Sürgöny, 1861. szeptember (1. évfolyam, 200-224. szám)
1861-09-01 / 200. szám
tatui, azon ünnepélyes kijelentés mellett, miszerint Győr város összes lakossága, — ha e már sokat szénvedett harát a t Örvényesség ellen küzdőknek még továbbra is sikerülne a sok csapás után még újabbakkal és terhesebbekkel halmozni, azokat mint exelőlt, úgy jövőre is férfiasan tiltul és közösen megosztani kész leend, — mert erősen hiszi és reményli, mikép az igazság, mely maga az Isten — elvégre is Ügyünk szentségét veszni nem engedendi. Többnyire határtalan tisztelettel vagyunk a mélyen tisztelt főrendi táblának. Győrött, kisasszony havi 14 ikén, 1861 ik évben tartott közgyűlésből. Győr városa közönsége. Kecskemét város közönségének bizalmi felirata az országgyűléshez. Tisztelt képviselőház! Vannak az életben mozsanatok, melyek a jellemszilárdságot s akaraterőt kifejlesztvén, nagy férfiakat képeznek; s vannak a nemzetek életében válságos időpontok, melyek a haza megmentéséhez ama nagy férfiak nyilvános tetterejét igénybe veszik. Magyarország ezeréves államélete sok magasztos jellemű honfiakat nevelt, de Magyarországnak soha sem volt égetőbb szüksége nagy férfiakra mint jelenleg, kik lángoló hazaszeretet mellett a tudomány és bölcseség hatalmával védjék azon elidegeníthetetlen szent jogokat, melyeket annyi koronás fő esküje által szentesített törvény ellenére az önkény elenyésztetéssel fenyeget. Egy sanyarú évtized sajtoló folyama nem volt képes e hazát nagy embereitől megfosztani, kikben a nemzeti csapások folytonos lánczolatai még növelte a magasztos érzületet, mely a nemzet osztatlan tiszteletét számukra biztosította. Magyarország országgyűlésileg egybegyült képviselői új korszakot alkottak a nemzetek életében, s nemzetet és hazát azon meggyőződésre vezették, hogy annak elévülhetetlen törvényes jogai törhetlen kőszálként rendületlenül állanak az önkény fondorlatai ellenében. Mi, Kecskemét város közönsége polgári tisztelettel meghajolnak e magasztos érdemek előtt, s a országgyűlési képviselőháznak osztatlan bizalmat szavazván, azt az élő nemzedék s utódok tudomására, emlékezetére jegyzőkönyveinkben örökítjük. Azon állhatatos hitben, hogy a nemzetek Istene valahára megelégli e haza küzdelmeit, kinyilatkoztatjuk , hogy a tisztelt képviselőház miden intézkedéseihez hódoló hazafiús tisztelettel ragaszkodunk. Azon biztos reményben, hogy e sokat szenvedett hazának közeljövőben felvitulnia kell, polgári kötelességeink teljesítésében minden áldozatra készek vagyunk, s ha sorsunk úgy akarja, szebb jövőig tűrni és szenvedni tudunk. Azon testvéri szeretet érzetében, mely e haza minden polgárait összefűzi, erős hittel bírunk ama szebb jövő felvinulására. Kelt Kecskeméten, az 1861-dik évi aug. 6-kán tartott közgyűlésünkből. Kecskemét város közönsége. Félegyháza , aug. 29. Az állapot nálunk rendkívüli; pereg a dob, harsog a trombita, az utczán gyalog és lovas csapatok mozognak ; a városház nagyterme ablakain katonák könyökölnek ki; ugyanaz látható némely házaknál. Tegnapelőtt jött az előcsapat, lovasság, s megszállotta a városházát, 26 tanyát a gyűlésteremben , 7 a volt csendőrlaktanyán; tegnap a városháznál már 59 ilyen vendég evett s ivott; minden emberre naponkint 3 szexi bor, 1 font tini adandó ki. A felügyelet alá helyezett Kiskun kerületi kapitány házánál 11 lovas, és egy tiszt szállásol, van ház, hol 18 ember tanyáz. Tegnap 11 óra táján érkezett meg az exequáló sereg, jőve Csongrádról, mint mondatik, a földeken keresztül torony iránt. A Jász-kun kerületi törvényszék e hó 26-ka óta itt tartván üléseit, egyszer csak jó a jelentés, miszerint a kerületi házba 16 lovas számára szállás és ellátás készíttessék; ez teljesíthető nem lévén, de különben is katonai mozgalmak közepette a törvényszék üléseit nyugodtan nem folytathatván. JáBZ-ban kerülti alkapitány, és törvényszéki elnök Balajthy Vendel úr táviratilag rögtön kérte kanczellár önmagát, miszerint eszközölni kegyeskedjék, hogy a kerületi ház a katonai megszállástól kíméltessék meg, különben a törvényszék kényteleníttetik üléseit azonnal félbeszakítani, a székhelyet elhagyni, s az iratokat, és mintegy 150 rabot a katonai parancsnokságnak átadni. Erre tegnap 10 óra táján Bécsből megérkezett az olgérelmű válasz, mely szerint a kérelemnek hely adatik, ha a község akként nyilatkozik, hogy a hátralévő adót 2—3 hét alatt önkényt befizeti. Ismét kelle tehát Bécsbe táviratozni, s a törvényszék kérelmét indokolva felterjeszteni. Ma a törvényszék oszlófélj ben volt, két küldötte által 10 óra táján felkérő a cs. k. katonai parancsnokságot a beszállásolva lévő 116 legénynek a négy házbeli eltávolítása végett, s meg lett ígérve, hogy ma délután a kiszállá-solás megtörténik. Tegnap úgy állt a dolog, hogy a 16 ember ellátása requirálás útján fog a katonaság által eszközöltetni. Ezekhez képest a törvényszék folytatta ma is bíráskodását; 4 nap alatt mintegy 60 vádlott felett hozván ítéletet. De mi történik ma délután. A gyalogság egy része a városház elé kiáll, egy része a lépcsőkön felmegy, élén a cs. k. adóhivatalnokok, kik az adókönyveket a város főbirájától követelik; a főbíró utasitásához képest megtagadja a kiadást; mire azok a levéltárt felnyitva, a keresett könyveket lehordották, kocsira rakták, s mivel épen az induláskor a harangozás kezdődött, harangozó mellett katonaságtól kisértetve az adóhivatalba szállították. K. K . I f 5 II 1. FRANCZIAORSZÁG. La Gueronniére a Felső-Vienne megyei tanács megnyitásakor egy hosszas beszédben dicsérte a császárságot. Beszédéből a következő leglényegesebb helyeket emeljük ki: „Az új császárság se nem az aristokratia, se nem a polgárság, se nem a nép; az mindez együttvéve, — az a legszélesebb s legmagasabb értelemben vett democratia; egy oly kormánynyá szervezve, mely ezen származásból roppant tekintélyt merit mind annak végbevitelére, mi Francziaország jóléte, dicsősége s szerencséjére nézve szükséges. Azonban itt tűnik föl a császár által megadott politikai reform egész bölcsesége. Egyetlen vád emelkedett gyakran a közvélemény egy részétől a császárság ellen. — Ez dictators — mondák, az országnak saját ügyeibe avatkozása nem eléggé szembetűnő, s ezen a részakarat által kiaknázott vád némi mérvben kormányunk jellemének félreismerését idézhető elő. Az utóbbi s a fölvilágosult osztályok közt némi bizalmatlanság előállítására volt irányulva, s az intézmények nem tűntek föl valóságukban a fejedelem személyes tekintélye mögött. — A császár nem változtatá meg az alkotmányt, hanem nagyobb lökést a mozgalmat adván annak ama kerekei számára, melyek talán nagyon határos illanok voltak ; — a vitatkozást szélesbité, az ellenőrséget erősbtté, s ekkép a bölcs szabadság biztosítékait emelte. Egy a fejedelem a ministerei politikai működésével oly szorosan összecsatolt senatussal s törvényhozó testülettel, — egy oly állam tanácaeval, mely fontos s érett tanácskozásokban késziti elő a törvényeket a a közigazgatói ügyeket; oly megyei, kerületi a község-tanácsokkal, melyek a kormány tetteit minden fokozaton fölvilágosítják s igazolják ; egy elmozdithatlan s független bírói karral, — ama törvények letétményese a tolmácsával, melyek előtt minden polgár egyenlő; — ezen, a visszaélések meggátlása s a jónak mindenütt előidézése véget oly helyesen combinált intézmények egyetemével, ki mondhatná még azt, hogy Francziaország nem sismad, ahogy kormánya diktatura? A franczia társadalom felsőbb osztályai nzeretik a szabadságot, s abban igazuk van, mivel a saját méltóságuk a befolyásuk föltételét képezi. Ha azokat a császárságtól elidegenitni i igyekeztek, es utóbbit az absolut hatalom kifejezéséül tüntetvén föl, ezen ürügy ezentúl nem létezik. Vegyék föl tehát a fölvilágosutt osztályok a hozzájuk illő szerepet! Ha azt akarják, hogy a demokratia betöltse ama küldetést, mely korunkban mint látszik — annak jutott, — álljanak annak élére, hogy azt kormányozzák, mérsékeljék, • ekkép meghozzák annak számára azt, a minek híjával van, — az eszélyt, a mérséklést, s következőleg a szabadság érzetét s elvét. — A római birodalom alatt létetett egy oly patriciatus, mely a forumot mérséklő s mely a hatalmas consulokat fékező. — Midőn a patriciatus meggyöngült s később eltűnt — a demokratia túlözönlött a szolgaságra jutott. A római császárok erejök túlzásában csupán hanyatlásuk elvét találták föl. Nekünk, uraim, oly fejedelmünk van, ki gondolkodott, mielőtt kormányzott volna ; s ki ugyanazon asztalon, melyen az állam törvényeit készíti elő,s „Caesar történelmét“ írja meg. Ő tudja, hogy minden erőnek fékének kell lenni; s ezen bölcs mérséklés által tarthatják fönn magukat a fejlődhetnek ki a nagy birodalmak. — Fogadják tehát hálával ama bölcs megszorítások jótéte ményét, miket ritka kivételül — maga a fedelem szabott magára. Egyébiránt méltó büszkeséggel mondhatom: ha ezen nemes mérséklettséget valahol különösebben bámulni kell; — ennek a mi régi tartományunkban van helye ; hol a józan gyakorlati szellem s az Üzletekbeni becsületesség természetesen oly véleményeket s erkölcsöket idéztek elő, melyek minden túlzást visszautasítnak. Hadd idézzem föl itt egy oly férfiú nevét, kinek emléke, egész Francziaországé ugyan, de városunkkal különösebben össze van csatolva.—Martignac-ról akarok szólni. — Melyik államférfi fogta föl valaha jobban küldetéseit? Ő megmentette volna a monachiát, há tat meg lehetett vala menten, ő is, mint Chateaubriand, mint Roger-Collard s mint később Périer Kázmér (csak a holtakról szólok) — a tekintély s szabadságnak ezen termékeny s dicső szövetségére törekedett; törekvése meghiúsult; — utána még sok másokénak is meg kelle hiúsulnia. Ezen föladat a mi korszakunk föladata leend; ha — a minteit hiszen remélem — bátor e értelmes egyének arra akarják fordítni buzgalmukat; — a akkor Francziaország, —véglegesen elhagyván a forradalmak meddő ösvényét, hogy a haladáséra lépjen, — saját szellemének segélyforrásait ama nagyszerű hivatás teljesítésére szentelhetendi, melyet Isten jelölt ki eléje.“ (Zajos tetszés.) Ama beszédnek, melyet Morn y gróf a Puy de Dome megyei tanács megnyitása alkalmával tartott, főbb pontjai igy hangzanak: „Uraim! Ama belzavarok, melyek a jelen peresben a nagy hatalmasságoknak szinte egyikét sem kímélik meg, s mindenek fölött Napóleon császár szavai minden oly háború iránti aggodalmat eltávolítnak, melyben Franciaország részt vehetne. E szerint ez utóbbinak teljes biztonsággal a munkára kellene nézeteit s törekvéseit irányoznia, s azért egyedül ezen tárgyról akarok itt beszélni. — Önök legutóbbi ülésszaka alatt önök elnökei Párisban lőnek visszatartva ama vámkérdések vizsgálata által, miket az azóta megkötött kereskedelmi szerződések merítettek föl. Úgy vélem, önök is elismerik, hogy e kérdések honunkban az anyagi jólét kifejlődésére nézve a legkedvezőbb szellemben oldattak meg. Ezen átmenet ugyan némely súlyos áldozatokat szaband termesztőinkre, de ha a kormány elszánttan halad azon utón, melyre lépett — a súlyegyen kétségkívül helyreállandó ezen gazdag s munkás ország nem csak saját piaczán fog sikerrel ellentállani, hanem a külföldi piaczokon is rettentő versenytárssá leend. A legutóbbi kamrai elégszak alatt egy igen fontos módosítás eszközöltetett, t. i. a mozgó vám-fokozat eltöröltetett a egy kevéssé magas kiszabott vám által helyettesíttetett. Azonban a legjelentékenyebb esemény abban áll, miszerint a törvény végre szentesíté amaz üdvös elvet, hogy a kormány semmi körű tények közt és semmi ürügy alatt sem tiltandja meg a gabna-kivitelt. Erre azt igen egyszerű tekintetek iudjták. Korunkban az általános drágaság lehetetlen, a mit az ég termés dolgában a világ egyik részétől elvesz, — azt bőven megadja a másiknak, s jelenleg, midőn a közlekedés az egész világon gyors s biztos, minő erőre kell bizni a termésbeni hiány födözését? Egyedül a szabad kereskedésre. — Már ha visszaemlékezünk a régibb s még az újabb utakra ír, — megítélhetjük, hogy kevés idő alatt minő átalakulásnak kelle történnie az eszmékben arra nézve, hogy egy oly törvény, mely a fogyasztók s termesztők biztosítását a legalkalmasabbnak látszott, — nehézség nélkül eltöröltethessék. — Önöket szükségkép meg kelle lepnie ezen a béke óta fölmerült tetemes mozgalomnak; mindezen nagy kereskedelmi módosítások — a nov. 24-ei rendeletek, melyek a politikai testületeknek szabad s komoly ellenőrségi jogot adtak vissza; az ipar fölbátorítása, a közmunkák előmozdítása alul, s a földmivelésnek ígért hatályos segély, a mellékutakra vonatkozó határzat által, mindez csak néhány hónap műve. Én részemről őszinte örömmel látom, hogy honom, fejedelme által egy újabb szabadsággal ajándékoztatott meg, mivel úgy hiszem, hogy az adományzott szabadságok nálunk jobban meg fognak gyökerezni, mint a kivívott szabadságok. Különösen örvendek akkor, midőn ez polgári vagy kereskedelmi szabadság; mivel — szerintem — azok használatának meg kell előznie a politikai szabadságok használatát, ■ veszélyek nélkül kell az utóbbiakhoz elvezetni. A polgári szabadságok a polgárnak saját egyéni értéke, s kötelességeinek érzetét adják meg; s külsösen az előrelátást s munkakedvet gerjesztik föl benne. A szüntelen a kormányra , s nem önmagára számitás megszokása oly restséget szül, mely az egyént elpuhitja s politikai érzelmeit gyakran tévútra veti. Én már húsz év óta vallom ezen elveket, és azért ismétlem most is önök előtt, mivel önök azokat leginkább terjeszthetik s leginább eszközölhetik e tárgyban a tömegek nevelését, — mivel e tekintetben nem elég épen a kormányt győzni meg , hanem ezen eszméket a népbe is be kell csepegtetni, hogy az szokja meg, nem is tekinteni mindig a kormányt saját sorsa egyedüli úrinak stb.“ A „Patria“ alaptalannak nyilvánítja azon közlést, mintha legközelebb a kath. hatalmasságok közt, a római kérdés tárgyában alkudozások kezdettek volna meg. Szerinte Rómában a status quo fönntartatik, és semmi ok sincs arra, hogy jelenleg ezen kérdés iránt alkudozások nyittassanak meg. Ugyanezen lap több angol lapok azon közlését is alaptalannak nyilvánítja, mintha Francziaország egy, Dán- és Svédország összeolvasztása iránti tervnek szerzője lenne, valamint a spanyol sajtó azon állítását is, mintha a madridi francia követségnek egy tagja befogatott volna. OLASZORSZÁG. Egy Torinbó 11. hó 2- ről kelt strigány szerint Brignone tábornok a rablócsoportoknak a perugiai terület elleni invásiójától félvén, a határszéli csapatokat megerősítte. A „Opinione“ szerint Torinban azon bír szárnyalt, hogy delta Rovere tábornok veend át a hadügyi tárcsát, s hogy őt Siciliában Brignone tábornok helyettesítendi. SPANYOLORSZÁG. Egy Madridból f. hó 27-ről kelt sürgöny szerint a király sept. 12-én Barcelónába menend, hogy 15-én jelen legyen a barcelona-saragossai vasút fölavatásán. OROSZORSZÁG. Mint a „Schl. Zig“nak Varsóból, aug. 27-ről írják, Sándor császár következő iratot intézett Lambert grófhoz: „Kedves Lambert gróf. Midőn a lengyel királyság báni helytartóm működését teljes bizalommal önre ruházom át, fölhatalmazom önt, az önre nézve alkalmas rendszabályokra, hogy a királyságban f. évi mart. 14 (26-ról) kelt u házom által megajánlott intézmények, minden utógondulat nélkül életbe léptessenek. Szilárdul meg vagyok róla győződve, miszerint a lengyel királyság lakosai , az őket kitüntető józan a fölvilágosult érzületnél fogva belátandják, hogy egyedül ezen intézmények szabályszerű kifejlődésében fekszik saját autonóm igazgatásuk, s a közjó folytonos haladásának biztositéka ; — nem pedig a népnek egymástól eltérő véleményei, s fölindulásaiban, melyek legjobb szándékaimnak is gátlólag szegülnek ellenük. — Fáradozásainak támogatása végett, alkalmas szógondolkodású egyéneket hívjon ön meg, hogy igy azok közbenjárása által, szeretett alattvalóimnak valódi szükségei elém terjesztessenek; — még pedig az általános óhajtások törvényes kifejezéséül, — az országbeli fölvilágosult s jóérzületű egyének érett megfontolásából eredvén; nem pedig oly vészteljes elcsábítás manifestatiójául, mely minden társadalmi rend ellenségei által idéztetett elő. — Állítsa ön helyre anyagaimat a királyságban ; én részemről kész vagyok örömest feledésnek adni át a múltat, s a lengyel nemzet bizalmát , szeretdét mindig hasonló érzületekkel viszonozni. — Változhatlanul biztosítom önt magas császári jóindulatom felől. Sándor:“ A működő helytartóul Varsóba megérkezett Lambert gróf, mindjárt hivatalának átvétele után, a nyilvános tereken állomásozott összes katonaságot visszavonta, s ezen rendszabály által a lengyeleknél kedvező benyomást idézett elő. Ha nyilvánosan mutatja magát, ez kozákok kísérete nélkül történik, nem úgy mint az előbbi helytartóknál. 27 én az idegen consulok s a fővárosi összes polgári hivatalnokoknak a kir. palotábani elfogadása alkalmával, humánus s megnyerő modora által oly élénk rokonszenvet gerjesztett, hogy a számosan összegyűlt közönség eltávoztakor őt hurrah-kiáltásokkal üdvözlé. Mint a „Schl. Zig“nak Varsóból, f. hó 26-ról írják, — 25 én este ott ismét egy kis zavargás volt. Az arsenal előtt egy népcsoport néhány befogatott egyént ki akart szabaditni, — s e miatt a katonasággal összeveszett. A katonaság kövekkel hajigáltatván, e miatt több befogatásokat eszközlött; — azonban a fegyver használatára nem kérett a dolog. — Az uj helytartó 24-én a királyság igazgató-, s államtanácsát, Blade, Suchosauet tábornok jelenlétében elfogada. Hírszerint ez alkalommal többek közt kimondatott, hogy a varsói niezai gyerköczök (les gamins de Varsovie) hinssták meg a lelépett helytartó jó szándékait. — 25 én este érkezett meg Varsóba Gerstensweig vezér-hadsegéd. Ő nemcsak katonai kormányzóvá, hanem a belügyi kormányi bizottmány főigazgatójává is ki van nevezve, s eszerint Gecewitz tábornok ezen állomásról tüstént lelépend. 26-án reggel Suchosanet tábornok elhagyá Varsót, hogy a varsó bécsi vasút gyorsvonatával Németországba utazzék. — A lapok közük a helytartóságtóli fölmentetését; — mely — többi hivatalai-, s méltóságaibani meghagyatás mellett, — „legkegyelmesebben“ mondatott ki; valamint Lambert kineveztetését is. — Egyszersmind 27-re nagy elfogadás jelentetett be a városházánál; — melyre a papság, a hivatalnokok, a consulok, földbirtokosok, s „Varsó városa előkelő polgárai“ meghivattak. — Lodz gyárvárosból szomorú tudósítások érkeztek. Néhány nap óta ott ismétlett tűzvészek történtek; — melyek — úgy látszik, gyújtogatásból eredtek; — a kath. templom választatván ki legközelebbi czélul; — a miért a prépost a templomi szereket már biztos helyre szállittatá. — W i n á b a n f. hó 18 án komoly zavarok történtek; — ugy hogy katonaságnak kelle az összetódnlt zavargó néptömeget szétoszlatnia. Mint mondják, — ez alkalommal mintegy 20—30 személy öletett meg;— köztük Abramovits tábornoknak egy leánya is. — Ennek következtében a főkormányzó rendeletéből, a rendőrfőnök a közönséget arról értesité, hogy lázitó daloknak atezán vagy templombani éneklése, valamint az utezikon bármely czélbeli gyülekezetek megtiltatnak, — az engedetlenek fegyveres erővel fogván szétoszlatni. TÖRÖKORSZÁG: A „Patrie“-nak Syriából érkezett sürgönyei szerint f. hó 19-én Dzsemal ed- Dinbey táborkari alezredes s a szeraszkiei fia Konstantinápolyból Beirútba érkezett, a porta rendkívüli biztosához megbízatással küldetvén. Fuad pasa a hegyek közt lévén, Dzsemal ed-Din Beirútból tüstént hozzá indult. Daud pasa legközelebb megállapító s kihirdeté a Libanonvidék belszervezetére vonatkozó szabályzatot. E szerint a tartomány 6 nagy kerületre van fölosztva; mindegyik kerület 6 cantont foglaland magában , s mindegyik cantonnak egy választott közigazgatási főnöke leend. Ezenkívül mindegyik kerületnek leend egy a cantonok küldöttjeiből álló medzslisz-e vagy közigazgatási tanácsa. — Egy fő medzslisz czimével bíró 152 tagból álló főbb tanács Deir-el Kamarban a Libanonvidék kormányzójának elnöklete alatt üled össze. Ezen tanácsban leendő török, 2 maronita„ 2 drill, 2 metusli, 2 görög katholáns s 2 sebismatiens görög tag. A választások aug. 28-ra vannak kitűzve, a ők remélhetőleg a legszabályszerűbb móddal fognak végbemenni. A tartományban folyvást a legjobb nyugaium ur.kodik. Daud-paaa 17-k Beirutba ment, hogy meglátogassa a legújabb. Syriába érkezett V a berg a latin patriarchate Libano, tiegyi apostoli küldöttet. A bennzülök néphad ujonczozása szorgalmasan foly. Ezen hadtest szervezete minden részleteiben meg van állapítva. Annak ideiglenes parancsnoka egy oly főtiszt, ki a konstantinápolyi katonai iskolában végső tanulmányait, s a görög katholicus hitfelekezethez tartozik. Egy konstantinápolyi sürgöny szerint Montebello tábornok, ki a császár által azzal bízatott meg, hogy a szultánt trónrartása alkalmából üdvözölje. 24 én Konstantinápolyba megérkezett A „Patrie“nak egy ragusai sürgönye jelenti, hogy Omer pasa a montenegróiaknak sept. 1-ig tartandó fegyverszünetet engedett. Ezen napon, — ha addig végleges rendezkedés nem létesülne, — az ellenségeskedések újra meg fognak kezdetni. Ekközben a törökök folyvást erősbitéseket kaptak Konstantinápolyból s Erekben eltánczolt tábort állítottak föl. ( Táviratok, Páris , aug. 30. A „Corresp. Ballier“ közli Ricasolinak a turini udvar külföldön levő diplomatiaiügynökeihez, aug. 24-ről intézett körsürgönyét, mely a nápolyi tartományokban ügyállást kifejti; s azoknak, kik az unióróli lemondást tanácsolják , azt válaszolja, hogy az olasz nemzet megalakult s hogy mindaz, mi Olaszországot képezi, annak sajátja. Ricasoli a nápolyi tartományokban jelen zavarokat azokkal hasonlítja össze, melyek Franczia-, Angol- s Spanyolországban, különböző átmeneti korszakokban történtek. Ő kifejti, hogy a nápolyi mozgalom épen nem politikai, hanem rablási s pusztítási ügy. 15 nápolyi tartomány közül csupán a római államokkal határos 5 tartományban uralkodnak a rablások. Ricasoli továbbá ezt mondja : Ama rablás, mely a nápolyi királyságot különböző időkben pusztító, történelmi lény. Ő keményen kikel az előbbi nápolyi sereg ellen, mely 180,000 jól fegyverzett s fölszerelt katonából állott, kik egy maroknyi kiscsapat előtt hátráltak, azóta rablásnak adták át magukat, néhány ízben a bombonianus zászlót emelvén föl, melyet megbecstelenitettek, a mennyiben ezt nem védelmezték, s melyet jelenleg is megbecstelenitnek, azt gyilkolás a rablás jelképévé tevén. Ricasoli sajnálattal constatirozza, hogy a nápolyi rablások az európai reactio reményét képezik, s hogy ez utóbbi egy fellegvárban, t. i. Rómában van. A nápolyi király pénzt veret, Róma tartja fönn a rablókat. A sz. Péter fillérei arra fordíttatnak, hogy Európa minden részében rablók toborztassanak. hadiszciek s fegyverek Rómából jőnek. A franczia csapatok által legutóbb eszközlött házmotozások , befogatások e tekintetben többé semmi kétséget sem hagynak fönn. A római udvarnak a nápolyi rablássali egyetérése világos. Ricasoli reményű, hogy ez hatalmas érvt szolgáltatand annak bebizonyítására, miszerint a pja világi uralma nemcsak a nemzeti egység ellenállatlan logikája által van elitéltetve, hanem a polgárisodés humanitással is összeférhetlenné lett, mely utóbbiak nem tűrhetik ama járom műveit, melyek a katholicismus központjában, annak beleegyezésével s filbátoritásával készítetnek elő, ki a földön Istent, a szelídséget s békét képviseli. Róma ezen úton haladva veszélyezteti a vallási eszméket, a világi érdekek megmentése nélkül. Ezen általános meggyőződés nagyon megkönnyítendi az olasz kormány föladatát, melynek nem lehet azt visszautasitnia. Ezen föladat abban áll, hogy a hiányzót Olaszországnak megadassák , ugyanekkor az egyháznak szabadsága s méltósága vissza szolgáltassák. Zágráb, aug. 30. Az országgyűlés mai ülésében Veroviticnak kir. kiválts, mezővárossá emeltetésére vonatkozó fölterjesztés fölolvastatott , helyben hagyatott; a helyhatóságok ideigl. szervezése iránti utasítás tárgyalása folytattatott. Nápoly, aug. 28. Cotronéban a robatin kiütött. Nemzetőrség indult oda. A téráméi püspök reactionarius fondorlatok miatt befogatott. Genua, aug. 29. A legutóbbi napokban 2 ezred Délolaszországba indult, egy harmadik megérkezett. *— A modenai dandár Anconából az Abruzzókba indittatik. Előrenézőin Dolfi s Montanelli követekké választattak meg az ott septemberben tartandó munkás-cuigressusban. Konstantinápoly, aug. 24. Masztapha pasa osztálytábornok az anatóliai hadtest musirjává neveztetett ki. Az egyesült bolgár patriarcha Odessából Kievbe küldetett. Az austriai Császár Ő Felsége születésnapjának megünneplésére az „Imperatore“ Lloyd gőzösön fényes lakoma volt. A „Sürgöny“ magántávirata. Bern, aug. 31. A franczia kormány a svijzi szövetségtanácshoz reclaivátiót intézett a genfi határon előfordult botrány miatt, mely reclaiuatiójában a határsértés miatt elégtételt, az elbörtönözitt s megsebesült francziákért pedig kárpótlást követel. London, aug 31. Az „Army Navy Gazette“ írja, hogy a kormány elhatározi Éjszak-amrikában lévő haderejének tetemes szaporítását mely őzeiből több ezred fog oda azonnal elmenni. Zágráb, aug. 31. A szombati országgyűlésben a helyhatóságok ideiglenes szervezése tárgyában utasítások felett tárgyalás folytattatott. Tegnapelőtt a zágrábmegyei gyűlés az országgyűléshez intézendő repraesentatiót határozott, melyben az országgyűlés felbérelik, hogy az adósmennyiség és ujoncz-állitás tárgyában Ő Felségével mielőbb tárgyalásba bocsátkozzék. Színházi előadás September 1 Nemzeti szinház L i I i « m f i. Vigjáték 3 felvo’js.han. **esti nennet színház, hail tier Xll. auf der Heimkeu. Militärisches Lustspiel in 4 Aufzügen. Távirati tudósítás a bécsi börzéről, Augustos 31 r6. 5/1 Metaliquea 80.95 Nemzeti kölcsön 6815. bank részvények 740. hitelintézeti részvények 174.60. ezüstagio 136*.7.5. londoni véltek 1a8.75 arany dbj* 6.56 Telelom maerkeete . VIKJKTM EB NŐ