Sürgöny, 1861. augusztus (1. évfolyam, 175-199. szám)

1861-08-01 / 175. szám

esen lapok nemzeti­ önérzete vonakodnék a németek ellen csatlakozni a „Národni Listy“ s a többi szláv­­i magyar lapok düh-kiáltásához, — ezen jeles berlini publicisták egy oly perczűen, midőn Austriában a né­m­etek a legkeményebben szorongattatnak, s egész jó­zanságukra , erélyükre van szükségük állásuk meg­­tarthatása végett, a mesebeli ama nemes állat bá­torságával bírnak, mely a képzeletében megölt orosz­lányon még néhány rúgást is tesz.“ Valóban nagyon furcsa, hogy Bécsben nemcsak az az iránti helyes fölfogásnak egyedüli birtokában képzelik magukat, mi a monarchia érdekeinek megfe­lel , hanem még a n­é­m­e­t érdekek fölfogását illetőleg is, Berlinnel szemben, egyedárasságot igényelnek ma­guknak ! Megyei tudósítások. — Zólyom megye fölirata az országgyűléshez a nemzetiségi kérdésben. Tisztelt képviselőházi A honunkban lakó kü­lönajkú testvérek jogszerű igényeinek kielégítését az általános szabadelvűség alapján, oly fontos ügynek tartjuk, mely körül való kimerítő nyilatkozata a tisztelt képviselőháznak, azon esetre, ha közös hazánk ügye győz, megszerzi szá­munkra valamennyi különajkú testvéreink lelkesedé­sének kiszámíthatlan előnyös horderejű erkölcsi sú­lyát, s ha a balsors még egy időre a sikertelenség nyomasztó ködfátyolát borítaná iga­z ügyünk vezér csillagára, ha küzd társakat, a szenvedésben és áldo­zatkészségben velünk együtt megtűrhetlen bajnokokat sorozand szent lobogónk alá. Szívből óhajtják tehát, s szilárdul meg vagyunk győződve róla, hogy a tisztelt képviselőház a nemzeti nyelv egyenjogúságának oly értelmében nyilatkozan­­dik, mely minden nemzeti nyelv kifejtésének biztos jövőt nyújt, mely a hazafias lélek bár­mi nyelven való nyilatkozatának minden részrehajlás nélkül a legsza­badabb jogos tért engedi, hogy a Kárpátoktól Adriáig kiki ez áldott honban láthassa legszebben megalapítva testi s lelki üdvét, s nem vonzódhatva másfelé, különb­ség nélkül elmondhassa : „A nagy világon e kivül Nincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen sors keze, Itt élned, halnod kell!“ De épen az egyenjogúság magasztos elve nem tűrhetvén semmi kizárólagosságot, Zólyom megye 90,000 lakosai szent kötelességül ismerik, minden oly kísérletnek szigorú visszautasitását, mely egy vagy más nemzetiség közvéleményének czimét bitorolva, az évezred óta a szellem lángjával s szivünk vérével meg­tartott drága hazát népfajok szerint osztályozni, a ri­deg kizárólagosság szellemétül áthatott nemzetiségi tartományokká szétdarabolni, s ez által az összes hon egységet az alig lerázott önkény igája alá eszelős mó­don juttatni igyekszik. Tiltakozunk a minket legközelebb érdeklő tu­­rócz-szent-mártoni gyülde emlékirata ellen, melyben: A szláv nemzet nevében, s közvetve Zólyomme­­gye igényeiért is harczolnak, mi pedig e fontos szerep­pel Turócz Szent-Mártonban senkit sem biztunk meg. Melyben­ egy szláv kerületnek a közös hazából való kihasitása czéloztatik; mi pedig ép úgy a Kár­pátok tövében, mint a délibábos alföldön egyhrált. Laza hasonló hit fiainak valljuk magunkat, s szentség­­törő szétválás helyett, a honpolgárok minden érdekei­nek minél bensőbb egybeolvadását óhajtjuk. Melyben­ kizárólagosan szláv nyilvános­ság, tanügy, és törvénykezés követeltetik; mi pedig a szláv szellemet chinai fallal elszigetelni nem óhajtván, hanem igazságot várva felülről s azt gyakorolva létesé, nem engedhetünk kizárólagosságot s kérjük egyedül az egyenjogúságot. Végül kinyilatkoztatjuk , hogy mi Zólyom me­gye szellemi és anyagi érdekeinek istápolásával a böngyülésen levő képviselőinken kívül kit sem­ ruház­tunk soha fel, s hogy a haza üdvében ép úgy, mint ve­szedelmében egyaránt lángos faj- ég nyelvkülönbség nélkül kebleinkben ama forró bonszeretet, mely a tisz­telt képviselőháztól várja azon magasztos iránynak kitűzését, melyet rendületlenül követni szent köteles­sége gyanánt minden viszonyok közt vallja. Kelt az 1861-ik évi julius 27. Besztercze­bányán tartott községi képviselők gyűléséből. Jegyzetté Petényi 011 . s. k., e czélra választott jegyző­ k a­­­r.i .1. i.­­ (Legújabbak szemléje.) Francziaor­­szág, illetőleg császárja önzetlensége iránt különösen Angliában sehogy sem lesz alapos bizalom gerjedni. Innen van, hogy a „Patrie“ czikkének Szardinia szige­téről utóhatása még folyvást észrevehető az angol­­franczia kölcsönös vi­zonyokban. A „Const.“ c­áfolatai sem bírák azt megszüntetni. Azt hivék Londonban ész­revenni, hogy e lap tagadása vagyon édes-savanyú, s folyvást rá­mutatnak a „Moniteur“ hallgatására, vala­mint a Szárdinában állítólag folyvást űzött izgatásokra. Most még a londoni „Presse“ új fölfedezésekkel áll elő, miket Szárdinia szigete ügyében állítólag egészen hiteles forrásból tett. E lap hiteles forrásai ugyan gyakran igen csalékonyaknak bizonyultak, mind­amellett föltálalt fölfedezései nem maradandnak izgató hatás nélkül az angol közvéleményre. Ezek s­erint Victor Emánuel n­ég Cavont életében köte­lezte volna magát, Szardinia szigetét Napóleon csá­szárnak átengedni, mihelyt megengedi neki , hogy Nápolyt és Rómát elvegye és Olaszországot elisme­rendő Cavour hasztalan küzdött ezen franczia kö­vetelés ellen ; de Gaetát sohasem kaphatta volna ke­zére, ha a franczia hajóhad onnan­ nem tágít, és igy bele­egyezett. Meg lévén ekként Nápoly, Francziaország is el­kezdett Szardinia szigetén a maga javára iz­gatni, épen úgy mint annak idején Savoyában. Azon­­ban Diavour meghalt, s ezen váratlan eset igen megza­­vará a kölcsönös terveket. De a császár képzelete előtt megjelent Orsini szelleme, s csakhamar beleegye­zett az olasz királyság elismerésébe, háromszoros czélzattal, hogy Anglia befolyását meghiúsítsa, hogy az olaszok bizalmát ismét megnyerje, s a tett párt­ját az előtérbe nyomulástól visszatartsa­. Azonban Napóleon császár soha sem mond le egyszer táp­lált tervéről, s Arese gróf figyelmét ismét Szar­dinia szigetére irányzó, mit most Flenry tábornok újabban Turinban is tett. Ezeket mondja a nevező lap, hozzátévén, hogy Francziaország, Cavourral tör­tént egyessége folytán még Liguriára is számot tart, és pedig Velencze megszerzéséért, mit franczia fegy­verek nélkül lehetetlennek tartanak. Vájjon azonban mindez el­yéb e puszta consecturánál, nem bírjuk meg­ítélni; csak annyi bizonyos, hogy Anglia erősen őrkö­dik, s mint látszik, el vad határozva, Szardinia sziget esetleges annexióját casus bellinek tekinteni, s már most is előkész­ületeket tesz a fegyverkezésekre. Turinban e perezben Ponza di San Martino volt nápolyi helytartónak a „Mon. Nat.“-ban közlött levele képezi a nap eseményét, így tetszett ekkorig, hogy a volt helytartó merő önfejűségből köszönt le. Levele az ellenkezőt igyekszik bebizonyítani s a lemondást azon rendszerváltozással indokolja, melyet Minghelti Cial Dini elküldésekor bevezetni jónak látott. San Martino folyvást sürgeté az erősítések küldését, de a ministe­­rium folyvást habozott, míg végre a baj a legaggasz­­tóbb jellemet véve föl. Végre elküldék Cialdinit, de erősítések nélkül, hanem oly teljhatalmakkal, melyek őt a polg. helytartó fölé hely­zik. Ily viszonyok közt a helytartó veszélyezette­k híve tekintélyét és lemon­dott. Ezen levelet Turinban általánosan igen érzékeny csapásnak tartják Minghetti ministerimnára nézve, melyet csak Cialdini gyors vívmányai tehetnek jóvá. A német nemzeti egylet aug. 23 ára Koburgba hiva össze tagjait. Állítólag igen erélyes határozatokat szándékoznak a párt vezérei előterjeszteni. Azt kíván­nák, hogy mindegyik német fejedelem bizonyos sze­mélyi és dynastiai áldozatokba egyezzék a német egy­ség javára, szóval, hogy mondanának le jogaik bizo­nyos részéről a jövő német császár javára. Ez utóbbi általános szavazattal választatnék meg s parlament­tel kormányozna. Ekként természetesen nem múldat­­lan pártkivonat, hogy a porosz király legyen a válasz­tandó, hanem ki a fejedelmek közt arra legméltóbb, habár rangra a legszerényebb is. Németországban ek­ként, mint látjuk, ismét egy utóipa van születendőben. ANGOLORSZÁG. A „Times“ egy czikkében azt sürgeti, hogy Sr H. Bulwer helyébe más követ kül­dessék Konstantinápolyba. „Mi azt véljük,“ — úgymond — „hogy kánunknak — mint a török bi­rodalom legrégibb, legönzetlenebb s legbiztosabb ba­rátjának kötelessége a fölött őrködni, hogy a jelen perezben, Angolország nevében, a portánál egy képes s erélyes képviselő által adassanak tanácsok. Ezen okból óhajtanak, hogy a konstantinápolyi követi állo­más valamely fiatalabb s erélyesebb egyén által fog­laltassák el, mint Sir N­. Bulwer. A nélkül, hogy ki­­csinyleni akarnék a diplomatia ezen veteránjának ügyességét, úgy hiszszü­k, hogy Angolországot jobban képviselhetné valamely oly egyén, ki — noha cseké­lyebb mértékben bir ama finomsággal, melyet az euró­pai udvaroknál töltött huzamos­ idő által lehet meg­szerezni,— alkalmasabb lenne arra, hogy értelmesen s nyíltan beszéljen egy oly fiatal fejedelemmel, ki — úgy látszik — férfit,­ s nagyon tevékeny jellemmel bir. Sir 11. Bulwer inkább helyén lesnne valamely ren­des fővárosban , hol a követ legfőbb kötelességei az udvariasságban s vendégsze­retetben állanak. Noha átalános szabályul előnyös dolog lehet, a portánál oly követtel bírni, ki ne legyen nagyon sürgető, mindazál­­tal ily korszakban, mint a mostani, nyilván oly kö­vetre van szükségünk, ki személyes tekintély előnyével adhasson tanácsokat.“ Az alsóház jul. 25 diki ülésében Sir Ch. Wood indítványt tesz az iránt, hogy a ház hatal­mazza föl a kormányt kölcsön fölvételére, az in­diai vasutak kiépítése végett. Szerinte a múlt évben 8 millió ft st. költetett az indiai vasutakra; a folyó év­ben valószínűleg ugyanezen összegre leene szükség. A társulatok maguk 3 millió ft st-et fognak előszerez­hetni ; e szerint a minister 5 millió ft st.-nyi kölcsön fölvételére kér fölhatalmazást. Erre szónok előadja India pénzügyi helyzetét. Szerinte ezen kölcsönből egyetlen fillér sem fog más czélra szenteltetni, a vas­utak bevégzésén kívül. Az 1860—61. év 5,500,000 ft stnyi deficitet hagyott. 1861—62 re­mainy 300,000 ft st­nyi többletet jelentett be. — Wood azt hiszi, hogy az eredmény nem lesz oly kielégítő; s hogy 1 millió ft stnyi deficit leend; de hogy a jövő évben többlet fog előállani.— Az eszközlött megtakarítások a katonai kiadásokra vonatkoznak; 200,000 ember bocsáttatott el, s a kiadások 9 millió ft­át­el szállít­tattak lejebb. Erre szónok fájdalmát fejezé ki ama rettentő éhség hatásai fölött, mely India nagy részét elpusztítá; kijelenté, hogy a lehető legtöbb egyén al­kalmaztatott a közmunkákra, s hogy miután eső esett, a jövő év kedvezőbb előjelek közt mutatkozik. Azt is remélik, hogy a gyapottermelés nagyobb kiterjedést veend; már 620,000 köteg szállíttatott Angolországba, s még 400,000 köteget várnak. Végre azt állítá, hogy Canning lord politikája kibékíté a bennszülött fejedel­meket s főnököket, s biztosítandja az angol birodalom állandóságát. — Danby-Seymour azt állítja, hogy a jelen előterjesztés egyetemében tekintve a leg­­kielégítőbb, mit a ház évek óta hallott. Lamny többletet igért, — azonban — szerinte lehetetlen egészen kike­rülni a deficitet. — Willoughby észrevételeket ter­jeszt elő, az indiai adósság szaporodása , az Indii kormányzata számára nem rég fölvett 4 millió ft st. iránt. Ő nem tekintheti aggodalom nélkül India jelen pénzügyi helyzetét. — V­a­n s i­tt az t tiltakozik az egymásután fölvett 3 indiai kölcsön ellen. — B­a­z­­­e y megelégedéssel látja, hogy India remélhetőleg a leg­nagyobb mennyiségben szolgáltatand gyapotot. Erre a hitel elfogadtatik. Hennessey kérdi Palmer­ston lordtól, ha vájjon létezik e egy oly sürgöny, melyben Palmerston lord, mint akkori külügyi titkár, azt mondta volna, hogy a czárnak Lengyelország irá­­nyábani jogai kétségbevonhatlanok, s ha váljon ezen sürgöny közzé fog-e tétetni. Palmerston lord kije­lenté, mikép­p ezen sürgönyöket újólag átfutván, azok­ban semmi ilyes kifejezést sem talált. Ezen sürgönyök közzétételét semmi sem gátolja. Ezek közt van Sebas­­tiani grófnak egy, Talleyrand herczeghez intézett s a lorddal a külügyi hivatalban közlött jegyzéke, s a lordnak válaszul a párisi angol követhez intézett sür­gönye. Az alsóház jul. 26-ki ülésében Lindsay azon nyilatkozatot tevén, miszerint az összes elrémítő hírek a Francziaországbani pánczélos hadihajók épí­tésére vonatkozólag, alaptalanok. Palmerston lord ezt arra használd föl alkalmul, hogy Francziaország ellen még erélyesebb bizalmatlansági szavazatot adjon,­­mint azt legúj­bban Russell lord tévé. Nyilatkozata egyszersmind némileg visszatolásul szolgált ama meg­támadásokért, miket a párisi félhivatalos sajtó Russell lord ellen, annak Szardiniára vonatkozó beszéde miatt intézett. Lindsay saját nyilatkozata mellett, fran­czia hivatalos kútfőkre hivatkozott. Palmerston lord ez utóbbiakat egyenesen meghazudtold, s az alsó­­ház ő hozzá csatlakozott, a mennyiben közfelkiáltás­sal megajánld a hitelt pánczélos hadihajók számára, hogy így az angol tengeri erőnek a franczia általi min­den túlszárnyaltatása meggátoltassék. FRANCZIAORSZÁG: a „Patrie“ a h­u­­­a l c i n i ügyre vonatkozólag így nyilatkozik : „Mint tudva van, Franczia Angol é­s Oroszország érdekelve lévén a béke fönntartásában Európának mind éjszaki, mind déli részében, — a kopenhágai ka­binetnél már régóta sürgették, hogy a bolsteini s lanenburgi herczegségek saját országgyűléseik szavazata által határozhassák meg a monarchia álta­lános kiadásaihoz járulásuk összegét. Mint már teg­nap jelentek, Dánország legközelebb oly javaslato­kat szándékoznék Frankfurtba küldeni, miknek ezél­­jük lenne ezen kényes kérdés szabályzása, mely kér­dés a legutóbbi időben legalább látszólag főokává lett a német szövetség által a dán kormány ellen emelt pa­naszoknak. Ha nem tévesztjük szem elöl, hogy a kö­zös kiadások budgetének megszabása — az 1855. oct. 5 -i alkotmány értelmében — kizárólag a királyság összes tartományainak megbízottjaiból álló fő tanács számára tartatott föl, könnyen fölfoghatjuk a Hall kabinet által ezen pont iránt adott új engedménynek egész fontosságát. — Ezentúl a dán kormány közvet­lenül a bolsteini s lanenburgi országgyűlések elé terjesztené a tengerészet, a szárazi sereg, a civi­­lista kiadásaira, s a diplomatiai testület fizetéseire vo­natkozó pénzügyi törvény­e­­t, s ezen országgyűlések szabnák alig, hogy minő ahányban kellene a herczeg­­ségeknek abban résztvenniök. — Első tekintetre úgy látszik, hogy ezen engedmény kielégítheti a német szövetség­gyűlést. Azonban ha megemlékezünk arról, hogy Frankfurtban azon követelés formáltatott, mi­szerint a bolsteini s lanenburgi herczegségek a mo­narchia általán­os budgete elfogadása, vagy elve­tésének jogával hibáztassanak fel,­­ valóban kér­deni lehet, ha váljon a német szövetség nem fogja-e ezen engedményt más, még nagyobb követelések ki­induláspontjává tenni. Ezt nemsokára megtudó mijük, mivel ama határozatoknak, miket e tekintetben a ko­penhágai cabinet hozand, haladéktalanul közöl­.e­niök kellend a frankfurti szövetséggyűléssel. Egyébiránt Dánország, midőn ezen újabb zálogot nyújtja a békt­­­lékenység eszméinek s a tiszteletnek ezen újabb jelét adja a nagy­ hatalmasságok tanácsai irányában, csupán a szerződések által szentesített azon jogát erősíti meg, miszerint ne engedje meg, hogy a bolsteini s­lauen­­burgi herczegségek, Németország, vagy legalább Po­roszország s Hannovera által föl­bá­torí­t­tat­va, a dán monarchia souverain biráivá emeljék föl magukat.“ OLASZORSZÁG. A „Giornale di Roma“ szerint a pápa, a f. hó 22 di c­o­n­s­i­s­t­o­r­i­a­ni­b­a­n, számos püspökök fölszentelése után, egy a bibornoki karhoz intézett rövid allocutióban,a püspökök maguktar­tásával s amaz Arztd­etbuzgalomnak­ megelégedését fejezé ki, melyet a papság legnagyobb része s oly sok millió katholicus tanúsít, kik bátran föllépnek a téve­­lyek ellen s ezerféle módon tanúsítják a szentszékhez­ hűségüket. Mindemellett is fájlalá egy nápolyi püspök s­­zámos nápolyi papok eltévelyedéseit; továbbá a mi­lánói s modenai papság egy része által szolgáltatott botrányokat; s ezenkívül még ama rész iratokat is, melyekben részint Milanóban, részint Florenczben né­mely papok is közreműködnek, mely utóbbi város­ban egy romlott társulat, — mely ily czimet visel : „a kölcsönös segélyzés végetti társulat“, — amaz egy­ház­megye buzgó érseke által elitéltetett. Erre ő szent­sége ama bajokat tárgyalta, melyek oly számos olasz érsekségek megürüléséből erednek; s kinuntatá, miként igyekeznek ezen után a papság erkölcsi befolyását aláásni, s az egyházi javakat birtokukba keritni. Coll­ati­tirozá, hogy a papság elleneinek szépen liúgzó ígé­retei, a­kik állítólag az egyházat s annak fejét oltal­mazni akarják , rettentő c­áfolatra találnak a vallásta­lan iratok özönében s a pap­ok üldözésében. Továbbá közlé, mikép­p a szent széknél levő franczia képviselő előtt háláját fejezé ki, a római franczia helyőrség által nyujtandó támogatásért; azonban azt egyszersmind ama visszaélésre is figyelmezteté, melyet a rend ellen­ségei Olaszország állítólagos királyának elismerésével űznek, a mely tény az e szíves meglepé s megszomo­ritá. Végül ő szentsége az összes jelenlevőket az isteni gondviselésbeni bizalomra s azérti imádkozásra inté, hogy az igazság napjai után az irgalom napjai mielőbb bekövetkezzenek. Egy T n r i n b ó 1, f. hó 27-ről kelt sürgöny sze­rint, a kölcsönnek a bankárok aláírása végett ki­szabott összege 564 millióra, — a nyilvános aláírás végett kiszabott összege pedig 150 millióra megy 70 fr. 50 c.nyi kamattal. — A nyilvános aláírásnak jul. 29-én kelle megnyittatnia a ang 5-én bezáratnia. A bankárok számára tett leszállítás, azok kivonatára, 42 pretet tesz. — A hivatalos lap közli a kölcsönre vo­natkozó rendeletet, — a fölebbi sürgöny értelmében. A fizetési mód a jul. 21 rendelet 2 ik czik­kével ősz hangzólag fog szabályoztatok Ezen rendelet 5, 6, 7 s 9 ik czikkeinek intézkedései közösek a magán aláírás­sal. — Flenry tábornok 20 án este Párisba indult. Avellino kormányzója következő hálóiratot inté­zett a magyar légió ezredeséhez, annak az ország fel­­felszabadításánál tett hathatós közreműködéséért : „Ihász Dániel ezredes urnak, a magyar légió pa­rancsnok­ának. Nem tudom, várjon a parancsnoksága alatt álló tiszteknél és katonáknál inkább a bátorsá­got és fegyelmet kelle-e csodálni, vagy a testvérérzel­met, melyet azon nép iránt tanúsított, mely a már le­győzött bourboni párt „által véresen ellenzett nemzeti­sége után iparkodik. Ők ez érzelmeknek a Montefal­­cione melletti utóbbi csatázásokban oly világos jeleit adták, hogy édes kötelességemnek ismerem, nekik ezért ön személyében köszönetet szavazni. Azért en­gedje meg elmondanom, hogy az olaszoknak régi ro­­konszenve a magyarok iránt. — rokonszenve két egyenlőn nagylelkű, egyformán hosszú ideig elnyomott és egy időben szabadság után törekvő nemzetnek — m­a újonnan erősödött, hogy daczára az osztrák sas körmeinek, kezet szorítanak egymással, testvéreknek nevezik egymást s kölcsönös jóakaratuk zálogát ad­ják egymásnak. Engedje meg egyúttal, ezredes úr, személyes hálám kifejezését, azon ép oly gyors, mint hathatós segélyért, mely után az elbátortalanított rab­lók felhagytak Montefalcione s területe háborgatásá­val. És legyen meggyőződve, hogy ez utóbbi esetek emléke rám nézve sokkal kevésbé keserű, mert nekik köszönöm azon szerencsét, hogy önnel személyesen megismerkedtem. Avellino 1861. jún. 15. A kormány­zó Luca Miklós.“ SPANYOLORSZÁG. Egy Madridból, júl. 27-ről kelt sürgöny szerint Montpensier herczeg meghalt leánya holttetemeinek a reglai templomba kelle átszillittatások. Azon kérdés tárgyaltatott, hogy vájjon ne tétessenek-e le azok később véglegesen az eseuriali királyi pantheonba. OROSZORSZÁG: Varsóban, jul. 22-én egy kis csendháboritás történt. Ugyanis egy befogatott zsebtolvaj saját barátjai s cinikoatársai által erősza­kosan kiszabadittatott; azonban mihelyt a katonaság megjelent, a zavargók szétfutottak.­­ Az angol főcon Búrnak adott ovatióval ellentétben, néhány nap előtt azon terv nyilvánult, miszerint a porosz s a fran­­czia főconsuloknak macskazene adal­ék­ú ab­lakaik bevezessenek ; — azonban rendőri rendszabá­lyok meggátják a terv létesítését. DUNAFEJEDELEMSÉGEK. Mint a „Moniteur“­­i­ ek írják, a Dunafejedelemségekben uralkodó inge­rültségről­ közlések valósulnak, Bukarestben a tüzérségi katonák közt zavargások ütöttek ki. Kúza fejedelem palotájában több ízben gyújtogatások tör­téntek, melyek azonban még mindig jókor fölfedöztet­­tekk, de maguk a gyujtogatók még eddig ismeretlenek maradtak. Ezen zavarok összeköttetésben látszanak állani az Izmai­­­s Belgrád­ban kiütött nyugta­lanságokkal. Kúza fejedelem visszatért Bukarest­­be, hogy jelen legyen a kamrák küszöbön álló bezá­ratásán. AMERIKA: New-Yorkból, f. hó 17-ről kelt tudósítások szerint 600 főnyi déli csapatok Bever­­lybe tartanak. Barnet tábornok megvert egy te­temes számú déli hadtestet. Mac Cle­llan tábornok jelentésében azt írja, hogy nyugati Virginiában a separatisták ügye el van veszve. A congressusi­nak 19 én el kelle magát napolnia. Saumen rab­szolgaság eltörlését indítványozó, a rabszolga-tulajdo­nosok kármentesítése által. Mac Cle­llan tábornoknak jul. 11-ki győzel­me­s B­e­v­e­r­­­y elfoglaltatása az éjszaki államokban élénk örömet gerjesztett. Egy másik ponton Spring­­fieldnél, jul. 15 én, ha a déli lapoknak hitelt lehet adni, a déli csapatok tetemes előnyt nyertek volna. Táviratok. Zágráb, júl. 29. Az o­r­s­z­á­g­g­y­ű­­lés mai ülésében V­a­r­d­i a­u­n­a­k azon indítványa, miszerint Ő Felsége keressék meg az országgyűlés számára a f­ő­o­r­v­o­s-választási jog visszaadására, elfogadtatott. — Továbbá jelentés létetett az uj országos kórház, a bán palotája, s az iskolai, s hites-jegyzői pénzalap tárgyában. A déli-szláv akadémia szabályai fölolvastattak s csekély módosítással helybenhagyat­tak. Az alapító, Strossmayer püspök, egyszers­mind ezen megalapítandó intézet protectora. — A sza­bályok kidolgozásával foglalkozott ad hoc bizott­mány, a 40 valóságos tagból álló akadémia megalakí­tása végett, 10 tagot nevezend ki, kik aztán 5-6 tag megválasztása által kiegészítendik magukat. -- A hol­napi illésben fog a birodalmi tanácsbai kö­vetküldés tárgyaltatni. Zágráb,jul. 30. Az országgyűlés mai ülésében Ja­kics azon indítványa,— miszerint Bi­­hoe-ban, — Boszniában, — consuli ügynökség állít­tassák föl, — elfogadtatott. — C n c a 1 i c s védelmezi a központi bizottmány kevesebbségének indítványát, a birodalmi tanácsbani résztvevésre vonatkozólag. — N­ a n­­­i­k bíborunk közös érdekekből a birodalmi ta­nácsbai követ-küldés mellett nyilatkozik; — a király teljes szabadságunk megadására s arra kéretvén meg, hogy — ha Magyarország előbb utóbb nagyobb jogo­kat fogna nyerni, — azok reánk is kiterjesztessenek. E­z ad hoc bizottmánynak kellend ezen, s más ne talán kitűzendő föltételeket formulázni. Szavazásra ke­rülvén a dolog, a központi bizottmányi indítványnak ezen elve fölött: „miszerint a birodalmi tanácsbai kö­­vetküldés kérdése majd csak Magyarországhozi viszo­nyunk megállapítása után, ez utóbbival közösen tár­­gyaltassék“; — a többség az ezen elv fölötti nem-ta­­nácskozás mellett nyilatkozik. Bern,jul. 30. Az elhunyt Furrer helyébe D n­ő s tudor, Zürichből választatott meg a szövetség­tanács tagjává. Ő kijelenté, hogy elfogadja a válasz­tást. Programmja igy hangzik : Erélyesen védelme­zett semlegesség a külföld irányában, s foederalismus benn. Farrerrel a szövetség­ tanácsalelnökévé vá­tsztatott meg. Milano,júl. 30. Ma a „Perseveranza“ Ná­poly­b­ól Írja: Sommában némely fölkelők, köz­­tük egy graduált nemzetőr, a pórnép által kegyet­lenül meggyilkoltattak. A fiával együtt befogatott Montemiletto herczegnejét szélhüdés érte.Számos camoria­­t­á­k befogattak. Felelős szerkesztő : VÉRTES ERNŐ. A „Sürgöny“ magántávirata. Z­á­g­r­á­b, jul. 31. A kir. tanácsba­ követ­­kü­ldés fölötti viták még nem végeztettek be. — Sztojanovits a követküldés és a kir. propositiók minden tárgyalása ellen, — Briglevitz a kir. ta­nácskai követküldés ellen, — Kvaternik a Fest­és Bécsteli függetlenség mellett, — Vrbancsics a központi választmány majoritás­ javaslata mel­lett­ szólottál. Iliasevics közvetlen egyezkedést kíván a királyival Milano, jul. 31. Ilire szárnyal, hogy a ná­polyi érsek bebörtönöztetek. Színházi előadás Augustus 1. Nemzeti színház Portré­­ n­é­ni­a. Opera 5 felvonásban. Pesti német színház. tiervinns der Narr von Intersberg, oder; Ein patriotischer Wunsch. Posse mit Gesang in 3 Anflügen. Távirati tudósítás a bécsi káráéról, jútius 31-ról 5% Met&Uiques 68.20. Nemzeti kölcsön 80.85 ; bank részvények 746. hitelintézeti részvények 173.30 ez Iai­­agio 137.25; londoni váltók 138.30 arany díja 6.59.

Next