Sürgöny, 1861. szeptember (1. évfolyam, 200-224. szám)

1861-09-03 / 201. szám

Elsti évi folyam. Sierkenstő-hivatal: Aldunanor b. is. 2-dik emelet kiadó hivatal : Barátok-tere 7. szám, földszint Elöfisethetni Bu­­ik­estia a kiadó­hivatalban bar­átok-tere 7. szám földszint 201. szám — 1881. Vidéken bérmentes levelekben , minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Budapesten, biztos hordva. ft kr ft kr Egés­zívre 16 — Évnegyedre 4 60 Félévre 1 50 Egy hóra 2 — Vidékre,­­naponkint postán ft kr ft fe Égésiévre 19 — Évnegyedre 6 — Félévre 10 — Egy hóna 2 — Kedd September 3. Kifizetési árak austriai értékben NEMHIVATALOS KÉSZ. Bécs, aug. 30-án. L. A felirati vita a bíród, tanács alsó­házá­ban még fog egypár napig tartani; eredménye, erkölcsi eredménye azonban már előlegezve van — az utolsó fillérig! A ministerium az alsóház többségénél fényes győzelmet aratott s a meny­nyiben a vita alatt levő föliratnak az a jelentő­sége, hogy a ministériumnak Magyarország irá­nyában követett eddigi politikáját helyesli, a mai ü­lés után ez az adress akár egészen el is maradhat. A villany­sodrony értesíti önt, hogy Schmer­ling a birod.­tanács mai ülésében magyar politi­kájának védelmében síkra szállt. E beszédet ön olvasóival alkalmasint közölni fo­gja s igy az én föladatom arra szorítkozik, hogy önnek a körül­ményeket írjam le, melyek közt e nevezetes be­széd mondatott. Az ülés már vagy hat óra hosszáig tartott vala. A követek s a közönség egyaránt ki voltak már merítve, s ellankasztva az unalmas variátió által, melylyel mindkét félről ugyanazon érvek újra meg újra s mindig hosszadalmasabban hor­­dattak fel. A gyülekezetben egyes hangok már kivonták az Ülés végét, midőn Schmerling úr szót kér. Az egész házban nagy mozgalom ke­letkezett. Mindenki érezte, hogy azon erős meg­támadások után, melyeket a háznak jobb oldala három nap óta a ministerium ellen irányzott, a tartandó beszédnek nagy jelentőséget kell tulaj­donítani. A követek szokásuk szerint előtérbe nyomultak. És Schmerling úr szólott. A ki csak hangját hallotta volna, rá nem ismer, mert az nem volt Schmerling urnak éles, vékony hangja; ezúttal szava hangzatos s erős volt. Schmerling ur szó­lott a pártvezérnek kihívó erélyével s egyszer­smind az állása megrendüthetlenségét ismerő ha­talmas miniszernek határozottságával. Arczkifeje­­zése, szólásmodora emelkedett,sőt egyes helyeken indulatos való. Minden szaván meglátszott, hogy ezen férfiú tisztában van magával, hogy lejártnak nézi az értekezés, a kérdezősködés, a tanácskozás l­apjait, hogy eljöttnek tekinti a cselekvés idejét s hogy el van határozva, — törik vagy szakad,— erélyesen cselekedni. A ház majoritása, a balol­dal és centrum evangéliumként fogadta a minis­­ternek minden szavát és ha közli ön a beszédet, minden pont után bátran oda teheti ön: „Élénk brávó balról.“ Csak a dicséretnek, melyet a mi­ndster úr az absolutismusra mondott, nem tap­solt a baloldal sem. A beszéd vége felé a tetszés lelkesedéssé emelkedett, melyben nem csak a ház majoritása, nem csak a karzat, de még a journalista páholy nagy része is vett részt. A beszéd végén a taps és brávó majdnem szűnni nem akart és háromszor ismételtetett. A követek úgy mint a közönség, ellen úgy mint az elvrokon nagy felindulásban hagyta el a házat. Ilyen jelenetnek a birod. tanács még színhelye nem volt. A minister beszédével szemközt a mai ülés­nek többi része m­ajdnem­ egészen érdektelenné válik és csak­­egynéhány momentumot akarok abból kiemelni. • Brauner úr, a cseh pártnak előkelő tagja, azon politikát, melyet pártja 1848-ban követett, mentegetvén,azt mondja: 1848-ban a magyarok viszályban éltek a nem-magyar népekkel és mi kötelesek voltunk fajrokonainknak pártját fogni. Ma másként állnak a dolgok. Ha nem is helye­selhetem egészen a modort, melyet a magyar hazafiak jogaik védelmében követnek, mégis meg kell vallanom, hogy Magyarország ma nem áll ellenséges lábon az összbirodalommal. A ma­gyarok azonkívül egyetértenek a nem-magyar fajokkal s nincs viszály a szoros értelemben vett Magyarország és ennek mellék országai közt. Szent­ István koronájának minden népei ösz­­hangzatban vannak és sem politikai, sem nemze­tiségi érvek nem késztetnek bennünket azon el­vekre visszatérni, melyeket 1848-ban követtünk. Brauner s utána Cl­audi ellent monda­nak azon fölfogásnak, mintha Magyarország az 1848/9 -diki események által alkotmányát elját­szotta volna. Kuranda úr erre azt feleli, hogy kár ezen eszme ellen annyit harczolni, miután — mire a jobb­oldalt különösen figyelmezteti — a ministeriumnak ezen felfogása a vita alatt lévő felirati javaslatban viszhangra nem talált. Ku­randa úr élénk színekkel festi a szenvedése­ket, melyeket a forradalom a német-szláv tar­tományokra hozott s méltányosnak tartja, hogy kárpótlásul Magyarország vegye tekintetbe a testvér­népek szükségleteit és lépjen velük leg­alább a pénzbeli dolgokat illetőleg egy alapra. Figyelmezteti továbbá a házat, hogy a miniszeri közlemény is szól az alkotmány megváltoztatá­sáról s hiszi tehát, hogy a birod.­tanács a leg­nagyobb készséggel fog azon változtatásokba beleegyezni, melyek árán a Magyarországgal való egyezkedést megvásárolhatja. Szólt végtére lengyel részről gróf P­o­t­o­c­k­y is; beszéde rövid, de velős volt. Hazájára utalva kérdi, hogy a lengyelek mikép bizhatnának a ministeriumba, midőn ez Gácshonban semmit sem tett, mit a bekövetkezett szabadságnak je­lenségeül lehetne tekinteni. A februári alkot­mány elleni oppositiót azzal indokolja, hogy min­den nem-német nép ezen alkotmány által ve­szélyeztetve látja nemzetiségét s önkormányza­tát. „A birodalom — úgymond — két táborra oszlott, mely éles ellentétben áll egymással; az egyik tábor a német fajé, a másik a nem-német népeké. Magyarország volt előharczosa a nem­zeti jogoknak; ennélfogva valamennyien soli­­dáritel vagyunk kötve Magyarország sorsához és ezen értelemben fognak felszólalni a nem­zetek Zágrábtól fogva Prágáig.“ E jelentékeny szavai az előkelő lengyel szónoknak élénk tet­széssel fogadtattak az egész jobb oldalon. Az alsóház a vitát kedden folytatni fogja. TRECZA: Napi újdonságok. *A lipótvárosi uj egyház. E nagy remé­nyek közt megkezdett, azonban a kath. híveknek nem épen valami rendkívüli áldozatkészségét tanúsító mun­ka haladásában némi szünet állt be, mire nézve különbö­ző hírek kezdtek szárnyalni. Az egyik rész azt mondta, hogy a városi pénztár azon összeget, melyet a templom építésére évenként áldozni szokott, a folyó esztendőre m­ár nemcsak hogy kifizette, sőt már előlegezett is, s ekkor az anyagi segély forrása kimerittetvén, az épités félbeszakadt. Mások mind az indokolást, mind az építés megakadását alaptalannak mondák; végre legújabb adatuk szerint a tényálladék következő: M. hó 17-kén az épí­tési bizottmány csakugyan megszüntette az építést s m­agától értetik, a legtermészetesebb oknál fogva, t. i. mivel nem volt pénz. Miután azonban a ministerium ál­tal a vallási alapból 34.000 ft. erejéig történt utalvá­nyozás nem sokára leérkezett s a nevezett összeget bi­­bornok bg. prímás ő eminentiája átvette, az épí­tés au­­gustus hó 21-kén ismét megkezdetett s megkettőztetett gyorsasággal folyik. Ez a tényállás, mihez még csak azt kell­ megemlítenünk, hogy e 34,000 ftnak csaknem fele régibb adósságok fedezésére hajlik le s ezek kifizetése után tehát az építésre alig marad több 18,000 ftnál. Mind­­azáltal remélhető, hogy november végéig, ha szép s épí­tésre a­kalmas őszünk lesz, a templom déli oldala az esz­­terdáig elkészülhet. * Haz­atértek megtiszteltetése. B. Gy­ar­­matiról tudósítják a P. N­ et : Alig futamodott hire aug. 28-kan,hogy a kerület köztiszteletben álló volt követje Ma­dách Imre úr B.- Gyarmaton megállapodott, a város ösz­­szes értelmisége talpon volt, hogy irányában a hála és bi­zalom adóját lerója, és csakugyan est­eli 9 órakor, habár rögtönözött nagy fáklyás­ zenét rendezett a föntisztelt ké­k-fö­­vet szállása előtt, mely alkalommal Imádi Károly hely­beli plébános üdvözölte őt. Az ekkép ezrek által fényesen megtisztelt képviselő úr viszonzásában legelőször is mint spártai trophaeát azt hozá föl, hogy az ősi alkotmánytól s az 1848 ki törvények soraiból egy betűt sem adtak föl. Az absolut hatalom — igy folytató, midőn ezért kárhoz­­tatását kimondta, a népre appellált. Ezt teszik ők is. Üd­vözli, úgymond, az absolut hatalmat, mely a népfelség el­vét elismeri, — hogy biró legyen közöttük. A zajos él­jenzés után az egész menet a papiak előtt tisztelgett, hol a nevezett szónok a város minden osztályait a törvényesség, rend és hadifiúi kötelességek szoros megtartására figyel­mezteté. * A dunántúli evang. ref. egyházkerület a múlt hét első napjaiban Győrött gr. Teleki Gyula főgondnok el­nöksége alatt közgyűlést tartván, a szavazat­szedő bizott­mány jelentése szerint a megürült egyház­kerületi hiva­talokra, nevezetesen az egyházkerületi világi főjegyző­­ségre Beöthy Zsigmond eddigi világi aljegyző, az őr­ségi segédgondnokságra chernelházi Chernel Gusztáv, a barsi esperességre nt. Nagy János szavazat­többséggel megválasztalak , kik is lelkes szónoklatokkal foglalták el magasztos hivatásukat. A gyűlés egyik kiválóbb tárgya volt még a Pápán fölállítandó jogi tanszék, mely néme­lyek ellenzése daczára is diadalmaskodott. E tanszéknek a szegényebb Borsy tanulókra nézve az igen költséges fő­városi neveltetés felett nagy előnye van. * Újvidékről írják, hogy 29 kén az egész vá­ros ki volt világítva. Nagy tömegek jártak keltek a vá­rosban zászlókat lobogtatva zeneszóval, zsi­­ó s éljen kutjantások mellett, nemzeti dalokat énekelve. Ma M­i­­letics polgármester a magyar s szerb irodalom képvise­lőinek díszibédet adott, mely alkalommal hazafias po­­hárköszöntések mondattak. F. hó 30 kán estve egy fé­nyes tánczmulatság zárta be az ünnepélyt. * Vizer ej A gép. Dobos gépész hazánkfia a gyárutczában egy általa készített katlant mutatott be, mely gőzerő helyett viznyomással működik. A kísérlet egy egy négyszeg hüvelykre 76 fontnyi elnyomással történt, mire a szellentyü fölemelkedett s a fölösleges­ vizet visszabocsátá. A katlan egy temesvári gyár számát kés­ült. le. A múlt hónapban hunyt el Pesten péterfalvi Molnár István a bölcsészet és jog­tudora, volt curiális ügyvéd, az ügyvédi kar tisztes Nestora és több várme­gyék volt táblabirája, hazánk egyik legjelesb törvénytu­dósa, élte 75 évében. Neki köszönjük a­z jeles vagy folró munkát és folytatását, összesen 3 kötetet, melynek czime Sententiae Ext­elsae Curiae Regiae, Pest 1823, 1824, 1827. — Béke poraira ; ernyedetlen munkásságának szelleme pedig lebegjen a jogássi új nemzedék felett. * A „Fortschritt* uirt, hogy a cs. k. Ferdinánd éj­szaki pályán egy láda jött, mely A___y grófnő czimzete alatt Pestre volt szállítandó. A láda nehézsége gyanús­nak tetszvén, felbontatott s lőpor volt benne. Most a láda feladóját nyomozzák, mert tudva levő dolog, hogy sokszor i­atik az ily ládára más­szira, csak hogy a figyel­met kikerüljék, vagy annak hitele alatt bec­sempésztet­­hessenek. * Baján — mint onnan a „P. N“-t aug. 26-ról éjjel tudósítják — a polgáriak s a pénzügyőrök közt össze­ütközés történt, melynél a hét fegyveres pénzügyőr közöl az egyik bizonyos Doazlig nevű volt honvédszázadosnak karját csuklóban megvágta. * Aug. 31-én d. u. a rózsantezai eseményhez csaknem hasonló történt. A váczi sorompón kívül a homokból egy kutya valami doboz-félét ásott ki, melyben egy újszülött csecsemő hulláját találták. A helyszínéről s egyéb távo­labbi körülményekből következtetve, a dobozt alkalma­sint valamelyik munkásnő rejtette ide a közel eső dohány­gyárból. Öngyilkosság. A Sohedelféle szeszgyárban a mal héten egy fiatal ember gazdája pisztolyával agyon­lőtte magát. A 30­ kin pedig egy 18 éves fiatal ember, a­ki egy nálánál sokkal korosabb nőbe vett szerelmes, mi­után szülei e viszonyt ellenezték, egérkövei, melyet mint állítja, maga készített, ki akará magát végezni; azonban a kerületi orvos ur segélye még elég jókor érkezvén, megme­nekü­lt. Hogy szenvedélyéből is kigyógyult-e, nem tudják­ * A kőbányában a múlt vásár alkalmával egy bécsi sertéskereskedőtől 4000 fot lopott ki két fiatal csavar­­gónő, alkalmasint bizonyos gyöngébb perc­ei körben. A két nőt végre sikerült Aszódon elfogni, hol két kendőért, miután a kereskedő nem tudott nekik hirtelen visszaadni, s ők igen sietős járatban lehettek, egy ezr­ós bankje­gyet akartak otthagyni. * Egyik „német“ a másikat lopja meg. M. hó 27. és 28 ha közti éjjel a vasúton Esztergom és Váci közt Deutsch nevű mirhakereskedőtől a Waggon­ban, mig aludt, 9000 ftot loptak el. Az erélyes városi ka­pitányság végre nyo­mába jött a tolvajnak, kit szintén Deutschnak hittak s a lopott pénzt még szerencsésen megtalálta nála. * A „Debreczeni Közlöny“ szerkesztője nyilatko­zik, hogy azon fotalitások következtében, melyekről múlt számunkban emlékeztünk, ide számítván áll katonát s 140 előfizetőt is — olvasó közönségétől egy időre elválni s a lapot felfüggeszteni kénytelen. A múltkor elősorolt fataliti­mokhoz hozzájárul még az is, hogy tetemes ésga egy hirdetési s előfizetési díj követelményei vannak künny­a ezek, s az ezenfelül reátódult kiadások özöne nem engedi, hogy előfizetőit azonnal készpénzzel kárpótolhassa. Mi­helyt azonban a szigorú körülmények szűnni fognak, tel­­jes kár­pótlást igér, addig ia fogadja a közönség áldáski­­vonatát s kézaz iritását egyenként és összesen. * Olcsó dohány. M. hó 28-kán egy do­rogi asszony egy egész kocsi dohányt hozott a pesti pi­acira, hogy árulja. A közönség észrevévén, hogy a jó asszonynak igen sietős dolga van, utóbb pénz nélkül is kezdte már szedegetni; végre maga az asszony is balsej­­­telemmel győződött meg erről és szórta boldognak bol­dogtalannak , csak hogy mennél hamarább megszabadul­jon tőle. S ekkép természetesen oly gyors kelete volt a dorogi dohánynak , hogy mire a fináncz jött, már csak az üres kocsikast találta , hanem azért a jó vásár nem igen fizette ki magát. I, a p s z e ni­­ e. Az „Ost. u. West'r Schmerling államminister be­szédére vonatkozólag megjegyzé, miszerint tőle, mint kiválólag az igazságügy emberétől, de egyszersmind államférfiutól, elvárta volna, hogy a Magyarország és Austria közti jogi kérdést mint jogász, jogászi felfo­gással s mint államférfin, politikai mélyértelmű­séggel kezelje. Ámde azt találja, hogy épen a jogkérdés keze­lése leggyöngébb része az államminister beszédének. Schmerling úr — úgymond — az alkotmány-el­játszás elvét absolut érvényű s magától érthető gya­nánt állítja fel, holott épen ezen nézetet Európa semmi nevesebb publicistája soha meg nem engedte s a biro­dalmi tanácsban is a legnagyobb ellenzésre talált, en­nélfogva a kormány által annak helyessége s alkalma­­zandósága előbb még bebizonyítandó. Ezt az állammi­niszer nem tette. Magyarország fegyvererővel­ meghó­díttatásának tényére, s egyszersmind a debreczeni convent határozataira hivatkozni, annyit tesz, mint kétélű fegyverrel küzdeni, mert azáltal nyilván elis­merjük a debreczeni convent illetékességét, ha határo­zataiból jogokat következtetünk az államra nézve;­­ ha a fegyvererő eredményeire hivatkozunk, hogy abból jogokat vonjunk ki, úgy a forradalomnak is elismerjük azon jogát, előforduló esetben az állam irányábani eredményeire hivatkozni. Szabadságot veszünk, Schmer­ling úrtól kérdezni, várjon mint austriai államférfié, a dynastia jogait Magyarországra eljátszottaknak te­­kintendő-e, ha a magyar forradalom az Austriávali harczból mint győző kel ki. Schmerling úrnak igaz, nem volt része az octo­­beri diplomában, de ezen souverain tény létezett már, midőn Schmerling a ministeriumba lépett sigy reá, va­lamint minden jövő austriai államférfiura nézve köte­lező volt. Az oct. diploma „a királyságok és országok történeti politikai egyéniségeinek“ elismerése által, mikből Austria áll, szükségkép helyreállította ismét azt, a mi „ezen királyságokat és országokat történeti politikai egyéniségekké,“ tehát alkotmányukat, törté­netileg kifejtett jog- s államéletü­ket teszi. Ezen foga­lomban tagadhatlanul benn rejlik annak bevallása, hogy azon állapot, melyben Magyarország s ennek testvérországai 1848-tól 1860 okt 20-áig léteztek, csu­pán tényleges volt, melyből semmi tényleges állapoto­kat nem lehet­ következtetni, hacsak a forradalom­nak is nem akarjuk elismerni jogát, esetleg ugyanazon jogczimre hivatkozhatni. Ha Schmerling­er azt mondja, nem volt semmi más választás, mint vagy elismerni, hogy a régi magyar al­kotmány joggal fönáll — s ekkor Ő Felsége azt telj­hatalmából nem változtathatta meg, — vagy ki kelle is­merni, hogy az alkotmány nem áll fönn többé joggal, s ekkor tanácsolni lehete­t Felségének, hogy bizonyos módozatok mellett, a­mint ez a diplomában történt, az alkotmányt életbe léptesse, úgy maga elismeri, hogy a jog álláspontját alárendeli a politikai alkalomszerű­­ség álláspontjának s ez­által a jogi kérdést karddal vágja ketté. A viszonyok ily felfogása mellett épen nem csodálkozunk, hogy Schmerling úr a februári al­kotmányban oly magyarázatot adott, melynek a régi történeti alkotmányokkal bíró országokban a legna­gyobb mértékben idegenszerű hatást kelle tennie. Mi nem egy kemény megrovó szót ejtettünk a magyar és horvát országgyűlésekre, hol egyik vagy a másik a jog vagy állameszély határain túllépett , azonban a joghozi ragaszkodásukért s alkotmányhoz­ hűsé­gükért mindketten bizonyosan a legörvendetesebb elismerést érdemlik. Nem — mint Schmerling úr mondja — a magyar korona képviselőinek a februári alkotmány által szaporított számában, hanem a biro­dalmi tanácsnak nem eléggé élesen kiszabott illetékes­ségében, — az országos autonómia megsértésében, a februári alkotmánynak, a magyar korona országai­nak törvényhozó testületeivel, egyezkedés nélkül tör­tént fölerőszakolásában fekszik a magyar korona né­peinek az alkotmánytóli idegenkedésének oka. Az ál­­lamminiszernek azon nézete, miszerint a népek szá­mára azok jogérzete s akarata ellenére, alkotmányo­kat s jótéteményeket lehet vagy kell potrogirozni, a valódi alkotmányos egyének közt aligha fog egyetlen párthivre is találni. Sajátszerű benyomást tesznek az állam minister beszédének ama helyei, melyekben ő Magyarországnak a bürokratia absolut uralma alatt tett anyagi haladá­sait említi meg. Biztosíthatjuk Schmerling urat a felől, hogy ezen 13 évi uralom alatt a közigazgatás s a tör­vénykezés nem csak hogy jobb nem, — hanem hatá­rozottan rosszabb volt, mint a mártius előtti korszak­ban ; — hogy az eredeti tervben jeles oktatási rend­szer a bareankratia németesitési dühe miatt töké­letesen sikeretlen volt; — végre hogy a vasúti-, s fo­lyamszabályozási munkálatok oly nagy pénz­kiadás­­sal eszközöltettek, miszerint az ország jóléte, mely az adók szerfölötti terhe által már különben is ki volt szíva, — e mellett egészen tönkre jutott. A földteher­­mentesítés keresztülvitele s az ősiségi viszony eltörlése mindenesetre az absolút kormány érdemei lennének Magyarországban, — ha nem ismernék ezen rendsza­bályok indokát, — mely által azoknak politikai be­­csüknek legjobb részét el kell veszteniük. Könnyű az állam­ministernek ezen viszonyokra hivatkozni — mindaddig, mig a magyar korona országainak képvise­lői nem ülnek a birodalmi tanácsban s arra nem vála­szolhatnak. Ha valaha oda jutna a dolog, hogy ezen országok a birodalmi tanácsban képviselve lesznek, a válasz arra bizonyosan nem fog kimaradni. Egyéb­iránt mi is fönntartjuk magunknak, hogy Schmerling úrnak ezen panegyricusira részletesen válaszoljunk. Bocsássa meg nekünk az államminiszer úr, ha mi ama határozottságra, melylyel ő a magyar korona orszá­gainak minden igényét visszautasítja, nem helyzelt­­ oly roppant értéket, mint a birodalmi tanácsnak tetszést­­tapsoló centralista baloldala; az erőszak hatalmasabb a jognál, s ha valaki erőszakra támaszkodhalik, nem igen lelkiismeretes a jogigényekre vonatkozólag. Azon­ban az államminiszer győzelmét csak akkor isme­­rendjük el, ha sikerül neki, saját kedvencz gyermekét, a februári alkotmányt tényleg életbe léptetni, s egész Austriát saját birodalmi tanácsában egyesitni, addig szabadjon eddigi nézetünkhöz ragaszkodni s a februá­­ri alkotmány egyedül­ üdvözitő tulajdona iránt szeré­nyen kételkedni.“ Az „Ost u. West“ az austriai kormány azon el­járási módjának jellemzésére, melyet Magyarországban követni szándékozik, felhozza Fleneroek egy kibocsát­­ványát uj bélyegdijak beszedése iránt, mely 1861 júl. 27-én kelt s Magyarországra, Erdélyre, Horvát- és Tót­­országra, a Szerb vajdaság és Temesi bán­ság­r­a nézve érvényes. Ezen kibocsátvány megszün­tet fenálló rendeleteket s érvényességet igényel, anél­kül, hogy a magyar dicasteriumok utján kihirditve le­endett,­­ parancsokat oszt magyar törvényszékeknek, nem törődve azzal, hogy ezek magukat a pénzügy­­ministeriumtól tökéletesen függetleneknek érzik s ekként rendeleteinek nem fognak megfelelni — » a leghatározottabb ellenmondásban áll az országidról értekezlet határozataival, melyek a bélyegdijakat a válópereknél épen megszüntetik s szintúgy az ausztriai hagyatéki­ tárgyalást is a hagyatéki­ kimutatásokkal együtt eltörlik. A „Gaz. Tr.“nak írják Kolozsvárról augusztus 16-ról : „Magán-, de biztos forrásból tudjuk, hogy a leendő erdélyi országgyűlésre nézte eddig csak az udvari cancellária készt­ett kir. előterjesztési teret, mely átvizsgálás s elfogadás végett föl is terjesztetett ő Felségének, mint Erdélyország nagyfejedelmének. A­mint állítják, azon terv ezen pontokból állana: ud­­vari kancel­ár és országkormányzó választása; köve­tek küldése Bécsbe; Erd­éyország uniója ; az ország többi lakosai óhajtásainak kihallgatása; egy új bírói eljárás és más törvények szerkesztése. Állítják, miszerint valami külön vélemények is terjesztettek volna föl, és­pedig a román nemzetnek beczikkelyeztetése mint politikai nemzet, hogy a románok mint elismert nemzet vegyenek részt a can­­cellár és kormányzó választásában; hogy a census ne úgy vétessék mint 8 ft. egyenes adó a birtok után, ha­nem 8 ft. a fejadóval együtt; a nagyobb megyékből 3—3. Hányadból 5, Alsó-Fejérből pedig 6 követ v­á­­lasztassék, s igy jönne körülbelől 30.000 lélek után egy követ­, Horvát országgyűlés. Az országgyűlés aug. 28-ai ülésében folytatta a megyék s más helyhatóságok ideiglenes szervezete számára egy bizottmány által kidolgozott utasítás meg­vitatását. A 18 ik­l­us következő szerkezetben fogad­

Next