Sürgöny, 1861. szeptember (1. évfolyam, 200-224. szám)
1861-09-03 / 201. szám
Elsti évi folyam. Sierkenstő-hivatal: Aldunanor b. is. 2-dik emelet kiadó hivatal : Barátok-tere 7. szám, földszint Elöfisethetni Buikestia a kiadóhivatalban barátok-tere 7. szám földszint 201. szám — 1881. Vidéken bérmentes levelekben , minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Budapesten, biztos hordva. ft kr ft kr Egészívre 16 — Évnegyedre 4 60 Félévre 1 50 Egy hóra 2 — Vidékre,naponkint postán ft kr ft fe Égésiévre 19 — Évnegyedre 6 — Félévre 10 — Egy hóna 2 — Kedd September 3. Kifizetési árak austriai értékben NEMHIVATALOS KÉSZ. Bécs, aug. 30-án. L. A felirati vita a bíród, tanács alsóházában még fog egypár napig tartani; eredménye, erkölcsi eredménye azonban már előlegezve van — az utolsó fillérig! A ministerium az alsóház többségénél fényes győzelmet aratott s a menynyiben a vita alatt levő föliratnak az a jelentősége, hogy a ministériumnak Magyarország irányában követett eddigi politikáját helyesli, a mai ülés után ez az adress akár egészen el is maradhat. A villanysodrony értesíti önt, hogy Schmerling a birod.tanács mai ülésében magyar politikájának védelmében síkra szállt. E beszédet ön olvasóival alkalmasint közölni fogja s igy az én föladatom arra szorítkozik, hogy önnek a körülményeket írjam le, melyek közt e nevezetes beszéd mondatott. Az ülés már vagy hat óra hosszáig tartott vala. A követek s a közönség egyaránt ki voltak már merítve, s ellankasztva az unalmas variátió által, melylyel mindkét félről ugyanazon érvek újra meg újra s mindig hosszadalmasabban hordattak fel. A gyülekezetben egyes hangok már kivonták az Ülés végét, midőn Schmerling úr szót kér. Az egész házban nagy mozgalom keletkezett. Mindenki érezte, hogy azon erős megtámadások után, melyeket a háznak jobb oldala három nap óta a ministerium ellen irányzott, a tartandó beszédnek nagy jelentőséget kell tulajdonítani. A követek szokásuk szerint előtérbe nyomultak. És Schmerling úr szólott. A ki csak hangját hallotta volna, rá nem ismer, mert az nem volt Schmerling urnak éles, vékony hangja; ezúttal szava hangzatos s erős volt. Schmerling ur szólott a pártvezérnek kihívó erélyével s egyszersmind az állása megrendüthetlenségét ismerő hatalmas miniszernek határozottságával. Arczkifejezése, szólásmodora emelkedett,sőt egyes helyeken indulatos való. Minden szaván meglátszott, hogy ezen férfiú tisztában van magával, hogy lejártnak nézi az értekezés, a kérdezősködés, a tanácskozás lapjait, hogy eljöttnek tekinti a cselekvés idejét s hogy el van határozva, — törik vagy szakad,— erélyesen cselekedni. A ház majoritása, a baloldal és centrum evangéliumként fogadta a ministernek minden szavát és ha közli ön a beszédet, minden pont után bátran oda teheti ön: „Élénk brávó balról.“ Csak a dicséretnek, melyet a mindster úr az absolutismusra mondott, nem tapsolt a baloldal sem. A beszéd vége felé a tetszés lelkesedéssé emelkedett, melyben nem csak a ház majoritása, nem csak a karzat, de még a journalista páholy nagy része is vett részt. A beszéd végén a taps és brávó majdnem szűnni nem akart és háromszor ismételtetett. A követek úgy mint a közönség, ellen úgy mint az elvrokon nagy felindulásban hagyta el a házat. Ilyen jelenetnek a birod. tanács még színhelye nem volt. A minister beszédével szemközt a mai ülésnek többi része majdnem egészen érdektelenné válik és csakegynéhány momentumot akarok abból kiemelni. • Brauner úr, a cseh pártnak előkelő tagja, azon politikát, melyet pártja 1848-ban követett, mentegetvén,azt mondja: 1848-ban a magyarok viszályban éltek a nem-magyar népekkel és mi kötelesek voltunk fajrokonainknak pártját fogni. Ma másként állnak a dolgok. Ha nem is helyeselhetem egészen a modort, melyet a magyar hazafiak jogaik védelmében követnek, mégis meg kell vallanom, hogy Magyarország ma nem áll ellenséges lábon az összbirodalommal. A magyarok azonkívül egyetértenek a nem-magyar fajokkal s nincs viszály a szoros értelemben vett Magyarország és ennek mellék országai közt. Szent István koronájának minden népei öszhangzatban vannak és sem politikai, sem nemzetiségi érvek nem késztetnek bennünket azon elvekre visszatérni, melyeket 1848-ban követtünk. Brauner s utána Claudi ellent mondanak azon fölfogásnak, mintha Magyarország az 1848/9 -diki események által alkotmányát eljátszotta volna. Kuranda úr erre azt feleli, hogy kár ezen eszme ellen annyit harczolni, miután — mire a jobboldalt különösen figyelmezteti — a ministeriumnak ezen felfogása a vita alatt lévő felirati javaslatban viszhangra nem talált. Kuranda úr élénk színekkel festi a szenvedéseket, melyeket a forradalom a német-szláv tartományokra hozott s méltányosnak tartja, hogy kárpótlásul Magyarország vegye tekintetbe a testvérnépek szükségleteit és lépjen velük legalább a pénzbeli dolgokat illetőleg egy alapra. Figyelmezteti továbbá a házat, hogy a miniszeri közlemény is szól az alkotmány megváltoztatásáról s hiszi tehát, hogy a birod.tanács a legnagyobb készséggel fog azon változtatásokba beleegyezni, melyek árán a Magyarországgal való egyezkedést megvásárolhatja. Szólt végtére lengyel részről gróf Potocky is; beszéde rövid, de velős volt. Hazájára utalva kérdi, hogy a lengyelek mikép bizhatnának a ministeriumba, midőn ez Gácshonban semmit sem tett, mit a bekövetkezett szabadságnak jelenségeül lehetne tekinteni. A februári alkotmány elleni oppositiót azzal indokolja, hogy minden nem-német nép ezen alkotmány által veszélyeztetve látja nemzetiségét s önkormányzatát. „A birodalom — úgymond — két táborra oszlott, mely éles ellentétben áll egymással; az egyik tábor a német fajé, a másik a nem-német népeké. Magyarország volt előharczosa a nemzeti jogoknak; ennélfogva valamennyien solidáritel vagyunk kötve Magyarország sorsához és ezen értelemben fognak felszólalni a nemzetek Zágrábtól fogva Prágáig.“ E jelentékeny szavai az előkelő lengyel szónoknak élénk tetszéssel fogadtattak az egész jobb oldalon. Az alsóház a vitát kedden folytatni fogja. TRECZA: Napi újdonságok. *A lipótvárosi uj egyház. E nagy remények közt megkezdett, azonban a kath. híveknek nem épen valami rendkívüli áldozatkészségét tanúsító munka haladásában némi szünet állt be, mire nézve különböző hírek kezdtek szárnyalni. Az egyik rész azt mondta, hogy a városi pénztár azon összeget, melyet a templom építésére évenként áldozni szokott, a folyó esztendőre már nemcsak hogy kifizette, sőt már előlegezett is, s ekkor az anyagi segély forrása kimerittetvén, az épités félbeszakadt. Mások mind az indokolást, mind az építés megakadását alaptalannak mondák; végre legújabb adatuk szerint a tényálladék következő: M. hó 17-kén az építési bizottmány csakugyan megszüntette az építést s magától értetik, a legtermészetesebb oknál fogva, t. i. mivel nem volt pénz. Miután azonban a ministerium által a vallási alapból 34.000 ft. erejéig történt utalványozás nem sokára leérkezett s a nevezett összeget bibornok bg. prímás ő eminentiája átvette, az építés augustus hó 21-kén ismét megkezdetett s megkettőztetett gyorsasággal folyik. Ez a tényállás, mihez még csak azt kell megemlítenünk, hogy e 34,000 ftnak csaknem fele régibb adósságok fedezésére hajlik le s ezek kifizetése után tehát az építésre alig marad több 18,000 ftnál. Mindazáltal remélhető, hogy november végéig, ha szép s építésre akalmas őszünk lesz, a templom déli oldala az eszterdáig elkészülhet. * Hazatértek megtiszteltetése. B. Gyarmatiról tudósítják a P. N et : Alig futamodott hire aug. 28-kan,hogy a kerület köztiszteletben álló volt követje Madách Imre úr B.- Gyarmaton megállapodott, a város öszszes értelmisége talpon volt, hogy irányában a hála és bizalom adóját lerója, és csakugyan esteli 9 órakor, habár rögtönözött nagy fáklyás zenét rendezett a föntisztelt kék-fövet szállása előtt, mely alkalommal Imádi Károly helybeli plébános üdvözölte őt. Az ekkép ezrek által fényesen megtisztelt képviselő úr viszonzásában legelőször is mint spártai trophaeát azt hozá föl, hogy az ősi alkotmánytól s az 1848 ki törvények soraiból egy betűt sem adtak föl. Az absolut hatalom — igy folytató, midőn ezért kárhoztatását kimondta, a népre appellált. Ezt teszik ők is. Üdvözli, úgymond, az absolut hatalmat, mely a népfelség elvét elismeri, — hogy biró legyen közöttük. A zajos éljenzés után az egész menet a papiak előtt tisztelgett, hol a nevezett szónok a város minden osztályait a törvényesség, rend és hadifiúi kötelességek szoros megtartására figyelmezteté. * A dunántúli evang. ref. egyházkerület a múlt hét első napjaiban Győrött gr. Teleki Gyula főgondnok elnöksége alatt közgyűlést tartván, a szavazatszedő bizottmány jelentése szerint a megürült egyházkerületi hivatalokra, nevezetesen az egyházkerületi világi főjegyzőségre Beöthy Zsigmond eddigi világi aljegyző, az őrségi segédgondnokságra chernelházi Chernel Gusztáv, a barsi esperességre nt. Nagy János szavazattöbbséggel megválasztalak , kik is lelkes szónoklatokkal foglalták el magasztos hivatásukat. A gyűlés egyik kiválóbb tárgya volt még a Pápán fölállítandó jogi tanszék, mely némelyek ellenzése daczára is diadalmaskodott. E tanszéknek a szegényebb Borsy tanulókra nézve az igen költséges fővárosi neveltetés felett nagy előnye van. * Újvidékről írják, hogy 29 kén az egész város ki volt világítva. Nagy tömegek jártak keltek a városban zászlókat lobogtatva zeneszóval, zsió s éljen kutjantások mellett, nemzeti dalokat énekelve. Ma Miletics polgármester a magyar s szerb irodalom képviselőinek díszibédet adott, mely alkalommal hazafias pohárköszöntések mondattak. F. hó 30 kán estve egy fényes tánczmulatság zárta be az ünnepélyt. * Vizer ej A gép. Dobos gépész hazánkfia a gyárutczában egy általa készített katlant mutatott be, mely gőzerő helyett viznyomással működik. A kísérlet egy egy négyszeg hüvelykre 76 fontnyi elnyomással történt, mire a szellentyü fölemelkedett s a fölösleges vizet visszabocsátá. A katlan egy temesvári gyár számát késült. le. A múlt hónapban hunyt el Pesten péterfalvi Molnár István a bölcsészet és jogtudora, volt curiális ügyvéd, az ügyvédi kar tisztes Nestora és több vármegyék volt táblabirája, hazánk egyik legjelesb törvénytudósa, élte 75 évében. Neki köszönjük az jeles vagy folró munkát és folytatását, összesen 3 kötetet, melynek czime Sententiae Extelsae Curiae Regiae, Pest 1823, 1824, 1827. — Béke poraira ; ernyedetlen munkásságának szelleme pedig lebegjen a jogássi új nemzedék felett. * A „Fortschritt* uirt, hogy a cs. k. Ferdinánd éjszaki pályán egy láda jött, mely A___y grófnő czimzete alatt Pestre volt szállítandó. A láda nehézsége gyanúsnak tetszvén, felbontatott s lőpor volt benne. Most a láda feladóját nyomozzák, mert tudva levő dolog, hogy sokszor iatik az ily ládára másszira, csak hogy a figyelmet kikerüljék, vagy annak hitele alatt becsempésztethessenek. * Baján — mint onnan a „P. N“-t aug. 26-ról éjjel tudósítják — a polgáriak s a pénzügyőrök közt összeütközés történt, melynél a hét fegyveres pénzügyőr közöl az egyik bizonyos Doazlig nevű volt honvédszázadosnak karját csuklóban megvágta. * Aug. 31-én d. u. a rózsantezai eseményhez csaknem hasonló történt. A váczi sorompón kívül a homokból egy kutya valami doboz-félét ásott ki, melyben egy újszülött csecsemő hulláját találták. A helyszínéről s egyéb távolabbi körülményekből következtetve, a dobozt alkalmasint valamelyik munkásnő rejtette ide a közel eső dohánygyárból. Öngyilkosság. A Sohedelféle szeszgyárban a mal héten egy fiatal ember gazdája pisztolyával agyonlőtte magát. A 30 kin pedig egy 18 éves fiatal ember, aki egy nálánál sokkal korosabb nőbe vett szerelmes, miután szülei e viszonyt ellenezték, egérkövei, melyet mint állítja, maga készített, ki akará magát végezni; azonban a kerületi orvos ur segélye még elég jókor érkezvén, megmenekült. Hogy szenvedélyéből is kigyógyult-e, nem tudják * A kőbányában a múlt vásár alkalmával egy bécsi sertéskereskedőtől 4000 fot lopott ki két fiatal csavargónő, alkalmasint bizonyos gyöngébb percei körben. A két nőt végre sikerült Aszódon elfogni, hol két kendőért, miután a kereskedő nem tudott nekik hirtelen visszaadni, s ők igen sietős járatban lehettek, egy ezrós bankjegyet akartak otthagyni. * Egyik „német“ a másikat lopja meg. M. hó 27. és 28 ha közti éjjel a vasúton Esztergom és Váci közt Deutsch nevű mirhakereskedőtől a Waggonban, mig aludt, 9000 ftot loptak el. Az erélyes városi kapitányság végre nyomába jött a tolvajnak, kit szintén Deutschnak hittak s a lopott pénzt még szerencsésen megtalálta nála. * A „Debreczeni Közlöny“ szerkesztője nyilatkozik, hogy azon fotalitások következtében, melyekről múlt számunkban emlékeztünk, ide számítván áll katonát s 140 előfizetőt is — olvasó közönségétől egy időre elválni s a lapot felfüggeszteni kénytelen. A múltkor elősorolt fatalitimokhoz hozzájárul még az is, hogy tetemes ésga egy hirdetési s előfizetési díj követelményei vannak künnya ezek, s az ezenfelül reátódult kiadások özöne nem engedi, hogy előfizetőit azonnal készpénzzel kárpótolhassa. Mihelyt azonban a szigorú körülmények szűnni fognak, teljes kárpótlást igér, addig ia fogadja a közönség áldáskivonatát s kézaz iritását egyenként és összesen. * Olcsó dohány. M. hó 28-kán egy dorogi asszony egy egész kocsi dohányt hozott a pesti piacira, hogy árulja. A közönség észrevévén, hogy a jó asszonynak igen sietős dolga van, utóbb pénz nélkül is kezdte már szedegetni; végre maga az asszony is balsejtelemmel győződött meg erről és szórta boldognak boldogtalannak , csak hogy mennél hamarább megszabaduljon tőle. S ekkép természetesen oly gyors kelete volt a dorogi dohánynak , hogy mire a fináncz jött, már csak az üres kocsikast találta , hanem azért a jó vásár nem igen fizette ki magát. I, a p s z e ni e. Az „Ost. u. West'r Schmerling államminister beszédére vonatkozólag megjegyzé, miszerint tőle, mint kiválólag az igazságügy emberétől, de egyszersmind államférfiutól, elvárta volna, hogy a Magyarország és Austria közti jogi kérdést mint jogász, jogászi felfogással s mint államférfin, politikai mélyértelműséggel kezelje. Ámde azt találja, hogy épen a jogkérdés kezelése leggyöngébb része az államminister beszédének. Schmerling úr — úgymond — az alkotmány-eljátszás elvét absolut érvényű s magától érthető gyanánt állítja fel, holott épen ezen nézetet Európa semmi nevesebb publicistája soha meg nem engedte s a birodalmi tanácsban is a legnagyobb ellenzésre talált, ennélfogva a kormány által annak helyessége s alkalmazandósága előbb még bebizonyítandó. Ezt az államminiszer nem tette. Magyarország fegyvererővel meghódíttatásának tényére, s egyszersmind a debreczeni convent határozataira hivatkozni, annyit tesz, mint kétélű fegyverrel küzdeni, mert azáltal nyilván elismerjük a debreczeni convent illetékességét, ha határozataiból jogokat következtetünk az államra nézve; ha a fegyvererő eredményeire hivatkozunk, hogy abból jogokat vonjunk ki, úgy a forradalomnak is elismerjük azon jogát, előforduló esetben az állam irányábani eredményeire hivatkozni. Szabadságot veszünk, Schmerling úrtól kérdezni, várjon mint austriai államférfié, a dynastia jogait Magyarországra eljátszottaknak tekintendő-e, ha a magyar forradalom az Austriávali harczból mint győző kel ki. Schmerling úrnak igaz, nem volt része az octoberi diplomában, de ezen souverain tény létezett már, midőn Schmerling a ministeriumba lépett sigy reá, valamint minden jövő austriai államférfiura nézve kötelező volt. Az oct. diploma „a királyságok és országok történeti politikai egyéniségeinek“ elismerése által, mikből Austria áll, szükségkép helyreállította ismét azt, a mi „ezen királyságokat és országokat történeti politikai egyéniségekké,“ tehát alkotmányukat, történetileg kifejtett jog- s államéletüket teszi. Ezen fogalomban tagadhatlanul benn rejlik annak bevallása, hogy azon állapot, melyben Magyarország s ennek testvérországai 1848-tól 1860 okt 20-áig léteztek, csupán tényleges volt, melyből semmi tényleges állapotokat nem lehet következtetni, hacsak a forradalomnak is nem akarjuk elismerni jogát, esetleg ugyanazon jogczimre hivatkozhatni. Ha Schmerlinger azt mondja, nem volt semmi más választás, mint vagy elismerni, hogy a régi magyar alkotmány joggal fönáll — s ekkor Ő Felsége azt teljhatalmából nem változtathatta meg, — vagy ki kelle ismerni, hogy az alkotmány nem áll fönn többé joggal, s ekkor tanácsolni lehetet Felségének, hogy bizonyos módozatok mellett, amint ez a diplomában történt, az alkotmányt életbe léptesse, úgy maga elismeri, hogy a jog álláspontját alárendeli a politikai alkalomszerűség álláspontjának s ezáltal a jogi kérdést karddal vágja ketté. A viszonyok ily felfogása mellett épen nem csodálkozunk, hogy Schmerling úr a februári alkotmányban oly magyarázatot adott, melynek a régi történeti alkotmányokkal bíró országokban a legnagyobb mértékben idegenszerű hatást kelle tennie. Mi nem egy kemény megrovó szót ejtettünk a magyar és horvát országgyűlésekre, hol egyik vagy a másik a jog vagy állameszély határain túllépett , azonban a joghozi ragaszkodásukért s alkotmányhoz hűségükért mindketten bizonyosan a legörvendetesebb elismerést érdemlik. Nem — mint Schmerling úr mondja — a magyar korona képviselőinek a februári alkotmány által szaporított számában, hanem a birodalmi tanácsnak nem eléggé élesen kiszabott illetékességében, — az országos autonómia megsértésében, a februári alkotmánynak, a magyar korona országainak törvényhozó testületeivel, egyezkedés nélkül történt fölerőszakolásában fekszik a magyar korona népeinek az alkotmánytóli idegenkedésének oka. Az államminiszernek azon nézete, miszerint a népek számára azok jogérzete s akarata ellenére, alkotmányokat s jótéteményeket lehet vagy kell potrogirozni, a valódi alkotmányos egyének közt aligha fog egyetlen párthivre is találni. Sajátszerű benyomást tesznek az állam minister beszédének ama helyei, melyekben ő Magyarországnak a bürokratia absolut uralma alatt tett anyagi haladásait említi meg. Biztosíthatjuk Schmerling urat a felől, hogy ezen 13 évi uralom alatt a közigazgatás s a törvénykezés nem csak hogy jobb nem, — hanem határozottan rosszabb volt, mint a mártius előtti korszakban ; — hogy az eredeti tervben jeles oktatási rendszer a bareankratia németesitési dühe miatt tökéletesen sikeretlen volt; — végre hogy a vasúti-, s folyamszabályozási munkálatok oly nagy pénzkiadással eszközöltettek, miszerint az ország jóléte, mely az adók szerfölötti terhe által már különben is ki volt szíva, — e mellett egészen tönkre jutott. A földtehermentesítés keresztülvitele s az ősiségi viszony eltörlése mindenesetre az absolút kormány érdemei lennének Magyarországban, — ha nem ismernék ezen rendszabályok indokát, — mely által azoknak politikai becsüknek legjobb részét el kell veszteniük. Könnyű az államministernek ezen viszonyokra hivatkozni — mindaddig, mig a magyar korona országainak képviselői nem ülnek a birodalmi tanácsban s arra nem válaszolhatnak. Ha valaha oda jutna a dolog, hogy ezen országok a birodalmi tanácsban képviselve lesznek, a válasz arra bizonyosan nem fog kimaradni. Egyébiránt mi is fönntartjuk magunknak, hogy Schmerling úrnak ezen panegyricusira részletesen válaszoljunk. Bocsássa meg nekünk az államminiszer úr, ha mi ama határozottságra, melylyel ő a magyar korona országainak minden igényét visszautasítja, nem helyzelt oly roppant értéket, mint a birodalmi tanácsnak tetszésttapsoló centralista baloldala; az erőszak hatalmasabb a jognál, s ha valaki erőszakra támaszkodhalik, nem igen lelkiismeretes a jogigényekre vonatkozólag. Azonban az államminiszer győzelmét csak akkor ismerendjük el, ha sikerül neki, saját kedvencz gyermekét, a februári alkotmányt tényleg életbe léptetni, s egész Austriát saját birodalmi tanácsában egyesitni, addig szabadjon eddigi nézetünkhöz ragaszkodni s a februári alkotmány egyedül üdvözitő tulajdona iránt szerényen kételkedni.“ Az „Ost u. West“ az austriai kormány azon eljárási módjának jellemzésére, melyet Magyarországban követni szándékozik, felhozza Fleneroek egy kibocsátványát uj bélyegdijak beszedése iránt, mely 1861 júl. 27-én kelt s Magyarországra, Erdélyre, Horvát- és Tótországra, a Szerb vajdaság és Temesi bánságra nézve érvényes. Ezen kibocsátvány megszüntet fenálló rendeleteket s érvényességet igényel, anélkül, hogy a magyar dicasteriumok utján kihirditve leendett, parancsokat oszt magyar törvényszékeknek, nem törődve azzal, hogy ezek magukat a pénzügyministeriumtól tökéletesen függetleneknek érzik s ekként rendeleteinek nem fognak megfelelni — » a leghatározottabb ellenmondásban áll az országidról értekezlet határozataival, melyek a bélyegdijakat a válópereknél épen megszüntetik s szintúgy az ausztriai hagyatéki tárgyalást is a hagyatéki kimutatásokkal együtt eltörlik. A „Gaz. Tr.“nak írják Kolozsvárról augusztus 16-ról : „Magán-, de biztos forrásból tudjuk, hogy a leendő erdélyi országgyűlésre nézte eddig csak az udvari cancellária késztett kir. előterjesztési teret, mely átvizsgálás s elfogadás végett föl is terjesztetett ő Felségének, mint Erdélyország nagyfejedelmének. Amint állítják, azon terv ezen pontokból állana: udvari kancelár és országkormányzó választása; követek küldése Bécsbe; Erdéyország uniója ; az ország többi lakosai óhajtásainak kihallgatása; egy új bírói eljárás és más törvények szerkesztése. Állítják, miszerint valami külön vélemények is terjesztettek volna föl, éspedig a román nemzetnek beczikkelyeztetése mint politikai nemzet, hogy a románok mint elismert nemzet vegyenek részt a cancellár és kormányzó választásában; hogy a census ne úgy vétessék mint 8 ft. egyenes adó a birtok után, hanem 8 ft. a fejadóval együtt; a nagyobb megyékből 3—3. Hányadból 5, Alsó-Fejérből pedig 6 követ választassék, s igy jönne körülbelől 30.000 lélek után egy követ, Horvát országgyűlés. Az országgyűlés aug. 28-ai ülésében folytatta a megyék s más helyhatóságok ideiglenes szervezete számára egy bizottmány által kidolgozott utasítás megvitatását. A 18 iklus következő szerkezetben fogad