkor a szemetet és gazt a haszonbérlő költségén hordathatja ki. Több oldalról bebizonyították már, hogy mily erélylyel tudják a régit kiseperni, miért tennének csak a szeméttel kivételt ?.. . Beck kiolvasásai. Beck Károly f. hó 21-én meg­kezdette felolvasásai sorát az Európa-teremben. Felolva­sott művei következők voltak : „Ferenci császár és Wes­selényi“, „Gróf Teleki“ és egy terjedelmes­ költemény „Jadwiga“, melynek első részeit ismerteté most még, a jövő felolvasásain folytatni fogja. Művészi compositio tekin­tetében mindenesetre ez utóbbit illeti a „nap dicsősége“ ; nem czélzással használjuk e kifejezést, mert Beck emlí­tett költeményében Bök, valóban maradandó szép találko­zik, mely igazi költői kebelről tanúskodik. Beck nem mes­ter a szavazlatban, de értelmesen olvas, s meg kell en­gedni, hogy mindig valami speciális érdekekkel is bír, ha a költő maga olvassa fel saját művét. A politikailag izgal­mas idő s a sok mindenféle hangverseny daczára közön­ség meglehetős számmal volt, ■ talán mai felolvasása d. e. 11-fél órakor még látogatottabb leend. — Figyelmeztetés és kérelem. „A magyar köl­tészet rövid ismertetése“ czimű munkám iránti részvét csak a kitűzött határidő (máj. 10.) után kezdvén nagyobb mértékben nyilatkozni, nevezett munkát nyomás alá, némi kilátással a sajtóköltségek megtérülésére, nem előbb mint mai nap bocsáthattam. További előfizetések s az iveimre gyűltek minél rövidebb idő alatti beküldésére a t. közönséget bátor vagyok annál inkább figyelmeztetni s kérni, minthogy említett munkámat legközelebb oly pótlékokkal bővítettem, melyeket előfizetési fölhívásaim­ban nem ígértem — nem tartozván azok szorosan a do­loghoz ;—­a ennek következtében a bolti árt (nem előfizetésit, mely 50 kr. marad.) 1 frtra határoztam. Pótlékul fogom pedig adni — legjelesebb köl­tőink új, szokatlanabb vagy művészibb alakú s kelleme­sen zengő, érdekes tartalmú egyes, de azért némi kis egészeket képező formáit, melyek kezdő költéseinknek mintául s általában mindenkinek, ki olykor költői érzel­mektől szeret lelkesittetni, betanulandó rövid szavalmá­­nyokkint szolgálhatnak. Továbbá munkám bővítményéül tekintendő azon pótlék is, mely ily fölirattal: „n­n­­­c­s a magyar költészeti munkák e ezek szer­zői vagy fordítói megismerése s fölle­lé­­séhez,a tárgybetürendben, a szerzők (s müveik ismer­tetésének) betűrendes sorozatát követendi, s melyből azonnal kivehető, mely költői művekkel bir irodalmunk, akár eredeti, akár forditmányban ? S kik szerzették, vagy mely eredeti után fordították azokat? Pest, máj. 21. 1861. Márki József tudor. — Figyelmeztetés. Az orsz. magyar gazdasági egyesület úgynevezett medárdvásári rendes közgyűlését i. é. junius 4-dik napján (kedden) délelőtti 10 órakor fogja tartani a köztelken. Az egyesület t. ez. tagjai ennél­fogva hazafias tisztelettel felkéretnek , hogy e közgyűlé­sen az egyesületi ügyek iránt buzgó részvétük tanúsítása végett minél számosabban megjelenni szíveskedjenek. Az igazg. választmány rendes havi ülése június 1-je napján délelőtti 10 órára van kitűzve. Pesten 1861. má­­s 16-án Elnöki megbízásból: M­o­r­ó­c­z István, egyesületi ti­­toknok. — Selyemtenyésztési pályadijak kitűzése a kis ter­mesztők számára. A hazai selyemtenyésztés emelése ér­dekében Ő Felsége által , egymásután következő évekre 2000 a. é. forintokban legkegyelmesebben megajánlott ösztöndíjak kiírásával év. szétosztásával a f. 1861-ik évre, a nagyméltóságu magyar királyi helytartó tanács f. évi április 3-kán 14,475. sz. a. kelt leirata értelmében a ma­gyar gazdasági egyesület bizatván meg, az egyesületi igazg. választmány f. é. május 4-kén tartott üléséből ka­pott utasítás folytán ezennel szerencsém van a folyó ivre kitűzött selyemtenyésztési jutalmakra a pályázatot s en­nek föltételeit köztudomásra juttatni, nevezetesen : 1) A­z. 1861-ik évben, összesen 2000 a. é. forintokra menő pá­lyadijak 5, 10, 15, 20, 25 és 50 forintos jutalmakban fognak kiosztatni. 2) Ezen jutalmakérti pályázásra első sorban a kis termesztők vannak hivatva, s e mellett külö­nös tekintet leend: a) oly pályázókra, kik kimutatják, hogy selyembogaraik etetését saját termesztésű eperfale­velekkel eszközük ; b) oly népiskola-tanítókra, kik a se­lyem- és eperfatenyésztés emelése, vagy az ezen térem­ oktatás körül dicséretes szolgálataikat kimutatják. 3) A jutalmakra pályázóknak ki kell mutatniok : a) Illető lel­készeik bizonyítványa által a termelt selyemgubák a­­ plántált eperfák vagy bokrok számát, b) Az eladott gu­báknak a beváltó által bizonyított mennyiségét s minősé­gét, a beváltási áraknak bejelentése mellett, c) Oly iskola­­tanítóknak, kiknek érdemük főleg oktatásadásban áll, est­­ illető lelkészeik bizonyítványa által kell igazolniok. 4) A pályázóknak a fölebbi kimutatásokkal kisért (bé­­lyegtelen) kérvényeiket f. évi oct. 15-ik napjáig Pesten a magyar gazdasági egyesületnél kell benyujtaniok. 5) A jutalmak kiosztása a magyar gazdasági egyesület által történik. 6) A jutalmazottak nevei nyilvánosan közzété­telnek. Pesten, 1861. május 17 kén. Mór­ó­cz István, a m. gazd. egyesület titoknoka. * A sz. István kőszénbánya-mivelő-társulat folyó hó 14-in tartotta közgyűlését. 42 részvényes volt jelen. B. P­r­ó­n­a­y Albert mint elnök megnyitván a gyűlést, fölol­­vastattak az alapszabályok, melyek csekély módosítások­kal elfogadtattak, s a társaság magát szervezettnek nyíl­­vánítá. Az alapszabályoknak a magas kormány általi megerősítéséig egy 15 tagból álló bizottmány, s 5 tagból álló igazgatóság választatott azon megbízással, hogy a szerzett kőszéntelepeket a társaság számadására azonnal mivelés alá vegye. A bizottmány tagjai b. Prónay Albert elnök, Korizmics László alelnök, Frick Ödön, Ganz A., Galgóczy Károly, Gschwind Mihály, Ellenberger Henrik, Jankó Vincie, Kohen F. J., Barei-Neumann József, Mó­­rocz István titkár, Madarász Endre, Kovács László, Ná­­vay József, Perilles Ignácz, Wodianer Béla, Tarczalovits Antal; igazgatósági tagok Havas, Nyiry József, Dumtsa Ignácz, Kohen testvérek és Breilich János. A gyűlés K. Prónay Albertnek a vállalat létrejötte körüli érdemeiért hangos éljenekben szavazott köszönetet. A tervezett vas­pálya iránt az igazgatóság további intézkedések tételeivel bizatott meg, s elhatároztatott, hogy pályafője csak Pest lennt. E vállalat egyelőre 14800 hold szén­területre van alapítva, s azon körülménynél fogva, hogy azűűzanyag a társadalmi életben napról napra nagyobb szerepet ját­szik, biztos jövőnek néz eléje. * Tegnapi napi újdonságaink második pontjában a gyászünnepély színhelye — Jászbszény — kimaradt, minélfogva azt utánpótoljuk, s egyszersmind azt is hely­reigazítják, hogy nem a jászberényi „számos mágná­sok“, hanem „magánosok“ házain lengtek a gyászlobo­gók. Jászberény nem bővelkedik annyira mágnásokban, mint érintett czikkecskénk — sajtó-és íráshibákban. Nem csoda, ha egy kis confusio reánk is elragad. * Jégkárok. Az idén igen korán kezd kárt tenni a jég, mert f. hó 15-én Ve­csése­n (Pest mellett), 19. 20 án N.­A­bony­ban, 19-én Ócsán tetemes dúlást tett Ha már most, midőn az idő oly hideg, megkezdődött a jégverés, mennyivel inkább lehet attól tartani a mele­gebb nyári hónapokban. A gazdák emlékezzenek vissza, mennyi kárt tett tavaly s harmadéve mindenfelé a jég, és siessenek terményeiket biztosítani. * A k­iesti szegények császári kegy utján ezer, é­s a jótékony intézetek három­száz forintban részeltettek. Császárné Ő Felsége az Igtituto Elisabettino per le fonti­­cellenek három száz forintot ajándékozott * Bécsi lóversenyek. Az első verseny napon győz­tek hg Eszterházy „Lady of the Lake* je, — gr. Hen­kel Benduin és Malilije, gr. Kinsky Octáv „Deutsche Mi­chel“ je éa gr. Eszterházy Miklós Jake Leoming-je, — továbbá a második napon b. Ambrózy „Sürgöny“-e, gr. Bremer „Lanchester“-je (nyerte a császár-dijat), gr. Zi­chy Claudius-a, gr. Kinsky „Deutsche Michel“je és hg. Lichtenstein Ferenci egy mén lova. 117. szám — 1861 (tstítörtök. május 23. B. Simányi Lajos beszéde: Tisztelt képviselők! Azon intézmények romjai fölött állunk, melyek Magyarország szétdarabolását, az osztrák birodalomba való beolvasztását, és ezredéves alkotmányának meg­semmisítését eszközölni akarták; de kivihetetlenségük­ben önsúlyuk alatt roskadtak azok össze. És m­­st mi azon szavakkal élhetnénk, melyekkel II. József császár élt, midőn az ország kormányszékei véghetlen fájdal­mukban azon folyamodással fordultak hozzá, hogy ne vitetné Bécsbe; a császár Horátz ezen szavaival vála­szolt: „Rigum teneatis amici.“ De azon véghetlen in­ i­ség és nyomor, melyet annyi éven át ezen intézmé­nyek e hazában előidéztek, inkább hazánk költőjének eme szavaira emlékeztetnek: „megbünhödte már e nép a múltat és a jövendőt.“ Magyarország alkotmányának megsemmisitése megkisértetett több ízben, különösen 1780. és 1849-ik évben, de e haza lakóinak jogérzete megoívatta min­dig az eféle kísérleteket. Ez utóbbi alkalomkor eltöröltetett a hazai jog, a megyék önkormányzata, és helyébe az osztrák tör­vény bureaucratious hivatalnokaival hozatott be, elvi­­selhetlen és folyton növekedő adók vettettek ki, a tör­vénykezés irtózatos drágán és évekre terjedő lassúság­gal kezeltetett, a közbátorság hiányzott Meg lön ígérve a nemzetiségeknek az egyenjogú­ság, de ezt úgy értelmezték, hogy minden nyelv e hazában elnyomatván, a német nyelv hozatott be min­denütt. Vallás tekintetében létesült a concordatum, és kiadatott a protestáns vallásuaknak az 1869. septem­­beri patens. — Azon bécsi minister azt gondolván, hogy egyik alárendelt bureaucratiai osztályával van dolga, merész kezekkel a vallás szentélyébe és száza­dos jogaiba nyúlni mert, de ekkor a hatalom az e ha­zát lakó protestánsoknak vallásos ihlettség által ed­zett jellemében megtörött. Hazánk hű fiai oly törvénytelen itélőszékek elé hurczoltattak, és állatok el is ítéltettek, melyeket nem vezérlett a jog, az igazság és nem a politika, hanem a boszu indoka. Vessünk fátyolt e­ múltra, de hiába takartatik a legsűrűbb lepellel a vérző seb, a sápadt arcz és kény­­teljes szem elárulja azt, és nekünk is vannak ily vérző sebeink, melyek oly határtalan merészséggel és oly könnyelműen e nemzeten ejtettek, és melyeket bizo­nyára mondom, az October 20-diki pátens be nem gyó­gyítja. Ez igen rövid vázlatban múltúnk, — de mi tehát kívánságunk a jövőben? Ha bármely más nemzetnek ezen kérdés létet­nék, összeülnének annak bölcsei, összeírnának árko­sokat, eltöltenének sok időt, míg ezen kívánalmakat fogalmazni bírnák. Nálunk ez másképen van, mert ná­lunk ezen kérdésre a felelet minden egyes polgár keb­lében már fogalmazva van egy szóban,és ezen egy szó: a törvény. Törvényes alkotmányunkat követeljük mi és ezen alkotmány által adott jogokat meg akarjuk osztani egyenlően, minden vallás, és minden nemzetiség-kü­­lönbség nélkül e haza minden polgárával. Trónokat látnak emelkedni, trónokat tülyedni, és mi okossá mindazt? talán a szövetkezeti nagyhatalmas­ságok seregei. Nem, hanem egy eszme, mely mellett a ki küzd, az győz, ki ellene, az porba boll, és ez a nem­zetiségek eszméje, mely a hazaszeretettel oly szoros kapcsolatban ál. Nem azon indokból akarjuk teljesíteni a nemze­tiségek méltányos kívánalmait, hogy a kétes jövőből egymást fölhasználva bontakozzunk ki, hs azután egy­más közt kísértsük meg az uralkodás pálmája utáni harczot, hanem azért, mert lelkünk mélyében meg va­gyunk győződve arról, hogy csak úgy lehet ezen kö­zös hazánk nagy, dicső és boldog, ha ennek létében egyszersmind biztosítva találja minden polgár vallása, nemzetisége és jólléte érdekeit. Nem akarunk ezen igen fontos ügyben fukarkodni vagy alkudozni, mert az egy ily nemzethez nem illik, meg akarjuk osztani egyenlően jogainkat, melyeket bírónk, ennél többet senki nem kívánhat, senki nem adhat, mert ki többet ígér mintsem maga bír, az csalni akar. Óhajtják őszintén, hogy a köztünk és Horvátor­szág közt megszakadt hétszázados jó viszony ismét helyreállíttassék. Kívánja ezt Horvátország, de kívánja ezt Ma­gyarország érdeke is. Mert hazánk Horvátország nélkül egy gazdag nagy ország, de el van zárva a tengertől, mely ugyan­­azonos a világkereskedéssel. Horvátország egyedül csak saját kereskedésére, saját erejére szoríttatik. Míg ellenben ezen két ország szövetkezése által Magyarország összes kereskedése Horvátországon keresztül vonulna át, mely átvonulás nem olyan mint egy hadseregé, mert ez emészt, és néha pusztít, amaz gazdagsággal és jóléttel árasztja el azon vidéket, me­­lyen áthalad. De nemcsak anyagi érdek, hanem a közösen töl­tött szép múltja e két országunk is követeli ezen szö­vetkezést. És azért ez nem olyan ügy, melyet mint némely pert néhány fogásokkal megnyerni lehetne. Ez olyan, mint két iparos barát között megsza­kadt viszony, melyet csak egy őszinte gyöngéd kéz fűzhet ismét össze, melyet a részakarat most is gá­tolni igyekszik , és melynek óvatlan hozájárulása csak kárt okozhat. Figyelmeztetjük azért azon társországot és test­vér-nemzetiségeket, melyekkel karöltve a nagy jövő elébe indulni kívánunk, hogy úgy tekintsenek némely nyilatkozatokra mint a hajós azon habokra, melyek könnyűségük miatt a hajóba becsapnak ugyan, de mi­­attok azért a hajó nem süllyed el. Óhajtjuk továbbá alkotmányunk helyreállítása által az adó tetemes leszállítását, a törvénytelen indi­rect adók és monopóliumok megszüntetését s az örök időkre eltörlött ű­rbériséggel rokon természetű birtok­lások és kisebb királyi haszonvételeknek illő kárpót­lás általi megváltását. A Szent István koronája alatti országok testvéri egyetértésben akarjuk élvezni jogainkat, megvédend­­jü­k e korona fényét vérünkkel, ha kell és alkotmá­nyunkhoz szorosan ragaszkodunk. Hogy ezen alkotmány jogosan a mi tulajdonunk, ezt teljesen kimerítőleg elvitáz­atlanul mutatja fel e hazának, és a világnak Pest belvárosa általunk mé­lyen tisztelt képviselőjének a ház asztalára letett in­dítványa.

Next